Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-25 / 119. szám, kedd

A legutóbbi nyugdíjasok oldalán (1993. május 4.) arról a 88 éves néniről írtam, aki egész életében gondját viselte a tolókocsis volt grófnak, a felszabadulás után el­szegényedett, nyomorék férjének. Arról a fáradt, dagadt lábú asz­szonyról, aki az élet örömeit igazá­ból sohasem élvezhette, akinek nem adatott meg az anyaság örö­me és aki mára egy pinceszobában szeretet és pénz nélkül tengeti hát­ralevő napjait, fohászkodva: Édes Istenem, végy magadhoz, nincs itt már semmi keresnivalóm! A párja után vágyik a másvilágra és csak azt kéri a Teremtőtől, intézze úgy a dolgokat, hogy a mennyben együtt lehessen drága párjával. Amikor a néni sorsát papírra ve­tettem, nem sejtettem, hogy olyan nagy visszhangra talál, mint azt ké­sőbb a szerkesztőségünkbe érke­zett levelek bizonyították. Mindig nagy örömmel tölt el, ha olvasóink írásaimra reagálnak, olyankor ma­darat lehetne fogatni velem, mert érzem, hogy mondanivalóm nem pusztába kiáltott szó. Tulajdonkép­pen ebben látom munkám értelmét: megszólítani az embereket, gondol­kodásra bírni őket. Olyasmi történt, amire ebben az esetben egyáltalán nem számítot­tam. Szepsiből Musinszkyné Doj­csár Edittől kaptam levelet. „Három gyermekes anya vagyok, tanítónő (35 éves), a férjem gépész. Négy­szobás állami lakásban lakunk. mit mondok. Aztán levegő után kapkodva beszélni kezdett: - Ha fiatal és erősebb lennék, elmennék hozzájuk szolgálni. Biz­tos jó emberek. Befogadnának, pe­dig tudják, semmim sincs. De már nem tehetem. Öreg és fáradt va­gyok. Megint költözöm. A meny­nyekbe, a párom után. Végre meg­hallgatott az Édes Istenem... Kivette kezemből a virágot és a mellére tette. Sokáig szó nélkül néztük egymást, aztán a néni meg­szólalt: - Aranyoskám, mondja meg ne­kik, hogy köszönöm. Mondja meg, hogy egyszer biztosan találkozunk. Addig is, ha a Jó Isten úgy akarja, vigyázom őket. És magácskát Is... Lehunyta a szemét, az ablak felé fordította a fejét. Nem, nem halt meg, csak pihent. Az arcát bera­gyogta a nyugalom. Számhoz emeltem a kezét és ebben a gesztusban benne volt az anyám, a világ minden másvilágra készülő embere, a megbékélés forró vágya, a szeretiek-szeress óhaja. A főorvos kórlapokat olvasgatott. Elnézését kértem, hogy zavarom. - Csendes beteg, a másvilágra készül, úgy látom, örömmel - vála­szolta kérdésemre: telépül-e a né­ni? - A szíve, a vérnyomása, no meg az évek... Megmutattam neki a levelet. - Jó, nagyon jó, hogy tudja, va­laki még most is, elesettségében szívesen vele élne... - mondta, és együtt visszamentünk a nénihez. Úgy találtam, ahogy otthagytam ­behunyt szemmel, halkan szuszog­va, virággal a mellén... 1993. MÁJUS 25. TÖRŐDJÜNK MAGUNKKAL! Azok, akik nyugdíjba vonulnak, haj­lamosak nom törődni magukkal. Míg aktívak voltak, míg bejártak munkahe­lyükre, kénytelenek voltak ügyelni kül­sejükre, erőnlétükre. Aztán sokan le­tesznek bevált jó szokásaikról, sőt a rendszeres tisztálkodásról, mozgásról is. Rosszul teszik! Egyszeriben több lett az idejük, nyugodtabban, körülte­kintőbben foglalkozhatnának önma­gukkal. Már csak azért is, mert az ápolt külső önbizalmat kölcsönöz az embernek, de leginkább azért, mert a test karbantartása előnyösen hat a lé­lek tisztaságára is. A sima, rugalmas bőr első pillan­tásra elárulja, milyen az életformánk. A higiéniai szokásait az ember már gyermekkorában elsajátítja, sok múlik azon, ki milyen környezetben nőtt fel, milyen családban nevelkedett. Van­nak, akik hetente csak egyszer fürde­nek és vannak, akik el sem tudják képzelni a napot alapos mosakodás, tusolás nélkül. Sok öreg mintha nem szeretné a vizet. Ez részben érthető, mert minden tisztálkodás fáradsággal jár. A családtagjaik előtt azzal mente­getőznek, hogy semmit sem csinál­nak, nincs mitől piszkosnak lenniük, és a viz fölöslegesen kiszárítja a bő­rüket. Csak részben van igazuk, tudo­mást sem akarnak venni arról, hogy az öreg test elhaló sejtjei jellegzetes, nem éppen illatosnak mondható sza­got árasztanak. Ez ellen könnyű szer­rel küzdeni lehet: rendszeres mosako­dással, fürdéssel, bőrregeneráló kré­mekkel, kölnivizekkel. Jó, ha van, aki az idős embert besegíti a kádba, de ha nincs, a fürdőszoba különböző pontjaiban felszerelt kapaszkodókkal egyedül is beülhet a vízbe. Ajánlatos sámlit tenni a kádba, könnyű ráülni és könnyű róla felkelni. A bőrnek jót tesz a mosdókesztyű használata. Részben eltávolítja az elhalt bőrt, részben pezsdíti a vérkeringést. Jó, ha fürdés után hetente legalább 2-3 alkalommal testápoló tejet, vitaminos krémet hasz­nálunk. Alaposan dörzsöljük be a bő­rünkbe. Hamarosan azt tapasztaljuk, hogy bőrünk feszült, ruganyos lesz. Az idős emberek nehezen viselik el a hideg vizet, pedig hatása felbecsül­hetetlen. Az orvosok már rég bebizo­nyították, hogy a hideg víz serkenti a vérkeringést, szünteti a fájdalmakat, nyugtatja az idegrendszert. Persze, aki nem szokta meg a test ily módon való edzését, azt idős korára nehéz rávenni, hogy fürdés után hideg vízzel letusolja a testét. Mégis azt ajánljuk, próbálkozzanak a testedzéssel. A szoktatás leghatékonyabb módszere: miközben a kádból kiengedjük a me­leg fürdővizet, testünket hideg vízzel locsolgatjuk, tusoljuk. Hasznos, ha időnként a fürdővízbe bőrregeneráló teát öntünk, esetleg különböző koz­metikumokat. Fontos, hogy a fürdés után alapo­san megtörülközzünk - leginkább a hajlatokban, a lábujjak között. A törül­közés egyben masszázs is, pezsdíti a vérkeringést. Mivel az idős embert egy ilyen procedúra kifárasztja, jó, ha ágyba bújik - egy kicsit pihenni, rádi­ózni, szunyókálni. A férfiaknak azt ajánljuk, hogy na­ponta borotválkozzanak, használjanak arcvizet, kölnit. Egy borotválatlan férfi olyan taszító, mint egy mosdatlan nő. Nem azért kell borotválkozni, hogy az ember tessék valakinek, hanem azért, hogy megőrizze lelki egyensúlyát, ön­bizalmát, vonzóerejét. A nők meg rendszeresen, hetente többször mossák meg a hajukat, csi­náltassanak vagy csináljanak frizurát, mert a korra való tekintet nélkül érvé­nyes: a nő dísze a haja. Akinek fiata­los az arca, az nyugodtan fesse a ha­ját - ezzel is fiatalítja magát. Persze mértékkel, nem hupikékre és cukorka rózsaszínre, mert akkor nevetségessé lesz. Azt javasoljuk, a festék segítsé­gével próbálja elérni eredeti hajszínét. Igaz, a festett hajjal többet kell törődni. Fontos a rendszeres kezelése, a haj­pakolások alkalmazása. Jót tesz a to­jás sárgája, a kamilla és a csalán. Né­ha egy kis étolajat is alkalmazni lehet. (Tanácsainkat folytatjuk) Az oldal anyagát írta és összeállította: OZORAI KATALIN AMIKOR MEGSZÓLAL A SZÍV (ÉDES ISTENEM! II) Úgy döntöttünk, hogyha a néni elfo­gad bennünket családjának, mi sze­retettel várjuk őt otthonunkban. Én a cikk olvasása óta lélekben a pincé­ben lakom a nénivel. Segíteni szeret­nénk rajta." A szeretet diktálta sorokkal még aznap elmentem a pincelakásba. Ki­tartóan kopogtam, sokáig várakoz­tam, de ajtót nem nyitott senki. A ház egyik lakójától tudtam meg, hogy a néni, parki padján ücsörögve rosszul lett, mentő szállította kórházba. Vet­tem néhány szál virágot és elindul­tam keresésére. Meg is találtam. Ott feküdt a hófehér ágyban, hamuszür­kén, homlokára kiültek a verejték­cseppek, bár keze jéghideg volt. Fel­olvastam neki a levelet. Sokáig nem szólt, azt gondoltam, nem is hallotta, Az olasz orvosok azt állítják, hogy az emberiséget a természethez való visszatérés fogja megmenteni. Miért ne hinnénk nekik, amikor ez sokkal el­fogadhatóbb, mint a tabletták nagy mennyiségének fogyasztása. Azt java­solják, hogy az idős ember rengeteg gyümölcsöt egyen, leginkább dinnyét, fügét, narancsot, ep­ret, körtét és áfo­nyát. Sőt, azt állít­ják, hogy a gyümöl­csön kívül az idős embernek más ételt nem is kellene fo­gyasztania, mégis egészségesebb len­ne, meghosszabbít­hatná az életét. A római San Giovanni kórház főorvosa, Vi­ola doktor szerint a gyümölcsben meg­van az összes testé­pítő anyag: elegendő cukor, mész, só, vi­tamin. A gyümölcsfo­gyasztás - szerinte - a szívbetegségek legjobb megelőző­je, serkenti a vérkeringést és gátolja a rákos megbetegedések keletkezését. Szerinte: • A cseresznye csökkenti az ide­gességet, megszünteti a görcsös fej­fájást. • Minden gyümölcs rugalmassá te­szi a bőrt, gátolja a ráncosodást. • A szilva, a banán, a földimogyo­ró javítja a látást és selymessé teszi a hajat. • A barack és a körte meggátolja a szemideg gyulladást. • Az eper csökkenti a koleszterin­szintet. • A kivi csökkenti a vérzékenysé­get (orr, íny stb.) • A mandula, dió, mogyoró jó ha­tással van az idegrendszerre, csök­kenti a fejfájást, meggátolja a hajhul­lást. • Minden gyümölcs - a kutatások eredményei szerint - pozitívan hat a rákra, vagyis meggátolja annak kifejlő­A néni padja már örökre üres marad? (Archív felvétel) NYUGDÍJASOK OLDALA . ÚJ SZO, AZ ORVOSSÁGGAL CSÍNNYÁN KELL BÁNNI! Ha valami bajunk van, orvoshoz megyünk. Megméri a vérnyomásun­kat, meghallgatja panaszainkat, aztán rendszerint szó nélkül felírja a gyógy­szert. Mi a vénnyel elmegyünk a pati­kába, átvesszük az ilyen-olyan doboz­kákat, a megannyi pirulát és fogal­munk sincs, mit kezdjünk vele. Illetve, annyit tudunk, hogy naponta hányszor kell bevenni, de azt már nem, hogy mikor, étkezés előtt, alatt vagy utána, mennyi folyadékkal. Magunkra ves­sünk, ha nem kérdezzük meg az or­vost, illetve a gyógyszerészt, miként kell fogyasztanunk a gyógyszert, hogy az használjon, hogy ne ártson. Mert bizony nem mindegy, miként adagol­juk a testünket építő anyagokat. Elő­fordulhat, hogy a helytelen adagolás kárt tesz szervezetünkben, sőt, van­nak olyan gyógyszerek is, amelyek bi­zonyos ételeket nem „viselnek el". • Bizonyos gyógyszerek felszívó­dása hosszabb ideig tart, ha zsíros, sok kalóriát fogyasztunk beszedésük előtt. A fájdalomcsillapító hatása is elenyésző, ha étkezés közben vagy közvetlenül utána vesszük be. • A tetraciklinnek - és a hasonló gyógyszereknek - jóformán semmi hatásuk nincs, ha előtte gazdag mésztartalmú ételt fogyasztunk. • Ha lelki egyensúlyunkat szabá­lyozó gyógyszereket írt elő az orvos, ne fogyasszunk úgynevezett pené­szes sajtokat, alkoholt, leginkább bort ne, de sört se. • Általában érvényes, ha gyógy­szert szedünk, ne igyunk alkoholt, egyrészt csökken a gyógyszer hatása, másrészt ez a kombináció sok bonyo­dalommal, esetleg halállal is járhat. Az olasz Caccia doktor azt állítja, hogy a mai napig nem bizonyítottak az egyes gyógyszerek káros mellék­hatásai, mivel a kutatók többnyire a pozitívumokat vizsgálják, azokra kon­centrálnak. Ezért a betegnek gondo­san kell ügyelnie arra, hogy betartsa az orvos utasításait. Csak így előzhet­jük meg a komplikációkat és a sok­szor fájdalommal járó szenvedéseket. Ezt az óvást leginkább az idős embe­ők feledékenyebbek és hajlamosak ar­ra, hogy megszegjék az orvos által előírt adagokat és a gyógyszerek be­szedésének időpontját. Gyakran elő­fordul, hogy mások tanácsára adnak, ismeretlen orvosságokat fogyasztanak anélkül, hogy ezt megbeszélnék keze­lőorvosukkal. Gondolni kell arra, hogy ami segített a szomszédnak, az árthat nekünk. Tudvalevő, hogy minden or­vosság mindenkinél más reakciót vált ki - korra, nemre, betegségre lebont­va. A gyógyszerfogyasztáskor sok múlik azon is, milyen a szervezetünk vitaminellátottsága. Egy egyszerű pél­da: a szódabikarbóna semlegesíti az ásványi sót, felemészti az M vitamint és a B1 vitamint, gyakran csökkenti a testben levő mészt és vasat is. Az ár­talmatlannak látszó, leginkább gyo­morbántalmakra használatos háziszer sok kárt okozhat a szervezetben. Az idős embernek gyakran van prob­lémája a székletével. Leginkább a nők szednek ész nélkül hashajtókat, közben eszükbe se jut, hogy szervezetüket A, D, E vitaminnal szegényítik meg, sőt testük mésztartalmát is csökkentik. Hacsak igazán nem szükséges, ne szedjünk orvosságot. Megterheli a gyomrunkat, az epénket, a májunkat ­és sorolhatnánk. Próbáljunk olyan életmódot folytatni, hogy ne legyen

Next

/
Thumbnails
Contents