Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-20 / 115. szám, csütörtök

LAPOZGATO íÚJSZÓM TÉRDEN ÁLLVA STRASBOURGBA? Ez a királynő nem Irt felszabadító „códulácskákat", mivel ő nem volt akármilyen királynő, hanem maga II. Erzsébet, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának koronás feje. Bár korona nélkül, de azért fején kalappal mondott beszédet a pesti parlamentben. Kivételes esemény volt ez, mivel a csatorna túlsó oldaláról a koronás fők nem szoktak egy idegen törvényhozó testület hallgatósága előtt beszólni. Az egész dolog nem is érdemelne említést, ha Albion első aszszonya nem kaszált volna bele a környező országokba, tehát a mi szlovák államunkba is. Bár ezt közvetve tette, de azért áttekinthetően, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország miként fordltja szemét külföldön élő kisebbségeire; Igy valójában a királynő erkölcsileg (de politikailag is) arra buzdította Budapestet, hogy beavatkozzon más államok belügyeibe. Ezzel alkalom kínálkozik a szlovák diplomácia számára. De nehéz lesz neki, mivel aznap Katarína Tóthová igazságügy-miniszter a magyar kollégájával, Bálsaival (Balsai István magyar igazságügyminiszterről van szó - a szerk. megj.) tartott tárgyaláson könnyelműen nem zárta ki a kisebbségi kérdéseket illetően egy olyan kétoldalú megállapodás megkötését sem, amely meghaladja az európai normákat. Vajon a miniszter asszony nem tudja, hogy ami a kisebbségeket illeti, nemzetközi kötelezettségeket vettünk át — és nem Magyarországgal szemben? Talán naivan ő is belelépett a reciprocitás kelepcéjébe. A Magyarországon élő kisebbségek jogait rögzítő, hosszasan tárgyalgatott A továbbiakban sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy hallgatnia kell, miképp becsmórlik őt ós „sorstársait', hogy tulajdonítanak nekik olyan tetteket, amelyeket sohasem követtek el. Ehhez kötődve tér rá a bősi ügyre. Rámutat, hogy az erőmű nem csupán bonyolult vízgazdálkodási beruházás, hanem elsősorban politikai kérdés. Mint írja, főleg azok miatt szenved, akik annak ellenére, törvény ugyanis országos szintű kisebbségi önkormányzatok és területi kulturális autonómia megteremtését helyezi kilátásba az ottani kisebbségek számára, hogy azután déli szomszédunk ugyanezt követelhesse, s talán többet is, a Szlovákiában élő magyarok részére. És lásd, mindezt Európa és a világ szeme előtt teszi. A magyarországi nemzetiségi kisebbségek ilyen „jogokat" nem akarnak. A pesti politika pusztulásra ítélte őket, ós most törődjenek csak saját magukkal, ahogyan tudnak! A Szlovák Köztársaság kérte felvételét az Európa Tanácsba, amelyről júniusban kellene tárgyalni Strasbourgban. A felvétel feltótele nem lehet más, mint kisebbségi politikánk. De milyen? Tömören szólva olyan, amely megfelel Pestnek és az itteni magyar „nemzeti" kisebbség politikai vezetőinek. Nem azon múlik, hogy a nemzetközi diplomáciában ki terjeszti elő az igényeket. Ez magyar forgatókönyv, amelyet a magyar lobby hangoztat; gyakorlatilag a magyarok válnak az ETbe való felvételünk döntőblrájává. Politikájuk, nyílt és rejtett diplomáciájuk tökéletes együttműködésben dolgozik a szlovákiai irredentistákkal. Még emlékezünk, hogy a Szlovák Köztársaságnak az ENSZ-be való felvétele során milyen „fogadtatást" készített elő a New York-i magyar emberjogi alapítvány. Csáky képviselő akcióját is megemlítjük, amelyet az Ivan Gašparovič, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának elnöke által vezetett szlovák küldöttség háta mögött készített elő Strasbourgban. Ismeretes a négy szlohogy ugyanazon nyelven beszélnek, mint ő, inkább a mű ellenzőinek, a táborukból érkező előrejelzéseknek hisznek, nem pedig az elért eredményeknek. „Zlocha miniszter úr — a Svájcban tartott környezetvédelmi konferenciáról megérkezve — közölte, hogy a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos tendenciózus dokumentumok előkészítésében néhány pozsonyi szakértő is részt vákiai magyar politikai párt memoranduma, amely felháborító módon veti a Szlovák Köztársaság szemére azokat a dolgokat, amelyek miatt nem vehetik fel az Európa Tanácsba. Kevésbé ismert a következő eset; 1993 márciusában Szlovákiába látogatott ennek az intézménynek a három tagja. Pozsonyi sajtóértekezletükön kijelentették, hogy tapasztalataik nem támasztották alá a memorandumban olvasható véleményeket. És erre mi törtónt? Az ismert, nagy „négyesfogat", Bugár Béla, Duray Miklós, Csáky Pál és Duka Zólyomi Árpád levelet Irt (fordítása rendelkezésünkre áll) Miguel Martineznek, az ET Parlamenti Közgyűlése elnökének, s ebben megrágalmazták a szlovák kormányt, hogy az említett három ET-kópviselőnek lehetetlenné tette, hogy Szlovákiáról objektív információkat szerezhessen. Külügyminisztériumunk csak akkor szerzett tudomást a levélről, amikor április elején Strasbourgból faxon elküldték. És mit tettek politikai és állami szerveink? Nemrég járt Strasbourgban Moravčík miniszter. Az ET miniszteri bizottságának ülésén meg kellett magyaráznia, milyen a helyzet nálunk a keresztneveknek a hivatalos okmányokba való beírása, a városok és a községek kétnyelvű nevei, a kulturális és az oktatási autonómia, valamint a területi önigazgatás terén. Úgy néz ki, hogy a parlamentnek még májusban tőrvényt kell elfogadnia az anyakönyvezésről, amely jogszabály eleget tesz a magyar követeléseknek. A szlovákiai magyarok nem vesztegetik az időt. Már előterjesztettek egy kimondottan provovett, annak ellenére, hogy az anyaghoz a bécsi Természetvédelmi Világalap neve fűződik. Engedtessék meg egy kiegészítés: főleg a miniszter tárcájának az alkalmazottai tulajdonítanak el dokumentumokat és bocsátanak a visszaélők rendelkezésére. (...) Leveleket küldözgetnek a Természet- és Tájvédők Szlovákiai Szövetségének szervezeteihez, s ezekről a küldeményekről később kiderül, hogy félretájékoztatást tartalmaznak. Máskülönben miképp lehetne megmagyarázni, hogy a szövetség pozsonyi szervezetének elnöke olyan levelet ír a vízgazdálkodási építővállalatnak, amelyben a környezetvédelmi minisztérium levelére hivatkozik. katív alkotmánytörvény-javaslatot a „nemzeti" kisebbségek jogi helyzetéről Szemmel látható: a magyarok által megdolgozott és a magyarok felé hajló Európa nagy figyelemmel kíséri majd, milyen sorsa lesz ennek a javaslatnak a szlovák parlamentben, ami bizonyára döntő fontosságú lesz abban, vajon felvesznek-e bennünket az ET-be vagy nem És már a világon is van az Együttélés and Co. hihetetlen javaslata Szlovákia területi-közigazgatási felosztásáról, s ebben nem követelnek kevesebbet, mint egy magyar autonóm terület kialakítását, kikanyarítását Szenctől Nagykaposig — komáromi fő székhellyel (nyugodtan mondhatjuk: fővárossal). A szlovák kormány miért nem hozta még nyilvánosságra saját javaslatát? Vagy a végtelenségig csak kommentálni fogjuk a magyar kezdeményezéseket, ós állandóan ellentmondunk nekik? Végtére is tudni kell, azt kérik tőlünk, hogy hagyjuk jóvá az emberi jogokról szóló európai koncepcióhoz kötődő, a nemzeti kisebbségek jogait rögzítő jegyzőkönyvet, mint az ET-be való bejutás feltételét, amelyről az európai országok államfői majd csak októberben tárgyalnak. Ma minden úgy mutatkozik, hogy Strasbourgba csak magyar engedéllyel, térden állva juthatnánk el. (gy aztán, talán, mégsem kellene. Inkább egyenesedjünk fel, ós tanácskozzunk azokkal az államokkal, amelyeknek hasonló vesződségük van, mint nekünk, Igy Pestnek mi nehezítenénk meg a dolgát. A szlovák diplomáciának fordítania kellene az irányon: Európa és a világ előtt a Duna ós a Tisza között élő kisebbségek brutális elnyomását kellene kipellengéreznie, ha nem akar csupán jelzőjében szlovák maradni... ROMAN KALISKÝ (V. 12.) ...higgyenek nekem, a legdemokratikusabb kormány egyetlen tagja sem viselné el, ha a tárcájánál ötödik hadoszlop működne." Július Binder végezetül felsorolja a bősi erőmű pozitívumait, kezdve azzal, hogy az itthoni és a külföldi ellenzők erőfeszítései nem jártak eredménnyel, hiszen 1992 folyamán 250 nap alatt sikerült elvégezni azt, aminek a megvalósítására az első tervekben több mint három évet tűztek ki. „A bősi erőmű valójában nem rontja a föld alatti vizek minőségét, hanem megőrzi az eredeti minőséget vagy még javltja is; nem csinál sivatagot a Csallóközben, még a Strasbourgba kiküldött Együttélés- vagy MKDM-képviselők >>tudományos« érvelése ellenére sem" — állapítja meg Július Binder. 1993. MÁJUS 20. HA ÉN... LENNÉK Ha szlovákiai magyar lennék, mindenkinek hinnék, csak a szlovák szerveknek nem. És ezt senki sem vethetné a szememre, hiszen a „csehszlovák" cseh szervek eddigi eljárása szerint törvényszerűen — nem, vagy csak nehezen beszélném az állami szlovák nyelvet, s ugyanez vonatkozna az írásra is; — a nemzetiségileg vegyes területek többségén jobb körülmények között foghatnám a Magyar Televízió és a Magyar Rádió adását, mini a szlovák állomások műsorát; — rendszeresen és fáradhatatlanul győzködnének a kisebbségi magyar pártok és szervezetek akciói, kezdeményezései és „dokumentumai", mégpedig a másik részről érkező magyar nyelvű, objektív információk teljes hiánya mellett; — az egyedüli rendszeres információforrásnak a magyar nyelven íródolt napi- és hetilapokat tekinteném, amelyek bár a szlovák állam bőkezű támogatásával jelennek meg, de úgy írnak, mintha ez az ország a magyar nemzetiségű állampolgárai számára elfogadhatatlan, ellenséges idegen állam lenne. Tehát miért hinnék az idegen nyelvű tájékoztatásnak, amely csak nehezen jut el hozzám, és miért ne hinnék az anyanyelvemen hangoztatott demagógiának, amelyet minden lépéskor rám kényszerítenek? Ilyen a valódi helyzet magyar polgártársaink tájékoztatása terén. A szlovák sajtót nem olvassák, a Szlovák Rádió és a Szlovák Televízió adását csak nehézségek árán hallgathatják-nézhetik, és napról napra szlovákellenes demagógiával etetik őket, mégpedig nemcsak a magyarországi sajtótermékek, hanem a hazai kisebbségi újságok is, ez utóbbiak a szegényes szlovák költségvetés bőkezű támogatásával jelennek meg. Tehát a kisebbségi sajtó támogatásának mechanizmusa — amelyet változtatás nélkül vetlek át az egykori kommunista rendszerből — továbbra is csupán a magyar politikai kalandorok érdekeit, illetve magyar polgártársainknak a szlovák társadalom többi részétől való elszigetelését, elkülönítését szolgálja, (gy — a szlovák adófizetők pénzén, ellentétben polgári és emberi érdekeikkel — magyar polgárainkat kiieszik a magyar kisebbségi pártokban és mozgalmakban található politikai kalandorok kénye-kedvének. Eközben magától kínálkozik e veszélyes „áfium" elleni orvosság: lényegesen meg kellene javítani magyar polgártársainknak a nálunk és a világban történtekről, illetve a közép-európai államokban élő kisebbségek helyzetéről szóló általános, objektív tájékoztatását. És ezt számukra hozzáférhető módon, vagyis magyarul kell megtenni! A legjobb módszernek egy magyar nyelvű információs napilap kiadását tekintem. Hangsúlyozom — tájékoztató lapéi, azaz semmilyen propagandát! Ismerem ugyanis magyar polgártársainkat, s tudom, hogy nem hiányzik belőlük az egészséges racionalitás, csupán az objektív tájékoztatásban szenvednek hiányt! És az ilyen információkból már maguk is le tudják vonni a logikus következtetéseket. (...) Az említett napilap 400-500 ezres példányban jelenhetne meg, s árának nem kellene meghaladnia az 50 fillért, hogy valóban mindenki hozzájuthasson. Ilyen példányszám ós ilyen ár mellett bizonyára nemcsak nálunk, hanem Magyarországon is kelendő volna. Az ilyen hírlapba lektetett pénz háromféle nyereséget hozhatna — pénzbelit, erkölcsit és információst. Ez valóban előmozdítaná állampolgáraink valódi együttélését — veszteséget csak az Együttélésnek jelentene! (...) JAROSLAV HONTAŇ (V. 12.) ZÖLD POLITIZÁLÁS Magyarország már három éve nem teljesíti a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építéséről szóló szerződésből eredő kötelezettségeit. A terv szerint nem terelte el a Dunát a szlovák—magyar szakaszon Dunakilitinél, s ezzel arra kényszerítette a szlovák felet, hogy ár ellenében kissé feljebb ő tegye meg ezt a C variáns szerint. A közös beruházás nagymarosi része most megkezdett állapotban áll, s majdani bölcsebb magyar politikusok bölcsebb döntéseire vár. Az építkezés szlovák része — a bősi erőmű — üzemel, és sikeresen „téríti" a felépítésére fordított költségeket. Működtetésével kielégíti a Szlovák Köztársaság összes háztartásának az áramfogyasztását. Óriási mű, s ezért környezeti hatása sem lehet kicsi. Emiatt a természetvédők követeléseivel összhangban a Szlovák Tudományos Akadémia Elnökségének ökológiai bizottsága az egész térségben széles körű, rendszeres ós hosszú távú felméréseket végez, ezen belül főleg a föld alatti vizek minőségét vizsgálja. A megfigyelés eddigi eredményei derűlátóbbak a derűlátóbbnál: nemcsak hogy megemelkedett a főid alatti vizek szintje — ami megteremti az erdők újraéledésének a feltóteleit —, hanem javult a minősége is, éspedig nőtt az oxigéntartalma. Elsőrendű a minőség Igaz, ezzel még nem oldódott meg a föld alatti vizek minőségével kapcsolatos minden probléma Mindenki előtt világos, hogy a hatalmas ivóvízforrásba — a térség szlovákiai ós magyarországi részén — csak az a víz jut el. amit a Duna odavisz, tehát egyúttal az is, amit az ember a folyóba kienged. Éppen ezért dolgoztak ki pénzügyi és építőipari szempontból egyaránt igényes programot, amely arra vonatkozik, hogy a régió minden szlovák vállalatánál ós városában szennyvíztisztító állomásokat helyeznek üzembe. Az egyik legjelentősebb a Duna jobb partján, Pozsonyligetfaluban felépített szennyvíztisztító... Természetvédők De a szlovák természetvédők, vagy inkább a „természetvédők Szlovákiában" eddig nem engedték meg, hogy üzembe helyezzék a szennyvíztisztítót, mégpedig azzal az indoklással, hogy még csak a mechanikus tisztítómű építése fejeződött be. És így már több hót hónapja a lehetséges 40 százalék helyett a szennyvíz száz százaléka kerül a Dunába! Ez alatt az idő alatt a külföldi „természetvédők" — együttműködve ügynökeinkkel — több, bohózatba illő akciót rendeztek a bősi erőmű ellen, hamis adatokkal traktálva csapják be a világ közvéleményét, a föld alatti vizek minőségének rosszabbodásával kapcsolatos fiktív dolgok hangoztatásával. Legutóbb a Természetvédelmi Világalap ügynökei tették ezt a környezetvédelmi miniszterek luzerni konferenciáján. Tömören kifejezve, a cél szentesíti az eszközt — csak még az nem bizonyosodott be, hogy honnan származnak az ilyen akciókra fordított pénzek. De ez is kiderül egyszer! Addig azonban érdekes volna meghallgatni a szlovákiai természetvédők ós zöldek válaszát arra a kérdésre, hogy mit akarnak elérni a „mi" természetvédőink azzal, ha akadályozzák a szennyvíztisztító állomás mechanikus részének az üzemelését Ligetfaluban. (...) Örömmel hallgatnánk konkrét, tömör ós tárgyszerű választ (...) arra, hogy valójában miről is van szó — a természet védelméről, vagy a fizetett ügynökök és kielégítetlen politikai kalandorok politizálgatásáról. JÚLIUS HANDŽÁRIK (V.10.) Ez alkalommal rendhagyó a LAPOZGATÓ-oldal, mivel csak egy újságban, éspedig a Szlovák Köztársaság Sajtóügynökségének az információkat „első kézből" tálaló REPUBLIKA című hírlapjában tallóztunk, amely a múlt hét folyamán — néhány nap leforgása alatt — több, a magyar—szlovák viszonnyal összefüggő írást közölt. A cikkek nem feltétlenül tükrözik az Új Szó véleményét Binder: HIGGYENEK NEKEM A folyó életet ad az embereknek címmel közli a sajtóiroda hírlapja (V. 11.) JÚLIUS BINDER írását. Bevezetőben a cikk szerzője bemutatja önmagát, mégpedig így: „Azok közé tartozom, akik elsősorban hivatásuk szemszögéből néznek a dolgokra. Tehát Szlovákiára vízgazdálkodási szakemberként tekintenek. A vízgazdálkodás olyan ágazat, amelynek nemes a küldetése; az emberek és a természet javára dolgozik, óv az árvizek, a szárazság, a szomjúság és más rendkívül veszélyes természeti csapás ellen." Az oldalt összeállította: MADI GÉZA