Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-20 / 115. szám, csütörtök

5 PUBLICISZTIKA ÚJ SZÓi 1993. MÁJUS 20. vákia és Csehország gazdasági helyzetéről, kilátásairól. Ugyanakkor nagyon hasznos információkat és tanácsokat kaptak Fülöp Andreától, Magyarország pozsonyi nagykövet­sége kereskedelmi osztályának tit­kárától, továbbá Tóth Pétertől, a bu­dapesti Agrobusiness and Invest­ment Center Rt. vezérigazgatójától. Hasznosnak minősítették a helyi ter­mékbemutatót és a kötetlen eszme­cserét is. Az albán résztvevők közül a tira­nai Skender Jasa és Kristaq Dhame például arról számolt be a szlová­kiai, magyarországi, csehországi és lengyelországi vállalkozóknak, hogy náluk most az élelmiszer-ipari kisü­zemek, valamint az idegenforgalmi létesítmények építése iránt van nagy igény, tehát elsősorban azok­resó táblán újabb érdeklődök jelez­ték, hogy tárgyalni szeretnének ve­lem. Majd meglátjuk, ki mit kínál, s mennyiért! Egyébként a mostani találkozónak az eredményességéről legfeljebb fél év múlva kezdhe­tek el egy részmérleget készíteni. Korábban az lehetetlen, meg nincs is rá szükség. Ami azt illeti, egy ideje együttműködök e rendezvény két lo­sonci szervezőjével, s ugyanúgy a magyarországi ECONOLINE nem­zetközi konzultációs és kereskedel­mi irodával. Lengyelországban is lesz a közeljövőben egy hasonló akciónk. Kóbory Gyula, az ECONOLINE igazgatója: - Egy-egy ilyen találkozó számos új két-, vagy többoldalú kapcsolatfelvételt eredményez, ugyanakkor hosszú távon a szom­szédos régiók egészeinek is hasz­nára válik. Úgy érzem, egy kicsit mi is hozzájárultunk Közép-Kelet-Eu­rópa magánszektorának a fellendí­téséhez. Legközelebb egy kazah -magyar kereskedelmi összejövete­len veszünk részt társszervezőként. Az albánok (balról Skender Jasa, mellette pedig az ARISTON céget képviselő Petrit Seferi) konyakkal is tudnának fizetni néhány itteni gépipari termékért... (a szerző felvételei) ban az ágazatokban lenne érdemes „lehorgonyozniuk". A felszólítottak erre reagálva a garanciák felől ér­deklődtek. Nos, Jasa úr szerint a biztosítékot az albán magánszek­tor fokozatos területhódítása jelenti. Példának az olasz segítséggel léte­sített ARISTON céget említette. - Kérdezzék meg magukat az ola­szokai, hogy jó üzlet-e ez nekik. Én biztos vagyok benne, hogy kedvező­en nyilatkoznának erről a vegyes vállalatról. Megérte nekik is, meg nekünk is! Partnerközvetítés hetedhét országon túlról Megkérdeztem a wroclawi TRANSLATOR cég képviselőjét, Jo­zef Zóltaňskit is, mit adott neki ez a találkozó. - Nem először veszek részt a SÜLE-SLP és a VES-EXP ilyen jellegű rendezvényén. Most is sokat adott nekem. Konkrét szerződést itt még ugyan senkivel sem kötöttem, de azt tartom, hogy egy üzletkötést elő kell készíteni, annak meg kell érnie, s csak utána jöhet az aláírási ceremónia. Néhány üzletemberrel már tárgyaltam itt is, s a padnerke­Losoncon és a Tátrán át a jövő Európájába A Tátra '93 fő szervezője a loson­ci Süle Péter és Veselý Péter vállal­kozópáros volt. - Két év alatt ez a tizenkilencedik Hyen rendezvényünk. Volt és van iránta igény, tehát csinálni kell. Két­ségtelen, hogy ezzel lényegesen megkönnyítjük a szűkebb és tágabb Közép-Európa kereskedőinek, ter­melőinek a kapcsolatteremtést, megkönnyítjük az üzletkötést, az árucsere-forgalmat. Mindenesetre folytatjuk a szervezkedési - nyilat­kozta lapunknak Süle Péter. Vitathatatlan, hogy az ilyen összejövetelek fontos láncszemei a Kárpát-medence és egész Európa népei gazdasági-kereskedelmi téren történő közeledésének. S talán äz egymásra találásnak is. Alighanem a magas-tátrai ren­dezvényhez hasonlók sokaságára gondolt a fölötte védnökséget vállalt pozsonyi magyar nagykövetség ide­iglenes ügyvivője is, Boros Jenő, amikor a találkozón egyebek között elmondta: Szerinte a nemzetközi üz­letember-találkozókból fog kinőni az új, egyesített közös Európa. GAZDAG JÓZSEF AZ EGYMÁSRA TALÁLÁS LÁNCSZEMEI NEMZETKÖZI KERESKEDŐTALÁLKOZÓ VOLT A MAGAS-TÁTRÁBAN Nagyon megkapó szimbólumkörítésként övezte a természet a Csorba-tó üdülőközpontban rendezett Tátra '93 nemzetközi kereske­dötalálkozót. Lent, a „síkon", a sviti kertekben már terméstigéröen virágoztak a gyümölcsfák, pompáztak a dísznövények és éledeztek a zöldségágyások, viszont fentről, a csúcsokról még hó- és jégfoltok hütötték a légkört. A szlovák, magyar, cseh, lengyel és albán üzletem­berek összejövetelén elhangzott előadások, vitafelszólalások és folyo­sói beszélgetések lényegéből én azt szűrtem le: a termelők és kereske­dők s bizonyára a fogyasztók síkján is Közép-Európában egyre erősö­dik a természetes integrálódási folyamat, ám kívánatos lenne, ha fent, a törvényhozás szintjén is jobban összehangolnák az említett országok gazdasági kapcsolatait szabályozó adminisztratív intézkedéseket, felté­teleket. Akadályok... Ezt az óhajt a közel száz résztve­vő közül többen is megemlítették. Szépkúti László, a kozmetikai és fertőtlenítő cikkeket, valamint lég­zéskönnyítő légfrissítőt gyártó sze­gedi FLORIN Rt. áruforgalmi osz­tályvezetője például azon felül, hogy elmondta, dollárelszámolású vagy barteres együttműködésre hajlandó szlovákiai partnercéget keresnek, megjegyezte: ebben a térségben a gazdasági együttműködés fellen­dítéséhez nagyban hozzájárulna, ha az egyes országokban kiadott ható­sági áruforgalmazási engedélyek legalább a visegrádi négyek között szentek lennének, azaz jó lenne, ha elfogadnák, elismernék egymás szaknormáit, engedélyeit. Ugyanezt a húrt pendítette meg Viera Rázuso­vá is, a liptószentmiklósi Saint Nico­laus részvénytársaság külkereske­delmi képviselője. Szerinte cégük üdítőitalai, szesztermékei, valamint ételízesítői és más tartósított élelmi­szere iránt van érdeklődés külföldön is, ám a magas vámilletékek, néhol az állam szabta behozatali mennyi­séghatárok, no meg az áru szaken­gedélyének lassú intézése igencsak nehezíti a tranzakciókat. Azt már nem a tanácsteremben, hanem ebédszünetben hallottam tőle, hogy a ,,szeszipari termékekkel való ke­reskedés ma kész krimi". Kifejtette, ezzel tulajdonképpen a termékszál­lításra célzott. - Nem véletlenül ve­zették be nálunk sem azt, hogy a szeszszállító külföldi kamionok csakis rendőri kíséretben közleked­hetnek. Természetesen, ez egy szempontból elfogadható, viszont növeli a költségeket - panaszolta. Józef Zóltahski lengyel üzletem­ber is elfogadhatóbbnak tartaná, ha a visegrádi négyek egymás között enyhítenének az áruimport orszá­gonkénti kvótarendszerén, vagy egyáltalán eltörölnék azt. Az előadók egyike, Mező Ger­gely, a prágai magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosa ez utóbbi megjegyzésre azzal válaszolt, hogy vannak esetek, amikor a kvótarend­szer alkalmazása egy-egy ország szempontjából indokolt. Például va­lamilyen születőben levő iparágnak egyfajta védőhálót jelenthet. Szó volt a tanácskozáson az együttműködés további adminisztra­tív vonatkozású részleteiről is, ezért egy közép-szlovákiai résztvevő azt javasolta, hogy az elhangzott észre­vételekről írásban tájékoztassák or­szágaik illetékes kormányhivatalát és minisztériumait. Az információ is nagy érték Több emberrel beszéltem a ren­dezvényről és a kereskedelmi kap­csolatok alakulásáról. A tátrai talál­kozójukról általában elégedetten nyilatkoztak. A külföldiek tetszését például az is kivívta, hogy Marian Nemecnek, Szlovákia privatizációs minisztériuma munkatársának, vala­mint Ľudovít Horňáknak, a prágai Interbanka képviselőjének tájékoz­tatójából átfogó képet kaptak Szlo­Ismerkedés, érdekegyeztetés a Patria Szálló társalgójában. Lesz belőle üzletkötés? DZSORDZS BÁCSI MILLIÓI Furcsa egy vidék ez a Közép-Kelet-Európa. Afrika szegénysége, a Távol-kelet egzotikuma s az eszkimóföld halzsírbűze keveredik benne bájos nacionalista türelmetlenséggel. Hol üres zsebeit kiforgatva pitizik a gazdag amerikai nagybácsi előtt, hol azért itatja az egereket, hogy az a fránya nyugati tőke csak nem akar ideké­redzkedni, hol meg keresztbetesz a fránya nyu­gati tőkének, menjen isten hírével. Ki érti ezt? Az amerikai nagybácsi, nevezzük Dzsordzsnak, ér­tetlenül áll, s fejcsóválva kérdezi: tudják ezek egyáltalán, mit akarnak? Dzsordzs bácsi viszont tudja, mit akar, s azzal is tisztában van, mit akarhatnánk, ha tudnánk, mit akarnánk. Csakhát, érthetően, nem tetszik neki, ha nagylelkűen elfogadják a pénzét, de nem bírják a szagát. Érthető. Dzsordzs bácsi viszont azt is tudja, a pénznek nincs szaga, s ebben a lápi világban, ahol kóbor szabadcsapatok ker­getik a toportyánt, az ö millióiból igen sok nyíl­vesszőre telnék, meg némi pallérozásra is, osko­lákra, hogy a toportyán helyett ne egymást nyilaz­zuk ülepen, magyarán: pallérozódjunk, nyugati professzoroktól tanulhassuk az íj felhúrozását vagy a tegez tartását a kacagány fölött. Mindazonáltal Dzsordzs bácsit vidékünkön nem szívlelik, a pénze viszont igencsak kellene. Prágában is, amelyből Dzsordzs bácsi igen kiáb­rándult, el is határozta, hóna alá kapja a közép­európai egyetemét, s viszi egy gyepűvel tovább, Budapestre Hogy miért? Mert azt hitte, a cseh kormány szavatartó, s legalább az épület bérleti díját hajlandó fizetni, ami huszonnyolc millió cseh koronákat tesz ki. A huszonnyolc millió bohémiai koronákat azonban Klaus bácsi kormánya nem hajlandó leperkálni, pedig Dzsordzs bácsinak ötvenmillió dollárjába került az egyetem megala­pítása. Dzsordzs bácsi, persze, amilyen dörzsölt tőzsdejátékos, tudja, merről fúj a szél: a Pitthart­kormány emlékét is szeretnék kisöpörni az új garnitúra urai, s ebben a buliban mit sem számít egy ország szavahihetősége, ha egyszer fonto­sabb az egymás szájába való könyöklés. Dzsordzs bácsi joggal gondolhatja most: mennyi­vel őszintébbek voltak a szlovák atyafiak, akik már az elején kinyilatkozták: vigye a pénzét, ahová akarja, nekik nem kell. Dzsordzs bácsit végül is sajnálni lehet, hiszen mindenütt támadják, kivéve Prágát, ahol lehet, hogy kedvelik, de azért csak keresztbetesznek neki, pénz ide vagy oda. Még a nevét sem hajlandók megtanulni tisztességesen, és követ­kezetesen Sörös-nek írják. Panaszolja is, Cseh­országban érzi magát legrosszabbul. Meglehet, nem sokáig, ha veszi a kalapját, s viszi az egyetemét, pénzét oda, ahol szintén van az embernek szaga, de a pénznek kevésbé. (kövesdi) LAPSZÉLEN VOLGAI PORTYA - NYET? Újra és újra bebizonyosodik, nem elég megváltoztatni a politikai rend­szert, nem elég privatizálni a vállala­tokat és valódi piaci viszonyokat be­vezetni, a gondolkodásmódnak is változnia kell. Különösen igaz ez a gazdaságban, ahol a vállalatveze­tők döntő többsége az „atyáskodó", központi irányítású szocialista viszo­nyok között szerezte tapasztalatait. A vezérigazgatóságról, tervhivatal­ból, minisztériumból megkapták a di­rektívákat, s az utasítások passzív végrehajtása, az irányszámok telje­sítése volt a fő feladat. A jelenlegi, gyökeresen megválto­zott helyzetben nagyfokú elbizonyta­lanodás érezhető a vállalatvezetők körében. A régi kapaszkodók hiá­nyoznak, az új játékszabályok még nem megszokottak. E köztes állapot többek közt a raktárra termelésben, a piackutatás mellőzésében mutat­kozik meg. A napokban a zsolnai Valman Slovak Trading Company cég meglepő gondját tárta a nyilvá­nosság elé: nagyszabású, kiállítás­sal egybekötött piacszerző körutat szervezett Oroszországba, ám a ha­zai vállalatok fájó közönye kérdé­sessé teszi a vállalkozást. Nem akármilyen akcióról van szó - egy, több fedélzetű folyami hajó indulna július 1-jén, hogy október 31-éig a Volgán és mellékfolyóin végighajózva 34 orosz nagyváros­ban (Moszkva, Nyizsnyij Novgorod, Kazany, Naberezsnije Cseíni, Perm, Szaratov, Volgográd, Rosztov...) kössön ki, ahol a már előre értesített - s a visszajelzések alapján ugyan­csak érdeklődő - helyi vállalkozók látogatnának el az információcseré­vel, üzletkötéssel egybekötött kiállí­tásra. Az orosz piac óriási, s bár az életszínvonal alacsony, még igy is számottevő a vásárlóképes réteg. A Valman STC Szlovákia termé­keit szerette volna bemutatni: a fa­feldolgozó és papíripar gyártmányai, textiltermékek, lábbeli, gépek és ál­katrészek, gyógyszerek, kozmetiku­mok kapnának helyet a hajón. A múlt hétig csupán tíz hazai cég érdeklődött, kőztük az érsekújvári Sigma, a pöstyéni Chirana, ami messze elmarad az ideálisnak tartott 60-65 vállalattól. Talán a pénzhiány lenne az oka? A Valman STC szerint 210 éter korona 120 napért, teljes komfortért és a kiállítóterületért nem sok. Úgy látszik, vállalataink kereske­dőiből hiányzik a fantázia. Az orosz piacot nem tartják igazán fontosnak. Ez hibás szemlélet, hiszen a Valman STC állítása szerint számos cseh, lengyel, magyar, holland és osztrák cég érdeklődött a grandiózus piac­kutató hajótúra iránt. Természete­sen általánosítani nem szabad, mégis figyelemreméltó a zsolnai szervezők észrevétele: az igazga­tók, a csúcsvezetők számára első­sorban a nyugati, a távol-keleti kör­utak a vonzók. Csak remélni lehet, hogy a nem egyszer turisztikai, be­vásárlójellegű hivatalos kiutazások kézzel fogható üzleti eredménnyel is járnak... Idén a Valman STC részvénytár­saság még elutasította a külföldi, köztük a cseh vállalatok érdeklődé­sét, abból a megfontolásból, hogy ezzel a Szlovák Kereskedelmi Na­pok Oroszországban elnevezésű hajótúra elveszítené szlovák jelle­gét. Jövőre, az idei negatív tapasz­talatok alapján, mar nem tesznek finnyásak, és nemzetközivé bővítik ki a volgai „portyát". Már most akko­ra az érdeklődés, hogy két hajó kibérlését tervezik, s a szlovákiai cégeket nem fogják előnyben része­síteni. Lehet, hogy 1994-ben észbe kapnak a honi üzletemberek, s idei távolmaradásuk csupán gyermekbe­tegségnek, ískolapénznek tekinthe­tő. Azonban már Karinthy Frigyes is megírta, egyik bohózatában, az is­kolapénzt ugyan vissza lehet kérni, de visszakapni nem ... (sidó)

Next

/
Thumbnails
Contents