Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-20 / 115. szám, csütörtök

1993. MÁJUS 20. ÚJSZÓ

I MOZAIK 4 AKONFLIKTUSOKKAL FOGLALKOZNI KELL BESZÉLGETÉS PETER MARIÁNEKKEL A MA ESTI VITAFÓRUMRÓL Amint arról már hírt adtunk, ma este Pozsonyban nyitott vitafórumra kerül sor, amelyen a DélSzlovákiában élö szlovákok II. memorandumával foglalkoznak majd a résztvevők. Peter Mariáneket, a Human mozgalom szóvivőjét, a fórum egyik fő szervezőjét arról kérdeztük, miért tartották fontosnak egy ilyen rendezvény létrehozását? . - Úgy érzem, manapság az ember nem maradhat közömbös az olyan kijelentésekkel szemben, mint ,,a szlovák nemzet asszimilációja új fordulatokat vesz", „Dél-Szlovákiából kiveszik a szlovák nyelv, a szlovák kultúra, a szlovák istentisztelet, a szlovák nemzetet a saját államában diszkriminálják". Ezek nagyon riasztó kijelentések, amelyekre reagálni kell, mégpedig azért, mert azt bizonyítják, annak ellenére, hogy a különböző parlamenti és kormánybizottságok vagy a nemzetközi szervezetek bizottságai semmilyen konkrét esetet nem tudtak kimutatni, mégis létezik itt valamiféle konfliktus. Tekintettel arra, hogy a nacionalizmus mindig vérontásba torkollik, ezeket a problémákat minél előbb meg kell oldani. A konfliktusmegoldási képesség a demokrácia életképességét jelzi. Mi mint a demokrácia, az emberi jogok, a humán értékek megerősítésével foglalkozó polgári mozgalom, kötelességünknek tartjuk foglalkozni ezzel a problémával. Régóta foglalkozunk a kisebbségek kérdésével, és a Komenský Egyetemen működő konfliktusmegelőző és -megoldó központtal közösen egy olyan konkrét tervezetet tudunk felajánlani, amely a helyszínen, a vegyesen lakott területeken segítené a magyar és a szlovák nemzet kapcsolatainak javítását. Úgy vélem, az olyan kemény kifejezésekért, mint amilyenek a memorandumban találhatók, a szerzőknek vállalniuk kell a felelősséget, s elítélem a közvéleménynek a Matica slovenská általi ilyen irányú befolyásolását. Én a Maticát mint a szlovák nemzet történelmi és kulturális szervezetét nagyra becsülöm, de nem tisztelhetem jelenlegi vezetőségét, amely szélsőségesen soviniszta módon viselkedik. Meggyőződésem, hogy a memorandumban használt, nemzetiségi ellentéteket szító és ellenségképet kialakító kifejezések valótlanok. De ha esetleg bebizonyosodna, hogy mégis igazak, akkor felelősségteljesen kell azokkal foglalkozni. A memorandumban foglalt öt pont restriktív törvények meghozatalát indítványozhatja a törvényhozó szervekben, s ha ez bekövetkezne, ez azt jelentené, hogy a szlovák nemzet történelmi és kulturális szervezete súlyosan megsértené Szlovákia érdekeit. - Milyen konkrét formában képzelik el a ma esti összejövetelt? - Nem szeminárium vagy előadás, hanem élő vita formájában, amelyben nem a memorandumban felsorolt öt pontról kívánunk beszélni, hanem olyan kifejezésekről, mint az asszimiláció, disszimiláció, a nyelv, a kultúra kiveszése, az identitás elveszítése. Úgy tervezzük, hogy amennyiben ezek a konfliktusok valóban léteznek, a jövőben ezeknek az előfordulási helyén szervezünk hasonló összejöveteleket. -A mai fórumon közzéteszik az ön által említett konkrét tervezetet, amely segítené a problémák megoldását? - Igen, ismertetjük a tervet, és felajánljuk az együttműködést, mivel ez a terv csak a Maticának, a Csemadoknak, a kiGObb3ég és a több ség képviselőinek, valamint a kommunális politikának az együttműködésével valósítható meg. - Milyen elv alapján választották ki a fórum vendégeit? - Megszólítottuk a sajtó képviselőit, a parlamentet, az összes parlamenti pártot, a kormányhivatalt, az elnöki hivatalt, a Matica slovenskát és a Csemadokot Egyébként a vita nyílt, bárki bekapcsolódhat, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél szélesebb nyilvánosságot kapjon ez a kezdeményezés. GAÁLLÁSZLÓ SZÁMTANI FELADVÁNY MINISZTERNEK Nem tudom, szükséges-e kimondottan jó matematikusnak lenni ahhoz, hogy az ember oktatási miniszter legyen. Néhány alapműveletet azonban bizonyára tanácsos elsajátítani ehhez a poszthoz. Mondjuk jól jön, ha az ember ránézésre - amúgy cserkész módra - meg tud saccolni egy csoportosulásnyi embert. Mondjuk a tegnapelőtt három nagyvárosban tüntető pedagógusok számát. Elég sokan voltak ahhoz, hogy a miniszter, aki kis híján nemrég elvesztette bársonyszékét, belássa, jobb mégiscsak újraszámolni bizonyos dolgokat. Elsősorban, mondjuk, a tárca költségvetését, annak is az első félévre eső hét százalékát, amelyről azt hitte, majdcsak kigazdálkodják neki, különösen akkor, ha el sem osztotta. Ennyit kellett volna ugyanis megtakarítaniuk az iskoláknak. Aztán újraszámolhatna még sok dolgot. Bebizonyosodott ugyanis, hogy téves az az állítása, mely szerint egy pedagógusra három adminisztratív erő jut, ezért radikális leépítéshez kell folyamodnia. A valóságos adat 0,8 körül mozog. A takarítónőket és a fűtőket nem szokás ide számolni. Volt aztán még egy fenyegető adata a miniszternek, arról, hogy tavaly szeptember óta hatezer pedagógust vettek föl az iskolák, így aztán nem csoda, ha eladósodik a tárca. Illetékesek utánanéztek, s kiderült, hogy csupán helycserés támadás történt, a nyugdíjasok és a más okból eltávozók helyére vettek föl inkább pedagógusokat, a többlet ezernyolcszáz tanítót jelent, rájuk pedig azért volt szükség, mert az alapiskolákban, ugye, akkor még csökkent az óraszám. És micsoda pazarlás folyik az egyetemeken és főiskolákon! Ott ugyanis egy oktatóra csak hat diák jut, ezt a luxust még a Nyugat sem engedheti meg magának! Igen ám, csakhogy Nyugat a tudományos rangban docensektől tölteté járó oktatók számát osztja az egyetemi hallgatókéval, míg idehaza főiskolai pedagógusnak vették még az adjunktusokat is. Nos, tegnapelőtt volt több tízezer ember, magyarok is, többezer pedagógus, akik 156 ezer kollégájuk nevében igen nyomatékosan fölhívták a miniszter figyelmét arra, hogy hiába történész a civil szakmája, jó ha utánanéz néhány alapvető számtani műveletnek. Annyit talán mégiscsak tudnia kell ugyanis, hogy százötvenhatezer pedagógust képviseltek az utcára vonulók. Tehát, miniszter úr, ha a százötvenhatezret megszorzom hét százalék megtakarítással, kivonom belőle a huszonegy kötelező óraszámot, hozzáadom a tanügyi hivatalokban dolgozó kétezerhatszáz munkaerő számát, valamint tizenkétezer főiskolai dolgozónak a hatványára emelem és végül elosztom ezerkilencszázkilencvenhárom szeptember eggyel - akkor az mennyi? (brogyányi) A DSZM MEGINT KÉRDEZI: KIT KÉPVISELNEK A MAGYAR PÁRTOK? (Munkatársunktól) - Roman Zelenay, a DSZM alelnöke furcsállja, hogy az SZNP elnöke sajtónyilatkozataiban megkérdőjelezi a két párt közti állítólagos megállapodást arról, hogy az SZNP támogatja a DSZM jelöltjét a Legfelsőbb Ellenőrző Hivatal vezetői posztjára. - Cserébe a DSZM kiáll amellett, hogy az egyik alelnöki posztot az SZNP kapja - mondotta Zelenay. A kormánypárt alelnöke azzal utasította el a DBP ötletét - a hivatal mindenkori elnökét az ellenzék adja -, hogy Szlovákiában még fiatal és törékeny a demokrácia. Éles kirohanást intézett František Mikloško KDM-képviselö ellen a Die Pressének adott minapi nyilatkozata miatt, amellyel - Zelenay szavai szerint - nagyon ártott Szlovákiának. Azt mondta: a mentelmi bizottságnak is foglalkoznia kell az üggyel, mert „megszegte a tön/ényeket a képviselő, ha nem tudja bizonyítani állításait". Zelenay rágalomnak nevezte azt, hogy Mečiarnak kapcsolatai lennének maffiákkal. Szerinte a cikket szándékosan időzítették a kormányfő USA-beli látogatásának időpontjára. Nyomatékosan kifejtette, hogy minden politikusnak autorizáltatnia kellene nyilatkozatait. Zelenay nem tudta megmondani, hogy így tett-e vajon Vladimír Mečiara német Der Spiegelnek adott, Csehországban felemás visszhangot kiváltó interjú esetében is. A kormánypárt tegnapi sajtótájékoztatóján szó volt a mai kisebbségi kerekasztalról is. Miloš Vajda, a DSZM frakcióvezető-helyettese elvárná a magyar résztvevőktől, hogy nyilvánítsák ki: érdekük Szlovákia ET-beli tagsága. Zelenay a kérdésre azt válaszolta: a legfrissebb felmérések szerint a magyar pártok a magyar ajkú lakosság 50 százalékát sem képviselik. Sajátos véleménye van arról is, hogy miként kellene a közéletből kiszűrni a volt StB-ügynököket. Szó szerint azt mondta, hogy az ügynökökről környezetük tudott. A Prágából kapott jegyzékeket megbízhatatlannak, pontatlannak tartja. G. A. ELŐÍTÉLETEK A középkorú hölgy vitathatatlanul nemes szándékkal látogatott el szerkesztőségünkbe - egy olyan szlovákiai emberjogi szervezetet képviselve, amely szlovák-magyar megbékélést szolgáló rendezvényeket kíván megszervezni. Maradhattunk volna abban is, hogy támogatni fogjuk őket, a hölgy azonban ragaszkodott indítékainak magyarázásához, amelyek között az első helyen szerepelt a polgári elv érvényesítésére való törekvés. Lenyeltem a megjegyzésemet, hogy újabban már a magyarok elleni elfogultságáról ismert Szlovák Nemzeti Párt is a polgári elvre helyezi a hangsúlyt, holott két-három éwel ezelőtt ugyanezért nagyon sokan elítélték a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalmat. Azt viszont már igazán nem hagyhattam szó nélkül, hogy ő, polgárjogi aktivistaként, veszélyesnek tartja a magyar kisebbség törekvéseit, nevezetesen azt, hogy mi a kultúra és az oktatásügy területén el akarunk szigetelődni a többségi nemzettől. Megpróbáltam megmagyarázni neki, mi egyáltalán nem zárkózunk el a szlovák nemzet, illetve más nemzetek kultúrájától, a szlovák nyelv tanulásától, de vegye már figyelembe azt is, hogy a nyelv a gondolkodás eszköze, s mert tanulni csak gondolkodva érdemes, ragaszkodnunk kell az anyanyelvi oktatáshoz. No, ezt hiába volt mondanom. Nem értette meg, sőt az előítéletek, vádaskodások özönével állt elő. Merthogy az ezeréves magyarosítás, a feudális urak általi jobbágyelnyomás miatt az édesanyja máig sem tanulhatott meg tisztességesen szlovákul; hogy a magyarok felsőbbrendűségük tudatában sanyargatják és kisebbségi komplexusokat váltanak ki a déli járásokban élő szlovákokból; hogy ismerjük be, mennyire kedvezett, micsoda páratlan kiváltságokat adott nekünk a sokszor elmarasztalt proletár internacionalizmus; hogy mennyire bántja őt az, amit eddig főként a szlovák papságtól hallott, azaz, hogy a Magyarországról küldött leveleken Szlovákia címzés helyett Felvidék szerepel, s egyáltalán meggyőződése, hogy mi, magyarok, csak a felét áruljuk el annak, amit gondolunk, a szlovákokkal szemben nem vagyunk őszinték, meg nem is vagyunk Szlovákiának jó állampolgárai... Mindezt azzal koronázta, hogy elismerését fejezte ki a külföldi magyar lobby működésének, habár szerinte, a magyarok azért tudnak olyan jól lobbyzni, mert ereinkben még mindig a nomád (

kočovnicky!) ősök vére csordogál, szerteszaladtunk a világba, s a zsidók világméretű összefogásához hasonlítható módon támogatjuk - bármely országban élünk is - a magyarság ügyét. Ez van! így vélekedik egy szlovák polgárjogi aktivista. Ezek után szinte már elképzelhetetlen, hogy a szlovák nacionalizmus és sovinizmus aktivistái mit éreznek és gondolnak. Igaz viszont, hogy az utóbbiak soha nem voltak hajlandóak még csak meghallgatni sem azt, hogy ezeréves magyarosítás már csak azért sem létezhetett, mert a XVIII. század végéig latin volt a hivatalos nyelv, ámbár, egy-két évtized erejéig az Apponyi-féle törvények is érvényesültek, hogy végre ideje lenne már, ha a szlovákok egymás között eldöntenék, nekünk vannak-e kisebbrendűségi komplexusaink, ha egymás között anyanyelvünkön szólunk, mint ahogy azt főként a maticások állítják, vagy egyes maticásoknak vannak-e komplexusaik attól, hogy nem értik, miről is társalgunk; hogy nem akarunk ugyan kételkedni a szlovák papok igazmondásában, de azért mégis tisztességesebb lenne, ha a Felvidékre címzett borítékokat bemutatták volna, s nem a suba alatt terjesztenék - egyelőre bizonyítatlan - állításaikat; hogy éppen az említett gyanúsítgatások, állítólagos kommunista előjogok mérgezik a szlovákok és a magyarok együttélését...; hogy a huszadik század végén azért valahol mégiscsak sértő megállapítás, hogy a nomád (kočovnicky) ősök vére csörgedezik bennünk, hiszen benne foglaltatik az atavizmus, a primitivizmus vádja, miközben ellentétben áll azzal az állítással is, hogy önmagunkba zárkózunk, enklávéba, gettóba tömörülünk. Meg aztán, ha a szétszóródás, a diaszpórában élés a nomád életmód megnyilvánulása, akkor azért valahol az angolok járnának élen, mert Írországtól Hongkongig, Alaszkától a Tűzföldig mindenütt fellelhetők a kisebb-nagyobb angol közösségek. És hogy teljes legyen a kép, másfél órás ,.társalgás" után a polgárjogi aktivista kijelentette, igazolva látja a magyarok felsőbbrendűségű viselkedéséről vallott nézetét, mert olyan tényeket sorakoztattam fel, amelyekről ő addig még csak nem is hallott. Amikor pedig azzal védekeztem, hogy az ezeréves magyarosítás, elnyomás vádját még Ladislav Kováč, az egykori oktatási miniszter is cáfolta írásaiban, lekezelően csak annyit válaszolt: ,,magyarbérencként ismerjük őt". Komolyan megvallom, a jobbik énem szégyenleni kezdett engem: mert az a hölgy itt őszintén elmondta, mit gondol rólunk, én meg ahelyett, hogy bólogattam volna, ismereteimmel visszaélve, vitába szálltam vele. Szégyenkezésem közepette a polgárjogi aktivista feltette legutolsó kérdését; mondjuk már el, de úgy igazán, őszintén, lelkünkre becsületünkre és istenünkre, mi a csudát akarunk? - Magyarként is békét, nyugalmat, s főként azt, hogy senki se zaklasson minket - válaszoltam. - Csak ennyit? Hiszen ezt már biztosítottuk a kisebbségek számára - csodálkozott, mire énem visszacsodálkozott: Valóban? FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LÁTOM HAUDUJUDU Amerikában az a szokás, hogy egy magát valamire is tartó vidéki politikus ha Washingtonba látogat, ha csak egy mód van rá, apait-anyait latba vetve elintézi, hogy fogadja őt az elnök. Vagy az alelnök. Vagy - ha minden kötél szakad - legalább egy népszerű szenátor. Fedor Gál is járt Amerikában, politikai továbbképzésen a fővárosban időzött, és lehetőséget kapott arra, hogy végignézze, hogyan megy végbe a vidéki politikusok fogadása Kennedy szenátornál. Futószalagon megy végbe. A titkárnő ajtót nyit, a soron következő John Brown megtörli izzadó tenyerét, belép a szenátor irodájába, How do you do, köszönti öt a szenátor, a titkárnő bemutatja John Brownt a szenátornak, Mr. Brown ezután bemutatja Mrs. Brownt Mr. Kennedynek, Mr. Kennedy felteszi a kérdést Mr. Brownnak, hogy mi újság Alsóbölényfalvában. A vendég lélegzetet vesz, hogy nekirugaszkodjék a beszámolónak, de a titkárnő már kedves erőszakkal mutatja neki az erkélyre vezető ajtót, az erkélyen Mr. Kennedy Mr. Brown és Mrs. Brown közé áll, a „véletlenül" éppen az erkélyen időző szenátusi fényképész diszkréten odasúgja a megilletődött vidékieknek, hogy „egy kis mosolyt kérek", Brown és Brownné elmosolyintja magát, kattan a fényképezőgép, a szenátor előre lép, kezet nyújt Mr. Brownnak, megint kattan a fotós masinája, ós - vége az audenciának. Fedor Gál végignézett valami nyolc ilyen vizitet, nyitott szemmel volt jelen Amerikában, stoppolta az audenciák időtartamát, átlagolta a szenátornál eltöltött időtartamokat, és kiszámította, hogy a látogatások átlagos időtartama nem kevesebb mint öt perc és huszonnyolc másodpercet tett ki. Nem tehetek róla, hogy Fedor Gál amerikai útibeszámolójának ez az epizódja jutott elsőként az eszembe, amikor megtudtam, hogy Michal Kováč, köztársaságunk elnöke 1993. május 20án párbeszédbe elegyedik a szlovákiai nemzetiségi politikáról a kisebbségek politikai vezetőivel. Ott lesznek a magyarok, az ukránok, a ruténok, a bolgárok, a horvátok, a németek, a romák és a zsidók képviselői. Mindegyikből egy. És a Matica slovenskától is egy. Jozef Markuš. Fantáziámat azonban nem ez lódította meg, hiszen természetesnek tartom, hogy végre ránk is sort kerítettek. Ha nem a miniszterelnök kerített ránk sort, aki a legtöbbet tehetett volna a tisztázandó dolgok tisztázásáért, ha nem is a parlament elnöke adott rá lehetőséget, hogy megkezdődjék valami a szlovák-magyar kiegyezésben, akkor legalább az államfő veszi magának a fáradtságot, hogy érdeklődjék közérzetünk iránt. Nyugtával dicsérd a napot - tartja a közmondás. Nem lenne sportszerű, hogy akár felmagasztalóan, akár lesajnálóan véleményt nyilvánítsak egy eseményről, amely még csak ma történik meg. Mégis ezt kell tennem, meri nem hagy nyugton a kérdés: vajon mit tudnak a zsidók, a magyarok, a rutének és a horvátok öt perc alatt elmondani, javasolni az elnöknek a többségi nemzethez fűződő viszonyuk és a többségi nemzet hozzájuk fűződő viszonya emberszabásúbbá tételére kidolgozott koncepciójukról? Mert öt percet adtak minden nemzetiség képviselőjének elképzelése kifejtésére. Persze, röviden is sok mindent el lehet mondani. Einstein 1905-ben három oldalnyi területen írta le elméletét. Amit még két-három évtizeddel később is kevesen értettek meg. Csakhogy a szlovákiai nemzetiségi kérdést némely politikusoknak még a relativitás elméleténél is bonyolultabbá sikerült tenniük. így bárhogy erőltetem a fantáziámat, nem tudom elképzelni, mit mondanak majd, hogyan tömörítenek a várban összejövő nemzetiségi vezetők. Csak nem populistára vette a figurát az elnöki protokollosztály vezetője? Csek nem abból a mečiari tételből indult ki, amelynek az a lényege, hogy nehezen megoldható kérdésekre is könnyű megoldást ígérnek? Ráadásul még meg sem kezdődtek a tárgyalások, a magyar pártok szerintem már elkövettek egy hibát: a Csemadok elnökét kérték meg arra, legyen a szószóló. Igen ám, csakhogy ezzel egycsapásra annullálódhat az az idestova négyéves törekvés, amelynek célja a Matica slovenská és a Csemadok kiiktatása a politikából. Ennél a megoldásnál talán még az is jobb lett volna, ha kalapból sorsolják ki a négy magyar pártelnök valamelyikének a nevét. Haudujudu, szlovákiai magyar? TÓTH MIHÁLY