Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám, kedd

1993. MÁJUS 4. . ÚJ SZÓM HAZAI KÖRKÉP KIEGYENLÍTŐ ÁRPÓTLÉK A BURGONYÁRA A PIACSZABÁLYOZÁSI ALAP TANÁCSKOZÁSÁRÓL A Szlovák Köztársaság Állami Piacszabályozási Alapjának Tanácsa legutóbbi rendkívüli ülésén a hazai hús- és burgonyapiacon kialakult teszült helyzetet tárgyalta meg. Mint ismeretes, az EK húskiviteli korlátozásai, valamint a Hollandiából ós Belgiumból behozott olcsó burgonya behozatala miatt az emiitett termékekből jelentős mennyiségű készletek halmozódtak fel az országban. Pavol Delingától, a piacszabályozási alap igazgatójától megtudtuk, hogy a burgonya esetében kilogrammonként 3,43 koronára növelték a behozatali kiegyenlítő árpótlékot, mivel az országban megközelítőleg 25 ezer tonna hazai burgonyakészlet vár még értékesítésre. A döntés értelmében, amelyet a cseh féllel is égyeztettek, május 1-jétől mindkét országban egységesen ezzel a megoldással fogják védeni a hazai termelők érdekeit. A piacszabályozási alap tanácsa 4 ezer tonna sertéshús exportjára is áldást, illetve kiviteli hozzájárulást adott. Mivel azonban a felhalmozott készletek már most meghaladják a 7 ezer tonnát, rövidesen döntést hoznak a hazai piacra szánt készletek felvásárlásáról is. A feltételezett garantált ár a termelők számára 25 korona lesz az élősúly kilogrammjáért. -tszlMEGKÉRDEZTÜK FOLYTATÓDIK-E A PÁRBESZÉD A PRIVATIZÁLÁSRÓL? A múlt hét végén a szlovák privatizációs minisztérium a kormány eddigi gyakorlatától eltérő kezdeményezést valósított meg. A privatizálás helyzetéről, problémáiról folytatott eszmecserét a parlamenti pártok szakértőivel, a munkáltatók, a szakszervezetek és az önkormányzatok társulásának képviselőivel. A tanácskozás eredményeiről kérdeztük annak egyik szervezőjét és részvevőjét, Jozef Schrammot, a privatizációs minisztérium gazdasági osztályának vezetőjét: - A privatizálás folyamata Szlovákiában stagnál. Ennek különböző okai vannak. Bebizonyosodott például, hogy a privatizálási folyamatot, egyebek között az érvényes törvények hiányosságai akadályozzák. Állandó jellegű megbélyegzése oda vezetett, hogy a társadalomban ellenszenv, bizalmatlanság, elutasító viszony alakult ki a privatizálással szemben. Ezért arra a következtetésre jutottunk: a holtpontról való kimozduláshoz elengedhetetlen feltétel, hogy a gyors privatizálás politikai és társadalmi támogatást kapjon. Örülünk, hogy meghívásunkat az MKDM kivételével mindannyian elfogadták. Fontosnak tartom, hogy az egyes vitás kérdések alapelveiben közös álláspontot tudtunk megfogalmazni. A teljes cselekvési összhangról, persze, még korai lenne beszélni. Elvi egyetértésre jutottunk a vagyonjegyes privatizálás megvalósításának kérdésében, a vállalatok külföldi beruházóknak és hazai vállalkozóknak történő eladása szükségességében. Közös nevezőre jutottunk a vállalati alkalmazottak, menedzserek privatizálásban való részvételének feltételeiben, a privatizálási folyamat egyszerűsítésének mihamarabbi megvalósításában. Megegyeztünk, hogy a következő hasonló eszmecserére két hét múlva kerül sor, s tárgyalásaink eredményeképpen a privatizálási folyamat folytatásának alapelveit terjesztenénk az SZK Nemzeti Tanácsa elé. (mázsár) A KOLLEKTÍV BŰNÖSSÉG ÁLDOZATA FÉLREÉRTÉS A KÉSŐI TÁJÉKOZTATÁS? Gróf Esterházy János ügyének perújrafelvételét kérte a Pozsonyi Városi Bíróságnál Rózsa Ernő jogász, aki egyébként az Együttélés parlamenti képviselője. Mint ismeretes, a két világháború közti időszak szlovákiai magyar politikusát 1947-ben hazaárulás vádjával ítélték halálra, amit később életfogytiglani büntetésre változtattak. Miért választotta ezt az időpontot a kérelem benyújtásához? - kérdeztük Rózsa Ernőt. - Valamilyen félreértésről van szó, gróf Esterházy lánya képviseletében a beadványt én még 1992. július 27-én juttattam el az illtékesek kezébe. • Mi a magyarázata annak, hogy a szlovák sajtóiroda most adott erről hírt? - Magam sem tudom, csak találgatni lehet, hogy miért nem szerzett erről tudomást a közvélemény. A hivatalos jelentés talán összefügg azzal, hogy Moszkvában az év elején bírósági ítélet alapján rehabilitálták Esterházy Jánost. • Ez a rehabilitálás befolyásolhatja az ügy kimenetelét? - A bíróságok függetlenek, így nem vonható párhuzam a két ügy közé. Igaz ugyanakkor, hogy a politikai perekben, amelyekben a kollektív bűnösség, illetve a vélt bűnösség vádja alapján ítélkeztek, az elítélt személyekkel hasonlóan jártak el. • Nemcsak a szlovák, hanem a magyar sajtó is csak most szerzett tudomást a kérelemről. Jobbnak látták nem beszélni róla, vagy tudatosan hallgattak? - Nem akartuk elhallgatni, de nem szokás, hogy az ügyvéd, akinek mint az én esetemben is, rengeteg pere van, értesítse a sajtót. Egyébként minden tárgyalás nyilvános, így azokról tudomást lehet szerezni. Különben egy sajtónyilatkozatban már utaltam arra, hogy elvállaltam az ügyet. • Mi történt a kérelem benyújtása óta? - Megvolt az első tárgyalás, ahol KOOPERÁCIÓS NAPOK KEZDŐDNEK (Munkatársunktól) - A Miskolc melletti üdülőközpontban, a Lilafüredi Palota Szállóban ma 10 órakor nyitják meg a III. Kelet-szlovákiai és Észak-magyarországi Kooperációs Napokat. Ľudovít Korotnoky, a Szlovákiai Kereskedelmi és Ipari Kamara Kassai Regionális Központjának igazgatója elmondta, hogy eddig két alkalommal, 1992 júliusában Nagymihályban, 1993 márciusában pedig Iglón rendezték meg a nálunk kereskedelmi partnereket kereső magyarországi cégek bemutatóját. A két rendezvénynek köszönhetően több szlovák-magyar közös vállalat, illetve vállalkozás született. Természetesen a lehetőségek mindezzel korántsem merültek ki, hiszen a Szlovákiai Kereskedelmi és Ipari Kamaránál csak Kelet-Szlovákiából további 23 olyan cég jelentkezett, amelynek szándékában áll bejutni a magyarországi piacra és ott kooperációs kapcsolatok kiépítésére is törekszik. Május 4-től 6-áig tehát ezek a cégek tartanak bemutatót Lilafüreden és folytatnak tárgyalásokat azokkal a magyarországi cégekkel, amelyeket a rendezvényre az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara hívott meg. A találkozón mind a szlovák, mind a magyar fél részéről jogászok és vámszakértők is jelen lesznek, akik tanácsokkal látják el a kereskedni szándékozó feleket, a közös vállalatokat létesítő partnereket. (-szák) ÖKOSEGÉLY A LÁTHATÁRON (Munkatársunktól) - Sikertelennek bizonyult a Természetvédelmi Világalap (WWF) akciója Luzernben - jelentette ki tegnap pozsonyi sajtóértekezletén Jozef Zlocha környezetvédelmi miniszter azzal kapcsolatban, hogy a környezetvédelmi szervezet az európai környezetvédelmi miniszterek svájci tanácskozásán röplapokkal igyekezett felhívni a résztvevők figyelmét a bősi vízlépcső működtetésének eddigi következményeire. Elmondta, hogy a kezdeményezés nem váltott ki érdeklődést sem a miniszterek, sem az újságírók körében. Ezzel egyidőben elismerte, hogy közvetlenül a vízlépcső feltöltése után néhány mintában szennyezőanyagokat észleltek, de szerinte tekintettel a többezer elemzésre, ebből nem lehet levonni hoszszútávú következtetéseket. A konferencia eredményei közül Jozef Zlocha kiemelte, hogy sikerült felállítani a közép- és kelet-európai országoknak nyújtandó ökológiai segélyek megítélésének egységes kritériumait és egy munkacsoportot, amely ellenőrizni fogja a megítélt segélyek felhasználását. Szlovákia 19 programjavaslatot terjesztett be, ezeket mind elfogadták, és a miniszter szerint a jövőben arra kell összpontosítaniuk, hogy a folyamat további részében is sikeresen megvédjék őket. A programok főként az energetika átalakítására, a kombinált szállítás bevezetésére és az ózonréteg védelmére irányulnak. -tlMEGOLDÁS FELÉ DURAY MIKLÓS A TEGNAPI NÁRODNÁ OBRODÁBAN Az utóbbi időben több szlovák média hívta meg beszélgetésre Duray Miklóst, az Együttélés elnökét. Az elmúlt héten kedden este a Szlovák tévé 1-es csatornáján szólalhatott meg, szerdán a Smena című lap invitálta meg egy villásreggeli közben lebonyolított csevegésre. Legutóbb pedig a Národná obroda hozott háromhasábos interjút vele, ezt a hétfői beszélgetést szemlézzük az alábbiakban. A lap első kérdései Duray Miklós legutóbbi budapesti útjára vonatkoztak, parlamenti és kormányszintű megbeszéléseinek azokra a részleteire, amelyek a két ország kisebbségi politikáját érintették. Az Együttélés vezetője elmondta, hogy mozgalmuk közgyűlésének határozataival ismertette meg partnereit, rövidés hosszútávú céljaikról tárgyalt annak kapcsán, hogy az újonnan alakult Szlovákia betagozódását a közép-európai országok közösségébe kétoldalú szerződések útján is meg kell valósítani. És éppen a magyar-szlovák kapcsolatok alakulásában játszhat pozitív szerepet a szlovákiai magyar kisebbség. A szlovákiai, és nem - ahogy a magyar kormányszóvivő használta - a felvidéki magyarok, mint ezt Duray Miklós kifejtette, tudvalevően mi idehaza az előbbi szókapcsolatot használjuk, ugyanakkor nem szükséges túlzott jelentőséget tulajdonítani a magyarországi történelmi és hagyományos Felvidék elnevezésnek, hiszen ez a forma sem a diplomáciai, sem pedig a politikai nyelvhasználatban nem tekinthető hivatalosnak. Az autonómiát feszegető szokványos kérdésre adott válasz az ismert argumentációt ismételte meg: mindaddig, amíg Szlovákia nemzetállami alapokon kíván létezni, addig a területén élő kisebbségek önfelmutató törekvése, mint államalkotó egységé, jogos. Ha viszont ez nem lehetséges, akkor a nemzetiségek természetszerűleg igyekszenek másodlagos közösségeket kialakítani. Mint Duray Miklós rámutatott, Magyarország a kisebbségek ügyében nem törekszik semmiféle reciprocitásra, hanem a budapesti kormány támogatni fogja mindazokat a követelményeket, amelyeket - természetesen az európai chartáknak és a helsinki egyezményeknek függvényében - a határon túli magyarok legitim képviselői terjesztenek elő. - Alaposan ismerem a magyarországi kisebbségi törvényjavaslat megszületésének előzményeit - mondotta Duray Miklós, majd részletesen jellemezte a tervezet megvitatásának folyamatát egészen a parlamenti benyújtásig. Szemben a magyarországi gyakorlattal, ahol valamennyi kisebbség véleményezte a törvénytervezetet, a szlovák parlament elsőre elutasította az Együttélés ide vonatkozó alkotmánymódosító javaslatait. S hiába fiatal állam még Szlovákia, látni kell, hogy a kisebbségi jogok rendezetlensége nem hárítható a csupán háromhónapos fennállásra, vagy az alkotmányelőkészítés viszonylag rövid lefutási idejére, mert az elmúlt évtizedek igenis bizonyítják a kérdés általában egyoldalú megítélését. Az Együttélés követelményeit még szövetségi szinten, 1990-91-ben is - szlovák javaslatra - elutasították. S ez a bizalmatlanság érezhető volt a szlovák önállóság kikiáltása után is. AHOGY ÉN LÁTOM Akkor lenne igazán stílusos a szlovák-cseh vagyonelosztás újabb fordulójának lebonyolítása, ha Václav Klaus és Vladimír Mečiar ugyanott tartaná további tanácskozásait, ahol 1992 őszén bejelentette, hogy milyen csodálatos egyezményt kötött. Ahol közhírré tették, hogy ők ketten tulajdonképpen egyedülálló tettet hajtottak végre Csehszlovákia konfliktusmentes kettéosztásával, és hogy a javak elosztása is megy majd mint a karikacsapás. Már-már elhittük nekik, hogy Nobel-békedíjat érdemelnének. Ma nem 1945-öt írunk. Ma még nincs rá mód, hogy bárki is rákényszerítse őket a tetthelyre való visszatérésre. Szlovákia a teljes önállósulás óta soha korábban nem tapasztalt gazdasági hanyatlástól szenved. Akkor, tavaly ősszel, volt a politikusok között, aki azt ígérte, hogy nyomban az önállósulás után megkezdődik az ország felvirágzása. Más, óvatosabb nemzeti politikusok úgy vélték, hogy azonnal nem következik be felvirágzás, viszont az önálló államiság kivívása minden áldozatot megér. ,,Ha kell, száraz kenyéren is megleszünk, csak önállósuljon végre Szlovákia" - mondotta valamikor 1992 novemberének végén a DSZM egyik alvezére, ma a parlament fontos tisztségviselője. Az utóbbinak lett igaza. Valóban nem következett be felvirágzás, és semmi jele annak, hogy belátható időn belül bekövetkezik. Abban is igaza lett, hogy a „száraz kenyéren élés" lehetősége marad csak igen sok ember számára. Hogy a lakosság mint vélekedik az áldozathozatal nagyságáról, az majd a legközelebbi választásokon dől el. Csehországban sem egészen úgy alakult a helyzet, ahogy Václav Klaus remélte. Ő a német szomszédra építve egyezett bele oly könynyen a válásba. Csakhogy Németországnak éppen elég baja van keleti tartományaival, így elmaradt a Csehországba irányuló márkaözön. Sem a NATO-nak, sem az Európai Közösségnek nem kell annyira Prága, ahogy azt Klaus még fél évvel ezelőtt is gondolta. És a cseh ipar termékei sem arattak Nyugaton osztatlan sikert. így TETTHELY a Cseh Köztársaságnak nagyon is hiányzik az immár külfölddé vált és fizetésképtelenséggel küzdő szlovákiai piac. A különválást „levezénylő" szlovák politikai garnitúra minőségéről mindent elárul az, hogy - ma ez már nyilvánvaló - közgazdászainak, politikusainak fogalmuk sem volt, hogy konkrétan a gazdaságra, az életszínvonal alakulására kivetítve, milyen következményei lesznek Csehszlovákia szétverésének. Számításokat végeztek, és azt az eredményt kapták, hogy Szlovákia majd sokmilliárdot kap az osztozkodásnál. Mintha sohasem ült volna szlovák pénzügyi szakember a Csehszlovák Állami Bank elnökhelyettesi székében. Mintha a szlovák szakemberek a négy számtani alapművelettel sem lennének tisztában, olyan nagy lett a különbség az elvárások és a valóság között. Kiderült, hogy a pénzügyi elszámolás 27 milliárd korona tartozást mutat ki Szlovákia rovására. Kétségtelen, hogy az utóbbi brünni találkozón történt valamelyest elmozdulás a holtpontról. Ez azonban nem Mečiar varázsának, hozzáértésének, tárgyalókészségének, nem is a szlovák kormány köré tömörült közgazgászok rátermettségének, de nem is a cseh miniszterelnök igazságérzete feléledésének köszönhető. Teljesen egyértelmű, hogy az elmozdulás - ha konkrét formában is bekövetkezik - a cseh fél érdekeit szolgálja. A fejlettebb cseh iparnak piacra van szüksége, és a piacszerzésből nagyobb haszna lesz Prágának, mint vesztesége a megteendő engedményekből. Megbizonyosodhattunk róla, hogy a szlovák -cseh viszonyban a válás óta minden úgy történik, ahogy Prágának előnyösebb. Csakhogy ezt már egy évvel, félévvel korábban is be kellett volna kalkulálnia Pozsonynak. Sötétbe ugrás volt az a javából, amit a júniusban hatalomra került szlovák politikai garnitúra Mečiar vezetésével végrehajtott. Hasonló jelenség ismétlődött meg 1992 őszén is, mint, ami 1968 nyarán egyszer már bekövetkezett. A szlovák reprezentáció annak idején azt mondotta, előbb megteremtjük a föderációt, a demokratizálással későbbig is várhatunk. Majd meglátjuk... Most az önálló állam kikiáltását tartotta mindennél fontosabbnak, mondván: a gazdasággal majd csak lesz valami. A most folyó egyezkedés kulcsa teljesen Klaus kezében van. Majd tesz engedményeket. Lehet, hogy Szlovákia adósságainak egy részét még el is engedi. És a szlovák aranyat is Pozsonyba szállítják. Meg a vasúti teherkocsik zárlatát is feloldják. És talán a vagyonjegyes privatizációval járó részvényeket is eljuttatják jogos tulajdonosaikhoz. Mindez azonban nem hozhat gyökeres változást Szlovákia gazdasági viszonyaiba. Évtizedekig arra panaszkodtak a nemzeti szlovák politikusok, hogy Csehország kizsákmányolta a Kis-Kárpátoktól keletre eső térséget. A legközelebbi években majd megtudjuk, kik is Szlovákia igazi ellenségei. Mečiaréknak még ideig-óráig jól is jön, hogy senki sem tudja Szlovákiában: ki kinek menynyivel tartozik. Hogy egy ideig még hivatkozhassanak a csehek álnokságára, hitszegő magatartására. Előbb utóbb azonban bekövetkezik az igazság pillanata. Kiderül, hogy Szlovákiának is a gatyás nacionalisták az igazi ellenségei. TÓTH MIHÁLY meghallgatták Esterházy János lányát. Az ilyen ügyek két szakaszból állnak. Az elsőben a bíróság arról dönt, hogy felújítják-e a pert. Ha felújítják, akkor megkezdődik a per újratárgyalása. A mi esetünkben most folyik a perújrafelvétel iránti kérelem elbírálása. Én többek között azt bizonyítottam, hogy a tárgyaláson még a perrendtartást sem tartották be, hiszen Esterházy Jánost távollétében ítélték el, mert állítólag nem tudták hol tartózkodik, holott tanúk bizonyíthatják, hogy éppen a csehszlovák hatóságok hurcoltatták el. • Vannak olyan szakvélemények és tanúk, amelyekre, illetve akikre támaszkodni tud majd a per során? - Tanúkat is fel tudok sorakoztatni, és már folyik a szakvélemények kikérése. • Esterházy Jánost 46 év előtt ítélték el. Jogrendünk nem szab határidőt a perújrafelvételhez? - Az újratárgyalásnak nincs időbeni korlátja. • Megítélése szerint milyen kilátásaik vannak? - Politikai perről van szó, Szlovákiának, mint a volt Csehszlovákia jogutódjának állást kell foglalnia a kollektív bűnösség elvének érvényességével kapcsolatban. Ezen áll vagy bukik az egész ügy. • Ön személy szerint miért vállalta el ezt az ügyet? - Mint ügyvéd nem utasíthatom el az ilyen kérést, a gróf lánya hozzám fordult és én elvállaltam. (esi)