Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-06 / 80. szám, kedd

5 m KALEIDOSZKÓP 1993. ÁPRILIS 6. Ivan Reguli elmondta, hogy az Európai Közösségek feltételként szabta meg Szlovákia számára a közlekedési infrastruktúra elvá­lasztását a vasút kereskedelmi-gaz­dasági tevékenységétől. Ezt, ahogy a személy- és teherforgalom szám­viteli különválasztását is, a szlovák vasutakról szóló, készülőfélben levő törvénytervezet már tartalmazza. Az átmenőforgalomnak lenne jövője - Lénártfalán is a legnagyobb gondot az anyagiak jelentik. Nincs pénz fejlesztésre, sőt a karbantar­tás, a kötelező felújítás is gondol okoz - tájékoztatott Tibor Lang for­galmista. A pénzhiány okozta kiesés a karbantartásban, a felújításban sajnos a vasúti személy- és teherfor­galom biztonságára is negatívan hathat. A szociális biztonságérzet itt sem jellemző, hiszen több dolgozó­juktól voltak kénytelenek megválni. Megoldatlan kérdésnek mondta, hogy Lénártfala, bár vasúti határát­kelőhely, csupán a szlovák és a ma­gyar állampolgárok számára hasz­nálható. A lecsökkent személyforga­lom a vasút szempontjából is vesz­teséget jelent, s kár, hogy a kiépített átkelőhelyet nem emelik nemzetközi rangra. Jakab László mozdonyvezető, aki tehervonat-szerelvények ólén gyakran jár át Magyarországra, nem derűlátó. A vasúti teherszállításnak viszont ad esélyeket. - Pozitívan befolyásolná a helyzetet, ha véget érne a jugoszláviai háború. Az is növelné az átmenő áruforgalmat, ha Diósgyőr talpra állna, s újraindulna az Ozdi Vasmű. Jelentősen megnö­vekedne az igény, például, az ostra­vai koksz iránt. Mi a zólyomi depó­hoz tartozunk. A mozdonyvezetők közül egyelőre nem bocsátottak el senkit, heti munkaidőnk viszont 36 órára csökkent. A személyforgalom­ban környékünkön nincs változás, nem számoltunk fel járatokat. Még egy szakvélemény Végezetül idézzük a szlovák vas­utak igazgatóhelyettesének, Pavol Stetulič mérnöknek a véleményét: - Nagyon rossz a helyzetünk. Még az egyszerű újratermelésre sem jut pénz. A Slovnaft jogosan fenyeget bennünket, hogy leállítja a gázolaj­szállítást. Nem tudunk fizetni. Az iglói energetikai vállalat is fenyege­tőzik: nem szolgáltat több villamos áramot. Ha ez bekövetkezik, egyik fő vonalunkon bénul meg a forga­lom... Naponta lelkiismeretfurdalá­som van, mert mozdonyvezetőink­nek képtelenek vagyunk garantálni, hogy épségben térhetnek haza szol­gálatukból. Nincsen ugyanis felsze­relésünk, hogy a nyílt pályán figyel­meztethessük őket a váratlan ve­szélyre!... MÁZSÁRLÁSZLÓ Ami a vasutak belföldi feladatait, terveit illeti, említésre méltó a Lo­sonc-Nagykürtös vasútvonal megol­dása. Eddig a két várost egy Ma­gyarország területét érintő vasútvo­nal kötötte össze. Bizonyos műszaki problémák miatt a szlovák kormány úgy döntött, hogy támogatni fogja ezt a beruházást. Megálltak a szerelvények, elapadtak a vasút holnapi reményei? (Prikler László felvétele) VASÚT - KÖDBEVESZŐ TÁVLATOK FEJLESZTÉSRŐL CSAK ÁLMODNI LEHET Nem kevesebb, mint 56 ezer em­ber szociális biztonsága kapcsoló­dik szorosan a vasutakhoz. Az egykor köztiszteletben álló vasutas­szakma vesztett tekintélyéből, meg­kopott a vasutas egyenruha ténye. - Vesztébe, a gazdasági csőd felé rohan az 1993. január 1-jétől önálló­sult Szlovák Köztársaság Vasutai állami vállalat - állítja nem egy szak­ember. A szlovák közlekedési mi­nisztérium szemére vetik, hogy hangzatos ígérete ellenére nem volt képes kidolgozni a vasutakról szóló törvényt (Csehországban már de­cemberben elfogadták). A szlovák vasutak jelenlegi bonyolult helyzetét vettük szemügyre írásunkban, s arra kerestük a választ, milyen jövő elébe néz az ágazat. A hivatal bizakodik A közlekedési minisztériumban Vladimír Šimon mérnök, a vasúti és kombinált közlekedés osztályának főigazgatója és Ivan Reguli szóvivő a szlovák vasutak jelenlegi áldatlan helyzetét a vasúti üzemanyag és technikai eszközök árának emelke­désével, illetve a szövetségi hatás­körök kedvezőtlen következményei­vel magyarázták. Bizonygatták, hogy a szövetségiek „jóvoltából" Szlovákia a nemzetközi vasúti forga­lomba történő beilleszkedése szem­pontjából fehér foltot jelentett Euró­pa közlekedési térkópén. A „fehér foltok" eltüntetésének egyik módjaként emlegették és nagyra értékelték az Ausztria közle­kedési tárcájával aláírt együttműkö­dési szerződést. Ennek értelmében Szlovákia számára lehetőség nyílik a Béccsel való vasúti összeköttetés megteremtésére Dévényújfalun és Marchegen keresztül, amelynek ki­építéséhez az osztrák fél kész 500 millió schillinggel hozzájárulni. Meg­oldásra vár a Ligetfalu-Kittsee vas­úti összeköttetés is, amely Pandor­fon át csatlakozik a Bécs-Budapest fő vasútvonalhoz. Szaktanulmány készül az egykori Pozsony-Bécs vil­lamosvonal felújításáról. Ez lehető­vé tenné a pozsonyi és a Schwechat repülőtér összekötését. A miniszté­rium Lengyelországgal tárgyal a ko­hászati termékek Gdansk, Gdynia kikötőkbe vasúton történő szállításá­ról, illetve közös vállalat létrehozá­sáról. Magyarországgal a kiviteli és a behozatali átmenő forgalomról akar megállapodást kötni. A már emiitett, vasutakról szóló törvénytervezeten kívül a vasúti rendőrségről, a vasúti egészségügyi biztosítóról, valamint a vasutak igaz­gatásáról és műszaki felügyeletéről szóló törvényjavaslatok előkészíté­se is a tárca feladatai közt szerepel. A csőd körvonalai Katasztrofálisak a szlovák vas­utak gazdasági eredményei - állítja a Kereszténydemokrata Közlekedé­si Szövetség, s konkrét adatokkal támasztja alá kijelentéseit. Az önálló­sulás utáni első hónapban (idén ja­nuárban) a vasutak vesztesége meghaladta a 370 millió koronát. Ilyen ütemben az egész évi ráfizetés elérheti a 4 milliárd koronát. Az álla­mi költségvetésből várható támoga­tás is mindössze 200 millió korona. Ez azt jelenti, hogy fejlesztésre szin­te nem marad pénz, szünetelni fog­nak a beruházások és a megkezdett építkezéseket is csak nagy erőfeszí­tések árán lesz képes a vasút befe­jezni. A nehéz anyagi helyzet a te­her- ós személyszállító vasúti kocsik javítását is hátráltatja. Feltételezhe­tően 400 személy- és 7300 teherko­csival kevesebbet tudnak majd meg­javítani, hiszen a tervezett 1 milliárd korona helyett, mindössze 520 millió áll a vasút rendelkezésére. Úgy néz ki, hogy megismétlődik a- tavalyi helyzet és teherszállításra külföldi vagonokat lesz kénytelen igénybe venni, aminek viszont bevétele látja kárát. Tény, hogy a vasút önállósulása meglepetésszerűen érte Szlovákiát. Ezt bizonyítja a Roman Hofbauer vezette közlekedési tárca tétovázá­sa, kapkodása, az átgondolt cselek­vés hiánya. A minisztérium, bár ha­talmát igyekszik saját kezében ösz­pontosítani, képtelen volt a létfon­tosságú törvénytervezeteket kidol­gozni. Ez nagy hátrány, akályozza a kátyúból való kikecmergést. Hof­bauer önbírálat helyett Ausztria gya­korlatát hozza fel példaként: lám, fejlett szomszédunk 3 éven keresz­tül dolgozott a vasútról szóló törvény létrehozásán. Sovány vigasz ezzel mentegetőzni. Ráadásul a miniszter arról is elfeledkezik, hogy az osztrák vasutak annak idején nem voltak a miénkhez hasonló katasztrofális állapotban. Nyereséges lehetne a „szárazföldi kikötő" - Ágcsernyőn, az ország legna­gyobb vasúti átrakodóhelyén jelen­tősebb fennakadások nincsenek. Van elegendő áru, folyamatosan zajlik az átrakodás, árutorlódás nincs. Bár megfakult az egykori hír­név, a ,.szárazföldi kikötő" megne­vezés ma sem túlzás - adott helyzetjelentést Ľubomír Krotký, az ágcsernyői átrakodóállomás igazga­tóhelyettese. - Két dolog okozza a legégetőbb problémát. Hiányzik a vasútról szóló törvény, légüres térben érezzük magunkat nélküle. Nem tudunk szerkezeti változtatáso­kat eszközölni, lehetetlen a privati­zálás. A törvények hiánya megköti kezünket. A másik nagy gondunkat gépparkunk erkölcsi és fizikai el­használtsága okozza. Égető szük­ség lenne felújítására. Egy korszerű számítógépes információs rendszer is elkelne. Fejlesztésre Ágcsernyőn sincs pénz. Krotký mérnök külföldi tőke megjelenésében reménykedik. Bízik abban, hogy keleti szomszédainknál normalizálódik a helyzet, s megnö­vekszik az áruforgalom. Reményke­dik, hogy az új vasúti törvény lehető­vé teszi az ágcsernyői átrakodóállo­más önállósulását, ami egyben ga­rantálná a nyereséges tevékenysé­get, s egyúttal a fejlesztés lehető­ségét. Aggályainkra, hogy vajon Ágcser­nyőn a vasutasok körében mostan­ság lehet-e szociális biztonságról beszélni, a helyettes igazgató így válaszolt: - Garantálni tudjuk minden becsületes munkatársunknak, aki valóban dolgozni akar, a biztos mun­kahelyet. Tény, hogy csökkentettük az alkalmazottak számát, de ezt az ésszerűsítés és a termelékenység emelésére irányuló intézkedések­nek megfelelően tettük. A becsülete­sen, jól dolgozó alkalmazottnak ná­lunk egyelőre nem kell félnie, hogy munkanélküli lesz. TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § „ÖZVEGY TÓTHNÉ" jeli­gére: Olvasónk élő- és holtleltár­igényét benyújtotta az illeté­kes traktorállomás jogutódjá­nak. Magánvállalkozói enge­délyét január első hetében váltotta ki és mutatta be ugyanott. Kérvényét azonban a földmüvelésügyi miniszté­rium egyik rendeletére hivat­kozva elutasították, mondván, hogy vállalkozói engedélyét már a múlt évben ki kellett volna váltania. - A törvény ilyesfajta értelme­zését nem tartom helyénvaló­nak. Már az is megkérdőjelezhe­tő, hogy a törvény értelmében járt-e el a traktorállomás jog­utódja, mikor a magánvállalko­zói engedély fölmutatását kérte Olvasónktól. Arról nem is szól­va, hogy a törvénynek nincs olyan kitétele, amelyik időhatár­hoz kötné a vállalkozói engedély kiváltását. A földművelésügyi minisztériumnak pedig nincs le­hetősége a törvénymagyarázat­ra (erre a bíróságok a hivatot­tak). Na már most, amennyiben a traktorállomás jogutódja nem hajlandó Olvasónkkal egyezsé­get kötni, kérvényezheti az egyezség bírósági ítélettel való helyettesítését. Dr. VILÁGI OSZKÁR BÉRHÁZ jeligére: Nyugdíjas vagyok, hasonló­képpen feleségem is. Van egy bérházunk, melyből bérleti dí­jat kapunk, miután kiadtuk vállalkozónak. Fizetjük utána az ingatlanadót, a kapott bér­leti díjból pedig a jövedelem­adót. Kérdésünk, hogy kell-e fizetnünk a biztosítási járulé­kot, vagy sem. Nem vagyunk vállalkozók, ezért úgy gondol­juk, hogy a kétféle adón kívül nem kell mást fizetnünk. - Jól gondolják, ugyanis a 7/1993 Tt. számú törvény értel­mében tőkebevételből vagy bér­be adásból származó jövede­lemből csakis olyanok fizetnek társadalombiztosítási járulékot, akik esetében ez jelenti az egye­düli jövedelemforrást. A fentiek értelmében a nyugdíjasok a bér­leti díj után nem fizetnek társa­dalombiztosítási járulékot. VONTSZEMÜ LÍVIA A CUKORBETEGEKNEK PRÓBÁLNAK SEGÍTENI Hogy szám szerint mennyi ala­pítvány működik, azt nehéz lenne összeszámolni, egy adat viszont pontos: a Szlovák Humanitárius Tanács kereken százat tömörít. Közülük az egyik, a „legfiata­labb", a somorjai székhelyű, cu­korbetegeket támogató ala­pítvány, amelynek elnökével, Vie­ra Janekovával beszélgettünk. - Nem véletlenül hoztuk létre ép­pen a mi városunkban. A Dunaszer­dahelyi járásban ugyanis meglehe­tősen magas, mondhatnám úgy is, az átlagosnál magasabb a cukorbe­tegek száma. Ennek oka még nem teljesen tisztázott. Pedig a logika szerint éppen itt, a délvidéken lehet­ne ésszerűbben táplálkozni, hisz itt több a zöldség és a gyümölcs. Való­színűleg a táplálkozási szokásain­kon kellene változtatni, ugyanis a cukorbetegeknél az egészséges életmód mellett a helyes étrend is döntő tényező. • Mit tehetnek e kedvezőtlen helyzet megszüntetéséért? - Egyik célunk éppen az elmon­dottakból következik. A megelőzés­re próbáljuk helyezni a hangsúlyt. Készek vagyunk felvállalni az egészségnevelést. Persze, azt tud­juk, mindenkihez nem juthatunk el, de legalább a veszélyeztetett cso­portokhoz szeretnénk közelebb ke­rülni. Elsősorban azokhoz a csalá­dokhoz, amelyekben már van cukor­beteg, ugyanis az öröklődési hajlam kockázata ezeknél a legvalószí­nűbb. • Magukon a betegeken ho­gyan próbálnak segíteni? - Kezelésük során a fő feladat természetesen a szakorvosra hárul, de például nagyra értékelnék, első­sorban az idősebbek, ha az inzulin beszúrásánál, legalább a kezdeti időszakban, a nővérek segítenének. Ebben az önkéntes vöröskeresztes nővérek támogatására is számítunk. Azokat sem hagyjuk figyelmen kívül, akiknél a cukorbetegség már komo­lyabb szövődményeket okoz, őket is szeretnénk felkeresni és lehetősé­geinkhez mérten enyhíteni pana­szaikat. • Ez mind nagyon szép, de mostanában, amikor a cukorbete­gek legnagyobb gondja, hogy a létfontosságú inzulint megkap­ják-e vagy sem, önök a megelő­zés, a körültekintő gondoskodás fontosságát helyezik előtérbe. Nem ellentmondásos ez a helyzet? - Sajnos, mi az inzulin vagy más gyógyszer hiányát nem tudjuk meg­oldani. Szerencsére a mi körzetünk­ben nem volt vészhelyzet ilyen szempontból. De nem is indulhatunk ki ebből a rendkívüli állapotból, az inzulinhiányt fel kell számolni. Mint mondottam, nem tartozik, nem tar­tozhat hatáskörünkbe, és mi azokon a nagyon fontos részterületeken kí­vánunk tevékenyek lenni, amelye­ken - bízom benne - eredményeket érhetünk el. • Részterületeket említett. Ezek közül melyek a legfonto­sabbak? - A megelőzésről már szóltam és ennek érdekében több lépést szeret­nénk tenni. Ott kezdjük - és ezt már múlt időben is mondhatom, hisz a gyakorlatban alkalmazzuk a mód­szert -, hogy a terhes nőknek foko­zott figyelmet szentelünk, rendsze­resen készítünk cukorteszteket, s a négy kilónál nagyobb újszülötte­ket is megfigyeljük. Azt tartjuk, idő­ben kell felfedni a bajt, hiszen sajnos a cukorbeteg gyerekek száma is növekszik. • Ön személy szerint mit remél az alapítvány működésétől? - Amikor sokak egészsége ve­szélybe kerül, nem csupán a gyógyszeres kezelésre kell gon­dolnunk. A cukorbetegségnél külö­nösen nagy hatása van a nem gyógyszeres kezelésnek. Nincsenek nagy illúzióim, hogy teljesen meg­állítjuk a betegseg nem kívánatos terjedését, de azt is sikernek tartjuk majd, ha a lakosság egy részét meg­győzzük arról, hogy másképp is le­het és kell élni. Ha ezt valóra váltjuk, már érdemes volt tenni. Ehhez vár­juk az érdeklődők és támogatók hoz­zájárulását a somorjai rendelőinté­zet új belgyógyászati osztályán. DEÁK TERÉZ

Next

/
Thumbnails
Contents