Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-29 / 99. szám, csütörtök

VENDEGOLDAL 1993. ÁPRILIS 29. Heti Ili, Cukrová 14, 813 39 Bratislava, Tel,: 36 49 03. Az oldal felelős szerkesztője: D. KOVÁCS JÓZSEF. Nyelvi szerkesztő: J. CSÖLLEY ZSUZSANNA. Grafikai elrendezés: SZABÓ ÉVA. Gépírónő: RABAY IVETA. Nyomdai előkészítés: MICROGRAMMA, HARASZTI GYULA. Mondóm a magamét A LATHATATLAN LEGIO Egyszer már megírtam e szerény rovatocskában, hogy viszonyom az önálló Szlovákia önálló hadseregével meglehetősen cikis. Figyelmes és jó memóriával megáldott olvasóm tehát tudja: tartalékos altiszt vagyok, ám az a hadsereg, amely engem, a szerény katonai képességekkel megáldott civilt tartalékolt, időközben megszűnt. S megszűnt a katonai esküm tárgya, Csehszlovákia is, amelyért ama szent fogadalom értelmében köteleztem magam véremet is ontani. Mit mondjak? Eskü ide vagy oda, az a bizonyos ország eltűnt a térképről. S nekem annyi vért sem kellett ontanom, mint amennyi egy naposcsibében csörgedez. Hála Istennek! Tény viszont, hogy most, tartalékos zupásként itt állok hadsereg nélkül. Kénytelen voltam hát mobilizálni magam. A szlovák hadseregre nem esküdtem fel, azt is mondhatnám akár, hogy semmi közöm hozzá. Ha ez így igaz, akkor viszont abszolút nem értem magamat, miért ment fel kiontatlan vérem nyomása, amikor a Republik cimű újság egyik vezető újságírójának vezércikkét olvastam úgy április elején. Azon kesereg ugyanis Roman Kaliský, hogy láthatatlan a szlovák hadsereg. Először nem nagyon értettem, mire is céloz a jeles újságíró, miért akarja mindenáron az utcán látni uniformisban önálló államocskánk haderejét. Perverz gondolattársításként ugyanis az jutott eszembe, hogy Srebrenicában meg Szarajevóban látható a légió, máshol sem mászkálnak csak az utcákon, és ettől a helyi lakosok aligha boldogok. A lapban viszont Kaliský úr tollából fehéren feketén az áll, hogy térjenek vissza a szlovák városok utcáira a katonák, legyen rajtuk egyenruha és a szlovák állami címer. Hogy ez növelné az ország lakosainak biztonságérzetét... Roman Kaliský nem viccel. A kormánylap tekintélyével szólítja fel a védelmi minisztert, rendelje el a kötelező egyenruha-viseletet az utcán is. Itt végre nekem is leesett a fatantusz. Dehogy akar Kaliský úr Srebrenicát! Ő azt a 89-es forradalmi vívmányt akarja visszacsinálni, amely szerint a kiskatona a szolgálat leteltével a kaszárnyán kívül civilben parádézhat mind a mai napig. Tehát vissza a gyökerekhez, a régi szép szocialista szokásokhoz! Aki volt katona, az tudja, hogy a kimenőn, eltávozáson kín volt a khekiszín. Az angyalbőrbe kényszerített kiskatona, legalábbis a többség, már nem tudott olyan fesztelenül randevúzni vagy éppenséggel berúgni. Ezért aztán, ha tehette, a lebukás veszélyét is vállalva, civil ruhát húzott magára. Hányunkkal megtörtént, hogy civilben az utcán szabályszerűen tisztelegtünk a katonatisztnek. A feltételes reflex az, ugye, feltételes reflex, nem csak Pavlov kutyája rá a bizonyíték. Mint mondtam, nem rajongok Kaliský úr ötletéért. A hadsereg akkor jó, ha békeidőben láthatatlan. Ezt én mondom, a hadserege nélküli öreg zupás. POLÁK LÁSZLÓ A

Magyarok Világszövetségének folyóiratában érdekes írás jelent meg Tamáska Péter tollából "A szlovák mozaik" címmel. Az alábbiakban egy bennünket, szlovákiai magyarokat érintő részt közlünk belőle. A VILAGSZÖVETSEGBEN RÓLUNK "Ha a magyarok fáradt fantáziája az 1939-es nemzetiségi térképre vetül, lobbanékonyságuk mindjárt érthetővé válik. A déli, Magyarországhoz visszacsatolt sáv a Kassa alatti résztől eltekintve akkor még túlnyomóan magyar volt, az önálló Szlovákia pedig tele volt hintve népes német szigetekkel, magyar és ukrán (ruszin) nyúlványokkal. A déli területet kivéve ma már minden egynemű, s ide is úgy nyomulnak be színtelen lakótelepeikkel a többségi nép fiai, mintha hódítók lennének. A magyar névtáblákat leveszik, az ellenszegülő hivatalnokokat elbocsátják. Nem szívesen jegyzik be a magyar keresztneveket. Szlovák orvosok Dunaszerdahelyen is sokszor csak tolmácsolás útján érintkeznek magyar betegeikkel. Zoboralján pedig már a gyónáshoz is tolmács kell. Dunaszerdahelyen azt rebesgetik, hogy nemcsak a romák, hanem a magyarok is sterilizáltatták magukat a régi rend idején néhány ezer korona fejében. Az alsóbb néprétegekben a rossz táplálkozás folytán ismét megjelentek az ötvenes évek hiánybetegségei, ugyanakkor csökkent a relatív jólét idején oly gyakori infarktusok száma. A szlovák hadsereg megjelenése is az asszimiláció lehetőségeit tágítja: tiszti családok költöznek majd délre, a magyar újoncokat pedig az északi, tisztán szlovák járásokba viszik." P ~ Q D

D [K 'E íŕ ^ Interjú Baracs Jánossal — Az ember annyi mindent hall mostanában rólatok. Kezdjük az elején. Mi újság? — Semmi olyasmi, amit esetleg a szenzációhajhászok várnának. A csapat nem oszlott fel! Ráadásul CSEPREGl ÉVA "szülési szabadsága' is lejárófélben van. Kisfia, Dávid, tényleg sok idejét elfoglalja. Újra együtt az alkotógárda; készülnek az új dalok. Meglepetés a cikk, és az év vége felé várható. — Nem is olyan régen azt mondtad, hogy Végvári Ádámmal közös lemezre készültök... — Még mindig érvényes a kijelentés. De nem igazán szeretem a szólistaszerepet. Persze néha szükségem van egy Medvetáncdalra vagy egy Elutazómra. Meg vagyok róla győződve, hogy nem vagyok egy különleges basszusgitáros, de mint basszusgitáros, zeneszerző, színpadi ember, tehát igy együtt, e három minőségben növelem az együttes értékét — Ádám énekelt egy dalt az idei táncdalfesztiválon. Kinek a szerzeménye a Balatoni nyár? — Saját szerzeménye. Tudod, ő nem is azzal a szándékkal indult ezen a fesztiválon, hogy nyerjen. Már elég sokszor bizonyított. Például a tokiói YAMAHA-fesztivál nagydíjával. Szerette volna egyszer egyedül, szólóban is megmutatni, mire képes. — Ott táncolt mögötte három lány. Edinát és Renátát, az Évaneoton tagjait felismertem. Ki volt a harmadik? — Csak a tévé kedvéért állt össze ez a trió. A harmadik lány VÉGVÁRI ÁDÁM lánya, ANITA volt. — Nemrég jelent meg a Boney-M magyarul cimü kazettátok. Sokaknak tetszik, mások meg azt kérdezik: mi nem lesz még magyarul... — Régebben valaki megírta a Lila ködök a réten című szerzeményét, amely négy fürdőkádra és három írógépre volt hangszerelve, kiadták. Elkelt belőle öt példány, de rettenetesen nagy művésznek kiáltották ki az illetőt, és az állam támogatta. Ma már minden együttesnek el kell tartania magát! A zene elsősorban üzlet ugyanis. Ha az Abba vagy a Boney-M jó volt az akkori korosztálynak, miért ne lehetne jó a mostani fiatalságnak is! Azután meg hányszor előfordul, akár itthon, akár kint, nálatok, hogy egy hétköznapi ember elfütyüli a dallamot, de nem érti a szöveget, mert azt esetleg angolul írták... A mi kazettánk valamennyi szövege teljesen fedi az eredetit. így nem lett, mondjuk, a Raszputyinból Ó, Józsikám, Józsikám. Meglepően hü és szép szövegek születtek. — Meglepetést ígértünk a végére... — Az elmúlt két év az Évaneotonnál a mélypont felé vezetett. Ezek voltak azok a bizonyos ötpontos évek. Kilencvenhárom tízpontos év lesz! CSEPREGl ÉVA újult erővel veti magát a munkába. Világszínvonalú, nagy lemezkiadók csaptak le erre az együttesre, szinte mindennaposak a szerződésekről szóló tárgyalások. Válogatunk, melyik lesz számunkra a legkedvezőbb. Olyan barátaink vannak, akik elhatározták, nem hagyják, hogy baj érje ezt a csapatot. A leglényegesebb: az Évaneoton azért van, hogy a lemezeken egyórányi kellemes zenét, a koncerteken önfeledt szórakozást kínáljon. A meglepetés októberben jön! Egy minden eddiginél hosszabb, minden eddiginél látványosabb Évaneoton-koncertet tartunk, amelyen felvonultatjuk a ma Amerikában használatos legújabb technikát. Készülőben az új nagylemezünk, melyet egy Magyarországon eddig nem használt eljárással veszünk fel. Szeptemberben vagy októberben kerül az üzletek polcaira. BÁRÁNY JÁNOS Egy kép a FAMÍLIA cimű lapból IFij^im^ig©!!" fí(S>g)§)®!lľ(D Esetleg a farmergatyájából nyisszantotta le azt a darabot, amely amúgy is belelógott a vízbe. Ami a lényeg, ha jól számolom, másodszor dübörög újra a banda (SKORPIÓ), s azt rebesgetik, Szerdahelyen majálisoznak. Ott lesz mindenki, mondják, akit valaha is megcsípett a Skorpió Némethtől Tátraiig, Papptól Szűcs Antalig. Persze nem Feketén. A frontembert meg, ugye, beleraktuk a címbe. Tehát, rockerek, dübörgésre fel! Vár a Karcsi bácsi. -dékArchív felvétel T

őkés László Király-hágó melléki püspök az utóbbi időben nem egy kijelentésével felborzolta a kedélyeket. Az alábbiakban egy régebbi hasonlatát adjuk közre, amely még februárban hangzott el Budakeszin, de aktualitását korántsem veszítette el. Eszerint: a Magyarországon kívüli, kárpát-medencei magyarság egy, a zsidótörvények korabeli állapotra emlékeztető helyzetben él. I n ÍMl®y llM — Még nem gyilkolnak bennünket, nem is biztos, hogy fognak, de egymást érik a megszorító intézkedések, a hátrányos helyzetbe hozó törvények. A varsói láger lakóinak dilemmájához hasonlónak érzem lassan a miénket; talán ha a nagy vérveszteséggel járó kitörést végrehajtják, még úgy is többen menekültek volna meg a gettó lakói közül. Ók ezt elmulasztották — mi ama dilemma előtt állunk, hogy most mit tegyünk. Tiltakozzunk, legyünk úgymond radikálisabbak, vagy simuljunk bele a rendszerbe, és várjuk ki a végét? Végzetes lehet, ha a határokon kívüli magyarság nem adekvát módon viszonyul a helyzetéhez. -VSZJó vicc...! Az egyszeri skót borotválkozás közben megvágja magát. Gyorsan felhívja telefonon a kórházat: — Mondják, kérem, mit fizetnek önök vérátömlesztésért? Mikor van abszolút tavasz? — Amikor a leány elmegy ibolyázni, és gólyahírrel tér vissza. Két volt ellenzéki beszélget. Egy harmadik volt ellenzéki, ma már polgármester van terítéken: — Hallottad mit beszélnek? — Mit? — ... a fejében olyan sötét van, hogy ha egy szentjánosbogár beleszáll, pótelemeket visz magával. Ez az oldata PAPP-MIX hangkazettaküldő szolgálat anyagi hozzájárulásával jött létre. Cím: P.O.Box 72,817 72 Bratislava 15.