Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-28 / 98. szám, szerda

«ÚJSZÓä SPORT PLUSZ HUSZONHÁROM KOCSMA ES EGY LEROBBANT STADION MIT ÉR A FUTBALL KIRÁLYHELMECEN? 1993. ÁPRILIS 28. •••••••• SPORTVILÁG '93 • SZIGORÚ BIZTONSÁGI intéz­kedéseket léptetnek életbe ma Ostra­ván, ahol 18 órai kezdettel Csehszlo­vákia—Wales labdarúgó vb-selejtező lesz. Az Ostrava-Prívozban székelő rendőrkapitány a sajtó munkatársai­nak kijelentette: ebben a városrész­ben 14 ós 18 óra között tilos az alko­hol árusítása. Még a Morvaországban , oly népszerű 10-es sör sem lesz kap­ható. A Baník-stadion környékén a szokásosnál jóval több egyenruhás teljesít majd szolgálatot. • EXKLUZÍV INTERJÚT akart készíteni Katrin Krabbeval a ZDF német tévétársaság. A beharango­zott időpontban azonban nem je­lent meg a stúdióban az atlétanő. Tízperces várakozást követően a műsorvezető a következőket mond­ta: „Sajnos, Krabbe ismét gyógy­szereket szed, beteg..." A reakcó nem maradt el, több tucat sportra­jongó telefonált a stúdióba, s az iránt érdeklődött, hogy ezúttal is doppingról van-e szó? Mint isme­retes, Krabbe a múltban „kok­szolt", majd lebukott; aztán meg­kegyelmeztek neki. A Sportstudio legközelebbi adásában a riporter kijelentette, szó sincs doppingo­lásról, Krabbe „csak" influenzás. • FURCSA DOLOG TÖRTÉNT egy angol II. ligás vízilabda-mérkőzé­sen. Az élmezőnyben tanyázó Jor­dans City és a sereghajtó Dorrents összecsapásának utolsó két negyedé­ben a harmatgyenge vendégeknél egy­gyel több mezőnyjátékos voll a víz­ben. Erre a helyszínen senki sem jött rá, -s hogy mégis kiderült a turpisság, az egy 15 éves fiúnak köszönhető, aki szórakozásból videóra vette a meccset. Mivel elég gyakran került a labda az emberelőnyben pólózó ven­dégek kapujába, így a középkezdés­nél jól lehetett látni, hogy a Dorrents csapatában eggyel többen vannak. Különben, a Jordans 27:4-re nyert... • DUŠAN ŽIŠKA, a Slovan Bra­tislava korongozóinak vezető edző­je a szlovák hokiválogatottban Jú­lius Šuplernek segített. A németor­szági Landshutban sorra került olaszok elleni, győztes előkészületi meccs után szép csendben felkelt a kispadról, és elbúcsúzott a válo­gatottól. Žiška így kommentálta a történteket: „Két széken nem ülhet­tem, a klubvezetés azt mondta, vagy a Slovan, vagy a válogatott. Három héten át gondolkodtam, mit tegyek. Természetesen a pozsonyi együttest választottam. Mégpedig azért, mert szeretném befejezni a csapatépítést, amit én kezdtem el két évvel ezeíőtt." • NAGY „FÖLDRENGÉS" VOLT a napokban az ASPRO Wroclaw férfi kosárlabdacsapatának háza táján. Hatalmas pori kavart föl Arkadius Ko­niecki klubelnök döntése, miszerint az amerikai fekete bőrű profinak, Dean Nixonnak azonnal távoznia kell a len­gyel együttesből. A szakvezető ezt így magyarázta: „Nixont csak a pénz ér­dekelte, sosem tartott a csapattal, mindig a saját útját járta. És ez na­gyon rossz hatással volt a többiekre. Jól keresett, mégis elégedetlen volt." A play off-sorozat kezdete előtt, úgy tű­nik, a másik amerikai talpa alá is útila­put kötnek. Carlton Screen Nixon távo­zását követően egyre gyakrabban láto­gatja a wroclawi éjszakai mulatókat. • ELSŐ ÍZBEN TALÁLKOZOTT a német és a ghanai labdarúgó­válogatott. Az utóbbi csapatban voltak gazdagok (az európai klu­bokban futballozok) és szegények (ghanai amatőrök). Az afrikaiak 'legjobbja, Anthony Yeboah halla­ni sem akart arról, hogy a többi­ekkel, busszal utazzon a bochu­mi stadionba. A repülőtér közelé­ben vett egy Mercedest (állítólag 140 000 márkáért), és azzal „lib­bent" be a pályára. Hogy el ne té­vedjen a városban, rádiótelefonon navigálták őt. Csapattársainak még a könnyeik is kicsordultak, amikor Yeboah kiszállt az álomau­tóból. Hát még a meccs után (6:1­re kikaptak)... • A NEMZETKÖZI Amatőr Ökölví­vó Szövetség (AIBA) budapesti ülé­sén úgy döntött, 1994. január 1-jétől az amatőr bokszolókal edzés közben is kötelezhetik doppingvizsgálatra. Azt is jóváhagyták, hogy a csokornyak­kendősöknél 55 év lesz a felső korha­tár Az illetékesek azt javasolták, 3x3 perc helyett 4x2-1 bunyózzanak. (zsi) Nem sokat — legyintenek a megszólított járókelők. A nyolce­zer lakosú város csapata, a Slavoj három osztállyal lejjebb szerepel, mint amikor kétszer a csúcson volt. A járási bajnokságban. Mély­pont. Legalább van honnan fele­melkedni. A kérdés, hogyan? A királyhelmeci labdarúgók 1985­ben újoncként a tizedikek lettek a di­vízióban. Aztán elkezdődött a mélyre­pülés. A játékosok nem látogatták rendszeresen az edzéseket, egysze­rűen nem áldozták lel szabadidejüket ós vasárnapjukat a futballért. Sza­niszló Ferenc, a magyar alapiskola igazgatóhelyettese volt az együttes trénere. „Amikor a fiúk hallották és tudták, hogy az ellenfelek a több­szörösét kapják egy-egy győztes meccsért, lelombozódtak és kér­ték, legalább megközelítőleg ho­norálják igyekezetüket. De ki? Szponzor alig akadt, vezető úgy­szintén. Ment hát minden a maga útján. Lefelé a lejtőn. Én is távoz­tam..." Szaniszló Ferenc a gyerek- és a diákfutball megszállottja. A helmeci ilikkei (is) a divízióba jutott, nemzetkö­zi tornákat szervezett, a nevéhez fű­Csáktornya alighanem bevonul a kézi­labdabotrányok történetébe. Nyárasdi feje­zete a múlt szombaton játszódott le ä csallóközi faluban. Éppen a horvátországi városban történtek folytatásaként, ponto­sabban annak következményeként. Április derekán jótékonysági mérkőzést szerveztek a horvátországi árvák megse­gítésére. Csáktornyán a hazai válogatott Európa csillagainak és csillagocskáinak csapatával találkozott. Soraikban két nyá­rasdi is bemutatkozott (Prekopová. Zá­horszkyné), a kispadra a csallóköziek ak­kori edzője, Dušan Daniš ült. Mindhárman a klub vezetésének beleegyezése nélkül utazlak el. És szerepeltek is, amivel szer­ződésszegést követtek el. A Co-lmpex tu­lajdonosai büntettek érte: az edzőt felmen­tették beosztásából, a játékosok kéthóna­pos fegyelmit kaptak. Másnap azonban mégis pályára léptek. A legbeavatottab­bakkal közvetlenül a viharos események után beszélgettem. Szombaton Dušan Daniš csak a háttér­ből szemlélte a bajnokit, utána mégis őt köszöntötték a játékosok. Gondolták, ha már a klubvezetésnek nem jutott eszébe, megteszik helyette, s elbúcsúznak meste­rüktől. Győztes meccs után most láttam először sírva levonuló csapatot. — Nem sajnálja, hogy itthagyja őket? — kérdem valamivel később sportcsarnoki szobájában a búcsúzó edzőtől. Nem erre válaszol. Szavaiból mégis a visszafogott elégedettség érezhető ki. Pályafutása egyik legsikerúltebb állomásának tartja a nyárasdit. A Csallóközben — rövidített vál­tozatban ugyan, de —, szinte az utolsó pontig megvalósultak felkészülési elképze­lései. Dicséri játékosait, akik Kiss, Lépes, és Seresné kiesése idején is példásan helytálltak, s január eleje óta őrzik veret­lenségüket. ződik a már hagyományos Zemplén Kupa elindítása is. Van egy elmélete: nem csapatot kell csinálni, hanem fut­ballt, nem összevásárolni a játékoso­kat, hanem nevelni. Ez az igazi, en­nek van erkölcsi értéke. Úgy tűnik, ilyen tekintetben most jó úton járnak Helmecen. A Slavojnak van kölyök­és ifjúsági együttese. Mindkettő a ma­gyar alapiskola tanulóira épül, mind­kettő magasabb osztályban játszik a felnőtt gárdánál, mindkettővel az alap­iskola tanítói foglalkoznak (Nádasdi János, Simon László). De nemcsak ez. A mostani „nagyok" között két ki­vételtől eltekintve mindnyájan a „foci­suli" egykori növendékei! Bíztató jel a jövőre nézve. Annál inkább, mert az átlagéletkor 19,5 esztendő. Felnőtt csapatról van szó! Mi tartja össze a fi­atalokat? A futballszeretet, a lelkese­dés, a fanatizmus és szűkebb pátriá­juk, a Bodrogköz. Szimbolikus ösz­szegért fociznak. Volt rá példa, hogy lavórból kellett mosakodni­uk; hullik a vakolat a nedves, vi­zes öltözők faláról, minden rozs­dás, elhanyagolt a 70-es évek ele­jén épült stadionban. Nincs em­ber, nincs önkormányzat, amelyik törődne az egykor oly takaros lé­— Számomra a csáktornyai eset jelen­téktelen — folytatja. — Már korábban kér­tem a szerződésbontást. Maholnap 50 éves leszek, s úgy érzem, utolsó lehetőségem kínálkozik arra, hogy külföldön bizonyíthas­sak. A horvátországi Puliba hívnak. Júni­ustól. Ám az ottani háborús viszonyok miatt még semmi sem biztos. Záhorszkyné megilletődöttség nélkül be­szél a csáktornyai kiruccanásról. Nem tit­kolja, érdeklődnek iránta, de ötéves szerző­dés köti a Co-lmpexhez, amiből csak egyetlen esztendő teli el. Máig nem érti, miért tiltották le az edzőt. De őt se figyel­meztette senki: nem mehet a mérkőzésre. Különben is szabadidejükben keltek útra, mondja. Szombaton eszébe juttatták, mit tartalmaz a szerződés. Saját kárán tanulva alighanem kénytelen lesz gyakrabban bele­lapozni. Utolsóként Prekopová és Tarhaiová hagyja el az öltözőt. De mielőtt elmenné­nek, sikerül szóra bírnom őket. Prekopová elárulja, hogy büntetését a bajnokság vé­géig felfüggesztették, akárcsak Záhorszky­néét. — Továbbra is állítom: személy szerint se szóban, se írásban senki nem tiltotta meg nekem, hogy kiutazzak a mérkőzésre. Meghívásunkról a klubvezetés is tudott. Ők ugyanúgy szólhattak volna, mint ahogy én megkérdezhettem, hogy egyáltalán elengednek-e. Mindkét oldalon hiba csú­szott be. Szóba hozom: mindenki arról beszél, hogy ő is Púlába készúl. A kapitány el­mondja, kétéves szerződés köti a klubhoz s van egy szóbeli ígérete a társtulajdonostól, hogy megfelelő ajánlat esetén már most elengedik. — Egyelőre még senkivel nem tárgyal­tam, legfeljebb teleionon érdeklődtek irán­tam. Én ezzel csak a bajnokság után akar­tesítménnyel. Pedig a városé. Nem szabadna hagyni, hogy telje­sen lerobbanjon. Tudjuk, akad elég gondja a városnak, az értéke­ket azonban valamilyen módon meg kellene menteni. Még akkor is, ha „csak" futballstadionról van szó, még akkor is, ha mondjuk a polgármesternek nem éppen szív­ügye a labdarúgás. De hát kinek szívügye mostanság a foci Bodrogköz „fővárosában"? Amikor funkcionáriusok felől érdek­lődtünk, sokáig „hiánycikkel" találkoz­tunk. Aztán Berta Bélával. A csapat mindenesével, tótumfaktumával. So­rolja a gondokat, a bajokat. De nem panaszként. Csak fájlalja, hogy alig­alig akad ember, aki vezetőként se­gítené a fiatal és lelkes társaságot. A szponzorok sem tolakszanak. Ha a Strojbek és az állami gazdaság nem segítene, meleg vízre sem jutna a csapatnak. Akkor csakugyan be kel­lene csukni a „boltot", és nyithatná­nak a pályán egy újabb kocsmát. Úgy sincs belőlük elég a városban. Csak huszonhárom... Ahogy Kovács Jóska, a helmeciek egykori kiváló balszélsője mondta, olyan vezetőkre lenne szükség, akik vasárnap már tam előhuzakodni. Akkor is először a klu­boknak kellene megegyezniük, s azután jö­hetnék én. — Miért folyamodtak az ultimátumhoz? — kíváncsiskodom a kollektíva szószólójá­nál. Tarhaiovának egyszerű a válasza. — Mert nyerni akartunk, akárcsak legkö­zelebb Pozsonyban. Nekünk az I. liga ezüstérmének megszerzése a célunk. De a sérült Kiss és Lépes meg az eltiltottak nél­kül alaposan csökkennének esélyeink. Miért bűnhődjünk mindnyájan kettejükért? Egész évben keményen dolgoztunk, s most egyszeriben csak feladnánk a kínálkozó le­hetőséget. Az eltiltottakért, de magunkért is harcoltunk Átadott levelünkben elmagya­ráztuk a tulajoknak, csapattársaink nem azért mentek Csáktornyára, hogy lejárassa­nak bennünket, kárt okozzanak vele, arra meg egyáltalán nem gondoltak, a többiek ihatják meg majd a levét. — Délután öt órától vártunk a tulajdono­sok válaszára. Végül nem sokkal hat előtt megérkezett a játékengedély. De csak a csapattársaknak szólt. Greschner úr több visszalépésre nem voll hajlandó. Tarhaiová szerint a kialakult helyzetet csak azzal lehetett volna megakadályozni, ha a klubtulajdonosok jobban beleélik ma­gukat a játékosok világába: „Mi szeretjük a kézilabdát, és éppen ezért játsszuk. Nem csak ebből élünk. Olyan szinten akarjuk művelni, hogy a lehető legjobb eredménye­ket érjük el. Nyugodtan leírhatja, nekem nincs szándékomban innen elmenni. Szer­ződésem négy évre szól." Másfél órával a mérkőzés után már le­higgadt klubtulajdonosokra találok. Szarka László: — Dušan Danistól egyszerű oknál fogva váltunk meg. Eddig nagyon jó viszony volt köztünk. Ő elkezdte majdani csapata építé­sét, mi pedig védjük a sajátunk érdekeit. 10 nem tudják elfogyasztani az ünnepi ebédet. Mert a csapat jár eszükbe. Hogy ez a mai világban illúzió? Le­het. De miért kell mindig minden illú­zióról örök időkre lemondani? Berta Béla sem teszi. Meggyőződése, idő­vel kialakul egy vezetői gárda, amelyre átragad a lialal focisták lel­kesedése, fanatizmusa, futballszere­tete, cselekvőkészsége, és közösen javítanak a helmeci futball megkopott renoméján. Már most itt az alkalom. A fiúk a bajnokság élén állnak, nagyon együtt van a társaság. Abszolút amatőrök — profi hozzáállással. Diákok, katonák, munkanélküliek... Szükségük lenne mecénásra, támogatókra. Priám, Ja­pán, Furik, Geri Béla, Kovács Jóska, Geri Imre és mások nyomdokain akarnak haladni. De „árva gyermek­ként" nehéz sors vár rájuk, bármilyen tehetségesek is. Mert azok. Ezt Varga László, az ambiciózus tréner mondta. Ha ezek a rutintalan szakemberek beérnek, sok örömet szerezhetnek a régiónak, visszahozzák a régmúlt idők fociját. De kell-e labdarúgás Ki­rályhelmecnek? Ha igen, tetteken a sor. Panyko Béla, Dudás Feri, Bá­nyácsky Norbert, Ocsenás Rudolf, Miklovič Marian és játékostársaik, az edző és az a néhány vezető remélik, felsorakozik mögéjük a város. És akkor szárnyakat kapna a csapat. Amely szeretné, ha sze­retnék... (T.V.) Megelőzendő az esetleges konfliktusokat, úgy egyeztünk meg. inkább ne tegyen már a csapat körül. A munkaviszonnyal kapcso­latos dolgokat pedig ettől függetlenül ren­dezzük. ó egyetértett vele. Különben ez Csáktornya nélkül is bekövetkezett volna. Én azt vallom, aki beadja a leimondását, (Daniš edző ezt márciusban megtette — a szerző megj.) azt egy rendes főnök rögtön elfogadja, mert attól a pillanattól kezdve már nem neki, hanem másnak dolgozik. Felvetem, egyik játékosnak sem tiltották be, hogy kiutazzon. — Elég csak belenézniük a szerződésbe — hangzik Greschner István válasza. — Egyetlen pont kivételével mindegyik tartal­mazza. Nekik engedélyt kellett volna kérni­ük. Nálunk az edző szabadkezet kapott, ő rendelkezett a játékosokkal, ebbe nem szóltunk bele. Mivel neki nem adtunk enge­délyt, gondoltuk, a többit saját hatásköré­ben rendezi. Végül is játékosszolidaritásba fulladt Prekopová és Záhorszkyné eltiltása. Hogy miért kaptak legyeimit, arra Szarka László az alábbi indokot hozta fel: — Akik a tulaj­donosok és a szponzorok pénzéből — igaz, sportjukat szeretve — viszonylag elég ma­gas szinten élhetnek, azoknak kenyéradó­juk szavát tisztelniük, becsülniük kell. Csa­ládunk helyett nem kis összeget torditunk a játékosokra, elvárjuk viszont tőlük, hogy a csapat érdekében mindent megtegyenek. A klubelnök még a mérkőzés után is ragaszkodott a legyeimi érvényességéhez. Ám Tarhaiová okos érveivel találta magát szemben. A kapus kifejtette: elismerik a két játékos hibáját, ám nélkülük képtele­nek lesznek nyerni Pozsonyban. És velük igen? — kérdezte Szarka László. Erre mindnyájan rábólintottak, s megmondták, saját zsebükből milyen összeget tesznek föl a vereségre. Innen már könnyen elju­tottak a megegyezéshez. J. MÉSZÁROS KÁROLY / an Rush (1961. október 20-án született), a vékony dongájú bajuszos csatár több mint egy évtizede tartozik a legjobb brit labda­rúgók közé. Az angol válogatott szakvezetői saj­nálják, hogy a gólerős támadó más nemzeti ti­zenegyet erősít. A futballista Wales északi ré­szén fekvő St. Asap városában születeti, de Ang­liában kezdte pályafutását. Tizenhét éves korá­ban a III. divízióban szereplő Chesterben játszott. Liverpooltól csak pár mérföldnyire, így nem csoda, hogy nemsokára az Anfield Roadon rúgta már a bőrt. Bob Paisley, a „vörös ördögök" legendás me­nedzsere 1980 áprilisában személyesen ügyelte őt, s a meccs után azonnal szerződtette. így még a liga utolsó lordulójában magára ölthette a baj­nokcsapat mezét. Nem sokkal később Mike Eng­land walesi szövetségi kapitány is lehetőséget adott, Glasgow-ban a skótok ellen debütált. Sokkal hamarabb lett állandó tagja a váloga­tottnak, mint a Liverpoolnak. Amikor Párizsban megnyerték a Real Madrid ellen a BEK-et (1981), a döntőt csak a lelátóról figyelhette De később már elképzelhetetlen volt nélküle a csapat: 1984­ben öt góllal ő is besegített a BEK-győzelembe. Ekkor remek ével zárt, 32 góljával a kontinens legjobb góllövőjének kijáró Aranycipőt is elnyerte. A WALESI GÓLGYÁROS ami rajta kívül egyetlen brit futballistának sem si­került. Nem csoda, hogy az újságírók és a labda­rúgók is öt választolták az év legjobb angol lab­darúgójának. Az Aranyiabda-választáson a 4. he­lyen végzett. Nagy bravúrnak számít, hogy a Lu­lonnak öt gólt „rámoll be", amit azóta sem tudott senki túlszárnyalni bajnoki találkozón. A következő szezonban folytatta a gólgyártást, ám a gyászos emlékű brüsszeli BEK-döntőben vereségei szenvedtek a Juventustól. A milliomos olasz klub vezetői szemet vetettek Rushra, s ad­dig nem nyugodtak, amíg le nem igazolták. Ez 1987-ben sikerült is nekik, 3,2 millió fontot áldoz­tak a csatárért, ennél többet még nem fizettek szigetországi futballistáért. Az olasz ligában nem érezte otthonosan magát. Nem tudta megszokni a teljesen más játékstílust, ebben makacs térdsérü­lése is akadályozta. Mindössze hétszer talált baj­noki mérkőzésen a hálóba, egyszer pedig az UE­FA Kupában. A legkisebb elvárásokat sem telje­sítette, ennél sokkal többet vártak tőle. (gy senki sem csodálkozott, hogy idő előtt visszatért Liver­poolba, ahol a kezdeti problémák után, ismét ré­gi fényében csillogott. Vitrinjébe további serlegek kerültek: a csapat­tal összesen öt bajnoki címet, három Angol Kupát és négy Liga Kupát nyert. Tavaly ősszel mester­hármast ért el a Feröer-szigetek elleni vb-selejte­zőn, 23 góljával kiegyenlítette a walesi rekordot. Októberben hivatalos összecsapáson elérte 287. találatát, ennél többet senki sem lőtt a „vörösök" mezében. A ligában közel áll a 200. góljához, az Angol Kupában 43-szor volt eredményes, ez is csúcsnak számít. A nemzetközi kupatornákon is rettegnek tőle a kapusok, eddig 18 esetben zör­gette meg a hálót. Ne feledjük, a brüsszeli tragé­dia után a Liverpool évekig nem indulhatott. Egy évvel ezelőtt Bukarestben alaposan elpá­holták a románok a szigetországiakat (5:1). A mérkőzés után Rush elkeseredetten kijelentette: „Lemondom a válogatottságot". Terry Yorath szakvezető ebbe nem nyugodott bele, s meg­győzte a labdarúgót. Ma Ostraván nem lesz könnyű dolguk a csehszlovák védőknek a rutinos, szemfüles befejező csatárral, aki 58 találkozón szerepelt címeres mezben. (sz) JÁTÉKOSSZOLIDARITÁS - NYÁRASDI MÓDRA avagy mi tartotta szombaton izgalomban a Co-lmpex kézilabdázóit és klubtulajdonosait?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents