Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-26 / 96. szám, hétfő

1993. ÁPRILIS 26. MOZAIK 4 UJ ALAPSZABÁLY (Munkatársunktól) - Tisztújító közgyűlést tartott szombaton Duna­szerdahelyen a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség. A már harma­dik éve működő szervezet elnökévé ismét Hodossy Gyulát választották. Ezt a bejelentést a szavazatok ösz­szeszámolása után a duhaszerda­helyi cserkészcsapat óriási csata­kiáltással fogadta. A közgyűlés legfontosabb napi­rendi pontja az új alapszabály elfo­gadása volt, amely gyökeresen eltér az előzőtől. A vita során ugyan több ellenvetés is elhangzott, ám a kül­döttek végül is kétharmados több­séggel megszavazták az új alapsza­bályt. A voksolás után Hodossy Gyula lapunknak nyilatkozva beval­lotta: kissé félt attól, hogy a szavaza­ti joggal rendelkezők nem tudatosít­ják a változtatás fontosságát, s eset­leg csak a régi alapszabályt akarják módosítani. Az új szabályt a ma­gyar, a szlovák, a cseh cserkészszö­vetségek, valamint a cserkészmoz­galom genfi világszövetségének irányelvei, javaslatai alapján dolgoz­ták ki. A múltban sok gond és konfliktus adódott abból, hogy nem volt egyér­telműen meghatározva, mi a jogköre az ügyvezető elnöknek, s mi az intézőbizottságé. Szombaton dön­töttek arról is, hogy az intézőbizott­ság megszűnik, a legfelső határo­zathozó szerv pedig az országos cserkésztanács lesz, amelynek el­nökévé Massányi Lászlót válasz­tották. A vezető tiszt Ajpek Gabriel­la, a vezetőképző vezető tiszt Majc László, a külügyi vezető Wurster Olivia, a jogi képviselő pedig Mé­száros Lajos lett. A közgyűlés módosította továbbá a táborozási és a ruhaszabályzatot. Az utóbbi nem jelent újabb kiadáso­kat a szülőknek. Továbbra is csak a cserkészing, illetve nyakkendő a kötelező - válaszolta kérdésünkre az elnök. G. A. ÚJSÁGÍRÓK AZ ÚJSÁGÍRÁSRÓL (Munkatársunktól) - Hasznos tapaszta­latokkal gyarapodhatott az a több mint félszáz hallgató, aki részt vett a Pozsony melletti Stomfán rendezett nemzetközi új­ságíró szemináriumon. Hunčík Péternek, a tanácskozást szervező Márai Ala­pítvány elnökének bevezetője után szá­mos érdekes, izgalmas vitát kiváltó előa­dás hangzott el az újságírás függetlensé­géről, a mindenkori kormányok és a publi­cisztika kapcsolatáról és több más idő­szerű kérdésről. Az előadók között szere­pelt Karol Ježík, a Sme na... című napi­lap főszerkesztője, Juraj Alner, a Národ­ná obroda rovatvezetője, Tóth Mihály, la­punk munkatársa, Barak László, a Nap főszerkesztője és több külföldi vendég. Nagy visszhangot váltott ki a magyaror­szági Fekete Doboz videofolyóirat bemu­tatója. Szombat délelőtt a rendezvényt panel­vita zárta, amelyen Bayer de Rycke bel­giumi francia újságíró, Yvo Peters, az ENSZ munkatársa, Lékó István és Peter Janyška, a Lidové noviny munkatársa, Szilvássy József, lapunk főszerkesztője, Milan Žitný, a Szabad Európa szlovák szerkesztője és Vágvölgyi András, a Magyar Narancs főszerkesztője vett részt. - gaál ­BŐRFEJŰEK . KUDARCA A csehországi bőrfejűek szombatra nagyszabású tüntetést szerveztek Mladá Boleslavban. Elképzeléseik szerint leg­alább 1500 skenhead érkezett volna erre a városba, ám valójában alig néhány tucatnyian voltak. így az utcákon hangos­kodó mintegy 50 bőrfejűre több mint ezer rendőr jutott. A bőrfejűek csapata „Gázba a cigányokkal!", „Csehország a csehe­ké!", rasszista jelszavakat harsogva né­hányszor végigvonult a városon, ám a rendőrség rohamosztagai útjukat állták, s ezért nem juthattak a romák által lakott városrészbe. A megmozdulás alatt a vá­ros fölött rendőrségi helikopterről ellenő­rizték a bőrfejűek mozgását. Kisebb inci­densekre ugyan sor került, a rendőrség azonban egy tüntetőt sem tartóztatott le. A délutáni órákban a bőrfejűek elhagyták a várost, a rendőrök száma is csökkent,' s a veszély elmúltával az utcákon régi autókon romák hajtattak végig. -sm­ELHANGZOTT A PARLAMENTBEN ii. FILAKOVSZKY JÁNOS (Együtt­élés) .. A betegbiztosításban több alapelvet mielőbb módosítani kell Felmerül a kérdés, nem tehettük volna-e ezt meg még a Nemzeti Biztosítóról szóló törvény elfogadá­sa előtt. Amint tudjuk, a biztosítónak még nincs igazgatója. Nincs egybe­hangolva a felülbíráló és ellenőrző orvosok tevékenysége. Az egyes biztosítók alapjai csak formálisan vannak elválasztva, vagyis a költ­ségvetési rendszer érvényesül, a kórházak azonban nem kapták meg az egész évre szóló pénzt, és így nincs lehetőségük, hogy tervez­zék kiadásaikat. Nem folyamatos a gyógyszerellátás. Nincsenek megteremtve az elmé­leti és gyakorlati feltételek az egész­ségügy további fejlesztéséhez. En­nek kapcsán megemlítette, hogy nem folyik a kívánatos ütemben az érsekújvári kórház tűzkárainak kikü­szöbölése, és ebben a helyzetben az alkalmazottak elbocsátására ké­szülnek. Ezek a hibák veszélyeztetik egészségügyünk jó hírnevét. HARNA ISTVÁN (Együttélés) . . .Tudatosítom, hogy a program­nyilatkozat négy évre van kidolgoz­va, és ezért nem követelhető a kor­mánytól, hogy a feladatokat nyolc hónap alatt teljesítse. Ugyanakkor meg kell állapítani és figyelmeztetni a kormányt a gazdaság súlyos hely­zetére, különösen az év első hónap­jaiban, vagyis az önálló Szlovák Köztársaság megalakulása óta. Meg kell állapítanunk, hogy a Szlovák Köztársaság nem készült fel az önálló államiságra. A szlovák gaz­daság alapvető problémája a piac­gazdaság bevezetéséből adódó ne­hézségeken kívül, a pénzügyi forrá­sok, vagyis a tőke hiánya. Ez arra kényszeritette a kormányt, hogy drasztikusan csökkentse a költség­vetési kiadásokat. Ennek többek kö­zött a szlovák gazdaság viszonylag alacsony teljesítőképessége is az oka. A Szlovák Statisztikai Hivatal adatai szerint az egy főre eső telje­sítmény 1991 -ben 1768 dollár volt. A szövetség megszűnése után ez az összeg 350 dollárra csökkent. Ez már teljes mértékben tükröződött az idei állami költségvetésben is. A nemzetgazdasági bizottság ren­delkezésére bocsátott kormány­anyag szerint a költségvetés bevé­teli részében 56 milliárd korona hi­ányzik ahhoz, hogy a kiadások az 1992-évi szinten maradhassanak. A kormány kiegyensúlyozott költ­ségvetést terjesztett elő, drasztiku­san csökkentette a kiadásokat az oktatásügy, az egészségügy és a kultúra területén. Ezzel ezek a fon­tos területek válságos helyzetbe ke­rültek, ami az egyes területek dolgo­zóinak és az egész közvéleménynek az elégedetlenségét váltja ki. A fej­lesztésre is csak 3 milliárd koronát kaptak a szükséges 15-20 milliárd korona helyett. Az év elejétől folyta­tódik a gazdaság hanyatlása, lassú a privatizáció, nehéz hitelekhez jut­ni, elmélyül a vállalatok fizetéskép­telensége, nő a munkanélküliség és a lakosság egy része a szegénység határára jutott. Mindez befolyásolja a lakosság elégedetlenségét. A kormányprogram beterjesztett időszerűsített változata nem reagál tulajdonképpen a kialakult válságos helyzetre, mozgalmunk kongresszu­sán megállapította, hogy Szlovákiá­nak válságkezelő programra van szüksége, amelyet széles politikai és társadalmi konszenzus alapján, a legjobb szlovákiai szakemberek részvételével kellene kidolgozni. Nézetem szerint a válságkezelő gazdasági programot egy szakem­ber-kormánynak kellene megvalósí­tania. Egy politikai mozgalom azon­ban, legyen bármilyen erős is, nem tud egy ilyen kormányt megalakítani, és ezért szükség van a hatalom megosztására és a politikai élet de­mokratizálására. BUGÁR BÉLA(MKDM) A kézhez kapott dokumentumok túlnyomórészt csak általános meg­állapításokat tartalmaznak. Úgy gondoltam, hogy a kormánynak 8-9 hónap elegendő ahhoz, hogy fel­mérje, milyen változásokat kell esz­közölnie a fiatal önálló köztársaság politikai, gazdasági és társadalmi stabilitásának megőrzéséhez A kormány nyíltan beismerte, hogy nem ismerte a szlovák gazda­ság reális gazdasági helyzetét. Ezek­után már nem csodálkozok azokon a felelőtlen lépéseken, amelyeket például egyes vállalatok külföldi ela­dása jelent. A nemzet vagyonának kiárusításával rövid időre elolthatjuk ugyan a tüzet, de ha a külföldi tulaj­donos úgy dönt, hogy üzemképte­lenné teszi a konkurens vállalatot, senki sem kényszerítheti már a ter­melés felújítására. Nem értem, ho­gyan akarja a kormány a községek forrásaiból növelni a közmunkák arányát, azáltal, hogy a községek hatáskörébe kerülnek a jelenleg veszteséges területek, mint például az oktatásügy, az egészségügyi lé­tesítmények, a vízgazdálkodási be­rendezések, amelyekre magának a kormánynak sincs elegendő pénze. Az oktatásüggyel kapcsolatban Bugár Béla megjegyezte, hogy a programnyilatkozat nem tért ki az úgynevezett kisiskolákra, pedig ezek megoldhatták volna a szlovák vagy a magyar gyerekek anyanyel­ven való oktatását, a kisebb köz­ségekben, a vegyes lakosságú terü­leteken. A személyi változásokkal kapcso­latban leszögezte, jó lenne, ha a fia­tal államban csak azt változtatnák meg, ami szükségszerű, és a kor­mány az elhamarkodott, átgondolat­lan lépésekkel nem váltaná ki a pe­dagógusok, egészségügyi dolgozók, szakszervezetek, vagy az egész tár­sadalom tiltakozását, ami két vállra fektetheti a fiatal Szlovák Köztársa­ságot. DOBOS LÁSZLÓ (Együttélés) A tegnapi véleménycsere, mint máskor is, most is a vádaskodások­ba torkollott. Már évtizedek óta a bi­zalmatlanság körhintájában ülünk. Az évtizedek alatt a fogalmak, refré­nek és frázisok bizonyos rutinja ala­kult ki, amikor általánosságban a nemzetiségek ügyeiről beszélünk, minden rendben van, amint azonban a konkrétumokhoz jutunk, minden megakad. Igen, minden politikai helyzetben a dolgok megoldása je­lenti a kulcsot. így van ez most is. Évtizedek adósaink maradtak a megoldásokkal. Már refrénként ismételgetjük: mi nem vagyunk Szlovákia ellen, hi­szen ez a mi hazánk is. Semmi mást nem akartunk, mint megoldani alap­vető emberi kérdéseinket. Miért nem ülünk asztalhoz az illetékesekkel a kétnyelvűség problémáinak, a ve­gyes lakosú területeken élő szlová­kok problémáinak megvitatására? A kormány számadásában a nemzetiségi problémával is foglal­kozik - állapítja meg a felszólaló. Ezt a részt azonban nem tekinthetjük számadásnak, csak néhány felületes mondatot olvashatunk. A kormány hivatalba lépése óta többször be­széltünk gondjainkról, több javasla­tot tettünk. Egyáltalán nincs kézzel­fogható megoldás. Csak azt ismétel­getik, hogy a nemzetiségi kérdést európai szinten a nemzetközi doku­mentumokból kiindulva kell megol­dani. Tudjuk, Szlovákia önállósulása történelmi esemény a szlovák nem­zet életében. Azt is tudjuk, hogy a kormány háromnegyed év alatt nem tehet csodákat. Nem fogadhat­juk azonban el, hogy a nemzeti ki­sebbségek problémái csak szónok­latokban, vitákban és a végtelen vádaskodásokban merüljenek fel. Háromnegyed év alatt nem találtak időt a megoldásokra. Nem normális, hogy a kormány elnöke ignorálja a magyar nemzetiség legitim képvi­selőit. Ez szinte érthetetlen. Az sem normális, hogy arról amiről itt kellene beszélnünk, arról az Európai Parla­mentnek írunk. Júliusban a kor­mányprogram vitájában azt javasol­tam, hogy konszenzus alapján ala­kuljon ki a politika, de akkor kinevet­tek. Párbeszédet eddig csak a kultu­rális miniszterrel lehetett folytatni. Nem akarok panaszkodni, inkább keresem a negatív viszonyulás oka­it. Csaknem minden javaslatunkkal szemben bizalmatlanság nyilvánul meg. Ez a bizalmatlanság olyan mély, hogy akadályozza a nemzeti­ségi problémák higgadt megítélését ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT SÍRT A MINISZTER, VAGY CSAK IZZADT? Több szlovákiai lapban is megjelent a fénykép, amely Kučera iskolaügyi minisztert ábrázolta. Az új­ságolvasó számára most már örök rejtély marad, vajon könnyeit törölgette-e a kormány egyik legtöbbet bírált tagja, vagy a verejtékét. A fotó közvetlenül azután készült, hogy az egyetemi tanárból lett miniszter éles szópárbajt vívott Andel SZNP-képviselővel, aki az oktatásügyben uralkodó fejetlenséget kritizálta A professzorként állítólag közmegbecsülésnek örvendő, de a kor­mány tagjaként megérdemelt támadásoknak kitett politikus úgy tett, mintha a Komenský Egyetemen vizsgáztatna; ahelyett, hogy az alapiskolákon uralkodó siralmas állapot orvoslására tett elképzeléseit ismertette volna, ahelyett, hogy az egyetemi oktatás visszafejlődése megállításának útjáról­módjáról tájékoztatta volna a T. Házat, ahelyett, hogy vázolta volna, miként akarja ismét talpra állítani a szakmunkásképzési rendszert, arról tartott előadást a honatyáknak, hogy milyen rövid ideig járt iskolába Andel képviselő. Kérdés, hogy miként reagál, ha olyan képviselő kritizálta volna a kormány oktatási politikáját, aki egész életében csak iskolába járt, illetve az iskolaügyben dolgozott. Magyarán szólva: alaposan mellébeszélt a profesz­szorból lett miniszter, és magatartása teljesen megmutatta Mečiar kormá­nyának összes gyengéjét. Elsősorban azt, hogy ugyanazt a hibát követi el a DSZM kormánya is, amiben a pártállam idején a rendszer egyfolytában, 40 évig mindig elmarasztalható volt: párlhűség alapján osztogatja a felelős posztokat. A szocializmusban is rengeteg személyiség sérült meg hasonló káderpolitika miatt: a kiváló tervezőmérnököt kinevezték miniszternek, és csak évek múlva derült ki, hogy az illető kormánytagként nem állja meg a helyét. Ismerek nagyon rossz újságírót, aki valamikor nagyon jó asztalos volt, de kiemelték, és azóta már azt is elfelejtette, hogyan kell kézbe venni a vésőt. Mind az iskolaügynek, mind a történelemtudománynak, mind Kučera professzornak, mind az egész országnak a javára válna, ha Szlovákia oktatásügyi minisztere hamarost visszatérne a katedrára. Leváltásával a miniszterelnök azt is bizonyítaná, hogy valóban nem törekszik a régi káderezési praktikák visszacsempészésére. Ha elszánná magát erre, a kor­mány politikai kultúrája alakulásának irányáról is bátrabban fogalmazhatnánk meg előrejelzést. De így...! VÉGRE, EGY MAGYAR A HZDS-BEN! Vegyes érzésekkel szemléljük a kisebbségek sorsának formálására irányuló pártkezdeményezéseket. Mondjuk meg őszintén, nem lett jobb kedvünk attól, hogy megtudtuk: Prokeš parlamenti alelnök Bukarestbe utazott nemrég, hogy tanulmányozza a nem­zetiségi kérdés román recept szerinti megoldását. Tegyük fel, hogy magyar­ként elfogultak vagyunk ebben a kérdésben. Tegyük fel, hogy magyarként nem akarjuk észrevenni, hogy az erdélyi magyarok elnyomottsági érzésének nem a más nemzetek elnyomására irányuló román kormánypolitika az oka, hanem a demokrácia hiánya. Ami a románokat is sújtja. Tehát ne magyarok által megfogalmazott érvekből, hanem nyugati országokban megfogalmazott értékelésekből induljunk ki. Ha ezeknek csak egytizedrésze igaz, már az is elegendő ok arra, hogy gyanakodva fogadjuk, hogy parlamenti alelnökünk Bukarestbe utazott tapasztalatcserére. Abban tehát ne reménykedjünk, hogy Prokeš Ház-alelnök kezdeményezése alapján válik kielégítővé a helyzetünk. Nemzeti tájakon keresve a megoldást, marad még egy lehetőségünk. Az, amelyet a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke szán a szlovákiai magyaroknak. Ugyanis kijelentette, hogy ebben a politikai erőben is találha­tók magyarok. Sót, tudtuk meg már július elején is egy „véletlenül" elejtett nyilatkozatból, magyar nemzetiségű HZDS-képviselö is van a Szlovák Köztársaság parlamentjében. Április 30-ig tartott, amíg kiderült, hogy van a kormánypártban egy képviselő, aki magyarnak vallja magát. Bemutatko­zott: Milan Hudinának hívják. Rövidesen interjút készítek vele, és azt is megkérdezem tőle, hogyan sikerült addig eredményesen eltitkolnia, hogy a magyarokat képviseli szép hazánk törvényhozásában. TÓTH MIHÁLY SZLOVÁKIÁI ALDOZAT Tegnap este Pozsonyba szállították Igor Rigó őrmester holttestét, akit az ENSZ békefenntartó kontingens tagja­ként a boszniai hadszintéren gyilkoltak meg. Minden szó, minden mondat könnyűnek találtatik a boszniai szörnyűségekhez képest. Esténként döbbenten szemléljük a híradó véres képsorait, egyre nyugtala­nabbul követjük a diplomaták mindmáig meddő erőfeszíté­seit. Hiába az embargó, a még szigorúbb gazdasági megtorló intézkedések, hiá­ba a tiltakozás, a kompro­misszumkészség. Úgy tűnik föl: hiába minden ésszerű békéltető kísérlet, az elvakult politikusok vérben gázolva mesterkednek ördögi tervük, Nagy-Szerbia létrehozásán. Emberi mivoltukból kivetkő­zött gonoszok nőket erősza­kolnak meg, gyermekeket kí­noznak, embereket gyilkol­nak. Láthattuk a péntek esti Panorámában: sok-sok mé­tert tesz ki a már felderített gyilkosok névsora. Olykor félelmeinken és a borzalmakon úgy kívánjuk túltenni magunkat, hogy ipar­kodunk elhitetni magunkkal: viszonylag messze történik mindez. Pedig a történelem­ből tudhatnánk, hogy egyszer már a boszniai konf­liktus háborúba sodorta a vi­lágot. És hát tudhatnánk már: háborúban nincs távolság, nincs ráció: sok-sok tízezer szerencsétlen bosnyák, hor­vát, szerb, több vajdasági magyar, valamint ukrán, fran­cia és más nemzetiségű sorstársához hasonlóan az elmúlt héten egy huszonnégy éves pozsonyi fiatalember életét oltották ki. Megborzadva, a tragikus sorsú halottakkal és túlélők­kel együttérezve ismételget­jük a költővel, hogy legyen vége már, vessenek végre véget a véres és ostoba fe­neségeknek. Félve és feldü­hödve kérdezzük önmagunk­tól és másoktól: Század-vé­günk úgynevezett civilizált vi­lága! Diplomaták, katonák, politikusok! Emberek! Mikor leszünk végre képesek meg­álljt parancsolni elvetemült diplomatáknak, katonáknak, politikusoknak? Gazembe­reknek?! _y_f

Next

/
Thumbnails
Contents