Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-26 / 96. szám, hétfő

1993. ÁPRILIS 26. MOZAIK 4 UJ ALAPSZABÁLY (Munkatársunktól) - Tisztújító közgyűlést tartott szombaton Dunaszerdahelyen a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség. A már harmadik éve működő szervezet elnökévé ismét Hodossy Gyulát választották. Ezt a bejelentést a szavazatok öszszeszámolása után a duhaszerdahelyi cserkészcsapat óriási csatakiáltással fogadta. A közgyűlés legfontosabb napirendi pontja az új alapszabály elfogadása volt, amely gyökeresen eltér az előzőtől. A vita során ugyan több ellenvetés is elhangzott, ám a küldöttek végül is kétharmados többséggel megszavazták az új alapszabályt. A voksolás után Hodossy Gyula lapunknak nyilatkozva bevallotta: kissé félt attól, hogy a szavazati joggal rendelkezők nem tudatosítják a változtatás fontosságát, s esetleg csak a régi alapszabályt akarják módosítani. Az új szabályt a magyar, a szlovák, a cseh cserkészszövetségek, valamint a cserkészmozgalom genfi világszövetségének irányelvei, javaslatai alapján dolgozták ki. A múltban sok gond és konfliktus adódott abból, hogy nem volt egyértelműen meghatározva, mi a jogköre az ügyvezető elnöknek, s mi az intézőbizottságé. Szombaton döntöttek arról is, hogy az intézőbizottság megszűnik, a legfelső határozathozó szerv pedig az országos cserkésztanács lesz, amelynek elnökévé Massányi Lászlót választották. A vezető tiszt Ajpek Gabriella, a vezetőképző vezető tiszt Majc László, a külügyi vezető Wurster Olivia, a jogi képviselő pedig Mészáros Lajos lett. A közgyűlés módosította továbbá a táborozási és a ruhaszabályzatot. Az utóbbi nem jelent újabb kiadásokat a szülőknek. Továbbra is csak a cserkészing, illetve nyakkendő a kötelező - válaszolta kérdésünkre az elnök. G. A. ÚJSÁGÍRÓK AZ ÚJSÁGÍRÁSRÓL (Munkatársunktól) - Hasznos tapasztalatokkal gyarapodhatott az a több mint félszáz hallgató, aki részt vett a Pozsony melletti Stomfán rendezett nemzetközi újságíró szemináriumon. Hunčík Péternek, a tanácskozást szervező Márai Alapítvány elnökének bevezetője után számos érdekes, izgalmas vitát kiváltó előadás hangzott el az újságírás függetlenségéről, a mindenkori kormányok és a publicisztika kapcsolatáról és több más időszerű kérdésről. Az előadók között szerepelt Karol Ježík, a Sme na... című napilap főszerkesztője, Juraj Alner, a Národná obroda rovatvezetője, Tóth Mihály, lapunk munkatársa, Barak László, a Nap főszerkesztője és több külföldi vendég. Nagy visszhangot váltott ki a magyarországi Fekete Doboz videofolyóirat bemutatója. Szombat délelőtt a rendezvényt panelvita zárta, amelyen Bayer de Rycke belgiumi francia újságíró, Yvo Peters, az ENSZ munkatársa, Lékó István és Peter Janyška, a Lidové noviny munkatársa, Szilvássy József, lapunk főszerkesztője, Milan Žitný, a Szabad Európa szlovák szerkesztője és Vágvölgyi András, a Magyar Narancs főszerkesztője vett részt. - gaál BŐRFEJŰEK . KUDARCA A csehországi bőrfejűek szombatra nagyszabású tüntetést szerveztek Mladá Boleslavban. Elképzeléseik szerint legalább 1500 skenhead érkezett volna erre a városba, ám valójában alig néhány tucatnyian voltak. így az utcákon hangoskodó mintegy 50 bőrfejűre több mint ezer rendőr jutott. A bőrfejűek csapata „Gázba a cigányokkal!", „Csehország a cseheké!", rasszista jelszavakat harsogva néhányszor végigvonult a városon, ám a rendőrség rohamosztagai útjukat állták, s ezért nem juthattak a romák által lakott városrészbe. A megmozdulás alatt a város fölött rendőrségi helikopterről ellenőrizték a bőrfejűek mozgását. Kisebb incidensekre ugyan sor került, a rendőrség azonban egy tüntetőt sem tartóztatott le. A délutáni órákban a bőrfejűek elhagyták a várost, a rendőrök száma is csökkent,' s a veszély elmúltával az utcákon régi autókon romák hajtattak végig. -smELHANGZOTT A PARLAMENTBEN ii. FILAKOVSZKY JÁNOS (Együttélés) .. A betegbiztosításban több alapelvet mielőbb módosítani kell Felmerül a kérdés, nem tehettük volna-e ezt meg még a Nemzeti Biztosítóról szóló törvény elfogadása előtt. Amint tudjuk, a biztosítónak még nincs igazgatója. Nincs egybehangolva a felülbíráló és ellenőrző orvosok tevékenysége. Az egyes biztosítók alapjai csak formálisan vannak elválasztva, vagyis a költségvetési rendszer érvényesül, a kórházak azonban nem kapták meg az egész évre szóló pénzt, és így nincs lehetőségük, hogy tervezzék kiadásaikat. Nem folyamatos a gyógyszerellátás. Nincsenek megteremtve az elméleti és gyakorlati feltételek az egészségügy további fejlesztéséhez. Ennek kapcsán megemlítette, hogy nem folyik a kívánatos ütemben az érsekújvári kórház tűzkárainak kiküszöbölése, és ebben a helyzetben az alkalmazottak elbocsátására készülnek. Ezek a hibák veszélyeztetik egészségügyünk jó hírnevét. HARNA ISTVÁN (Együttélés) . . .Tudatosítom, hogy a programnyilatkozat négy évre van kidolgozva, és ezért nem követelhető a kormánytól, hogy a feladatokat nyolc hónap alatt teljesítse. Ugyanakkor meg kell állapítani és figyelmeztetni a kormányt a gazdaság súlyos helyzetére, különösen az év első hónapjaiban, vagyis az önálló Szlovák Köztársaság megalakulása óta. Meg kell állapítanunk, hogy a Szlovák Köztársaság nem készült fel az önálló államiságra. A szlovák gazdaság alapvető problémája a piacgazdaság bevezetéséből adódó nehézségeken kívül, a pénzügyi források, vagyis a tőke hiánya. Ez arra kényszeritette a kormányt, hogy drasztikusan csökkentse a költségvetési kiadásokat. Ennek többek között a szlovák gazdaság viszonylag alacsony teljesítőképessége is az oka. A Szlovák Statisztikai Hivatal adatai szerint az egy főre eső teljesítmény 1991 -ben 1768 dollár volt. A szövetség megszűnése után ez az összeg 350 dollárra csökkent. Ez már teljes mértékben tükröződött az idei állami költségvetésben is. A nemzetgazdasági bizottság rendelkezésére bocsátott kormányanyag szerint a költségvetés bevételi részében 56 milliárd korona hiányzik ahhoz, hogy a kiadások az 1992-évi szinten maradhassanak. A kormány kiegyensúlyozott költségvetést terjesztett elő, drasztikusan csökkentette a kiadásokat az oktatásügy, az egészségügy és a kultúra területén. Ezzel ezek a fontos területek válságos helyzetbe kerültek, ami az egyes területek dolgozóinak és az egész közvéleménynek az elégedetlenségét váltja ki. A fejlesztésre is csak 3 milliárd koronát kaptak a szükséges 15-20 milliárd korona helyett. Az év elejétől folytatódik a gazdaság hanyatlása, lassú a privatizáció, nehéz hitelekhez jutni, elmélyül a vállalatok fizetésképtelensége, nő a munkanélküliség és a lakosság egy része a szegénység határára jutott. Mindez befolyásolja a lakosság elégedetlenségét. A kormányprogram beterjesztett időszerűsített változata nem reagál tulajdonképpen a kialakult válságos helyzetre, mozgalmunk kongresszusán megállapította, hogy Szlovákiának válságkezelő programra van szüksége, amelyet széles politikai és társadalmi konszenzus alapján, a legjobb szlovákiai szakemberek részvételével kellene kidolgozni. Nézetem szerint a válságkezelő gazdasági programot egy szakember-kormánynak kellene megvalósítania. Egy politikai mozgalom azonban, legyen bármilyen erős is, nem tud egy ilyen kormányt megalakítani, és ezért szükség van a hatalom megosztására és a politikai élet demokratizálására. BUGÁR BÉLA(MKDM) A kézhez kapott dokumentumok túlnyomórészt csak általános megállapításokat tartalmaznak. Úgy gondoltam, hogy a kormánynak 8-9 hónap elegendő ahhoz, hogy felmérje, milyen változásokat kell eszközölnie a fiatal önálló köztársaság politikai, gazdasági és társadalmi stabilitásának megőrzéséhez A kormány nyíltan beismerte, hogy nem ismerte a szlovák gazdaság reális gazdasági helyzetét. Ezekután már nem csodálkozok azokon a felelőtlen lépéseken, amelyeket például egyes vállalatok külföldi eladása jelent. A nemzet vagyonának kiárusításával rövid időre elolthatjuk ugyan a tüzet, de ha a külföldi tulajdonos úgy dönt, hogy üzemképtelenné teszi a konkurens vállalatot, senki sem kényszerítheti már a termelés felújítására. Nem értem, hogyan akarja a kormány a községek forrásaiból növelni a közmunkák arányát, azáltal, hogy a községek hatáskörébe kerülnek a jelenleg veszteséges területek, mint például az oktatásügy, az egészségügyi létesítmények, a vízgazdálkodási berendezések, amelyekre magának a kormánynak sincs elegendő pénze. Az oktatásüggyel kapcsolatban Bugár Béla megjegyezte, hogy a programnyilatkozat nem tért ki az úgynevezett kisiskolákra, pedig ezek megoldhatták volna a szlovák vagy a magyar gyerekek anyanyelven való oktatását, a kisebb községekben, a vegyes lakosságú területeken. A személyi változásokkal kapcsolatban leszögezte, jó lenne, ha a fiatal államban csak azt változtatnák meg, ami szükségszerű, és a kormány az elhamarkodott, átgondolatlan lépésekkel nem váltaná ki a pedagógusok, egészségügyi dolgozók, szakszervezetek, vagy az egész társadalom tiltakozását, ami két vállra fektetheti a fiatal Szlovák Köztársaságot. DOBOS LÁSZLÓ (Együttélés) A tegnapi véleménycsere, mint máskor is, most is a vádaskodásokba torkollott. Már évtizedek óta a bizalmatlanság körhintájában ülünk. Az évtizedek alatt a fogalmak, refrének és frázisok bizonyos rutinja alakult ki, amikor általánosságban a nemzetiségek ügyeiről beszélünk, minden rendben van, amint azonban a konkrétumokhoz jutunk, minden megakad. Igen, minden politikai helyzetben a dolgok megoldása jelenti a kulcsot. így van ez most is. Évtizedek adósaink maradtak a megoldásokkal. Már refrénként ismételgetjük: mi nem vagyunk Szlovákia ellen, hiszen ez a mi hazánk is. Semmi mást nem akartunk, mint megoldani alapvető emberi kérdéseinket. Miért nem ülünk asztalhoz az illetékesekkel a kétnyelvűség problémáinak, a vegyes lakosú területeken élő szlovákok problémáinak megvitatására? A kormány számadásában a nemzetiségi problémával is foglalkozik - állapítja meg a felszólaló. Ezt a részt azonban nem tekinthetjük számadásnak, csak néhány felületes mondatot olvashatunk. A kormány hivatalba lépése óta többször beszéltünk gondjainkról, több javaslatot tettünk. Egyáltalán nincs kézzelfogható megoldás. Csak azt ismételgetik, hogy a nemzetiségi kérdést európai szinten a nemzetközi dokumentumokból kiindulva kell megoldani. Tudjuk, Szlovákia önállósulása történelmi esemény a szlovák nemzet életében. Azt is tudjuk, hogy a kormány háromnegyed év alatt nem tehet csodákat. Nem fogadhatjuk azonban el, hogy a nemzeti kisebbségek problémái csak szónoklatokban, vitákban és a végtelen vádaskodásokban merüljenek fel. Háromnegyed év alatt nem találtak időt a megoldásokra. Nem normális, hogy a kormány elnöke ignorálja a magyar nemzetiség legitim képviselőit. Ez szinte érthetetlen. Az sem normális, hogy arról amiről itt kellene beszélnünk, arról az Európai Parlamentnek írunk. Júliusban a kormányprogram vitájában azt javasoltam, hogy konszenzus alapján alakuljon ki a politika, de akkor kinevettek. Párbeszédet eddig csak a kulturális miniszterrel lehetett folytatni. Nem akarok panaszkodni, inkább keresem a negatív viszonyulás okait. Csaknem minden javaslatunkkal szemben bizalmatlanság nyilvánul meg. Ez a bizalmatlanság olyan mély, hogy akadályozza a nemzetiségi problémák higgadt megítélését ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT SÍRT A MINISZTER, VAGY CSAK IZZADT? Több szlovákiai lapban is megjelent a fénykép, amely Kučera iskolaügyi minisztert ábrázolta. Az újságolvasó számára most már örök rejtély marad, vajon könnyeit törölgette-e a kormány egyik legtöbbet bírált tagja, vagy a verejtékét. A fotó közvetlenül azután készült, hogy az egyetemi tanárból lett miniszter éles szópárbajt vívott Andel SZNP-képviselővel, aki az oktatásügyben uralkodó fejetlenséget kritizálta A professzorként állítólag közmegbecsülésnek örvendő, de a kormány tagjaként megérdemelt támadásoknak kitett politikus úgy tett, mintha a Komenský Egyetemen vizsgáztatna; ahelyett, hogy az alapiskolákon uralkodó siralmas állapot orvoslására tett elképzeléseit ismertette volna, ahelyett, hogy az egyetemi oktatás visszafejlődése megállításának útjárólmódjáról tájékoztatta volna a T. Házat, ahelyett, hogy vázolta volna, miként akarja ismét talpra állítani a szakmunkásképzési rendszert, arról tartott előadást a honatyáknak, hogy milyen rövid ideig járt iskolába Andel képviselő. Kérdés, hogy miként reagál, ha olyan képviselő kritizálta volna a kormány oktatási politikáját, aki egész életében csak iskolába járt, illetve az iskolaügyben dolgozott. Magyarán szólva: alaposan mellébeszélt a profeszszorból lett miniszter, és magatartása teljesen megmutatta Mečiar kormányának összes gyengéjét. Elsősorban azt, hogy ugyanazt a hibát követi el a DSZM kormánya is, amiben a pártállam idején a rendszer egyfolytában, 40 évig mindig elmarasztalható volt: párlhűség alapján osztogatja a felelős posztokat. A szocializmusban is rengeteg személyiség sérült meg hasonló káderpolitika miatt: a kiváló tervezőmérnököt kinevezték miniszternek, és csak évek múlva derült ki, hogy az illető kormánytagként nem állja meg a helyét. Ismerek nagyon rossz újságírót, aki valamikor nagyon jó asztalos volt, de kiemelték, és azóta már azt is elfelejtette, hogyan kell kézbe venni a vésőt. Mind az iskolaügynek, mind a történelemtudománynak, mind Kučera professzornak, mind az egész országnak a javára válna, ha Szlovákia oktatásügyi minisztere hamarost visszatérne a katedrára. Leváltásával a miniszterelnök azt is bizonyítaná, hogy valóban nem törekszik a régi káderezési praktikák visszacsempészésére. Ha elszánná magát erre, a kormány politikai kultúrája alakulásának irányáról is bátrabban fogalmazhatnánk meg előrejelzést. De így...! VÉGRE, EGY MAGYAR A HZDS-BEN! Vegyes érzésekkel szemléljük a kisebbségek sorsának formálására irányuló pártkezdeményezéseket. Mondjuk meg őszintén, nem lett jobb kedvünk attól, hogy megtudtuk: Prokeš parlamenti alelnök Bukarestbe utazott nemrég, hogy tanulmányozza a nemzetiségi kérdés román recept szerinti megoldását. Tegyük fel, hogy magyarként elfogultak vagyunk ebben a kérdésben. Tegyük fel, hogy magyarként nem akarjuk észrevenni, hogy az erdélyi magyarok elnyomottsági érzésének nem a más nemzetek elnyomására irányuló román kormánypolitika az oka, hanem a demokrácia hiánya. Ami a románokat is sújtja. Tehát ne magyarok által megfogalmazott érvekből, hanem nyugati országokban megfogalmazott értékelésekből induljunk ki. Ha ezeknek csak egytizedrésze igaz, már az is elegendő ok arra, hogy gyanakodva fogadjuk, hogy parlamenti alelnökünk Bukarestbe utazott tapasztalatcserére. Abban tehát ne reménykedjünk, hogy Prokeš Ház-alelnök kezdeményezése alapján válik kielégítővé a helyzetünk. Nemzeti tájakon keresve a megoldást, marad még egy lehetőségünk. Az, amelyet a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke szán a szlovákiai magyaroknak. Ugyanis kijelentette, hogy ebben a politikai erőben is találhatók magyarok. Sót, tudtuk meg már július elején is egy „véletlenül" elejtett nyilatkozatból, magyar nemzetiségű HZDS-képviselö is van a Szlovák Köztársaság parlamentjében. Április 30-ig tartott, amíg kiderült, hogy van a kormánypártban egy képviselő, aki magyarnak vallja magát. Bemutatkozott: Milan Hudinának hívják. Rövidesen interjút készítek vele, és azt is megkérdezem tőle, hogyan sikerült addig eredményesen eltitkolnia, hogy a magyarokat képviseli szép hazánk törvényhozásában. TÓTH MIHÁLY SZLOVÁKIÁI ALDOZAT Tegnap este Pozsonyba szállították Igor Rigó őrmester holttestét, akit az ENSZ békefenntartó kontingens tagjaként a boszniai hadszintéren gyilkoltak meg. Minden szó, minden mondat könnyűnek találtatik a boszniai szörnyűségekhez képest. Esténként döbbenten szemléljük a híradó véres képsorait, egyre nyugtalanabbul követjük a diplomaták mindmáig meddő erőfeszítéseit. Hiába az embargó, a még szigorúbb gazdasági megtorló intézkedések, hiába a tiltakozás, a kompromisszumkészség. Úgy tűnik föl: hiába minden ésszerű békéltető kísérlet, az elvakult politikusok vérben gázolva mesterkednek ördögi tervük, Nagy-Szerbia létrehozásán. Emberi mivoltukból kivetkőzött gonoszok nőket erőszakolnak meg, gyermekeket kínoznak, embereket gyilkolnak. Láthattuk a péntek esti Panorámában: sok-sok métert tesz ki a már felderített gyilkosok névsora. Olykor félelmeinken és a borzalmakon úgy kívánjuk túltenni magunkat, hogy iparkodunk elhitetni magunkkal: viszonylag messze történik mindez. Pedig a történelemből tudhatnánk, hogy egyszer már a boszniai konfliktus háborúba sodorta a világot. És hát tudhatnánk már: háborúban nincs távolság, nincs ráció: sok-sok tízezer szerencsétlen bosnyák, horvát, szerb, több vajdasági magyar, valamint ukrán, francia és más nemzetiségű sorstársához hasonlóan az elmúlt héten egy huszonnégy éves pozsonyi fiatalember életét oltották ki. Megborzadva, a tragikus sorsú halottakkal és túlélőkkel együttérezve ismételgetjük a költővel, hogy legyen vége már, vessenek végre véget a véres és ostoba feneségeknek. Félve és feldühödve kérdezzük önmagunktól és másoktól: Század-végünk úgynevezett civilizált világa! Diplomaták, katonák, politikusok! Emberek! Mikor leszünk végre képesek megálljt parancsolni elvetemült diplomatáknak, katonáknak, politikusoknak? Gazembereknek?! _y_f