Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-23 / 94. szám, péntek

PUBLICISZTIKA . ÚJSZÓ, 1993. ÁPRILIS 23. w w NEHEZ IGY GAZDALKODNI... TULAJDONJOG-RENDEZÉSI HUZAVONA AZ UNG MENTÉN Balogh Imre nagykaposi olvasónk ingerült hangon telefonált szerkesztőségünkbe a minap. - Kérem Önöket, ha lehet, látogassanak el ide és győződjenek meg róla, hogy milyen körülményesen megy nálunk a földvisszaigénylés teljesítése. Nekem úgy tűnik, a volt szocialista mezőgazdaság egyes szekértolói mintha fékeznék a tulajdonjog rendezését, s mintha a nyolcvankilenc novembere után elkezdődött igazságszolgáltatás megfeneklésében reménykednének ... - folytatta. Az Ung-vidéki városkában elsőnek a panaszost kerestem fel. Nem egyedül várt, hanem a vele hasonló cipőben járó két helyi lakossal. Balogh úr egy halom okiratot tett az asztalra, s csak ezután kezdte el panaszának dokumentumokkal alátámasztható részletezését. - Ha annak idején, az ötvenes években olyan pontos nyilvántartást vezettek volna a szövetkezetesítésről, mint amilyen pontos, hiteles okiratokat kérnek ma a jogtalanul elvett földjeiket visszaigénylő személyektől illetve a korábbi sérelmekért kártérítésért folyamodó egyénektől, akkor a tulajdonjogok rendezése és a szövetkezetátalakítás ügyesen menne... „Földem van, de mégsincs..." Kiderült, az ősei után őt illető ingatlanok hivatalos igazolásának intézése is alaposan próbára tette tűrőképességét, ugyanakkor pedig egy csomó idejét is rászánta, ám nagyobb gondnak mutatkozik a viszszaigényelt föld megfelelő helyen való kimérése. -Az engem illető mintegy 2,5 hektár nagy része a Ganajosszer dűlőben lenne, így én arra kértem az illetékeseket, hogy ott mérjék ki nekem. Tavaly augusztusban mintegy 1,5 hektár szerepelt már a nevemen, így a mezőgazdasági szövetkezettel megkötöttük az annak visszaszolgáltatásáról szóló írásos egyezséget. Beleegyeztem, hogy nem az eredeti helyen, tehát nem a dűlő közepén kapom. A földhivatal képviselői kimérték a dűlő vasút menti végében. Nem akartam elfogadni, mert az a hely gépjármüvei a közútról közvetlenül megközelíthetetlen. További egyezkedés után a szövetkezet vezetői engem is megkérdezve a dűlő másik végében, a Rizsföldnek nevezett rétféle szomszédságába telepítettek... - Ön azt elfogadta? - Elfogadtam, mert a múlt nyár és ősz száraz volt, s akkor elfogadhatónak tűnt a felkínált, kiszemelt hely. Csakhogy azóta kiderült, az a dűlősarok többször nedves, mint száraz. Gyakran áll rajta a víz. Balogh Imre a későbbi fejlemények alapján tudatta a szövetkezettel, hogy neki az a terület sem kell, de - állítása szerint - az újabb területkiválasztást a szövetkezet csak húzza-halasztja. -Földem van, de mégsincs... Kora tavasszal rendeltem húsz mázsa vetőburgonyát, de a sárba csak nem ültetem el, mást pedig egyelőre nem kapok. Persze, nem hagyom ennyiben a dolgot. Ha más megoldás nem születik, visszafoglalom a dűlő közepén lévő eredeti földemet. Ugyanakkor a szövetkezet további nemtörődömségére vall, hogy a törvények értelmében nekem járó vagyonrészt még nem adta ki. Kaptam ugyan nyolc mázsa terményt, ám a többi késik - méltatlankodott tovább. László Sándor, az egy éve magángazdálkodásba kezdett és abból élő fiatalember szintén dokumentálni tudja, hogy az 1991-ben kötött, s „az újabb földrendezésig érvényes" egyezséget a szövetkezet felbontotta. Tudatta vele, hogy a tavaly használt földterületet már nem használhatja, nem művelheti. Az ok: László Sándor az egyezségben feltüntetett határidőig nem igazolta a tulajdonjogot. - Igaz, hogy akkor még nem volt birtokomban minden ahhoz szükséges okmány, de sok olyan dokumentumot felmutattam, amelyekből szinte egyértelmű volt mindenki számára, hogy rövidesen enyém lesz elődeim földje. Azóta megkaptam a szükséges pecsétes papírt, de közben a szerződés felbontását rögzítő levelet is a szövetkezetből. Nos, annak alapján most őszig várnom kellene... Ugyanakkor azt is tudatta velem a szövetkezet, hogy legközelebb, ha igazolni tudom a tulajdonjogot, már nem a zöldségkertészetük szomszédságában mérik ki nekem a földet. - Megindokolták azt is, hogy miért döntöttek így? - Indokot könnyű felhozni, főleg ha mindenáron ki akarnak onnan, a részben őseim földjéről szorítani. Ránk fogják, ugyanis tavaly Balogh Zoltánnal gazdálkodtunk ott közösen, hogy zöldséget loptunk a szövetkezetéből, meg ilyesmit. Hát kérem, ez rágalom. Mondtam is nekik, hogy becsületsértésért pert indítok ellenük, ha tovább vádaskodnak ... - Furcsa dolgok ezek, mert ha azt vesszük, a szövetkezet kinek a földjét használja, kinek a földjén gazdálkodott évtizedekig...?! Meg aztán milyen eljárás az, hogy a földjeiket visszaigényelt tulajdonosokat egy évnél tovább nem hagyják ugyanazon a parcellán gazdálkodni, másutt akarják kimérni a nekik járó földet?! - fűzte hozzá Balogh Zoltán. Hallgattassák meg a másik fél is! A szövetkezet képviselőinek véleményére is kíváncsi voltam. Az elnök betegszabadságon volt, így az őt helyettesítő Iván Sándorné közgazdászhoz kopogtattam be. Arra a kérdésemre, hogy miért az említett helyen mérték ki Balogh Imrének a földet, nem tudta a pontos választ. Ajánlotta, kérdezzem meg inkább a földügyek rendezésével megbízott kollégáját, Hegyi Györgyöt, viszont a panaszos vagyonrészének sorsáról tudott. - Meglep Balogh úr magatartása - kezdte. - A földkimérés körüli huzavona során ugyanis úgy egyeztünk meg vele, hogy amennyiben nem a földügyi hivatal által kimért területet fogja használni, hanem a később kijelölt parcellát, akkor az ott beépített használható locsolóberendezés értékét is figyelembe veszszük, azaz a kimért termény mellett az adja az ő esetében a vagyonérték további hányadát. Ezt is elújságolta a panaszos? -Nem, erről nem tájékoztatott. Született erről valamilyen írásos bizonylat? - Konkrétan erről a kitételről nem készült, ugyanis mindmáig bizonytalan, hogy melyik földterület lesz neki megfelelő. Hegyi György: - Amikor Balogh úr közölte velünk, hogy földhivatal által kimért hely neki azért nem felel meg, dálkodást. A törvényt tiszteletben tartva készek vagyunk a kompromisszumkötésre is. Annak viszont nem örülünk, ha a földvisszaadásról kötött megállapodást a másik fél év közben meg akarja változtatni. Egyébként tavaly 53 igénylőnek öszszesen 111 hektárnyi földet mértünk ki, de közülük senkivel sem volt annyi probléma, mint Balogh úrral. - A László Sándorral kötött földhasználati egyezséget viszont a szövetkezet bontotta fel... - Igen, de nem alaptalanul. László úrnak annak idején bizalmat előlegeztünk azzal, hogy az egyezség aláírásakor felmutatott „előzetes" dokumentumok alapján kimértük a főidet, ám azzal a feltétellel, hogy egy bizonyos, megszabott határidőn belül felmutatja a tulajdonjogot. Nos, ő ezzel elkésett. A közelmúltban aztán teljesítette, s úgy tudom, a korábbinál nagyobb terület jár neki. Rendben van. Ennek a kimérésére egy új egyezség alapján kerülhet sor. Ezzel kapcsolatban még annyit, hogy a szövetkezet tagságából igen sokan azzal álltak elő, hogy bárhol kimérhetjük az említett jogosult személyeknek a földet, csak nem a zöldségkertészetünk szomszédságában ... Tavaly ősszel nem ilyennek mutatkozott a Rizsföld melletti parcella - mutatja Balogh Imre (A szerző felvétele) mert az a közútról gépjárművel közvetlenül megközelíthetetlen, mi felajánlottuk neki, erre a célra nyugodtan igénybe veheti a szövetkezeti parcella forgóját. Később arra kérte a szövetkezetet, inkább jelöljük ki neki az őt illető területet a dűlő másik végében, s akkor rendben lesz a dolog. Négyen vettünk részt a helyszínlelésben, Balogh úr, a szövetkezet elnöke, a növénytermesztési ágazat vezetője és jómagam. Emlékszem, nem ajánlottuk neki az általa kiválasztott helyet. Az elnök meg is jegyezte: „Ha neked mindenáron ez a hely kell, legyen, de ne minket átkozz majd ezért a választásért". Nos, ez lett belőle. Nincs szándékunkban fékezni a földvisszaadást, sem a magángazKinek van több igaza? Lényegében ennyit tartottam érdemesnek papírra vetni a két fél érveiből. Gondolom, ennyi is elég a föld tulajdonjogi rendezése és a transzformáció folyamatának bemutatására. Hogy kinek van több igaza e vitában? Nos, nem könnyű eldönteni, mert mintha részben annak is igaza lenne, aki az őt illető ingatlant szeretné mielőbb visszakapni, meg annak is, aki azt mondja, létezik ennek az ügyrendezésnek egy törvényes útja-módja. Más dolog, hogy a törvényt ki hogyan értelmezi, s a lehetőségeket ki milyennek GAZDAG JÓZSEF TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § „KOMÁROMI" jeligére Olvasónk több mint ötven hektár földet visszakapott. A tulajdonosváltozás bejegyeztetése miatt újfent szüksége van a tulajdonlapra. Kérdése: Kell-e 100 koronát fizetni a tulajdonlapok kiállításáért? - Az illeték alól való mentesség a kártalanítási igények érvényesítésére vonatkozik. Mivel az ön esetében másról van szó, a százkoronás okmánybélyeg vásárlási terhét viselnie kell. Tulajdonjoga a földhivatal döntése alapján keletkezett, tehát a tulajdon bizonylataként ezt az okmányt kell fölmutatnia. A betétkönyvi kivonatok mintegy mellékletei ennek a „döntésnek" - és érvényesek, mégha 1991 -ben adták is ki őket. „HORVÁTH G.-NÉ" jeligére: Szülei nevén - akik elhaláloztak - még mindig vannak földingatlanok. Kérdése: Mi módon juthatna hozzá ezekhez a földekhez? - Az újabb parcellák ügyében póthagyatéki eljárást kell indítványoznia; előtte természetesen ki kell kérnie és azonosíttatnia kell a telekkönyvi betéteket. Második kérdése: A tulajdonában levő földingatlanon egy autószerviz áll, amelyet a város már magánkézbe adott. Mit tegyen? - kérdi. - Amennyiben már privatizálták az objektumot - az ön tárgyalópartnere az új tulajdonos lesz. Vele kell egyeztetnie, hogy bérleti szerződést kötnek egymással, esetleg tárgyalópartnere megvásárolja az ön tulajdonában levő földingatlant. Úgy vélem, ez utóbbi az optimális megoldás, s csakis ez lehet a szerviz tulajdonosának igyekezete is, hiszen ön - mint a földingatlan tulajdonosa - korlátozhatja mozgási szabadságában. Harmadik kérdése: Olvasónk nem kíván szövetkezeti tag lenni, földjét viszont kész a szövetkezet bérletében meghagyni. Kérhet-e kárpótlást a szövetkezettől ebben az esetben? - A 42/92 Tt. sz. törvény értelmében a transzformációs vagyonrészt akkor adják ki önnek, ha mezőgazdasági vállalkozói engedéllyel rendelkezik. Valkó M., ÚJVÁR" jeligére: Földjét kivette a szövetkezetből, s bérbe adta. Transzformációs vagyonrészét is szeretné kikérni, a szövetkezet azonban magánvállalkozói engedély fölmutatását kéri. - Ugyanaz a helyzet, mint az előző esetben. A törvény a transzformációs vagyonrész kiadását abban az esetben teszi lehetővé, ha a jogosult személy magánvállalkozói engedéllyel rendelkezik. „NEHÉZ KEZDET" jeligére: Olvasónk kivette földjét a szövetkezetből. Azt szeretné tudni, jogosult-e a vagyonrészre a ledolgozott évek után? Jelenleg gazdálkodik, előtte harminc évig a szövetkezet tagja volt. Tagsága 1990 őszén szűnt meg. - Ledolgozott évei után vagyonrészt, sajnos, nem igényelhet, mivel a törvény által megszabott feltételeket „nem teljesíti". A kivett két hektár esetében viszont a transzformáció során jogosult személyként jön számításba, és erre érvényesítheti a transzformációs részét is (kiigényelheti). Dr. VILÁGI OSZKÁR LAPSZÉLEN GYERMEKSZÍNJÁTSZÁS VISSZAZUHANNI NEM SZABAD örömmel olvastam lapunk keddi számában kollégám tudósítását, mely arról szólt, hogy a Királyhelmecen megrendezett I. Latorca Menti Fesztiválon kilenc gyermek színjátszócsoport és egy bábegyüttes vett részt. Vagyis: „A régió magyar iskoláiból idén rég nem látott számban mutatkoztak be együttesek". Valóban, nem kis dolog ez, különösen, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt idestova két évtizedben ritkán találtatott a Bodrogközben és az Ung vidékén több két-három gyermek színjátszócsoportnál, legtöbbször a Duna Menti Tavaszon is egy-egy csapat képviselte a keleti végeket, vagy egy sem. Legalább ilyen örömet szerzett az, hogy a mennyiségi növekedés, amint a tudósításból kiderül, értékek teremtésével járt. Hasonló eredményeknek magam is voltam közvetlen tanúja néhány héttel ezelőtt, a párkányi Balassi Bálint Napok keretében megrendezett Szép Szó fesztiválon, melyen az Érsekújvári járásból egy bábcsoport mellett öt gyermek-, illetve ifjúsági színházi együttes vett részt, hat előadással, ami szintén nem csekélység. Az udvardi alapiskolából egyszerre két együttes jött, két előadást mutatott be a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom garamkövesdi ifjúsági együttese, ugyancsak két csoport képviselte a párkányi alapiskolát, ahol egy harmadik is működik sok éve, a Csángálók, mely csak azért nem vett részt most a fesztiválon, mert úgy döntöttek, hogy felújítva korábbi műsorukat, idén tájolni fognak. Annak ellenére, hogy egy kivételével új együttes mind - soha rosszabb színvonalat járási sereglésen. Nem tudom, levonható-e meszszebb menő következtetés a királyhelmeci és a párkányi - pozitívnak mondható - tapasztalatokból, esetleg olyasmi, hogy szélesebb méretekben is végre lábra kap nálunk a gyermekszínjátszás, hogy egyre több iskolában ismerik fel a drámapedagógia, a dramatikus játékok, a művészeti tevékenység jelentőségét, annyi - iskolán belüli és kívüli - csata után. Akár igen, akár nem, talán minden ilyesféle latolgatásnál fontosabb most odafigyelni arra, amit az oktatási minisztérium művelt és művel az utóbbi hónapokban, bizonyos takarékossági szempontokra is hivatkozva, tudniillik „ésszerűsítő" intézkedései közvetlenül befolyásolják - természetesen negatívan - az iskolai gyermekszínjátszást is, egyáltalán az iskolai művészeti nevelést. Egyebek között azzal, hogy a különböző szakkörök vezetését ezentúl semmilyen formában nem honorálják a pedagógusnak, töltsön el bármennyi órát a gyerekekkel. Minthogy az iskola keretén belül a többi fizetéskiegészítési források, lehetőségek zömétől is megfosztották őt, kérdés, lesz-e kedve többletmunkát végezni, akármilyen elhivatott pedagógus. Nem lesz-e megint kénytelen, és még inkább, mint korábban, másodállást vállalni, az iskola mellett más iskolán kívüli pénzforrások után nézni. Egyéb kedvezőtlen, az iskola és a pedagógus életét közvetve-közvetlenül befolyásoló körülményeket is figyelembe véve, fennáll a veszélye annak, hogy a gyermekszínjátszás szekere visszazuhan oda, ahonnan küzdelmek, áldozatok árán, csalódások, kudarcok, megalázó helyzetek közepette sikerült kimozdítani. A kátyúba. (És éppen akkor, amikor kezdene lendületbe jönni.) Hacsak nem alakulnak, illetve terjednek el más intézmények égisze alatt olyan iskolán kívüli formák, melyekben megfelelő személyi, tárgyi, anyagi feltételek között folytatódhat a munka - a gyerekekkel. (bodnár)