Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám, szerda

1993. ÁPRILIS 21. SPORT PLUSZ 10 Sportvilág '93 • ELNAPOLTÁK a Udové No­viny és Pavol Učeň perét. Mint is­meretes, a Csehszlovák Jégko­rong Szövetség egykori elnöke azzal vádolja az igen népszerű s tárgyilagosságáról ismert prágai független napilapot, hogy az va­lótlanságokat állított róla. Učeň már többször cáfolta azt a hírt (a Lidové Novinyban megjelente­ket), miszerint ő a TELEMUNDi­NAK dolgozott volna, s ezért 7000 schilling ütötte a markát. A tárgya­lás új Idó'pontja: Június utolsó he­te... • A SVÁJCI Labdarúgó Szövet­ség 1996. június 30-ig meghosszab­bította Roy Hodgson szövetségi ka­pitány szerződését. A 46 éves angol szakember megbízatása eredetileg 1994. júniusában járt volna le, de a svájci labdarúgás fejlődését előse­gítő munkakapcsolat elismerése­ként további két évre szavaztak bi­zalmat a kiváló trénernek, akit hős­ként emlegetnek a futballrajongók Svájcban. KÜLÖNÖSEN HANGZIK egy 18 éves lány szájából ez a mondat: „Jöjjenek helyettem a fiatalok..." Pe­dig ezt mondta Ónodi Henrietta olimpiai, világ- ós Európa-bajnok tornász egy jászberényi közönség­találkozón. Azért a helyi tornászpa­lántáknak még bemutatta a Queen együttes zenéjére teljesen önállóan összeállított talajgyakorlatát, amiből a gyerekek megállapíthatták, Henni sem tűnik még öregnek. • HÁROM HÉTTEL ezelőtt ért véget az utolsó, 50. csehszlovák jégkorongbajnokság. A cseh szö­vetségben már a napokban elké­szítették az extraliga 1. felvonásá­nak menetrendjét. A szeptember 14-én rajtoló pontvadászat két rangadóval Is kezdó'dik: Sparta— Jihlava és Vítkovice—Litvínov. A további párosítás: Č. Budéjovi­ce—Zlín, Pardubice—Olomouc, Plzeň— Jindŕichúv Hradec (ú­jonc), Kladno— Hradec Králové (újonc). • A TOYOTA Celicával verseny­ző finn Juha Kankkunen sikerével ért véget a világbajnokság negyedik állomásaként megrendezett kenyai SAFARI autós rali. A 3778 kilométer hosszú, több szakaszra és ellenőrző pontra osztott versenytávot harma­dik alkalommal teljesítette leggyor­sabban a finn pilóta. A 13 futamból álló rali-világbajnokság negyedik versenye után az összetettben is Kankkunen vzet. • E HÖNAP VÉGÉN vendéglőt nyit Michael „Air" Jordan, a Chicago Bulls profi kosárlabdacsapatának sztárja. A háromemeletes épület (az ő nevét viseli majd) földszintjén lesz az étterem, egy emelettel feljebb pe­dig üzletközpont, ahol több képer­nyőn is az NBA profi bajnokság leg­jobb összecsapásait tekinthetik meg a látogatók. A készülékek összesen 350 000 dollárba kerültek. A ven­déglő megnyitására, természetesen Jordan meghívta csapattársait és a szakvezetőket. Sőt, az egyik magán­televízió élőben közvetíti a „bulit". • MAGYARORSZÁGOT a követ­kező bokszolok képviselik a tam­perei világbajnokságon (május 5—17.): Lakatos (48 kg - Vasas), Bognár (57 kg - Paks), Petrovics (60 kg - Paks) vagy Kalocsai (60 ­Paks), Szűcs L. (63,5 kg - Tájfun­Rigó Stars Komárno), Szabó L. (67 kg — Paks), Mizsei (71 kg ­Kiskunfélegyháza — Rigó Stars Komárno), Béres (81 kg - Vasas), Hart (+91 kg - Pécs). A világbaj­nok Kovács István sérülése miatt nem indulhat a vb-n. • VILÁGKÖRÜLI útra készül az argentin labdarúgó-válogatott. Ed­dig csak az első állomást árulták el. Ezek szerint a Dél-afrikai Köztár­saságban gyors egymás utánban két meccset is lejátszanak a dél­amerikaiak. A jövő hónapban sorra kerülő találkozók iránt hatalmas az érdeklődés. Naponta több ezer levél érkezik a Dél-afrikai Labdarúgó Szövetség szálláshelyére. A hely­színeket egyelőre még nem árulták el... • SOKAN NEM AKARTÁK elhinni, amikor az NTV esti adásában el­hangzott: az angol labdarúgó-divízió l-ben szereplő Birmingham mene­dzsere nő.A 25 éves Karren Brady véletlenül került a klubhoz, amely a csőd szélén állt. És ő azon nyonban „szerzett" a szponzoroktól 3,5 millió márkát. Most mindenki Bradyt élte­ti... (zsi) ÁRNYÉKBÓL A PULAI NAPFÉNYRE MAGYAR GABRIELLA A HORVÁT TENGERPARTI VÁROSBAN DOBÁLJA A GÓLOKAT ÍSH nsi ' i Tavaly ilyenkor tán csak azon álmodozott, hogy bekerüljön a nyárasdi I. ligás női kézilabdacsapatba. Még véletlenül se jutott az eszébe: kilenc­venkettő tavaszán külföldön profiskodhat. Ám a sportolók útjai sokszor előre kifürkészhetetlenek. Magyar Gabrielláé is ilyen. A tehetséges átlö­vő ma, a szintén Nyárasdról oda került Volner Évával a horvátországi Pula II. ligás klubcsapatában kézilabdázik. Gabi kapura tör (Eugen Vojtiiek felvétele) • Naszvadon kezdtél. Először ak­kor figyelhetett föl rád a sportág szélesebb tábora, mikor egyetlen bajnokin tíz gólt dobtál a nemzeti li­gában. Emlékszel még erre a talál­kozóra? — Azt hiszem, a Bánovce ellen történt. De nem mernék rá fogadni. Nekem valóban Naszvad jelentette sportolói pályafutásom nyitányát. Tizenegy évet játszottam a Slávia különböző korosztályú csapataiban. Jó érzés volt számomra, hogy má­sok figyeltek fel rám. Engem Németh Pali bácsi hívott Nyárasdra, s nem kellett senkinek sem protezsálnia. Az már kuriózum, hogy egykori év­folyamtársaim közül már csak ma­gam maradtam kézilabdázó. • Tavaly tavasszal már Nyáras­don játszottál. Pozsonyban a Danu­bius elleni bajnokin szinte szórtad a gólokat. Volt még ennél emlékezete­sebb meccsed a Co-lmpexben? — Rögtön az élvonalbeli bemutat­kozásom. A Partizánske otthonában játszottunk, s újoncként ugyancsak hétszer vettem be a kaput. Pedig csak támadáskor voltam a pályán, a védekezés még nem. ment annyira. » Miután Nyárasdra került Preko­pová — mivel ugyanazon a posz­ton játszol —, már alig jutottál szó­hoz. Igaz, nem hagytad szó nélkül. Utólag megítélve nem tartod elha­markodottnak, hogy tizennyolc éve­sen átigazoltál a Co-lmpexbe, és nem maradtál Naszvadon? — Kicsit bántott a dolog, utána mégis belenyugodtam a helyzetem­be. Megértettem, vannak a csapat­ban tapasztaltabbak, akiknek ját­szaniuk kellett, hogy teljesíthessük a klubvezetés elvárásait. Daniš edző ezért őket szerepeltette, s nem a fia­talokat. Csak olyankor állított be, mikor rosszul ment a többieknek. Mérkőzésenként öt percet, vagy néha többet lehettem a pályán. El kellett fo­gadnom az árnyékban maradást. « Azt hogyan fogadtad, hogy Fu­tába mehetsz? — Először jó érzés volt. Szeren­cse is kellett hozzá, hogy ilyen fiata­lon kikerülhessek. Az indulás óráit már nehezebben viseltem el... Igaz, nem az egyik napról a másikra jött az ajánlat, volt néhány hetem a vé­giggondolására. Ha van ilyen lehe­tőségem, megpróbálom, zártam le magamban. • A naszvadi Magyar Gabi a ma­gyar nyelvtudásával hogyan szokta meg a horvát környezetet az Isztriai félszigeten? — Évával elég hamar megtanultunk horvátul. Két hét alatt már megértettük egymást a többiekkel. Főleg a lányo­kat hallgatva ragadt ránk sok szó. • Elárulnál valamit a klubról? — Pontos neve RK Pula. A horvát másodosztály éllovasa. Jól szere­peltünk a kupában is, csak egyetlen góllal maradtunk alul a Modea Zág­rábbal szemben, miközben négy he­test kihagytunk. Szeretik a sportot a városban. Kézilabdára is ezer-ezer­kétszáz néző jár. Ilyen kulisszában élvezet játszani. • Ezek szerint jól érzed magad Pulában. De mit várnak tőled? — Rajtunk kívül a télen még egy rijekai átlövőt, Irena Pachort igazol­ták. Komolyan számolnak a feljutás­sal. Megváltozott a posztom: jobbol­dali átlövőből irányító lettem. Itt kel­lene megszoknom. • És játszol is? — Rendszeresen kezdőember vagyok. Három héttel az idénynyitó előtt új edzőt kaptunk. Elődje öt évig volt a klubnál, s a vezetés meg a játé­kosok is úgy látták jónak, ha váltanak. • Pula messze van a Csallóköztől. Más világ, más szokások. Mi min­dent kellett elsajátítanod, hogy za­vartalanul beilleszkedhessél új kör­nyezetedbe? — Erre mit válaszoljak? Kijöttünk, edzünk, játszunk, beilleszkedtünk... • Azelőtt legfeljebb csak turistaél­ményeidet mondhattad el Puláról. Ha ma kellene bemutatnod ezt a tengerparti várost, mire hívnád fel az idegen figyelmét? — Gyönyörű helyre érkezett, kez­deném. Nyolcvanezer embernek ad otthont. Történelmi nevezetességei és az Adriai tengerpart teszik igazán vonzóvá. Szupermodern a tengerbe nyúló Histrija Szálló. Még elmondani is nehéz, mi minden van benne: két medence, szauna, szolárium... • Meddig szólít ide a szerződé­sed? — Ha feljutunk, május 2-án uta­zunk haza. Am a pulaiak szeretnék, ha Volnerrel visszajönnénk, és de­cemberig maradnánk. J. MÉSZÁROS KÁROLY JURÁN A VODKÁT IS SZERETI... Szergej Jurán, a Dinamó Kijev labdarúgója 1990 őszén robbant be az élvonalba, és egy év múlva már Portugáliában, a világhírű Benficá­ban futballozott. Jelenleg a legjobb orosz légiósok közé tartozik. Ukraj­nából származik, mivel a világbajno­ki selejtezőkön még nem indulhatott az ukrán válogatott, ezért állampol­gárságot változtatott. Szülővárosában, Lihanszkban is­merkedett meg a sportággal, s pél­daképe saját bátyja volt, aki a helyi Zarja gárdáját erősítette. Jurij nagy tehetségként indult, azonban 19 éve­sen rossz társaságba került, sorra hagyta ki az edzéseket, később már sokkal jobban szerette a vodkát, mint a labdát. Igy nem csoda, hogy elkallódott. Öccsét azzal utasították el, hogy a csapatnak egy Jurán is sok, nem még kettő. Szergejt ke­mény fából faragták, nem adta föl. Hatodik osztályos korától bennlaká­sos focisuliban igyekezett elsajátíta­ni a sportág fortélyait. Ezután felfi­gyeltek rá a Zarja vezetői ós leiga­zolták őt. Abban az időben az együttes a második ligába kerülésért harcolt, Jurán már az első szezon­ban nyolc gólt ért el. Híre korán eljutott a szovjet fővá­rosba, jött is a katonai behívó a CSZKA-hoz. Ebben az időben a csatárra szemet vetett a Dinamó Ki­jev is. Nagy csata zajlott a két klub között, de a nyugati együttesektől eltérően itt nem a milliók, hanem a pártvezérek döntöttek. Ebben az esetben a kijeviek kerekedtek felül. Remek, KEK-et nyert együttes állt Valerij Lobanovszkij mester ren­delkezésére. Nehezen lehetett beke­rülni a csapatba; Jurán is csak a tar­talékok között kapott helyet, az A­csapatban mindössze nyolcszor ju­tott szóhoz. Majd lábtörést szenve­dett, két operáció következett, ekkor már sokan leírták. Hosszú hónapo­kig nem is edzhetett, idejének nagy részét vendéglőkben töltötte, s bá­natát a pálinkába fojtotta. Úgy tűnt, hasonló sorsra jut, mint a bátyja... Szerencséjére felépült súlyos sé­rüléséből, és 1989 tavaszán már is­mét a csapattal készülhetett. Egy bajnoki meccs előtt viszont megfe­ledkezett a sportszerű életmódról, s a kocsmában kötött ki. Amikor ezt megtudta Lobanovszkij, hároméves eltiltás mellett harci alakulathoz küldte. Jurán ma már úgy nyilatko­zik, ebből a kemény leckéből rend­kívül sokat tanult. Az együttes ászai, Zavarovval az élen, jobb belátásra bírták az edzőt, aki, megkegyelme­zett Szergejnek. Ám csak 1990 őszén került az együttesbe, amikor többen is külföldre szerződtek. Jó formában futballozott, kilenc talál­kozón kilencszer talált a hálóba, a KEK-ben ötször volt eredményes. A válogatottban is lehetőséget kapott, az Izrael elleni bemutatkozáson két gólt lőtt. Dobrovolszkij mögött „Az év futballistája" ankéton a második helyen végzett. Az 1992-es svédországi Eb-n és a világbajnoki selejtezőkön szinte el­képzelhetetlen nélküle az orosz nemzeti tizenegy. Nem tétlenkedtek a Benfica vezetői, amikor 1990 nya­rán leigazolták a gyors támadót. Már az első idényben hét góljával, Papinnel holtversenyben a BEK leg­jobb góllövője lett. A Benfica új edzőjével, a horvát Iviccsel nem volt a legjobb viszonyban, többször is összekülönböztek. Ám ahogyan len­ni szokott, ezúttal is a tréner húzta a rövidebbet, és a múlt év őszén útila­put kötöttek a talpa alá. A 24 éves Szergej Juranra, a szurkolók ked­vencére rendkívül ügyelnie kell Pus­kás Ferenc csapatának a világbaj­noki selejtezőn. (sz) — Hangulatod? — Most köszönöm, elég jó. Utá­lom ezeket a hosszú edzőtáborokat. — Nem értem, hogy miért jobb a hűvös Magyarországon készülni, mint a napsütötte Ausztráliában vagy Dél-Afrikában? — Jó, melegebb van, csodálatos körülmények között készülhetünk, megússzuk az influenzát. De amikor minden reggel beülünk a buszba, hogy elérjük az uszodát, akkor, az ösz­szezártság miatt, már kiráz a hideg. — Ezek szerint most már újra van kedved úszni? — Nincs most már különösebb probléma. Visszazökkentem az ere­deti kerékvágásba. — Akkor újra'szóba kerülhet At­lanta? — Még mindig nem tudok biztosat mondani. Nagyon hosszú még az a két év, s nem akarok senkit se becsapni. A vb az tuti, az olimpia az lehetséges. — Hogy áll most a felkészülésed két hosszú edzőtábor után, és né­hány hónappal a sheffieldi Eb előtt? — A háttal semmi probléma nin­csen, de a vegyes még nem akar ösz­szeállni. De hát még van idő. — Azt rebesgetik, a barcelonai három aranyérmed nem túlszár­nyalhatatlanl 200 pillangón is az élen lehetsz, ha felkészülsz rá. — A probléma csak az, hogy a je­lenlegi lebonyolítás mellett ez a 200 pillangó ugyanarra a napra esik, mint az egyik standard számom. Csábító a négy aranyérem, de én nem szeret­nék ebben a számban indulni. — Ki dönt? — Én érzem, illetve éreztem Laci bácsinak egy-egy korábbi megnyil­EGERSZEGI KRISZTINA: „SZERELMES VAGYOK!" vánulásában, hogy ő szeretné, ha ezt is megpró­bálnám. De az az igazság, nekem bőven elég az ed­digi adag. — Említetted Kiss Lászlót. Az ő neve összeforrva a tieddel vált hí­ressé ország-vi­lág előtt. Szinte a második apád volt. Milyen a viszonyod vele most, amikor már szinte felnőtt nő vagy, és neked se kell mindent a szádba rágni? — Nem csökkent az iránta való tiszteletem egy csöppet sem. Az biz­tos, ma már nem kell bizonyos napi dolgokban mellettem állnia, mint azt például Szöulban tette. Korábban nem volt különösebb beleszólásom az edzések menetébe... — Most már van? — Általában leszerel a szokásos szlogennel: eddig sem bántad meg, hogy rám hallgattál, de azért a ver­senyidőszak előtt már kérhetek néha enyhítést tőle. — A barcelonai olimpia után a hármas számot nyugodtan választ­hattad volna szerencseszámodnak. Most ez hatványozottan igaz. — Jaj, valóban harmadjára sike­rült. A két nap alatt, amíg itthon vol­tam, a két edzőtábor között, letettem az autóvezetői vizsgát. Most már ha­marosan elkezdek vezetni. — Miért nem fogadtad el annak az autóstársaságnak az invitálását, akik az olimpia után felajánlották, in­gyen megtanítanak vezetni? — Semmi szenzáció nincs emö­gött. A Seat cég nemcsak az autót, hanem a jogosítványt is felajánlotta. — Az úszósportban dúl a háború. Az űszókirálnyő melyik oldalon áll ebben az egyre inkább elhúzódó ösz­szecsapásban? — Természetesen, amelyiken az edzőm van. — De most ő mindkettőben ben­ne van?! — Ezt tőle kellene megkérdezni. — Akkor csak amiatt támogatod a régi elnökséget, mert az edződ is azt teszi. — Az az igazság, ez engem nem igazán érint, s nem is foglalkozom vele. Döntsenek ebben a kérdésben azok, akiknek kell. — Ez lehet, hogy téged konkrétan nem érint, de mennyire érzed a Zemplényi-ügy hatásait? Ugyan­olyan körülmények között készül­hetsz, mint korábban? Nem csök­kent a fizetésed, nem jár kevesebb pénz egy-egy győzelemért? — Nem. — Bizonyos pletykák szerint, megérkezett a kisasszonyhoz is a szőke herceg! — Nem szeretem a szőkéket. Amúgy ő barna. Csodaszép szeme van, és elég magas. — Foglalkozása? — Sportoló. — Nem kockáztatok túl sokat, ha megkérdezem: úszó? — De nem itt edz a Spartacusban. — Megkérdezhetem, hogy ki az? — Ne hülyülj már! Á nevét nem fogom megmondani. — Hogy áll a pizzeria? — Épülget. Én ugyan nem láttam, de anyuék azt mondták, az alapokat már kiásták. — A beszélgetés elején már fel­vetődött: foglalkoztat a visszavonu­lás gondolata. Ha abbahagyod, ak­kor mi lesz veled? — Talán megpróbálom a ven­déglátóipari főiskolát. De nem ér­zem, hogy leküzdhetetlen vágy lenne bennem iránta. Talán a nyelvekkel kellene foglalkoznom. A lényeg az, valami olyasmivel, amit nem kény­szerből kell csinálnom. JUHÁSZ GÉZA, Sport plusz foci

Next

/
Thumbnails
Contents