Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám, szerda

1993. ÁPRILIS 17. tÚJSZÓi MOZAIK ÉRETTSÉGIZŐKNEK— SZAKMA TOVÁBBKÉPZÉSI LEHETŐSÉGEK MATURÁNSOKNAK Szeretriónk segítséget nyújtani mindazoknak, akik idén érettségiz­nek, netán tavaly szerezték meg a matúrát, és szakma hiányában ne­hezen vagy egyáltalán nem tudnak elhelyezkedni. Ugyancsak felhívjuk azoknak a figyelmét is, akik nem ju­tottak be a fó'iskolára és mégis szakmát szeretnének átmeneti meg­oldásként tanulni. Az oktatási mi­nisztérium közzétette azoknak a szakközépiskoláknak és szakmun­kásképzőknek a listáját, amelyeken az 1993/94-es iskolaévben Szlová­kia-szerte kétéves felépítményi ta­nulmányokat lehet folytatni. Kereskedelmi Akadémia Léva Hviezdoslavova 16 63-06-6 számítástechnika ós informatika Kereskedelmi Akadémia Nyitra Engelsova 2 68-51-6 szociális-jogi képzés Kereskedelmi Akadémia S u rán y Nám. Hrdinov 7 68-51-6 szociális-jogi képzés Mezőgazdasági Szakközépiskola Pőstyén Balakovská 2 42-11-6 kertészet Mezőgazdasági Szakközépiskola Modor Kostolná 3 42-14-6 szőlészet Kereskedelmi Akadémia Besztercebánya Skuteckého 8 63-14-6 idegenforgalom Textilipari Szakközépiskola •Rózsahegy Scota Viatora 36 31-26-6 textilipari technológia Szociális-jogi Akadémia Nagykürtös Školská 21 68-51-6 szociális-jogi képzés Kereskedelmi Akadémia Kassa Watsonova 61 68-51-6 szociális-jogi képzés Kereskedelmi Akadémia Eperjes Volgogradská 3 63-06-6 számítástechnika és informatika Kereskedelmi Akadémia Rozsnyó A. Hronca 8 68-51-6 szociális-jogi képzés Vendéglátóipari Akadémia Eperjes Baštová 32 68-51-6 szállodai szolgáltatás Vendéglátóipari Akadémia Késmárk MUDr. Alexandra 29 63-19-6 szállodai szolgáltatás Ipari Szakközépiskola Nagymihály Štúrova 26 23-91-6 műszaki szolgáltatások és informatika Az alábbi három szakmunkás­képzőben egyéves nappali tagoza­ton lehet szakmát tanulni. Szakmunkásképző Intézet Pozsony Hlinická 1 37-91-4 távközlés Szakmunkásképző' Intézet Besztercebánya Tajovského 30 37-91-4 távközlés Szakmunkásképző Intézet Kassa Tr. SNP 104 37-91-4 távközlés A fenti képzési lehetőségeket egy bővebb listáról válogattuk olyan szempont alapján, hogy a vélhetőleg magyar diákok számára viszonylag elérhetők legyenek. A felvételi feltéte­le az érettségi bizonyítvány. Jelent­kezni pedig május 31-ig lehet az adott iskola igazgatóságán. Azok számára, akik csak később tudják meg, hogy nem nyertek felvételt a fő­iskolára, július 31-ig hosszabbítják meg a jelentkezési lehetőséget. Rész­letesebb információt az egyes isko­lákban kaptatnak az érdeklődők. -bit UTASÍ A BARLANGBA... Hogy milyen az egészségügyünk, s ezen belül a gyógyszerellátás helyzete, azzal mindenki tisztában van. Persze, az is lehet, hogy a gyógyszerhiány nem véletlen, ha­nem része a kormány nagyon is tu­datos kampányának, mely a túlzott gyógyszerfogyasztás ellen irányul. Hiszen amiből kevés van vagy egyáltalán nincs, azt ugyebár nem lehet túlzottan fogyasztani. Okos kormányunk a tabletta vagy injekció formájában adagolt mérgek helyett minden bizonnyal inkább a termé­szetes gyógymódokat támogatja. A miniszterek és minisztériumi al­kalmazottak túlfeszített munkatem­pója azonban természetesen azt eredményezi, hogy az illetékesek fi­gyelme nem tud mindenre kiterjedni. Csakis ez lehet az oka, hogy a ter­mészetes gyógyítás egy fajtája — a barlangterápia — valahogy még­sem kapja meg a kormánytámoga­tást. Az sem kizárt, hogy a támoga­tás elmaradása politikai megfonto­lásból történik: egy Európába igyek­vő ország kormánya nem támogat­hat olyan utakat, amelyek a bar­langba vezetnek... Hogyan gyógyít a barlang? Arra, hogy a barlangok mikroklí­mája milyen jó hatással van az em­berre, illetve, hogy ez a klíma mi­lyen eredményesen segíti elő né­hány légzőszervi megbetegedés, főként az asztma gyógyulását, már régebben rájöttek az emberek. A barlangi levegő állandó hőmérsék­lete, magas pára- és ásványi­anyag-tartalma jótékonyan hat a beteg légutakra és tüdőre. E ta­pasztalat alapján Európa számos országában alkalmazzák a bar­langterápiát mint természetes gyógymódot, (gy indult meg a bar­langterápiás kezelés a hatvanas évek második felében a Gömör— Tornai Karszt egyik barlangjában, a gombaszögiben is. Akkor ez — az eredmények ellenére — ki tudja miért, abbamaradt. A magánvállalkozások újraindu­lásáig kellett várni, hogy Gömör gyógyításra rendkívül alkalmas barlangjaiban újra elkezdődhessen a gyógykezelés. Először nem Gom­baszögön, hanem Domicán, ahol Bányász Ferenc magánvállalkozó szervezte meg a barlanggyógyá­szatot, a beteg gyermekek első csoportjait az elmúlt óv nyarán fo­gadta a domicai cseppkőbarlang. Azóta azonban már lecsöpögött egy kis víz ennek a barlangnak a köveire is, s vele csöpögött el a vállalkozó reménye ós bizakodása. A minap Bányász úr már meglehe­tősen rezignáltán fogadott: „Erősen gondolkodom azon, hogy abbaha­gyom az egészet. Hát kell ez ne­kem, amikor élhetnék nyugodtan is?!' Elmondta, belefáradt már ab­ba, hogy mást se tegyen, csak a vállalkozás ellenzőivel harcoljon és az állami bürokrácia kőfalait kala­pálja. Azokban a napokban, amikor Bá­nyász úr reményeinek elvesztéséről beszólt, a fülembe jutott, hogy egy másik magánvállalkozás, a Speila Kft. nemsokára barlangterápiás ke­zelés szervezésébe kezd a gomba­szögi barlangban. Felkerestem Skri­ba Pétert, a kft ügyvivőjét, aki a kez­deti nehézségek ellenére — termé­szetesen — bizakodó. Hiszen egyébként nem is kezdene a vállal­kozásba. Vagy talán abban bízik, hogy neki erősebb a kalapácsa? Nézzük, milyen út vezet a bizako­dástól a reményvesztésig! Sajnos, országunkra manapság (különösen, ha magánvállalkozásról van szó) ez utóbbi a jellemzőbb. Senkivel nem lehet komolyan beszélni A Spella Kft.-nek se most jutott csakeszébeagombaszögibarlangy­gyógyászat, annnyit előzetesen én is tudtam, hogy már legalább egy éve ügyködnek azon, hogy a dolog bein­került megegyezésre jutnunk a rozsnyói kórházzal, hogy miután fel­épült az új kórházépület, bérbe ven­nénk az eddig általuk használt és a tulajdonukba tartozó csucsomisza­natórium épületét, mely gyönyörű erdei környezetben vän, s annak idején, a negyvenes években a ma­gyar kormány gyermekszanatóri­umnak építette. Március 1-től érvé­nyes a bérleti szerződésünk, de a kórház vezetősége már március 3­án azt követelte, hogy magasabb bérleti dijat fizessünk, mint amiben megegyeztünk. Ez nem az egyetlen ilyen esetünk, és több szempontból érzékenyen érint minket. Elsősorban azért, mert ez az áremelés annyira megemelné a rezsiköltségünket, hogy egyáltalán nem lennének kli­enseink. — Az előzetes számítások szerint mennyibe kerülne ez a gyógykeze­lés? — Körülbelül 7000 koronába. Eb­Kitünő eredmények gyógyszer néikül — egyszer talán a beteg­biztosító is észreveszi. Asztmás gyerekek Domicán. (A szerző felvétele) dúljon. Felkeresvén Skriba Péter ügyvivőt, először tehát azt kérdez­tem tőle, miért csak most tartanak ott, ahol tartanak. Bár a választ ma­gam is sejtettem. — Ami a vállalkozások mai politi­kai és gazdasági „közegét" illeti, er­ről, azt hiszem, nem kell bővebben beszélni. Ma nem lehet senkivel komoly megegyezést kötni, mert ezeket az egyezségeket senki nem tartja be. Sőt, már rögtön másnap jön és egészen új követelésekkel áll elő — kezdte mondandóját Skri­ba úr. — Legnagyobb gondunk, ami miatt nem tudtunk még tavaly elindulni, a gyermekek elszállásolá ­sa volt. A gombaszögi barlang kö­zelében ugyanis nincs erre alkal­mas épület. Tettünk egy ajánlatot a szalóci önkormányzatnak, hogy közös erővel fejezzük be a sza­badtéri színpad közelében elkez­dett gömöri tájház építését úgy, hogy annak egy részét mi saját céljainkra használnánk fel, de az önkormányzat ebbe nem ment be­le. (Egyébként e tájház építését an­nak idején még a Csemadok KB kezdte el, úgy „testálta rá" Szalóc község önkormányzatára. Az egész természetesen félbemaradt, a romokat azóta is ott málasztja az idő. A szerz. megj.) Most végre si­ben benne van az elszállásolás és a teljes ellátás, az orvosi felügyelet dí­ja az intézeti iskola s természetesen a barlangi gyógykezelés. Mindez négy hétre. — A gyógykezelés költségeit tel­jes egészében a beteg gyermekek szüleinek kell majd megtéríteniük, vagy annak legalább egy részét esetleg a Nemzeti Biztosító is átvál­lalja? — Ez a barlangkúra nincs gyógy­módként elismerve — nálunk. Min­denütt a világon ismerik, alkalmaz­zák és elismerik. Mivel ez nem szá ­mft gyógyításnak, a biztosító nem vállalja a költségeit, Igy ezt a szülők­nek kell térítenie, illetve alapítványi támogatás jöhet számításba vagy valamilyen más pénzforrás. Holott a kúra rendkívül eredményes, a gyer­mekkori asztma például majdnem százszázalékosan gyógyítható. Gyógyszerek alkalmazása nélküli — Csak gyerekekkel kívánnak foglalkozni vagy felnőtteket is fo­gadnak majd? — Egyelőre csak gyerekekkel, de nincs kizárva, hogy később majd felnőttek is jöhetnek hozzánk. Bár tudni kell, hogy ezek a fajta beteg­ségek felnőttkorban már nemigen gyógyíthatók. De enyhíteni tudunk a bajon, és ez is valami. A régi jó káderek hatalma Míg Skriba Péter a gombaszögi barlangterápia jövőjén gondolkodik, addig Bányász Ferenc, a diplomá­ciai barlangkúrák „üzemeltetője" már ott tart, hogy abbahagyja az egé­szet. — Inkább ne írjon semmit! — kezdi Bányász úr. — Annyira elment a kedvem mindentől, ami ezzel kap­csolatos, hogy beszélni se szeretek róla... Minden fontos pozícióban a régi jó kommunista káderek vannak, akik mindent megtesznek, hogy megfojtsák a magánvállalkozáso­kat. — Főleg ez a „háttérzene" az oka annak, hogy ilyen gondolatok járnak a fejében, vagy más szempontból se jöttek be a számításai? Van elég je­lentkező a barlangkúrákra? — Jelentkező éppen lenne, főleg az iskolai szünidőre. De még mindig nem tisztázott, hogy a betegbiztosí ­tó vállal-e valamit a szülők költsé­geiből vagy sem. Ha nem, akkor so­kan meggondolják, hogy eljöjjenek­e, mert nem tudják kifizetni az 5­7000 korona körüli összeget a há­rom- vagy négyhetes kezelésért. Szlovákiában ez a barlangterápia nincs gyógykezelésként elismerve. Csehországban például igen, ott a szülő költségeit átvállalja a beteg­biztosító. Furcsa helyzet, hogy ha a gyerek elmegy egy tátrai szanatóri­umba, azt fizetik neki, de a barlangot nem. Holott az állambácsi már azon is keresne, hogy nem szed gyógy­szert a gyerek. — Annak idején, amikor belevá­gott, külföldi érdeklődőkre is számí­tott? — Az lenne az igazi, hiszen az így szerzett pénzből esetleg kom­penzálni tudnám azt is, amit a haza ­iakra ráfizetek. De hát ilyen politikai helyzetben egyetlen nyugat-európai szülő se meri gyermekét egy bi­zonytalanországba küldeni. Ráadá­sul Szlovákiát sokan tévesztik össze Szlovéniával, s azt hiszik, hogy itt is harcolnak. Holott ott se harcolnak. De akik még tisztában is vannak a helyzettel, azok se mernek jönni. Van egy angol barátom. Tavaly nyár óta már ötször látogatott meg, de a feleségét, a családot egyszer se hozta el. Nem ő akarta így, ha­nem a felesége félt eljönni. Szóval ez van. — Milyenek az eddigi tapasz­talatok? Használ-e a barlangterápia a beteg, főként asztmás gyerekek­nek? — Igen. A tavalyi évben nálunk kezelt gyerekek 98 százalékánál lé­nyeges javulás állt be, és ez nem kis dolog. Természetesen a nehézsé­gek ellenére a barlang idén is fogad betegeket, és hogy ezért némi biz­tatót mondjak a szülőknek is: a be­tegbiztosító ugyan nem fizet, de ala ­pltványi pénzeket, mint például az e célra létrehozott, pozsonyi székhe­lyű Nalech alapítvány támogatását kérhetik, s a lehetőség szerint meg is kapják. Utak a barlangba... 1993 tava­szán, Szlovákiában. KLINKO RÓBERT Dunaszerdahely nincs messze Érsekújvártól, Luzsicza Lajosnak mégis az április 8-án megnyitott kiál­lítása az első a Csallóközben. Az ér­sekújvári születésű festőművésznek, aki, a háborús éveket leszámítva, 1940 óta Budapesten él, mostanáig 40 önálló kiállítása volt Magyaror­szágon és külföldön. Szlovákiában vagy tucatnyi. A kiállítást a Csallóközi Múzeum szervezte, társrendezője pedig a po­zsonyi Magyar Kulturális Központ. A mindenhol szegény múzeumok a mai időkben szponzorokra támaszkod­nak; ez esetben a Technotrend Kft. állt az ügy mellé. A művészt kérdeztük benyomá­sairól: — Véletlenül jött a meghívás, és őrömmel tettem eleget neki, éppen azért, mert ismeretlen számomra ez a táj. Dunaszerdahelyt csak futólag ismertem, de hallottam, hírét, hogy kultúrszerető város. Meg vagyok vák falucskában készítettem, onnan legalább tíz képet hoztam. Temati­kailag is érdekes az anyag: itt van Balatonfelvidék, itt van Liptó, itt van a Duna-kanyar, a Közös Dunánk. Én köztudottan nem vagyok avant­gárd művész, nem vagyok abszolút modern festő. Sajátos, egyéni hang­vétellel készülnek a dolgaim. Inkább a konzervatívakhoz tartozom, a ko­romnál fogva is... De úgy látom, akik itt megjelentek, szeretik ezeketa ké­EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI LUZSICZA LAJOS DUNASZERDAHELYEN '••': V ' ••'''•' .."Ifitlétiľň'''' ­" •""" ' lhJ';r" hatva, hogy milyen szép kiállítóte­remmel fogadtak! Nem akarok na­gyot mondani, de Budapesten sincs ennél szebb — legalábbis ilyen ka ­mar ajellegű. • Hány képét hozta el Dunaszer­dahelyre? — Pontosan nem tudnám meg­mondani, de olyan hatvan körül... Többségük táblakép, a kisebb rész grafika. Sok Szlovákiából származó képem van itt: hiszen köztudottan sokat jártam Liptóba, az Alacsony­Tátrába, Körmöcbánya vidékére. A grafikák közül nagyon szeretem azokat, amelyeket egy nógrádi szlo­peket, és talán örömet szereznek nekik. • Csallóközi tájat egyet sem látok. — Az valóban nincs, de a kiállí­tást valószínűleg hosszabb-rövi­debb látogatások követik majd, amikor festeni fogok. • Megvásárolhatók a képek? — Árusításra nem gondoltam, de adott esetben a kiállítás mindig áru­sítással egybekötött. Mag Gyulától, a múzeum igazga­tójától kérdeztem: • Mindig ilyen sok látogatót von­zanak a kiállítások? — Ha zuhog az eső vagy csú­szós az út, kevesebben vannak, de nálunk szeretik a képzőművészetet, a kultúrát. A megnyitóra régi barátok, mű­vésztársak is eljöttek. Két gútai vendég, Tóth Bálvány i Ibo­lya pedagógus és Obonya Sándor kéréssel fordultak Luzsicza Lajos­hoz: vállalná el a nyári gútai képző­művészeti tábor megszervezését. A válasz nem lehetett más, mint — igen. — Tatabányáról hozok régi tanítványokat, volt bányászokat, akik kitűnő amatőr festők, és való­színűleg eljön egy svéd festőmű­vésznő is. Nagyszerű dolog lesz a művésztelep! — mondta Luzsicza Lajos. A tervek szerint augusztus első tíz napjában szerveznék meg a gútai művésztelepet, s az ott készült mű­veket kiállításon mutatnák be. Profi­kat és amatőröket egyaránt várnak; kor ós nemzetiség nem számít, a lét­szám sem korlátozott. „A hazai táj megható ereje, az év­századokon keresztül átöröklött kö­tődés az otthonhoz mily különös erő, mily sajátosan emberi vonzalom" — írja Ifjúságom, Érsekújvár című önéletrajzi regényében Luzsicza La­jos, aki ismét hazalátogatott. (kopasz)

Next

/
Thumbnails
Contents