Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-02 / 77. szám, péntek

MOZAIK . ÚJSZÓ, 1993. ÁPRILIS 2. ANKÉT HOGYAN TOVÁBB, CSEMADOK? Országos méretben több mint tízezerrel lett kevesebb a Csemadoktagok száma. Egy részük úgynevezett „holt lélek", másik részük azért hagyta ott a Csemadokot, mert az nem képviselte eléggé a magyarság érdekeit, nem politizált, harmadik részük pedig azért, mert úgy érezte, túlságosan is politikus szervezetté vált szövetségünk. (Sokan azt rótták fel neki, hogy kapcsolatot tart az Együttéléssel.) Ugyanakkor megnőtt a bizalom a pártok iránt, ami a legtermészetesebb dolog, hiszen az emberek tőlük várták és kapták a leghathatósabb gyakorlati segítséget, például a földtörvénnyel vagy a kárpótlással kapcsolatos kérdésekben. A Csemadok érdekvédelmi programja ellenére sem tudott versenyt tartani a pártokkal, nem beszélve arról, hogy nem is ez a célja. Hasonlóak a tapasztalatok járási méretben, azzal a megjegyzéssel, hogy a „lemorzsolódás" itt nem olyan nagy mértékű, mint országos viszonylatban. Viszont itt is megvannak azok a problémák, melyeket a lehető legrövidebb időn belül le kell küzdenünk, bár eredetüket s természetüket tekintve, bizony hosszadalmas orvoslást kívánnak. Elsősorban arra gondolok, hogy úgymond „szinkronba kell hozni" a rendezvényeket és a szervezettséget, hiszen most már nyilvánvaló, hogy ennyire kevés emberrel, ahánnyal a titkárságok „rendelkeznek", lehetetlen a Csemadokot reprezentáló 12-13 járási méretű rendezvényt szervezni, illetve társrendezni, ugyanakkor 55 alapszervezettel tartani a kapcsolatot! Ugyancsak kimutathatatlan és hálátlan feladat az örökölt statisztikai adatok rendezése. Mint említettem, mindenütt szerepeltek „holt lelkek" az alapszervezetekben, és a változás utáni időszakban csak azzal foglalkoztunk, hogy „utóiérjük" a régi adatokat, létszámokat. Ugyanakkor megtévesztő, ha valaki azt hiszi, pusztán új tagok szerzéséről van szó, hiszen magát a szervezettséget kell felmutatnunk, ami sokkal több munkával jár, mint az egyszerű tagtoborzás! További káros (és azt hiszem, elhallgatott) jelenség az „önkéntes reprezentánsok" jelentkezése, akik bár többé-kevésbé jelen vannak a Csemadok életében, mégis inkább afféle ugródeszkának tekintik a szervezetet, üzleti ügyeiket, gyermekeik továbbtanulását intézik rajta keresztül, könyvszerzési lehetőséget látnak benne, ingyenes részvétel lehetőségét a rendezvényeken, és egyéb huncutságokra igyekeznek felhasználni, jóllehet az általuk kifejtett tevékenység ezzel egyáltalán nincs arányban. Mondom mindezt a tisztesség nevében, s anélkül, hogy önzetlen, áldozatkész tagjainkat akarnám megsérteni. Ami a Csemadok jövöjét illeti, úgy érzem, minden eddiginél alaposabb helyzetelemzést kell elvégezni a szövetség háza táján, pontosan meg kell határozni MINDEN IRÁNYBAN a kapcsolatrendszerünk kínálta lehetőségeket és kötelességeket. Kivel, kikkel kell felvenni a kapcsolatot, kivel lehet együttműködni a továbbiakban mindenféle elfogultság és felesleges aggályoskodás nélkül, s természetesen tekintet nélkül vallási, nemzetiségi hovatartozásra. Központilag kell áttekinthetővé és ellenőrizhetővé tenni a nemzetközi kapcsolatokat - gondolok itt az alapítványok kínálta lehetőségekre, pályázatok figyelésére, valamint a külföldről behozható kulturális-művészeti értékekről történő tájékoztatásra. A belföldi kapcsolatok terén újra kell értékelni az iskolákkal, a színházakkal és a társaságokkal való kapcsolatokat; hogy csak egy példát mondjak, több éve, többszöri kérésre sem tudtuk elérni, hogy legalább a Jókai Napok győztes darabjainak szövegkönyvét VALAKI összeszedje és lesokszorosítsa! Nagyon oda kell figyelni a falvakra is, hiszen teljesen megváltoztak, következésképpen megváltozott az alapszervezetnek mint szervezett egységnek a szerepe! Új feladatok és új felelősségek hárulnak a „hangadó" szervezetekre, s ez az egész szövetséget érinti! így aztán emelni kell nemcsak a titkárok és instruktorok képzésének színvonalát, bővíteni képzési lehetőségeit, hanem jobban oda kell figyelni az alapszervezetek, klubok, társaságok vezetőinek képzésére, kapcsolataira is. Azon túl, hogy megpróbálják jobban megfizetni az alkalmazottakat (20 éves munkaviszony után egy titkárnő a járáson 2600 korona fizetést kap!), fontosnak tartanám a személyes kapcsolatok kiépítését a távolabbi járásokkal! (Mindig és állandóan az derül ki, hogy Királyhelmec sokkal messzebb van Pozsonytól, mint fordítva!) Mindezt, természetesen, a teljesség igénye nélkül soroltam fel, abban a reményben, hogy közösen gondolkozunk el a tennivalókon, s közösen sikerül meg is valósítani a programunkat. HOGYA GYÖRGY, a Csemadok Királyhelmeci Területi Választmányának titkára GRENDEL LAJOS KONRÁD GYÖRGY HATVANÉVES Másodéves egyetemi hallgató voltam, amikor 1969 őszén a pozsonyi magyar könyvesholtban megvettem Konrád György első, és mindmáig leghíresebb regényét, A látogatót. Úgy ám! Bármilyen hihetetlen, itthon vásároltam meg, egy évvel a szovjet intervenció után. Ez a regény, amely a modern magyar próza egyik csúcsteljesítménye, kézről kézre járt akkori magyar szakos bölcsészhallgató barátaim között. A hivatalos sajtó keményen támadta az ún. létező szocializmus valóságát lemeztelenítő dezilluzíonízmusa miatt, ám a szakma bátrabb irodalomkritikusai tüntetően ünnepelték, s az ő szavuknak volt nagyobb hitele a számunkra. Később, 1977-ben, az ipolysági (!) könyvesboltban sikerült megszereznem második (megcsonkítva) megjelent regényét, A városalapítót. Konrád György Magyarországon akkor már a „tűrt" kategóriából átsoroltatott a tiltott írók közé, s számomra is rejtély, hogy ez a könyve hogyan csúszhatott át a szlovák könyvbehozatal cenzúráján. Egy a lehetséges magyarázatok közül: minden diktatúra szervezett kupleráj, s a kidobófiúkat a diktatúrákban sem mindig az „értelmes" emberek soraiból válogatják. Még szerencse! A városalapító megjelenése után Konrád György műveit (regényeit és korszakalkotó esszéit) már csak szamizdatban olvashattuk magyarul, mialatt ő a legismertebb magyar író lett külföldön. Ámde hatvanéves születésnapján én most nem Konrád György írói életművét akarom méltatni. Ez az életmű nem szorul rá az én méltatásomra, s egyébként is, ezt megtehetik és bizonyára meg is teszik nálam illetékesebb személyek - irodalomtörténészek és irodalomkritikusok. Inkább megpróbálnám néhány mondatban emberközelbe hozni őt. Páréves személyes ismeretségünk alatt aránylag. sokszor találkoztam vele konferenciákon, fogadásokon, asztaltársaságban Dunaszerdahelyen, Budapesten, Bécsben vagy a távolabbi Barcelonában. Konrád György ugyanis a nemzetközi Pen-klub (első magyar) elnöke, és tagja a Márai Sándor Alapítvány kuratóriumának is. Konrád György a legszelídebb határozott ember, akit valaha is ismerhettem. Sosem láttam még indulatosnak. A Pen kongreszszusain olykor magasra csapnak a vita hullámai, s ilyenkor a kapitánynak és a kormányosnak, vagyis az elnöknek és a titkárnak (Gyökeres György felvétele) minden meggyőző erejét latba kell vetnie, hogy a határozatok ne sértsék a Pen Charta szellemét. A könnyebben kezelhető esetek sem mindig olyan könnyűek. A barcelonai kongresszuson, például, egy idősebb amerikai irónő költők olimpiai bajnokságának az ötletével rukkolt elő, s igen terjengősen részletezte tervezetét, amely nemcsak mulatságos volt, hanem az irodalomra nézve egy kicsit dehonesztáló, hogy ne mondjam; abszurd is. Konrád Györgynek nem kis türelmébe került a buzgó hölgyet leszerelni, miként a Pen feminista szekciójának szintén terjengős és militáns vezetőjét sem. Szelíd határozottsága végül is meghozta gyümölcsét. Olyan tapintatosan szelídítette meg a hölgyeket, hogy azok talán még elégedettek is voltak. Más. Angolból franciára, franciából németre átváltani, sőt, jegyzetekből idegen nyelven előadást (vagy inkább esszét) kerekíteni, ez sem mindennapos teljesítmény. Konrád Györgynek a Kalligrarn februári számában olvasható esszéje eredetileg ilyen, jegyzetekből angol nyelven imporvizált előadás volt, amely szintén a barcelonai Pen kongresszuson hangzott el. Konrád György ezzel a nyelvtudással a világ bármely pontján gyökeret ereszthetett volna. Neki azonban esze ágában sem volt disszidálni, pedig odahaza évtizedekre marginalizálták. 1989 után aktív politikusi szerepet is vállalhatott volna - úgy tudom, meg is kísértették. Nem lett pártpolitikus, legalábbis nem az első vonalban. Helyette létrehívta a Demokratikus Chartát, s ez íróhoz méltóbb tett volt, mint holmi pártvezérkedés. Továbbá. Volt bátorsága belgrádi szerb lapban kiállni a vajdasági magyarok jogai mellett. A Márai Sándor Alapítvány kuratóriumi tagságát komolyabban vette, mint egynémely szlovákiai magyar kollégája, pedig neki több az elfoglaltsága. Konrád György szelíden tapintatosan magyar, s nem harsányan és melldöngetve, ahogy ez most divatos. A liberális eszmét sem tűzzel-vassal terjeszti, mint némely, magukat liberálisnak nevező, szlovákiai magyarok. Kedves Gyuri! Jó lenne az esszék, a publicisztika, a nyilatkozatok után új regényt is olvasni Tőled. Mindenekelőtt a magyar irodalomnak lenne jó. Hass, alkoss... és Isten éltessen! VISSZHANG SZUPER CUPER A Slovenský národ hetilap 1993. III. 23-i számában Ján Cuper, a szlovák nemzeti eszme egyik buzgó ideológusa Tanuljuk meg kölcsönösen érteni egymást című cikkében eképpen elmélkedik: ,,A nemzeti kisebbségek tagjai - tegyenek bár magyarok, lengyelek, németek, csehek - rendelkeznek saját nemzeti állammal. Ha nincs kedvükre elviselni a szlovák fennhatóságot, elköltözhetnek saját nemzeti államukba. Csak rajtuk múlik, hogy az új államban kifejlesztik-e magukban az otthon érzetét." Aranyos, nem? Cuper szuper stratégia! Eretneki merészséggel feladja a ,,nemzetiségi" jelző dogmáját, és ,,nemzeti" kisebbségnek titulál minket, nyomatékosítva, hogy van anyanemzetünk. Ideológusunk rábeszélón el akarja hitetni a szlováksággal, hogy demokratikus alternatívát állít elénk: választhatunk. Vagy némán elfogadjuk és megszokjuk a ,,bármilyen" szlovák uralmat, vagy szülőföldünkről önként megszökünk. Itt hagyunk csapot-papot, megtérünk anyanemzetünk kebelére. Cuper szerint lenniük kell uralkodóknak és uraltaknak. Nem kétséges, hogy ő kit melyik csoportba sorol Igen. mi, a magyar nemzet tagjai, akiknek úgyszintén ősi gyökerei vannak Szlovákiában, számbeli kisebbségben vagyunk. Ez azonban nem jelenthet kevesebb jogot. A jog mindenkinek jár, többségnek és kisebbségnek egyaránt. Megnyugtatjuk szuper,, jóakarónkat", hogy az otthon érzete megvan és erős bennünk. Elvárjuk, hogy az államhatalom az általános emberi és alkotmányos jogaink szavatolója legyen! Úgy is, hogy védeni fogja biztonságérzetünket az izgága gyűlölködők megfékezésével. Ugy is, hogy elhatárolja magát azoktól, akik humánus címekkel díszelgő szövegekbe uszító gondolatokat csempésznek. Akik azt sugallják, hogy az új állam megbélyegzett, „más" polgárait ki kell űzni őseik földjéről. Akár úgy is, hogy a kiűzetést önként vállalják. Feltételezhető, hogy az ideológus balkáni példákon felbuzdulva, egyelőre tapogatózva, etnikai tisztogatás lehetőségét jelzi. Megkísérli-e Cuper, hogy az eredetinek nem nevezhető, kisebbséggyűlölő gondolatait meghonosítsa Európában, ahová új államunk igyekszik? Mindenesetre remélem, hogy a cuperi ,.eszméket" megismeri a külföld is. Bartusz Gyula Párkány HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN A Szombat délelőtt című négyórás publicisztikai magazin tartalmából az állandó rovatokon kívül szó lesz aktuális politikai kérdésekről, nyilatkozik Lipták Béla professzor az USA-ból; beszámoló a Régió és a népi kultúra tudományos tanácskozásról Tornaijáról. A déli hírek után Pop Mix Exclusív. A megszokott időben, tehát 13 órakor Új hullám hossz. 14 órától az operettkedvelóket hívjuk a készülékek mellé. Az Iskolások műsorára 14.25-kor. 16 órakor Köszöntő, 17 órakor Napi krónika. Vasárnap hírek és műsorismertetés 8 órakor. Ezután zene, majd a Világosság című egyházi műsorban fél 9-tól Borza Zoltán hetényi református lelkész a virágvasárnap alkalmából szól a hallgatókhoz. 9 órától jelentkezik a Kölyökvilág. A meseműsor után Brian May énekel. Az Arcélek című riportműsor 10.30kor bemutatja a hetvenéves Bachratý növénynemesítót. 11 órakor az Irodalmi mozaikban többek között Tóth László bemutatja a Tudósítás egy ország életéből című antológiát, beszélgetés hangzik el Beke György íróval, az Antikvárium rovatban pedig Oros László könyvgyűjtóvel A 12 óra 10 perckor induló Fiatalok stúdiója tartalmáról: Filmajánlat: Drakula; beszélgetés Szkukálek Lajossal festészetről, pénzről és egyebekről; gútai válogatás a Ki mit tud?-ba. 14 órától Nótacsokor, utána kapcsoljuk a BBC magyar nyelvű adását. 13 órakor a Fáklya kulturális magazinban ezúttal hangképekben számolunk be a Csemadok XVII. Országos Közgyűléséről. Ezután operaslágereket hallhatnak, majd a köszöntővel zárjuk vasárnapi adásunkat. (HritzJ.) A Csemadok közelgő országos közgyűlésének alkalmából a szövetség területi választmányainak titkáraihoz (némely esetben elnökeihez) fordultunk, válaszolnának arra a kérdésre, milyen tapasztalatokat szereztek a legutóbbi közgyűlés óta eltelt időszakban, valamint hogy miben és miként látják a Csemadok lehetséges szerepét, feladását a jövőben. Az alábbiakban folytatjuk, egyszersmind befejezzük tapasztalataik, hézeteik közreadását. ALAPOSABB HELYZETELEMZÉST