Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-20 / 91. szám, kedd
.ÚJSZÓ* HAZAI KÖRKÉP MÁJUS ELSŐ VASÁRNAPJÁN IMANAP A MAGYAR PÜSPÖKSÉGÉRT A szlovákiai magyar keresztény hívók az idén május másodikán, a Jó Pásztor vasárnapján találkoznak Komáromban, hogy az utóbbi évek hagyományainak megfelelően közösen imádkozzanak a magyar papi hivatásokért, valamint a hazai magyar püspökség megalapításáért. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom fontos feladatának tekinti e nemes kezdeményezés támogatását, így a kezdettől fogva jelentős segítséget nyújt a szervezésben. AIV. komáromi imanapot megelőzően Farkas Páltól, az MKDM alelnökétől, az előkészítő bizottság tagjától kértünk tájékoztatást. • Mi volt az előkészítő bizott- tartom hangsúlyozni, hogy a püsság legfontosabb feladata? pökség létesítése, illetve a magyar -összegeztük az eddigi három anyanyelvű papság képzése nemimanap során szerzett tapasztalata- csak a mozgalom, hanem mindanykat, és a pozitívumokat véve alapul nyiunk kozos ugye, az .tt élo kereszelkészítettük az idei, sorrendben ne- hlvo k J°3°f ,gen y®is gyedik imanap forgatókönyvét, vala- el h' vom a "gyeimet az MKDM által mint elvégeztük a legfontosabb kezdeményezett aláírásgyűjtés fonszervezési teendőket. Első alkalom- óságára. A mozgalom és az elokémal kapcsolódtak be a szervezésbe, s?' t 0 bizottság neveben kerem a hiilletve vettek részt az előkészítő vöket, ne zarkozzanak el a szlovakimegbeszéléseken a szlovákiai ma- a i, m a9V a r P^pokseg letesiteset, gyar lelkipásztorok. Megegyeztünk valam,nt a m a9y ar anyanyelvu paabban, hogy a papoknak és a hívők- P°, k , k eP zes e' tamogato pet.ciós lenek közösen kell kiállniuk a szlováki- vele k aláírásától. Azon falvak lakói, ai magyar keresztények elképzelé- aho 1 mozgalmunknak nincs alapsei mellett, amelyek a hazai magyar szervezete az MKDM pozsonyi kozpüspökség létesítését, illetve a ma- P ontl irod ál at o kérhetnek peticios gyar anyanyelvű papok képzését leveleke t' amelyeket alairva ugyanszorgalmazzák. oda kérünk eljuttatni. • Milyen lesz az idei imanap • Mi az, amire külön föl szeret- programja? né hívni az idei imanappal kap- -Vasárnap délután 15 órakor csolatosan a figyelmet? kezdődik a keresztút, ezután lesz az - A korábbi évekhez viszonyítva ünnepi szentmise, majd hozzávetőjelentős eredménynek számít, hogy legesen 17 órakor hálaadással zárul az idei imanap az érsek úr nem a szlovákiai hívők találkozója. A Mahivatalos beleegyezésével valósul gyar Kereszténydemokrata Mozgameg. Természetesen továbbra is el- lom alapszervezetei az idén is autósődleges célunk, hogy az imanap buszokat indítanak a helyszínre. Taelősegítse a szlovákiai magyar püs- lálkozunk tehát 1993. május 2-án, pökség létesítéséért tett igyekeze- Komáromban, a Klapka téren a IV. tünk eredményességét. Fontosnak imanapon. -rdVÁLSÁGMENEDZSELÉS? A kormányok általában programnyilatkozatban kötelezik magukat arra, hogy az egyes tárcák, időrendi sorrendben, fontos feladatokat végeznek el. Bizonyos idő elteltével pedig a kormány és miniszterei számot adnak a feladatok teljesítéséről. Önként, hiszen a választópolgár jogában áll az ellenőrzés. Szlovákiában a parlament követelte kormányától a számadást, s az, bár nem szívesen, de teljesítette a nép nevében fellépő képviselők óhaját. Az egészségügyi bizottságban dolgozó képviselők megtudhatták, hogy az egészségügy háza táján rendeződnek a dolgok Bár nehezen, de működik a Nemzeti Biztosító, javult a gyógyszerellátás, elkészült az egészségügyi intézetek privatizációjának koncepciója. Sőt, a napokban jóváhagyják a Medika és 22 gyógyszertár privatizációs tervezetét. A dr. Viliam Soboňa egészségügyi miniszter helyett tájékoztató államtitkár úr a beszámoló keretében elmesélte még rigai élményeit, ahol egy AIDS-konferencián vett részt. Beszélt arról, hogy az újságírók azzal etetik a embereket, hogy a legveszélyesebbek az onkológiai és a szív- és érrendszeri megbetegedések, pedig a közúti balesetek során sokkal többen sérülnek meg, illetve veszítik életüket. Még szerencse, hogy aránylag rövid ideig dicsérte az egészségügy eredményes munkáját, mert ha folytatja, néhány képviselő (ellenzéki) biztosan gutaütést kapott volna. Dr Jozef Jakuš képviselő, a bizottság előadója tömör, de átfogó jelentésben értékelte az egészségügyi minisztérium munkáját. A hiányok felsorolása után - a működő demokráciákban persze - az egészségügyi miniszter fogná a kalapját, megköszönné a bizalmat és lemondana. De nálunk? Amikor a hibát hibára halmozó miniszter(eket) maga a nagyvezér veszi védőszárnyai alá? Dr. Jozef Jakuš képviselő súlyos hiányosságokra mutatott rá. Nem beszélt arról, hogy az egészségügyi közalkalmazottak megszégyenítően alacsony bért kapnak, hogy a minisztériumi tisztviselők száma megduzzadt, hogy a miniszter adminisztratív eszközökkel gátolja a kórházak önálló működését, hogy sorra váltja le a neki nem tetsző, szófogadatlan kórházigazgatókat, s hogy nem tárgyal sem a kórházszövetség, sem az orvosi kamarák vezetőivel... Sokkal többről voit (van) szó! Arról, hogy az egészségügyi minisztérium munkájából hiányzik a koncepció, hogy a létfontosságú döntések késnek, hogy az egészségügy működőképtelenné válik. Nincs pénz a kórházak, rendelőintézetek zavarmentes működésére, sőt, gyakran már az alapvető betegellátásra sem. A képviselő sajnálattal állapította meg, hogy a kormányprogram 51 feladatából (a határidő 1993. április 1-je volt) az egészségügyi minisztérium negyvenet nem teljesített. Vannak ugyan feladatok, melyek átkerültek az állami egészségügyi politika feladatkörébe, de például a kábitószerélvezők, a lelkibetegek, a testi- és szellemi fogyatékosok, az onkológiai és az idős betegek ellátását célzó feladatok „kimaradtak" a listáról. Hogy miért? A választ az államtitkár sem tudta, úgy tűnt, a miniszterben fel sem merült, hogy ezt valaki szóvá meri majd tenni, s nem készítette fel dr. Mináčot sem. A vitában felszólaló képviselők az életből vett példákkal egészítették ki a beszámolót. Amint az várható volt, dr. Kelemen - DSZM képviselő - védelmébe vette a minisztert és a volt kormányra kívánta hárítani a felelősséget... Még szerencse, hogy Vladimír Miškovský, az ülést vezető bizottsági alelnök időben figyelmeztette, hogy a feladatokat a jelenlegi kormány tűzte ki! Ezek után került sor a szavazásra. Amint az (is) várható volt, a minisztériumi pozitív jelentés - hála a DSZM-képviselők pártfegyelmének - győzött... - Szégyenlem magam - vallotta be az ülés szünetében dr. Jakuš. Többen azt gondoltuk, hogy nem neki van szégyellnivalója... (péterfi) FELSZÁMOLJÁK A MUNKAÜGYI HIVATALOKAT? 1993. ÁPRILIS 20. SENICÁN NAGYMEGYERI GYEREKEK SIKERE A Nagymegyeri Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Csigabiga színjátszócsoportja, mely A három gróffiú című mesejátékkal tavaly a Duna Menti Tavaszon elnyerte a fődíjat, újabb nagy sikert ért el ugyanezzel a játékkal, mégpedig Senicán, a nyugat-szlovákiai gyermekszínházi együttesek múK héten megrendezett tavaszi seregszemléjén: elsők lettek az alapiskolás színjátszók kategóriájában. Ez azért is figyelemreméltó eredmény, mert a mezőnyben a Csigabiga volt az egyetlen magyar csoport. A tisztán szlovák tagokból álló zsűri követendő példaként emelte ki teljesítményüket, a korszerű gyermekszínházi formanyelvet. Az első dij odaítélése mellett különdíjjal jutalmazták a két rendező, Bodnár Mária és Szalay Katalin munkáját. Ugyancsak elismerésnek számít, hogy meghívást kaptak Bánovce nad Bebravou-ba, az ottani, júniusban sorra kerülő színházi fesztiválra. Amint a két rendező a Hlas ľudu szombati számában nyilatkozta, aggódtak, hogyan fogadja majd a közönség magyar nyelvű előadásukat, végül is az egész szép volt, és a gyerekekkel együtt jól érezték magukat Senicán, ahol, elmondásuk szerint, kitűnő rendezésben zajlott le a tavaszi színházi szemle. Mindezen mit sem változtat, hogy amikor a verseny során a műsorvezető bejelentette, a nagymegyeri Csigabiga előadása következik, és hogy az magyar nyelven szól majd, néhány tanítónő kiparancsolta osztályát a teremből. Kis tanítványaik bizonyára maradtak volna, hisz, amint a konferanszié felvezetőjében mondta: „a műholdas adásokat sem értitek, mégis nézitek". Az a néhány tanítónő aligha néz ilyen adásokat... Mindenesetre Senicából nem ez marad meg elsősorban a nagymegyeriek emlékezetében. (a) BÉCS: IFABO '93 Ma nyitja meg kapuit Bécsben a középkelet-európai térség legjelentősebb számítástechnikai, telekommunikációs és irodatechnikai kiállítása, az IFABO. Bécs ad otthont azoknak az élvonalhoz tartozó kiállításoknak, akik a technika legújabb csodáival szeretnék szemléltetni a tudomány állását, illetve a fejlődés irányát. Amikor jó néhány évvel ezelőtt a szakemberek egy olyan kiállítás megszervezéséről elmélkedtek, mely Kelet-Európa számára is elérhető, akkor minden érv Bécs mellett szólt. Hiszen a legjelentősebb nyugat-európai, ázsiai és amerikai cégek rendre kereskedelmi képviseletet létesítettek vagy leányvállalatot alapítottak Bécsben. Az IFABO súlyát ma is ez utóbbi cégek adják meg, így a Phillips, Siemens, Hawlett Packard, IBM, DEC, Fujitsu, Toshiba és a többi mamutvállalkozás. Azoknak a látogatóknak, akik környékünkön egy brünni vagy budapesti kiállítási szinthez vannak szokva, kellemes meglepetés a méreteiben nagyobb, külsejében tetszetősebb bécsi kiállítás. Persze, az IFABO elmarad a hannoveri CeBIT szintjétől, de ennek a ténynek igazából csak a fejlesztésben dolgozó magánvállalatok számára van jelentősége. Az elmúlt évek tapasztalatai az IFABO szervezőit arra késztették, hogy Budapesten és Prágában is hasonló kiállítást rendezzenek, ugyancsak IFABO néven. A budapesti vásárt immáron harmadszor rendezik meg, Prágában pedig másodszor lesz megtekinthető a széles körű szakmai bemutató. Minden jelentősebb szakmai bemutatón jelen lenni képtelenség - és nem utolsósorban anyagi okok miatt sem megvalósítható. A bécsi kiállításnak azonban térségünkben prioritással kell bírnia. Szakemberek számára - túl az illendőség határán - a műszaki újdonságokkal való megismerkedés, egy laikusnak pedig a lehetőségek feltérképezése végett. A bécsi IFABO kapui az idén április 20-24-ig állnak nyitva a látogatók előtt - a Prater park tőszomszédságában. KOSÁR DEZSŐ (Folytatás az 1. oldalról) ugyan már korábban aláírt, ám a rendszerváltásig nem tartott be. Az átszervezett hivatalok mennyiben felelnének meg az ezekben lefektetett normáknak? - Egyértelműen sértenék a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 88/1948 számú egyezményét. A Nemzetközi Valutaalap is ahhoz a feltételhez köti a hitelezést, hogy a munkaügyi hivatalok közjogi intézmények legyenek. A kormány programnyilatkozata is munkaügyi hivatalokat emleget, s szó sincsen benne az átszervezésről. A munkaügyi alapok is a mostani rendszert veszik alapul. Ha sor kerülne az átszervezésre, akkor a PHARE programtól sem Kapnának több támogatást. • Megkérdezhetem, hogy ki a tervezet előterjesztője? - Roman Kováč miniszterelnökhelyettes. • Nem gondolja, hogy azért születhetett meg ez a terv, mert önök nem „kiabálnak" elég hangosan? Nem figyelmeztetnek elég nyomatékosan a lehetséges buktatókra? - Szakosztályunk a minisztériumon kezdettől fogva kifogásolta a tervezetet. Ám észrevételeink - az volt a benyomásunk - nem jutnak el a címzettekhez. Ezért Oľga Keltošová, a tárca főnöke, személyes levelet küldött Roman Kováčnak, amelyben megismételte kifogásainkat. • S ezek már eljutottak Roman Kováéhoz? - Remélem. • Miként vélekedik a tervezetről a többi érintett? - A környezetvédelmi tárca szintén tiltakozik. A többiről nem tudok semmit. • Nem gondolkodtak azon, hogy esetleg kikérik az ügyben a nemzetközi szervezetek tanácsát? -A munkaügyi hivatalok igazgatóival úgy döntöttünk, hogy előbb a parlamenti képviselőkre próbálunk nyomást gyakorolni, elvégre ők voksolnak majd. GÁGYOR ALÍZ AHOGY ÉN LÁTOM TISZTA LESZ A TISZTA LAP? Réges-régen, valamikor tavaly ősszel történt, amikor Prága és Bfeclav még nem számított külföldnek, hogy a szlovák és a cseh vezetőknek az egységes Csehszlovákia felparcellázásával foglalkozó nemtudomhányadik értekezlete után kommüniké jelent meg, és a két miniszterelnök bejelentette: egyezményt kötöttek a közös vagyon minél egyszerűbb módon történő elosztásáról. Ha jól emlékszem, akkor hangzott el először, hogy a végső elszámolásnál majd a területi elvet érvényesítik, illetve hogy a bankok aktíváit és passzíváit bizonyos arányban osztják el. Klaus is, Mečiar is úgy állt akkor a tévékamerák elé, mintha hitt is volna abban, amit mond. Nem mindennapi színészi teljesítményről tettek tanúbizonyságot. A szlovák miniszterelnök népszínművet játszott (Piros bugyelláris), Klaus pedig mintha egy rafinált francia bohózat főszerepét játszotta volna. Mi, a tömeg pedig szájtátva hallgattuk: ennyire egyszerű dolog lenne egy ország vagyonának elosztása? Hallgattuk a kifogástalanul működő vámunióról, a határok átjárhatóságának fenntartásáról, a gazdasági együttműködés ragyogó távlatairól szóló nyilatkozatokat. Ma már tudjuk, mennyi valósult meg ezekből az ígéretekből Mindketten siettek. Klaus azért ígért meg mindent, hogy kormánya nekiláthasson az előremenekülésnek, és megvalósíthassa álmát: a polgári társadalmat. Bizonyos szempontból érthető volt a magatartása; Csehország számára a reform végrehajtása érdekében előnyösebb volt, ha megszabadul a kollektivizmusra hajlamos szlovákiai politikai garnitúrától. Mečiarnak azért volt sürgős a válás, hogy eredményt mutathasson fel. Igaz, ez az eredmény tiszavirág életűnek bizonyult, de a DSZM szempontjából eredmény volt: szilveszter éjszakáján több szlovákiai város főterén is százak és százak ropták a táncot. Alig több mint egy hónap telt el csak, és Szlovákiában már keserű szájízzel gondoltak vissza sokan az újévi dínom-dánomra. Kiderült, hogy Csehország visszatartja azokat a pénzöszszegeket (legalábbis a szlovák közgazdászok értelmezése szerint), amelyeket folyamatosan át kellett volna utalnia Szlovákiába. Prágában ugyanis leltárt készítettek, megállapították, melyik köztársaságnak mennyije van a Tartozik és a Követel oldalon, és kiderült, hogy Szlovákia sok milliárddal tartozik Csehországnak. Azt sem volt nehéz megállapítani, hogy fizetőképes-e Szlovákia vagy sem. Mindennél többet elárult az a bejelentés, hogy a kormány - a fizetésképtelenség áthidalására - eladta a dohányipart, majd még további három nagyvállalatot is áruba bocsátott. Szlovákia vállalatainak a csehországi üzemek ilyen körülmények között is hajlandóak lettek volna anyagot, félkészterméket, alkatrészt szállítani, de csak készpénzért. Csakhogy a bankok széfjei kongtak az ürességtől. Csehország is kész lett volna terméket rendelni Szlovákiától, de a vállalkozók - nem alaptalanul - attól tartottak, hogy a pénz leblokkolása miatt soha nem kapják meg követeléseiket. Ezekben a napokban minden korábbinál jobban megmutatkozott, mennyire egymásra van utalva a két köztársaság. Szlovákia tartozása kiegyenlítésének gyorsítására Klaus ügy döntött, hogy zárolja a vagyonjegyes privatizációból származó szlovákiai részvénytulajdont. Konzervatív politikus létére hozzányúlt a magántulajdonhoz, és voltaképpen államosítással fenyegetett. Egy szó mint száz: alig száz nap alatt a korábbinak töredékére csökkent Csehország és Szlovákia gazdasági együttműködése. Kiderült, hogy nemcsak Szlovákia veszít ezzel, hanem Csehország is, hiszen a korábbi piac a pénzhiány miatti korlátozások következtében teljesen beszűkült. Néhány napja új fogalom vonult be a legújabb kori szlovák-cseh kapcsolatok történetébe: a nullamegoldás. Az elképzelés részleteiről nem sokat szivárogtattak ki. Csak találgathatunk. Nem tudjuk például, hogy mi tartozik bele. Hogy például a január 1 -jei állapotot tekintjük-e a nullamegoldás kiinduló pontjának, vagy a jelenlegit. Főképp pedig nem tudjuk, hogy a vagyonjegyes privatizáció szlovákiai tulajdonban levő részvényei zárolva maradnak-e. Mečiar miniszterelnök kijelentette, hogy bármikor hajlandó aláírni a nullamegoldásról szóló egyezményt, de csak akkor, ha a szlovákiai DIK-részvényesek nem veszítik el vagyonkájukat. A legújabb fejlemény: Václav Havel elnök kijelentette, hogy Klaus miniszterelnökkel megegyezett az ún. szupernullás variánsban. Kettejükön kívül talán még senki sem tudja, miről van szó. A cseh miniszterelnök csak annyit árult el eddig, hogy ez az a határ, ameddig a két köztársaság elszámolása során hajlandó hátrálni. Csak nem arról van szó, hogy a szlovákiai részvénytulajdonosok vagyonát akarja államosítani? Mečiar köpte a markát, hogy ebbe sohasem egyezne bele: Meglátjuk. Rövidesen megtudjuk, nem köt-e még egy egyezményt Klausszal a szlovákiai állampolgárok rovására a legilletékesebbek megkérdezése nélkül. Egyébként nem rossz gondolat a nullamegoldás eszméje. Tiszta lappal kezdhetne mindkét köztársaság, így újra, történelmi koloncok nélkül beindulhatnának a természetes gazdasági folyamatok. Netán arról van szó, hogy már Klaus is rádöbbent: Csehországban sem kolbászból fonják a kerítést. Vagy netán arról, hogy Klaus rájött: minél tovább húzódnak a tárgyalások, a szlovák fél annál többet követel a volt szövetségi zászlóért. TÓTH MIHÁLY
