Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-02 / 77. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMÉNYEK iÚJSXÔä 1993. ÁPRILIS 2. ROMÁNIA MEGALAKUL A KISEBBSÉGI TANÁCS Bukarestben már a jövő hét folyamán megalakul az a nemzeti kisebbségi tanács, amely konzultatív szervként a román kormány mellett fog működni - jelentették be a román fővárosban. Victor Hrebenciuc, a kabinet főtitkára bukaresti sajtóértekezletén elmondta, hogy a kisebbségi tanács felállítása szerepel a Vacaroiu­kormány tavaly novemberben ismertetett programtervezetében, s ilyen értelemben a kormányprogram egyik pontjának teljesítéséről van szó. A román kormány szerint a tanács feladata lesz a nemzeti kisebbségek alkotmányos jogainak védelme, a törvénykezés és a nemzetközi jogi normák betartása ezen a területen. Sajtótájékozta­tón elhangzott, hogy a tanács tagjai lesznek államtitkári vagy vezér­igazgatói szinten a külügy-, az igazságügy-, a honvédelmi, a pénz­ügy-, a művelődésügyi, az ifjúság- és sportügyi minisztérium, vala­mint a kultuszügyi és a közigazgatási főigazgatóság képviselői, együtt a Romániában élő kisebbségek képviselőivel. A román kormány álláspontja szerint a konzultatív testület állandó kapcsolatban állna a törvényesen bejegyzett kisebbségi szervezetek­kel. A kisebbségeket érintő törvényjavaslatokat és kormányhatározat­tervezeteket dolgozna ki vagy esetleg javasolna megtárgyalásra a kabinetnek. Ugyanakkor bizonyos konkrét problémák felmerülése­kor javaslatokat dolgozna ki megoldásuk módozataira. A romániai nemzeti kisebbségek érdeklődéssel fogadták a kisebb­ségi tanács létrehozásáról még a múlt héten hozott kormánydöntést, de egyelőre bővebben nem kommentálták, illetve nem foglaltak állást ez ügyben, mert még nem teljesen világos a testület jogi helyzete, összetétele, stb. Általában pozitívan értékelik viszont már azt a tényt is, hogy egyáltalán sor került erre a lépésre. Az RMDSZ vezetősége is a napokban ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a tanács reális értékét a kisebbségek szempontjából csak a munkája alapján lehet majd lemérni. Hrebenciuc a hargitai és kovászna megyei prefektusok ügyében újra megismételte a hivatalos álláspontot, miszerint minden a legna­gyobb rendben van, a román nemzetiségi prefektusok kinevezése a túlnyomóan magyarok által lakott két székelyföldi meqyébe nem nemzetiségi probléma. KOKESJÁNOS SCÖZELEDÉS ÄVÄGY SEM? A CSEH SAJTÓ A SZLOVÁK ÁLLAMFŐ PRÁGAI LÁTOGATÁSÁRÓL A tegnapi csehországi sajtó részlete­sen foglalkozott a szlovák államfő prágai látogatásával. A Lidové noviny szerint ennek legkonkrétabb eredménye az, hogy Michal Kováé és Václav Havel megállapodott, évente legalább három­szor találkoznak. Ugyanakkor a lap két­ségbevonja Havel véleményét, miszerint a hosszútávú külpolitikai kérdésekben na­gyon közeli a két köztársaság álláspontja. Végezetül leszögezi: a szlovák államfő látogatása teljesítette a célt. semmihez sem járult hozzá, semminek sem okozott kárt. Jegyzetében a Rudé právo azt állítja, a cseh kormánypárt már az ország válása idején nagy reményeket fűzött Micha! Ko­váéhoz, mivel úgy látta, jelentős befolyás­sal bír Mečiarra. Nyilvánvalóan éppen neki köszönhető, véli a lap, hogy lezárult a tömegtájékoztató eszközökön keresztül való lázas üzengetés, a különböző leve­lek és gyanúsítgatások korszaka. ALÁÍRJÁK AZ ALÁVETÉSI NYILATKOZATOT Magyarország elfogadja az Európai Közösségek bizottsága külkapcsolatokban illetékes képviselőjének indítványát, hogy Pozsony és Budapest április 7-én Brüsszel­ben írja alá a bősi alávetési nyilatkozatot, amellyel a hágai bíróság elé utalják a vita eldöntését. Martonyi János magyar külügyi államtitkár - az USA-ban tartózkodó Jeszenszky Géza távollétében - válaszlevélben tájékoztatta erről Hans van dem Broekot. Az államtitkár levelében sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy szlovák részről mindig nem adták beleegyezésüket a közösen kidolgozott nyilatkozat szövegéhez, jóllehet a magyar fél elfogadta a szlovák kormány által szorgalmazott módosítások többségét. Magyar részről indítványozták továbbá, hogy a hágai beadvány aláírásával egyidejűleg folyta­tódjanak az ideiglenes bősi vízgazdálkodási rendszerről kezdett megbeszélések. Szarajevói kisfiúk értékes ,,zsákmánya": életveszélyben gyűjtött és szánkón hazafelé menekített tűzifa. RIADÓ A POTO MAC PARTJÁN LÉTFONTOSSÁGÚ: JELCINT TÁMOGATNI Washingtonban riadót fújtak azt követően, hogy Borisz Jelcin orosz elnök a polgárháború és az ország széthullása fenyegető veszélyéről tett említést. Az amerikai politikusok ezt követően sorra úgy nyilatkoztak, konkrét tettekkel is támogatni kell Jelcin harcát a konzervatív kommu­nista parlament ellen. Mivel a beígért 24 milliárd dolláros nyugati segély csak Ígéret maradt, az oroszok fokozatosan kezdenek szembefor­dulni a Nyugattal s a tüntetéseken megjelent jelszavak az államfőt és külügyminiszterét Amerika és a CIA ügynökének titulálják. Hogy végül is Oroszország mekkora összegű és milyen formájú amerikai támogatást kap, az a hétvégi kanadai orosz­amerikai csúcstalálkozón dől el. Clinton elnök mindenesetre az utób­bi napokban azon volt, hogy meg­győzze az amerikai közvéleményt: az Egyesült Államok számára létfon­tosságú Jelcint támogatni. Közben Moszkvában ugyan már kisebb hévvel, de folytatódik a hatal­mi harc a parlament és az elnök között. A parlament ismét az alkot­mánybírósághoz fordult, kérve, hogy bírálja el Jelcin három rendeletét, melyek a képviselők szerint ellenté­tesek az érvényes törvényekkel. Az első ,,vád", hogy március 20-án el­hangzott tévébeszédében Jelcin azt mondta, rendeletet írt alá a különle­ges elnöki rezsim bevezetéséről, ám a hivatalos dokumentumban szó sem volt rendkívüli elnöki jogkörök­ről. A parlament által kifogásolt má­sik rendelet a reformok menetéért felelős tartományi kormányzók tiszt­ségének létrehozását tartalmazza, a harmadikban pedig az államfő en­gedélyezi a kozákok határőregysé­geinek létrehozását Eszak-Kauká­zusban. A parlament álláspontja szerint mindhárom rendelet alkot­mányellenes. OROSZORSZÁG A MUNKANÉLKÜLISÉG REALITÁS A népi küldöttek rendes kongresszusa elé terjesztett beszámolójában az orosz kormány - nyilván, mert semmi jobbról nem tájékoztatha­tott - az előző évi tevékenységét ismertetve sikerként találta, hogy nem váltak valóra a jósla­tok, ami a munkanélküliség alakulását illeti. 1992 végéig egymillió munkanélkülit regisztráltak, s nem 3 milliót, mint amennyi az előrejelzésekben szerepelt. Ennek az eredménynek a jelentősége a sokszorosára emelkedik, ha figyelembe vesz­szük, hogy az ellenzék 15-20 milliós munkanél­küliséget jósolt. Kétségtelen, hogy ez siker, azonban fnégsem úgy fog szerepelni az orosz állam legújabb törté­nelmében, mint valamiféle eredmény, hanem mint a munkanélküliség 60 év utáni ismételt megjelenésének hivatalos beismerése. S ezzel együtt megjelent a foglalkoztatási törvény, a munkaerőpiac, a sorok a segélyekért. Csakhogy a hivatalos statisztika, mint általá­ban, ezúttal sem mond ki mindent: az Oroszor­szági Tudományos Akadémia gazdasági osztá­lya szerint az egymillió hivatalosan bejegyzett munkanélküli csak a jéghegy csúcsa. A láthatat­lan, s természetesen jóval nagyobb része 15 millió állástalan embert jelent. Vagyis az ellenzék jóslatai - ezek szerint - nem is állnak olyan messze az igazságtól. Nehéz nem egyetérteni ezzel a véleménnyel, amikor köztudott, hogy a munkájukat elvesztett emberek többsége inkább maga keres munkát, s nem a hivatalokon keresztül. A - természete­sen volt - szovjet emberek megszokták ezt, ilyen volt a gyakorlat az egykori Szovjetunióban. Csak a legvégső esetben, végleg elkeseredve fordul­nak a munkaközvetítőkhöz, merthogy még nem szokták meg ezt az állapotot, még nem tekintik a munkanélküliséget az élet teljesen normális velejárójának. Ezzel magyarázható furcsa reagá­lásuk is a tömeges elbocsátásokra a gyárak bezárására, a privatizálásra: nem munkát keres­nek, hanem panaszlevelekkel árasztják el a hiva­talokat, bírálják az országban kialakult zűrzavart, s közben a szomszédok, a barátok, s gyakran még a családtagok előtt is igyekeznek eltitkolni, hogy elvesztették állásukat. Van a kérdésnek egy másik oldala is, amelyet a statisztika szintén nem tükröz, ám bármely pillanatban robbanást idézhet elö a társadalom­ban. A munkanélküliség mesterséges visszafo­gásáról van szó. Több ezer vállalat inkább vállalja a legnagyobb nehézségeket, csakhogy megtart­hassa alkalmazottait: bevezetik a félműszakokat, a heti három szabadnapot, több hónapos sza­badságot adnak az embereknek. Érthető, hogy ez a gyakorlat sokáig nem folytatható. A kemény piaci törvények előbb-utóbb rákényszerítik eze­ket a vállalatokat a felesleges emberek elbocsá­tására, talán már az idén. Erre lehet következtetni a kormányfő bejelentéséből, mely szerint a kabi­net azt tervezi, hogy a költségvetésből nem fogják finanszírozni az állami vállalatokat, még azokat sem, amelyek a katonai-ipari komple­xumba tartoznak. Egyben megszigorítják a pénz­ügyi és hitelpolitikát, amiről a központi bank ós a kormány között máris intenzív tárgyalások folynak. Amint működésbe lépnek ezek a mecha­nizmusok, kétségtelen, hogy az üzemek és szer­vezetek nem milliókat, hanem tízmilliókat tesznek ki az utcára. A legsúlyosabb helyzetben a kisvá­rosok lakosai lesznek, hiszen ott rendszerint csak egy, maximum két vállalat van. Fel fogja ütni a fejét a kényszerű migráció, amely a több munkalehetőséggel kecsegtető nagy ipari köz­pontokba fog irányulni, ahol ennek következté­ben szintén hatalmas méreteket ölt a munkanél­küliség és kialakul a szociális feszültség. Ha nem zárható ki a helyzet ilyen irányú alakulása, felvetődik a kérdés, készen áll-e már a kormány a tömeges munkanélküliség problé­májának megoldására. Fjodor Prokopov, a Szö­vetségi Foglalkoztatási Szolgálat vezetője szerint készen áll. Már létrehoztak 88 regionális irodát, melyek összesen két ezer helyi részleget működ­tetnek, köztük tizet Moszkvában. Az egész háló­zatot angol szakember bevonásával szervezték meg, s bíznak abban, hogy zavartalanul fog működni akkor is, ha megnövekszik a munkát keresők áradata. Más kérdés, biztosított-e műkö­désének anyagi bázisa, lesz-e elég pénze az átképzésre, a segélyek kifizetésére. Forrásai a munkáltatók biztosítási díjaiból származnak, vagyis a kifizetett bérek 1 százalékából, továbbá a költségvetésből is kap pénzt és számíthat a vállalatok és magánszemélyek adományaira. Bevételei 88 százaléka azonban a biztosításból ered, ami nem megnyugtató arány. Mert ami ma bőven elég, néhány hónap múlva nagyon kevés lehet. (RIA-Novosztyi) (A moszkvai sajtóügynökségtől még a rendkí­vüli küldöttkongresszus előtt kaptuk a fenti írást. Úgy véljük azonban, hogy aktualitásából semmit sem vesztett, hiszen az orosz vezetés most sok mindennel foglalkozik, ám a szociális kérdések­kel szinte egyáltalán nem. Pedig talán éppen itt keresendő a mai zűrzavaros állapotok egyik fő oka. - A szerk.) NÉHÁNY SORBAN M oszkvában hivatalos bankforrá­sok tegnap közölték, újra esett a rubel értéke. Míg a rubel árfolyama a múlt hét kezdete óta viszonylag állandósult, és egy dollárért 684 ru­belt kértek, addig tegnap a kurzus 692 rubelre csökkent. A Reuter hír­ügynökség ennek kapcsán emlékez­tet arra, hogy tavaly augusztusban még egy dollár 162 rubelt ért, azóta azonban meredeken zuhanni kez­dett a rubel értéke, elsősorban az orosz gazdasági helyzet rosszabbo­dása és a gyors ütemű infláció kö­vetkeztében. U krajna nemzeti pénzegységét, a karbovanyecot tegnap leérté­kelték, s így egy dollár 3000 karbo­vanyecot ér az eddigi 2180 helyett. Az Ukrán Nemzeti Bank azzal ösz­szefüggésben kényszerült a draszti­kus leértékelésre, hogy az utóbbi időben szinte korlátlan mértékben nyújtott hiteleket a parlament veze­tőségének támogatásával. A z egyik ukrán lap szerint ezeket a hiteleket a kollektivizált mezőgazdaság támo­gatására fordították, amelynek hívei nagy létszámban vannak jelen a ki­jevi törvényhozásban. B ili Clintonhoz intézett levelet négy egykori amerikai republi­kánus elnök, amelyben sürgetik, hogy a Fehér Ház mielőbb nyújtson gyorssegélyt Oroszországnak a fe­nyegető veszély elhárítása érdeké­ben. Reagan, Nixon, Bush és Ford exelnökök azzal érvelnek, jelenleg sokkal kisebb beruházásokkal is fenntartható a béke, mint korábban az ő elnökségük idején. /"tf^ehországban mégsem épül vb meg a Mercedes Benz autó­gyártó cég által tervezett teherautó­gyár. Stuttgartban a világhírű cég vezetősége tegnap bejelentette, hogy inkább Wörth városában léte­sítenek ilyen üzemet, jóllehet a Mer­cedes cég tavaly már szándéknyilat­kozatot írt alá az AVIA és a UAZ cégekkel egy 350 millió márkás be­ruházásról. Helmut Werner, a Mer­cedes autógyár igazgatótanácsának új elnöke azonban ugy véli, hogy a cseh vállalatok nem ütik meg a nemzetközi színvonalat és nem lennének konkurenciaképesek. J anuár vége óta több mint 5 ezer illegális bevándorlót tartóztattak fel a cseh-német határon, vagyis a kétszeresét annak, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A jobb jövő reményében 5215 bevándorolni szándékozó, többségükben romá­niai cigányok, bolgárok, boszniai menekültek és kínaiak próbáltak be­jutni Németországba, azonban ered­ménytelenül. Egyébként tegnap léptek életbe azok az új törvények Németországban, amelyek lehetet­lenné teszik a gazdasági menekül­tek letelepedését az országban. T okióban Japán és az Európai Közösségek képviselői tegnap megállapodtak abban, hogy a távol­keleti szigetország csökkenti az EK­tagországokba irányuló sze­mélygépkocsi-exportját. A japán au­tók eladása az utóbbi időkben egyébként is visszaesett földrészün­kön. Ezért a megállapodás tokiói részről nem jelent engedményt, jól­lehet a japán kereskedelmi miniszter a jövőre nézve is egyetértett azzal, hogy 9,4 százalékkal csökkenti a ja­pán márkájú személygépkocsik ex­portját az említett térségbe. A meg­állapodás nem vonatkozik azokra a japán autókra, amelyeket európai, amerikai vagy ázsiai üzemekben szerelnek össze. S toltenberg norvég külügyminisz­ter tegnap megerősítette: But­rosz-Butrosz Ghali főtitkár felkérte őt arra, hogy ha Cyrus Vance befejezi misszióját, vállalja a közvetítő szere­pét a dél-szláv konfliktusban. A nor­vég külügyminiszter hozzáfűzte, hogy komolyan fontolóra vette ezt az ajánlatot, de még nem döntötte el végérvényesen, elfogadja-e. L ibanonba érkezett tegnap az Európai Közösségek küldöttsé­ge, amely közel-keleti körúton tar­tózkodik. A háromtagú delegáció ar­ról kívánja meggyőzni az arab or­szágok képviselőit, hogy fogadják el a közel-keleti tárgyalások április 20­re tervezett újabb washingtoni fordu­lójára szóló meghívást.

Next

/
Thumbnails
Contents