Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-16 / 88. szám, péntek

1993. ÁPRILIS 16. ÚJSZÓ, OLVASÓINK OLDALA 8 TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ...A minap közöltek egy képet, amelyen ló által húzott vetőgéppel vetnek. Erről jut eszembe: ki gondolta volna, hogy az önálló szlovák köztársaságnak több száz munkanélkülije lesz. Ök a demokrácia modern szegényei! ČSÁNÓ JÓZSEF Nádszeg ...A legjobban befektetett tőke az, amelyet a művelődésre szánunk, hiszen az ostobák még soha semmi jót ennek a világnak nem nyújtottak. Tudjuk, milyen nagy gazdasági nehézségekkel küzd az ország, tudjuk, hogy a termelői szféra haldoklik, nem tudja kellőképpen támogatni az iskolaügyet. Semmiképpen sem haladhatunk a fejlett Európa felé olyan generációval, amely óvoda híján az utcán nő fel, amely napközi híján a városban csatangol és 38 fős osztályban tanul... Vezető politikusaink kijelentették, hogy a gyerekeknek nem szabad megérezniük az ország gazdasági nehézségeit, de sok tízezer gyerek már érzi és az iskolaügyben zajló albanizációt pár év múlva már a társadalom is megérzi. ABOSI MÁRIA Komoróc ...A nemzeti kisebbségekkel szembeni ellenszenv fékezi a fejlődést és hatással van határainkon túlra is, a különböző nemzetközi fórumokon nemcsak politikai, hanem gazdasági szempontból is negatív vetülete lehet... Ösztönözni kell a nemzeteink közötti bizalmat, megértést. Együttes erőfeszítéssel arra kell törekedni, hogy elkerüljük a konfliktusokat s megtaláljuk közös problémáink megoldását. Hiszen ezentúl is egymás mellett fogunk élni. SZALAY JÁNOS Zseliz VÍZHIÁNY A BODROGKÖZBEN Már közismert, hogy manapság milyen problémát okoz az ivóvízhiány a Bodrogközben is. Az utóbbi két évben nem egy kút vize apadt el, és ez - sajnos - egyre több faluban általános jelenség. Azokban a falvakban, ahol már van központi, vagyis vezetékes ivóvízellátás, nincs gond, de mit tegyenek azokban a községekben, melyekben még hiány ez a szolgáltatás? Hiába minden kérés, panasz, minden hivatalos szervtől csak elutasító válasz érkezik, pénzhiányra panaszkodnak. Sajnos, a falvak határában húzódó Ticce már körülbelül hat esztendeje kiszáradt, és ezzel (is) magyarázható a kutak vizének elapadása. Az érintett falvak polgármesterei már többször is kérvénnyel fordultak a vízgazdálkodó vállalathoz, hogy tavasszal, árvíz idején nyissák meg a Latorca folyó zsilipjeit, de sajnos, ez a javaslatuk is süket fülekre talált, így továbbra sincs víz, nem is beszélve a védett növény- és állatvilág pusztulásáról. Korunkban, amikor mindenki a helyes életmódról és a környezet óvásáról beszél, nálunk, a Bodrogközben a vízellátás gondja nyomasztja a falvak lakosait. BAGOS BERTALAN Szinyér polgármestere A nézetek sokrétűsége érdekében olyan leveleket is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. VISSZAFELÉ HALADUNK? Szomorúan kell tapasztalnom, az olvasók egyre többször arra panaszkodnak, hogy a nyelvtörvény elfogadása ellenére (vagy éppen azért?) a közhasznú utasítások, kérdőivek nem jelennek meg magyar nyelven. Erre legutolsó példa az ingatlanadó bevallásához szükséges nyomtatvány volt, amelyet csak szlovák nyelven adtak ki. Nosztalgiával gondolok az alig három év előtti kellemes meglepetésemre. Történt ugyanis, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete Prágában, 1990-ben hirdetés útján külső munkatársakat keresett közvéleménykutatásra az egész ország területéről. Jómagam is jelentkeztem és rövid időn belül a posta egy prágai bélyegzővel ellátott kérdőívet kézbesített, amelyen a személyi adataimat kellett feltüntetnem. Akkor talán nem is szenteltem nagyobb figyelmet a nemzetiségi rovatnak, ahová természetesen a magyart jelöltem meg. Annál nagyobb meglepetéssel fogadtam pár nap múlva az ugyancsak Prágából érkező boríték tartalmát. Alig akartam hinni a szememnek! Ugyanis úgy a nekem címzett kérdőívet, mint a mellékelt utasítást magyarul olvashattam. Először azt hittem, valaki rossz tréfát űz velem, azért is néztem meg a feladót többször is. De nem tünemény volt, hanem puszta valóság. A Csehszlovák Tudományos Akadémia magyar nyelven küldte el a közvéleménykutatáshoz szükséges nyomtatványokat, így nem voltam rákényszerülve a fordításra. Azóta sokszor elgondolkodtam ezen, hiszen Prágában bizonyára nehezebb volt olyan személyt találni, aki tökéletesen bírta anyanyelvünket és postafordultával elküldeni a szükséges anyagot. Nem akarom elhinni, hogy Pozsonyban erre a teljesítményre nem lettek volna képesek az illetékesek az adóbevallási ívek lefordításakor, hogyha nagyon akarták volna. Szomorú, hogy amire „valaha" - alig három éve - Prágában képesek voltak, azt most Pozsonyban nem képesek megtenni? Vagy nem is a képességen van a hangsúly, hanem az akaraton? NAGY ANDRÁS Kamocsa A MAGYAR FŐISKOLÁSOKÉRT A pozsonyi magyar villamosmérnöki hallgatók Neumann János Klubja, valamint a gépész- ós vegyészmérnöki hallgatók Bánki Donát Klubja szervezésében dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, a Magyar Villamos Művek Rt. vezérigazgatója találkozott a Pozsonyi Műszaki Egyetem Villamos-, Gé-pész- és Vegyészmérnöki Kara tanáraival. A beszélgetésen részt vett a Magyar Elektrotechnikai Egyesület alelnöke, Reguly Zoltán, aki tájékoztatott az egyesület tevékenységéről, és felvetette egy helyi szervezet létrehozásának lehetőségét. Dr. Halzl József rámutatott az adott lehetőségek kiaknázatlanságára és az önszerveződés fontosságára. Felajánlotta, hogy ellátja a pozsonyi diákságot folyóiratokkal és szakirodalommal és szakelőadókat is biztosít. Gonda Pál docens felvetette angol és német nyelvű szakelőadók szervezését is, s ezzel kapcsolatban felmerült a nyelvtanfolyamok indításának kérdése is. Élesztős Pál gépészmérnök a magyarországi egyetemi részképzés és posztgraduális képzés fontosságát hangsúlyozta. Szó volt továbbá információ-, diákés tanárcseréről a pozsonyi és a budapesti műszaki egyetem között. Sunyovszky Szilvia, a Magyar Kulturális Központ vezetője felajánlotta a központ helyiségeit a diákklubok által szervezett rendezvények számára. Dr. Halzl József ismertette a Rákóczi Szövetség már meglévő, A csehszlovákiai magyar kultúráért alapítványán belül elkülönített A pozsonyi magyar főiskolásokért célalap alapítólevelét. A célalap induló tőkéje egymillió forint. A főbb támogatási célok közé tartozik a már említetteken kívül a nyári és évközi szakmai gyakorlatok és tanulmányutak szervezése Magyarországra és Nyugat-Európába, magyarországi szakmai konferenciákon való részvétel támogatása, valamint magyar vonatkozású szlovákiai emlékhelyek gondozása. MOCSI ÁRPÁD Bart MIÉRT RÁFIZETÉSES A HÍRLAPSZOLGALAT? A postai hírlapszolgálat alkalmazottja vagyok a losonci járásban. Mostanában gyakran hallani és olvasni, hogy a hírlapszolgálat - a PNS - a múlt évben nagy ráfizetéssel dolgozott. Én is árusítok napilapokat és folyóiratokat, ezért tisztán látom a veszteség okait. A legfontosabb probléma a rugalmasság hiánya. Azt ugyanis, hogy melyik újságból mikor és mennyi kell, azt elsősorban az eladónak kellene meghatároznia és nem a hivatalnokoknak. A PNS losonci irodájával mi közöljük is a napilapok szükséges mennyiségét, de a megrendelés megvalósítására sajnos 4-5 hetet is várnunk kell, s akkorra már újból változtatni kellene az elküldött mennyiségen. Ha én például naponta 100 darab Új Szót kapok s írásban közlöm, hogy csak 80-ra van szükségem, két hónap elteltével hetven darabot küldenek nekem, de akkorra már 110-re nőtt az igény. Ha ezt bejelentem, csak hosszú idő elteltével kapom meg a kért napi negyven darabot. Második okként említem, hogy bár nekem például a kedvelt vagy éppen érdekes cikket közlő lapból tíz darabot kellene kapnom, de azt a losonci PNS-ben vagy maguk között osztják szét, vagy a losonci árusítóhelyekre küldik, és én csak két darabot kapok. A vevőknek ezt nehéz megmagyarázni, így aztán a magánvállalkozókhoz fordulnak. A napilapokat az olvasók a PNSen keresztül reggel csak nyolc után kapják meg, míg a magánvállalkozók ilyenkor már túladtak az első száz darabon. Szerintem az újságnak a kiflivel és a tejjel kellene megérkeznie. Főnökünk szerint nagy anyagi ráfordítást igényelne, ha az újság idejében érkezne meg, ezt viszont nehéz elhinni. Sűrűn előfordul, hogy a napilapokat csak másnap kapjuk meg, így az egész menynyiséget vissza kell küldenem A problémák közé tartozik még a PNS irodai alkalmazottainak hanyagsága is. Reklamációinkat 2-3 hónap alatt sem képesek elintézni, így aztán nem csoda, hogy veszteséges a Postai Hírlapszolgálat munkája. GÁSPÁR HEDVIG Fülek Egy kedves fiatal család, régi barátaink voltak nálunk látogatóban. A feleség magyar, a férj szlovák. Amíg a felnőttek a legújabb politikai fejleményeket vitatták, a gyerekek belefeledkeztek a játékba A szégyenlősebb vendégkislány azonban sokszor keresett menedéket édesapja ölében. Egy gyermekkönyvet lapozgattak együtt és az egyes állatokat nevezték meg, szlovákul is, magyarul is. Még most is fülembe cseng amikor a hroch után elhangzott a vízitehén. Hogyan is van ez? Egy fiatal pár annyira szereti egymást, hogy együtt akarnak élni és az se akadály számukra, hogy nem azonos a nemzeti hovatartozásuk. Nem akarják a másikat asszimilálni, nem ignorálják a másik nyelvét, múltját, hanem együtt élnek. A férj olyan bizalommal él szerettei között, hogy nem fél használni a másik nyelvét, pedig tudatában van, hogy sokszor nem fejezi ki magát a legpontosabban. Es köztünk maradjon - nem néz ki egy víziló inkább úgy, mint egy vízitehén? PAHOLICS GÁBOR Kisgéres A FIATALOKNAK SEM KÖNNYŰ Mindennap kezembe veszem az Új Szót, s szinte mindig találok benne nyugdíjasokról, nyugdíjasoknak szóló cikket. A legtöbben arra panaszkodnak, hogy nem tudnak megélni nyugdíjukból. A minap valaki azon szörnyülködött, hogy egy fiatal házaspárnak nem elég az ötezer korona megélhetésre. Neki szeretném elmagyarázni, hogy miért van ez így. Tudvalévő, hogy a fiatalok többsége már nem a szülőkkel, hanem önálló háztartásban él, a lakótelepi lakás pedig nem olcsó mulatság. Majdnem 2000 korona kell a lakbér, a gáz, a víz stb. kifizetésére. Sok fiatalnak kölcsöne is van. Ha a férj és a feleség dolgozik, s netán 20-30 kilométert kell munkahelyükre utazniuk, akkor számításom szerint 300-400 koronába kerül a buszjegyük. Ha összeszámoljuk ezeket a tételeket, akkor 3000 koronát kapunk. S az élelemről, ruházkodásról még nem is szóltam. A gyermekgondozási segély olyan kevés, hogy jóformán csak a tejre elég. A gyermeknek pedig nem mondhatom, amikor kinőtte cipőjét, hogy nem veszek újat, mert nincs rá pénzem. Amikor én gyermek voltam a tipegő csak pár koronába került, ma 120 koronába s a kicsi mindjárt tönkreteszi vagy kinövi. S nekünk, bár itthon vagyunk anyaságin, néha új ruhát kellene vennünk. Higgyék el, nyugdíjasok, sok fiatalnak van manapság gondja a megélhetéssel, de ezt az állam nem veszi, vagy nem akarja észrevenni. Egy állandó olvasó ... A múltkor olvastam egy nyugdíjas levelét, amelyben azt írja, hogy nem bír megélni a havi 2500 koronás nyugdíjból. Ekkor eldöntöttem, hogy tollat ragadok és leírom a saját véleményemet. Nehogy a nyugdíjasok félreértsenek, előre is tisztázom: nem ellenük és nem is a nyugdíjemelés ellen írok. Ha azonban egy nyugdíjasnak nem elég a havi 2500 korona, akkor hogyan éljen meg egy fiatal négytagú család a havi 4000 koronás jövedelemből? Férjem 2800-at keres, én 1200 korona anyaságit kapok - ennyiből kell havonta megélnünk. Ráadásul ebben az évben még egy fillér családi pótlékot sem kaptunk (ez havonta 1090 koronát tenne ki a két gyerekre). Igaz, ha megkaptuk volna, akkor is csak 5000 korona lenne a tiszta havi jövedelmünk. Hol vagyunk mi a kompenzációs segély és a családi pótlék kifizetéséhez megszabott tizenkétezres és tizenhatezres határtól! Gondolom, többen is vannak így. Miből éljünk? Hogy négyen meddig bírunk a havi négyezerből élni, azt nem tudom. Lassan oda jutunk, hogy a hónap végén a legfontosabb élelmiszert sem tudjuk megvenni. A gyerekeknek ruha és cipő is kell. Nem ártana, ha az illetékesek az alacsony fizetésekkel, a családi pótlékkal és a kisgyermekes családok helyzetével is foglalkoznának! H. I. Megértjük, hogy a nehéz körülmények között élő olvasóink nem szeretnék, ha nevüket és lakhelyüket is közölnénk. Számunkra viszont csak az a levél hiteles, amelyet írója aláír, vállalva ezzel gondolatait, javaslatait. Természetesen, ha megkérnek, indokolt esetben a levelet csak jelzéssel közöljük. ^VATIZ/Íyó' MOSTOHAGYEREKEK VAGYUNK? Ipolyságon a homoki latótelepen lakunk. Ahhoz képest, hogy a városhoz tartozunk, lakótelepünk nagyon elmaradott, de elöljáróinkat ez nemigen érdekli. Lakótelepünk régi, nincs kanalizációja, mindenki saját kúttal, emésztőgödörrel rendelkezik. Amióta szabályozták az Ipolyt, a kutakból eltűnt a víz, és az a kevés is szennyezett. Többször kérvényeztük, hogy vezessék be a városi vizet. Évekig nem történt semmi, de tavaly végre feltúrták az utcákat és a vezeték a földbe került. Hogy a házakat mikor kötik rá, az attól függ, ki hajlandó fizetni. A másik gondunk az emésztőgödrök tisztítása. Kértük, hogy lakótelepünknek (a többi csatornázott) biztosítsanak egy szippantókocsit, ha már a kanalizáció nem jön számításba, de nem bíztattak. További problémánk a fűtés. Mi is kérvényeztük, hogy kapcsoljanak rá a gázvezetékre. Több utcának szerencséje is volt, de az utolsó három utcára már nem futotta a város pénzéből. Leálltak a munkálatok és minket felszólítottak, fizessünk családonként 6000 koronát. Magyarázatot kértünk a polgármestertől, miért pont mi vagyunk a kivétel? Megtudtuk, a gázra többet nem fordíthatnak, másra kell a pénz. Tehát ha nem fizetünk, nincs gáz. De hogyan fizessenek a nyugdíjasok, a munkanélküliek? Helyzetünk kilátástalan, nincs is remény a javulásra. Mostanság divat azzal elütni a felelősséget, hogy nincs pénz. De mi fizessük azt is, ami nem a mi kötelességünk? Kérdezzük: ha a városban lakunk, de nem városi körülmények között, kötelesek vagyunk annyi adót fizetni mint a belvárosiak? Mert kedvezményt az adózásban nem kapunk. FELYÓ ZSUZSANNA Ipolyság A TÖKÉLETES ÁLLAMPOLGÁR Különféle, fellengzős vélemények hangzanak el, hogy ki is az ország büszkesége, a haza javát leginkább szolgáló egyéniség. Politikusok, feltalálók, élsportolók, énekesek, színészek és más hírességek nevei röpködnek a levegőben. Csak a tökéletes állampolgár érdemeiről, a mindennap segítő, szürke emberek országjavító erényeiről nem esik szó. Nekem azt jósolta egy bűvös üveggömb mögött ülő fekete stólás hölgy, hogy százhúsz évig élek. Akkor én még hatvan évig nyirbálom ezt a lábadozó hazát azzal, hogy folyósítja nyugdíjamat! Hát nem, ennyi ideig nem leszek a terhére semmiféle közösségnek, nemhogy a szlovák honnak! Törtem a fejem, hogyan segíthetnék? Sebesen peregtek agyam kerekei, és eljutottam a megoldásig. Nyílt titok, hogy az államnak jelentős bevétele származik az alkohol és a cigaretta eladásából. Már csak egy isteni szikra kellett, hogy a kettőt összekössem: az alkohol és a nikotin fogyasztása egyben azt is szolgálja, hogy ne kelljen olyan hosszú ideig nyugdíjat fizetni nekik! Azóta felemelt fejjel, derűs kedvvel iszom a bort, a sört, az égetett szesz minden fajtáját, szívom a legkülönfélébb cigarettákat, néha szivart, elvétve pipára gyújtok. Mert tudom, hogy ezzel egészen biztosan megrövidítem azt a felelőtlenül megjósolt százhúsz évet. Különös megelégedéssel állapítom meg ezek után, hogy tökéletes állampolgár vagyok! Minden áldott nap gyarapítóm az államkasszát az alkohol és dohányáruk fogyasztásából származó bevétellel. Ezzel pedig feltétlenül rövidítem a nyugdíjasidőmet. Felkapom a poharamat, rágyújtok közben egy cigarettára, koccintásra hívom a velem egyetértőket. Ahogy egy tökéletes állampolgárhoz illik... SOLTÉSZ LAJOS Kassa VIZfTEff