Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-15 / 87. szám, csütörtök

7 VENDÉGOLDAL kgUe 1993. ÁPRILIS 15. Zoltán Erika M

ár több mint egy hónapja szünetel a Hatí Ifi kiadása, s nagyon valószínű, hogy még egy újabb hónapig nem változik a helyzet Azaz változott Kórtönk, s kaptunk ré lehetőséget, hogy csütörtökönként itt, ezen a helyen vendégeskedjünk. Mégpedig térítésmentesen /újmagyarul: tökingyen/. Köszönjök Szilvássy József főszerkesztőnek ós a Vox Nova kiadó vezetf sének az önzetlen segítséget! Ezennel ünnepélyesen mi is felajánljuk, ha az Új Szó hasonló anyagi helyzetbe kerülne, a Heti ifi két oldalát bocsátja rendekezésükre. Végezetül hadd idézzem egyik Ismeretien klasszikusunkat, aki nagyon tömören és velősen megállapította egykoron, hogy "minden rosszban van valami jó". Láss csodát, még a mi kényszerszünetünkben is akad. A Heti fi /illetve ebben a formában csak töredéke/ rekordpóldányszémban jelenhet még. Elmondhatjuk hát, hogy példányszámban is utolértük az Új Szót A hifit eddig elkerülök pedig kaphatnak egy kis ízelítőt abból, miről is szói ez a fiatalos magazin. D. Kovács József c3> Szia, Erika! Igazán értesz a látványtervezéshez! Rengeteg munka előzhette meg azt a csodát, amelyet az Idei pop-rock fesztivál egyik elődöntője után bemutattatok. — Először is köszönöm, hogy csodának nevezted, ezek szerint neked tetszett. Egyike volt azon ritka eseményeknek, amikor én is borzasztóan jól éreztem magam. Utána izgultunk, hogyan fog hatni a tévében, de ugyanazt a kellemes élményt nyújtotta, mint amikor ott álltunk a színpadon. Minden ismerősünknek tetszett, ami természetesen nem jelent semmit, mert a barát elfogult lehet. Tudod, én abbahagytam a haknizást. Helyette nagyobb diszkókban, kisebb művelődési házakban "jövünk-megyünk" ezzel a műsorral. Egy hónapot próbáltunk rá. Örülök, hogy /ól érzed magad! Hát a Zoltán Erika Táncstúdió növendékei hogy vannak? — Mivel sokan vannak, s közöttük sok a tehetség, kölcsönösen jól érezzük magunkat egymással. » Titkokat ígértem az olvasóknak. Sorold hát, ml van a tarsolyodban! — Nemsokára elkészül új nagylemezem. És milyen lesz? — Titok, pontosabban műhelytitok. Talán két hét múlva már beszélhetnék róla. Az viszont biztos, hogy ennek a lemeznek a sorsától nagyon sok minden függ. <=» Fücsomó legyek, ha nem tervezel koncertturnét.. — Ó, ne legyél! Augusztusban egyetlenegy budapesti, nagyon nagy méretű és nagyon drága, de éppen ezért nagyon Iátványos bulit tervezünk. Valószínűleg a Forma 1 Nagydíj idejére időzítjük. Ám ősszel lenne egy turné. Kíváncsi vagyok, milyen leszel fúcsomóként... Egyébként az élő koncertnél sem fogok ana törekedni, hogy rengeteg zenész legyen látható a színpadon. Lehet, hogy szegények el lesznek dugva. A lényeg a látvány. =» Bizony, bizony. Emlékszem, nem is olyan régen az újságok világgá kürtölték, hogy elkészítetted a legdrágább magyar vkfeoklipet, a "Pop-Hoppp"-ot. — A szakma isten igazából nem reagált rá. Legalábbis hozzám nem jutottak el objektív vélemények. Amúgy jó magyar szokás, ha a szakmából valakinek tetszett, s az illető esetleg konkurensem, a szemembe nem mond jót. Én úgy érzem, senkinek nem vagyok a konkurense, a popzenében mindenki önmaga konkurense inkább. Viszont éppen ezzel a "PopHoppp'-klipel talán sikerült elérni, hogy odafigyelnek ránk, hogy klipjeink szépek legyenek, meglepőek, történjen bennük valami, amiéit érdemes három percig a tévé előtt ülni. BÁRÁNY JÁNOS SZABÓ MIKLÓS felvétele C

sabai Polyák Izabella vagyok Érsekújvárból. Kürtön születtem 1948. október 26-án, a Skorpió jegyében. Gyermekkoromban súlyos baleseten mentem keresztül, igy már a kezdet kezdetén szomorú volt az életem, s ez a baleset kihatott egész életemre, egyéniségemre. Különleges előérzetem már nyolcéves koromban jelentkezett. Gondolatátvitelt észleltem, és minden nagy eseményt a családban előre jeleztem. Eleinte álmaimban láttam a dolgokat, később tisztánlátási képességeim tökéletesedtek. Apámnak, nagyapámnak is hasonló képességei voltak. De e képességeimmel csak harmincéves koromban értem a csúcsra. Férjem, Csabai Vincent egy szörnyű baleset áldozata lett 1979. december 1-jén. A kisebbik fiam, Richárd csak tízhónapos, Róbert fiam pedig kilencéves volt Szörnyű nehéz özvegyi évek következtek, teli balszerencsével, megaláztatással, nélkülözéssel, még a hitemből is kitértem. Nem tudtam elfogadni a sorsomtól, hogy miért éppen én, és nem mások... Miért nekem kell akkora adót fizetnem a sorsnak, mikor az utolsó betevő falatot is másnak tudnám adni?... Senkinek soha az életben nem vétettem. Miért nem a becsteleneket, a pénzhajhászokat, az emberteleneket bünteti a sors? Isten csak a jókat látogatja, szokta mondani anyám. Azokat akiket szeret. Ma már tudom, hogy minden gonosz előbb-utóbb visszakapja azt, ami a sorstól neki jár. Vannak, akik egy nagy csapás, családi tragédia révén egyszerre, vannak, akik kisebb-nagyobb adagokban. Most, hogy mélyebben foglalkozom a parapszichológiával, rájöttem, hogy az életünket valakinek irányítania kell, mert oly észbontó, meghökkentő szörnyű események történtek a családomban is, amit a természet egyszerű törvényeivel, nem lehetne megmagyarázni. Nincsenek véletlenek! Az ember sorsa, minden másodperce előre meg van Írva. Az emberek életét, múltját, jelenét, jövőjét képekben látom. Ha az éterben nem lennének előre elkészítve diapozitívjaink, hogyan láthatnám őket? Ha sorsunk nem lenne megírva, akkor én hogy láthattam tizenhárom évvel ezelőtt minden peroét mostani életemnek vagy mások életének? Azt hiszem, egy fejlettebb civilizáció játékszerei vagyunk! Rengeteg az élő tanúm (családtagok, barátok, vadidegenek a legegyszerűbb köröktől a legmagasabbakig), hogy az élet eseményeit előre elfogadom és leadom. Igen, tudományos úton a múlt és a jelen tudata magyarázható lenne telepátiával (gondolatátvitellel...), de a jövő képei? Én kb. 30 x 70 centiméteres belső látásban — színes és fekete-fehér diapozitív képeket vagy filmtekercsekeket látok. Egy hengeren forognak, futnak tovább a képek, események, hol hanggal, hol hang nélkül... Egy férfihang kommentálja a képeket. Már három héttel férjem halála előtt megéreztem, hogy halott lesz a családban. Rettenetes álmom volt. Azt álmodtam, hogy egyedül alszom a hatalmas négyszobás lakásban, amikor nehézkes, vaskos lépések keltetlek fel. Egy csontváz nézett be a szomszédjainkhoz, de aztán bedübörgött az ajtónkon. Én betessékeltem. Hatalmas fekete kalap volt a fején. Megkérdeztem a csontvázat, ugyan ki ő, és mit akar nálunk, mikor hirtelen a férjem húsával kezdett megtelni a csontváz (de fekete, szürkésfehér asztrál testben). Megszólalt: 'Ugyan, Izabella, nem ismersz meg? Én vagyok a te Vincéd, én haltam meg..." Később az álmom azzal folytatódott, hogy az összes fogam kipotyogott, és rémisztően néztem ki. Ez után az álmom után férjem tragikusan meghalt. Halála előtt még sok Tömeghallutinációt idéztem volna elő mindennap, minden percben, mindenkiben, aki az események szemtanúja volt? Ez lehetetlen. Saját telegnosztikus, telekinetikus tehetségemmel (tárgyak mozgatása közelben, távolban) idéztem volna ezt elő? A holott férj első üzenete Egy éve volt a férjem halott, amikor vendégeket vártam húsvétra Martinból. Kezemben toll volt, térdemen papír, igy üldögéltem az ágyon. Egyszer csak bénulást éreztem a karomban. A jobb kezem úgy megmerevedett, hogy meg sem tudtam mozdítani. És ekkor a toll automatikusan Írni kezdett a vall, hiszen tizenhárom éve k a kezem magától a férjem nevében, s oly dolgokat is lei, amiket csak ő tudott, s én nem. A jövő változtatható Érdekes tapasztalatom az, hogy minden ember feje felett három diapozitiv-tekercset látok. Minden ember számára három élet van előkészítve. Mi médiumok jövendöléssel tudjuk átteni az egyént az egyik filmből a másikba, ha azután jobb, hosszabb élet van számára kilátásban. Ha például valakire az első filmben autószerencsétlenség vár, figyelmeztetem, s igy elkerülheti. De akadnak olyanok, akiknek már a harmadik filmje fut, Egy asszony, aki a jövőbe lát más rendellenességet észleltem a lakásban. Például amikor aludtam, többször is valaki hatalmas erővel kirángatta a vánkost a fejem alól. Tartottam, de az én erőm kevés volt ahhoz, hogy visszahúzzam. Lepotyogtak minden huzat nékül a képek a falról, a virágcserepek összetörtek, lezuhantak maguktól... Férjem halála után horror következett be családunkban. Tizhónapos kisfiam vaságyacskája éjféltől egyig minden este magától táncolt. Senki sem volt a szobában, sok tanúm van rá, akik látták. A lecsukott zongora magától melódiázott, az edények fedői a konyhakredencen peregtek... Minden óránk a szobában, lakásban pontosan éjfélkor megállt. Tán az én erőm állította őket meg csupán? Kíváncsiságból vettem új csörgőórát, de sajnos az is hasonló sorsra jutott. De még az áthurcolkodás után is folytatódtak az események, pedig Martinból Újvárba költöztünk. Tudtam, mehetek bárhová, a férjem szelleme ott lesz, ahol én és a két gyermeke él. A tárgyak rendszeresen zuhantak le a bútorról. Barátnőim tapasztalván, látván az eseményeket, csakis egy éjjelt voltak hajlandók velem virrasztani. Minden éjfélkor törvényszerűen háromszor dörömbölés rázta meg a bejárati ajtónkat... M ár hetedik hónapja járt a h ivatlan látogató (jelentkezett a zörgés az ajtón), amikor szomszédasszonyom, Katarina Martinban azt mondta nekem: "Izabella, én Vincédnek sosem vétettem, éjfél előtt egy perccel kinn megvárom, te pedig benn az ajtó belső felén. Kettőnk közül valakinek látnia kell a látogatót..." Beállítottuk a tévé szerint az órát, és vártunk. Katarina félholtan omlott a karjaimba az éjféli háromszori dörömbölés után. Mire észhez téritettem, elmondta, hogy pontosan éjfélkor jeges forgószél vágódott háromszor az ajtónkba, de oly hideg és erős volt, hogy azt hitte, levágta a lábát. papíron. "Én vagyok a te szeretett férjed, Vince. A te és a két gyermek emléke az egyetlen barátom itt a másvilágon." Majd halálra rémültem, mivel vallásos nem voltam, bár katolikus nevelést kaptam valaha, de a sok megrázkódtatás után már sem Istenben, amelyet visszatenni a másodikba vagy az elsőbe nem lehet. Ha a harmadikban halál van, ott már nem tudok segíteni. A filmtekercsek az élet nagy eseményeikor változnak. Szeretném tudni, ki készítette e filmtekercseket. Merthogy léteznek, az biztos. Különben így írja a férje üzeneteit Heti Ifi, Cukrová 14, $13 39 Bratislava, Tel.: 36 49 03. Az oldal felelős szerkesztője: D. KOVÁCS JÓZSEF. Nyelvi szerkesztő: J. CSÖLLEY ZSUZSANNA. Grafikai elrendezés: SZABÓ ÉVA. Góprönő: RABAY IVETA. Nyomdai előkésztés: MICROGRAMMA, HARASZTI GYULA. sem emberben nem tudtam hinni többé. A másvilágban sem hittem. Az az igazság, hogy egyszer nagy jókedvünkben megígértük Vincével, hogyha valamelyikünk hamarább hal meg, az eljön és tudtára adja a másikunknak, hogy mi is van ott. Megtartotta a szavát. A toll irt és irt tovább, én meg azt hittem, megőrültem. Soha ilyet nem láttam, nem tapasztaltam, nem olvastam, hogy a toll magától az én mozgatásom nélkül írjon. Csakis a toll hegye ér a papírhoz, a kéz a levegőben van, másképp nem mozdulna meg a toll. Egész nap sírtam, senkinek nem mertem elmondani. Azt hittem, tényleg megőrültem. A szocializmusban elintézték e téren nevelésünket, hát persze hogy soha nem hallottam automatikusan Írni tudó médiumok létezéséről. Vannak tudósok, akik azt állítják, hogy ez a metaéterikus erő egy magasabb civilizációval való kapcsolat lehet. Tehát kezemmel láthatatlanul évek, tizenhárom év óta egy UFONAUTA Ima? Egy más bolygóról származó lény?! Továbbá azt is vélik, hogy lehet, ez az erő az én tudatalatti lényem, ezzel azt feltételezve, hogy két énem van. Az egyik énem nem tud a másikról, igy nem is tud ellene védekezni. A harmadik lehetőség a tudósok szerint is a HALOTTAK EREJE. Minden ez utóbbira hogyan láthatnám őket? Kérdeztem férjemet, ki készíti el ezeket a "jövőképeket". Azt válaszolta, hogy ő velünk van ebben a dimenzióban, de nem tudja, mi van a többi dimenzióban. Azt álltja, megvár mindhármunkat (engem és a két fiunkat), s csak akkor lesz majd kíváncsi, mi van a távolabbi dimenziókban. Megesküdött, hogy segíteni fog engem és két gyermekét, amig csak élünk. De csak médiumok révén tud érintkezni velünk úgy, hogy mások nem hallják őt, nem érzik jelenlétét. Eg^ évig például nem tudta Vince, hogy halott. Ő azt állította, hogy él, lát, hall, érez, s nem tudja, hogy halott lenne. Elő kellett vennem a temetési fényképeit, hogy higgyen nekem. Kérdeztem tőle: — Mivel magyaráztad, Vince, hogy nem eszel, nem iszol, nem alszol, és senki sem válaszol, ha beszélsz hozzánk? Azzal magyarázta, hogy ők, a szellemek nem érzékelik az időt, s nem tudta, mily rég nem evett, nem ivott. Azt hitte, azért nem válaszolnak neki, mert részeg. Bár furcsállotta, hogy csupa rég elhunyt ember jár körülötte, akik fel is világosították, hogy halott, mégis részegségével magyarázta állapotát, mert ha halott lenne, nem látna, nem érezne, nem hallana, és bennünket, élőket sem látna. (Folytatluk) Mondom a magamét FEL VÖRÖSÖK, PROLETÁROK! Történt még a híres szovjet peresztrojka idején, hogy egy reggel belép Gorbacsov irodájába a titkára, és imigyen szól: — Mihail Szergejevics, van egy jó hírem, és van egy rossz. — Kezdjed a jóval — mondja a főtitkár. — Egy kutatócsoportunk messze Szibériában rátalált Lenin anyjára. Százötven éves elmúlt, de jó egészségnek örvend. Úgy gondoltuk, hogy Uljanov nénit mutogathatnánk valutás turistáknak, és igy javulna a Szovjetunió gazdasági helyzete — mondja a beosztott. — Kitűnő — igy Gorbacsov —, ez világszenzáció lesz. Most már mondd a rossz hit is! — A rossz hír az, hogy Lenin anyja újra állapotos. Ez nemcsak hírnek, viccnek is rossz! Ezt töredelmesen be kell vallanom. Viszont ha alaposabban végiggondolja az ember, akkor bizony elképed, mert e rossz vicc mintha kezdene valósággá válni. Kezdjük például megszokni, hogy Moszkvában a Vörös téren egyre gyakrabban tartanak felvonulásokat vörös zászlókkal, amelyeken ott ékeskedik a sarió-kalapács. Hát igen, Lenin anyja újra állapotos, Borisz cárt egyre jobban szorongatják a bolsevikok. Meghagyom, mi sem panaszkodhatunk. A volt szovjet birodalom csatlósállamaként sokkal előbbre vagyunk, mint a nagy szláv testvér. Nálunk a Lenin anyja már meg is szült. Merthogy: a köztársaság elnöke volt kommunista, a miniszterelnök is ugyanennek a pártnak a csecsén nevelkedett, hogy a parlament elnökéről már ne is szóljunk, na és az alkotmánybíróság elnöke pontosan három éve hajította a szemétbe a kommunista párt vörös igazolványát. Úgy tűnik hát, hogy e kicsinyke hazában a "volt kommunista" jelzőnek súlya van, a karrier egyik legfontosabb feltétele. Most már verhetjük a falba a fejünket; mindazok, akik már sohasem lehetünk "volt kommunisták". Ne szépítsünk, ne kerteljünk. Visszajöttek a kommunisták, s a hiba csakis a mi készülékünkben van. Pedig a 89 novemberét követő hetekben, hónapokban volt egy perfekt vicc arról, hogyan szabadulhatna meg az ország a vörösöktől. Most közreadom az ötletet — először, merthogy régebben is próbáltam, de hát a cenzúra... — Csehszlovákia (akkor még az volt) követelje vissza a Szovjetuniótól (akkor még az volt) a Kárpátalját. — Csehszlovákia visszakapja a Szovjetuniótól a Kárpátalját. — Telepítsük az összes kommunistát és volt kommunistát a Kárpátaljára. — Adjuk vissza a Kárpátalját a Szovjetuniónak. Ennyi. Elmulasztottuk. Ezért van az, hogy újra szül Lenin anyja. Nem csak Szibériában. POLÁK LÁSZLÓ A M ÉÉffiltó! telÉ