Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-15 / 87. szám, csütörtök

KALEIDOSZKÓP . ÚJSZÓ* MÉGSEM PROBLÉMAMENTES A RUNYAI SZÖVETKEZET? HELYESBÍTÉSEK EGY ELŐZŐ RIPORTHOZ 1992. május 12-én hozott határozata alapján alkalmasak a tulajdonjog bizonyítására. Kalina úr elismerte, hogy problémák is akadnak, de azok nem a tulajdonviszonyokból erednek, hanem abból, hogy annak idején a földmérők nem készítettek pontos térképeket és nyilvántartást. Emiatt ma olyan nehézségek merülhetnek föl, hogy a földkiutalási okmány adatai nem egészen egyeznek a földmérő hivatalban jegyzett parcellaszámokkal. Az elnök elmondása szerint Zsoldos úr ügye látogatásom előtt két héttel végleg rendeződött, ő visszakapott 50 hektárt, konfiskált birtokát pedig törvényesen szolgáltatják vissza az ukrajnai telepeseknek. ális a helyzet a szövetkezetben, mint ahogyan az a múltkori riportból kitűnik. Az ugyan mind igaz, amit akkor leírtam, beleértve azt is, hogy tavaly talán a járás egyetlen nyereséges szövetkezete volt, csak éppen az nem került bele az írásba, hogy jelenleg viszont már nagyon nagy adósságai vannak, a neki tartozó adósok pedig fizetésképtelenek. - Százharminc emberreI kezdtünk Ivan Kalina szövetkezeti elnök: A törvény nem ismerete nem szolgálhat mentségül (A szerző felvételei) Lapunk március 18-i számában jelent meg az Ók adják a tudást és a technológiát című riport, melyben azt próbáltam leírni, mitől nyereséges a runyai szövetkezet. Egy gömöri származású pozsonyi ismerősöm mindjárt kioktatott: nem igaz, amit írtam, a szövetkezet nem olyan jó, ahogyan .azt nekem elmondták. Elsorolta, hogy nagy problémák vannak ott a transzformációval, a betelepült szlovákok ki akarják forgatni a földjükből az őslakosokat, mert ugyanazt a területet követelik, amelyet az eredeti tulajdonos is visszaigényel, ráadásul még az is visszakapja földjét, aki annak idején a deportálásokat szervezte, s állítólag úgy szerezte vagyonát, hogy a deportálásra kijelöltektől hagyta magát lefizetni. Ismerősöm egy jótanácsot is adott: a szomszédos falu, Hanva lelkészénél érdeklődjem, mivel a runyai egyházközség is hozzá tartozik, így ö ismeri a legjobban a falut. Sajnos, a lelkészt nem találtam otthon, de a hanvaiak a saját falujukról annyi mindent elmeséltek, hogy felötlött bennem a gyanú, nem tévesztette-e össze ismerősöm a két falut, mert az általa felrótt problémák pontosan Hanvára jellemzőek. Törvényesen csapták be az embereket? Mivel a lelkészszel nem beszélhettem, Runya polgármesterét, Ragályi Ferencet kérdeztem a falu és a szövetkezet dolgairól. Ó nem tudott olyan esetről, hogy ugyanazt a területet két tulajdonos igényelné, és a deportálásnál ügyködő személyt sem tudta vagy a

z "embereket nem akarta megnevezni. Azt azonban megerősítette, a transzformáció során akadtak problémák, például az, hogy túlságosan nagy vagyonértékhez kötötték a szövetkezeti tagságot - aki a szövetkezet vagyonában nem részesedik legalább 47 ezer korona értékkel, azt kizárták a tagok sorából. A község lakosai közül nagyon sokan nehezményezik, hogy így megfosztották őket szövetkezeti tagságuktól. Az említett összeget ugyan a taggyűlésen is megszavazták, tehát törvényesen jártak el, a polgármester szerint mégis becsapták az embereket, mert nem világosították fel őket, hogy más megoldás is van, mint amit a szövetkezet elnöke javasolt. - Igaz, sok szövetkezetben sokkal alacsonyabb vagyonértéket szabtak - mondta Ivan Kalina a szövetkezet elnöke -, de a mi szövetkezetünknek nagy az aktív vagyona, ezért szabhattunk magas értéket. Nem tagadom, hogy ez egyfajta kiválasztást is szolgált, hiszen kevesebb taggal jobban irányitható a gazdaság, és bizony vannak olyanok, akik munkájuk alapján nem is érdemlik meg, hogy beleszólásuk legyen. A kifogásokat peJig a taggyűlésen kellett volna elmondani, a törvény nem ismerete nem mentség. A gondok a földmérésből erednek Mint már említettem, ismerősöm leginkább azt nehezményezte, az előző írásomban nem utaltam arra, hogy a háború után, az Ukrajnából jött telepesek az őslakosokat akarják ma kiforgatni birtokukból, és ebben az elnök is kezükre játszik. Ivan Kalina erre a vádra dokumentumokkal válaszolt. Elém rakta azokat az jlgármester: En úgy látom, becsapták okmányokat, amelyekkel az igénylők bizonyítják, hogy a visszaigényelt terület a jogos tulajdonuk. 1946-ban az Ukrajnából áttelepülteknek a nagybirtokos Zsoldos család konfiskált birtokából mértek ki akkora területeket, amekkorát Ukrajnában hagytak. Az elnök megmutatta a pozsonyi levéltár által hitelesített földkiutalási okmányokat arról, hogy ki mekkora területet kapott, s amelyek a legfelsőbb bíróság Nemzetiségi ellentétek nincsenek A falu lakosaival beszélgetve hallottam olyan véleményt, hogy akad, akinek nem tetszik, hogy Ukrajnából áttelepültek most több földet kapnak vissza, mint sok őslakos, de olyannal nem találkoztam, hogy valaki törvényellenességgel vádolná őket emiatt. Egy áttelepülttel, Ján Ulineccel is beszéltem, aki 1962 óta dolgozik a szövetkezetben és most szintén visszakap 10 hektár földet, amennyit az apja kapott az Ukrajnában hagyott birtoka helyett. Tagadta, hogy most emiatt bárki is támadná őt, s elmondta, hogy nemzetiségi probléma sem volt itt soha köztük és a magyar őslakosok között. Ő maga egyformán jól beszélt velem magyarul és szlovákul is. Nem vagyok sem jogász, sem törvényszakértő, épp ezért nem ítélhetem meg, mikor törvényes a földek visszaadása. Ismét más dolog, igazságos-e az eljárás, de a két dolog sajnos nagyon nehezen választható külön egymástól. Adósság itt is van Abban mindenképpen igaza volt ismerősömnek, hogy nem olyan ide- mondotta az elnök - majd az átszervezéskor körülbelül 40 embert elbocsátottunk, de ezzel csak a munkakerülőktől és más hasonszőrűektől szabadultunk meg. Igaz, további elbocsátások is szükségesek lesznek, de a rendes embereknek igyekszünk más munkalehetőséget biztosítani. A múltkori riportban említett takarmánykeverő létesítése is jó úton halad, az ukránszlovák közös vállalat ügyében pedig épp látogatásom napján tárgyalt az elnök az ukrán partnerekkel, a vállalatnak Leopolis néven való bejegyzéséhez készítették elő az iratokat. A tervek megvalósításán tehát dolgoznak, de az elnök májusban távozik a szövetkezetből, ha jól vettem ki szavaiból, azért, mert nem lát kiutat a jelenlegi, rózsásnak éppen nem mondható helyzetből. Egyébként ott a helyszínen is hallottam visszhangot múltkori írásomra. Egy hanvai vállalkozó, Juhász István elmondta, amikor elolvasta, hogy az egyetlen, nagyobb területen vállalkozó magángazdát még a traktorosa is cserbenhagyta, ó rögtön elhatározta, csak azért is megmutatja, hogy egyénileg is lehet gazdálkodni. Bérbe vette a kérdéses földet, és már be is vetette. Hát, így is lehet. GAÁL LÁSZLÓ 1993. ÁPRILIS 15. BEMUTATÓ A THÁLIÁBAN A Kassai Thália Színház plakátjai bemutatóra hívják a közönséget - ezúttal elsősorban a legifjabb nézőket - április 19-én, 10.00 órakor. A Hókirálynő című zenés mesejáték elevenedik meg a színpadon. A bemutató kapcsán Fabó Tibor, a színház művészeti vezetőjét kérdeztük meg: - Miért választotta a kassai színház ezt a darabot? - Mindig fontos feladatunknak tartottuk, hogy a legifjabbaknak is játsszunk. Nemcsak azért mert a jövendő közönségét is tiszteljük bennük, hanem mert fontosnak érezzük, hogy amikor manapság a képernyőről egyre több ízléstelen bárgyúság ömlik a gyerekekre, a színpadról igazi mesét, igazi érzelmeket adjunk nekik. Ezért választottuk a Hókirálynőt, az Andersen mesét, amelyből Jevgenyij Svarc írt színpadi játékot, Romhányi József magyarította rendkívül szellemesen, Lendvay Kamilló szerzett hozzá fülbemászó zenét. Igaz, a Hókirálynöt másfél évtizede már játszotta színházunk, de úgy gondoltuk, azóta újabb gyereksereg cseperedett színházlátogatóvá, és ezt a mesét meg kell ismerniük. - Kiket láthat a közönség a mesében a színpadon? - Úgyszólván az egész társulat szerepel a mesejátékban. A nyugdíjas Gyurkovics Mihállyal kezdve, olyan tapasztalt művészekkel folytatva a sort, mint Gombos Hona, Érsek György, egészen a fiatalokig, Bocsárszky Attiláig, Rajczi Adriennig szinte mindenki. A címszereplő: Thirring Viola. A darab rendezője Dezsényi Péter, aki januárban szerződött hozzánk. Segítőtársai visszavisszatérő vendégek színházunkban: Haščák Jozef díszlet- és jelmeztervező, Szabados György zenei munkatárs, Szekeres József koreográfus, dr. Tichý Vlastimil korrepetitor. Munkájuk nyomán bizonyára olyan előadás születik, amely elnyeri nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek tetszését is. - Ebben az évadban még mit tartogat nézőinek a Thália? - Több bemutatót - sajnos - már nem tudunk tartani. Ennek elsősorban szorító anyagi helyzetünk az okozója. Szeretnénk azonban az évad hátralévő részében is közönségünk kedvében járni. Felújítjuk Steinbeck Egerek és emberek című színművét, vendégül látjuk az Egri Gárdonyi Géza Színházat és a Torontói Magyar Színházat. Az egriek a Kaviár és lencse című komédiát, kanadai vendégeink pedig Miller Pillantás a hídról című drámáját játszszák el Kassán. Mi is több külföldi vendégszereplésre készülünk. Nyíregyházán több előadásban az Ágacskát játsszuk, Egerbe a Steinbeck-darabot visszük el, fesztiválokon is részt veszünk: Kisvárdán, Tatabányán, Budapesten. És természetesen sokat játszunk itthon is. - Reméljük, sok sikerrel. Köszönjük a tájékoztatást. -tó A KÖZÖS BÚN BÉNÍTÓAN HAT N

emrégiben alkalmam volt reszt venni JÔZEF TISCHNER lengyel papfilozófus pozsonyi előadásán. A katolikus pap szorosan együttműködött a Szolidaritással, könyvet is irt a Szolidaritás etikáiéról. Több filozófiai mű szerzője. HOMO SOVIETICUS Című esszéje - amelyet egy hetilapban publikált, nagy visszhangot keltett. Pozsonyi előadáséiban is foglalkozott ezzel a témával. A probléma, amely a homo sovieticus kifejezéssel kapcsolatos, a kommunizmus bukása utáni örökséggel függ össze, valamennyien örökséget hordozunk magunkban, mondta. Több mint negyven évig úsztunk abban a folyóban, amit neveztek kommunizmusnak, neveztek szocializmusnak. Nehéz úszni a folyóban s közben nem átnedvesedni. Többé-kevésbé valamennyien vizesek lettünk. Posztkommunista nemzedék vagyunk, s a kommunizmussal folytatott harc eredményeként megfertőződtünk a kommunizmus kórjával. S csak most látni, mekkora pusztítást végzett ez a betegség! A sztálini időkben azt tartották, ha van ítélet, vádlottat is találnak hozzá. Ez vonatkozik a sztrájkra is - aminek Tischner nem híve, mert más harcolni az érdekekért és más a munka rendszeréért, véli. Sok esetben nem tudni, hogy a sztrájkolók miért és ki ellen sztrájkolnak... A múlttal való leszámolásnak két aspektusa van, az egyik a jogi, a másik az erkölcsi, világnézeti, vallási aspektus. Elveszett negyven évről beszélhetünk vagy mindennek ellenére felmutatható valamilyen szellemi eredmény? A homo sovieticus megjelölést elöször pozitív értelemben használták az orosz, illetve a szovjet ember megjelölésére, aki nem fél a golyótól, a veszélytől. A homo sovieticus embertípus a kommunizmus, a szocializmus feltételei között alakult ki. Ennek a típusnak a leírása ugyanolyan objektív, higgadt megfogalmazást igényel, mint ahogyan a romanticizmus, a felvilágosodás emberéről beszélünk. Mielőtt dicsérnénk vagy elmarasztalnánk, kötelességünk megérteni. A magántulajdon kritikája azt szuggerálta, hogy az összes bűn között a legnagyobb a magántulajdon. Az ember életében kétféle bűn létezik: az egyik rejtett, a másik látható. A magántulajdon látható bűn. A bűnösnek háza, földje, autója, dollárja van. Akinek nagyobb a vagyona, nagyobb bűnös. Akinek nem lehet földje, gyára, van-e joga önmagához, vagyis lehet-e tulajdonosa önmagának. A magántulajdon kritikája addig ment, hogy meggyőzte az embert arról: ő maga a társadalom tulajdona. Belénk rögződött, hogy nem vagyunk a magunk urai, hanem egy kommuna, szövetség vagy állam tulajdona. Ennek tudatosítása a gondolkodásban is megynilvánult: ha én valakinek a tulajdona vagyok, akkor a tulajdonosnak kell rólam gondoskodnia. Mutasd meg, milyen közegben élsz, s én megmondom, mennyire vagy szabad! A szabad térben - a falun élők - mindig szabadabbak, mint a lakótömbben élők. A kommunizmus bevonta az állampolgárt a hatalom bizonyos rendszerébe, lehetőséget nyújtott neki, hogy részt vegyen a hatalom gyakorlásában. Bár ez látszólagos részvétel volt, mégis valóságnak tűnhetett. Lengyelországban 1968-ban diákmegmozdulások voltak, a rendőrség szétverte a diákokat, s országszerte tüntettek a munkások a rendőrség - mellett. Ebből talán azt vonhatnánk le, hogy minden munkás részt vett abban a disznóságban, amit a kormány elkövetett? Bűnrészessé váltak a munkások? Nem! A totalitarizmus lényege éppen abban rejlik, hogy minél több legyen a bűnrészes. A közös bűn bénítóan hat. Különösen vonatkozik ez a szovjetekre. Az ő sorsuk úgy alakult, hogy minden nemzedék lelkiismeretén szárad valamilyen gyilkosság. A szocialista ember élete kívülről nézve rendben volt. Házak épültek, autókat vásároltak. De a gyerekek nem akartak abban a házban lakni. Van pénz, de nincs lélek. A kommunista szülők gyerekei lázadoztak a szüleik ellen. Tragédiákra került sor. Józef Tischner egy esetet említett. Kommunista szülők gyermeke az ellenzékben kezdett tevékenykedni, s az apa megtudva ezt, el akarta kergetni fiát a házból. Egy kollégája, ugyancsak kommunista, megakadályozta benne. Ti heten voltatok testvérek, mondta az apának, mind hívők, te az egyetlen ateista. Az anyádnak fájdalmat okoztál vele, mégsem zavart el a háztól... Mindenki benne volt, benne van a bűnben, de egyesek képesek kiszabadulni belőle. De csakis valamilyen erő képes kigyógyítani és kivezetni az embereket a világosságra. Nehezen tudok más erőt elképzelni, mint a kereszténységet. A széles értelemben vett kereszténységre gondolok, nemcsak a katolikus egyházra - szögezte le Józef Tischner, a katolikus pap. (kiedrowska)