Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-10 / 57. szám, szerda

1993. MÁRCIUS 10. TŰJSZQ* SPORT PLUSZ 10 SPORTVILÁG '93 • A FUTBALL 7 budapesti hetilap az elmúlt év eredményei alapján ösz­szeállftotta sorrendjét. Összesen 153 együttest értékeltek (legalább egy hivatalos meccset kellett játsza­ni). Felettébb furcsa rangsor alakult ki! Az eteő helyen a százszázalékos (3 győzelem, 5:0) Oroszország áll, második az argentin gárda (92,85 százalék, 6 győzelem, 1 döntetlen — 21:3), harmadik az új-zélandi csapat (87,50 százalék,-3 győzelem, 1 dön­tetlen — 15:1); a további sorrend a kővetkező: 4. Madagaszkár 83,33; Kuba 83,33; 6. Honduras, 7. Trinidad és Tobago, 8. Nigéria, 9. Sierra Le­one, 10. Belgium,... 61. Dánia (az el­múlt év Európa-bajnoka) 53,84. A csehszlovák válogatott 37,50 száza­lékos teljesítménnyel (1-4-3,11:11) Kongó és Thaiföld mögött(!) a 103. helyen áll. e ALAN EAGLESON, a Kanada Ku­pa igazgatója szomorúan állapította meg csupán ötvenszázalékos esély van arra, hogy 1995-ben lebonyolítsák az egyre nagyobb népszerűségnek ör­vendő nemzetközi jégkorongtornát! Ezzel kapcsolatban Wayne Gretzky ki­jelentette „Inkább a téli olimpia miatt három hétre szüneteljenek a küzdelmek az NHL-ben, mint nyolc hétre félbesza­kítani a bajnokságot a Kanada Kupa végett..." • EGYRE JOBB FORMÁBA len­dült Dominik Hašek, a kanadai­amerikai profi jogkorong NHL-ben szereplő Buffalo cseh kapusa. New Yorkban, az islanders elleni ranga­dón szenzációsan védett, s neld volt köszönhető, hogy csapata értékes döntetlent (2:2) harcolt ki. Ivan Hlin­ka, a cseh hokiválogatott vezető edzője megjegyezte: „Ha így folytat­ja, s számunkra kedvezően alakul­nak a dolgok az NHL-ben, akkor ter­mészetesen számítok Haíekra!" Va­jon ott lesz-e a németországi világ­bajnokságon? • BOBBY MOORE EMLÉKÉRE jóté­konysági célú mérkőzést tervez az An­gol Labdarúgó Szövetség. Nem akár­kik lépnének pályára a nyáron a Wembley-stadionban: Európa ós Dél­Amerika legjobb futballistái! Az előbbi válogatottat Franz Beckenbauer irá­nyítaná, az utóbbit, ki más, mint Pelé. A második „félidőben" az egykori sztárok is játszanának. A teljes bevételt az edinbourgh-i kórház kapná. Itt kezelték ugyanis Moore-t... • NEGYVENHÁROM ÉV UTÁN is­mét Tajvanra látogattak a kínai ko­sárlabdázók. A küldöttségnek több órát kellett várakoznia, mert a csa­patvezető, Jang Bajong vízumkérel­mét elutasították. Mégpedig azért, mert a szakvezető tagja volt a kom­munista pártnak. Hosszas huzavo­na után a tajvaniak mégis kötélnek álltak... A 24 kosarast és a 12 vezért a Tajvani Sport Szövetség legmaga­sabb képviselői fogadták. e IMMÁR HARMADSZOR megy férjhez Karin Enke, az egykori Kelet­Németország háromszoros olimpiai, ti­zenegyszeres világbajnok gyorskor­csolyázója. A 31 éves volt sportoló ez­úttal a 36 esztendős Henning Richtert, egy biztosító vállalat ügynökét válasz­totta. Enke egyszeriben olyannyira val­lásos lett, hogy szinte naponta jár templomba. Ezzel kapcsolatban a kö­vetkezőket nyilatkozta: „Honeckerék nem örültek annak, ha valaki hívő volt!" e A JÓL ÉRTESÜLTEK úgy tud­ják, a Bayern München erőssége, Matthäus visszatér Olaszországba. Ezt azzal magyarázzák, hogy a válo­gatott futballista a müncheni Shera­ton Szállóban együtt ebédelt két olasz úriemberrel. Matthäus: „A két profeszornek semmi köze a focihoz, csak a közelmúltban megműtött tér­demet vizsgálták meg. Különben, a biztosítási összegről volt szó, amit korábbi klubom, az Internazionale fi­zetett KII Az könnyen előfordulhat, hogy 1994-ben elbúcsúzom a Bayemtő). Végleg! Sem Japánban, Sem Olaszországban nem folyt­atom..." • PAULO ROBERTO FALCA01985­ben sztárként búcsúzott az AS Roma futballcsapatától. A 39 éves sportem­ber később a brazil válogatott edzője lett. Nem járt sikerrel, most ismét visz­szatórt az olasz fővárosba — az Italia Uno tévétársaság kommentátoraként. (zsi) NAGYMAGYARON TAROLNAK A TEKÉZŐK Dübörögve gurulnak a súlyos tekegolyók a műanyag borítású pályán a gondosan felállított bábok felé. A golyó minden egyes becsapódása olyan látványt Idéz fel, mint egy katasztrófafilm; csakhogy ez esetben nem a házak omlanak össze a földrengés következtében, hanem a bá­buk repülnek szerteszét. Minél nagyobb a tarolás, annál jobban örül a maroknyi szurkolócsapat. Javában zajlik a Varia Zlaté Klasy— Trnava B összecsapás a férfi teke SZNL nyugati csoportjában. A többórás küzde­lemben a hazaiak győztek, így elégedetten ülhetünk le a szakosztály ve­zetőségével felidézni a nagymagyari tekesport múltját és megvitatni je­lenét. „Hivatalosan 1957-ben alakult meg nálunk a férfi tekeszakosztály. Azon­ban már régebben űzték e sportot a helybéli kocsma udvarán. Az indu­lásnál szerencsénk volt, ugyanis a közeli Pozsonyból lejött segíteni Im­rich Mihály, az 1962-ben vb-t nyert csehszlovák csapat tagja, sőt az Energia országos bajnok gárdája is. Megismertettek a fontos szabályok­kal, megadták a kezdőlökést a helyes irányba" — vázolta fel az indulást Szlanlcska Ferenc, aki 1975—88 között volt a szakosztály elnöke. A férfiak a pozsonyi városi bajnokság­ban kezdték a pontvadászatot, majd következett a kerületi csoport, a szlo­vák II. liga, és 1975-ben bejutottak a Szlovák Nemzeti Ligába, ahol újonc­ként megszerezték a 3. helyet. Ilyen kimagasló teljesítményt az­óta sem értek el, később kiestek a SZNL-ből, majd 1986-ban újra fel­tornázták magukat, s jelenleg a ha­zai élvonal nyugati csoportjában versenyeznek Keszőcze László já­tékos-edző többszörös egyéni baj­nok és országos helyezett vezeté­sével. A női teke útja kevésbé szö­vevényes; 1978-ban alakultak, s mint Ifjúsági együttes rajtoltak a felnőttek között. Jelenleg a nagy­magyari női teke sikerének csú­csán van, négy ponttal vezeti a ke­rületi bajnokságot, így megvan minden esélye arra, hogy pályafu­tása során először játszhasson a szlovák élvonalban. A hölgyek szintén dicsekedhetnek szép egyé­ni sikerekkel, elsősorban Marlcsné Kunyi Zsuzsanna és Bartalosné Hurtony Éva révén. Talán nem is kell mondani, hogy Nagymagyar a legkisebb település mind a férfiak, mind a nők bajnoksá­gában, hiszen ilyen magas szinten már Sellye, Trencsén, Nagyszombat, Pöstyén ós Pozsony együttesei ját­szanak. Hogy mi ennek a titka? Ne­1975-ben az NPA FIQ, a Nemzetközi TekeSzővetség budapesti kongresz­szusán elfogadták a műanyag borí­tást. A 70-es években meglehetősen élénk nemzetközi forgalmat bonyo­lított le a szakosztály, hiszen Euró­pa minden tájáról jöttek megszem­lélni a szakértők, hogyan bírja a bo­rítás a tömör tekegolyók általi szüntelen megterhelést. Mikor a férfiak feljutottak a SZNL-be, a két­pályás csarnokot négypályásra építették ét, automata tekeállítóval és elektromos eredményjelzővel látták el, így nemzetközi versenyek A nagymagyari tekecsapat héz megmondani, de annyi bizonyos, hogy a szívonalas tekepálya meglé­te nagyban segített a sikerek szüle­tésében. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, a tekevilág történetébe örökre beírta nevét a nagymagyari tekecsarnok: 1972-ben a világon elő­ször itt alkalmaztak aszfalt borítás he­lyett műanyag borítást (szadurit), itt tesztelték le először az új műszaki megoldást. Nagymagyar és a teke­sport örömére egyértelmű sikerrel, hi­szen azóta a világon már széles kör­ben elterjedt a szadurit megoldás, megrendezésére is alkalmassá vált a sportcsarnok. E tényt ki­használva baráti, szakosztályok közötti megegyezés keretében sor kerüli néhány nemzetközi rendezvényre. Magyarországról a soproni és győri gárdát fogadták. Ausztriából a Credltanstalt Wien együttesét és a német Heidelberg tekézőit. Sajnos, pénzszűke miatt a kapcsolatok, a kölcsönös talál­kozók megszakadtak. A teke nem fürdik rivaldafényben. Bár hazánkban és Magyarországon világszínvonalon űzik, mégis keveset tudunk róla. Milyen alapszabályai vannak, hogyan edzenek a tekézők? Keszőcze László a férfiak és Varga Csaba a nők edzője válaszolnak: „Egy-egy csapat hat tagból áll. A kerületi bajnokságban száz dobást, míg a SZNL-ben 200 dobást kell tel­jesíteniük a versenyzőknek. A dobá­sok fele teli, a fele tarolás. Az első esetben mind a kilenc bábu fel van állítva, az utóbbiban pedig addig kell gurítani, míg az összes le nem dől. A 100, illetve 200 dobás végén összeadják az ütött fák számát, s a hat versenyző összteljesítménye ad­ja a végeredményt. Heti két edzést tartanak a nők és a férfiak. Az ideá­lis kiegészítő sport az úszás, ez ná­lunk megvalósíthatatlan, így futás­sal, különböző labdajátékokkal pó­toljuk. Nagyon fontos a kiegyensú­lyozottság, a lelki nyugalom, de azért a kondíció sem lényegtelen. A 200. dobáshoz közeledve is ugyan­olyan lendülettel és pontossággal kell kivitelezni a gurítást, mint a lege­lején. Van azonban a tekének egy előnye, s ez pedig a kortalanság — akár 60 évesen is versenyszerűen lehet űzni." Mikor a tervek, a távlatok kerül­nek szóba, minden szárnyaló el­képzelést földre rántott egyetlen szó: a pénzhiány. Hosszú éveken keresztül a helyi Agroprogress fi­nanszírozta a nagymagyari spor­tot, ám az 1989-es fordulatot kö­vetően a cég nehéz helyzetbe ke­rült. Hogy a teke fennmaradjon, támogatót cserélt, s 1992-től már a helyi Varia Kft. a főszponzora. Ennek ellenére anyagiak hiányá­ban meg kellett szüntetni az ifjú­sági csapatot. Ősztől azonban új­ra lesz utánpótlás, mert a szabá­lyok előírják, hogy az a gárda, amelyik SZNL-t játszik, Ifjúsági együttest is kell versenyeztetnie. A szakvezetők bizakodók; bár egyelőre nem tisztázott, hogy Csehszlovákia kettéválása után miként fog szerveződni Szlovákia férfi és női élvonalbeli bajnoksá­ga, a nagymagyari tekesport tör­ténetében először van reális esély arra, hogy mindkét csapata orszá­gos bajnokságban öregbítse a község hírnevét. SIDÓ H. ZOLTÁN HOGYAN SAKKOZTAK A MOSZKVAI PARTVEZEREK? SZIGORÚAN TITKOS AKTÁK Oroszországban az utóbbi időben egyre több, a múltban titkos, sőt, szigorúan titkos anyag kerül napvilágra. Nemcsak a nagypolitikában léteztek ilyen dokumentumok, levelek, jelentések, hanem a sportban Is. Az akkori sportvezelők küldték a „titkos" jelzővel ellátott jelen­téseket. Szinte hihetetlen, milyen óriási jelentőséget tulajdonítottak egy-egy eredménynek, a balsikert úgy értékelték, mint a rendszer ar­culcsapását. A moszkvai Szovjetszkij Szport legutóbb a sakkéletbó'l merített. Az érdekes és tanulságos eset szereplői ma Is jelentős em­berek a sportágban. Szergej Pavlov, a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő Testnevelési és Sportbizottság elnö­ke (ezt megelőzően a Komszomol el­ső titkára volt) 1971. július 21-én leve­let írt a párt központi bizottságának. A levél száma 1543 t. (titkos). A sportelnök értesítette a legmaga­sabb pártvezetést egy rendkívüli esetről, amely Mark Tajmanov sakknagymesterrel törtónt a Sere­metyevói repülőtéren végzett vám­vizsgálat során. A vámosok kivették Tajmanov poggyászából Szolzse­nyicin „Az első körben" című köny­vét, továbbá egy borítékot, amely­ben 1100 holland gulden volt. Felve­tődik a kérdés: vajon hogyan kap­csolódik ez az egyszerű utazó szá­mára is kellemetlen eset az ismert szovjet nagymesterhez, Tajmanov­hoz, az SZKP KB-hez és a Szpassz­kij—Fischer világbajnoki mérkő­zéshez? A legegyszerűbben Tajmanovot, bár rendelkezett hivatalos enge­déllyel a vámterületen való szabad áthaladáshoz, mégis alávetették a vámvizsgálatnak. Kanadából érke­zett haza a Robert Fischer ellőni vi­lágbajnoki negyeddöntő után, s ahogy Szergej Pavlov írja az SZKP KB-nek, „példa nélküli vereséget szenvedett a szovjet sakkozó". Moszkvában ezt úgy értékelték, hogy a vereség a szovjet sakkiskola és az egész szocialista rendszer mélységes megsértése. A leszámo­lás nem is maradt el. Figyelembe véve a cselekedet sú­lyát, Tajmanovot a sportbizottság — a helytelen magatartás és a vá­melőírások megsértése miatt — megfosztotta a „sport érdemes mes­tere" címtől, és kizárta a szovjet vá­logatott csapatból. Tajmanov büntetésével mintegy figyelmeztették Szpasszkijt és a töb­bi szovjet sakkozót, hogyan kell a haza és a szocialista rendszer be­csületét óvni. A hasonló figyelmezte­tésekhez nem volt nehéz okot találni. Alekszej Bondarenko, a rosztovi területi pártbizottság első titkára le­velet írt az SZKP KB-nek, amelynek a keltezése 1971. október 11. volt. A titkár ebben jelentette, hogy szep­tember 26-án Sahtiban, több mint 200 ember előtt Szpasszkij „hami­san" beszélt a szovjet sakkozók helyzetéről, támadta a szovjet való­ságot. „Szpasszkij azt állította, ha­zánkban nem fordítanak megfele­lő gondot a vezető sakkozókra, munkájukat rosszul honorálják... Távolmaradását a Szopvjetunió sakkbajnokságától azzal magya­rázta, az első helyért alacsony dí­jat adtak (250 rubel). Szpasszkij megemlítette: a legmagasabb pénzdíjat külföldön kapta (5000 dollár), míg otthon csak kétezer rubel volt a honoráriuma. Panasz­kodott a hallgatóságnak anyagi helyzetére, s megemlítette, fizeté­se 300 rubel, amelyet azért kap, mert a Lokomotív edzője. Ugyan­akkor edzői tevékenységet nem fejt ki!" — írta Bondarenko. Szpasszkij, az első titkár vélemé­nye szerint, elképesztő „tévedése­ket" engedett meg magának. Az egyik kérdésre válaszolva, tisztelet­tel ós rokonszenvvel beszélt a hí­vőkről. — Papi családból származom, és ha nem lett volna belőlem sak­kozó, akkor nagyon szívesen len­nék pap — jelentette ki Szpasszkij. Szergej Pavlov, a sportbizottság el­nöke többek között a következőkről tájékoztatta a mindenható KB-t „Szpasszkij igen tehetséges ember, aki a döntő pillanatban ké­pes mozgósítani tudását és erejét a cél elérése érdekében. Még van­nak tartalékai. Azonban nehéz gyermekkora és nevelési hiá­nyosságai miatt időnként kritikát­lan, éretlen kijelentésekre ragad­tatja magát, vét a rendszer ellen, és nem elég munkaszerető. Emi­att a Szovjet Testnevelési és Sportbizottság kénytelen volt fo­kozni az ellenőrzést a világbajno­ki párosmérkó'zésre való felké­szülése során. Fáradságos mun­kát végzett, amely azonban egye­lőre kisebb eredményeket hozott. A továbbiakban ebbe a munkába igyekszünk bevonni társadalmi szervezeteket és a Lokomotív sportegyesületet." Több nagymester részvételével edzőtáborozást rendeztek Fischer játékának tanulmányozására, s összeállították az amerikai sakkozó 15 óv alatt lejátszott, több mint 500 játszmájának kartotókáját. A szovjet nagymester felkészítésébe bevon­ták a legtapasztaltabb edzőket, el­méleti és gyakorlati sakkozókat. Az edzőtanács összeállította Szpassz­kij egyéni felkészülési tervét, amely ugyancsak megtalálható a KB titkos dossziéjában (1971. október 22., szá­ma 2814/t.). „A fő cél — a győzelem. Az eredményén kollektívánk felel, amelynek tagjai: Szpasszkij, Bon­darevszkij, Geller, Krogius és Nej nagymesterek. A felkészülés min­den résztvevője írásban kötelezi magát, hogy a szolgálati titkot megőrzi!" — olvasható az aktában. Az SZKP KB propagandaosztálya véleménye szerint: „Szpasszkij elv­társ számára megteremtettük a feltételeket a Fischer amerikai nagymester elleni sikeres szerep­léshez." A meccs létrejött, s a szurkolók nyilván emlékeznek, Robert Fis­cher 12,5:8,5 arányban győzött. Sem az SZKP KB, sem pedig a sakk szövetség nem bocsátotta meg Szpasszkijnak ezt a vereséget, a szovjet sakkiskola több mint húsz­évi hegemóniájának elvesztését. Szpasszkij 1978 áprilisában kimaradt a válogatottból. Ennek oka: házas­sága egy francia nővel, Párizsba költözése, a francia állampolgárság megszerzése. Borisz Szpasszkij bejelentette a Szovjetunió franciaor­szági nagykövetségének, szeretne szovjet színekben versenyezni a nemzetközi tornákon. Kérte, adják ki új szovjet útlevelét és a többszöri ki­és beutazási vízumot, mivel a Szov­jetunióban maradt tizenegy eszten­dős fia... A sportbizottság (titkos levél az SZKP KB-hez, 1979. február 15., szá­ma 728) ós az SZKP KB propagan­daosztálya javaslatára (ugyancsak titkos levél, február 28-i keltezéssel), a külügyminisztérium Szpasszkij ké­relmét elutasította! (NIL)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents