Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-10 / 57. szám, szerda

PUBLICISZTIKA 1993. MÁRCIUS 10. MINDEN POSTÁN BÁRMI NYELVEN A Kovács Mária tudósításához rI (A postán csak szlovákul, Új Szó, 1993. március 3.) szeretnék pár gondolatot lúzni. A késedelemért az olvasók bocsánatát kérem, az időmből nem futotta az írásra. Rokonaink élnek ott, de nemcsak az ő védelmükben emelek szót, a jelenség minden itteni magyart és szlovákot érint, s az ügy pgi és etikai vonatkozásaira kívánom fölhívni a közfigyelmet. Kezdjük az utóbbiakkal. A posta nemzetközi intézmény, világnyelve a francia, feladata pedig egy sajátos, haszonhajtó szolgáltatás, amely mindenkit, aki erre igényt tart, anyanyelvétől függetlenül megillet. Nem láttam még olyan postát, pedig számos ilyen európai létesítményben megfordultam, ahol ilyen (elnézést a jeliéért!) hülye szövegekkel fogadták volna i betévedőket. A posta minden alkalmazottinak, aki a közönséggel kapcsolatba kerül, udvariasan és készséggel kell kielégítenie a rendeltetésszerű szolgáltatásaira igényt tartók óhajait - már csak azért is, mert az illetők fizetnek értük. Ha az alkalmazott nem tudja a nyelvet, amelyen megszólítják, s lehetnek ők angolok, franciák vagy malájok is, ne egy feliratra böködjön, amelyet az ügyfél talán nem is ért, hanem használja intelligenciáját, vagy ha abból nem futja, kérjen | segítséget, ahogy az minden kulturált környezetben szokás, s az erkölcsi kódexek is előírják. Ezt követeli a szolgálat, amelyre szerződött és fölkészítették. Ha nem képes rá, semmi keresnivalója az ablak mögött. Az ügyfelek pénzéből él, bánjék hát velük tisztelettel, ne gázoljon a méltóságukba, ha pedig ezt a környezetet választotta lakhelyéül, a saját érdekében is alkalmazkodnia kell hozzá. Ne féljen magyar polgártásainak \ nyelvétől, nem harap, viszont ellenséges viselkedésével, kis nyelvi imperializmusával nemcsak környezetében kelt ellenhatást, I hanem a tulajdon életét is megkeseríti. Ajánlom, ne a hódító arroganciájával, hanem a demokrata türelmével közeledjék | a íüleki magyarokhoz. Vagy megszoksz, vagy megszöksz, hirdeti a magyar szólás, amely tapasztalataink szerint erre az alaphelyzetre is érvényes. Kovács Mária ötlete megfontolandó: a posta számos más munkakört is kínál azoknak, akik egy adott poszton rosszul vizsgáztak. Lehet az illető osztályozó, raktáros vagy kézbesítő is. Az utóbbi munkakör egyebek közt arra jó, hogy í dolgozó a terepen a helyi többség s a környék meg a szomszéd ország nyelvével és kultúrájával s magukkal a magyar ajkú lako\ sokkal is megbarátkozzék. I Igyanezt címzem a füleki posta igazU gatójának és fölöttes szerveinek. I Miként tűrhetik, esetleg ösztönözhetik, hogy az intézményük szellemével és küldetésével ellenkező feliratok kerüljenek a pultok lölé? Mit szólnának, ha ilyen szövegek \ vicsorognának az osztrák, az angol, a frani vagy éppen a közeli magyar postákon, I s így bánnának el velük s a szlovák ügyfeIekkel a salgótarjáni, pásztói vagy budapesti kollégáik? Nyilván fölháborítaná őket, s veI i engem is. Joggal hozza ki sodrából Fülek magyar I és jóérzésű szlovák polgárait, ha egy nyilán máshonnan jött postai alkalmazott a heifi többség érzékenységét piszkálja. Ugyanikor az illető hölgyek nem gondolják meg, toíjy viselkedésükkel vakon szeretett nemlelüknek is rossz szolgálatot tesznek. Aki I iijyaras helyesen szereti nemzetét és anyanyelvéi, az barátságos, mosolygós arcával es türelmével szerez neki híveket. A hölgy I és mindazok, akik viselkedését eltűrik vagy éppen bátorítják, undort ébresztenek nemzetük iránt. Helyesebb volna, persze, ha csak magukkal szemben hívnának ki ellenszenvet, ám az emberi természet ismeretében nyugodtan föltehetjük, hogy a füleki magyarok többsége s a legtöbb ily módon sértett méltóságú magyar általánosítani fog, s a kihívó felirat láttán, a nyelvtörvény s a mindenfelé gyakran hallható meg olvasható szlovák soviniszta kiszólások légkörében minden szlovákra ki fogja terjeszteni ellenszenvét. Postás és egyéb hölgyeim és uraim, ezt óhajtják-e? Ne acsarkodjanak és vicsorogjanak, hanem forduljanak nem akármilyen anyagi és szellemi értékeket teremtő magyar polgártásaik felé barátságos mosollyal, türelemmel és megértéssel, s hagyják, hogy azon a nyelven szóljanak, amellyel maga Isten ajándékozta meg őket. A baljóslatú ,,Na Slovensku po slo/i vensky" szólam a szlovák fasizmus egyik legförtelmesebb szellemi terméke, s a nemzet szégyene, hogy ennyi évtizedet túl tudott élni. Ajánlom, azonnal felejtsék el, mert aki él vele, sérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, az így-úgy mégiscsak demokratikus szlovák alkotmányt és törvényeinket. Panaszkodnak egyesek, hogy rossz Szlovákia híre a világban, s állítják, hogy nem értik, miért. Nos, pontosan ezek a jelenségek rontják az ország s a nemzet jóhírét, maguk a szlovákság ostoba egyedei okoznak nehezen behozható hátrányokat nemzetüknek és országunknak. A kártevés skálája az elnökveréstől s Csehszlovákia meggondolatlan szétverésétől a nyelvtörvény vitáján s a parlamenti csatákat koszorúzó főtéri cirkuszokon, a helységnévtáblák és komáromi színházi plakátok körüli tragikomikus maticás huzavonákon, a nemzeti uszításon és egyebeken át az ilyen f jsiszta kiszólásokig terjed. Igazában, persze, nem is ezeket a postai hölgyeket és urakat ítéli el az ember, ők ugyanis csak fogékony médiumai a Nagy Nemzeti Hipnotizőröknek, amilyen egy Móric, egy-egy Ferko nevű nemzeti üstdobos, számos parlamenti képviselő vagy akár a felelőtlenül nyilatkozgató s vele népét sovén kiszólásokra bátorító kormányfő, Vladimír Mečiar. A múltkor hallhattuk a szétszakított Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövetének nyilatkozatát a magyar televízióban; azt mondta, nem érti, honnan ez a nagy, esztelen szlovák gyűlölködés. Mi érteni véljük: onnan, hogy ezt a jobb nevelést érdemlő nemzetet jó százötven esztendeje az irodalom, a történelemoktatás, a publicisztika, a sajtó, az iskola, a politika s ezek együttes hatásaként a család is ellenünk, magyarok ellen hangolja. Pedig menjenek el a füleki posta dolgozói egy múzeumi vagy levéltári tanulmányi kirándulásra, s látni fogják, hogy a sokat szidott történelmi Magyarország pénzein szlovákul is olvasható a bankók névértéke, a szlovákok lakta vidékeken kétnyelvű nyomtatványokat használtak, amelyeket a szlovákok természetesen szlovákul töltöttek ki, ha akarták, szlovákul is tudó tisztviselők kezelték őket, a törvényszéki tárgyalások a nép nyelvén folytak, pedig az az államalakulat nem demokratikusnak, csupán liberálisnak vallotta magát. Az országok faji, illetve nyelvi egyneműsítésének igényével a fasizmus és a kommunizmus jelentkezett, s aki ma türelmetlenül lép föl más nyelven beszélő polgártársaival szemben, ezek fertőzetét hordozza elméjében. LSedves füleki postások és nem postál\ sok, töprengjenek el ezeken a tényeken, a fülekiek pedig használják nyugodtan és bátran anyanyelvüket - necsak az utcán, hanem még a füleki postán is, s neveljék vele azokat, akiknek ez nem tetszik. Szlovákia alkotmányát a parlamentnek inkább előbb, mint utóbb úgyis oda kell igazítania a világszervezetek emberjogi egyezményeihez, elsősorban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatához, amelynek tanulmányozását egyébként is a posta alkalmazottainak szíves figyelmébe ajánlom. Szép és olcsó, gazdagon illusztrált gyermekkiadását tavaly a Postai Hírlapszolgálat is árusította, szerzője az Amnesty International, címe: Deťom o Všeobecnej deklarácii ľudských práv. Először a felnőttek olvassák el és gondolják végig: mintha egyenesen a mi türelmetlen és uszító szlovák polgártásainknak fogalmazták volna cikkelyeit. KONCSOLLÁSZLÓ MCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § B, M., Fülek jeligére Az állami gazdaság bérli I! földemet, s 1 hektárra 300 I brona bérleti díjat fizetett, | miből az adót (a 15 százaiébefizettem. Ha ez így Viptódik, meglehet, én f izeIn majd rá az „üzletre". Arról |:OT/S szólva, hogy a legjobb íspos földemen építkeznek! -A földadó megfizetésének lielezettsége az állami gazdaságot terheli a 318/1992 Tt. számú törvény értelmében. A 300 koronás „bérlet" azonban a jövedelemadóbevallási-kötelezettség alá esik, tehát mint jövedelmet ez év február 15-éig kellett bevallania az illetékes adóhatóságnál. A hatályos jogszabályok értelmében a tulajdonos beleegyezése nélkül a földjén nem építkezhetnek, így Önnek jogában áll, amennyiben az építkezés már elkezdődött, az illetékes környezetevédelmi hivatalnál indítványozni az építkezés leállítását „KOVÁCS I." jeligére: Szeretnénk a szövetkezetből 30 ár földet kivenni, kizárólag a család szükségleteire. Azt szeretném megtudni kell-e majd utána földadót fizetni. -A 318/1992 Tt. számú törvény értlemében az ingatlanadó fizetésének kötelezettsége nem függvénye a földterület nagyságának. Az Ön által említett 30 áras telek után Ön fizet adót, de csak abban az esetben, ha (a folyó év) január elsejétől az Ön használatában volt a földingatlan! Az adótörvény értelmében az fizeti a föladót, aki a földterület használója illetve tulajdonosa az (adózó) év első napjától számítva. Jövedelemadót - amenynyiben nem vállalkozás formájában gazdálkodik a földjén - nem kell fizetnie. OR. VILÁGI OSZKÁR NÓK ÉS GYERMEKEK SZENVEDNEK A Szlovákiai Szociáldemokrata Nők Társulása meghívta a különböző politikai, szakmai és egyéb alapon szerveződő nőcsoportok képviselőit, és javasolta, közösen emeljék fel hangjukat a volt Jugoszlávia területén történő szörnyűségek ellen. Bár a találkozón a politikai színtér különböző oldalán álló nők vettek részt, a tenniakarás végül is kompromisszumok árán közös nevezőre hozta őket. Többek között az ENSZ Biztonsági Tanácsához, az Európa Parlamenthez és számos jelentős nemzetközi szervhez küldték el azt a nyilatkozatot, amelyet a Szlovák Köztársaság parlamentjének, kormányának és elnökének is átnyújtanak majd. Ebben felszólítják a világ felelős politikusait, és mindenkit: tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy végre béke legyen a Balkánon. A nőket, elsősorban Európa asszonyait pedig kérik: március 21-éig, a tavasz első napjáig, amely az élet kezdetének szimbolikus dátuma, fekete kitűzőt viselve fejezzék ki tiltakozásukat a Bosznia-Hercegovinában folyó háború ellen. „Elítéljük azt az embertelen bánásmódot, amelyet a nők és a gyermekek kénytelenek elviselni, és azokat a gaztetteket, amelyeket a civil lakosságon hajtanak végre, és a harcok mielőbbi befejezését követeljük" - tartalmazza többek között a nyilatkozat. Ki gondolta volna, hogy a huszadik század végén a hozzánk pár száz kilométernyi távolságra lévő országban a nők legalapvetőbb, az emberséges életre való jogáért kell nemzetközi összefogásra felszólítani a józanul gondolkodó közvéleményt? Reméljük, a kezdeményezés megértésre talál. (deák) FRICSKA Véren vett jegy Számolgatom, hány koronámba kerül március 15-étől, hogy munkába járok. Egy vonaljegy öt korona, s át is kell szállnom - szerencsére csak egyszer. Potom tíz koronáért bejutok a szerkesztőségbe. Ugyanennyiért visgza. Hetente legalább öt napot dolgozunk (a legtöbbször hatot) - az annyi, mint száz korona. Havonta minimum 400 korona a buszozás-villamosozás. De én tehetek róla! Miért nem vagyok Jánsky-érmes véradó. Akkor szabadjegy birtokosaként napomat a zsúfolt villamosokban tölthetném. Ha ezüstérmes lennék, akkor is csak a felét fizetném a jegynek. Mindig tudtam, hogy gavalléros egy kormány a miénk! Megbecsülik a véradókat. . . A nagyvárosban. De hol furikázzon az a sokszoros véradó, aki faluban lakik, és már nyugdíjas? Mielőtt valaki felkapná a tejét, hogy a véradókat piszkálom, megnyugtatom: ellenkezőleg. Akkor volnék boldog, ha tényleg megbecsülnék őket. Tudom, pénz nincs, de az ösztönzésnek más módjai is léteznek. Ha én irányítanám az ügyeket, negyedévi (de legalábbis havi) szabadjegyet adnék a nagyvárosi véradóknak egyszeri véradásért. Villamosozzanak kedvükre! Kisvárosban és falun kifizetném a negyedévi (de legalábbis egyhavi) villany- ós gázszámlájukat. Az államnak ez alig kerülne pénzébe, megegyezne a gáz- és villamosmüvekkel meg a tömegközlekedési vállalattal, hogy írják le az összeget az adóalapjukból. Szégyellném magam a nyilatkozó illetékes helyében: mecsoda óriási kegynek tartja, hogy a sokszoros véradók - a nagyvárosban - ingyen villamosozhatnak. Ja, majdnem elfelejtettem! Nem is tudtam, hogy nálunk minden képviselő sokszoros véradó... (kopasz)