Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-31 / 75. szám, szerda

1993. MÁRCIUS 31. SPORTVILÁG '93 • KIADTÁK az idei első asztalitenisz-ranglistát. Az ITTF 380 férfijátékos 11 187 eredményét regisztrálta (tavaly május óta), míg a nőknél 270 versenyző 6981 eredménye alapján hozták nyilvánosságra a sorrendet. A férfiaknál és a nőknél is a világbajnoki címvédő, az olimpiai bajnok svéd Jan-Ove Waldner, illetve a kínai Deng Ja-ping vezet. A férfiaknál a francia Gatien a 2., a kínai Ma Weng a 3., a nőknél a kínai Hsziao Hong az „ezüstérmes", míg a dél-koreai Hjun Jung Hva a 3. A magyar, a szlovák, valamint a cseh versenyzők a vert mezőnyben, a „pingpongoztak még" kategóriában vannak. • „A JUGOSZLÁV a legerősebb sportnemzet a földkerekségen, ezért sújtották csapatainkat súlyos szankciókkal a világ hatalmasságai" — állapította meg Miljan Miljanics, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, a Jugoszláv Labdarúgó Szövetség elnöke. Az Ismert szakember véleménye szerint a németek, az amerikaiak, az oroszok, a spanyolok, a franciák és mások a jugoszlávok elszigetelésével akarnak előnyhöz jutni a nemzetközi versenyeken és tornákon! • KOVÁCS ISTVÁN, a Vasas világbajnok bokszolója nem léphetett szorítóba az elmúlt héten rendezett magyar egyéni ökölvívó-bajnokságon, miután a velencei tornán eltörött a bal hüvelykujja. Egyesületi edzője, Bódis Gyula szerint legalább hat hétig lesz gipszben Kovács keze. Szántó Imre, a magyar válogatott szövetségi kapitánya úgy véli, két hót pihenést követően újra edzhet az 54 kilós versenyző. • KI GONDOLTA VOLNA az angol futballistáról, Gascoigne-ról, hogy kihozzák őt a sodrából. Egy fotós reggelizés közben szerette volna lencsevégre kapni a válogatott labdarúgót. Ő erre fogta az ásványvízzel teli üveget, és hozzávágta. A fotós vérző arccal s széttört fényképezőgéppel távozott a szállóból. Gasciogne barátnője jót nevetett az egészen... • EDDIG NEM HOZTÁK nyilvánosságra a világbajnokságon szereplő kanadai jégkorong-válogatott előzetes nevezését. Most változott a helyzet, az illetékesek kihirdették a bővebb keretet: Ranford, Bürke— Manson, Zalapski, Carkner, Werenka, Astley, Lammens, Aucoin—Recchi, Verbeek, Sanderson, Simpson, Corson, Craven, Kariya, Lindros(l), Brinď

Amour, Niedermayer, Johnson, Savage. Vajon közülük hányan lépnek jégre Dortmundban ós Münchenben (április 18—május 2.)? • TŰZ ÜTÖTT Ki a zágrábi Makszlmlr labdarúgó-stadionban. Az előzetes becslések szerint az anyagi kár meghaladja a 800 000 német márkát. Ismeretlen tettesek (bosszúból?) benzinnel lelocsolták a díszpáholy körüli fedett lelátót, és felgyújtották. A közelmúltban ez volt már a második tűzeset a stadionban, ezt megelőzően 1990 májusában riasztották a tűzoltókat. Pár nappal a szerencsétlenség után a Croatia Zagreb bajnoki meccset játszott a helyszínen, s a találkozóra több mint 40 000 néző volt kíváncsi! • NAGY BAJBAN VAN a Forma—1 1976-os világbajnoka, James Hunt, aki pénzhiányban szevned: „Az összes vagyonomat elveszítettem, koldus lettem!" Tragédiája akkor kezdődött, amikor rossz tanácsadókat választott, akik alaposan átverték az autóversenyzőt. Később házassága is zsákutcába jutott, Suzy Richard Burton miatt fordított hátat Huntnak. A világhírű Forma— 1-es pilóta egyre gyakrabban a pohár után nyúlt, mígnem alkoholistává vált. Most a BBC tévétársaság szeretne rajta segíteni: kommentátorként szerződtette. A vasárnapi, brazíliai futamot már Hunt kommentálta, s nem is rosszul... • VERGŐDNEK a német élvonalbeli jégkorongcsapatok. A Düsseldorfot kivéve valamennyien anyagi nehézségekkel küszködnek. A játékosok ezt nem akarják megérteni, s olyan fizetéseket követelnek, mint a Bundesliga I futballistái. A kölniek már a csőd szélén álltak, éppen ezért eladták a kulcsembereket, s fiatalokat küldtek jégre. KI hitte volna, hogy a döntőbe jutnak?! (zsi) SPORT PLUSZ A nemrégen lezajlott biatlon-világbajnokság eseményei a televízió jóvoltából eljutottak a világ számtalan tájára. A tévé Jóvoltából minden bizonnyal nőtt azoknak a száma, akik a sílövők küzdelmét izgalmas, lenyűgöző versenynek tartják. A sportág, amely a végeláthatatlan hómezők vadászainak küzdelmes életét tükrözi modern formában, régen levetette magáról a nosztalgikus kalandvágyás emlékét, a természet viszontagságaival folytatott harc külsőségeit, és előkelő helyet foglal el a technikai sportok számában. Az egykor a férfiak kiváltságát képező biatlon közben kénytelen volt kapitulálni a nők akaratával szemben is. A hölgyek éppen olyan fizikai felkészültséggel futnak vékony léceiken, mint amilyen biztonsággal kezelik a puskát a lőállásban. A női egyenjogúságért ebben a sportágban is hosszú Ideig folyt a küzdelem, a kezdeményezők sorsa nem volt könnyű. Ezen előharcosok egyike — a női biatlon fejlődése láttán érzett őröm ellenére — szomorúan nézte a messzi Európából érkező képeket. Az amerikai KARI SWENSON — harmincéves — könnyen Qtt tehetett volna az 1993-as világbajnokság mezőnyében — ha 9 esztendővel ezelőtt sokat ígérő sportpályafutása nem bukik el egy olyan eseményen, amely kiváltotta az amerikai közvélemény érdeklődését, együttérzését. Végül azonban áldozatul esett annak a hagyományos vadnyugati romantikának, amit az USA médiumai oly nagy előszeretettel ápoltak. Kari Swenson — az 1983-as világbajnokság ötödik helyzettje, az amerikaiak legbiztatóbb női biatlontehetsége — a Montana állambeli Urley-tó környékén futóedzést tartott 1984. július 5-én. Abban a reményben vágott neki a távnak, hogy esetleg sikerül megpillantania azt a grizzlimedvét, amelyet 24 órával azelőtt a helyi erdőkerülők láttak. Útközben azonban a medve helyett két prémvadásszal találta magát szembe, akik fegyvert fogtak rá, kezeit összekötözték, majd közölték vele, hogy viszik a hegyek közé, mint a fiatalabbik menyasszonyát. Amikor Kari Swenson védekezni kezdett, az idősebb trapper a puskatussal az arcába vágott, majd kötélen húzták maguk mögött a táborukba. Az akkor 35 éves Don Nichols — fiával, a 19 esztendős Dannel — akkor már hosszú idő óta a vadonban ólt, ahol a mínusz ötven fokos hideg ellenére a telet is töltötték. A végeláthatatlan erdők magánya nem tudta hatalmába keríteni Dan Nichaolst — életét apja oldalán egyre unalmasabbnak tartotta. Az apa—fiú kapcsolat kritikus -szakaszához érkezett, amikor Don Nichols mentőötletre talált: feleséget ígért Dannek azzal a céllal, hogy saját „törzset" alapíthasson. Á szerencsétlen Kari Swenson a véletlen folytán került az útjukba. „Csinos benyomást keltett hosszú, vörösesbarna hajával, rövid piros nadrágjával, kék trikójával. Pontosan megfelelt elképzeléseimnek!" — mondotta később a bíróság előtt a Nicholsgyerek. A trapperkettős nem sokat kukoricázott: magukkal vonszolták a fiatal lányt. Az aggódó Swenson szülők — negyven baráttal karöltve — még aznap este megkezdték az eltűnt lány keresését, lóháton és motorkerékpáron járták a vidéket. Odaadó munkájukat 18 óra elteltével siker koronázta. Közülük ketten — Alan Goldstein és Jim Schwalbe — megtalálták a prémvadászok táborát. ll (ill A tárgyaláson Schwalbe így emlékezett vissza a tragikus pillanatokra: „Elváltunk, majd lövést hallottam, ezt követően pedig egy női hangot Eltaláltak, segíts rajtam! Azt hittem, hogy a keresésre indult csoport valamelyik tagja rálőtt a vélt medvére, és véletlenül Karit találta e! De azután megpillantottam a két fickót!" Ugyanebben a pillanatban Alan Goldstein kilépett az egyik fa mögül, ós pisztolyt fogott a tettesekre: „Dobjátok el a fegyvereiteket, kétszáz férfi fog körű benneteket!" Don Nichols egy pillanatig sem habozott — puskájával rálőtt Goldsteinre, aki halálos lövést kapott. Schwalbe elmenekült hogy erősítést hozzon. A két prómvadász jónak látta kereket oldani, hátrahagyva a súlyosan sebesült Kari Swesont, akit Dan Nichols sebesített meg. Véletlenül — mint azt a bíróság előtt hangoztatta. Négy óra telt el, amíg a Jim Schwalbe által riadóztatott rendőrség megtalálta a lányt. — Tudtam, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok. Borzasztóan fáztam, hangyák és bogarak másztak a sebre — emlékezett vissza a sebesült, akit mellcsontján ért a golyó, ott irányt változtatva átütötte a tüdejét, és a hátán távozott a testéből. Kari Swenson tudta, hogy a belső vérzést nem képes elállítani, mindössze egy valami segíthet rajta: megőrizni nyugalmát, csökkenteni szívműködését. Megmenekülését kizárólag a biatlonsportnak köszönhette, hiszen egyetlen más versenyszám sem követeli meg a sportolótól, hogy ilyen fegyelemmel uralkodjon lélegzete és pulzusa felett. Kórházba szállításával egyidejűleg megkezdődött a tettesek üldözése, amely csak hat hónap után vezetett sikerhez. Ez a fél esztendő azonban teljesen új fordulatot adott Kari Swenson tragédiájának. Az újságok — eleget téve olvasóik elvárásának és beállítottságának, a vadnyugat romantikájába csomagolták a „stryt", úgy állítva be a bűnösöket, mint legendás alakokat, akik csak saját törvényeiknek engedelmeskedve tudtak megbirkózni a természet nehézségeivel, és mindössze egyetlen hibának estek ádozatul: rossz időben születtek. A sajtó állásfoglalása nem maradt visszhang nélkül: a Virginia Cityben lezajlott tárgyalás során az emberek összeverekedtek Don és Dan Nichols autogramjáért, a képeikkel ellátott trikók keresett árucikknek bizonyultak. Népszerűségük azt követően sem csökkent, hogy elítélték őket: az apa életfogytiglani börtönt kapott, a fiút próbaidőre szabadon engedték. Felépülése után rövid három hónappal Kari Swenson ismét edzésbe állt, visszatérése azonban nehezen haladt előre. A golyó különböző idegeket is megsértett, és ezek állandó fájdalomforrásnak bizonyultak. Kari 1986-ban az USA válogatottjával még egyszer elutazott Norvégiába, de azután kénytelen volt belátni, hogy pályafutása véget ért. A volt amerikai bajnok állatorvosként fejezte be főiskolai tanulmányait, és ma visszahúzódva él Montanában. A megmentéséért harcoló Alan Goldstein halálát mind a mai napig nem' tudta elfelejteni: „A gyermekkoromban olvasott könyvek mindig azt bizonyították, hogy a végén mindig a jé győz. Ezek a könyvek hazudtak! Az én esetemben a rosszak nyerlek!" (S.L.) OROSZ OFFENZÍVA ÉSZAK-AMERIKÁBAN Jó két évtizede kezdődött az olvadás az orosz—amerikai kapcsolatok egy sajátos halmazállapotú szeletében, a jég világában: a hetvenes esztendők elejétől járnak át Észak-Amerikába az eleinte szovjet, de a nagy sarló-kalapácsos birodalom szétesése előtt is csaknem színtiszta orosz hokisok alkotta csapatok. A klubok vizitje, amelyet idővel követett az észak-amarikai profi liga, az NHL gárdáinak moszkvai, leningrádi válaszútja, ma is kölcsönösen tart, bár jellegében immár alapvetően másról, többről van szó. Mert amíg egykoron — bevallva, bevallatlanul — a ligacsapatok révén a jégen ugyan, de mégiscsak két birodalom, két világrendszer, ha úgy tetszik, két ideológia csapott össze, mostanság már legfeljebb csak a szakmai jellegű összehasonlításnak van értelme. Esetleg olyan megközelítésből, hogy mi ér többet: az egyesült államokbeli— kanadai professzionális, tehát dollárban is jól megfizetett jégkorongozók tudása, vagy az évtizedeken át rubelmorzsákért játszóké... Tökéletes válasz aligha adható az együtteseket illetően már csak azért sem, mert a mérleg vegyes képet mutat, győzelmek és vereségek is helyet kaptak mind az orosz, mind az NHL-csapatok statisztikájában. Amin viszont nincs vita: bőségesen megérte a tengerentúliaknak is a nyitás, különösen azután, hogy a gorbacsovi reformoknak köszönhetően a válogatott, a „szbornaja" legjobbjai is áttehették működésük színterét az amerikai kontinensre. Igaz, nem ment ez azért olyan könnyen és gyorsan. A peresztrojkának még híre sem volt, amikor — 1983-ban — az amatőr világ egyik legjobbja (ha nem a legjobbja), csatárerényekben sem szűkölködő védőjátékosáén, a CSZKA Moszkva, egyben a válogatott kapitányáért bejelentkezett A New Jersey Devils az NHL-ből, hogy akár aznap elvinné Vjacseszlav Fetyiszovot. Igaz, hogy katonatiszt volt, kellett a válogatottnak, a klubjának, mégis sántít minden magyarázat, amivel válaszolni próbáltak a kérdésre: az orosz szuperhokis miért csak hat évvel később kóstolhatott bele a profi játékosok életébe? Túl a zeniten, mert hogy akkor már elmúlt harmincéves. Ám hogy micsoda klasszis, arra élő bizonyíték: csaknem 35 esztendősen is oszlopos tagja „anyaegyesületének", a Jew Jersey-i „Ördögöknek". Egyébként Viktor Tyihonov ezredes, a szbornaja egykori faarcú, felnyírt hajú, karót nyelő edzője azt mondta a hátvédről: Fetyiszov feltétlen tekintély volt, a nála tehetségesebbeket is háttérbe tudta szorítani játékához hasonlóan zseniális önmenedzselésével. Makarowal még néha ringbe szállt, hogy melyikük a jobb, de Krutov, Babinov, Sztarikov, később Homutov, Bikov vagy Kamenszkij csak a közönségnek volt sztár. Fetyiszov számára nem. Meghökkentő volt hát, hogy a hokivilágot megrengető nyitás idején, vagyis '89-ben mégsem Fetyiszovval kezdődött az NHL-be igazolt orosz idegenlégiósok névsora. Megelőzte őt egy, az akkori CCCP-s mezőnyben csak a második-harmadik garnitúrához sorolt szürke eminenciás, Szergej Prjahin, akit a Calgary Flames pecézett ki magának. Igazi karriert azonban nem futott be, viszonylag hamar megváltak tőle. Nem úgy, mint Fetyiszovtól és hasonlóan világmárkának számító társaitól, az olimpiát, világ- és Európabajnokságot egyformán nyert klasszisoktól, akiket ugyancsak sorra-rendre vittek el az NHL együttesei. Fetyiszov válogatott- és klubbeli hátvédpárja, Alekszej Kaszatonov A jégkorongban szinte mindent szabad... (állítólag még a tengerentúlon is fizette a pártbélyeget, küldözgette haza a tagdíjat) bő egy esztendővel később csatlakozott a megszokott társhoz, kigolyózva ugyanakkor onnan az alkalmilag szerződtetett Szergej Sztarikovot A hátvédduó még mindig alaptengelye a Devilsnek, mivelhogy Kaszatonov is az „ördögi" hívásnak engedelmeskedett. A „csodaötös" támadó trojkája, a híres KLM-vonal tagjai sem maradtak az öreg kontinensen. Krutov és Larionov a Vancouver Canuckshoz került. Ma már egyikük sincs ott — a hízásra hajlamos Krutov abbahagyta (próbálkozott Svájcban és Svédországban is), Larionov visszajött Európába, egészen pontosan Svájcba —, a sor legöregebb tagja, a ma 35. évében járó Szergej Makarov viszont változatlanul nélkülözhetetlen kelléke a Calgary Flamesnek. A nagy öregek mellett ugyancsak az NHL, illetve proficsapataik dicsőségére játszanak a fiatalabb évjáratú orosz hokicsillagok. Közülük is kiemelkedő a 89-es világbajnok . együttes szélsője, a svédországi vbről egyensen Amerikába szökött Alekszandr Mogilnij. A 24 éves korongozó a Buffalo Sabres oltalmát élvezi azóta is, s a hálaadás igazi ideje most jött el: Mogilnij csapata legfőbb ereje, 72 góljával vezeti az NHL gólkirályjelöltjeinek listáját. Alig marad el mögötte egykori csatártársa a szbornajából, Pavel Bure és Szergej Fjodorov. És még nincs vége... Tucatnyian szaporítják az NKL-újoncok számát abból a gárdából, amely tavaly olimpiai bajnokságot nyert Albertville-ben. A sikeregyüttesbó'l — szinte valamennyien fejenként több százezer dollárért — nem kevesebben, mint 17-en(l) kergetik a pakkot immár kanadai és egyesült államokbeli profi klubokban. Köztük olyan tehetségek, mint Nyikola) Borscsevszklj, Vjacseszlav Bucajev, Darius Kasparaitis, Andrej Kovalenko, Alekszej Kovaljov, Szergej Hmlljov... (ie) VADNYUGATI TÖRTÉNET A ROSSZAK GYŐZELMÉVEL