Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-31 / 75. szám, szerda

PUBLICISZTIKA íÚJSZÓM 1993. MÁRCIUS 31. NYOMORTANYA LOSONCON, A JILEMNICKÝ UTCÁBAN ŐKET NEM LÁTJÁK SZÍVESEN A losonci autóbusz-állomás közelében két lakhatatlan panelház kelti fel az arrajáró figyelmét. Az épületben nincsenek ablakok, ajtók, a bejáratokban szemét, vakoiattörmelék, emberi és állati ürülék. A környékét is ellepi a hulladék. A kosz és a bűz kellős közepén mégis vagy féltucatnyi kisebb-nagyobb gyerek játszik önfeledten. Olyan koszosak és bűzösek, akár a környék. A két panelházban élő lakók gyerekei. Romák. Az idegeneket igazi gyermeki kíváncsisággal fogadják, nem úgy a felnőttek, akik a rozoga balkonokról, az üvegezetlen ablakokból nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel reagálnak ismerkedési próbálkozásainkra. Az egyik fiatalasszony mégis beleegyezik, hogy meglátogassuk. A negyedik emeleti lakás ajtaja egyetlen érintésre kinyílik. A bejárattal szembeni fürdőszoba leírhatatlan állapotban van. A fürdőkád szeméttel teli, mellette egy kis mosógép áll, de használni nem lehet, hiszen a lakásban nincs se villany, se víz. A fiatalasszony a konyhában, egy kopott fémkádban áztatja a mosnivalót. Ugyanott a kifeszített ruhaszárító kötélen pelenkák, babaruhák száradnak, csakúgy, mint a konyhából nyíló szobában, ahol a füstölő péterkályha közelében egy alig három hónapos csecsemő alussza az igazak álmát - Herceg Jolán hatodik gyermeke... Kilenc évvel ezelőtt költözött be a lakásba, melyet a város utalt ki neki, de nem sokat tartózkodott benne, mert évekig börtönben ült. 1990ben szabadult. Amikor hazajött, a lakást már a jelenlegi állapotában találtat!). - Igy élünk, a város szégyenére - mondja - Bezzeg, akik tönkretették az épületeket, már nincsenek itt. ók új lakást kaptak, mi viszont továbbra is csak itt nyomorgunk. Herceg Jolán is el szeretne költözni, ahogy a többi hét család is, de a városban sehol nem látják őket szívesen. is fontolgatta az ún. asszociális családok elhelyezésének lehetőségét, egy különálló romatelep kialakítását. Elképzeléseik összhangban voltak az előző kormány által kidolgozott tervvel, melynek lényege: a beilleszkedésre képtelen romáknak életstílusuknak megfelelő körülmények között kell élniük! Az elképzelések szerint egy nagy közös helyiségből és több kisebb hálóhelyiségből álló lakóegységekben kapnának otthont. A telepeken egyúttal a romák foglalkoztatását is biztosíthatták volna, így például az építkezések ideje alatt, azután pedig az ősi roma mesterségek felelevenítésével. A város a telep megvalósítására az előző kormánytól 20,5 millió koronát kapott volna - de közbe jöttek a választások, és az új kormány azóta sem foglalkozott elődje elképzeléseivel. Igy a losonciaknak le kellett mondaniuk terveikről. A roma családok elhelyezésének problémája azonban továbbra is aktuális maradt. - Az eredeti elképzeléseinket nem valósíthatjuk meg, a város költségvetéséből már nem futná, valami megoldást viszont találnunk kellett - közli Rapco úr. - Egy volt munkásszállót szemeltünk ki, oda akarjuk a problémás roma családokat beköltöztetni E munkásszállón mintegy százötven személy elhelyezésére van lehetőség. Ezenkívül van még néhány lakás, ahol ideigleDr. Pavel Rapco: A várost évek óta nyomasztja ez a gond nesen lakhatnának. Sajnos, egyelőre nincsenek használható állapotban. Felújításukra pénzre lenne szükségünk. Segítene a városon, ha a parlament végre elfogadná a lakáseladásról szóló törvényt. így a város pénzhez juthatna, amiből fedezni tudná a javításra váró épületek felújítását. A Jilemnický utcai tömblakások utolsó lakóit is kiköltöztetik. Valószínű, hogy ez is csak átmeneti megoldás lesz, mert amíg életvitelükön nem változtatnak, sehol sem fogják őket megtűrni. Az utcára azonban még ezeket a problémás családokat sem teheti a város vezetősége. Szembe kell nézniük a ténnyel", mindig lesznek olyan csoportok, amelyek a társadalom perifériájára szorulnak. S ha ők maguk nem akarnak helyzetükön javítani, a társadalom sem tehet értük semmit. így van ez mindenhol a világon, s nem lehet ez másképp Losoncon sem. S. FORGON SZILVIA Herceg Jolán „lakása" még elviselhető állapotban vari - Losoncot évek óta nyomasztja az asszociális csoportok elszállásolásának problémája - mondja dr. Pavel Rapco, a városi hivatal vezetője. - A szóban forgó két épület a Jilemnický utcában ékes bizonyítéka annak, mire képesek esetenként az ilyen egyének, csoportok. Tíz év alatt teljesen használhatatlanná tették a két lakótömböt, de problémát okoztak a város többi lakótelepein is. Néhány családot átköltöztettünk egy másik utcába, ami az ott élő lakók körében nem kis ellenszenvet váltott ki. Azóta is napirenden vannak a különböző panaszok. Nyolc család még elhelyezésre vár, de a városnak nincsenek olyan üres lakásai, amelyeket kiutalhatna számukra. Losonc vezetősége már korábban Az alig lakható épületben még mindig él néhány család Méry Gábor felvételei SEGÍT AZ ÁLLAM A FOGYASZTÓKON? AZ ELÉGEDETLENSÉG MINT „DIKTÁTOR" Tanácstalanságukban fűhöz-fához fordulnak a piacon eligazodni nem tudó fogyasztók. Panaszkodnak a kereskedelmi felügyelőségeken, bár a vidékieknek ez a mód is körülményes, ezért nem marad más választásuk, minthogy szidják az eladót. Valóban nincs más megoldás? Ezt mérlegeltük Ivan Baranovskýval, a gazdasági minisztériumnak a fogyasztók érdekvédelmével megbízott munkatársával. • A fogyasztók nemigen hisznek az érdekvédelmi egyesületeknek, inkább azt szeretnék, ha az állam vállalná a felelősséget mindazért, ami a piacon történik. - Valóban beidegződött szokásunk, illetve szemléletünk, hogy a feljebbvalóktól várjuk a segítséget. Pedig végre meg kell tanulni, hogy a fogyasztónak saját magának kell a jogait érvényesíteni. Csak akkor várhatja a tetteket, ha hallatni fogja a hangját. Aztán már szinte mindegy lehet neki, hogy valamilyen egyesület vagy pedig állami szerv próbál segíteni neki. Persze, azt is látnunk kell, hogy az államnak gazdasági, szociális és egyéb nehézségei vannak, és ma gyakran arra hivatkozik, hogy nem ér rá az ilyen részletkérdésekkel foglalkozni. Ezért jó, hogy szervezetek, kezdeményezések veszik kezükbe a fogyasztói érdekvédelmet. Azért is hasznos a tevékenységük, mert tulajdonképpen megsokszorozzák az egyes panaszosok megnyilvánulását, és figyelmeztetnek: erre a jelenségre fel kell figyelni, a gondot orvosolni kell. • Van már érdekvédelmi törvényünk, amellyel kapcsolatban a vélemények különböznek, de hiányzik a rendszer, amely átfogóan rendezné a vásárlók jogait. - Már hozzáfogtunk a fogyasztói érdekvédelmi rendszer megteremtéséhez, ugyanis a piacgazdaság enélkül elképzelhetetlen. Azt viszont feleslegesnek tartom, hogy mindent elölről kezdjünk, hogy végigjárjuk azt az utat, amelyet a nyugati államok gazdaságuk fejlesztése során megtettek. Tapasztalataikból inkább tanulnunk kellene, és minden jó, számunkra megfelelő mozzanatot alkalmazhatnánk. Remélem a tervezetről a kormány rövidesen tárgyalni fog. • ön hogyan tátja a helyzetét, mit tehet a minisztériumban a fogyasztókért? - Először is azt szeretném hangsúlyozni: leginkább a rendszerre van szükség. Abból indulunk ki, hogy a polgár mindent megtehet, amit a törvény nem tilt neki, az állami hivatalnok pedig csak azt, amire a törvény felhatalmazza. Én azért jöttem a gazdasági minisztériumba dolgozni, hogy az említett hiányzó rendszer kidolgozásában részt vegyek. Munkatársaimmal nem tudjuk a konkrét eseteket megoldani, nekünk azzal kell foglalkoznunk, hogy az egész rendszer működjön, és akkor valamennyi fogyasztó védelmezve lesz. • A vásárlók elsősorban az egyre magasabb árak miatt dühöngenek, annak ellenére, hogy többségük tudja, a szabad árképzést nem tehet korlátok közé szorítani, a kereskedő annyit kérhet az áruért, amennyit éppen akar. Már-már bele is törődnek a helyeibe, de az a tudat, hogy a drágaság ellenére lépten-nyomon becsapják őket, csak fokozza a feszültséget. Úgy látszik, a becstelenséget nem lehet egykönnyen felszámolni. - Épp ezért mi a készülő rendszerben nagy hangsúlyt helyezünk a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmére. Tehát nem a milliomosok problémáit akarjuk feszegetni, például, hogy ök hol költhetik el a pénzüket, úgy, hogy azért megfelelő értéket kapjanak. Nekünk elsősorban a szociális szempontból alacsonyabb szinten élőkkel kell törődnünk. Az államnak arra kell ügyelnie, hogy ez a csoport ne adósodjon el teljesen, ne kerüljön reménytelen helyzetbe. Ebből az is következik, hogy valószínűleg az árszabályzás gondolatától sem szabadulunk meg egykönnyen. ® De amíg a szóban forgó rendszert jóváhagyják és bevezetésre kerül.. Addig mit tehet a fogyasztó? - Többet kell törődni a saját jogaival és anélkül, hogy a fogyasztói egyesületeknek, kluboknak reklámot csinálnék, javaslom az összefogásnak ezt a formáját. Ha többen, több helyről figyelmeztetnek ugyanarra, kell, hogy valaki meghallgassa őket és reagáljon kifogásaikra. Nagyon fontosnak iartom, hogy az egyesület partnerként léphessen fel az állami szervekkel szemben, vagy ha úgy adódik, velük együtt. ® Tehát nem várhatunk állami beavatkozást, segítséget? - Korábban tulajdonképpen majdnem minden állami volt: a gyárak, a kereskedelem, sőt, mi fogyasztók is, mert azt tette velünk, amit akart. Most olyan törvényekre van szükségünk, hogy az átmeneti időszakot minél simábban vészeljük át. Később viszont már egy más rendszerre lesz szükség, s ebből még világosabban kitűnik: az állam tényleg nem csinál semmit az érdekünkben. Szeretnénk viszont létrehozni a gazdasági minisztérium kötelékében a fogyasztók politikai tanácsát. Ez a szerv határozná meg a megoldandó problémák fontossági sorrendjét. O Mit tenne az első helyre? - Az egyik prioritás az egészségre ártalmatlan termékek forgalmazása, a másik pedig a lakosság gazdasági érdekeinek védelme. A tájékoztatásnak, az útbaigazításnak kétségtelenül nagy a szerepe, de ezt a nem állami szervek, azaz a különböző szervezetek vagy akár a sajtó is felvállalhatja. • Véleménye szerint mikor lesznek nálunk a fogyasztók elégedettek? - Úgy gondolom, ne sürgessük ezt. Az elégedetlen fogyasztók ugyanis azt a nagy tömegerőt jelentik, amely a gazdaság fejlődését elősegíti. Ók azok, akik a piacgazdaságban átveszik a „diktátor" szerepét, mert meghatározzák, mit gyártson a termelő. Ó ugyanis csak azt adhatja piacra, ami kelendő, hogy ne termeljen raktárra. Tehát végeredményben a termelőnek is meg kell hallgatni a fogyasztó szavát. DEÁK TERÉZ A LEHETŐSÉG NYERTESE KÖZEL 4 MILLIÓT VÁGOTT ZSEBRE A BANKBAN HAGYTA... Amikor a Lehetőség szerencsejáték 8. játékhetében eddig Szlovákiában páratlan összeg, 3 845 000 korona volt a főnyeremény, kíváncsian vártuk, kire kacsintott a szerencse. Két hét múltán kiderült, hogy egy nyugdíjas hölgy vált egyik napról a másikra milliomossá. Nevét azonban nem közölhetjük, mert ez volt a kívánsága Óriási öröm tört ki otthonukban, amikor a számsorsolás közben férjével ellenőrizni kezdték szelvényüket. Már akkor rádöbbentek, hogy nagy összeget nyerhettek, de csak a következő szerdán értesültek róla, milyen hihetetlenül sok pénzről van szó. Bevallása szerint a nyertes már húsz éve sportkázik. Teljesen véletlenszerűen válogatja a számokat, kedvencei nincsenek. Legtöbbször csupán két oszlopot tölt ki. Eddig csak kis összegeket nyert. Most viszont mintha rokonait is kezdené kegyébe fogadni a szerencse; nyereménye előtt egy héttel ugyanis egyikük a Sazka révén jutott több ezer koronához Az újdonsült milliomos a bankban hagyta pénzét. Nagyon fél attól, hogy az emberi irigység és rosszakarat megzavarja nyugodt családi életüket. A pénzből szeretne adni rokonainak, s mindenekelőtt gyermekei anyagi helyzetén akar javítani. Házépítésre már aligha szánják rá magukat, ám a lakáskorszerűsítésbe belevágnak. Végre lecserélhetik húszéves autójukat, s elutazhatnak oda, ahova mindig is szerettek volna. Úgy. érzi, életében nemigen hoz változást a nyeremény, mindig szerényen éltek. A többi tippelőnek azt kívánja, hogy legyen türelmük és szerencséjük, hisz mindenkinek azonosak az esélyei. „Ám csak az nyerhet, aki játszik" - fűzte hozzá az örök igazságot a nyugdíjas milliomos. (S) TAXISBLOKÁD AZ ISKOLÁBAN Mi a csoda foghatta meg ezeket a kamaszokat, hogy éppen a budapesti taxisblokádot parodizálják? - tűnődtem az érsekújvári Czuczor Alapiskola Ki mit tud-ját nézve. Ezek a jópofa nyolcadikos fiúk a társaikat, tanítóikat is kifigurázhatták volna, ahelyett, hogy a tévében, a jelek szerint figyelemmel kísért taxisblokád ugyancsak tévében látott paródiáját koppintották le. A nyakam rá, hogy nem értik a magyarországi pártokra történt utalásokat... S ha már politikusokat és pártokat akartak parodizálni, itthon nem találtak elég kifigurázni valót? Mindez azért van, mert sokat nézik a tévét, állapítottam meg. A közönségszavazatot is ők kapták... Következésképp a szülők is sokat nézik a tévét. De a tévé más területen is éreztette a hatását. A táncból volt a legtöbb! Méghozzá a diszkótáncból. Ebben a kategóriában a hetedikes fiúk (Sipeki Béla táncol a legjobban, közölte velem a kicsi Bea) meg az ötödikes lányok (pontosan, egyszerre mozdultak valamennyien) tetszettek a legjobban. A vastapsot viszont az a négy táncospár kapta, aki társastáncot mutatott be. Zsűri legyen a talpán, amely eldönti, hogy az egy szál magában népdalokat éneklő Nyári Ivett, a fülhallgató segítségével (voltaképpen az eredeti énekesnővel együtt) éneklő táncdalénekes vagy a szép hangú magyarnóta-énekes közül ki a jobb. Kár, hogy Sztreda Krisztina csak a nótákat szereti... A ,,komolyabb" kategóriák, a versmondás és a hangszeres zene képviselői kevesebben voltak. (kopasz)