Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-30 / 74. szám, kedd

1993. MÁRCIUS 30. I ÚJSZÓi FOGYASZTÓI FIGYELŐ 6 GAZDASÁGI FISYELö M—B«B t I ll»«H HMM iln !»' ...» MÉG ROSSZABB IS LEHET A bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet Szlovákia helyzetét nem látja kilátástalannak, nem jósolja teljes csődbe jutását — olvasható a Trend című gazdasági hetilap múlt heti számában. Az intézet tanulmányát ismertető cikk szerint három évvel a kommunizmus bukása után Közép-Európában két gazdasági blokk keletkezett'. A szocializmus és a kapitalizmus közötti út, tehát a harmadik út, rövid úton a harmadik világba vezet. Ezt már három esztendővel ezelőtt állította több csehszlovák közgazdász. Az idő pedig már bizonyítékokkal is szolgált az állítás igazáról. A volt KGST-tagországok közül csak azokban mutatkozik a „fény az alagút végérf, amelyekben az ún. sokkterápiát alkalmazták, s amelyekben a lakosság kész volt a „nadrágszfjbehúzásra". Némely kormánynak a szociális piacgazdaság megteremtésére irányuló törekvései csupán a termelés további csökkenését, a további elszegényedést eredményezték. „Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Magyarország ós Szlovénia, illetve a többi, reformot megvalósító ország közötti szakadék napról napra mélyül. Csak a következetes reformpolitikát követő országoknak van meg az esélyük az átalakulással járó ' válság leküzdésére, s ezzel az Európai Közösség megközelítéséré' — áll az összehasonlító intézet tanulmányában. Most, Csehszlovákia kettéválasztása után még nehezen jósolható meg pontosan, hogy Szlovákia az előbb említett két kelet-európai blokk közül melyikbe kerül majd. A szlovák kormány eddig még nem terjesztett elő egyértelmű gazdasági programot. Az intézet szerint a Szlovák Köztársaság importjának korlátozására irányuló intézkedések nem csupán a Csehországgal kötött vámunió végét jelentik majd; ezek az intézkedések nyilvánvalóan kihatással lesznek a Szlovákia EK-hoz való csatlakozásáról folytatott tárgyalások kimenetelére is. A jövőkutatók kivárnak, tényekre van szükségük. Vladimír Mečiar azon szavait, hogy Szlovákiának csak a jövője biztos, a politikusok megértéssel fogadták. A radikális reformlépésekből következő javulást a statisztikai kimutatások is jól tükrözik. Lengyelországban, Magyarországon és a volt Csehszlovákiában a bruttó nemzeti termék mindössze 3—4 százalékkal csökkent. Sőt, Lengyelországban növekedett a termelés, a többi ország pedig stabilizációt mutat ki. A szerkezetileg gyöngébb bolgár és román gazdaság lemaradása komoly. A bécsi intézet szerint pedig a balkáni országok sem idén, sem pedig jövőre nem számolhatnak gazdaságuk élénkülésével. A helyzet Oroszországban a legfeszültebb. Az intézet szakemberei szerint olyan országról van szó, amelyben minden megtörténhet. A volt Szovjetunió szótesése Oroszország szétesésével folytatódik. Hogy az itteni kormánynak sikerül-e valamiképpen megakadályozni a hiperinfláció bekövetkezését, továbbra is nyitott kérdés. Az oroszok Európa szeme láttára szegényednek. Míg például tavaly egy metróra szóló vonaljegy 20 kopejkába került, ma már 6 rubelbe, vagyis a múlt évinek a harmincszorosába. Az Ukrajna gazdaságáról készült statisztika még pesszimistább, rnint az Oroszországéról szóló. Oroszországban és Ukrajnában a stabilizáció legkisebb jelei sem mutatkoznak. A bécsi intézet ezekben az országokban 500—1000 százalékos inflációval számol, a gazdasági teljesítőképesség várható csökkentése pedig az intézet szerint 10—20 százalék között mozog ezekben az országokban. E tények fényében Szlovákia kiindulási pozíciója a szó szoros értelmében kiváló. Tulajdonképpen nem kell mást tennie, minthogy nem szalasztja el az esélyt. Ugyanis a helyzet rosszabb is lehet. TÁMOGATÁS NÉLKÜL NEM LESZ CSATORNÁZÁS JÓKÁN CSAK ÖNMAGUKRA SZÁMÍTHATNAK? Jóka három és fél ezres falu a Kis-Duna partján. Egykor a somorjai járáshoz tartozott, de a hatvanas években átkerült a Galántai járásba. JVIi mindig valaminek a szélén voltunk, aminagyon megnehezítette a helyzetünket" — mondja Ravasz András, a falu polgármestere, és elmeséli, hogy a század első felében egyszer már kitűzték a falun keresztül a Diószeg és Somorja közé tervezett vasút nyomvonalát, de a terv végül is a földjüket féltő helyi kisgazdák ellenállása miatt megbukott. így elestek ettől az általában felvirágzást biztosító közlekedési lehetőségtől. A század második felében azután a községből megindult az elvándorlás, ami csak az utóbbi években állt le, azóta a gazdasági válság miatt sokan újra hazatérnek a városokból. Az Is igaz viszont, hogy ők általában csak a munkanélküliek táborát szaporítják a faluban. Ennek ellenére a polgármester kedvező fejleményekről is beszámolhatott. O három évvel ezelőtt az NYEE, az FMK és az MKDM közös jelöltjeként nyerte meg a választásokat, bár a politikai élet azóta szünetel a faluban. „Ez jó is, hiszen csak viszály volt belôlď — mondja. Miután átvette hivatalát, egyik első nagyobb lélegzetű teendője a gázművesítés megindítása volt. Ezt elődjei szerencsére elég jól előkészítették, és három évvel ezelőtt a gázműveknek is elegendő pénze volt az ilyen beruházások finanszírozására. Napjainkra a falu kilencven százalékában fektettek le csöveket, és ennek során a földmunkák elvégzésével az önkormányzat még munkát is tudott biztosítani, saját szolgáltatóüzemének, illetve közhasznú munka keretében hatvan munkanélkülinek. Jól járt a nehéz helyzetben levő szövetkezet is, amelynek tavaly tavasszal a falu hitelezett üzemanyagra pénzt, amit aztán munkagépek kölcsönzésével törlesztettek. Napjainkban így Jókának 21 kilométer hosszú középés 3,8 kilométernyi magasnyomású gázvezetéke van. A fennmaradó részre viszont a gázműveknek nem maradt kerete, de Ravasz András szerint erre már a falunak meg kellett találnia az eszközöket, így a munkák folytatódnak, és legkésőbb június végére szeretnék befejezni. Komolyabb problémát okoz viszont a falunak a foglalkoztatottság. A munkaképes lakosság nagy része ingázik, nyolcvan százalékuk ráadásul Pozsony felé, ahol az építőipar válsága miatt a jókaiak közül is egyre többen veszítik el munkahelyüket. Az ingázók fennmaradó egyötöde Galánta felé kel útra, a falu tőszomszédságában elterülő Dunaszerdahelyi járáshoz kevésbé kötődnek, hiszen rendszeres buszjáratuk nincs, a közeli falvak nagyobb üzemei pedig általában felhagytak a murikások szállításával. A faluban jelenleg a legnagyobb munkaadó a szövetkezet, illetve annak jogutódja, amely azonban nyakig úszik az adósságban, így a polgármester nem sck esélyt lát a túlélésre. Van egy kisüzemük is, amely a pozsonyi Druna ipari, szövetkezethez tartozik, és kárpitozott bútorokat gyárt. Itt ötvenhatan dolgoznak, de a kisüzem szintén bizonytalan jövő elé néz. Azelőtt a pozsonyi Obnovának is volt itt egy varrodája, de ez megszűnt, így egykori épülete most egy ügyes vállalkozóra vár. A faluban jelenleg körülbelül 250 munkanélkülit tartanak nyilván, akik közül tavaly még az előbb említett hatvan számára sikerült közhasznú munkát biztosítani, de idén a munkahivatal ilyen célra is sokkal kisebb keretet kapott, ezért egyelőre csak ígéretekkel szolgál, így azután jelenleg csak a magánvállalkozások teremtenek új munkahelyeket, ezek között szép számmal képviseltetik magukat az iparosok, és vendéglőből is van már hét. Megjelentek a különböző szolgáltatások is, közülük egy fiatal helyi látszerésznek már nemcsak a faluban, hanem a széles környéken, sőt még a környékbeli kisvárosokban is elterjedt a híre. Ezenkívül van például fodrász, cipész, tisztítóbegyűjtőhely, kötődé, varroda, pékség. Sokat segített az is, hogy a vállalkozóknak kiadták a tűzoltószertár néhány helyiségót, ami ugyan eleinte nem aratott osztatlan elismerést a lakosság körében, de ennek köszönhetően hét embernek lett munkája és ott, ahol azelőtt limlomot tároltak, ma élelmiszerüzlet, bőrdíszmű-kereskedés van, sőt itt található az előbb említett optikus boltja is. A polgármester tehát látható örömmel újságolja, hogy lassanként megjelennek a faluban a több munkást foglalkoztató kis- és középvállalkozások is. A helybeli szövetkezet évekig kihasználatlanul álló szarvasmarha-istállóira hirdetés útján sikerült érdeklődőt találni, így ezekben nemsokára a Mikoex nevű cég laskagomba-termesztésbe fog, ami kezdetben negyven ember számára biztosít munkát, de a tervek szerint hamarosan beindítják a termék exportra csomagolását is, és ez további munkalehetőséget teremt majd. Úgyszintén várják a Jolly Joker osztrák—szlovák kft.-t, amely a közelmúltban egy hektár területet vásárolt meg, és a tervek szerint ezen raktárat, konzervgyártó kisüzemet és áruházat létesít. Végezetül tárgyalások folynak még két további német—szlovák vegyes vállalattal, és amennyiben ezek sikeresen végződnek, újabb 20-20 munkahely létesül itt. Mindez, persze, nem jelenti azt, hogy a jókai polgármester nyugodtan aludhat. Ellenkezőleg, sok olyan problémával szembesül, amelyek megoldása a mai gazdasági helyzetben nagyon nehéz lesz, annál is inkább, mert az ügyintézésbe belépő államigazgatási hivatalok tevékenysége is gyakran megkérdőjelezhető. A kommunális beruházások között ugyan a gázművesítésen kívül kifejezetten jól állnak a vezetékes víz bevezetésével is, hiszen hálózatuk 22 kilométer hosszú, és ezt idén már csak hatszáz méterrel kell kiegészíteniük. Sokkal kilátástalanabb a helyzetük viszont a csatornázással. Márpedig ez ebben a körzetben kényes kérdés, hiszen a jókai vízmű egészen Nyitráig legalább négyszázezer ember számára biztosítja az ivóvizet. A falunak ugyan 1987-ben elkészült a víztisztítója, de csatorna híján erre csak az iskolát tudták rákapcsolni. A jelenlegi helyzet még magát a tisztítót is veszélyezteti, mert ha nincs lekötve a kapacitása, telente komoly veszélynek van kitéve. Az idei télen ily módon 30-50 ezer koronás kár keletkezett benne. Az iskolán kívül tehát az egész faluban hiányzik a csatornázás, de hiába kérvényezik erre az állami támogatást, a mai napig nem kaptak egy fillért sem. Eközben, persze, a szennyeződós egyre lejjebb húzódik a talajvízben, ós ha egyszer eléri a kutak szintjét, az illetékesek megnézhetik az ivóvizüket. Ennek ellenére hiába fordultak támogatásért a vizet a falu alól kitermelő vállalathoz, az sem hajlandó segíteni. Ennél is furcsább az állami szervek hozzáállása, amelyek ráadásul felelősek a lakosság ivóvízellátásának szavatolásáért. A központi állami támogatásra javaslatot tevő Galántai Járási Környezetvédelmi Hivatal például Jókát még a járáson belül is csak a hetedik helyre sorolta, miközben az első helyeken olyanok számára is javasoltak csatornázási támogatást, akik hamarosan a jókai távvezeték vizét fogják inni, ezért szennyvizük nem jelent közvetlen veszélyt még saját ivóvízellátásukra sem. Mindenesetre érdekes lenne tudni, hogy a galántai hivatalnokok mivel magyarázzák ezt a furcsa döntésüket. így azután nem is csodálkozhatunk, ha a polgármester ós vele valószínűleg a falu nagy része a pokolba kívánja a vízművet. Korábban például az ezzel kapcsolatos megkötések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy tönkrement a helyi szövetkezet, sőt, az utóbbi időben a hivatalnokok erre hivatkozva megtagadták a helyi hulladéktároló engedélyezését is. Ráadásul utasították a polgármestert, hogy még az eddig ott lerakott szemetet is szállítsa el, és füvesítse be a területet. Persze, amikor megkérdezte tőlük, hogy vajon hova vigyék ezt el, és főleg miből és hol létesítsenek a szigorú szabályoknak megfelelő tárolót, vállvonogatás volt a válasz. Ravasz András szerint az egészben az a legfelháborítóbb, hogy ő legalább igyekezett ellenőrzött keretek között tartani a szeméttárolást, azoknak viszont, akik mondjuk a Kis-Dunába hordják a szemetet, nem gyűlik meg a gondjuk a hivatallal. Azoknak, akik csendben voltak, csak három év múltával kell felszámolniuk az engedély nélkül létesített hulladéktárolót, nekik, akik igyekeztek megoldást találni, idén júniusra. Az a galántai hivatalnokokat nem érdekli, hogy ennek teljesítésére esélyük sincs. „Ezen, persze, nem is csodálkozom, hiszen a hivatalokban ugyanazok ülnek, mint egykoron, és az ő viszonyulásuk e kérdéshez csöppet sem változott" — mondja keserűen Ravasz András. TUBA LAJOS ELKÉSZÜLT AZ IPARPOLITIKAI KONCEPCIÓ üSMPÉIt- ELLENE If 1ZL< Annyi bizonyos, a Mečiar—kormány nem kapkodta el az átfogó gazdasági.koncepciók kidolgozását. Háromnegyed évvel a választási győzelem után került csak sor a gazdasági tárca iparpolitikai elképzeléseinek megvitatására. A közel harmincoldalas tervezet maximalista, bár az elgondolások nem rosszak, s szinte kizárt, hogy akár hosszabb távon is valamennyi lényeges pontját teljesíteni tudnák. A köztársaság iparpolitikája néhány elvből indul ki, ezek közül lényeges: nem szabad torzítani a piac működésót; elő kell segíteni az egészséges konkurenciaharc légkörét; a vállalkozói szféra jusson hozzá a nélkülözhetetlen technológiai eszközökhöz ós pénzügyi forrásokhoz; a tervezet figyelembe veszi az ország kiindulási helyzetét és regionális különbségeit, valamint szem előtt tartja a környezetvédelem követelményeit. Az iparpolitikai koncepció kidolgozásánál kitűzték a rövid és hosszú távú célokat. Az előbbibe tartozik a gazdasági hanyatlás lefékezése, majd stabilizálása, a vállalatok fizetésképtelenségének orvoslása, a privatizáció segítségével a tulajdonjogok megváltoztatása, a gazdaságtalan ágazatok háttérbe szorítása, végül a hagyományos piacok (FÁK, Magyarország, Lengyelország)megtartása. Hoszszabb távon szeretnék biztosítani az egyenletes gazdasági növekedést, az importált energiahordozóktól és nyersanyagoktól való függőség mérséklését, az alap- és félkésztermékek arányának a végtermékek javára való csökkentését, az export fokozását, a piaci viszonyok megszilárdítását és az ipari társadalomból az informatikai társadalomba való átmenetet. Külön fejezet foglalkozik az ipar szerkezetváltásával, e téren három fő feladatot tűzött ki a gazdasági tárca: fejleszteni kell azokat a területeket, amelyek nélkülözhetetlenek az általános fellendüléshez (a széles értelemben vett infrastrukturális beruházások — közlekedés, távközlés, energiaipar), a kis- és középvállalkozások, továbbá az idegenforgalom hathatós támogatása, valamint az új iparágak (ökológiai gépipar, energiaipari elektrotechnika) életre hívása. A közlekedés terén akár olyan nagyarányú fejlődést is elképzelhetőnek tartanak, amely megengedné az ún. just in time (éppen időben) japán szállítási és bedolgozási módszer meghonosítását. Ez túl merész tervnek tűnik, ugyanis a just in time a fejlett közlekedési hálózaton kívül magas szervezettséget, rugalmasságot, pontos és gyors információátvitelt is megkíván. Szoros összefüggés mutatkozik az általános gazdasági helyzet és a beruházások mértéke között. Az invesztíciók csökkenése a recesszió előszele, míg növekedése a fellendülés vitathatatlan előjele. Ezért a helyes beruházáspolitika kimozdíthatja a holtpontról a pangó gazdaságot. A gazdasági minisztérium e tények ismeretében meg szeretné gyorsítani a külföldi tőke beáramlását, vámkedvezményeket tervez a beruházásokhoz elengedhetetlen technológiák behozatalához, adókedvezményeket óhajt nyújtani a környezetvédelmi invesztíciók esetén. Persze, nem elegendők a puszta beruházások, az is fontos, hogy korszerű technológiákhoz jussunk az egyszerű összeszerelő üzemeken kívül. A hazai tudomány és technika támogatása szintén elmaradhatatlan része a helyes iparpolitikának. Sajnos, a jelenlegi, szűkre szabott költségvetés az eddigi gyér forrásokat is megkurtította, s az egy főre eső tudományos kiadások terén messze lemaradtunk a világ élvonalától. Részletesen taglalja a tervezet az energiaipar kérdéseit. A tárca szakemberei abból indulnak ki, hogy Szlovákia az energiahordozók terén — a természeti adottságok miatt — nem lehet önellátó. Viszont arra kell törekedni, hogy legalább az elektromos energiából ne szoruljunk behozatalra. E cél a takarékosság, valamint a tranzitszállításokból (észak-déli és nyugat-keleti irányban) eredő részesedés révén érhető el. A terület legfontosabb feladatai: a nagy energiatermelők építésének befejezése (mohi atomerőmű, bősi vízi erőmű), a káros anyagok kibocsátásának csökkentése (Jaslovské Bohunice, Nováky, Vaján), a gázművesítés folytatása, továbbá az ország vízienergiapotenciáljának legalább 65 százalékos kihasználása (jelenleg ez a mutató 30 százalékos). Az energiaipar 2005-ig terjedő hosszú távú koncepcióját egyébként júniusig terjeszti a minisztérium a kormány elé. Külön hangsúlyozza a tervezet, hogy az állam az alapvető gazdasági szerkezetváltásban nem vesz részt közvetlenül, e feladat megvalósítása a vállalkozói szféra, a pénzintézetekre és — a külföldi tőkére vár. Az állam közvetlen beavatkozása csupán a stratégiai területeken várható, „amelyek a Szlovák Köztársaság gazdaságának pilléreit adják', ám ilyen esetekben is nem bürokratikus, adminisztratív módon, hanem vállalkozó módján lép fel. A közvetett beavatkozás egyik példája a gyümölcsöző külkapcsolatok kiépítése és a külföldi tőke számára kedvező feltételek megteremtése. Ennek keretében a különleges gazdasági övezetek kialakítása sem kizárt. A nemzetközi kapcsolatok szorosabbá tétele viszont csak akkor valósítható meg, ha biztosított a társadalmi és politikai stabilitás, egységes a gazdaságpolitika és törvénykezés, szilárd a fizetőeszköz és szakképzett a munkaerő.— szögezi le a tervezet. Az utolsó fejezet az ipar és a környezetvédelem kapcsolatával foglalkozik. Az elmúlt 40 évben a túlfeszített iparosítás, a kohászat, a nehéz- és általános gépipar, a hadiipari termelés előtérbe helyezése óriási környezeti károkat okozott. A gazdasági minisztérium által felügyelt vállalatok ökológiai adóssága például 72,5 milliárd koronára rúg. A leginkább sújtott területeken (Pozsony, Kassa Rózsahegy, Szered—Vágsellye, Garamszentkereszt, Varannó, Homonná) támogatni szeretnék az ökológiai károk mérséklését. Az új technológiáknak, az újonnan telepített vállalatoknak már meg kell felelni a szigorúbb környezetvédelmi követelményeknek. Az ipar főbb területeit átfogó koncepció a teljességre törekszik. A krónikus pénzhiány bizonyára nem fogja megengedni, hogy valamennyi elképzelés va-lóra váljon, azt viszont elősegítheti, hogy ne a szertelenség, szétforgácsoltság, a napi érdekek érvényesüljenek az iparfejlesztésben. (sidó)