Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-26 / 71. szám, péntek

7 OLVASÓINK OLDALA 1993. MÁRCIUS 26. HOGYAN LESZ BIOGILISZTÍBÓL FAVORIT? A hirtelen ránk zúdult szabad­sággal a szocialista „családsegítő" jelszó érvényét vesztette, hiszen lopni csak ott lehet, ahol van mit. A lerobbant vállalatok, szövetkeze­tek háza táján azonban csak az adósság növekedett, nem a lopni­való, ki kellett hát találni valami újat. Sok áttöprengett, álmatlan éj­szaka után talán épp egyszerre csapott homlokára sok kéz: a posta működik, pár korona csak akad papírra, még újsághirdetésre is. Kí­váncsi meg mindig akad, aki tudni szeretné, hogyan gazdagodjunk meg gyorsan és egyszerűen, hol ós hogyan juthatunk jól jövedelmező álláshoz külföldön, hogyan fogyha­tunk le koplalás nélkül. Elég elkül­deni az újságban megadott címre egy válaszborítékot száz koroná­val, és minden kiderül. Sokan még mindig várják a postást, hozza-e a választ. Aztán a pilótajátékok kerültek sorra. Ismerős a felállás: küldj el öt levelet öt címre ötösével, az öt cím­zett küldje tovább ugyanúgy öt em­bernek, miközben elküld a legfelső címre száz német márkát, vagy ezer — még szövetségi — koronát. A já­ték nem új, mégis rengeteg naiv lel­ket sikerült vele lépre csalni. Amikor már a legoptimistábbak is lemond­Ander Béláné füleki olvasónk be­számolt, hogy milyen megalázónak érezte, amikor a Csak szlovákul fel­irattal ellátott postai ablak előtt arra kényszerült, hogy kézzel mutogas­son és a füleki posta alkalmazottja sehogyan sem akarta megérteni, mit is szeretne venni. Végül akadt egy kedves fiatalasszony, aki vállalta a tolmács szerepét. — Elmondta szlo­vákul, hogy mit kérek. A biztonság kedvéért bélyeget is vetettem vele, hogy ne kelljen egyhamar ismét a füleki postára mennem. Remegve léptem a posta előtt várakozó fér­jemhez, életemben először éreztem magam ennyire kiszolgáltatottnak — írta olvasónk. —- Nekem nagyon tetszett — írja Koncsol László cikkéről Takács Er­zsébet Perbetérői —, hogy végre valaki ilyen nyíltan, szépen, okosan, leírja az igazságot. Igen sajnálom, MINT A FILMEKBEN Páran lézengenek csak az állo­más épülete előtt, nem is tudom honnan kerül elém. Hatévesnek né­zem. Kezében ezüst színű, mű­anyag pisztolyt szorongat. Csöve rám mered. Két kézzel, rezdületlenül tartja. Mint a filmekben. Megtorpa ­nok, s lassan felemelem a kezem. Tetszhet neki e váratlan mozdulatom, mert halványan elmosolyodik, egy lé­pést tesz hátrafelé. A fegyver csöve még mindig rám irányul, bár már csak egy kézzel, s lazábban tartja azt ki­csi kezében. Rövid ideig farkas­szemet nézünk, fürkésszek egymás arcát. Elmosolyodom, mire lassan le­engedi pisztolyt markoló kezét. Siet­nem kell, ellépek hát mellette. S bár nem nézek vissza, tudom, hogy a tompa kattanás nekem szól. Nem ér­zek csalódást. Furcsamód meg sem lepődöm. Valahonnan ismerem, ismerjük a forgatókönyvet. Tóth Ferenc Királyrév tak arról, hogy legalább a saját pén­zük megtérül, akkor robbant a bom­ba, amelynek Magyarországon már csak a csípős füstje maradt: jött az Eisenia foetida, magyarán a kalifor­niai földgiliszta. Ő a megváltó, aki környezetünket tisztává varázsolja, helyettesíti a rákkeltő műtrágyákat, mert állati trágyából biohumuszt ter­mel. Villámgyorsan megalakult a Bi­oterra, Biotrans, Biospol, Biomicso­da. Fajtánk a Csallóközben jeleske­dett az indításnál: „Sógoréknál Ma­gyarországon van biogiliszta bőven, jól bekerestek belőle, de most már nem tudnak vele mit kezdeni, mert ott többé a kutyának sem kell, de majd itt! Olcsón megkaphatjuk, csak a szállítást kell fizetni..." Egykettőre kialakult az árfolyam: 20 fillér egy giliszta, ezer korona az éves tagsági díj, 100 ezer darab a legkisebb eladható tétel. A lapok­ban megjelentek a hirdetések: „Egy­két éven belül milliomos lesz, ha jól gondozza gilisztáit! Vállalatunk se­gítséget nyújt a biohumusz eladásá­nál!" Nosza, hordta a postás a posta­utalványokat a Csallóközbe, s indul­tak az AVIÁK ellenkező irányba, trá­gyával tele zöldségesládákkal meg­rakottan. Míg a becses rakomány megérkezett, volt mit tenni odahaza is... hogy csak az Új Szó olvasóihoz ju­tott el az írás. A szlovák lapokban is meg kellene jelentetni. Érdekes levelet kaptunk Bórisné Bubeník Ilonától Kuntapolcáról. — Koncsol László cikkében meg­említi, hogy a történelmi Magyaror­szágon a pénzeken szlovákul is fel volt tüntetve a bankók névértéke. Ez adta az ötletet, hogy elküldjem Önöknek e néhány régi bankót, me­lyek ugyan későbbi keletűek, de jól láthatóan hat nyelven van feltüntet­ve a névértékük. Kérem, ha lehetsé­ges, tegyék közzé lapukban. így még múzeumba sem kell elmenniük a jó szlovák hazafiaknak, hogy meggyőződjenek arról, milyen tole­ráns volt Magyarország a nemzeti­ségekkel szemben — írja, és sorai­hoz valóban régi bankókat is csatolt, íme az egyik: Az emberiség nagyobbik része szeret levelet, főként üdvözlőlapot kapni távoli rokonaitól, ismerőseitől. Olykor két-három, meleg emberi gondolatoktól átitatott sor kellemes­sé teszi szürke napjainkat. Főként karácsonytájt szép szokás üdvözle­tet küldeni. Valahogy így gondol­kodhatott az én kedves rokonom Budapesten, 1992. december 22-én, amikor egy üdvözlőlapot adott fel számomra, gondosan odaírva szlo­vákul a Fiľakovo városnevet, utcát, majd magyarul: Csehszlovákia. Kel­lemes karácsonyt és boldog új évet kívánt. Nem tudom elképzelni, mi járha­tott a budapesti postaalkalmazott eszében, amikor megnézte a lapot, s ráütötte dátumos pecsétjét. Nyilván összetéveszthette Fil'akovót Phila­A biohumusz kilónkénti 4 koronás ára mellett nagyon sokáig tart a be­fektetés megtérülése. És a probléma épp akkor jelentkezett, amikor a munka jutalmát kellett volna in­kasszálni. Az agresszívabb egyé­nek kocsiba vágták magukat, irány Dunaszerdahely, s a Biomicsoda kft, udvarán vagy irodájában követel­ték, hogy vegyék át tőlük a felszapo­rodott gilisztaállományt. Volt, aki si­kerrel járt, de kevesebben voltak azok, akik a pénzüket is megkapták. Ezért a szemfülesebb gilisztatulaj­donosok elkezdték rábeszélni a szomszédokat, ismerősöket, létesít­senek ők is gilisztatenyészetet. Aki belement, megvette a gilisztákat da­rabonként 20 filléres áron, befizette a Biomicsoda kft.-nek az 1000 koro­nás tanulópénzt, akarom mondani tagdíjat és kezdődött minden élői­ről. Nos, itt kezdett az egész akció veszedelmesen hasonlítani ama nevezetes pilótajátókhoz. A múlt nyáron, amikor a gilisztaügy már­már botránnyá dagadt, a duna­szerdahelyi Bioterra kft. szerződést kötött a dévényújfalusi Biospol kft.­vel, melyben az egész gilisztaügy­letet átruházta a dévényújfalusiak­ra. Mit tehet ilyen esetben a biogi­A minap hallottam a Szlovák Rá­dióban egy gondolatébresztő szlo­vák mondatot, miszerint Michal Ko­váč elnökké választását a nyugat­ra szakadt szlovákok oly módon is üdvözölték, hogy kifejezték remé­nyüket: szimbolikusan az ő elnökük is lesz. Várom a sajtó és a politikai elit felháborodását. Mert ugyebár, hogy jönnek ők ahhoz, hogy saját államuk — mely iránt valószínűleg lojalitással viseltetnek — elnökén kívül szert akarnak tenni, még ha csak jelképesen is, egy másik el­nökre is?! Lassan három éve, hogy Antall József hangot adott vágyának: lé­lekben minden magyarnak minisz­terelnöke kíván lenni. A szokásos felháborodás hangjai sokáig nem ül­delphiával, mert piros nagy betűvel odaírta: CA és USA, aztán levelemet útnak indította — Kanadába. Csehszlovákia közben szétesett. Elsirattuk, üdvözöltük, ki hogy gon­dolta helyesnek. Szilveszter éjjelén minden valamirevaló ember eldő­zsölte az államunk által adott vi­gaszdíjat, az ötkoronás koponya­pénzt. Január 18-a volt, Piroska nap­ja, amikor karácsonyi üdvözletem el­jutott Kanada egyik hatalmas váro­sába, Montrealba, hogy ott egy újabb pecsétet kapjon. Ám ekkor csoda történt. A mont­reali postaalkalmazott ugyanis tud­ta, hogy Fiľakovo és Csehszlovákia valahol Európában van, Budapesttől nem messze, északra. Egy mozdu­lattal útnak indította lapomat, amely menetrendszerűen megérkezett Fü­lisztatenyésztővé vált egyszerű ha­landó? Szorgalmas levelezésbe kezd mindkét kft.-vei, telefonálgat, bírsággal fenyegetőzik, elmegy lár­mát csapni a kft. telephelyére. Per­sze, hiába, egymaga semmire sem megy. De ki akad, aki összeszedné a rászedetteket és közös erővel pró­bálná megkeresni az igazát? Ezért a gazda inkább fogja a vasvillát ós bi­ogilisztástól szétteríti kertjében a trágyát — ha elveszett a fejsze, le­gyen meg legalább a nyele. A „pilótajáték" kitalálója azonban megtalálta a számítását. Ezt ne­vezhetjük eredeti tőkefelhalmozás­nak Mečiar módra. Nem kell külföl­di befektető, aki „kizsákmányolná" népünket, s elvinné a hasznot, hon­polgáraink önként hozzásegítik a Bioterra kft.-t, hogy elegendő tőkét szerezzen attraktívabb vállalkozá­sához. Például személygépkocsi és alkatrészek árusításába, autószer­viz működtetésébe fogjon. Ilyen egyszerű a dolog, aki nem hiszi, jár­jon utána. Nem is kell messzire mennie, elég, ha fellapozza az Új Szó február 23-i számát és elolvas­sa Vass Gyula „A válás után hová (és mikor) mehetünk Favoritért?" című cikkét. Az én kérdésem már csak annyi: hány biogiliszta egy Favorit? Vojtek László tek el. Élénken él emlékezetemben Ján Čarnogurský Dunaszerdahe­lyen — másfél évvel később — elejtett szarkasztikus miniszterelnöki „válasza": nem úgy jöttem ide, mint a világon élő összes szlovák minisz­terelnöke. Aki esetleg úgy gondolná, hogy a külföldi szlovákok és a magyar mi­niszterelnök óhaja közti analógia sántít, igaza van. Mert ez esetben nem egy állam vezetője jelentette ki, hogy magához tartozónak érzi a vi­lág bármely zugában élő honfitársát, hanem pontosan fordítva. Ami „sú­lyosbító" körülmény. Ennek ellenére nem nehéz megjósolni a reakció­kat... A. KIS BÉLA Alistál lekre. Ügyes postásainknak köszön­hetően február 13-án, vagy tíz nap­pal a nagyböjt előtt kezemben volt a karácsonyi üdvözlet. Pedig nem volt ez könnyű, mert mégis csak város Fülek és a gyanúsnak vagy semmit­mondónak tűnő: ul. ČSA-t a buda­pesti postaalkalmazott, mint feles­legeset és félrevezetőt — kihúzta. Nem tudom követelmény-e a bu­dapesti posta alkalmazottjainak is­merni a szomszédos államok váro­sait. Lehet, hogy nem. De ha egyszer oda volt írva magyarul, hogy Cseh­szlovákia, miért nem küldte el leg­alább Bősre, vagy Nagymarosra, ott valaki csak tudta volna, hol van Fiľa­kovo. De Észak-Amerikában! Bálint Lajos Fülek TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ... Magam és a kisnyugdíjasok nevében ragadtam tollat azok nevé­ben, akik 2000 koronás nyugdíjból tengődünk és hiába várjuk a nyug­díjemelést, amit március elejére ígértek. Miből fizessünk, az árak emelkednek, a gázért és a vízért is többet kell fizetni. Még szociális ki­egészítést sem kapunk, hiába va­gyunk hatvan éven túl. Felháborított bennünket az a cikkük, ami szerint 5000 koronából nem tud megélni egy házaspár. Mit tegyünk mi egye­dülállók, akiknek még 2000 korona • sem jut? V. I. Nagymegyer ... A közvélemény már másképp néz kormányunkra, csökkent a nép­szerűsége. Á rengeteg ígéret csak a posztok elfoglalásáig tartott, nekünk pedig az erőnk felüli adó, az áreme­lés, a gyógyszerhiány jutott. Ami pe­dig a béreinket illeti, azok majdnem a régiek maradtak. Éppúgy, mint a ha­talom tagjai, akik az előző kormány­ból kerültek ki. Képmutató, manipu­lálható a mi demokráciánk. Győzhet­ne már az értelem, mert ellenkező esetben jön a csőd. Hegedűs Valéria Komárom ... Jóleső érzéssel hallottuk, hogy köztársasági elnökünk hivatali eskü­jét ezekkel a szavakkal fejezte be: Isten engem úgy segéljen. Közel öt évtizede, ez nem hangzott el egy po­litikus szájából sem a volt kommu­nista államokban. Elnökünk esküjé­ben többek között azt is ígérte, tö­rődni fog azzal, hogy a Szlovák Köz­társaság területén élő nemzeti ki­sebbségek és etnikai csoportok bol­dogan éljenek. 1945 óta az itt élő magyarság sok kemény megpróbál­tatáson ment keresztül, és még most is folyik soraiban a tisztogatás. Med­dig? Reméljük, hogy az elnök úr ígé­rete valóra válik és a magyarság egyenrangú nemzetként élhet szülő­földjén. özv. Petőcz Kálmánné Komárom ... Zűrösek és kacifántosak az adóbevallási feltételek. Az adóbe­vallási ívek pedig nem jelentek meg a kisebbségek nyelvén. Egy ezer lé­lekszámú községben jó ha tízen értik a kitöltés módját. Ez újabb pofon a kisebbségnek, hiszen az ívek kitölté­se Dél-Szlovákiában mindenütt go­dot okozott. Az összeeszkábált adóív sokban hasonlít az alkot­mánynak nevezett tákolmányunk­hoz, mert egyszerűen nem tiszteli a polgárt, az államalkotót. Nem veszi figyelembe / mert nem is akarja /, hogy törvényeink napról napra vál­toznak, de ugyanakkor konzerválja azt a felfogást, hogy a törvények is­meretének hiánya nem enyhítő kö­rülmény. Brutovszky János Krasznahorkaváralja ... Nálunk közel másfélmillió nyugdíjas van. Járulékuk tíz száza­lékos emeléséről beszélnek, ám az első két hónap már eltelt — minden emelés nélkül. S ha elvesznek 220 koronát és helyette adnak 270-et, ez csak 50 koronával több, ami a 2060 korona átlagos nyugdíjnak csak 2,4 százaléka. Ez az, amit az ember nem tud megérteni, ez az emire azt mondják — nesze semmi, fogd meg jól! A nyugdíj nem lehet jóakarattól függő adomány a kormány részéről, ennek ellenértókét a nyugdíjasok túlnyomó része már régen verejté­kesen megfizette s most semmi egyebet, csak. ennek megtérülését várja. Nem adományként és ala­mizsnaként, hanem jogosan. Iván Sándor Kassa A nézetek sokrétűsége ér­dekében olyan leveleket is közlünk, amelyeknek tartalmá­val szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet Kö­szönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. MÉG EGYSZER A FÜLEKI POSTÁRÓL Nagy visszhangot keltett az az olvasói levelünk, amely a füleki postán alkalmazott furcsa gyakorlatról adott számot, illetve Koncsol László en­nek nyomán írott cikke. INDOKOLT A NAGYOBB SZIGOR A közvéleményben még most is él a lipótvári börtönlázadás szörnyű emlé­ke, hiszen csak most zárják le az ügyet. Közben egy újabb tragédia történt: rendőrgyilkosság a Komáromi járásban. Környékünkön mindenki napokig er­ről beszélt ós valamennyien fel voltak háborodva, hogy az elkövetők közül az egyik nemrég szabadult a börtönből. Engedtessék meg, hogy ezzel kapcso­latban kifejtsem véleményemet. A televízió révén betekintést nyertünk a börtönéletbe. Őszintén meglepőd­tem, amikor megtudtam, hogy milyen lehetőségeik vannak a fegyenceknek. Videójuk van, tévézhetnek, sört is kapnak, sőt még művelődhetnek is. Teljes ellátásban részesülnek, az ételről nem kell gondoskodniuk, és az orvosi ellá­tásért sem kell havonta fizetniük. Dolgozniuk nem kell és összkomfortos helyi­ségekben laknak. Szerintem nem börtönben vannak, hanem üdülésen. Én ed­dig azt hittem, hogy a fegyházban kemény regula és vasfegyelem uralkodik. Ez nem így van és ezért aztán sokan alig kerülnek szabadlábra, újból elkö­vetnek valamit, hogy visszakerülhessenek a börtönbe. Én ebben látom a hi­bát. Sokkal szigorúbb intézkedéseket kellene tenni ezen a téren. Az új de­mokráciában növekszik a bűnözés, ezért a politikusoknak komolyabban kel­lene foglalkozniuk ezzel a problémával. Hostina Irén Komárom LÉLEKBEN AVAGY JELKÉPESEN ÜDVÖZLŐLAP ÉSZAK-AMERIKÁN KERESZTÜL DOUÄ ZECI CÜROANE ZWANZIG KRON E N. DVADSAŤ KOR Ú N. /I BAŰECET KPYHA /IBA/JCflTt KOPYHb.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents