Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-18 / 64. szám, csütörtök

1993. MÁRCIUS 18. Xuszói FOGYASZTÓI FIGYELŐ 8 KETTŐN ÁLL A VÁSÁR Andrássy Erzsébet alsószeli olvasónk tanácstalanságában fordult szerkesztőségünkhöz. Megírta, hogy még tavaly októberben elvitték Mini Romo mosógépüket az egyik helybeli magánvállalkozóhoz, mert ha bekapcsolták, a motor ugyan ment, de a gép nem mosott. Amikor a szerelő a javítással elkészült, a munkáért 150 koronát kért. Ezt ki is fizették. -Az állítólag magjavított géppel háromszor mostam, de aztán újra elromlott - áll a levélben. - Férjem visszavitte a szerelőhöz. Amikor másodszor érte ment megtudta: 1088 koronát fogunk fizetni, mert a tartályt ki kell cserélni, mivel lyukas. Én viszont tudtam, hogy a tartály nem volt lyukas, mert amikor a mosáshoz készülődtem, teleengedtem vízzel és a víz nem folyt ki belőle. A karbantartó azt állítja azért, mert alul tele volt piszokkal. Ajánlotta, ha valakivel meghegesztetjük a tartályt, akkor 400 koronával kevesebbe kerül a javítás. Ezenkívül még azt is javasolta: ad nekünk 500 koronát, és hagyjuk ott a gépet. Ebbe én nem egyeztem bele, mire közölte: 300 koronát fizetek azért, hogy szétszedte és összerakta a gépet. Kérdem én, jogosan követeli a pénzt, ha a mosógépet rosszabb állapotban vittük haza, mint ahogyan odaszállítottuk? Sajnos, kérdésére nem tudunk megnyugtató választ adni, ugyanis bizonyára igazságtalannak érzi majd az alábbiakat. Amikor a mosógépet elvitték a szerelőhöz, az árban meg kellett (volna) egyezniük. Ha a szolgáltató ajánlatát elfogadták, ez azt jelenti, megszületett a szerződés, amely mindkét fél számára kötelező. Az már más lapra tartozik, hogy a javitás után reklamálni kényszerültek. Az eredeti hiba kijavítása a szerelő feladata, hisz munkájára bizonyára garanciát is vállal. Arról viszont feltehetően ö sem tehetett, hogy újabb meghibásodást fedezett fel. Az összeget, amelyet elfogadhatónak talált és amelynek fejében a szerelő a munkát elvégezte, ki kell fizetni. Ami pedig az igazságtételt illeti, az eladó-vevő, illetve a szállítómegrendelő kapcsolatába senki sem szólhat bele Egyszóval: kettőn áll a vásár. Ha semmiképpen sem sikerülne zöldágra vergődniük, akkor nem marad más hátra, mint az illetékes bírósághoz fordulni, mert csak az hozhat érvényes döntést. Azzal viszont számolniuk kell, hogy az eljárás során időt, esetleg pénzt is veszíthetnek, mert valakinek a perköltségeket is meg kell térítenie. Ez utóbbi attól függ, kinek ad igazat a biróság. MIELŐTT KAVEDARALOT VÁSÁROLNÁK... A SZAKEMBEREK AJÁNLÁSAI Háztartásaink nagy részében a reggeli mellé általában illatos feketekávé is az asztalra kerül. Hogy milyenre sikerül elkészíteni, azt nem csupán az alapanyag, hanem az őrlés is meghatározza. A török - forró vízzel leöntött - kávéhoz jobb a minél simábbra darált, a kávéfőzőkbe viszont a durvább állagú előnyösebb. Tehát nem mindegy, milyenre daráljuk a kávét. dik, mint az ETA 0067, de három fokozatra állítható. Viszont előnye, hogy jobban tisztíthatóak a daráló kövecskék. Az őrölt kávé edénykéje azonban nem a legszerencsésebben van a gépben elhelyezve. Kis Két típusú ETA A Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai a pozsonyi áruházakban, boltokban néztek körül, milyen a választék a kávédarálókból. Megállapították: a többi villamosfogyasztóhoz képest ezekből viszonylag jó a kínálat. Hazai és külföldi gyártók termékeit egyaránt szemügyre vették. Az egyszerűbb, de olcsóbb és az igényesebbeknek szánt luxus termékeket is vizsgálták. Az itthoni - pontosabban mert már a csehországi hlinskói ElektroPraga is a külföldi cégek közé sorolandó - kávédarálókat az ETA 0066 és az ETA 0067 képviseli a piacon. Az előbbi régebbi típus, az utóbbi az újabb fajta. A 0067-nek magas, kerek tárolója van. Hétféle minőségű, finomságú kávét darálhatunk rajta. Azon az elven működik, hogy a két kő között megőrölt szemek az alsó edénykébe hullanak. Az újabb típusnak nem csupán a kivitele vonzóbb, hanem az is nagy előnye, hogy a motor sokkal halkabb, mint az ETA 0066nál. A tervezők ötletesen oldották meg az alsó edényke elhelyezését: a darálóval egységes egészet alkot. Az utóbb említett nagy előnye - a halkabb üzemelés - mellett érdemes megemlíteni egy másikat is: a csatlakozó zsinórja a készülék aljára tekerhető. Az edényke ésszerűbb és esztétikus elhelyezése ellenére nem a legszerencsésebb kivitelű. A fogyasztóknak ugyanis általában szokásuk, hogy a dobozkát, mivel a kávésszemcsék darálás közben az oldalra tapadnak, az őrlés befejezésével az asztalhoz ütögetni. Nos, ennél a típusnál nem ajánlatos ezt a megszokott műveletet végezni, mivel nagyon könnyen letörhet az edényke sarka. Használati útmutató Míg a Csehországban gyártottaknál a csomagolás minőségét megdicsérték és nem hiányzott a használati utasítás, illetve a szavatossági levél sem, az importált termékeknél ezek a jól ismert fogyatékosságok ismét felmerültek. A Dunaj áruházban egy Németországból származó EMIDÉ típusú kávédarálót vásárollak, amelyhez ugyan megkapták az érthető nyelvű garancialevelet, és dicséretre méltó, hogy még az ország területén lévő szervizműhelyek névsorát is mellékelték, de a használati útmutató hiányzott. Ezzel a termékkel kapcsolatban nem volt semmiféle kifogásuk, mindent tud, amit a fogyasztó elvár tőle. Elvileg ugyanúgy műköbiztosítóval rögzíthető, de ha ez véletlenül eltörik, - nagyon kell ügyelni, hogy ne történjen meg - akkor a dobozkát nincs mi tartsa. A legdrágább a leggyorsabb Végül a legdrágábbat, a német MELLERT kávédarálót is tesztelték. Ezzel már a vásárláskor sem volt szerencséjük az ellenőröknek. Nem kaptak használati utasítást, sőt az eladó, ki sem csomagolta, arról már nem is szólva, hogy nem próbálta ki, vajon működik-e és nem is adott tanácsot, hogyan kell kezelni. A garancialevél helyett egy személyi számítógép nyomtatójával készített cédulát kaptak. Ezen ugyan szerepelt, hogy a termékre vállalják a garanciát, a szervizeket is felsorolták, csak arról feledkeztek meg, hogy közöljék a fogyasztóval, mennyi ideig érvényes a jótállás. Ezáltal a garancialevél, - ha egyáltalán annak lehet nevezni - nem érvényesíthető a gép esetleges meghibásodásakor. Kapcsolója a többi típustól eltérő: az őrlés alatt nem lehet elengedni. Első látásra ez a módszer hátránynak tűnt, de amikor a 100 gramm kávét beleszórták és azt 32 másodperc alatt szinte porrá változtatta a gép, módosították véleményüket. A többi tesztelt darálóhoz viszonyítva ezzel kétharmaddal kevesebb ideig tart a munka. A motor ugyanis magas fordulattal működik. Figyelem: kövek és árak A szakemberek tapasztalatait még egy figyelmeztetéssel érdemes kiegészíteni. Az ETA gyártójától ugyanis a fogyasztók megtudhatják, a kávéban esetleg apró kövecskék is lehetnek, s ha ezek véletlenül a darálóba kerülnek, teljesen tönkretehetik azt. Tehát mielőtt a kávét beleszórjuk a tárolóedénykébe, nézzük meg, nincs-e idegen anyag a szemek között. A jó minőségű kávénál ennek nem szabad előfordulnia, de az Ausztriából olcsón behozott fajtáknál nincs kizárva az ilyen meglepetés. Az árakkal kapcsolatos információk csupán tájékoztató jellegűek, mivel boltonként és időszakonként is változhatnak. Például az ETA 0066-os típust 680ért, 690-ért, sőt 760 koronáért is kínálták a pozsonyi boltokban; az ETA 0067-ért 700-at, 710-et, 770-et, sőt 790 koronát is elkértek. Az importáltak drágábbak, az EMIDE 1200, a MELLERT 1690 korona körüli áron vásárolható meg. Már majdnem elfelejtettük, hogyan néz ki a tejeskanna, hiszen jó ideje zacskóban, üvegben vásároltuk a tejet. Néhány faluban viszont újra előkerültek a régi edények, mert a szövetkezet a tejüzem „közreműködése nélkül" áru sit ja a tejet. A kanna mosása kissé körülményes. (Méry Gábor felvétele) AKIKET NEM HALLGATNAK MEG AZ ÖNVÉDELEM A LEGHATÁSOSABB Mindannyian fogyasztók vagyunk, ezért bátran állíthatjuk: a legnagyobb csoportosulást alkotjuk. A társadalomhoz, a gazdagsághoz való viszonyunkkal, döntéseinkkel jelentős mértékben meghatározzuk az ország működését. Ennek ellenére - milyen paradox a helyzetünk - senki sem hallgat meg, a véleményünkre nemigen kíváncsiak. Az csak enyhe vigasz, hogy nem csupán nálunk érvényes ez a megállapítás, hanem a miénknél sokkal fejlettebb államokban is gyakran felmerülnek a fogyasztók érdekvédelmével kapcsolatos nehézségek. A probléma felismerőjének, illetve a legfontosabb tennivalók megfogalmazójának a nemzetközi fogyasztóvédelmi szervezet John Fitzgerald Kennedyt tekinti, aki a hatvanas évek elején az Egyesült Államok akkori elnökeként síkraszállt a fogyasztók érdekeiért. A Fogyasztói Szövetségek Nemzetközi Szervezete (IOCU) 1983-ban március 15-ét a fogyasztók jogainak világnapjává nyilvánította, s azóta próbál tenni az érdekükben. S hogy a nemzetközi fórumokon mennyire komolyan veszik a sokak által lebecsült egyesületeket, kezdeményezéseket, bizonyíték rá, hogy az ENSZ a fogyasztók védelmére vonatkozó irányelveket fogadott el, és a plénum egyhangúlag megszavazta a fogyasztók chartáját. Mindez nagyon megható - sóhajt fel a honi fogyasztó, aki úgy érzi, alakul(gat)ó piacgazdaságunkban ő van a leginkább kiszolgáltatott helyzetben. A volt Szövetségi Gyűlés, közvetlenül feloszlása előtt, ugyan elfogadta az érdekvédelmi törvényt, de ez hosszú előkészítése és többszöri átdolgozása ellenére sem nevezhető tökéletesnek, sőt még a jó jelzőt is megkérdőjelezhetejük vele kapcsolatban. Hiányzik belőle több HOGYAN FŰTSÜNK ÉSSZERŰEN Nem mindegy, hogy a lakóhelyiségekben a fűtőtest hogyan „adja át" a meleget. A fűtés módja nagyban befolyásolja az energiafogyasztást és a lakásban érzékelhető hőmérsékletet. A gyakorlatban három fűtési módszerről beszélhetünk: a közvetlen kisugárzásról (például a kályha), a sugárzást és a légáramlást egyszerre végző fűtőtestek működéséről, valamint a meleg levegő hasznosításáról. A felsoroltak közül a legkellemesebbnek a jól bevált kályhafűtést tartjuk, viszont a korszerű padló-, illetve falfűtés is megfelel az egészséges hőátadás követelményeinek, mert ezek alkalmazásával nem mozog túlságosan a levegő, tehát a por nem verődik fel feleslegesen. Az így fűtött szobában egyszerűen jól érezzük magunkat. Takarékossági szempontból is kedvezőek ezek a módszerek, mert az energiát esetleg napkollektor is szolgáltathatja. A legtöbb lakásba viszont radiátorok segítségével jut el a meleg. Ezeknek a fűtőtesteknek az az előnyük, hogy viszonylag kis helyet foglalnak el, hőszabályozók szerelhetők rá, és beszerzési áruk is elfogadható. Az energiaspórolás szempontjából azonban nem sorolhatók az élvonalba. A radiátor forró teste körül a levegő felmelegszik, felemelkedik, majd a lehűlés következtében újra leszáll. A bordás fűtőtestekhez viszonyítva az úgynevezett lapos radiátorok jobban adják át a hőt. Ez utóbbiak előnye többek között az is, hogy könnyebben tisztán tarthatók. A meleglevegős fűtés tulajdonképpen a levegő erős áramoltatásával valósul meg. Ezt a fűtési módot elsősorban a nagyrészt beüvegezett épületekben alkalmazzák. Annak ellenére, hogy általa ugyan energiát lehet a megtakarítani - mivel gyorsan szabályozható a hőmérséklet -, mégsem ajánlható bármilyen létesítménybe, mert a fűtőtérben az átlagosnál magasabb hőt kell előállítani. Ezek után jogosan merül fel a kérdés: melyik módszert válasszuk? Helyes döntésünk nagymértékben az épület tulajdonságaitól függ. Ha a házunk átlagosan szigetelt, a padlófűtés a legjobb és a nagyobb területen beüvegezett falakhoz kiegészítő fűtőtestet tegyünk. Ha az otthonunk nincs kellően szigetelve, a megfelelő hőmérsékletet az ablakok alatt elhelyezett radiátorokkal érhetjük el. Valamennyi felsorolt rendszer akkor nevezhető egyformán jónak, ha az épület hőszigetelése tökéletes. Ennek elérése érdekében először a falakkal kell törődnünk, és csak utána foglalkozzunk a fűtéssel. Ezt viszont előzze meg a szakemberrel való kapcsolatfelvétel, aki pontosan kiszámítja, mennyi időre lesz szükségünk, hogy a lakásunk megfelelően fűtött legyen. Nem érdemes túlméretezett kazánt vásárolni, felesleges plusz radiátorokat felszereltetni azzal érvelve, jobb, ha az egész rendszer nagyobb teljesítményű lesz. Ne pazaroljunk feleslegesen energiát. A fűtésszabályozást sem hagyhatjuk figyelmen kívül, bár a mérő- és szabályozó műszerek híján egyelőre nagyon kevés lakásban szabályozható a hőmérséklet. Persze, ha ezeket a fontos kellékeket felszerelnék sokkal ésszerűbben és takarékosabban használhatnánk fel az energiát. Akkor nem csupán valamennyi lakásba, hanem minden szobába is csak annyi meleg jutna el, amennyire az ott élőknek vagy az ott tartózkodóknak az adott időpontban igényük van. A hőszabályozás akkor volna tökéletes, ha az időjárástól függően állíthatnánk elő a meleget és az egyes helyiségekben hőszabályozó szelepek regulálnák a hőmérsékletet. Azért hangsúlyozzuk, hogy az egyes helyiségekben, mert hibás az a felfogás, hogy a lakás valamennyi szobájában egyforma melegre van szükség. A lakószobában 20-22, a hálószobában 16-18, a gyermekszobában 20, a fürdőszobában 24 fokos hőmérséklet az ideális. Energiatakarékossági nyelvre fordítva ezeket a számokat: egy fokkal magasabb hőmérséklet eléréséhez 6 százalékkal több energiára van szükségünk, tehát a meleg fokonkénti mérséklése ugyanilyen arányú takarékosságot eredményez. Ezt a statisztikát nálunk kevesen ismerik, még kevesebben alkalmazzák a szóban forgó takarékossági módszert, pedig a fejlett gazdaságú országokban az említett haktárértékek közül a lakosság nagy része rendszerint az alacsonyabb mellett dönt. lényeges megfogalmazás. Például a „nem tiszta" reklám hatása következményeinek orvoslási módja. Az sem teljesen világos, mely szerveknek, milyen hatáskörük van a törvény végrehajtása során, a fogyasztói egyesületek szerepéről sem rendelkezik, sőt a több évtizedes siker érdekvédelemre visszatekintő országokban jól működő, a panaszokat intéző ós döntéseket hozó „kis bíróságok" létrehozásának feltételeiről is megfeledkeztek a törvényalkotók. A felsorolt és a többi fogyatékosságot vagy a törvény novellizálásával, vagy pedig egy új, immár szlovákiai jogszabállyal lehetne kiküszöbölni, de ezt megelőzően a kormánynak jóvá kellene hagynia a fogyasztói védelmi rendszert. Sajnos, e téren még igen sok a feltételes mód és a megoldásra váró feladat. Várnunk kell a jobb törvényekre, de bosszantó, hogy a meglévőket sem tartják be következetesen. Sokszor vétkeznek a gyártók, akik nem megfelelő termékeket készítenek s joggal hibáztathatjuk a kereskedőket is, akik nemigen nézik, mit is vesznek át a szállítók, ezért gyakran kifogásolható árut kínálnak. De valljuk meg őszintén, mi, fogyasztók sem vagyunk bűntelenek. Hányszor nézzük meg, vajon megfelelő dolgot vásárolunk-e, hányszor veszünk lejárt szavatossági idejű élelmiszert? Pedig erre senki sem kényszerít(het) bennünket. A fogyasztói érdekvédelem törvény adta lehetőségei ugyan nem túlságosan széles körűek, viszont a leghatásosabb módszerrel igen kevésszer élünk. Ez pedig az önvédelem. Nincs szükség hozzá sem paragrafusokra, sem hivatalokra, csupán nagyobb körültekintésre. Az oldalt összeállította: DEÁK TERÉZ