Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám, szerda

1993. MÁRCIUS 17. «ÚJSZÓ, MOZAIK PAVOL KANIS: KIS ÁLLAM VAGYUNK... (Munkatársunktól) - A Demok­ratikus Baloldal Pártjának tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatóján Pavol Kanis elsó alelnök, aki egyben a parlament külügyi bizottságának az alelnöke, időszerű külpolitikai kérdésekkel, mindenekelőtt a Me­čiar-Kňažko ellentéttel kapcsolat­ban mondott véleményt. Leszögezte, hogy a külügyi bizottság albizottsá­gának - melynek feladata a külügy­minisztérium tevékenységének érté­kelése volt - véletlenül jutott a bírói szerepkör a vitában. A parlament­nek erre a célra külön bizottságot kellett volna jóváhagynia. Kanis bí­rálta, hogy ez a viszály, amely lé­nyegében a kormánypárt belügye, olyan problémává duzzadt, amellyel a kormányzat, a köztársasági elnök, sót az alkotmánybíróság kénytelen foglalkozni. Kanis szerint az államfő az említett vitában húzza az időt, és alkotmánybírósági határozattal akarja döntését megindokolni. A DBP alelnöke hangsúlyozta: Szlovákiának külpolitikájában tuda­tosítania kell, hogy kis állam. Ezt a tényt külkapcsolataiban kamatoz­tatnia kell. Minél hamarabb meg kell kötnie szomszédaival minden lehet­séges szerződést, valamint mielőbb be kell épülnie az európai biztonsági rendszerekbe. Tájékoztatott, hogy a DBP-nek a külügyminisztérium te­vékenységével kapcsolatos állás­foglalását ma hozzák nyilvánosság­ra. (mázsár) VISSZHANG AZ MPP IS OTT VOLT ZSELIZEN Lapunk hétfői számában a Meg­emlékezések nemzeti ünnepünkről című összeállításban, -ábel- szignó­val megjelent zselizi tudósításban a szerző kifogásolta: „...az MPP az idén sem képviseltette magát hivata­losan a nagyjelentőségű ünnepsé­gen." Az írottakra tegnap telefaxon reagált a Magyar Polgári Párt zselizi helyi csoportja, és tiltakozott a szó­ban forgó írás ellen. Mi telefonon felhívtuk a tiltakozás aláíróját, Sza­lay Zsoltot, az MPP helyi csoportjá­nak alelnökét, hogy tömören mondja el kifogásaikat: - Nem tudom, Ábel Gábor miért nehezményezi, hogy mi hivatalosan nem vettünk részt az ünnepségen. Mi civilekként, polgá­rokként elég sokan ott voltunk a va­sárnapi megemlékezésen. Nem ér­tem hát, miért kellett erről ártó szán­dékkal írni. Részünkről semmi más­ról nem volt szó, mint arról: nem akartuk, hogy a megemlékezésből politikai ünnep legyen. -Ú­CZUCZOR NAPOK ÜNNEPI EST (Tudósítónktól) - Érsekújvárott a Czuczor Napok keretében került sor március 15-én este fél hétkor Czuczor Gergely szobrának a meg­koszorúzására. Pllchta Péternek, a Csemadok helyi szervezete elnö­kének ünnepi beszéde után Sinko­vits Imre budapesti színművész tol­mácsolásában elhangzott a Talpra magyar és a Föltámadott a tenger című költemény. A koszorúzást kö­vetően a Csemadok-székház nagy­termében kezdetét vette az 1948/49-es szabadságharc emléké­re rendezett ünnepi est. Zsúfolásig telt terem fogadta a műsor szereplő­it. Az est fénypontja Sinkovits Imre ós fia, Vitai András Lélekben össze­kötve c. műsora volt. Madách, Köl­csey, Petófi, Illyés, Kányádi, Ratkó müvein keresztül egy történelmet elevenítettek fel. A fel-felcsendülő vastaps igazolta, hogy a háromórás műsor, mely eggyé olvasztotta a kö­zönséget, nem mindennapi, mara­dandó emléket hagyó előadás volt. BALLA MARIA NEM LESZ ELÉG A MÁSFÉL MILLIÁRD (Folytatás az 1. oldalról) solni fogja a parlamentnek, a tavaly elhalasztott 2,8 milliárd korona bér­tömegadó befizetését véglegesen engedjék el. Kértük, hogy a mező­gazdasági termelés specifikus körül­ményeit figyelembe véve csökkent­sék az úgynevezett biológiai készle­tek kamatlábait, erre azonban a je­lenlegi feltételek között nincs keret. Elképzelhetőnek látszik, hogy a ka­matkülönbségeket az állami támo­gatásból fedezzék. • A kormányfővel tartott talál­kozó vélhetően nemcsak a teljes egyetértés jegyében zajlott... - További javaslataink újabb esz­mecserét igényelnek. Többek között kértük azon mezőgazdasági válla­latok hitelmentesítését, illetve hitelfi­zetésük átütemezését, amelyeknek még van esélyük a túlélésre. Ennek azonban a nemzetközi pénzintéze­tek irányába is vannak vonzatai, így tehát ezek a kérdések még vita tárgyát képezik. Javasoltuk az úgynevezett adószünet bevezetését a kezdő agrárvállalkozók, illetve azok számára, akik korszerűsítik meglevő termelőberendezéseiket. A garantált és minimális árak rend­szere kidolgozás alatt áll, viszont az agrárolló egyre szélesebbre nyílik, s a termelőket egyre nagyobb bi­zonytalanság fenyegeti. Fontos len­ne, ha az agrártermelők adófizetési és egyéb pénzügyi kötelezettségei­nek a határidejét összhangba tud­nánk hozni a termelésből származó jövedelmek beérkezésének időrend­jével. Az ideális az lenne, ha az első félévben a kötelezettségeknek csak a 20 százalékát kéne befizetniük. • Az agrárpolitikai koncepció kérdésében milyen eredmény született? - Egyetértettünk abban, az ágaza­ti termelők számára létfontosságú, hogy előre tudják, milyen feltételek között fognak gazdálkodni. Ennek érdekében az ágazati vezetés min­den évben, legkésőbb augusztus­ban „zöld-jelentést" terjeszt majd elő a parlamentben, amelyben az akkori helyzet értékelése mellett fel­vázolja a következő évben várható feltételeket is. Természetesen, a ké­szülő mezőgazdasági törvény mind­ezeket részletesen tárgyalni fogja. A helyzet komolyságára való tekin­tettel egyébként megegyeztünk ab­ban, hogy két hét múlva újra össze­ülünk a kormány gazdasági minisz­tereivel, majd egy hónap múlva is­mét a kormányfővel. • Továbbra is kérdéses azon­ban, vajon ezek az intézkedések megoldják-e az ágazat válságát? - Mi is kíváncsian várjuk az ope­ratív intézkedések hatásait. Most el­sősorban a gyorsaságon van a hangsúly. Ha nem jön idejében segítség, rövidesen már nem is lesz rá szükség. Hogy mindez mire lesz elég? Véleményem szerint semmi esetre sem lesz elég arra, hogy az összes mezőgazdasági üzem túlélje a válságot, nem lesz elég arra, hogy a termelést legalább a 92-es év szintjén fenntartsuk, nem lesz elég arra, hogy az összes bevetésre szánt területet mindenütt bevessék, hiszen a gazdaságok zömében a legalapvetőbb szükségletek kielé­gítésére sincs pénz. Azt gondolom, hogy a beígért 1,5 milliárdos hitelke­ret kevés lesz, a jelenlegi állapotok alapján legalább 6 milliárd koronára volna szükség a tavaszi munkákra. Ráadásul, ezeket a hiteleket vissza is kell fizetni, miközben a mezőgaz­dasági termelés jövedelmezősége messze alatta marad a hitelek ka­matlábainak. Nagyon kevés a re­mény a helyzet javulására, a jelenle­gi állapotok komolyan veszélyeztetik a lakosság biztonságos élelmiszer­ellátását. • A kamara a közeljövőben tartja országos közgyűlését. Mi­lyen célokkal készülnek a tanács­kozásra? -Országos közgyűlésünket ápri­lis közepén tartjuk. Ezen elsősorban a jelenlegi válság okait vizsgáljuk majd. Egyúttal szeretnénk meghatá­rozni a továbblépés lehetséges for­máit a válság leküzdését illetően éppúgy, mint e kamara szervezési leiépítésében. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ NINCS SUGÁRVESZÉLY Kacsának bizonyult a Szlovák Rá­diónak az a hétfői információja, hogy a hét végén a Magas-Tátrában a megengedettnél magasabb ra­dioaktivitást mértek Štefan Škulec, a Szlovák Hidrometeorológiai Inté­zet igazgatója a Sme tegnapi szá­mában egyértelműen cáfolta az állí­tást. Elmondta azt is, hogy Szlovákia területén már két éve hat helyen mérik rendszeresen a radioaktív su­gárzási. Ennek értéke változó, má­sodpercenként 20-40 ticogray kö­zött változik, miközben a határérték 100 ticogray. ^ MÁRCIUSI ÜNNEPSÉG NYITRÁN A szabadságharc 145. évfordulójáról való megemlékezést Nyitrán a hungarisz­tikai tanszék és a zene tanszék magyar szekciója rendezésében tartották. A ben­sőséges ünnepségen Révész Bertalan tanár tartott ünnepi beszédet, amelynek fő mondanivalója Petőfi és a magyar forradalom volt. Ezt követően a zene szakos hallgatók szerepeltek zongorada­rabokkal, és elhangzott egy Petőfi-vers is. A diákok a zobori millenniumi emlékosz­lophoz is kivonultak, s ott szintén megem­lékeztek erről, a magyar nemzet életében oly fontos eseményekről. MAGA FERENC SZÍVÜK ÉS LELKÜK VOLT A FEGYVERÜK MAGYARBŐDI KOPJAFA ÉS IMÁDSÁG A Kassához közeli Olsva-völgy magyar etnikai szigete - s benne Magyarbód község - 145 évvel eze­lőtt lelkesen fogadta a szabadság­harc kezdetét jelentő pesti ifjúsági megmozdulást. Ezt nemcsak a kró­nikák tanúsítják, hanem amint azt az idei, március 15-i ünnepségek kap­csán Cséplő Imre bácsitól és más helyi lakostól is hallottam, a szájha­gyomány útján terjedő regék is. - Úgy mondják, az 1848 decem­berében Kassa ellen északi irányból támadott császári sereggel megüt­között honvédcsapatban nem csu­pán kassaiak voltak, hanem bödiek és más falvak többnyire magyar, de ugyanakkor szlovák és részben más nemzetiségű fiatalja is. Hogy mennyi ebben az olvasott forrásanyag, és mennyi az apáról fiúra szálló tényismeret, azt nem firtattam. Csupán az fordult meg a fejemben, vajon mennyit tudhatnak az ősök életének e jelentős szaka­száról az iskoláskorú fiatalok, meny­nyit tudnak mindebből majd ók átad­ni a kővetkező generációnak? A művelődési ház egyik termében berendezett néprajzi szoba megnyi­tása után megszólítottam néhány személyt. - Önök tudják, miért Magyarbő­dön temették el annak idején a Kas­sa határában elesett honvédeket? - szegődtem egy középkorú házas­párhoz. - Megvallom, keveset tudunk er­ről az eseményről. Valahol valami­lyen mulasztás történt a múltban, hogy a szabadságharc helyi vonat­kozású történéseiről kevés tájékoz­tatást kaptunk - mondta a férfi. A kopjafaállító Pazderák Berta­lan további magyarázattal szolgált: - A részletekről alig van hiteles in­formációnk. Sót, mindaddig, amíg a helyi református egyházközség ré­gi irataiban rá nem bukkantunk egy ide vonatkozó feljegyzésre, csak az elbeszélésfoszlányokból következ­tettünk az 1848-as eseményekre. A néhány éve felfedezett krónikatö­redékben csupán az áll, hogy a szó­ban forgó csatában megsebesült és elesett honvédeket Magyarbőd be­fogadta. -ön szerint miért nem Kassán temették el az elesetteket? -Feltételezem, azért nem, mert a Schlick altábornagy vezette csá­szári sereg a csata után azonnal bevonult Kassára, s úgy tudjuk, megtiltotta, hogy az ellene harcolt katonák holttesteit befogadja a vá­ros. Balla Józsefben, a bódi refor­mátus lelkészben viszont volt annyi bátorság és emberség, hogy a ha­talmi erők tiltása ellenére is, a falu népével összefogva, befogadta őket. Czine Mihály tartott beszédet az emlékoszlopnál A szerző felvétele -Tehát a krónikában talált fel­jegyzés előkerülése adta az ötletet ahhoz, hogy kopjafát állíttasson a hősök emlékére? - Tulajdonképpen ez erősítette meg bennem az elhatározást. Magyarbőd idén méltón emléke­zett meg 1848-ról. Ünnepi református istentisztelet­tel, Balla József templomkerti sírjá­nak és a közös sír feltételezett he­lyét jelölő emlékoszlopnak a megko­szorúzásával. GAZDAG JÓZSEF A ROMÁNIAI MAGYAROK IS EMLÉKEZTEK Annak ellenére, hogy a hivatalos Bukarest rendkívül ellenségesen vi­szonyul március 15-éhez - hiszen a rendszerváltás utáni erdélyi ma­gyar megemlékezések, bár békések voltak, agresszív reakciókat és bírá­latokat váltottak ki a román naciona­listák és a hatalom részéről -, a ro­mániai magyarság idén is megemlé­kezett történelmének legdicsőbb napjairól. Erdély-szerte hétfőn a magyar szervezetek és a lakosság megko­szorúzta a helyi magyar emlékmű­veket. így koszorúk és virágcsokrok kerültek a Székely vértanúk szobrá­hoz Marosvásárhelyen, a fehéregy­házi Petófi-emlékműhöz és más, 1848-as vonatkozású szoborhoz az egész Székelyföldön, ahol többség­ben él a magyarság. A délutáni és az esti órákban a magyar lakta erdé­lyi városokban és falvakban isten­tiszteletekre, megemlékezésekre került sor, melyeket az egyházak, a Romániai Magyar Demokrata Szö­vetség és magyar szervezetek ren­deztek. Az akciókon sok ezer ember vett részt. Kolozsvárott a Sétatéri Színházban került sor az ünnepi műsorra. Az iskolákban - bár ezt érvényes előírások tiltják - a magyar tanárok is beszéltek diákjaikkal 1848-ról. Magyarországi képviselők Romániában idén nem vettek részt a megemlékezéseken. K. J. AHOGY ÉN LÁTOM nak köszönhetően - a legkönnyebben kezelhető a DSZM összes szerve közül így a példastatuá­lás is éppen a kormány valamelyik tagján hajtha­tó végre leghatékonyabban. A mozgalom elnök­sége talán már nem ilyen egyszerű képlet, nem is beszélve az országos közgyűlésről, amely arcta­lan tömegnek látszik ugyan, néhány akadékosko­dó azonban mindig felbukkanhat. És ennek egy válságok lehetőségétől terhes társadalomban ki­számíthatatlanok lehetnek a következményei. A példa statuálásra tehát Milan Kňažkót vá­lasztotta ki a miniszterelnök. Kiválóan alkalmas, a kormány összes többi tagjánál alkalmasabb e célra. Művészember. Tudták a bolsevikok, hogy miért nem vettek be maguk közé a vezetésbe ilyeneket. Kiszámíthatatlanok. Akkor „köphetnek bele a levesbe", amikor egy töröl metszett appa­rátcsik, akinek már a nagyapja is apparatcsik volt, lapítana, mint tetű a var alatt. És van még Kňažkónak egy helyrehozhatatlan bűne: soha nem volt tagja a kommunista pártnak. Hatvan­nyolc előtt sem, utána meg kétszeresen nem volt tagja. És ott volt november 17-e után, ahol a kormány tagjai közül sokan nem voltak ott. Lehet, hogy eléggé el nem ítélhető módon, talán még le is komcsizta Kňažko a környezetét, és egyesek találva érezték magukat. Vagy csak utalásokat tett arra, hogy ideje lenne már kom­munistátlanítani a közéletet. Nem hiszem, hogy nagyot tévednek, akik úgy vélik, hogy mindaz, ami mostanában a Demokra­tikus Szlovákiáért Mozgalomban és Szlovákia szinte egyszínű kormányában Milan Kňažko sze­mélye körül zajlik, az egyetlen célt szolgál: a mozgalom elnöke, a miniszterelnök példát akar statuálni. Történik pedig mindez az egység érde­kében. Idejében történik, mert a DSZM-ben még nem következett be az a bomlás, ami annak idején a cseh mozgalomban és a szlovákban egyaránt megtörtént: és a jövöben is törvénysze­rűen bekövetkezik a földkerekség valamennyi széles bázisú, különböző áramlatokat befogadó politikai tömörülésében. Mečiar szempontjából nem kevés ráció van abban, hogy olyan emberekből állította össze a kormányát, amilyenekből összeállította. Nem ok nélkül emelt ki embereket a teljes ismeretlen­ségből és jelentéktelenségből. Vidéki orvost, aki­ről kilométernyi távolságból lerí az alacsonyabb­rendűségi érzés. Harmadosztályú újságírót, aki láthatóan élvezi a hatalomgyakorlást. És így tovább. E kormány tagjainak többsége bízvást elmondhatja magáról: mindent Vladimír Mečiar­nak köszönhet. A miniszterelnök pedig semmi mást nem vár el tólük, csak a hűséget. Láttunk mi már ilyet negyven év alatt számta­lanszor. A kormány - tagjai többsége e közös vonásá­Hiába, egy évtizedekig aktiv színész cseleke­detei nem mindig kiszámíthatók. Néha ripacsko­dik. De az is lehet, hogy komolyan gondolja. Állítólag nincs valami fejlett humorérzéke Vla­dimír Mečiarnak, így könnyen előfordulhatott, hogy amit Kňažko talán csak tréfásan emlegetett, kitörölhetetlen nyomot hagyott a mozgalom elnö­kének érzékeny lelkében. Milan Kňažko önszántából nem mond le. Vé­gigjárja az önálló Szlovák Köztársaság néhány alkotmányos instanciáját. Megvárja, hogyan dönt ügyében a parlament külügyi bizottsága Ivan Laluhával az élen. Aki nemrég még bátor mert lenni, és pozitívan nyilatkozott a külügyminisztéri­um munkájáról. A további fórum (talán) a parla­ment plénuma lesz. Kérdés, vajon legalább tár­gyilagos mer-e lenni a Weiss-párti képviselők egy része. És sok mindent elárul az is a szlová­kiai politika jövőjéről, milyen álláspontra helyez­kednek a Demokratikus Baloldal Pártjának hona­tyái. Várható, hogy Černák miniszter néhány DSZM-ellenes kirohanása után módosul a Szlo­vák Nemzeti Párt magatartása is. És reméljük, a magyar pártok is felismerik, hogy a demokráciát óvandó miként kell szavazniuk, ha netán a parla­ment plénuma elé kerül a Kňažko-Mečiar viszály. Ennél a „menetnél" még aligha keletkeznek nagyobb rések a DSZM egységében. Még folyik a funkciók elosztása, még óvatoskodnak az em­berek. Viszont lehetőség nyílik arra, hogy az ellenzék a miniszterelnök tudomására hozza: példát ugyan statuálhat, de csak saját mozgal­mában. Es lehet, hogy ott sem mindenki ijed meg. Kár lenne ezt a lehetőséget elszalasztani. TÓTH MIHÁLY MEČIAR PÉLDÁT STATUÁL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents