Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-16 / 62. szám, kedd

. ÚJ SZÓM GAZDASÁG AKI SZERZŐDÉST KÖT VELÜK... AZ ELSŐ ÉPÍTÉSI TAKARÉKPÉNZTÁR - EGYELŐRE MONOPOLHELYZETBEN Semmi újai nem talált ki a Szlovák Takarókpénztár, amikor hozzá­fogott az építési takarékpénztár megszervezéséhez. Nem találta fel a spanyolviaszt, egyszerűen csak körülnézett, miképpen is támogatja Európa tőlünk nyugatra eső felében az állam az építkezni vágyó ál­lampolgárokat. Mert az nyilvánvaló volt a banki szakemberek számá­ra is, hogy a magánépítkezések múlt év végéig érvényben volt támo­gatási rendszere hosszú távon semmiképpen sem egyeztethető össze a piacgazdasággal, ugyanakkor az államnak mindenütt érdeke, hogy lakosai építkezzenek, ezért nem is akar teljesen kivonulni a családi­ház-építés támogatásából sem. Ján Roland Burgert, az Első Építé­si Takarékpénztár részvénytársaság igazgatótanácsának elnökét először arról kérdeztem, hogy a múlt év novemberében indult szlová­kiai építési takarékmozgalom filozófiája mennyiben tér el a korábbi tá­mogatási rendszertől, s hogy első eredményeik alapján milyen esélye van e mozgalomnak szlovákiai meghonosodására. Vagy egyszerűen csak arról van szó - érvelek az elnöknek -, hogy eddig volt va­lami, ami már megszűnt és az építkezni akaró állampolgár vá­lasztási lehetőség híján kénytelen élni az új takarékmozgalom nyújtotta lehetőséggel, holott az a korábbi támogatáshoz ké­pest korántsem tűnik olyan előnyösnek. - A Szlovák Állami Takarékpénztár a múltban azzal segítette az állampol­gárokat - kapom a választ -, hogy a szociális jellegű kölcsönökön kívül építési kölcsönöket is nyújtott. Ezeket a pénzeket az állampolgár családi ház építésére, korszerűsítésére, bőví­tésére egyaránt felhasználhatta. A va­lóban előnyös, 2,7 százalékos kamat­ra adott kölcsönök nyújtotta lehető­séggel nagyon sokan éltek, akárcsak a sorházépítési akciókba bekapcsoló­dók az 1 százalékos kamatú kölcsön lehetőségével. Az úgynevezett ikerhá­zak építését is hasonló módon támo­gatta az állam. Persze, ezek a támo­gatási formák fokozatosan kezdtek a háttérbe szorulni, s mi már vagy két évvel ezelőtt sejtettük, hogy a rendkí­vül alacsony hitelkamatokra nyújtott kölcsönök ideje lejár. Ez a múlt év de­cember utolsó napján következett be, s azáltal, hogy már nem folyósítha­tunk ilyeneket, tulajdonképpen a piac­gazdaságnak adózunk. Mivel, mint már említettem, sejtettük ennek a helyzetnek a bekövetkezését, a Szlo­vák Állami Takarékpénztárban két év­vel ezelőtt megkezdtük valamilyen he­lyettesítő megoldás keresését. Körül­néztünk Európában, pontosabban Né­metországban és Ausztriában, hiszen az építési takarékmozgalomnak ezek­ben az országokban már több mint félévtizedes hagyományai vannak. Kis módosítással átvettük a németországi Bausparkasse Schwabisch Hall mo­delljét, majd ezzel az építési takarék­pénztárral ós az osztrák Raiffeisen építési takarékpénztárral együtt létre­hoztuk az Első Építési Takarékpénz­tár részvénytársaságot Szlovákiában is. Persze, itt szeretném megjegyezni, évi rendszeres prémiumban részesül a betét tulajdonosa, az idén ezt maxi­málisan 6000 koronában állapították meg, a betét nagyságától függően. Prémiumban részesültek azok is, akik a múlt év végéig kötöttek velünk szer­ződést, és nálunk helyezték el megta­karításaikat. Ezenkívül pedig előnyös, mint már említettem, 6 százalékos ka­matra nyújtott hitelre lesz jogosult az, aki teljesíti a szerződésben vállalt ta­karékoskodási leltételeket. Ez ponto­san meghatározott kamat, és nem le­het magasabb. Szerződés maximáli­san 1 millió korona célösszegre köt­hető, s ahhoz, hogy ezt valaki elérje, hat éven át havi ötezer koronát kell elhelyeznie takarékpénztárunkban. Ennek 50 százaléka a megtakarítás, a másik 50 százaléka pedig a hitel. Vagyis ha legyük tel 200 ezer koro­nás célösszegre köt valaki szerző­dést, 100 ezer koronát kell megtakarí­tania, a másik százezret hitelbe kap­hatja a takarékoskodó. • De ma kétszázezer korona nem sok pénz, sőt még az egymil­lió sem nagyon elég egy ház felé­pítéséhez. - Ez tény, kétszázezerből néhány évvel ezelőtt még fel is épülhetett egy ház, ma már aligha. Mi viszont hang­súlyozzuk és állítjuk, hogy az építési takarékmozgalomba való bekapcsoló­dás az állami támogatás elnyerésé­nek a lehetősége, az építkezni akaró­nak keresnie kell egyéb lehetőségeket is építési szándékának a lehető lege­lőnyösebb feltételek közötti megvaló­sítására. • Mennyire nevezhető sikeres­nek az építési takarékmozgalom kezdete? - Ügyfeleink az idén, a csehszlo­vák korona kettéválásáig is több mint 10 milliárd koronát helyeztek el új ta­karékpénztárunkban, tehát az embe­rek építési kedve adott. November kö­zepétől, vagyis takarékpénztárunk megnyitásától kezdve az év végéig több mint 55 ezer ügyfelet szereztünk, vagyis ennyi szerződést kötöttek ve­lünk erre a takarékossági tormára. Ezt az eredményt külföldi partnereink is kiválónak, várakozásainkat felülmúló­nak tartják. Itt jegyezném meg azt is, hogy a részvénytársaság alaptőkéjé­nek 35 százaléka a Szlovák Takarék­pénztáré, 32,5 százaléka az osztrák és ugyancsak 32,5 százaléka a né­met partneré. És azt is hangsúlyoz­nám, hogy éppen a külföldi tőke je­lenléte voít a szavatolója takarékpénz­tárunk hitelének, súlyának már az el­ső hónapokban is. Tény, hogy partne­reink nehezen álltak kötélnek, főleg a sok bizonytalansági tényező miatt. Szlovákiában hat régióra osztottuk fel a takarékpénztár működési területét, s a nagyszombatiba tartozik többek kőzött a Galántai, az Érsekújvári, a Lévai, a Dunaszerdahelyi és a Ko­máromi járás. Az új lehetőség iránt ezekben a járásokban is volt érdeklő­dés, de az északi járásokban jóval nagyobb A legnagyobb a Poprádi já­rásban, de ott mindig is építkeztek az emberek. Egyébként Dél-Szlovákiá­ban is szeretnénk jobban népszerű­síteni ezt a takarékossági formát, ép­pen ezért a közeljövőben magyar nyelvű szórólapokat juttatunk el min­den olyan járásba, ahol a lakosság­nak akár egy kis hányada is magyar nemzetiségű. A későbbiekben ma­gyar nyelvű szerződésűrlapokat is szeretnénk kiadni. • Önök szerint tehát a nyelvtör­vény így is értelmezhető. - Mi azt tartjuk, hogy együtt élünk, és ami előny az egyik számára, az előny a másik számára is. • Beszélgetésünk kezdetén már céloztam rá, hogy önök tulajdon­képpen monopolhelyzetben van­nak, az állampolgárnak meg más választási lehetősége nincs, ha ál­lami támogatáshoz szeretne jutni építési terveinek megvalósításá­hoz. - Hangsúlyozom, ma még csak a mi építési takarékpénztárunk működik, de tudomásom van róla, hogy más bankok is engedélyt kapnak erre. Mi kívánjuk, hogy nekik is sikerüljön, hi­szen humánus gondolatról van szó. Szívesen megosztjuk velük tapaszta­latainkat. • A közelmúltban ittjárt Nem­zetközi Valutaalap-küldöttség ajánlásai között szerepelt többek között, hogy az építési takarék­mozgalomra adott állami támoga­tást eliminálni kellene. Egy ilyen intézkedés miképpen hatna az önökkel megkötött szerződések­re? - Egy idegen mindig könnyebben beszél a másik problémájáról, mint az, akit közvetlenül érint. A jelentést jómagam is áttanulmányoztam, s tu­dok az említett javaslatról. A Világ­bank teljesen mást mond ezzel kap­csolatban, azt állítja, hogy ezeket a takarékossági formákat támogatni kell a lentiekben már említett előnyök mi­att. Az említett elimináció pedig, amennyiben sor kerülne rá, semmi­lyen gondot nem jelentene számunk­ra. Aki velünk szerződést kötött, az megkapja a prémiumot. • És ha felpörögne az ifnláció? Akkor is nyugodt lehet az önökkel szerződést kötött állampolgár? - Ha az infláció felpörögne, akkor ­mint minden más bankban - nekünk is emelnünk kéne a kamatokat... Per­sze, nekünk, bankároknak is minden lehetséges eszközzel küzdenünk kell az infláció megakadályozásáért, de ez már egy újabb interjútéma lehetne. • Köszönöm a beszélgetést. PÁKOZDI GERTRÚD 1993. MÁRCIUS 16. ENERGIESPARMESSE WELS KEVESEBB IS ELÉG Szlovákia nem bővelkedik energia­hordozókban. Ennek ellenére gazda­sága és lakossága ugyancsak pazar­lóan bánik az energiával, elsősorban a villanyárammal. E kedvezőtlen je­lenség oka nemcsak az ósdi berende­zések, az elavult gyártósorok, hanem a helytelen szemléletmód is. A hagyo­mányos welsi Energiesparmessén, az energia hatékony leihasználását be­mutató vásáron bőven találtunk pél­dát arra, hogy takarékosabban is le­het élni. Közép-Európában ebben a téma­körben az ausztriai Energiesparmesse vására a legnagyobb. Március 5. és 7. között immár kilencedik alkalommal rendezték meg Wels városában, aho­vá 1991-től Csehszlovákia, illetve -Szlovákia is küld nagyobb számban megfigyelőket. A rendezvény első évében, 1985-ben csupán 20 cég állí­totta ki gyártmányait, az idén már mintegy 1400 vállalat, és 200 000 ember volt kíváncsi termékeikre. Mi a titka a vásár elsöprő sikeré­nek? Hiszen első pillanatban úgy tűn­het, csak szakemberek számára lehet vonzó az ilyen seregszemle. Koránt­sincs így. Az energiatakarékosság korparancs, s a fejlett országokban a környezetvédelmi mozgalmak, a „zöld" pártok tevékenysége révén a lakosság felismerte ennek fontossá­gát. A vásár szellemi atyja és rende­zője, Wolfgang Neumann, abból a meggyőződésből indult ki, hogy a leg­tisztább és legolcsóbb energia a meg­takarított energia. Ennek tudatában az volt a célkitűzése, hogy tájékoztassa a fogyasztókat az energiafelhasználás hatékony módozatairól, s hogy azok megismerjék saját környezetükben (elsősorban lakásaikban), miként le­het takarékosabban élni. E nemes szándék jegyében a vá­sár egyik központi csarnokában szol­gáltatói-tanácsadói központot hoztak létre, ahol a szakemberek minden ér­deklődőnek ingyen válaszoltak konk­rét kérdéseikre, konkrét problémáikra. Az éppen építkezők például a hőszi­getelő anyagok és a modern fűtési berendezések ismeretével gyarapod­tak, egy feltétel azonban volt: csupán az építkezési tervek birtokában kap­hattak kimerítő válaszokat. A tanácsa­dó szolgáltatás mellett központi adat­bankot létesítettek, ahol a fűtőteste­ket, kályhákat, ablakokat, ajtókat, épí­tési anyagokat gyártó cégek listáját lehetett végigböngészni, természete­sen termékei teljes skálájával egye­temben. S ha ez még nem lett volna elegendő, a vásár területén ideigle­nes mozi működött, ahol az energeti­kával foglalkozó ismeretterjesztő fil­meket vetítettek. A 16 kiállítási csarnok 60 000 négyzetméterén tematikus blokkokra osztva vonultatták lel a témakörnek szinte minden tartozékát: a napkollek­toroktól, villanyautóktól kezdve, a hő­szigetelt építkezési elemeken, cserép­kályhákon keresztül egészen a tökéle­tes nyílászárókig, takarékos zuhany­rózsákig terjedt a skála. Minden egyes kiállító esztétikus szórólapokkal kedveskedett a látogatóknak, s termé­keiket a szakembereik ismertették. Ausztriában nagyon erős az atomen­ergia-ellenes mozgalom, így nem okozott meglepetést, hogy aktivistáik külön standot kaptak. Lépten-nyomon érezhető volt, hogy a szervezők profik, nem ma kezdtek a vásárok rendezésébe. A gyerekekre is gondoltak, fedett játszótér fogadta őket, és az osztrák rádió valamint té­vé gyermekműsorainak riporterei szó­rakoztatták a csemetéket. Bár a szlovákiai cégek egyelőre nem állították ki termékeiket Welsben, a kapcsolatfelvétel már megkezdődött; az SZK Gazdasági Minisztériuma szervezésében három napon keresz­tül autóbusz szállította a tárca munka­társait és az újságírókat a helyszínre, hogy lássák, milyenek az új követel­mények, új irányzatok, új megoldások az enregiatakarékosság terén. Talán a vásár színvonala, kiállítási anyaga tömör értékelésének is beillik a mi­nisztérium egyik szakértőjének összegzése a látottak után: „Minden építésznek, építkezésbe kezdőnek csak azt tudom ajánlani, nézze meg a prágai Pragotherm és a welsi Energi­esparmesse vásárt, s csak utána fog­jon házak tervezésébe, illetve építke­zésbe. " (sidó) A baromfihús az egészséges táplálkozás fontos eleme, főként kedvező fehérjeösszetótele, más­részt kisebb zsírtartalma miatt. Igy a szakemberek szerint ennek kelle­ne alkotnia húsfogyasztásunknak legalább az egyharmadát. Az sem mindegy viszont, hogy az aszta­lunkra kerülő tyúkokat, csirkéket vagy akár pulykákat miként készí­tették elő a fogyasztásra. Addig nincs is gond, amíg mindez a ház­tartásban történik, de nagyüzemi méretekben a dolog egyáltalán nem egyszerű. Az iparban ugyan kifejlesztették azokat a gépsorokat, amelyeken naponta akár több ezer baromfit is fel lehet dolgozni, de az is fontos, hogy ez milyen technoló­giával történik. A polgárainak egészségére finnyás Nyugat-Euró­pában például csak olyan termék árusítható, amelyet a tisztítás ós feldolgozás után testhőmérsékletről a fagypont közelébe hideg levegő­vel hűtöttek le. A tájainkon elterjedt módszerek alapján ugyanis ez víz­zel telt konténerekben történik, amelyekben viszont azonkívül, hogy kilúgozódik az ízanyagok ós ásványi sók egy része, az ellenőr­zésen átcsúszott fertőzött darabok a mellettük ázó egészséges dara­bokat is megfertőzik. A levegővel történő hűtés során tehát mindez elkerülhető, és a Veľké Zalužie-i HSH kft -nek köszönhetően az első ilyen technológiával feldolgozott termékek a hazai piacon is megje­lentek. A vállalkozós a helybeli szö­vetkezet egyik üresen álló telepén indult be, és 26 munkahelyet te­remtett a helybelieknek. A HSH kft. kétféle kivitelben kí­nálja termékeit, egyrészt a fagy­pont közelébe lehűtve, másrészt fa­gyasztva. Az áruk ugyan nem kü­lönbözik az eddig ismert baromfié­tól, de Timotej Husák, az egyik tu­lajdonos szerint használatukkal a jóbb íz mellett valós megtakarítás is elérhető. Igy például a levegővel történő hűtés miatt az izomrostok között kevesebb víz marad, ós en­nek köszönhetően a sütés során legalább tíz százalékkal kisebb a súlyveszteség. Hasonló mértékű megtakarftás érhető el a fagyasz­tott termékek esetében, ahol a hús­sal együtt szintén kevesebb jeget vásárolunk. A HSH kft. reméli, hogy a ha­zánkban már jelenlévő nagy nyu­gati étkezdeláncok (McDonalds stb.) után a hazai szállodák és áru­házak kínálatában is megjelennek az újfajta technológiával készített termékek, ők mindenesetre minden lehetséges fórumon hangsúlyozzák termékeik előnyös tulajdonságait, sőt az egészséges táplálkozás je­gyében az iskolai étkezdék számá­ra jelentős kedvezményt adnak. -tl­KANYIK JÁNOS, a dunaszerda­helyi Kék Duna áruház tulajdono­sa lett a Vállalkozók Dunaszerda­helyi Járási Szövetségének új el­nöke. Őt kérdeztük terveiről, el­képzeléseiről. • Szervezetük március elejétől teljesen új vezetőséggel folytatja tevékenységét. Mit tart az első fe­ladatuknak? - Elsőkónt a jövendő munka­módszereinket beszéljük meg, pél­dául, hogy milyen gyakran fogunk ülésezni, mi legyen a szerdahelyi irodánk sorsa. Ezután felvesszük a kapcsolatot az összes helyi, illetve állami szervvel ós hivatallal. • Tudomásom szerint elődjének nagy gondot jelentett, hogy a járási vezetőség jó része nem kapcsoló­dott be a munkába. Reméli, hogy Önnek nagyobb szerencséje lesz? - Két-három évvel ezelőtt nagy volt a lelkesedés és az emberek még nem tudatosították, hogy mi minden jár egy ilyen funkcióval. Napjainkban ez a tevékenység már sokkal tudatosabb ós mindenki tisz­tában van vele, hogy különmunkát igényel, ha a szervezet tagjai - il­letve lényegében az összes vállal­kozó - érdekeiért küzdenek. • Ön szerint mi lehet az oka, hogy szervezetüknek az egész já­rásban alig több mint félszáz tag­ja van? - Ez nyilvánvalóan azért alakult fgy, mert a vállalkozók még nem tudatosították egy érdekképviseleti szerv szükségességét, amely meg­felelő súllyal tud fellépni jogaik ér­vényesítéséért. • Feltűnő volt, hogy járási kon­ferenciájukra senki sem érkezett Somorjáról. Gondolja, hogy a jövő­ben sikerül élénkebb kapcsolatokat kiépíteniük a járás nyugati felével? - Mindenképpen remélem, hogy így lesz, hiszen ők is a járáshoz tartoznak annak ellenére, hogy esetleg jobban Pozsony felé orien­tálódnak. Igyekezni fogunk, hogy jó kapcsolatot építsünk ki velük. • A szerdahelyi konferencia azt is megmutatta, hogy szervezetük iránt inkább a kis- és középvállal­kozók érdeklődnek. Magyarorszá­gon viszont a munkába bekapcso­lódnak az iparosok is, sőt ők ezen belük külön céheket alkotnak. Vár­ható, hogy ilyesmire nálunk is sor kerül? - Mi szeretnénk bevonni az összes magánvállalkozót. Az előbb említett belső szerveződés pedig természetes, hiszen mondjuk a pé­keknek, vagy az asztalosoknak megvannak a saját érdekeik. Ezért ón mindenképpen támogatni fo­gom, hogy ez nálunk is hasonlóan történjék. (tuba) hogy a magánépítkezésekre nálunk is alkalmazták a múltban a prémium­rendszert, az igazság azonban az, hogy aki ügyes volt, az képes volt en­nek a megszerzésére, aki pedig nem, az elesett ettől a támogatási lehelő­ségtől. Ezek kemény szavak, de így volt. Az új rendszer számításaink alapján mindenkinek, aki a szerződés megkötésével bekapcsolódik az építé­si takarékmozgalomba, lehetővé teszi, hogy a takarékoskodás fellételeinek teljesítésével építési kölcsönt vegyen fel, ugyancsak előnyös, hatszázalékos kamattal. Kölcsönt kaphat az illető-ház­építésre, korszerűsítésre, bővítésre egyaránt, kisebb javításokra éppúgy, mint telekvásárlásra. A rendszeresen e célra takarékoskodót az állam pré­mium formájában segíti céljainak megvalósításában, éspedig olyan arányban, amilyen mértékben az be­kapcsolódott az építési takarékmozga­lomba. A nyugat-európai tapasztala­tok szerint az állam semmiképpen sem fizet rá erre az üzletre. Ellenke­zőleg, a számítások szerint minden egyes ebbe fektetett schilling vagy márka háromszorosan megtérül a számára. Hogy miképpen? Hát azzal, hogy az egyének építési kedvének élénkülésével arányosan felélénkül az építőipar, az építőanyagipar, a bútor­gyártás, a fuvarozás stb., stb. Szom­szédaink nagyon is jól kiszámították a várható hatékonyságot, mikor bele­vágtak ebbe a támogatási rendszer­be. • Konkretizálná e modell hazai alkalmazását? - Nálunk az építési takarékpénztár­ban elhelyezett betétek 3 százalékos kamatlábbal kamatoznak, ezenkívül BAROMFIHÚS - MÁS MÓDON ÚJ VEZETÉS - ÚJ REMÉNYEK

Next

/
Thumbnails
Contents