Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-03 / 26. szám, szerda

1993. FEBRUÁR 3. nÚI SZÓm SPORT PLUSZ 10 m SPORTVILÁG '93 • LUKÁŠ POLLERT olimpiai bajnok víziszlalomozó a cseh sport fenegyerekének számít Nyilatkozatai, kijelentései nagy port kavarnak föl. Rendszerint kopott farmerban és gyűrött, ódivatú ingben jelenik meg. Még az ünnepélyes alkalmakkor sem „rittyenti" ki magát! Azt sem tagadja; szimpatizál az anarchistákkal! A minap a Cseh Televízióban azt mondta, a legnagyobb szerejme a sör, s ez a habos ital szebben csillog, mint az olimpiai aranyérem. Sokkal jobb a kedve, ha egy-egy kiadós tréninget követően „legurít" öt-hat korsó csapolt seritalt... • AZ EGYIK LEGTEKINTÉLYESEBB római napilap, az II Messaggero azt írta, a Lazio futballcsapata számára nagy luxus Paul Gascoigne! Mégpedig azért, mert a 25 éves csatár már hetek óta a kispadot koptatja. Az a hír is elterjedt, hogy „Gazza" hátat fordít az „örök városnak". A Gazzetta dello Sport azt állítja, azért nem játszik az angol válogatott labdarúgó, mivel sok esetben előnyben részesíti az italozást (sörözést) és az éjféli diszkózást, s nála csak a második helyen van a foci... Több mint valószínű, lan Rush-hoz hasonlóan idő előtt távozik majd Itáliából! • EGY KÜLFÖLDI hírügynökség világgá repítette, hogy januárban, Sydneyben egy élvonalbeli teniszezőnél és edzőnője (azonos nemzetiségűek) össze akart házasodni!!! Az ausztrál Truth bulvárlap neveket nem említ, csupán anynyit, mindketten a tengerentúlon (tehát: Európában vagy Amerikában!) élnek. A tréner egykoron a ranglista élcsoportjában foglalt helyet, s az ausztrál nemzetközi bajnokság alatt a lap munkatársa találkozott is vele. Az érintett azonban nem nyilatkozott. A mostani húsz legjobb teniszezőnő (WTA-lista) közül csupán egynek van olyan edzője, aki valamikor a legeredményesebbek közé tartozott... • JON PALL SIGMARSSON izlandi súlyemelő, aki 1981-ben a 125 kilósoknál Európa-bajnoki aranyérmet nyert, 32 éves korában váratlanul elhunyt! A halál edzés közben érte, s az orvosi jelentésben az áll, hogy a tragédia a doppingolás számlájára írható! A szívelégtelenséget a hormonális szteroid túladagolása okozta. Mint ismeretes, két évvel ezelőtt Sigmarsson a verseny előtt visszautasította a doppingellenőrzést, s így nem léphetett dobogóra... O TANZÁNIA IDŐ ELŐTT „kiszáll" a labdarúgó vb-selejtezőkből. A FIFA-nak címzett levélben ez áll: pénzhiány miatt döntött így az ország futball szövetsége. Eddig a tanzániaiak már négy mecscset lejátszottak, ám ezek eredményeit a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség törli! O AZ UTÓBBI IDŐBEN vitát indítottak az angol lapok: vajon mikor volt az első helyszíni közvetítés labdarúgó-mérkőzésről a szigetországban? A napokban mindenre fény derült. A BBC, pontosabban az Arsenal menedzserének, John Allisonnak a jóvoltából 1937 ben láthattak először az angolok futballmeccset a tévében. • EDDIG 41 ALKALOMMAL rendezték meg a síugró négysár.cversenyt. Senkinek 3em sikerült megnyernie mind a négy viadalt! A japán Jukio Kaszaja tíz évvel azelőtt, az első három felvonáson (Oberstdorf, Ga-Pa, Innsbruck) győzött, ám Bischofshofenbe már nem utazott el, mivel a japán csapat Szapporóba repült, az olimpiai felkészülésre. Pár héttel később, az ötkarikás játékokon a japánok taroltak a középsáncon, valamenynyi érmet ők nyerték, s - természetesen - Kaszaja állhatott fel a dobogó legfelső fokára... • HUSZONNYOLC ÚJSÁGÍRÓ szavazott (országonként egy-egy tollforgató) az elmúlt óv legjobb európai labdarúgójára. Mint ismeretes, 1992ben az AC Milan holland sztárja, Marco van Basten nyerte el az Aranylabdát. A napokban a prágai Sport bírálta a pozsonyi Sport munkatársát, Peter Šurínt (felváltva szavaztak a cseh és a szlovák napilap szerkesztői!), hogy az ő szavazócéduláján hiányzott(!) Marco van Basten neve... Rajta kívül még hárman nem bíztak Marcóban! (zsi) TATJANA, A SZÉGYENLŐS KIRÁLYLÁNY Egy óriás szempár, szőke angyalhaj, fehér, áttetsző bőr, egy félénk mosolyra húzódó pici száj, élénkpirosra lakkozott körmök és egy rakás aranyérem. Ez - többek között - TATJANA GUCU, akit kikiálthatnánk a mai torna királynőjévé, ám messze van ő még a felséges megjelenéstől. Királylány inkább, szeretni való, szégyenlős kis fruska, aki egyelőre még csupán tudását illetően fejedelmi. Természete és megjelenése még nem érte utol a huszadik század végének sportolótípusát. Talán nem is baj... A kis szőkeség, a porcelánbaba tulajdonképpen 1992-re időzítette a maga bombáját. A volt szovjet tornászválogatott sohasem volt szűkén a tehetségnek, a potenciális bajnokoknak. Közéjük tartozott Tatjana Gucu is Odesszából, aki már 1990-ben ott sürgölődött a nagyok körül, ő volt például a Jóakarat Játékokon a csapat tartaléka. A rákövetkező esztendőben megnyert három - nem is akármilyen - versenyt, közülük a Szovjet Kupa monumentálisabb mezőnyt vonultatott föl, mint akár egy világbajnokság. Sajátos módon, ezek után is meglepő voll, hogy tavaly tavasszal az immár saját köztársaságaik színeiben induló exszovjet közül az ukrán kislány lett Nantes-ban az Európabajnok. Nem mást előzött meg akkor, mint a sportág királynőjének tartott belorusz Szvetlana Boginszkaját. Emlékszem, Tatjana hirtelen nem is tudott mit kezdeni a sikerével. Amíg a pódiumon kellett szerepelnie, addig minden rendben ment. Sokadszorra ámította el például a publikumot azzal a csavart szaltóval, amelyei csak ő tud így a gerendán. Ünnepelt győztesként, faggatandó riportalanyként azonban már nem tudott mit kezdeni magával. Zavarban volt, láthatóan röstelkedett amiatt, hogy Boginszkaja kudarcot vallott, örülni sem mert igazán. A sors és a sport sajátos játéka hozta úgy, hogy alig két hónap múltán krokodilkönnyeket hullatott és éppen a nagy Szvetlana ölelte át a vállát és vigasztalta. Történt ugyanis, hogy Gucu az olimpiai csapatversenyei során (amikor egyébként eldől az is, hogy kik juthatnak az egyéni döntőkbe) leesett a gerendáról. Ez akkor, az ő esetében fura kettősséget hordozott. Egyrészt ha a fene fenét eszik, akkor is olimpiai bajnokká avatják, hiszen az Egyesített csapat (amely gyakorlatilag a sokszoros világelső szovjet válogatottal volt egyenlő) annyival jobb az ellenfeleknél, hogy még az ilyen hibák sem taszíthatják le a dobogó tetejéről. Másrészt viszont elméletileg soha több alkalma nem kínálkozott volna Barcelonában arra, hogy tovább tornásszon. Ezzel szemben Tatjana Gucu olimpiai bajnok lett - az összetettben is. Ez a furcsaság, bizony, sokak figyelmét elkerülte, jelentek meg tudósítások is úgy, hogy a krónikásoknak fel sem tűnt Tatjana kiesés utáni ismételt feltűnése. A volt szovjeteknél az indulókkal korábban is szabadon manipulállak. Ha kiesett az általuk esélyesnek ítélt versenyző, minden különösebb gond nélkül visszaléptették az egyik továbbjutottat és kicserélték azzal, akiben több fantáziát láttak. Mindehhez nem kellett más, mint egy igazolható sérülés. Az pedig ilyen szintű tornászoknál nem lehet gond, hiszen mondják: nem is igazi tornász az, akinek nem fáj valamelyik tagja. (gy történt, hogy a tegnap még síró-pityogó Tatjana Gucu néhány nap múltán tündöklő-ragyogó Tatjana Gucuvá változott. Az olimpiai bajnokságokéit 340 ezer rubelt kapott, ami az ottani átlagos havi jövedelmet jelentő hétezerhez képest szép kis summa. Bár az is igaz, hogy csak a töredéke került a családi kasszába pénz formájában, mert kapott Tatjana egy új autót és a família egy nagyobb és szebb lakásba költözhetett. ÍMEV«IEGY Neve: Tatjana Konsztantyinova Gucu. Született: 1976. szeptember 5-én, Odesszában. Magassága: 144 cm Súlya: 35 kg Edzői: Viktor Dikii és Tamilla Jevdokimova Klubja: CSZKA Kedvenc tornásza: Okszana Olemjancsik Hobbija: zene és mozi Családja: Konsztantyin, a papa, a vasútnál dolgozik. Jeleňa, a mama gépműszerész; testvérei közül Ira 19, Olga 11, Marina pedig 4 éves. Győzelmei az egyéni összetettben: ifjúsági EB - 1990, Moscow News nemzetközi verseny - 1991, Szovjet Kupa 1991, Európa Kupa - 1991, Európa-bajnokság - 1992, olimpia - 1992. Vele kapcsolatban elmaradhatatlan kérdés: meddig akar még tornászni? Talán a tornát kedvelők örömével találkozik a válasz: természetesen az atlantai olimpiáig. S addig is minél több világversenyen szeretne hódítani. Legközelebb például az áprilisi világbajnokságon, Birminghamben, ahol a királylányt talán királynővé is koronázhatják végre. (B. I.) GARRI KASZPAROV ELLENFELE A"NYUGAT BAJNOKA" A Madrid közelében fekvő Escorialban befejeződött az angol Short és a holland Timman közötti férfi sakkvilágbajnoki ciklus utolsó előtti felvonása. A 28 esztendős Short győzött, így kihívhatja augusztusban a jelenlegi orosz világbajnokot Garri Kaszparovot. Nem vitás, sakktörténelmi jelentőségű volt a világbajnok-jelölti döntő. Az ok nyilvánvaló: Bobby Fischer 1972-es, Szpasszkij elleni világbajnoki döntője óta, azaz immáron két évtizede nem voll rá példa, hogy ne a Szovjetunió játékosaiból kerüljön ki az aktuális trónkövetelő. Mondhatnánk azt is: a nyugati világ régóta dédelgetett álma beteljesedett, a „Nyugat Bajnoka" címéért is küzdöttek a férfi világbajnok-jelölti fináléban. E „sakkhidegháború" komolyságát jelezte egyébként az is, hogy még az előző ciklusban a híres komputergyártó cég, a Mephisto tulajdonosa, a Hegener és a Glaser cég egymillió svájci frankot ajánlott föl az első nem szovjet kihívónak. Hát, Short megkapja... A másik érdekessége az idei világbajnoki ciklusnak, hogy a „közéleti" szempontból is igen aktív nagymestereknek jutott főszerep. Ugyanis az 1986-ban, a dubai olimpián, a FIDE (Nemzetközi Sakk Szövetség) ellensúlyozására megalakított Nagymesterek Szövetsége (GMA) első elnöke Garri Kaszparov lett, ől követte a vezető poszton Timrnan, s miután a holland leköszönt, éppen az angol Shortnak adta át a marsallbotot. De nézzük Kaszparov kihívóját. Nigel Short, a korábban igencsak „rockerkinézetű", ám az utóbbi időben röNigel Short Garri Kaszparov vidre nyírt hajával, szemüvegével inkább egy eminens egyetemistára hasonlító nagymester az angol „új hullám" legjelesebb személyisége. És most már a britek nagy reménysége. Amolyan csodagyerek: tizenhárom éves kora óta a maga útját járja, mind a sakkban, mind az élet más területén. Saját sikereit talán ő vette a legkevésbé komolyan: az élet szépségeit, a földi gyönyöröket mindig is többre tartotta az áldozatos munkánál. Tizenhét esztendős korában még egy rockegyüttes gitárosaként rendszeresen tépcU c a huiokat. Élete akkor változott meg, amikor jelenlegi, görög származású feleségével megismerkedett. Rea megrendszabályozta a tomboló ifjút, s kétéves lányukkal, Kyvelivel. ha csak tehetik, mindenhová elkísérik a mára már megállapodott, kiegyensúlyozottá vált, 28 éves családfőt. Short nem akármilyen úton jutott Kaszparov trónja ele. Honfitársa, Speelman, a belorusz Gelfand, az exvilágbajnok-példaképe Karpov, majd a holland Timman legyőzésével verekedte be magát a világbajnoki döntőbe. „Megkínzom Kaszparovot - nyilatkozta a lendületben lévő nagymester. - Ma mindenkinek kemény ellenfele tudok lenni..." A szakemberek minimális esélyt adnak neki a világbajnok ellen. de Short magabiztos: „Ha már ilyen messzire eljutottam, szeretném, ha megkoronáznának." Kaszparov nyugodt. Azt mondja, neki mindegy, ki ellen kell megvédenie címét. „Eljátszogatok egy kicsit Shorttal, aztán lesöpröm az asztalról" - nyilatkozta a rá jellemző nagyképűséggel. Kaszparov az utóbbi időben sokat veszített népszerűségéből, de hogy sakkművészetéből vesztett-e valamit, az csakhamar kiderül. (T.) BÁCSI EGY MAGÁNEMBER TULAJDONA Mint egy filmre vitt amerikai „népmesében": a szegény kilátástalan helyzetben lévő, de amúgy tehetséges fiatalembert egyszer csak felkarolja egy jótevő és elindítja a siker útján. Mondják (időnként éneklik), messze van Amerika. Ám ez a történet megelevenedett itt és most... BÁCSI SÁNDOR, ahogy mondani szokták, belenyúlt a jóba. Bele bizony. Olyan lehetőséget kapott az élettől, amire a legédesebb álmában sem gondolt. Félreértés ne essék, itt most nem arról van szó, hogy a Vasas leigazolta, bár az ő jelenlegi helyzetében az sem kis dolog. Csakhogy olyan körülmények és feltételek fogadták őt Angyalföldön, amihez foghatót magyar futballista még nem (vagy csak régen) kapott. Ha hiszik, ha nem, a köpcös fiatalember nem is labdarúgó a jövőben, hanem reklámmenedzser. Akitől bővebb információt kaphatnak erről a fura átigazolásról, az Faragó Zoltán, Bácsi tulajdonosa „üzemeltetője", finanszírozója, jótevője. őszintén szólva eddig nem sokat hallottam önről. Mivel foglalkozik? * Vállalkozó vagyok, építőiparral és kereskedelemmel foglalkozom. Több vállalatnál is érdekelt vagyok, ezek nem multinacionális cégek. Kicsiben gondolkodom, de igyekszem sikeres üzleteket kötni. Ez eddig teljesen világos, már csak az a kérdés, hogyan került az érdeklődési körébe a futball, s azon belül Bácsi Sándor? * Nagyon egyszerű a válasz. Imádom a futballt, hétről hétre ott vagyok a meccseken, sőt az alacsonyabb osztályú bajnokságokat is megnézem. Mészöly Kálmán régi barátom, s rajta, a Vasason akartam segíteni Bácsi megvásárlásával. Ha egy kicsit részletezné ezt a sajátságos átigazolást. * Bácsi Sándor játékjogát végleg megvásároltam az Újpesttől. Ez azt jelenti, hogy korlátlan ideig az enyém. Ő ott játszik, s oda igazol, ahová én akarom. Ismétlem, Mészöly miatt június 30-ig ingyen odaadtam a Vasasnak Ha úgy látom, s az angyalföldi vezetők is úgy gondolják, szó lehet arról, hogy további egy évig a Fáy utcában marad. Természetesen a klubnak akkor sem kerül egy fillérébe sem. A következő szezon egyébként attól függ, hogy a Vasas kijut-e a nemzetközi porondra, merthogy ez most itt a cél. A magyar labdarúgás történetében olyan ritkán fordul elő, hogy egy játékos egy magánember tulajdona legyen. Mit ad és cserébe mit kér a labdarúgótói? + Tőlem kapja a fizetését, s én biztos megélhetést garantálok a számára. Éppen most szereztem neki egy új családi házat, amelyet szolgálati lakásként kap tőlem. Köteleztem arra is, hogy szerezze meg a jogosítványt, hiszen szerződésben vállaltam, május 30-ig egy használt nyugati személygépkocsit adok neki. őt papíron a Gázperfekt Gmk reklámmenedzsereként vettem fel. S ezért például illik megjelennie öltönyben, nyakkendőben különböző rendezvényeken, a Vasas és az én képviseletemben. S mindezekért cserébe csak annyit kérek tőle, hogy játsszon jól, rúgjon sok gólt, legyen hasznára a Vasasnak, s kerüljön vissza a válogatottba. Nem tartotta kockázatosnak ezt az üzletet? •*• Nem szoktam olyasmivel foglalkozni, aminek nem látom a végét. Bácsit az egyik legtehetségesebb labdarúgónak tartom, ugyanakkor hiszek Mészöly szakmai hozzáértésében. Biztos vagyok benne, hogy nam log elúszni a pénzem. De azt javaslóéi önnek, június 30-án üljünk le újra, s ha vesztettem, akkor köznevetség tárgyává is tehet. Mennyiért vette meg a csatárt? * Az Újpest négymilliót kórt, aztán a végén hárommillióban egyeztünk meg, amit három részletben fizetek majd ki. Gondolom, megszállott -Vasasszurkoló? * Téved. Gyerekkorom óta a Honvédet szeretem. De most nem is ez a lényeg, hanem, hogy a játékosok észbekapjanak, s felfogják: ilyen lehetőség, amit most Bácsi kapott, mások előtt is adódhat. Már most biztos vagyok abban, hogy nem Sanyi lesz az egyetlen labdarúgó, akit felkarolok. Szeretném, ha ez az üzleti vállalkozás újra megismétlődne: Persze más és más szereplőkkel. Ennyire hisz a magyar futball „értékében"? * Igen. S nemcsak üzleti szempontból De mondok én magának valamit. Amiben fantáziát látok, arra áldozok. Van például egy rockegyüttesem, az a neve, hogy Atlanta. Ezt a zenekart máris a Vasas rendelkezésére bocsátottam, s a klub bármilyen rendezvényén ott lesznek, ha kérik őket. Higgye el, a tehetségeket érdemes felkarolni (S. G.)