Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-27 / 48. szám, szombat

1993. FEBRUÁR 27. ÚJ szól MOZAIK 4 EGYENTÁBLÁK ÉS EGYNYELVŰSÉG NE DÉLEN KERESSÉK AZ ELLENSÉGET PETER WEISS ÉS HORN GYULA MINKET ÉRINTŐ KÉRDÉSEKRŐL Amint már arról hírt adtunk, csütörtökön az esti órákban Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt elnöke eszmecserét folytatott Peter Weiss-szal, a Demokratikus Baloldal Pártjának elnökével, s további vezetőivel. A megbeszélés előtt, majd a rögtönzött sajtótájékoztatón elhangzott legérdekesebb válaszokat, véleményeket foglaltuk az alábbiakban össze. Bős-Nagymaros Horn Gyula: - Az Országgyűlés döntött, hogy a szlovák partnerekkel való egyeztetés alapján parlamenti vegyesbizottságot hoz létre. A parlamentben is felvetettem, hogy ebben a kérdésben valamiféle kompromisszumos megoldást kell találni. Olyan megoldásra van szükség, hogy Bős ne okozzon tartós feszültséget köztünk, s a lehető legkisebbek legyenek a környezetvédelmi károk Peter Weiss: - A magyar parlament döntésével kapcsolatban az a véleményem, hogy a probléma további politizálása hátráltatja a mindkét fél számára elfogadható megoldást. Műszaki, gazdasági, környezetvédelmi megoldásokat kell keresni, ezt pedig csak szoros együttműködéssel lehet elérni. Mi terheli még a szlovák-magyar kapcsolatokat? H. Gy: - Egyesek bizalmatlansága. Szerintem a bizalmatlanságnak nincs helye a magyar-szlovák kapcsolatokban. Hangsúlyozni szeretném: Magyarországon semmiféle ellenségkép nem létezik Szlovákiával szemben. Szó sincs arról, hogy Magyarország azért fegyverkezne, mert ellenséges szándéka van szomszédaival szemben. Magyarországon nincs fegyverkezés. A magyar fegyverek korszerűsítéséről van szó, ami védelmi célokat szolgál. P. W: - A katonai fenyegetettség kérdését óvatosan, a valós adatok és a helyzet alapos tanulmányozása után lehet csak érdemben megítélni. Nem tartozom azon politikusok közé, akik dramatizálják a helyzetet. H. Gy: - Nagyon kérem a szlovák politikusokat és azokat, akik politikával foglalkoznak ebben az országban, hogy az ellenséget ne délen keressék. Kisebbségi problémakör H. Gy: - Ha a szlovákiai magyarság helyzetével kapcsolatban problémák vannak, azokat egyedül a magyar kisebbség nem tudja megoldani. Ehhez szükség van a többségi szlovák nemzet segítségére is. Úgy ítélem meg, hogy a DBP nyitott minden olyan megoldás iránt, amely segít a magyarok problémáinak megoldásában. A nemzetiségi kérdésről párbeszédet kell folytatni, megállapodásokra kell jutni, amelyek segíthetnek abban, hogy a DBP ténylegesen, az európai normáknak megfelelően képviselje a kisebbségek érdekeit a szlovák parlamentben. P. W: - Tanácsadó szervünk rendszeresen elemzi a helyzetet a vegyes lakosságú járásokban. Elmondhatom: kiderült, hogy Szlovákiában a magyar probléma egyáltalán nem az első számú kérdés. Sokkal komolyabb a cigányság problémája. H. Gy: - Úgy ítélem meg, a szlovákiai magyarságnak sok gondja-baja van, de jobb a helyzete, mint Magyarország többi szomszédos országában. Ha mi meg tudunk állapodni a DBP-vel, - annak ellenére, hogy eltér véleményünk a szlovákiai magyarság konkrét problémáinak megoldását illetően - ez nagyon sokat segíthet a szlovákiai magyarság ügyének is. MÁZSÁR LÁSZLÓ MUNKÁT KERES - KÍNÁL • Menedzsereket, disztribútorokat alkalmazunk kiváló minőségű külföldi áruk forgalmazására! Másodállásban is. Tel : 0709/265-51 vagy 266-46 V-411 • Szivünk teljes szeretetével köszöntjük a legdrágább szülőket, KOLLÁR Istvánt és nejét, DOBROVOCZKY Annát Érsekújvárott, akik 1993 február 28-án ünneplik házasságkötésük 50. évfordulóját. É szép ünnep alkalmából gratulálunk, és kívánjuk, hogy az elkövetkező évek jó egészségben és szeretetben teljenek el. Lányuk, fiaik, vejük, menyeik és hét unokájuk V-464 ,,Nem is olyan régen a komáromi kórház röntgenosztályán kétnyelvű feliratok figyelmeztették a terhes nőket a rájuk leselkedő veszélyekre. Jóleső érzéssel nyugtázták ezt a gondoskodást" - írja levele bevezetőjében egy olvasónk, majd szomorúan közli, hogy ennek már vége. Egyre több helyről eltűnnek a magyar nyelvű táblák. ,,Szomorú az is - folytatja a felsorolást -, hogy a vértranszfúziós állomás faliújságján sincs egyetlen magyar szó sem. Ez is központi utasítás?" - kérdezi, majd hozzáfűzi, nincs szándékában nemzetiségi kérdést (ügyet) fabrikálni az esetből (ráadásul férje szlovák), mégis több véradótársával helyteleníti a jelenséget. Scanografia, scanoscopia Néhány nappal ezelőtt nemcsak a gyógyszerhelyzet alakulásáról érdeklődtünk dr. Milan Liska komáromi kórházigazgatónál, hanem szóba hoztuk olvasónk levelét is. - Ha hiszik, ha nem, szó sincs valamiféle központi utasításról. Nem tudok arról sem, hogy valaki netán szándékosan eltávolította volna a magyar feliratokat. Szerintem az történhetett, hogy a festés, ill. az átépítési munkálatok miatt szerelték le a régi táblákat, melyek még nem kerültek vissza. A kórház röntgenosztályán kék „egyentáblák" díszítik az ajtókat. Egy magyar szó nem sok, annyit sem találtunk. Igaz, szlovákot is keveset, hiszen a scanografia, illetve a scanoscopia nem éppen színtiszta szlovák szó. A rendelő előtt várakozóktól azonnal megkérdeztük, tudják-e, mit rejtenek a kifejezések. T. János bácsi röviden ugyan, de közérthetően mondott véleményt. - Tudja a nyavalya. A doktor úr csak annyit mondott, hogy balra az első ajtónál adjam le a papírjaimat. Most itt várok a soromra. Hogy mire várok? Csak tudják ott bent, mit csináljanak velem! A folyosón megszólítottunk néhány egészségügyi dolgozót, akik tudomása szerint csak egynyelvű - szlovák - táblák készültek. Hogy ki rendelte őket, nem tudták megmondani. Szerintük fokozatosan mindenhová a kék táblák kerülnek majd. Összetartunk A transzfúziós állomáson Fiissy Lászlóné laboráns éppen az aznapi utolsó véradót kísérte ki a kapun. Régi ismerősként üdvözöltük egymást, majd szívet melengető jó érzéssel hallgattuk beszámolóját arról, hogy a járásban jóérzésű lakosok élnek, akik a nehéz idők dacára gondolnak beteg társaikra, s rendszeresen adnak vért. Térítésmentesen. - A járási vöröskereszt kiváló toborzómunkát végez - nyugtázta elégedetten, majd arról is szólt, hogy délen az emberek összetartóbbak. Szerinte a véradás jó alkalom egy kis összejövetelre, tereferére. A véradók a legújabb előírások szerint 60 korona értékű frissítőt kapnak, de számos faluban közös ebédet szerveznek maguknak. - Talán ez is kell ahhoz, hogy ne váljanak érzéketlenné. Beszélgetés közben a faliújságra mutattunk. - Miért nem függesztenek ki magyar nyelvű plakátokat, szórólapokat, amelyek anyanyelven szólítanák meg a magyar nemzetiségű véradókat? -Az ok prózai, s hiszem, hogy nincs mögötte politikai szándék. A Vöröskereszt járási bizottsága vagy megfeledkezett arról, hogy a múlt évekhez hasonlóan juttasson nekünk magyar népszerűsítő segédanyagokat, vagy költségvetésükből nem futja az újak kiadására, nyomására. A volt népművelési központ sincs olyan helyzetben, hogy segíteni tudna. Ezért van a faliújságon csak szlovák szórólap, illetve képeslap-összeállítás, a télről. Plakátok a polcon A vöröskereszt irodájában szerettük volna megtudni a propagációs anyag hiányának okát. Ám ahelyett, hogy a járási bizottság vezetője elfogadható magyarázattal szolgált volna, nekünk támadt, mondván, más dolguk is van, minthogy ilyen semmiségekkel foglalkozzanak. S ha nagyon akarjuk, tudnak mutatni magyar nyelvű plakátokat, hiszen nagyon jó viszonyban vannak a magyar vöröskereszttel, amely kisegíti őket. Ezzel lezártnak tekintette a témát, mondván, mit kell a lapban ilyen semmiségekkel foglalkoznunk, s ezzel (is) egymás ellen uszítani a békességben élő szlovákokat és magyarokat! Kirohanása felkészületlenül ért bennünket. Azzal számoltunk ugyanis, hogy elpanaszolja rossz anyagi helyzetüket, s netán felkér, segítsünk valamiben. - A valóság az - próbálta menteni a helyzetet Hodossy Mária gazdasági dolgozó hogy minden megmozdulásunkkal bevételhez kell jutnunk. Ügyelünk arra, hogy az a szórólap, amelyen a véradást hirdetjük, kétnyelvű legyen. A pozsonyi központ az idén talán nem is nyomatott magyar plakátokat. A magyarországiakat a nagy, tömeges megmozdulásoknál hasznosítjuk. Itt vannak - mutatta meg a polcon lévő szép, szines plakátokat. Mialatt Hodossy Máriával beszélgettünk, a hivatalvezetőhöz vendég érkezett. Legnagyobb csodálkozásunkra bekapcsolódott a véleménycserébe. - Azt hiszem, nem olyan tragédia a szlovák szórólap. A magyar nemzetiségű véradók megértik a szlovák nyelvű szöveget. Már akik akarják! Gondolják, hogy a magyarországi szlovák nemzetiségű véradóknak szlovák plakátokat nyomat valaki is? - oktatott ki a korosabb úr. - Nem tudjuk, de a magyarországi helyzet nem érdekel bennünket. Szerintünk a szlovákiai magyar nemzetiségű véradók megérdemlik azt, hogy ha ök térítésmentesen segítenek a rászorulókon, a várakozás órái alatt - ha úri kedvük úgy tartja - magyar nyelvű egészségügyi felvilágosító kiadványokat olvashassanak. Ha ezt nem igényelnék, nem jelezték volna. Túlzott követelés? Talán mégse... Főleg nem akkor, amikor a polcon van népszerűsítő segédanyag. Főleg nem akkor, amikor egyre nagyobb szükség van az életmentő vérre. Csak jobban oda kellene figyelni a másikra, s akkor talán kevesebb bajunk volna egymással s a világgal. Amikor a véleménycsere politikai monológgá vált, elköszöntünk. Kissé keserű szájízzel... PÉTERFI SZONYA PUDOVKIN EMLÉKE Vszevolod Pudovkin helyét az orosz forradalom utáni filmművészet négy legkiemelkedőbb alakjához sorolva jelölte ki a kiváló francia filmtörténész, Georges Sadoul. Eizenstein, Vetrov és Kulesov mellett. S hogy látták saját szerepüket ők maguk? Amikor 1952-ben Pudovkint Franciaországban a mesternek kijáró tisztelettel fogadták és a teremben az egyik felszólaló kifejezésre juttatta az úgynevezett Pudovkin-effektus iránti csodálatát, a művész felállt és kijelentette: ez nem az ő érdeme, ő csak felhasználta és elméletileg körülírta, maga az életrehívó Kulesov volt. Arról a montázshatásról volt szó, amikor az emberarc különféle tárgyakkal együvé kerülve teljesen új érzelmi tartalmakat hordoz. A montázs számára az emberi lelkiállapot kivetülésének eszköze volt. Kivételes esztétikai pontossággal tudta felvillantani az ember sorsát. Sokoldalú művészegyéniség volt. Mérnökként kezdett, de nyughatatlan lelkülete és tudásvágya a film közelébe sodorta. Kulesov visszaemlékezései szerint Pudovkin egyaránt vonzerőt érzett a film, a festészet, az archeológia, a földrajz, 'a politika és Freud tanítása iránt. Legjobb művei a némafilm időszakában születtek. Később történelmi filmjeivel aratott sikert. (Minyin és Pozsarszkij, Nahimov tengernagy, Rettegett Iván, I. rész) Mesterével, Kulesovval szemben bizonyította, nem fogadható el az az állítás, miszerint a néző csak a maga korában született filmeknek tulajdoníthat hitelességet. A száz évvel ezelőtt született Pudovkin emberként is elismerést szerzett a film világában. Tisztelettel emlékeznek rá azok, akik ismerték. (szemak) AHOGY ÉN LÁTOM ZSAKBANFUTAS Nemrég Szlovákiában járt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) héttagú tényfeltáró szakembercsoportja, és - dolgavégezetlenül távozott. Hazafelé vezető útjuk nyomvonalán mintha ködgyertyát gyújtott volna a szlovák kormány valamelyik gazdasági minisztere. Amikor az újságírók Július Tóthnál aziránt érdeklődtek, hogy miért távoztak szinte angolosan az IMF szakértői, a pénzügyminiszter - eléggé hetykén - csak így válaszolt: „Menjenek el hozzájuk, kérdezzék meg tőlük." Ez még annál is kevesebb, mint amennyit az érettebb szocializmus éveiben voltak hajlandók elárulni vezetőink a Nemzetközi Valutaalaptól való távolmaradásunk okairól. Annak idején - szocialista önérzetünkre építve - főképp azzal indokolták meg a belépés gondolatának visszautasítását, hogy államunk nem engedheti meg magának, hogy idegen hatalmak beleszóljanak gazdaságpolitikájába. Hogy még érthetőbb legyen az indoklás, hozzátették: az IMF-hez való csatlakozás veszélyeztetné az életszínvonal folyamatos, szüntelen és megállíthatatlan emelkedését. Ezzel teljesen leszerelték a széles tömegeket. Senki se szervezett tömegdemonstrációt forradalmunk atyjának szobra körül, hogy az isten szerelmére lépjünk már be. Akárcsak egy ember is kívánja ebben az országban, hogy zuhanjon az életszínvonala? Ma már azért többet tudunk mi, a gyalogok is, hogy mit jelent a nemzetközi valutaalapi tagság, mint mondjuk 1975-ben tudtunk. Tudjuk például, hogy mielőtt tagjai közé fogad valakit ez az exkluzív szervezet, alaposan körülnéz a jelentkező háza táján. Megállapítja, hogy milyen szilárd lábakon áll a költségvetés, milyen a jövedelem és a fogyasztás aránya és így tovább. Nem kotnyeleskedésből teszi ezt, hanem mert tudni kívánja, milyen gazdasági közegbe kerül a pénz, amelyet kiutal. Az „átkosban" tanúsított elutasító magatartás, az önérzeteskedéssel palástolt befelé fordulás voltaképpen ideológiai célokat szolgált. Pontosabban: leplezni próbálta a gazdasági bajokat, a rendszer fejlödésképtelenségét. Csakhogy azóta már kiderült, hogy a király meztelen. Amióta azonban önálló köztársaság lettünk, a hazafiak újból dicsérni kezdték a király ruhájának szépségét. Az IMF-szakértők gyors és titokzatos távozása alapján csak azt hiheti az ember, hogy ugyanazért nem jutottunk ötről hatra az egymáshoz közeledésben, mert önérzeteskedéstöl vezérelve nem voltak hajlandók a szlovák politikusok valós adatokat szolgáltatni a Valutaalapnak. Persze, az is lehet, hogy ha akartak volna, akkor sem tudnak. Ugyanis a még mindig inkább szocialistára emlékeztető vagyon- és teljesitménykimutatási rendszer nem inkompatibilis a tőkés gazdaság vagyon- és teljesítménykimutatási rendszerével. Magyarul és kissé leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a vállalati vagyonba még mindig beleszámítják azt is, ami nem vagyon és nem tőkésíthető. Tehát - a klasszikust idézve - még a szakszervezeti zongorát is beleszámítják a vagyonba. És a teljesítménybe azt is beleszámítják, ami nem teljesítmény, hanem - ellenkezőleg - negatív teljesítmény, pl. selejt, vagy eladhatatlan termék. A „majdcsak lesz valahogy" filozófiából kiindulva leválasztották Szlovákiát Csehszlovákiáról. Ami most az állami vállalatokat és a magánvállalkozókat leginkább gyötri, az a tőkehiány. Ilyen viszonyok között alkották meg Szlovákia 1993-as költségvetését, amelyet nagyjából kiegyensúlyozottnak minősítenek. Kiegyensúlyozott lenne, ha a vállalatok befizetnék, be tudnák fizetni az adót. Csakhogy a költségvetési bevételekbe azoknak a kis- és középvállalkozásoknak az adóját is belekalkulálták, amelyek az adó- és társadalombiztosítási teher miatt „bedobták a törülközőt". Sőt, azokét is, amelyek nem adták volna fel, ha a bank - akár jelentős kamatteherrel is - folyósítana hitelt. De nem folyósít, mert a folyósítást ezernyi akadály teszi lehetetlenné. Egy középvállalkozó kimutatta, hogy milyen feltételek között vállalkozik. Újságban közzétette a számításait, és bebizonyította, hogy az adó és a társadalombiztosítási összeg kifizetése, az útjáradék, az energiaszámla stb. befizetése után alig marad több pénz a zsebében, mint amennyi munkanélküli segélyt kapna. Feltette a kérdést: lehet így vállalkozni? Szerintem lehet. De csak szocialista módon. Az pedig tudjuk, hova vezet. TÓTH MIHÁLY Ha volna magyar plakát, kitennénk - Füssy Lászlóné laboráns (Méry Gábor felvétele) r ÉVFORDULÓ