Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-18 / 40. szám, csütörtök

1993. FEBRUÁR 18. . ÚJ SZÓ, MOZAIK SÁRA SÁNDORRAL POZSONYBAN KÖNYÖRTELEN IDŐK Geodétaként dolgozott az érettségi Litán, operatőrként végzett a főiskolán Ő fényképezte Gaál István Sodrásban, Szabó István Apa, Kósa Ferenc Tízezer nap, Huszárik Zoltán Szindbád, Ftanódy László Árvácska című filmjét. Rendezőként 1960ban, a Világot a napnak című munkájával mutatkozott be, aztán a cigányokról forgatott felkavaró filmet, majd a Feldobott kő, a Holnap lesz fácán, a Nyolcvan huszár és a Tüske a köröm alatt következett. Sára Sándort elsősorban mégis tényfeltáró, kemény szavú dokumentaristaként ismerjük. Pergótűz, Sír az út előttem, Lefegyverzett ellenséges erők, Nők a Gulágon - a címek magukért beszélnek. Filmek all. magyar hadsereg pusztulásáról, szovjet táborokba és nyugati fogságba került magyar katonákról, férfiakról és asszonyokról, fizikai és lelki gyötrelmekről, sanyargatásokról és megaláztatásokról. Pénteken 17.00 órai kezdettel a pozsonyi Magyar Kulturális Központban Sára Sándor tavaly bemutatott Könyörtelen idők című játékfilmjével lesz jelen. Domahidy Miklós A lapítás iskolája című regénye alapján készült a film, hősei, öt magyar katona - négy közlegény és egy őrmester - a második világháború végét várják. Még dúlnak a harcok, amikor szerencsés körülmények között pecséthez jutnak, és ilyen-olyan parancsokat hamisítanak. Mert csak az segíthet rajtuk, a hamis papír pecséttel, s ha ügyesek, ép bőrrel ússzák meg a legrázósabb helyzetet is. Szarvas József, Seress Zoltán, Stohl András, Mihályfi Balázs és Jan Nowicki a fekete-fehér film főszereplői. Az operatör: Sára Balázs. (sz-ó) KtoEMÉNY 1993. február 20-án Nyitrán a református templomban 11 órai kezdettel ökumenikus istentisztelet lesz. A közös istentiszteletet Mikó Jenő, a Szlovákiai Református Egyház püspöke, Hegedűs Lóránt, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Lelkészi elnöke, Szekeres István római katolikus plébános, Jáki Sándor-Teodóz bencés paptanár (Győr), Martinik Anton római katolikus plébános-esperes (Zsére) végzik. Minden keresztény hívőt várunk. Az istentisztelet a szlovák-magyar megbékélést szolgálja szlovák -magyar nyelven. Szervező a Zoboralja Alapítvány. A Csemadok Nyitrai Területi Választmánya és a Zoboralja Alapítvány értelmiségiek találkozóját rendezi Zoboralján, Zsérén 1993 február 20-án 16 órai kezdettel a žsérei művelődési házban. Előadást tart: dr. Hegedűs Lóránt, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. Az előadás témája: Az életközösség ápolása Istennel, egymással és önmagunkban. Mindenkit szeretttel várunk. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Nyitrai Pedagógiai Főiskola pályázatot hirdet a Hungarisztikai Tanszék egy oktatói helyére magyar irodalomtörténet és irodalomelmélet oktatására. Feltételek: főiskolai vagy egyetemi végzettség magyar nyelv és irodalomból. A jelentkezéseket 1993. március 1-jéig részletes életrajzzal, a képesítést, illetve a tudományos pedagógiai fokozatot igazoló oklevél hitelesített másolatával, a tudományos és szakmai publikációk jegyzékével a kővetkező címre kérjük beküldeni: Vysoká škola pedagogická, Personálne oddelenie, Tr. A. Hlinku 1, 949 74 Nitra. FELHÍVÁS A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Komáromi Területi Választmánya újból gyűjtést rendez a volt Jugoszlávia államaiból menekültek javára. Elfogadunk mosott, illetve tisztított ruhaneműt, használati eszközöket, játékot, tartós élelmet stb. A gyűjtést az MKDM területi irodájában (Széna tér, a volt „pártépület" oldalbejáratánál, II. emelet, 23-as ajtó) rendezzük, 1993. február 22-töl-26-ig, naponta 8.00 órától 15.30-ig. AMIBŐL BESZÉLNEK AZ ARFOLYAM A piacgazdaságban mindennek ára van. A fogyasztási cikkeknek éppúgy, mint a munkának vagy a hitelnek. A munka árát a bér fejezi ki, a hitelét meg a kamat. Végső soron a pénznek is megvan a maga ára. Ezt egy-egy valuta árfolyama tükrözi. De mit is takar tulajdonképpen az árfolyam? Az árfolyam egy adott ország pénzében kifejezett ára (pl. 1 osztrák schilling = 2,60 szlovák korona). Minden valuta árfolyama aszerint alakul, hogy milyen a piaci kínálata és az iránta való piaci kereslet közti arány. Persze, meghatározó az árfolyam alakulásában a nemzetközi tőkemozgás, a vámpolitika, az importkvóták változása, az embargópolitika stb. egyaránt. Ideálisnak az nevezhető, ha a kiegyensúlyozott árfolyam révén lehetővé válik, hogy egy másik országban ugyanannyi pénzért ugyanannyi árut vásároljunk (vásárlóerő-paritás). A túlságosan alacsony valutaárfolyam (drága deviza) megdrágítja a behozatalt - importot - és növeli a költségeket. Ugyanakkor jelentősen megkönnyíti az exportot. A magas árfolyam pedig (vagyis az olcsó deviza) megkönnyíti az árubehozatalt és nehezíti a hatékony árukivitelt. Az árfolyamok - vagyis a valutaárfolyamok - a devizatőzsdéken lebonyolított kereskedelmi ügyletek eredményei szerint alakulnak. Az árfolyamjegyzékeken közzétett árfolyamok a mérvadóak a bankok számára A tőzsdét nálunk egyelőre a Szlovák Nemzeti Bank helyettesíti, Csehországban pedig a Cseh Nemzeti Bank. Ez a két intézmény hirdeti ki az adott ország valutájának hivatalos árfolyamát. A reálisan meghatározott árfolyam tükrözi az adott valuta valódi értékét. Ha túlságosan nagy a hivatalos és a feketepiaci árfolyam közötti különbség, akkor a hivatalos árfolyam korántsem nevezhető reálisnak. A reális valutaárfolyam és annak külföldi elismerése az egyike a konvertibilitás (átválthatóság) feltételeinek (nč) DEVALVÁCIÓ Egy ország pénzegysége értékének a többi pénzegység (valuta) értékéhez viszonyított csökkentése. A valuta értékcsökkenéséről, árfolyamának csökkenéséről van tehát szó. Az állam törvényes intézkedéseként alkalmazzák többnyire olyankor. ha komoly problémák merülnek fel a fizetési mérlegben. Ezek a problémák többnyire abban nyilvánulnak meg, hogy a behozatal magasan túlszárnyalja a kivitelt. A leértékelést általában exporttámogató szabályzóként, illetve a behozatalt fékező eszközként alkalmazzák. Általában együttjár a belföldi árak emelkedésével. A valutastabilizációnak ez a formája is csak akkor lehet sikeres, ha az intézkedések nyomán a fizetőképes kereslet és az árukínálat között egyensúly jön létre. Ha ez nem következik be, akkor inflációról beszélhetünk. A valutaleértékelés tulajdonképpen az infláció legalizálásának az eszköze is, de az nem állitja meg. AZ INFLÁCIÓ Egy adott országban a gazdasági egyensúlytalanság megnyilvánulása, amit az állampolgár a drágulásban tapasztal meg. Az infláció velejárója a nagyarányú papírpénz-kibocsátás, amely komoly szociális következményekkel jár, a banki betétek elértéktelenednek. Az infláció elértékteleníti az adósságokat. Ez az adósok számára előnyös, de a hitelezők számára nem. A hitelezők úgy védekeznek az elértéktelenedéssel szemben, hogy a folyósított hitelekre növelik a kamatlábakat, éspedig az infláció várt mértékével. A DEFLÁCIÓ Az infláció fordítottja, amely az árszínvonal csökkenésén kívül az állam gazdasági aktivitásának csökkenését is maga után vonja. A gazdasági növekedés csökkenésében, a foglalkoztatottság és az import csökkenésében, a bérek és az árak növekedési ütemének lassulásában nyilvánul meg, de eredményezheti az ország exportképességének fokozását is. A valuta leértékelése ugyanis olcsóbbá teszi az ország exportcikkeit, és így előnyt ad a konkurensekkel szemben Deflációs politika esetén az állam pénzt von ki a forgalomból (költségvetéssel, amelyben a bevételek meghaladják a kiadásokat, a bankhitelek állományának csökkentésével stb.). A defláció együttjár az állami kiadások csökkentésén kívül az adók növelésével is. -pA KULTURAK EREJEVEL Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy Magyarország és Szlovákia kapcsolataiban leginkább a kulturális együttműködés a szembetűnő. Elsősorban az a módszer meggyőző, amellyel politikai érdekellentéteken felülemelkedve a két ország európai gondolkodású művészei, kultúraszervező személyiségei keresik az összekötő kapcsokat. Jó példa erre a két országban működő - magyar, illetve szlovák - kulturális központok kapcsolattartása. Rendszeres találkozóik egyikére került sor a napokban Pozsonyban, amelyen a prágai és a bécsi magyar kulturális intézmények vezetői is résztvettek. Ezen a találkozón hangzott el Karol Wlachovský gondolata arról az elvről és gyakorlatról, amelyek alapján ő a budapesti Szlovák Kulturális és Információs Központot igyekszik irányítani. Az önálló Szlovákia számára ez az intézmény sokoldalúan teremti meg a kulturális kapcsolatok gazdagításának lehetőségeit. Azontúl, hogy a politikai indítékokból kiélezett kétoldalú viták igen megnehezítik a zavartalan kapcsolattartást, a budapesti Rákóczi úton álló épületben dolgozók sokat tesznek a szlovák szellemi élet, a művészetek és a nemzeti kisebbségek életének bemutatásáért. Nem véletlen, hogy Karol Wlachovský a pozsonyi találkozó után adott nyilatkozataiban hangsúlyozta: számukra a szlovák nemzet kulturális értékeinek Magyarországra történő közvetítésén túl fontos az ott élő szlovák nemzeti kisebbség, illetve a szlovákiai magyarság kultúrájának a bemutatása is. Bármennyire reményteljesnek tetszik ez a kölcsönös törekvés, nem feledkezhetünk el róla, hogy az eddig hasonló módon fejlődött regionális gazdasági együttműködést megakasztották kárpáti régiók debreceni találkozóján történtek. A Szlovák Köztársaság külügyminiszterének távolmaradása lehetetlen helyzetbe hozta a kelet-szlovákiai régió képviselőit. Hiába a jószándék, a felismert közös gazdasági és kereskedelmi érdek, ha a nagypolitika keresztülhúzza a közgazdászok, a menedzserek és a kereskedők számításait. Mindennek természetesen a régiók lakói isszák meg a levét, hiszen a kevesebb gyártmány, a kevesebb áru, a kisebb árucsere egyben kevesebb munkahelyet is jelent. Innen szemlélve is jelentós eseménynek kell tekinteni a magyar és a szlovák kulturális központok vezetőinek pozsonyi találkozóját. Az elhidegülő politikai kapcsolatok közepette is a józan belátást, a kultúra szellemet termékenyítő erejébe vetett hitet terjesztik közöttünk. Csak bizakodni tudunk, hogy kezdeményezéseik jobb belátásra bírják a politikusokat is. DUSZA ISTVÁN EGYRE „LÁTHATÓBB" A KAR A SEGÍTSÉG BANKSZÁMLASZÁMA: 123-2327-162/0200. ÚČEL PLATBY FNEK Olyan statútumot kell a kar számára kidolgozni, amely egyik nemzetiség vagy etnikum számára sem engedi meg, hogy túlsúlyba, a többi rovására előnyös helyzetbe hozza akármelyiküket - hangsúlyozta Bohuslava Vargová kandidátus, a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán szeptember 1-jén megnyílt új kar, a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Kara előkeszitó bizottságának tagia tegnapi sajtótájékoztatójukon. A főiskola akadémiai szenátusa, mint ismeretes, február 1-jén hozott döntést a kar megalapításáról, s ebben pozitív szerepet játszott a főiskola eddigi dékánja, Peter Liba professzor, s ugyancsak a megvalósítást támogatta Matúš Kučera oktatási miniszter. Erről, valamint a sajtó objektív és fontos szerepéről is szólt László Béla docens, dékánhelyettes majd az érintett nemzetiségek és etnikumok képviselői sorra beszámoltak az elkövetkező fél év legfontosabb teendőiről a tanszék megalapításával kapcsolatban. Ottó Sobek professzor például az egykor legnépesebb, a szlovákiai német kisebbség nevében beszélt a német anyanyelvű tanítók és népművelők képzésének szük ségességéről, ami azért égető, mivel az országban szeptembertől öt kétnyelvű iskola indul be, amelyekben a németet anyanyelvi szinten oktatják majd; ezeknek az iskoláknak a hálózata további fejlődés előtt áll. Hasonlóképpen nyilatkozott Karol Sémán docens a roma tanítók iránti igény növekedéséről, egyúttal szólt a képzés nehézségeiről, hiszen idén egyedül a Poprádi járásban 20 roma pedagógusra volna nagy szükség. A horvátok öntudatosodása is fokozatosan túljut a műkedvelői szinten ápolt kultúra, a folklór színvonalán, intézményesített keretek között szeretnének foglalkozni saját történelmükkel, néprajzukkal, nyelvükkel. Egyelőre a személyi problémák megoldásával, a kar helyiségeinek kijelölésével foglalkozik az előkészítő bizottság, azon kívül igyekszik megteremteni a fejlesztéshez szükséges anyagi feltételeket is, amelyekhez alapítványi és egyéb felajánlások elengedhetetlenek, mivel a meglévő financiális támogatás a beinduláshoz elégséges csupán. Az már most megítélhető, hogy a karon egyelőre a magyar, a roma és a német nyelvű képzés lesz túlsúlyban, ez érződött ki a nemzetiségek képviselőinek enthuziazmusából. Az új karral összefüggésben valószínűleg pótfelvételikre kerül sor a nyár folyamán, esetleg szeptemberben. Erről idejében informáljuk az olvasókat, (bit) AHOBY ÉN LÁTOM KOKÁRDA - PRÁGÁBAN IS Hat hét alatt kiderült, hogy az önálló Szlovákiában sem kolbászból fonják a kerítést. Sőt, ennél több is kiderült. Akik nemrég még azzal bátorították a plebszet, hogy nincs ok a kishitűségre, hiszen 1939 és 1945 között a szlovák koronánál csak a svájci frank volt szilárdabb pénznem Európában, akik bankszakember létükre még nemrég is azt fontolgatták, vajon a korona felértékelése vagy devalvációja lenne-e előnyösebb Szlovákia számára, ma már arról folytatnak eszmefuttatásokat, hogy a teljesen önálló államiság első esztendejében 20, vagy 30 százalékos lesz-e a pénzromlás. Ennek ellenére Fortuna istennőre mondom: szerencsés emberek a szlovák nacionalisták. Még olyan sanyarú körülmények között is, mint amilyenek között élünk, van okuk az örömre. Csak körül kell nézniük a szomszédban. Csehország fővárosában, Prágában. Közelebbről: a Polgári Demokrata Párt székházában, ott is Petr Cermák ügyvezető alelnök irodájában, aki egészen a közelmúltig, a CSSZSZK megszűnéséig szövetségi belügyminiszter volt. Most sima parlamenti képviselő, és - sértődött politikus. Ahhoz képest, hogy még pártja nevében is szerepel a „polgári" jelző, olyat mondott, ami még egy tűzrólpattant szlovák nacionalistának is dicséretére vált volna valahol a Szlovák Nemzeti Párt székháza körül, vagy 1991 tavasza után Meőiaréknál. Szó szerint ezt mondotta: „Cseh vagyok, és büszke vagyok rá, hogy cseh vagyok". Csak úgy, általánosságban semmi kivetni való nincs abban, hogy valaki büszke a nemzetiségére. Mihelyt azonban egy politikus itt, KözépEurópában akkor kezdi emlegetni a nemzeti büszkeséget (mégpedig önmagára vonatkoztatva), amikor karrierjét veszélyeztetve látja, amikor ambíciói veszélybe kerülnek, gyanakodni kezd az ember. Gyanakodni, és azokra a kommunistákra gondol, akik a rendszer összeomlásának másnapján hirtelen felfedezték, hogy ők mindig is hazafiak voltak. Díszpéldányként itt, Szlovákiában e vonatkozásban (és kissé leegyszerűsítve) általában Milan Čič-et emlegetjük, aki hirtelen kokárdássá válásának elismeréséül rövidesen az Alkotmánybíróság elnöke lesz. Mondom, meglehetős leegyszerűsítés csak ezt a nevet említeni. Százszámra sorolhatnánk a neveket, és még mindig csak a politikai élet krémjénél tartanánk, a magyar kisebbségi politizálást sem kivéve. Nekünk is van pártalelnökünk, aki úgyszólván még le sem adta piros könyvecskéjét, már meg is kezdte a keresztény magyarok mozgalomba szervezését. No de térjünk vissza Petr Cermák cseh polgári demokrata politikus esetéhez. Szerencséje volt, nem sokáig kellett keresni az apropót ahhoz, hogy kifejezésre juttassa hazafiúi mivoltát. Mintha a sors is úgy akarta volna, Csehországban is politikai kérdéssé vált a televíziózás jövője. Már régebben döntés született a tévé egyik csatornájának privatizálásáról. A versenyt a CET 21 társaság nyerte meg, amelyben cseheken kívül amerikaiak és szlovákiaiak is érdekeltek (köztük egy szlovákiai magyar is: Hunőik Péter, aki az adás koncepcióját kidolgozta). A Cseh Televíziós Tanács anyagilag is, a leendő műsor struktúrája szempontjából is a CET 21 ajánlatát tartotta a Cseh Köztársaság érdekei szempontjából legelőnyösebbnek, így áldását adta a koncepcióra. De Petr Cermák is felfedezte azt, amit a posztkommunista Magyarországon, Szlovákiában, de Oroszországban is már számos politikus felfedezett: a televízió privatizálásából politikai tökét lehet kovácsolni. Pontosab. ban: a tévé privatizálásának megtorpedózásából. Csak annyi a különbség a magyar és a szlovák tévé, illetve a cseh televízió privatizálásának megtorpedózása között, hogy amíg Budapesten és Pozsonyban a liberalizmus mételye elleni harc zászlaja alatt folyt a torpedózás, addig Prágában liberalizmusellenességgel mégsem léphetett porondra egy politikus, aki maga is liberálisnak vallja magát. Kitűzte hát ő is a kokárdát, és kijelentette: veszélyben a cseh tévé. Az már csak logikus mellékterméke volt az akciónak, hogy önmagát is büszke cseh hazafinak minősítette. Az államjogi hercehurca által meggyötört csehek és szlovákok közül bizonyára vannak (Szlovákiában, sajnos, túlságosan sokan vannak), akik elhiszik, hogy valóban az okozta az ország lezüllését, hogy nem volt elég hazafias az ország irányítása. Ennek már meg is van a látható következménye; már építik a szlovák-morva határon a vámházakat Hogy Cermák azt mondta, amit mondott, az nagyon jó ok arra, hogy a nacionalista szlovákok legkokárdásabb díszpéldányai Te Deumot mondassanak. Egy kósza bacilusuk Prágában is megfogant TÓTH MIHÁLY