Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-17 / 39. szám, szerda

7 HIT ÉS ÉLET ÚJ SZÓ* 1993. FEBRUÁR 17. ISTENES GONDOLATOK Ha megteremtetésünk körülményein kezdünk el töprengeni, már az élet előfeltételeinek keresése közben ismereteinken kívül eső, sőt képzeletünket meghaladó tényezőkbe ütközünk! Mennél inkább felismerjük a természet törvényeit, annál inkább ejtenek zavarba azok a jelenségek, motivációk, amelyeknek előbb észleljük okozati hatásait. mint magát a jelenséget!... Olykor az egészen egyszerűen gondolkodó ember könnyebben eljut Isten valóságának megérzéséhez" (megértéséhez is), mint a képzett tudós. Isten minden - vele kapcsolatos - kíváncsi kérdésünkre választ ad. Higgyünk benne, hogy az ö megértéséhez mindenkor elegendő az általa biztosított öt érzékünk. Létezik állítás, mely szerint a hit kétkedéssel kezdődik! Nos, az előttünk letűnt rendszer idestova hetven évig élesztgette az istenhit iránti kétkedést, látjuk, milyen eredménnyel! Korántsem állíthatjuk, hogy a kudarcot vallott tévtanok nem okoztak némi zavart hitünkben, de a kényszer nyomása alól felszabadulva, él a remény, hogy nincs messze az az idő, amikorra az emberiség korrigálja súlyos tévedéseit. Istennek minden teremtményével megalapozott célja van! Tudatosítjuk-e vagy sem, minden mindennel összefügg. Nem újkeletü megállapítás, hogy az „anyagi" világ egységes. S ha ezt a tézist értelmünk megítélése szerint is felfogjuk, a szellem (a lélek!) egységét még inkább el kell fogadnunk! Ha pedig idáig eljutottunk, akkor természetesen foglalkoznunk kell a lélek eredetével, fejlődésével - netán minőségi változásaival - végső soron pedig annak a ténynek a tisztázásával. hogy halálunk után tulajdonképpen mi az, ami enyészetnek indul? A test (fizikum) vagy a lélek (szellem)?.. Milyen sors vár a lélekre? Semmivé lesz? Vagy - az anyaghoz hasonlóan - élő alakját feladni kényszerülve, visszaolvad a világegyetemet betöltő szellemi (lelki) egységbe? A tárgyilagosság talaján maradva kijelenthetjük, hogy a materialisták azért szerkesztettek olyan filozófiát, amelyben a lélek nem jut szerephez, sőt egyáltalán nem is létezik, hogy ily módon elejét vegyék mindennemű „lelkiismerettel" kapcsolatos applikációnak! Vajon mi lehetett ennek az elméletnek a végcélja?!.. Kétségtelenül Isten létezésének végérvényes megtagadása! Viszont ebből az következik, hogy a Teremtőtől eredő szépre, jóra, becsületre, szeretetre indító tulajdonságok veszítenek hatékonyságuk erejéből és az isteni akarat negligálása mellett a rosszra való hajlam, a sátáni érzéketlenség hatalmaskodik el az emberben! Lehet-e a szeretetet úgy definálni, hogy abból kitűnjék, mit hogyan kell cselekednünk, hogy szeretni tudjunk és szerettetni tudjuk magunkat?!... Bár sejtem, hogy kísérletem gyatraság marad, megkísérlem a fogalmat alkotó komponenseket külön-külön megnevezni: 1. A szeretet önfeláldozó ragaszkodást jelent. 2. Olyan vonzalom, amelyet a szerelemmel is össze szoktak téveszteni, de míg a szerelem állandó fizikai közelséget áhít, a szeretet ugyanazt nem állandó jelleggel igényli. Sőt igen gyakran a szeretteinktől való távollét - ha egészséges érzelmekkel rendelkezünk - csak fokozza bennünk a szeretetet! 3. A szeretett lényt óvjuk a bajtól, a szerető lénytől oltalmat, segítséget várunk. 4. A szeretet a legerősebb! A legnagyobb távolságot is behálózni képes kötelék. Elszakíthatatlan! 5. A szeretet a Teremtő Isten lehelete, mely nélkül élö világ nem létesülhetett volna! 6. A szeretet a Mindenség mozgató rugója! Mindig csak vonzóerőt sugároz, sohasem taszítót! 7. S amint az a szinte földöntúli buzgalom közepette megfogalmazódott - „A szeretet soha el nem fogy!..." Csak kétségbeejtően legyengül, ha érzelmeink elhitványulnak! Hogy ez soha be ne következzék, imádkozzunk ezért alázatos szívvel. Amikor a döntés kényszere nehezedik ránk, hajlamaink mindig viaskodásba, kezdenek, és majdan szabad akaratunk szerint dönthetjük el, milyen irányú szándékot engedünk érvényre jutni?! ... Ha aztán a dolgok alakulása folytán aggályunk támad az előbbi döntést illetően, ez azt jelenti, hogy lelkiismeretünk jelzőképes. Sőt, még azt is jelentheti, hogy ha hibáztunk, idővel képessé válhatunk tévedésünket Istennek tetsző módon helyreigazítani! Isten általános megtagadásakor a lelkiismeret mint önkontroll, mint magatartásunk ellenőrző faktora megszűnik létezni! Csak a földi hatalmasok érdekeivel párhuzamos utasításokat kell szolgai módon végrehajtani! Mert az ateisták szerint: nics Isten, nincs lélek, következésképpen lekiismeret-furdalás sem létezhet! Ugye, milyen rettenetes, félelmetes érzést vált ki, amint visszhangzik bennünk az istentelen jelzővel megbélyegzett ember neve?! Ugye hátborzongató az a tudat, hogy a szupercivilizációban élő embernek nincs szüksége Isten-tudatra?!... Mert akinek Isten-tudata semmivé lesz, abban embertudat sem létezhet! Ez az állapot viszont kétségtelenül azt jelenti, hogy szabad az út a démonoknak? Hogy hová?!... Hát az általunk negligált lelkünk felé! A legrégibb írásos emlékünk - a Halotti beszéd - eszünkbe juttatja, hogy miután Isten megteremtette az eget és a Földet, megteremté az embert és ,,házául adta neki a Paradicsomot". De, mert a Mindenható ismerte az emberben szunnyadó gőgöt és uralomra vágyást, mindenek felett álló értelmével - egzakt módon - a tudás aránytalan megnövekedésének következményeit is látta! Ezért határt akarván szabni az emberi tudás végtelen fejlődésének - megtiltotta, hogy a tudás fájáról „egyék"! Az ember a számtalan intő jel dacára eltántoríthatatlanul tudománypárti; mert annak tökéletesítésében látja kényelmének biztosítását, a Föld fölötti uralmának beteljesedését! Vagy a manapság használt szóval: a természet leigázásának lehetőségét! A fene nagy tudás kudarca pedig abban rejlik, hogy a tudomány nem ad erkölcsi útmutatást! A természet(tudomány) egzakt módon létezik és kizár minden önkényeskedő szubjektív felfogást! Sőt, egyértelmű törvényeivel és módszereivel az elveszejtett egyensúlyát bármi áron, mindenkor képes helyrebillenteni! A „bármi áron" azt is jelentheti, hogy képes megszabadulni a neki halálos kórt okozó Ember-vírustól! És amikor ez bekövetkezik, akkor űzetünk ki végérvényesen a Paradicsomból! Minden okunk megvan rá, hogy ezt rövid időn belül bekövetkezhetönek tartsuk!.. A tudósok szerint a folyamat visszafordíthatatlan! Az ember által ejtett új meg új sebekből vérző bolygó egyre gyorsuló iramban agonizál! Az emberi viszonyulás megoszlik: a hozzáértők bizonyítékokat igyekeznek elénk tárni, a hatalom emberei a fegyvergyártás növelésében látják ,,az egy akol, egy pásztor" megvalósulásának lehetőségét! Az úgynevezett „zöld pártok" erőtlenül ide-oda kapkodva sopánkodnak, kérnek, fenyegetőznek, jelentéktelen eredménnyel! Aztán itt vannak az istenfélők, akik magukat a sorsnak megadva, valami csodában reménykedve a folytonos imádkozásba menekülnek. Pedig a hatékonyság érdekében még egy fontos intelmet kellene szem előtt tartaniuk, ti., hogy: ..Imádkozzál és DOLGOZZÁL!" Vagyis tegyél is valamit, aktivizáld magad, hogy mindaz, amiért imádkozol, valóra is váljék!... Mely kohézió és mikor lesz képes a különböző emberi véleményeket összetartó erővé összeolvasztani?!... Kizárólag csak a szeretet ereje lenne erre képes! De mert az abszolút szeretet szétárasztóját - a Teremtőt - áltudományok kölcsönözte gőgünkben száműztük tudatunkból, most itt állunk vele, sőt önmagunkkal is meghasonlottan, utat veszítve, tanácstalanul! A szeretet helyre rakja, a gyűlölet összezavarja a dolgok rendjét! A hittudomány nem tartja szükségesnek, hogy a hívő embernek feltétlenül legyenek alakot öltő elképzelései a transzcendentális régiókba belehitt erőkről, de ugyanettől el sem tanácsol. Mivel a Teremtöt emberemlékezet óta Atya-ként emlegetjük, s ebben sok logika rejtőzik. De képzeletem azt sugallja, az sem bűnös dolog, ha valaki másként, esetleg egészen extrém módon is el tudja képzelni Isten létezési formáját! Tudományosan sokszorosan alátámasztott tény, hogy létezik egy, a világegyetem minden területét szüntelenül hatása alatt tartó erő. Bár alakjáról nincs elképzelésünk, jelenlétét állandóan tapasztaljuk! Szétárad a szférák rétegeibe, az óceánok vizébe, a föld mélyébe, egyszóval az élet lényegeként, képlékenyen változtat színt és formát, legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy mindig az élet célszerűségét szolgálja. Teszi ezt oly módon, hogy a világ teremtményei egymást kiegészítve, ésszerűen, célszerűen és szakszerűen kölcsönhatás alatt tartják egymást. Ha pedig a kimeríthetetlen hajtóerő bázisa után kutatnánk, megállapíthatnánk, hogy a ..perpetum mobile" üzemanyagát a folyamatosan reinkarnálódó szeretet szolgáltatja! Ez egy önmagát állandóan szétosztó ós újra teremtődő, semmi egyébhez nem hasonlítható erő. Ezt az erőt - mivel mindenben ott motivál és csak a jelenségek által mutatja meg magát - inkább állapotnak, mint alaknak nevezhetnénk! Ezek szerint, tehát az Isten nem személy, hanem állapot?!... Szívem szerint azt mondanám, hogy az ,,aki"-t ő meglényegit, az minden más világi - a földön kívülit is beleértve - a dolog felett álló eszményi, teremtö-képes szellem; az egyetemes lélek!... Vagy a Világegyetem LELKE! Az az egy egészen bizonyos, hogy nemlétezését nehezebb bizonyítani, mint mérhetetlen hatalmának egzisztálását! A történelem folyamán éltek már badar emberek, akik értelmüket az örökkévalóéhoz hasonlították. Vakmerőségükhöz attól kapták a bátorságot, mert felismerték némely természeti jelenség titkát. Elvakult gőgjükben megtagadták a Alkotó mindenekbe szétáradni tudó képességét, de rá kellett eszmélniük, hogy semmiből semmi sem jöhet létre! A saját maguk kreálta doktrínájuk magyarázatába belezavarodván, tudálékoskodásukkal felhagytak ugyan, de mivel az istenhit teljességgel kiveszett belőlük, a világ bajának orvoslására egyetlen megoldást tudnak elképzelni: a világháborút!... Amitől a jó Isten óvjon meg bennünket, mert az egyúttal a világ végét is jelentené! KOVÁCS JÓZSEF A KÁLAZI TEMPLOM A Zsitva völgyében, pontosabban a Bábindali-patak mentén fekvő Ká/azvagy Ka/ásznevét először II. Endre okiratai említik 1232-ben. Kaluž néven. A későbbi okiratokban Nagy- és Kis-Káiazként is szerepel A szájhagyomány szerint a község a török lerohanás után (1572) települt át mostani helyére. Györfi György szerint a község elnevezése Kálaz (Kalász) a ,,kalízből", a karabok egyik nemzetségének nevéből származik. ..Utódaik igen nagy mértékben őrzik a törökös rétegnek jellegeit." A falu történelmének krónikája eléggé hiányos, de azért megtudhatjuk, hogy 1290-ben a község a Hunt-Pázmány nemzetség birtoka lett, később a Ghymes várát és környékét birtokoló Forgáchok fennhatósága alá került. A törökdúlás után csak 1715-ben jegyzik a krónikák, amelyek 12 családról és szőlőhegyéről tesznek említést. Ám a XVIII. század végére Kalászon már 62 ház képezte a falut és 409 lakosról szólnak a bejegyzések. A XIX században épült újgótikus kastély parkjában tartották nyilván Szlovákia legrégibb akácfáját, amely a nyolcvanas évek végén még virágzott Ma a kastélyban gyerek-gyógypedagógiai intézet működik. Kálaz kis templomát, amely klasszicista stílusban épült, 1928ban fejezték be és ugyanazon esztendőben szentelték fel. A korabeli oltárképen Mária mennybemenetele látható. A templom állítólag egy régi alapjain épült, idővel azonban a lakosság gyarapodásával kicsinek bizonyult, így egy-egy oldalhajót építettek hozzá a második világégés utáni években. Az egykoron színmagyar község lakóinak száma az 1990-es népszámláláskor Bábindal községgel együtt (Bábindal közigazgatásilag Kalász része) 1751 volt, ebből 970 (55,40 %) volt a magyar nemzetiségű. Magyar iskolájuk nincsen, a hetvenes években megszűnt, ennek okán a magyar családok gyermekei is kénytelenek a szlovák iskolát látogatni. MOTESIKY ÁRPÁD (A szerző felvétele) PIUS-KOLLEGIUM A MECSEK ALJÁN HEGEDŰS LÁSZLÓ KÖNYVÉRŐL Az iskolatörténeti művek manapság gazdag kínálatából is kiemelkedik - ötletességével, igényességével, témái változatosságával - Hegedűs László kötete, amely századunk oktatástörténetének egyik legjelentősebb, pécsi intézetét mutatja be. A szerző igazi leletmentést végezve, művelődéstörténeti kincset kínál mindazoknak, akik a szinte fogalommá válUpiusi műveltségkisugárzásra kíváncsiak. A kollégium alapítója, fö anyagi támogatója gróf Zichy Gyula (1871-1942) megyés püspök volt. Ót személyes ismeretség fűzte X. Pius pápához, akiről az intézet a nevét kapta. A Szentatya készségesen segítette a pécsi iskolaalapítási tervet, Zichy püspök pedig elérte, hogy a jezsuita rend elvállalta az iskola vezetését. A Pius Kollégium név az internátus, a rendház és a gimnázium együttesét jelentette. A kollégium vezetői fokozatosan fejlesztették az intézetet, végleges formáját az 1930-ban felépült, szép héttornyú templommal nyerte el. A kitűnő Pius Kollégium 38 év után szűnt meg. Az ifjúság nevelését kivették a jezsuiták kezéből. Rövid ideig megtűrték őket a rendházban, de 1950-ben egy nyári éjszakán rajtaütésszerűén rájuk törtek, és elhurcolták őket rendi otthonukból. A forrásanyagot szolgáltató könyvben jelentős műveltséganyag hömpölyög olvasmányos stílusban. Eléri célját, mert felkelti az érdeklődést a Pius Kollégium iránt, és beavatja az olvasót a nagyjelentőségű iskolai életbe. (A kötet megvásárolható Budapesten a Szent Gellért és Eklézsia, Pécsett pedig a Gránátalma egyházi boltban.) A könyv megjelenésével párhuzamosan dr. Rajczi Péter az Új Dunántúli Napló múlt évi novemberi számaiban érdekes cikkeket írt, megemlékezve a pécsi gimnázium volt diákjairól, egyrészt Sebes (Schober) József S. J.-ről, aki a washingtoni egyetemen Bili Clintonnak, az USA újonnan megválasztott elnökének a professzora volt. Méghozzá akkor, amikor Clinton ott nemzetközi jogi tanulmányokat folytatott, és egyik legkedvesebb professzora a jezsuita tudós, Sebes József volt. Tanítványa mostani sikerét azonban már nem érhette meg, mert Sebes professzor 1991-ben elhunyt. A fenti cikkíró még egy gimnazista beszámoló leveléből is idéz, amelyet pedig Zrínyi József S. J. küldött diáktársainak az 1987-es 50 éves érettségi találkozóra. Zrínyi József jezsuita egyetemi tanár 1958-ban a washingtoni egyetemen doktorált közgazdaságtanból, majd ott tanított közgazdaságtan-elméletet, történetet, nemzetijövedelem- és pénzügytant Idézetek a professzor leveléből: ..Elég hamar hozzászoktam az itteni egyetemi élethez és az amerikai fiatalsághoz. Háromszor választottak meg a végzős diákok »legjobb tanárnak", s megkaptam a volt diákok . aranyérmét és az egyetemi aranyérmet. Nagy kitüntetés és élmény Washingtonban, a világ fővárosában élni és a város legjobb és az ország egyik leghíresebb egyetemén tanítani. Egyetemünk több mint százhektáros területen fekszik, több mint négyezer diák lakik az egyetem területén diákotthonokban. Tizenkétezer diákunk van. A mérnökit kivéve minden fakultásunk van. Az orvosi és jogi fakultásunk világhírű, ugyancsak a diplomataképző iskola is, ahol én tanítok. Volt több híres tanítványom. Néhányra büszke is vagyok. Tanítottam Bili Clintont. Több diákom van amerikai külügyi szolgálatban szerte az egész világon, Magyarországon is. Mind úgy emlékszik vissza rám, mint magyar jezsuitára. Ezt nemegyszer megmondtam nekik." A beszámoló levél dátuma 1987. április 27. Azóta Clintonból az USA elnöke lett. Ezt sajnos ez a professzora sem élhette meg 1991. decemberében hunyta le szemét. Dr. DOMONKOS JÁNOS