Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-15 / 37. szám, hétfő

HIREK-VELEMENYEK iÚJSZÓ* 1993. FEBRUÁR 15. FARSANGI NÉPSZOKÁSOK TANANAJOZAS ES TALAJKÁZÁS A ZOBORAUÁN A zoboralji falvakban a farsang előtti vasárnapot „tananaj" vagy „talalaj" vasárnapnak nevezték. A tananajozás, talajkázás ősi, pogánykori szokás. Ráolvasó szövegének a hagyományos falusi környezetben'nagy fontosságot tulajdonítottak A termést varázsló mondóka nagy szerepet töltött be az emberek életében. Hiszen a jó, tiszta, bő termésről szólt, amikor a termés, az élet még a földben volt, és rejtély volt egész léte. Amikor még csak reménykedtek az emberek. Hittek a tananajozás mágikus erejében. Ezért is várták a tananajozókat, akiket aztán gazdagon megjutalmaztak, szalonnát, kolbászt, tojást, almát adtak nekik, mindenki a lehetőségeihez mérten. A szokás a század elején, a húszas évekig élte virágkorát. Ekkor még természetes volt, és a falu íratlan szabályai úgy diktálták, hogy illett részt venni benne minden lánykának. A harmincas évektől kezdve már csak a szegényebbek jártak tananajozni, illetve gyakorolták e szokást. A második világháború utáni években pedig csupán a falu legszegényebbjei és a cigányok, akik helyzetükből adódóan rá voltak utalva az adományokra. A földek szövetkezetesítésével teljesen elveszítette értelmét, jelentőségét, így teljesen elmaradt, mint annyi más régi szép szokás. Ennek érdekessége volt még az, hogy leányok végezték, noha köztudott, a legtöbb, szerencsét hozó szokást fiúgyermekek, férfiak gyakorolták. Akkor lesz szerencsés az év, ha férfi köszönti, az év nagy ünnepein is férfi léphet elsőként a házba. Ez napjainkban is ismert. Tananajnak, tananajozásnak a hegyvonulat déli oldalán fekvő falvakban - Kolon, Zsére, Gímes - nevezték a szóban forgó szokást. A „hegymegi" falukban - Béd, Meriyhe - talalajnak, talajkázásnak. Jelentősége, szerepe ugyanaz volt mindkét oldalon, csak a mondókaszerű ének, dalocska dallama élt más változatban. Egy héttel farsang vasárnapja előtt, korán reggel a nyolc-tíz éves, még iskoláskorú leánykák az előre megbeszélt helyen gyülekeztek. Néhány nappal korábban megegyeztek, hogy mennek, és kihez mennek, és hol kezdik a tananajozást. Tarisznyát, kosarat vittek magukkal, amibe az adományt gyűjtötték. Az ajtón vagy az ablak alatt beköszöntek, bekiáltottak: - Dicsértessék az úr Jézus Krisztus! Van tananaj? Az igenlő válaszra az udvaron körbeálltak, egymás kezét vagy vállát fogták. Néha körbejártak, szökdelitek, ugráltak a megfelelő szövegnél. A következő éneket énekelték: Tananaj, tananaj, Tóth Lőrinc, táncba ugrott a kakas, feldöntötte a vajat. Mivel sütjük a rétest? Kútyi vízzel gyúrjuk, Pataki vízzel vajazzuk. Hej székecske, székecske, Szőlőhegyen dombocska. A kolonyi lányok, mind a vízbe fúltak. Lapu alatt lapognak, Csóvány alatt cincognak. Ahány ürgelyuk, ahány pociklyuk, Annyi verem búzájuk legyen kendteknek! Kigyúrom belőle: konkőt, üszögöt, mindenféle gajzot! Adjon keetek szalonnát! Az éneklés után megkapták a jutalmat a gazdasszonytól. Megköszönték, majd folytatták útjukat, míg végig nem járták az ismerősöket, rokonokat. Ha sokan voltak a lánykák, akkor akár az egész falut végigjárták. Az adományon megosztoztak. Különösen azoknak volt kedves az adomány, ahol nem volt disznóölés. Az egyik adatközlő is úgy emlékezett vissza, hogy szegények voltak, a szülei elküldték őt is, a testZoboraljáról véreit is tananajozni, de a fösvény gazdagok csak egy karéj kenyeret adtak a szegény lánykáknak, akik meg is sértődtek és azt mondták: „Nekünk is van kenyerünk!" Merthogy ők egy kis füstúlt húst szerettek volna kapni. Béden és Menyhén is hasonlóan kéredzkedtek be a házakhoz a talajkázók: - Van talajka? - Ahol szívesen látták őket, azt mondták: - Van. - És akkor a lánykák elkezdték az éneket: Talalaj, talalaj Tök Lőrinc, Lángba szökött a kakas, Feldöntötte a vajat. Mivel sütjük a bélest? Kútyi vízzel! Hát a rétest? Pataki vízzel! A gyigó, a gyigő, fassang, fassang! Jankáknak, gyerekeknek egy-egy marék vesszőt! A gyigó, a gyigó, fassang, fassang! Lányoknak gyöngykoszorút, leginyeknek fényes fegyvert! A gyigó, a gyigó, fassang, fassang! Ifjú asszonyoknak fehér fátyolt, ifjú embereknek hajlós pálcát! A gyigó, a gyigó, fassang, fassang! Öregasszonyoknak meleg bundát, öregembereknek hosszú subát! A gyigó, a gyigó, fassang, fassang! Itt is annak, amit annak. A gyigó, a gyigó, fassang, fassang! (Méry Gábor felvétele) Ezután megkapták a jutalmat, illendően megköszönték és még egy utolsó jókívánsággal megtoldották mondókájukat: Le a konkoly, fel a búza! Ahol keveset kaptak, vagy nem fogadták szívesen a talajkásokat, ami nagyon ritkán fordult elő, annál a háznál rosszat kívántak a háziaknak: Le a búza, fel a konkoly, Pocik egye kovásztokot, geríny egye tyúkotokot! Ezután gyorsan továbbálltak. Az ének alkalomhoz kapcsolódó, tehát csakis ezen a napon ebből az alkalomból énekelték, máskor sohasem. Ünnephez kötődő ének, melyet máskor nem illett énekelni, mert varázsát veszítette volna. Ezt a szokást is műsorára tűzte a Villő folklórcsoport, már jó néhány évvel ezelőtt Színpadon tovább él. Az idén szeretnénk valódi formájában feleleveníteni Gímesen. Reméljük, sikerül újra elfogadtatni, megkedveltetni, hagyománnyá tenni. Hiszen nem idegen szokásról van szó. JÓKAI MÁRIA NÉHÁNY SORBAN W

ashington nem érti, hogy a szlovák kormány miért nem hajlandó a kompromisszumra Bős ügyében és miért utasítja el az Európai Közösségek javaslatait - mondotta Bába Iván magyar külügyi államtitkár, aki az MTI-nek nyilatkozott azt követően, hogy visszatért az Egyesült Államokból. Az új amerikai kormány nagy figyelmet szentel a nemzeti kisebbségek problémájának is, hangsúlyozta továbbá Bába, majd elmondta: tudományos konferencián vett részt, amelyen tájékoztatta amerikai kollégáit a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar kisebbség helyzetéről. O_ombatra virradó éjszaka az OZ> ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy döntött, elfogadja az izraeli kormány kompromisszumos javaslatát a 101 kitoloncolt palesztin azonnali visszatéréséről. A BT ezt a javaslatot tartja az összes kitelepített hazatérése felé tett első lépésnek. Jicchak Rabin izraeli miniszterelnök szerint ez a döntés véget vetett a nyolc hete húzódó válságnak, annak ellenére, hogy a palesztinok továbbra is elutasítják a kompromisszumot. B

rüsszelből szombaton este érkezett haza a szlovák parlamenti küldöttség, amely az Északatlanti Közgyűlés meghívására vett részt az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet rendkívüli konferenciáján! Jozef Prokeš parlamenti alelnök, a küldöttség vezetője elmondta: a szlovák fél érdeklődését leginkább a magyar képviselő beszámolója keltette fel. Krasznai Márton a nemzeti kisebbségek számára létesítendő helyi autonómiával kapcsolatos javaslatát terjesztette elő. A kisebbségek jogainak betartásával összefüggésben a szlovák delegáció indítványozta, hogy dolgozzanak ki egy összehasonlító tanulmányt az európai országokban élő kisebbségek helyzetéről. MAGYAR KÖNYVEK A VITÉZ-UDVARBAN EGY KASSAI KÖNYVVÁLLALKOZÁSRÓL Anyáink, apáink még emlékeznek a két háború közt virágzó Vitéz papír- és könyvkereskedésre Kassán, amelynek a gyöngülő emlékezet nyomán pontosan csak némi vita árán állapítható meg eredeti helye, a színház és a Dóm között, a Fő utca egykor úri korzónak nevezett oldalán. Most azonban vitán felül áll az alig négy hónapja megnyílt első magánáruház, amely a bakakorzó egyik szép neoreneszánsz házában kapott helyet, valahol e hajdani Vitéz papír- és könyvkereskedéssel kicsit „srég vízaví". Vitéz-udvarnak hívják az áruházat, amely számomra akkor vált érdeKessé, amint a járdára kitett reklámtáblákon észrevettem a Könyvek feliratot. Csakugyan, a kisáruház könyvpavilonja felerészt magyar könyveket árul. Szótárak, szépirodalom, klasszikusok, Diákkönyvtár, hasznos tudnivalók, valamennyi szórakoztató irodalom is. Utóbbival finoman azt a fajta irodalmat próbálom minősíteni, amelyből most oly sok árasztja el a piacot, hogy lassan az egészséges csömör vesz erőt az olvasón. A krimik, erotikus könyvek, olcsó vér- és kísértethistóriák (már ami a művészi megformálást illeti, olcsó, egyébként a „ponyvákért" igen tisztességes árat kémek a kiadók) itt valahogy keveseben vannak, mint amihez a szem szokott. Széles Matild, a Fő utcai magyar könyvesbolt korábbi vezetője ennek a könyvbutiknak a tulajdonosa. - Régi álmom volt egy saját könyvesbolt, a Fő utcaival voltak eredetileg terveim, de nem valósultak meg. Mikor lehetőség kínálkozott itt, Kassa első magánáruházában, rögtön kaptam az alkalmon. Régi kapcsolataimat felhasználva árusítom a Madách Kiadó könyveit, rajtuk keresztül a magyarországi kiadványokat, közvetlen kapcsolatból származnak a Kalligram-könyvek, s büszkén teszem hozzá, péntektől Kassán egyedül nálunk kapható a mind népszerűbbé váló Kalligram irodalmi folyóirat. Beindultak a magyarországi lapok is, csak pillanatnyilag gond még a korona szétválása. A dunaszerdahelyi HO-MA céggel van jó kapcsolatunk, tőlük is beszerzünk friss lapokat, könyveket. Mivel a helyiségünk kicsi, meg kell gondolnunk, mit veszünk meg, mit árusítunk. Nagy raktárkészletet nem halmozhatok föl, ugyanakkor nincs még igazán kialakult vevőköre a pavilonnak, sajnálattal kell megállapítanom, régi vásárlónk hatvan százaléka még nem tudja, hogy itt magyar könyvek kaphatók. Pedig sokan panaszkodnak a Fő utcai boltra, hol zárva tart, hol nem kínálják a keresett könyveket. Mi az olvasó igényéhez igazítjuk a kínálatunkat, jobbára klasszikusokat és igényes kortárs irodalmat tartunk. Persze, van szakácskönyv, korszerű életmóddal foglalkozó szakkönyvek egész sora, de nálunk megrendelhető a Jókaisorozat is, és kínálunk szótárakat, lexikonokat. A bevétel csak úgy hoz hasznot, ha szlovák könyveket is árusítunk. A legnagyobb baj az, hogy nincs az utcán kirakat, nincs közvetlen bejárat az utcáról. Azt a tényt, hogy még nincs kialakult vevőkör, Rajszi Mária is megerősíti, aki nagyon kedvesen bemutatja a Vitéz-udvar könyvespavilonját. - Többnyire véletlenül betévedt emberekből áll az érdeklődők sora, ám aki tud rólunk, az már visszajár, csakhogy ez nem elég. A házon semmi reklámot nem szabad elhelyezni, tiltja a műemlékvédő hivatal. Úgyhogy kénytelenek vagyunk más módszerekhez folyamodni. A járdára kihelyezett táblán feltüntetjük magyar nyelven is, hogy könyvek kaphatók, sajnos utóbbi időben többször is megrongálták ezeket a hirdetőtáblákat. Először azt hittük, hogy a magyar felirat miatt, de mikor kiderült, hogy a többi cég reklámeszközeit is tönkretették, be kellett látnunk: egyszerűen kassai vandálok garázdálkodásáról van szó. Lapozgatok a kínálatban, van itt Larousse, Az emberiség krónikája, kapható Grendel Lajos és Talamon Alfonz, még őrzi a nyomdafesték az ibolya aromáját Farnbauer Gábor könyvében, Az ibolya illatában, kínálják a mutatós borítójú új verseskönyv-sorozatot, amelyet a Madách Kiadó indított el, és sok szép gyermekkönyv kelleti magát, magyar, szlovák nyelven egyaránt. Az olvasói ízlés azonosságokat is kimutat, mindkét nyelven kapható az Elfújta a szél s a kevésbé élvezetes folytatása; lehet venni Shakespeare-t, Csehovot, József Attilát válogatva, Gyönyör József legújabb tanulmánykötetét és Koncsol László verstanát, az Ütemezőt. Soha nem tudok úgy végigmenni a kassai főutcán, hogy be ne térjek a könyvesboltba. Mostani ottjártamkor éppen (megint) zárva találtam. Meg nem erősített hírek szerint a Prior áruházban is kaphatók magyar könyvek. Megerősített hírek szerint a Vitéz-udvarban tisztességes választék várja a magyarul olvasni akarókat, tudókat. De azért hiányzik a Fő utcai bolt. És nem csupán a kassaiaknak, (brogyányi) A DRÁMA SZÜLETÉSE (ADALÉK EGY SOHA BE Százhatvan évvel ezelőtt Kassán, az író halála után majdnem három évvel mutatják be először színpadon a Bánk bánt. Katona József nemzeti irodalmunk remekmüvét első változatában az Erdélyi Múzeum 1815-ben kiírt drámapályázatra küldte el. A mű visszhangtalanul maradt. Négy év alatt többször is átdolgozta, mig végül a cenzúra csupán kiadását engedélyezte. Bár 1821 áll a könyvben, valójában már 1820 novemberében megjelent Trattner János Tamás könyvnyomtató műhelyében. Kecskemét városa még 100 forint jutalomban részesíti az ügyészszerző által polgárainak ajánlott művet, de irodalmi és színházi visszhangja nincs. így lehetett elismert jogászként, de meg nem értett drámaíróként tíz esztendő alatt szinte belepusztulni a visszhangtalanságba. 1883 február 15-én Kassán egy olyan halott magyar drámaíró müvének tartották ősbemutatóját, aki életében nem bizonyosodhatott meg arról, hogy mily nagyszerűt alkotott S itt érkeztünk el ahhoz a vitához, amely legutóbb 1992 novemberének és decemberének fordulóján bontakozott ki a Zala megyei Egervárott, ahol talán mai Katona Józsefek drámáiról vitatkoztak két-három tucatnyian. A vita lényege abban a kérdésben csúcsosodott ki, hogy kell-e az irodalom műnemének, a drámának a színház, a színpad. Lehet-e drámai értéke egy irodalmi műnek, ha az soha nem lát majd színpadot, szavait, mondatait nem jelenítik meg színészek, gondolatait nem elemzik rendezők, nem látják nézők, legfeljebb filoszok és dramaturgok olvassák - sokszor csupán mint kéziratot. Szerény véleményem szerint: irodalmi értéke lehet, de a színNEM FEJEZŐDŐ VITÁHOZ) házmüvészet számára megmérhetetlen minőség marad, ami kétségbe vonja igaz drámai voltát Katona József művét ama báró Berzeviczy Vince intendáns vezette kassai társulat 1933-ban nyilván azért mutatta be, mert egyik tagja - Udvarhelyi Miklós - Mikhál bán szerepét választotta jutalomjátékul. Udvarhelyi tehát felismert valamit, ami színpadon is működtetni képes a Bánk bán drámaiságát, az irodalmi mű testet ölthető szellemiségét. Mert színész, színpad és rendező nélkül ma is filoszok avas csemegéje volna - mint ahogy Katona József többi müvéről is elmondhatjuk ezt. Pedig a Bánk bán sokkal több ennél, s ezt először a kassai városi kávéházat, Redoutot és színházépületet 1830-tól három évig, majd 1833tól további hét esztendeig bérlő társulat színészei ismerték fel. Akiknek közvetlenül érdemük lehetett abban, hogy 1835. február 22-én a fővárosban, a budai Várszínházban is színre viszik a Bánk bánt. Kerényi Ferenc színháztörténész kutatásai {A régi magyar színpadon 1790-1849) szerint a kassaiak vezető színészei 1833 szeptemberében érkeztek Budára, a fővárosba. Az a bizonyos vita, amelyet ama nagy hírű görög komédia- és tragédiaszerzők, William Shakespeare és Moliére királyi komédiás ellenében folytatnak bizonyos irodalmi filoszok, álvitának tetszik Ha egy irodalmi mü éppen a dráma műnemében törekszik dicsőségre, igazi értékeit csak a színpadon mutathatja meg. Mint ahogy Katona József által megírva 1833 február 15-én először Kassán mérettetett meg igazán a Bánk bán is. Eléggé súlyosnak találtatva évszázadokra előre DUSZAISTVÁN