Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-02 / 25. szám, kedd

KALEIDOSZKÓP «ÚJSZÓä 1993. FEBRUÁR 2. ovábbra is jogában áll Denyújtása. /onjegy-befektetőknek egy másik tábora is. 'tési privatizációs ala­lontjaikat. Nekik mihez k? tettem: február végéig megkapják a végső Gyakorlatilag ettől ve egy hónapon belül ius 31-ig - közölniük ;el, hogy az alap által jzletek következtében ilyen értékű részvény­s azokat hogyan adják anezeket az adatokat <özpontban is rögzítik, tulajdonosok pontosan Iványt szerezhetnek, lenül befektetők. ilapra bízta pontjainak aligha szerez tudo­alakulásáról. Különben ennek nincs is értelme, ip, nem pedig az alap ztott társaság részvé­Vtegtudhatja-e az érin­gbizott befektető társa­cégek tulajdonának ré­slőbb-utóbb összehívja izgyűlést. Részvényes­megjelenhet rajta, s rá­zt viszont elárulom, rö­nató lesz a Vagyonje­:áció című, cseh-szlo­kiadvány 12. száma, esen útbaigazít és bea­<papírvilág fortélyaiba, mereteket nyújt, ame­ligha válhatunk vagyo­kezelőivé. Egyszerűen :ó, hogy megtanuljunk linkkai. in ismert, hogy az em­ége a befektetési a/a­oontjait. Vannak-e nap­íik erről és a közvetlenül lámáról? iában összesen 2,59 ;solódtak be a kuponos a. Egyedül csak 880 Ikoztak a részvényren­öbbiek az alapokra bíz­gyeiket. fa tárgya a köztársasi­vagyonjegyes privatizi­zett vagyonrészesedés ihország 19 milliárd ko­get követel azért a va­égért, amennyivel töb­k náluk a szlovákiai be­öztársaságunk viszont 0.8 milliárdot hajlandó dbból. Ha végül is meg­valamilyen vagyonki­in, érintheti-e a megél­sehországi vállalatoknál iez jutott szlovákiai it­at? ji értesüléseim szerint zethet erre rá. Aki egy­hozzá a cseh és a szlo­jok részvényeihez, gya­it igazolást kap: külön g i és külön a szlovákiai zpontból. S ha netán le a vagyonkiegyenlltés, ikroszférában történhet, jyes befektetőket nem 1digi beszélgetésünkből jó tájékozottság szem­jlcsszerepük van a re­lyeknek. Meddig lesz­edek szolgálatában? latilag addig, amíg létez­végéig naprakész ada­a már csak kevésbé ru­ilégíthetik ki az igénye­megszűnik a hálózati 3S a központi adatbank ezett munkahelyek kő­ire azonban valamennyi 3 hely nyitvatart, rend­Dnta 10-től 17-óráig, de írásszerű, mert igazod­ílyi igényekhez. Ráadá­slakosságú déli járások Den tud valaki ma­gyébként a regisztrációs imennyi gyakorlati kér­ízt adnak, ám elófordul­a részvénytársasághoz ktetési alaphoz küldik az Ugyanis egyre több merülhet fel, amely már jssze közvetlenül a va­privatizáció szervezésé­az utána jelentkező tulaj­lések közé sorolható. m az interjút. 1. MÉSZÁROS KÁROlY SZEREPEKRŐL ÁLMODIK, DE NEM KER BESZÉLGETÉS LŐRINCZ MARGITTAL A vele készített beszélgetés már a hatodik a jubileumi sorban. A véletlen hozta úgy, hogy ez a sorrend alakult ki, az azonban mégsem Men, hogy azok a gondok felmerültek, amelyek Lörincz Margit inmélyes vallomását a színházról át- és átszövik. Egy színház nem­Mii épületből, nézőtérből, színpadból és öltözőkből áll. A próbater­mekben, a műhelyekben az emberi lélek teremt szeretetet - a minden­tó néző felé sugározhatót. s így a játékot is beszorítottuk az esetleges térbe. A színészek nem találták a helyüket, ami által a vég­eredmény néha silánynak látszhatott. - A színházi bennfentesek tudják, hogy az ön férje, Tarics János, aki maga is volt színész, majd több tucat darab zenei munkatársa, ama­tőröket is rendezett, s mint a színház gyártásvezetője dolgozott sokáig a társulatnál. Csendes óráikban be­szélgetve van-e olyan, ami elsőként jut eszükbe? - Már többször elmondtam, hogy az első tíz-tizenöt év nagyon gyö­nyörű volt. Azután következett egy olyan időszak, ami igen hosszantar­tó hullámvölgyet jelentett. Erről nem tehettem. Nem szeretnék senkit megbántani. Az akkori igazgatónak nem voltam a kegyeltje, amit a sze­reposztásokban kellő súllyal ki is fejezett. Olyan szerepeket kaptam, amelyeket mások visszautasítottak. Ók tehették, mert nem volt követ­kezménye. Én meg sem kíséreltem, összeszorítottam a fogam és ját­szottam. Az idő előrehaladtával már csak statisztaszerepekben egy-két mondatot mondhattam a színpadon. Ezt bizony együtt is elemezgetjük a férjemmel. Kétségtelenül fájdal­mas tény, hogy a legszebb éveim múltak el így. Amikor a harminc és negyven körüli színésznők szinte ki­virágoznak, lubickolnak a sikerben, számomra a történtek szinte semmi­lyen megmérettetésre nem adtak le­hetőséget. Pedig vágytam rá, sze­rettem volna megmutatni, mit tudok. -Mostanában is érhették efféle megkülönböztetések. Például, mi volt az oka, hogy a Házmestersiratót igen hamar levették a műsorról? -Erre nem tudok itt válaszolni. A szervezési osztályunk dolgozói szerint nem tudták eladni az előadá­sokat. Igaz, egy Házmestersiratónak több propagandára lett volna szük­sége, mint a Csókos asszonynak, vagy a Fekete Péternek. Nem látok a munkájukba, de talán egy kicsivel több propaganda nem ártott volna. - Tehát ügy érzi, hogy olyan idő­szakát éli a színház, amelyben Lö­rincz Margit már nem játszhatna el főszerepeket? Nem számíthatnak a korosztályához sorolható aktív, vagy éppen már nyugdíjas színész­nők Örkény Macskajáték-ának a szerepeivel? Netán reménytelen kritikusi képzelgésem lenne önről, mint Lorca Bernarda Albá-járól? - Ha rajtam múlna, szívesen el­játszanám ezeket a szerepeket. Tényleg nem nagyon válogattam. Egy dologra vagyok büszke: soha nem adtam vissza szerepet és soha nem kértem szerepet. Ez megnyug­tató számomra. Egyetlen egyszer tettem kivételt, amikor szerettem volna eljátszani Gertrudist, a Bánk bán-ból. Dehát nem találkozott az óhajom a rendező elképzeléseivel, ezért kimaradtam belőle. - A Matesz alapításának negyve­nedik évfordulója alkalmából készí­tett interjúk mindegyikében felte­szem a kérdést: Hogyan kötődik je­lenleg a színházhoz, illetve a szín­ház kimutatja-e valamilyen formá­ban a saját kötődését az ön szemé­lyéhez? - Én nagyon, mert a sajátomnak érzem. Talán éppen azért, mert negyven évet töltöttem egyetlen színháznál. Most ez az érzés még fokozódott, hiszen az alapítótagok közül egyedül vagyok, aki még aktí­van játszom. Ha tudnám is, hogy mi gyon jó dolog volt, hogy Beke Sán­dor került a színház élére. Időben hozott friss vért. Szaktudását elis­merve nagyon jó rendezőnek tar­tom. A színháznak javára szolgált az ő munkája. Nagyon-nagyon sokra tartom a Bástya Színház megalapí­tását. Kétlem, hogy más valaki ilyen elementáris erejű felismerésre jutott volna. Saját személyemre terelve a választ, el kell mondanom, nagyon örültem Csurka Házmestersiratójá­ban Jónásné szerepének. A lelkem mélyén valami nagyszabású figurá­ra várhattam, mert a kezdetekben igencsak kellett szeretgetnem a sze­repet, hogy felfedezzem nagyszerű­ségét abban a lerobbant társadalmi közegben, ahová az író megálmod­ta. Végül nagyon szerettem játszat­ni, s most hiányzik. Nagyon szeret­tem a Mohácsban Kanizsai Doroty­tyát, amely az előzővel szemben igencsak nagy történelmi léptékkel mérhető nagyasszonya Háy Gyula drámájának. Dacára annak, hogy szép szerepekről álmodoztam, ami­nek az okát a közel kétévtizedes Lörincz Margit A tanítónő című Bródy-dráma címszerepében. Partnere Tarics János, aki civilben a művésznő férje. (G. Podhorský felvétele) vár rám, újra végígmennék ezen az úton. Ha egy színész jó szerepeket kap, évekre előre képes önmagában akkumulálni alkotóenergiáit. Még a rosszabb időkre, a mellőzöttség éveire is, amikor ennek nyomán sok mindent elfelejt. Mint az édesanya, aki a szülés után gyermekét megpil­lantva, csak boldogságot érez. Ez játszódik le a színészben is, ha vég­re főszerepet játszhat. S a színház? Viszonyul-e valahogyan? Most volt a negyvenedik évforduló. Jólesett volna, ha valaki megköszöni a negy­ven esztendőt. Nem mentem el, nem hagytam el a pályát, pedig sokan elmentek, pályát változtattak. Voltak köztük olyanok is, akik ma is tehetségesek. Hívtak engem is más színházakhoz, ami abban az időben nem is volt titok. Maradtam. - Színésznőként élhette át azt a fordulatot, amelynek elindításában három éve a színházaknak is szere­pük volt. Azt megelőzően szinte csak epizódszerepekben, olykor statisztaként láthattuk színpadon. Az utóbbi három év hozott-e valami­lyen változást? - Jót hozott. Szerencsés követ­kezmény volt, hogy megkaptuk az épületet. Nem tudom a színház mű­ködési feltételeit elválasztani a saját színészi munkám feltételeitől. Na­mellőzésben látom, mégis vallom, hogy mindent el kell, el akarok ját­szani. Prostituáltat, parasztasz­szonyt, úrinőt és cselédet. Hálás vagyok azoknak, akik a kezdeti években be-bedobtak a mélyvízbe. Azok a szerepek tanítottak meg alá­zatra, amely nélkül aligha lenne ma lelkierőm statisztálni a Csókos asz­szonyban, a Fekete Péterben vagy a most készülő Az ember tragédiájá­ban. Várok, készülök a nagyobb fel­adatra. A régi nagy szerepálmom lehetősége a múltba veszett. - Mi volt a szerepálma? - Most már bevallhatom, de so­káig féltem, hátha kimondásával megszűnik a várakozás varázsa. Most már lehetetlen a megvalósulá­sa, ezért kimondom: Shaw Pygmali­on-jában Eliza szerepe, s a már említett Gertrudis a Bánk bán-ból. Igazából most már nem válogatok, nem óhajtgatok szerepeket. Jönnek a nagyon tehetséges fiatalok... - Dehát egy színház nem csupán olyan szerepeket kínálhat. - Eléggé mostohán bántak a drá­maírók az öregasszonyokkal. Az idő elszáll, s nem valószínű, hogy a kö­vetkező évtizedben ilyen lelkierővel tudok végig dolgozni. Szerepeket nem kérek, soha nem is kértem. - Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN lÉCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § II, J, Nagyöivedi olvasónk kérdezi: miután magángazdái­déként tevékenykedik, 11 szövetkezetből kivette i földjét, van-e jogalapja an­nak, hogy a nevére kiszámí­lolf vagyonértékből csupán az qyharmadát adják ki neki. -A transzformációs törvény idevágó rendelkezése értelmé­ben a jogosult személy - aki vállalkozóként mezőgazdasági termelést folytat, - vagyonrészét az írásban beadott kiadási kére­lem időpontjától számított 90 napon belül ki kell adni. A tör­vény nem határozza meg a kia­dás arányát, tehát aki kéri, an­nak teljes vagyonrészét ki kell adni. Több gondot okoz a kiszá­mított vagyonrész tételek sze­rinti visszaadása. Az alapelv szerint a bevitt eszköz jár visz­sza, mivel azonban ezek közül már csak nagyon kevés maradt fenn, a jelenlegi gyakorlat az, hogy a szövetkezetek a kiszá­mított vagyonrész százalékos megoszlásának arányában kí­nálják fel az eszközöket. Adhat­nak-e önnek öreg, hasznavehe­tetlen istállót a vagyonérték fejé­ben? Felajánlhatnak, de az önök egyezségén múlik, hogy ezt elfogadja-e. -tszl­J. A. jeligére kéri a választ az az olvasónk, akinek férje munkaidő után vállalkozik, van egy főiskolás fiuk és egy 3. életévét még nem betöltött kisgyermekük. A férj mellék­jövedelme változó, így nem tudják, hogy mennyi biztosí­tást is kell befizetniük vállal­kozásából, s azt sem tudják, miképpen számítják ki az adót. - Már több ízben írtunk róla, hogy a mellékjövedelemből adó­zó ez év június 30-ig a saját bevételeinek és kiadásainak alapján alakuló kivetési alapjá­ból számítja ki a befizetendő biztosítási összeget. Ezt követő­en pedig - amennyiben már ta­valy is vállalkozott - a '92-es adóbevallás alapján kiszámított kivetési alapból fizeti be a bizto­sítást a már ismert kulcsok sze­rint (46 százalék a három bizto­sítási alapba, 4 százalék pedig a foglalkoztatási alapba). Az adókedvezményre vonat­kozóan a következőket kell olva­sónknak is - sok társához ha­sonlóan - tudnia. A férjnek mun­kahelyén kell kitöltenie egy nyi­latkozatot, amelyben kéri, hogy 2 gyermekére és az anyasági szabadságon levő feleségére vonják le az adómentes tétele­ket. Tehát ezeket a kedvezmé­nyeket nem a vállalkozásából származó bevételekből számítja le. Az adót pedig a 286/1992-es Tt. sz. törvény alapján számítja ki. Vagyis a bevételből levonja a kiadásokat és a biztosításra befizetett összeget, a többiből pedig a jövedelemadó-kulcsok szerint adózik. MOLNÁR ROZÁLIA n ' TÖRVÉNYTERVEZET AZ ANTIKOMMUNISTA ELLENÁLLÁSRÓL A cseh kormánykoalícióhoz tarto­zó Kereszténydemokrata Unió - Csehszlovák Néppárt az év elején terjesztette a kormány elé az anti­kommunista ellenállásról szóló tör­vénytervezetét. Egyúttal a Polgári Demokrata Párt képviselői is hozzá­láttak egy hasonló törvénytervezet előkészítéséhez. A benyújtott törvénytervezetet, jóllehet indokoltságában nem kétel­kednek, nem fogadta egyöntetű lel­kesedéssel a koalíció minden tagja. Václav Klaus miniszterelnök a na­pokban újságírók előtt jelezte, a tör­vénytervezetből nem tűnik ki egyér­telműen, melyik időszakban beszél­hetünk ellenállásról, mi tekinthető ellenállási tevékenységnek szem­ben a kommunista rendszer általi megkárosítással, s az egyet nem értésnek milyen formája minősíthető ellenállásnak. A PDP, amint Libor Novák parla­menti képviselő a napokban egyik nyilatkozatában elmondta, nem egy, hanem két ide vonatkozó törvényja­vaslatot szeretne előterjeszteni. Az első a bűntettek elévülhetetlensé­gét, amásikaz antikommunista ellen­állás fogalmát, kérdéskörét szabá­lyozza. Az elévülhetetlenségi tör­vény viszonylag egyszerű jogsza­bály lenne, hasonló, amilyet a német parlament hagyott jóvá A törvényja­vaslat szerint az egypárturalom ide­jén elkövetett bűncselekmények nem évülnének el. Az antikommu­nista ellenállásról szóló törvény dek­laratív jellegű lenne, konkrét büntet­tek, illetve a megkárosultak anyagi előnyeinek felsorolását nem tartal­mazzák. A cseh főügyészségen már folyik a munka a kérdéses időszak legsúlyosabb bűntettei listájának összeállításán. Érdekes fejleménye a törvényja­vaslat előtörténetének, hogy első kezdeményezője a KDU-CSNP vá­lasztmánya hétvégi országos ta­nácskozásán hozott határozatában kilátásba helyezi: ha a cseh parla­ment június 30-ig nem hagyná jóvá az antikommunista ellenállásról szó­ló törvényjavaslatot, fontolóra veszi, részt vegyen-e továbbra is a kor­mány munkájában. Tomáš Ježek privatizációs miniszter, aki a Polgári Demokratikus Szövetséget képviseli a cseh kormányban, nagyon megle­pőnek és ultimátumszerűnek minő­sítette ezt a határozatot. Szerinte a törvényt a parlament elfogadja, de nagyon kell ügyelni arra, hogy ez a jogszabály kiket érint majd, mert nem engedhető meg, hogy megis­métlődjenek a lusztrációs törvény egyes vitatott esetei. SOMOGYI MÁTYÁS SZÁZADUNKBAN NYOLCADSZOR A prágai várban már a hétvégén érezhető volt az első cseh köztársa­sági elnök keddi beiktatásának ün­nepi előszele. Századunkban csu­pán nyolcadszor, ezúttal a cseh ál­lam létrejötte alkalmából, nyílik al­kalma a nyilvánosságnak megtekin­teni az eredeti cseh koronázási ék­szereket. Prágaiak és turisták a csí­pős hideg ellenére türelmesen, hosszú sorokban várakoztak a régi királyi palota Ulászló termének ol­dalbejáratánál, hogy közelről láthas­sák a ritka kincseket, a Szent Vencel koronát, a jogart, az almát, az erek­lyekeresztet. A legértékesebb darab az 1346-ban IV. Károly megrendelé­sére készült 2,5 kg-ot nyomó arany­korona, amelyhez hasonló nincs egész Európában. Egyharmada drá­gakő és gyöngy, az elöl elhelyezett csodálatos rubin a világ legnagyobb ékszerként felhasznált drágaköve. A kiállítás csak egy hétig lesz nyitva. A szakértők szerint, bár az ékszerek kiváló állapotban vannak, nem tanácsos hosszabb ideig ide­gen környezetben tartani őket. A várőrségen, a rendőrségen és a detektorokon kívül a legmoder­nebb, kizárólag erre az alkalomra vásárolt biztonsági berendezés vi­gyáz a felbecsülhetetlen kincsre. Egyébként - mint a mesében -, az ékszerek „állandó lakhelye" ajtajá­nak hét kulcsát a legmagasabb álla­mi és egyházi méltóságok őrzik, (va) -Megórzött-e valamilyen emlék­tópel, múló boldogságot vagy szori­tlesűltséget a kezdés óráiból? -Nekem az első bemutatóm az a sokai emlegetett Urbán Ernő-da­rabvolt, mert bár ritkán esik róla szó, tét szereposztásban rendezte meg Mink István. Bozi Marika szerepét Ferenczy Annival felváltva játszot­ta Úgy kezdődött az első premier, hogy amikor a Wagner-függöny fel­ment volna, mindjárt le is szakadt. * szereppel kapcsolatban a túlzott magabiztosságomról szólnék, ami egy fiatal színésznőnél természetes. Ez később igencsak lekopott rólam, mert több lett a felelősségérzetem, mini volt tizennyolcéves koromban. Étihez hozzájárult az is, hogy oly tudatosan vették el az ember önbi­zalmát. Voltak olyan rendezők, akik törekedtek erre. Mégis szerettük egymást, örültünk egymás sikeré­nek, Magunk építettük a színházat, sokat dolgoztunk, mert annyira ma­jónkénak éreztük. - Ezek szerint aligha tűnhetett fel, lilin még érezni sem érezték azt az Mógiai szorítást, amelyben a Ma­is: is megszületett. -Elsősorban az tűnt fel, hogy a nagy lelkesedésünk közepette nem játszhattuk a magyar és a világ­irodalom klasszikusait. Ha igen, ak­kor is olyanokat, amelyeket ennek myomásnak megfelelően ki lehetett lógatni. Köztudott, hogy megalakult a magyar szfnház, de az emberek­tol még élt a háború emléke, a megbélyegzés, a meghurcoltatás súlyos teherként nehezedett a ma­pokra. Annyira boldogok voltunk, hogy játszhatunk, s a közönség ün­nepli a magyar szót - az anyanyel­<ét. Mindez akkor is így történt, ha nem volt a darab olyan színvonalon megírva és eljátszva, mint amilyen színvonalon azt mindenki szerette «*ia. Ezért sem törte át a színház lalait az a politikai légkör, amelyben amtiereket végezhettek ki. Az ötve­nes évek a magyarság számára bizo­nyos mértékig több reményt adtak, fezen megszűnt a hivatalos diszkri­mináció és a jogfosztottság. A legki­sebb faluban is az egymásratalálást, a magyar szót ünnepelték velünk együtt. A falu volt a mi nagy-nagy befogadónk és ünneplőnk, mert ak­ta nem volt olyan jó dolgunk mint most, hiszen legtöbbet Komáromban játszunk. -Ez az új helyzet igazán jó? -Annyiból mindenképpen, hogy a közönség a lehető legjobb kiállí­tásban láthatja az előadásokat. Ha­talmas méretű a színpad, gyönyörű a környezet. Lényeges azonban f a teljesség, mert amit Komáromból lalura vittünk, az rendszerint meg lelt csonkítva. Kisebb lett a díszlet,

Next

/
Thumbnails
Contents