Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-12 / 35. szám, péntek

1993. FEBRUÁR 12. ÚJ szól OLVASÓINK OLDALA 8 JAVASLATOK HELYETT SZÁMONKÉRÉS ÉS PISZKÁLÓDÁS CSALAS ES ÁMÍTÁS TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ... Véleményem szerint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság parlamentjébe a legjobbak közül a legjobb képviselőket választották. Ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a közös állam megszűnt. Tehát — nem létezik az az állam, amelynek legfelsőbb törvényhozó szervébe beválasztották őket. Ügy gondolom, nem érvelhetnek a négyéves megbízatási időszakkal, és indokolatlan, hogy miattuk második kamara alakuljon a nemzeti tanácsban. Meggyőződésem, hogy a volt Szövetségi Gyűlés képviselői a hat hónap után — erre az időszakra megkapják nem kis fizetésüket — nem növelik azon polgárok számát, akik munkát keresnek. IVÁN SÁNDOR, Kassa ... Nem az a gond, hogy valaki cigány származású, hanem az, hogy sokan közülük lusták és rendetlenek. Sok ilyen család él Párkányban, konkrétan a mi tömbházunkban is. Ha nem takarítanánk a pincét és házunk környékét, már bizonyára térdig szemétben járnánk. Ők ugyanis a pincében tárolják a hulladékot. Ebben ludas a szolgáltató vállalat is, mert nyolc helyett csak 4-5 kuka van a bejáratunk előtt. Az is nagyon zavar, hogy cigány szomszédaink éjszaka hangosan szórakoznak. Érdekelne, ha városunk valamelyik vezetője lakna a szomszédban, akkor is így viselkednének? Gondolom, hogy Párkány elöljárói vagy a roma mozgalmak vezetői hatni tudnának az ilyen cigányokra. Én, mint egyszerű állampolgár, sajnos, tehetetlen vagyok. BONCZ JÓZSEF, Párkány CSEREMÁNIA A sorban mindenki számolt, menynyit hagyjon meg a régi pénzből, mert vasárnapig nem fogadják el a felülbélyegzett pénzt, de hétfőtől már érvénytelen az eddig iiasznált pénzeszköz. Az ideges emberek csúnyán néztek egymásra. Méltatlankodtak. Miért nem leheteti ezt az ügyet másképpen lebonyolítani? Mondjuk, adtak volna egy-két hetet, s ez idő alatt az emberek vásárlásaik során már a lepecsételt pénzre váltották volna fel bankjegyeiket. Átmenetileg mindkét lajta pénz érvényes lett volna. De nem lett volna idegesség, sorakozás. Úgy vártuk a hétfőt, mintha több lenne majd a pénzünk. Pedig csak a koronánk lett felülbélyegezve, minden más maradt a régiben! Az árak fent, a pénzünk lent, s a bélyegzés mitsem változtat ezen! BlRÓ KATALIN, Tornaija NOSZTALGIA VAGY HIÁNYÉRZET Azt hiszem, felesleges firtatni, hogy mi késztetett tízegynéhány tornagörgői fiatalt arra, hogy hosszú szünet után újra színdarabot tanuljanak be. Az sem fontos, kinek az agyában született meg az ötlet, mert szerintem az a lényeg, hogy akadt tizenhat lelkes fiatal, akik feláldozva szabadidejük nagy részét, betanultak egy színdarabot. Maga a darab elég igényes, főleg ami a szereplők számát illeti, hiszen amatőr falusi színjátszó csoportok nem nagyon szoktak 16 szereplős művet előadni. De a lelkes csapatot ez sem riasztotta vissza. így aztán a kultúrát szerető és támogató tornagörgői lakosság nagy kíváncsisággal érkezett a helybeli művelődési házba, hogy megtekinthesse Bakonyi Károly Mágnás Miska című darabját. A színjátszó csoport sikerét a szűnni nem akaró taps bizonyította a legjobban, és ez igazolta, hogy igenis van igény a kultúra iránt. IZSÁK TIBOR, Tornagörgő polgármestere Mezőgazdasági szövetkezeti közgyűlésen vettem részt a minap. A Rozsnyói járásban négy falut egyesít ez a közösség, jómagam csekély földterülettel vagyok benne érdekelt. A gyűlésen lényegében az történt, amit előre sejtettem, mégis meg vagyok döbbenve. Amennyire figyelemmel tudtam követni, a vezetőség pontosan igazodott a hivatalos utasításokhoz, rendelkezésekhez., Amikor elérkezett a gyűlés napja, a tagság egy része a kijelölt helyen és időpontban megjelent. Teltek a percek, a jelenlevők türelmetlenkedni kezdtek. Bejelentették, hogy még 17 személy hiányzik ahhoz, hogy a közgyűlés szavazatképes legyen. Egyórás késéssel kezdődött meg a közgyűlés hivatalos része. Amikor megnyitották a vitát, kiderült, hogy Európának ezen a részén kevés az 1989 novembere óta eltelt idő ahhoz, hogy az emberek megtanuljanak kulturáltan gyűlésezni. Félreértéseken alapuló számonkérés, kicsinyes piszkálódás és nem egy goromba vádaskodás is elhangzott. Önjelölt hordószónokok nagy pátosszal harsogták bele a mikrofonba .zseniális' és .bátor" véleményüket. A gyűlés résztvevőinek soraiban morgolódás támadt. A jelek szerint nem mindenki volt elragadtatva a hallottaktól. Ez volt a magyarázata annak is, hogy a kezdés időpontjára nem gyűlt össze Azt lehet mondani, hogy az árak bűvkörében élünk. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy a jövedelmeinkhez mérten az árak tényleg aránytalanul magasak. A másik ok az lehet, hogy nem voltunk hozzászokva az árak ilyenfajta ficánkolásához. Ehhez még hozzájárul az is, hogy hiányoznak az információk, amelyekből a fogyasztó megítélhetné, hogy mi miért történik a piacon. Sokan a kereskedőket szidják a magas árakért. Azt tartják, hogy nagyon magas árréssel dolgoznak. Ami nyilvánosságra kerül az egyes áruk. a porcukor, a szeszes italok, a tisztítószerek, az üdítők, déligyümölcsök, étolajak, margarinok termelői árairól, igazolni látszik a magas árrést. Ez természetesen nem öregbíti a kereskedők jó hírnevét. Az árak elrugaszkodása a jövedelmektől hosszú távon nem tartható fenn. Van egy határ, amelynél a legcsekélyebb áremelés is már tömegeket szakít le a fogyasztók soraiból és taszít a szegénység határain belülre, s csökkenti a lakossági fogyasztást. Pedig fogyasztás nélkül nincs gazdasági fellendülés. Mit lehet az árak mesterséges felKirándulókat szállító autóbusz áll meg a csallóközi nagyközség vendéglője előtt. Az utasok libasorban szállnak ki a buszból, hogy friss levegőt szívjanak, illetve egy szíverősítőt vagy egy forró kávét igyanak a dermesztő hidegben, öt középkorú férfi, aki sem üdítőre, sem kávéra nem tér be a vendéglőbe, leáll a busz mellett, és mindegyikük cigarettára gyújt. Beszédükből kitűnik, hogy bevásárlásból tartanak hazafelé az osztrák fővárosból. — Látod komám, ez a nagy különbség köztünk és a Nyugat közt. Ott elegendő ember. Kit érdekel az olyan gyűlés, ahol nagyképű szónoklatok hangzanak el, a közös ügy pedig nem halad. A vezetőség tagjai állták az ostromot, ki-ki a maga módján. Kemény arccal vagy krisztusi béketűréssel. Hol fiatalos rugalmassággal hárították el a szóparittyákat, hol jó pedagógus módján türelmesen ismételgettek. (me, a NÉP! — tűnődtem. A többség nyilván a vezetőséget okolja az előállt helyzetért. Szemrehányást tesz olyasmiért, amit maga mulasztott el. Csupán heten nézték át a tervezetet. Most szétválást követelnek. Mire is szavaztak annak idején? A vezetőség minden kezdeményezését megtorpedózzák. Közben az idő csak telik... A fogyasztó pedig szüntelenül azt hallja, hogy válságban a mezőgazdaság, az élelmiszerárak állandóan emelkednek. Van kiút? Jó lenne, ha a termelőszféra verembe esett károsultjai megtanulnának valamit: Ha valaki az én vállamon keresztül jut ki a gödörből, ő lesz az, aki engem felülről kihúz. De ha idelenn, a gödör alján verekedni kezdünk, ránk omlik a föld is, és betemet mindnyájunkat. GYŐRI SAROLTA, Szepsi (Levélírónk a szádalmási szövetkezetben tapasztalta a leírtakat.) duzzasztása ellen tenni? Adminisztratív beavatkozással, mint decemberben a sertéshús esetében is történt, nem lehet ezt a problémát kezelni. Legalábbis nem hosszú távon, mert az ilyesféle beavatkozás a gazdaság menetébe, szükségszerűen, további intézkedéseket vonna maga után. A megoldást az érdekek összehangolásában kell keresni. Elsősorban a termelők tehetnének sokat. Az ő érdekük, hogy a termelési kapacitásaik, berendezéseik ki legyenek használva, ezért keresniük kellene a lehetőségeket, kiiktatni a termelés és a fogyasztás közé beépült, és mind a kettőn egyformán élősködő, árfelhajtó, felesleges láncszemeket. Mennél kevesebb „állomáson" áll meg az áru amíg a fogyasztóhoz eljut, annál olcsóbb lehet A fogyasztók szívesen fogadnák a termelőktől az olyan minimális információkat, amelyek világossá tennék előttük, hogy a kereskedő milyen magas árréssel dolgozik. Ez biztosan segítene abban, hogy elkerüljék és ezáltal ki is iktassák a tisztességes kereskedők közül a harácsolókat. BENKOVICS JÓZSEF, Galánta mindent megvásárolhatsz — mondja a bőrkabátos bajuszos férfi. — S láttátok azt a tisztaságot? Sehol egy darab papír, cigarettacsikk vagy gyufaszál — szól beszélgetőtársa. Talán még folytatnák a beszélgetést, de a buszvezető szólítja az utasokat. Mivel cigarettájukat nem szívták végig, mindegyikük leejtette a még parázsló csikket, aztán lábukkal, csak úgy keletiesen rátapostak. CSALA SÁNDOR, Várkony Bizonyára sokan böngészik az apróhirdetéseket. Nem ritkák az olyanok, mint amilyent a Vasárnap is közölt: „Otthon végezhető munkát ajánlok, mely nem igényel szakképzettséget és napi legkevesebb 500 koronás hasznot hoz." Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, s még szeptemberben levelet és bélyeggel ellátott válaszborítékot küldtem a hirdetőnek, aki mesés napi jövedelmet ígért, Nem csalás — nem ámítás jeligével. A levélben megírtam: ha az ígért bevételnek csak a tizedét keresem meg becsületes munkával, akkor is nagyon hálás leszek. Választ a mai napig nem kaptam. Mivel a kisördög már belém bújt, tovább böngésztem az apróhirdetéseket. Egy hasonló szövegű hirdetésen akadt meg a szernem. Nosza, gyorsan az írógéphez ültem, és levelet írtam, hogy érdekelne a dolog. Az elmaradhatatlan válaszborítékot is mellékeltem. Rövidesen jött is a válasz: ha komolyan érdeklődőm, akkor írjam alá, és küldjem vissza a mellékelt kötelezvényt, hogy az utánvétellel külKényelmes és nyugodt hivatali állásomat felcseréltem eladói-beszerzőikönyvelői állásra. De a veszek-eladok korántsem olyan egyszerű ám, mint ahogy azt egyszerű halandóként elképzeltem! A papírhalmaz az íróasztalomon röpke pár hónap alatt olyan toronnyá magasodott, mint statisztikus-titkárnői pályafutásom alatt sosem. Asztalom fő dísze, az első komoly hercehurca végterméke az 1000 (még csehszlovák) koronás iparengedély; s hogy ne árválkodjon, azóta legalább hatvanszor lesokszorosítottam, hiszen a másolat nélkül nem maszek a maszek. A szép kövér irattartók, bevásárlásaim emlékei — a számlákkal. Minden számla külön kis papírral ellátva, ahogy az adóhivatal szerint dukál. Merthogy a királynők királynőjébe—a PÉNZTÁRNAPLÓ-ba — csakis és kizárólag a kis cetliről lehet átmásolni a vásárolt áru értékél. Az lényegtelen, hogy a kicsi hajszálpontosan megegyezik a nagy számlán levő értékkel. A lényeg az, hogy a kis cédulát én írom ki és kapcsolom hozzá a nagyhoz. dött anyagot valóban átveszem — mindez „csupán „ 110 koronámba fog kerülni Nem kellett sokat várnom, s megérkezett az általam megcímezett és bélyeggel ellátott boríték, ám ezt 120 koronáért kellett kiváltanom. A kedvem lelohadt, amikor felbontottam a borítékot és rosszul olvasható, sokszorosított leveleket találtam benne: különféle légitársaságok ajánlatait. Ám az egyik sokszorosított lapon meg van magyarázva a lényeg! Rendeljek további három ehhez hasonló ajánlást, potom 3x100 koronáért, és egyben adjak fel hirdetést a már ismert szöveggel, vagyis, hogy otthon végzendő házi munkát ajánlok stb., és ugyanúgy vasaljak be a jelentkezőktől 100-100 koronát, mint az említett hölgy tette. Tehát kibújt a szög a zsákból! Magyarán szólva, valaki arra akar rászedni, hogy én is ugyanúgy szedjem rá polgártársaimat, mint az illető hölgy engem. Úgy látszik, egyesek így igyekeznek tisztességtelen módon haszonra szert tenni. NAGY ANDRÁS, Kamocsa Kellemes meglepetés ért viszont a betegbiztosítóban. Nem kell ezentúl havonta bajmolódni pénzesutalvány kitöltésével, postára futkosni, most már a bank fogja utalgatni a folyószámlánkról, csak egyszer kell őt megkérni rá. Micsoda haladás! Csupán a havi 1200 koronánk bánja majd. És ha életem párja továbbra is szedné a családi pótlékot? Az alkalmazója kedvéért örömmel megcsinálom a hóvégi zárást 2-3 nappal korábban is, ha úgy kívánja (mert úgy kívánta). Kicsinység, hogy pár nap múlva újra el kell készítenem a tényleges zárást, hiszen hónap végén is van bevétel és kiadás. De a férjem munkaadója megnyugtatott. Márciustól már nem elégszik meg becsületbeli nyilatkozatommal a bevételemről, hanem havonta az adóhivatalt logom megkérni, adjon már nekem egy okmánybélyeggel ellátott igazolást. Éljen a bürokrácia! Rendnek kell lennie, az biztos. Az ellenőrzésre szükség van, s ehhez tekintélyes mennyiségű papír kell. De ennyi? Ilyen gazdagok vagyunk? KOHÚT LÁSZLÓN É, Tallós A JÓ PAP HOLTIG TANUL, ÉS MÉGIS... A Mečiar-kormánynak az államigazgatásban végzett tisztogatását figyelve, egyre jobban eltölt az öröm, hogy személyemben az első pap rácáfol az egyébként igaz közmondásra, és én, szemben kollégáimmal, tanultként fogok meghalni. Mečiarék az ország kettéosztásából adódó tengernyi, életbevágó teendőt kénytelenek elhanyagolni, hogy a különböző intézmények élére „demokratikus" úton visszahelyezzék a diktatúra alatt bevált hűséges kádereket. Ezt látva okosodtam én meg, és így nem kell tudatlanul meghalnom. Református egyházunk lelkészei a novemberi forradalom óta máig azon fáradoznak, hogy a kommunista diktatúrában hűséges, a rendszer számára bevált vezetőség demokratikus választásokon mérettesse meg magát. Az egyház vezetősége prófétai sugallatból tudta, hogy nem szabad a tisztújítás lebonyolítására időt, pénzt, papírt és tintát pazarolni, mert három év múlva úgyis mindent vissza kell majd állítani. Most, hogy Mečiar fáradozása egy igazi „demokratikus" rendszer visszaállítására kiokosított, református egyházunk vezetőségének bölcs „előrelátása" tanulttá tett, lelkiismeretfurdalást érzek. Három év alatt mennyi nyugtalanságot okoztunk egyházunk vezetőinek, a hűséges tisztségviselőknek, szóban és írásban előterjesztett felhívásainkkal a tisztújításra. Még szerencse, hogy nem pazaroltak sok időt a válaszadásra. A bűntudat éget, ha belegondolok, hány száz kilométert kellett megtenni egyházunk vezetőinek, hogy külön-külön felkeressék a lelkészeket, és lelkükre beszélve magyarázzák meg: felesleges a bevált vezetőket egy kis időre munkájukból kizökkenteni. Nem bírnám elviselni a bűntudat súlyát, ha nem okosodtam volna meg, hogy egyházunk vezetőségét az elmúlt három év alatt belekényszerítettük tisztújítási követeléseinkkel törvénytelen lépésekbe. Én csak most tanultam meg, amit ők eddig is tudtak, hogy a cél, még az egyházban is, szentesíti az eszközt! Hiába, igaz a mondás: a jó pap holtig tanul... LEJKO ZOLTÁN, Legenye NACIONALIZMUS - NEMZETI ÖNTUDAT Én hiszek a demokráciában. A demokrácia lehetőség az önmegvalósításra. Változó, zavaros világunkban korlátlanul felszabadultak az indulatok, s a helyüket nem találó, hiányos műveltségű, történelmi tényeket alig vagy csak ferdén ismerő, események összefüggéseit nem sejtő emberek csak részletekben, vázlatokban, a pillanatnyi események történéseiben tudnak gondolkodni, s így önkéntelenül a nemzeti öntudatra való ébredéssel együtt jelentkezik tudatukban a nacionalizmus. Nem ismerjük fel azt a tényt, hogy egyszerűen emberek vagyunk! Csodálatos teremtményei Istennek, óriási lehetőségekkel, lélekkel, gondolkodással megáldva! A Biblia szerint Isten saját képmására teremtett bennünket, s arcunkra mosolyt varázsolt, szemünkbe ragyogást, s a szívünkbe szeretetet. S mi ehelyett szívünkben gyűlöletet hordunk, öljük és pusztítjuk egymást minden eszközzel, mert e „csodálatos" tudatunk nem viseli el a másságot, a többféle eszmét, s nem tud felemelkedni az irigységen és a kicsinyességen. Nem ismerjük lel eléggé azt, hogy azért van szabad gondolkodásunk, hogy befogadjuk s magunkévá tegyük a legnemesebb, legszebb eszméket. Ahhoz, hogy világunkban a népek és a nemzetek békében együtt élhessenek, nagyon sokat kell fejlődniük érzelmi kapcsolataikban, szellemiekben gazdagodniuk. Törekedni a jobbra és tökéletesebbre, egymás kölcsönös megértésére, egymás másságának a leiismerésére, mert így színesebb, teljesebb világunk. Ki kell törölni lelkünkből a nacionalizmus gyűlölködő kényszerét, s helyébe tiszta, fennkölt, józan ésszel irányított nemzeti öntudatnak kell lépnie. Hogy mindez lelkünkben kifejlődhessen, ismernünk kell múltunkat az igazságos történelem tükrében, ismernünk kell nemzeti hőseinket, céljaikat, küszködéseiket s okosan felméri helyünket a nemzetek között. A nacionalizmus a legelítélendőbb emberi érzés. Szélsőségre és ítélőképesség nélküli cselekedetekre kényszerít. S gyűlöletlel szívünkben egymás mellett élni nagyon nehéz. Kizárja a népek, nemzetek egymás iránti tiszteletre való törekvését és egymás felé közeledését. Kizárja az együvé tartozás érzését a kereszténység szellemében, mert a kereszténység fő tanítása a szeretet. Kizárja az emberi jogok szempontjából is, amit a lehetőségeket pontosan felmérő politikusok a „közös európai" törekvésekben látnak. Az új fiatal országban lelkem mélyéből kívánom, hogy ilyen irányban fejlődjenek az emberi kapcsolatok! Minden nemzet találja meg méltó helyét e világban! S ne vonják kétségbe a jogot magához az élethez, a mássághoz, ismerjék el a nemzetek önállóságára irányuló igazságos törekvéseket. S ha minden nemzet kivívta jogait, ne elszigeteltség, kizárás, hanem elismerés, megértés, béke és végtelen tolerancia jusson osztályrészül nekünk. SZABÓNÉ JOZEFIK EDIT, Bátorkeszi TÁJÉKOZTASSÁK A FOGYASZTÓKAT! HOGY ELKERÜLJÉK A HARÁCSOLÓKAT ILYEN TEHETŐSEK VAGYUNK? KÜLÖNBSÉG