Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-13 / 9. szám, szerda

1993. JANUÁR 13. ÚJ szól SPORT PLUSZ 10 • SZELES MONIKA, a világ leg­jobb teniszezó'nője is hallatta hangját az új év első napjaiban. Terveiről a következőket nyilat­kozta az amerikai televízióban: „Nehéz esztendő előtt állok, annál is inkább, mert már nem csak Gráftól és Sabatinitől kell tarta­nom. Egy tucat versenyző van az élmezőnyben, közülük bárki meg­leckéztetheti a ranglistavezető­ket. Az elműt évben jócskán szü­lettek meglepetések, s így lesz ez '93-ban Is..." A beszélgetést azzal zárta: Ismét a legeredményesebb női teniszező szeretne lenni. A po­litikai helyzetről így szólt: „Ez a »küzdelem« egy »rnás« pályán fo­lyik, s ezen nem én »harcolok«!" • FEBRUÁR 6-ÁN — a szurko­lók szavazatai alapján — a montre­ali Fórum sportcsarnokban a jégko­rong NHL csillagainak csapatai lép­nek jégre—A: Belfour—Chelios (mindkettő Chicago), Coffey (Los Angeles)— Brett Hull (St. Louis), Yzerman (Detroit), Bure (Vancou­ver); B: Roy (Montrel)—Bourque (Boston), Leetch (N. Y. Rangers)— Jágr, Lemieux, Stevens (mind Pitts­burgh). Kérdéses, hogy Lemeieux játszhat-e, mert a Boston elleni baj­noki mérkőzésen (6:2), január 6-án megsértült. • MÁR ÉVEK ÓTA gyengén „muzsikál" Peru egyik legnépsze­rűbb labdarúgócsapata, a Depor­tivo Hijos. Tavaly négy edző is a gárda kispadjára ült, ám nem járt sikerrel. A szakvezetés elhatároz­ta, tapasztalt trénernek szavaz bi­zalmat. Amikor bemutatták az új edzőt, sokan a fejükhöz kaplak, ugyanis Alfonso Huapaya már 81 (III) éves... Több mint 35 éve nem vezetett labdarúgó-együt­test, szülővárosában ismert sza­bómester volil • PÁRJÁT RITKÍTÓ sportren­dezvényre kerül sor február 5-én a New York-i híres Madison Square Garden sportcsarnokban. A rende­zők és a bőkezű szponzorok két tíz­próbázót hívtak meg, hogy három­próbán mórjók össze tudásukat. A sportág jelenlegi két legjobbja, az amerikai világcsúcstartó O'Brien, va­lamint a cseh olimpiai bajnok Robert Zmélík 60 m-es síkfutásban, 60 m­es gátfutásán és 400 m-es síkfutás­ban versenyez majd. Hogy mennyit kap a két sportoló ezért a produk­cióért, arról nem számoltak be a kül­földi hírügynökségek... • DUSÁN GALISSZAL, a bajnok Slovan labdarúgócsapatának ve­zető edzőjével készített exkluzív Interjút a prágai ZN Revue. A po­zsonyi tréner többek között ezt mondta: „Az ország kettéválása senkinek sem használ. Egy biz­tos: minden téren nehézségek lesznek. A fociban is! A játékosok szintén ezen a véleményen van­nak, 99 százalékuk a közös baj­nokság mellett voksolna. Ha raj­tam múlott volna, akkor Csehszlo­vákia sosem szűnik meg!" • AKIK A KÖZELMÚLTBAN fi­gyelemmel kísérték a síugróverse­nyeket, egészen biztos emlékszenek az angol Eddie „Sas" Edwards „ha­lálugrásaira". Annak ellenére, hogy rendre a leggyengébb eredménye­ket érte el, hatalmas tapsot kapott a közönségtől. Most ismét megjelent a sáncokon! Ruhpoldingban és Reit im Winkliben (versenyen kívül) újra ug­rott. Hogy mennyit? Azt senki sem tudja. Állítólag az edzéseken 95 (!) méterre is „elrepül". A napokban je­lent meg „Eddie a nevem" slágere, amely az év elején a finn lista 100 legjobbja közé került... Termé­szetesen finnül énekel.! • MINT ISMERETES, az áprilisi, németországi jégkorong-világbaj­nokságon, a Nemzetközi Jégko­rong Szövetség (IIHF) legfrisebb döntése szerint nem a közös csehszlovák csapat vesz részt, hanem Csehország válogatottja. Mivel a csehszlovák együttesben már évek óta többségben vannak a cseh hokisok, ezért Csehország a jogutód. Szlovákiának pedig Dél-Afrikában selejtezőt keli ját­szania a C-csoportba jutásért! Az izraeliek máris tiltakoztak, hogy a litvánokkal, a lettekkel, az észtek­kel, valamint a szlovákokkal kell megmérkőzniük a harmadik vo­nalba jutásért. A négy favorit kö­zül csupán kettő léphet tovább... (zsi) A CSODACSAPAT KULISSZATITKAI BESZÉLGETÉS MATEI EDITTEL, A HYPOBANK KÉZILABDÁZÓNŐJÉVEL December végén ismét nálunk járt a Hypobank. Gunnar Prokop cso­dacsapata a Csallóközben mutatkozott be. Egyik karmestere, Matei (lánykori nevén Török) Edit a pályán még németül osztogatta a tanácso­kat, de mikor az egyik edzés közben közelébe férkőztem, magyarul vála­szolt kérdéseimre. • Európa csodálja a Hypobankot, szemléli villogásait, ám alig lát a ku­lisszái mögé. Milyenek például az edzések, mennyi van naponta, és ez milyen leterhelést jelent? — Nagyon zsúfolt a programunk. Profi szinten Romániában is játszot­tam, s van némi összehasonlítási alapom. Szerintem az itteni szerve­zés a legjobb Európában. Minden nap két edzésünk van, utána erősí­tünk, majd futunk. Mindenki külön pulzusórával, így az edző háta mö­gött sem lehet megállni. Ezenkívül nagy hangsúlyt fektetnek a test lazí­tására. Hetente legalább kétszer já­runk szaunába, masszázsra, vitami­nokat fogyasztunk... Szóval igen tö­rődnek velünk. • Ilyen nagy európai klubban, biz­tosan vannak belső szabályok. Mi­ket kell feltétlenül a játékosnak be­tartania? — Minden edzés kötelező. Ha megbetegszem, csak orvosi igazo­lással maradhatok távol. Percre pontosan kell megjelenni mindenhol. Olyan nincs, hogy elkéssek, mégha a kocsim is romlik el. Mind a 12 játékos egyenlő, elengedhetetlen egymás kölcsönös tisztelete. • És mennyire kötelező a mérkő­zés utáni lazítás? — Legalább annyira, mint más, ami benne van szigorú napirendünk­ben. Ha nem csináljuk, megbüntet. • Ki? Prokop úr? — Igen, ő a minden, mecénásunk és menedzserünk egy személyben. • Úgy vettem észre, csak a győ­zelmeket tudja elviselni. Azt beszé­lik, amikor Csallóközaranyoson ki­kaptak a Koprivnicától, fejenként 3000 schilling büntetést osztott ki a játékosok között. Prokop úr minden vereségért büntet? — Nem mindegyikért. Aranyosi bukásunk megítélésében viszont igaza volt. Kissé felkészületlenül, egyhetes szabadság után álltunk ki a mérkőzésre, s azt gondoltuk, köny­nyen megy majd minden. Mikor ki­kaptunk, felmérgedi, s kijelentette: tudja, egy hét szünet után nem játsz­hatunk jól, de nem engedheti meg nekünk, hogy így jöjjünk ki ós ne har­coljunk a pályán. Ezért sózta ránk a pénzbüntetést. • Ha a vereségért büntet, annál több jár a győzelemért... — Nem. Mindenkinek megvan a pontos keresete, és kész. « Többet hoz a győzelem, mint a döntetlen? — Nálunk a döntetlenért nem fi­zetnek, csak a győzelemért. • Láttam a Hypobankot kapkod­va, jól és káprázatosan játszani. Mi­től függ, hogy melyik arcukat mutat­ják meg a nézőknek? — Nem tudom, miért, de eléggé lazán kezdjük a meccseket. Egy fél­időn át szoros csatákat vívunk, hogy aztán a másodikban rákapcsol­junk... Egyedül az európa kupában nincs így. Ez talán egy kissé a gon­dolkodásunkra vezethető vissza. Van egy hátrányunk: Ausztriában nincs igazi ellenfele a Hypobanknak, mindegyiket 25-30 góllal verjük, még edzőmérkőzésnek is kevés, amit egy bajnoki kivesz belőlünk. • Európa legjobb klubcsapatának vezéregyéniségeként mitől fél a leg­jobban? — Csak a sérüléstől. Kissé zsúfolt a programunk, fáradtak vagyunk, s ilyenkor könnyebben előfordulhat. • Mindig csak győzniük kell, szinte kötelezően. Lehet így örülni a siker­nek? — Én kedvtelésből kézilabdá­zom. Kötelező ugyan, hogy nyerjünk, de játékosként nekem ugyanez a vágyam. Tehát a kettő nálam talál­kozik. • Högdahl mester nyugalomfa­ként üldögél a kispadon, ami a kézi­labdaedzőknél eléggé ritka dolog. Tud egyáltalán kiabálni? — Már öt hónapja dolgozunk együtt, de jó, ha kétszer láttam mér­gesnek. A menedzser viszont lob­banékony természetű, s ez így na­gyon jó, mert kiegészítik egymást. • Hogyan került a Hypobankhoz? — Másfél éve léptem át a Chimis­tul Vilceából. Nézeteltérésem tá- • madt a romániai klubbal, mert kilenc óv után nem adtak lehetőséget arra, hogy magam válasszak: otthon ma­radok-e, vagy kimegyek külföldre. Nagyon megharagított a dolog, s otthagytam őket. Különben'nem jöt­tem volna el, mert nálunk is jó aján­latokat kaptam. • Most milyen kapcsolata van Ro­mániával? — Csak a rokonsággal tartom, ott él a férjem, szüleim... • Gondolom, találkozik a külföldön játszó romániai kézilabdázókkal is... — Jóba vagyok velük, örülök, ha idegenben összejövünk, úgy, mint most a Csallóközben Jakabos Olgá­val. Nővérem, Mária például Spa­nyolországban profiskodik... • Hányéves szerződés köti a Hypobankhoz? — Még másfél évem van hátra. • Ha már a csúcson van, vágyik onnan máshova? — Egyelőre nem. Azt hiszem, Ausztriából már csak hazafelé me­gyek. Másfél év múlva 29 éves le­szek, és szeretném, ha családunk bővülne. De már Romániában. J. MÉSZÁROS KÁROLY Matel Edit (szemben nyolcas számmal) kezéből már kapura száll a labda... (Ján Súkup felvé.ele) Az elmúlt esztendőben sok minden történt a teniszvilág­ban. U| tehetséges fiatalok mu­tatkoztak be a salakon, a füvön vagy éppen a műanyagborítá­sú pályakon- Láthattunk nagy­szerű győzelmeket, szenzáci­ós ütközeteket és zseniális megoldásokat Olyan bombaa­dogatásokat, amelyek észlelé­sére már csak a gépek képe­sek. Aztán ki is alakult a vita: meddig még, hogyan tovább, van-e egyáltalán jövője ennek a tenisznek. Hiszen egy-egy já­ték néha már másból sem áll, mint egy ágyúgotyószervából meg egy röptéből Ennek elle­nére nincs miért félteni a te­niszt, ezt a nagyjátékot, mert a „tantárgyat" olyan „professzo­rok" adják elő, mint Backer, Agassi, Ivanisevics, illetve NavrátUová, Graf és Szeles „tanárnők". Ezúttal mégsem a szorosan vett tantárgyról lesz szó, hiszen a teniszező is em­ber­A TENISZCSILLAG IS EMBER... PUHA AGYAK-KEMENY CSATAK „Minden rendben van apám és közöttem" — nyilatkozta, de aki is­meri tudja, fájdalom húzódik meg szavai mögött. Amire csak Bohumil Hrabal örökbecsű mondását lehet idézni: „Bizonyos foltokat nem le­het eltávolítani az anyag megsér­tése nélkül." Kezdjük az elején, mármint az esztendő elején. Olyan ügyről lesz szó, amely majdnem derékba törte egy világklasszis teniszezőnő karri­erjét. Steffi Gráfról van szó, aki hosz­szú ideig a világranglista élén állt. Múlt időben, mert közbelépett egy bizonyos Nicole Meissner nevű szép fotómodell. Az ügyhöz tudni kell, hogy Steffi a rajongásig szereti édesapját, Peter Gráfot, ós egyéb­ként is családcentrikus. Nos Nicole a barátjával, bizonyos Edward Thusttal azt fundálták ki, hogy be­hálózzák Graf papát, majd megzsa­rolják. A két elvetemült figura nem kevesebb, mint 800 ezer márkát kö­vetelt a hallgatás fejében. Az ügy végül is kipattant, s hosszú bírósági processzussá vált. A kárvallott végül a két zsaroló lett: börtön és 200 ezer márka volt a „jutalmuk". Ám akadt még egy kár­vallottja az ügynek: Steffi Graf. A te­niszcsillag egészen egyszerűen nem tudott napirendre térni apja ballépé­sén, s nem tud mind a mai napig sem. Sorsdöntő mérkőzéseken sors­döntő pontokat veszített, és ebből egyértelműen következik, hogy nincs rendben a lelki egyensúlya. Nem zsarolásról, de valami ha­sonlóról volt szó Martina Navrátilo­vá és Judy Nelson esetében. Mint is­meretes, az öregedő egykori rang­első, hm... szóval a hasonneműe­ket szereti. Évek óta boldog „há­zasságban" élt Judyval, ám a sze­relemnek vége szakadt, s a furcsa pár perre ment. Nelson nem egye­bet kért, mint „fele királyságot", an­nak az összegnek a felét, amelyet szegény Martina fáradságos mun­kával teniszezett össze az évek so­rán. Azaz Jó néhány millió dollárt! Kölcsönös vádaskodások, sírá­Judy, nem szólt a fáma. A rossz nyelvek szerint továbbra is tart­hatott volna a pör, szerencsére nem volt gyerek... • Többször szerepelt a lapok pletykarovataiban a világszép argen­tin Gabriela Sabatini is. Gabi imádja az életet, szeret diszkóba járni, farme­reket és róla elnevezet Sabatini parfü­möt reklámozza. Nagy port kavart amikor kiderült, hogy Menem argen­tin elnök fia legyeskedik a szép teni­szezőnő körül. Amikor rákérdeztek, Sabatini csak titokzatosan mosoly­gott. Pontosan úgy, mint a róla elne­vezett kölni reklámjában látható... • Az év másik nagy szerelmi tör­ténete kétségtelenül Boris Becker nevéhez fűződik. Herr Bumm­bumm olyannyira belehabarodott a csoki színű Barbara Felt ónba, hogy egy lépést sem hajlandó megtenni az egykori fotomodell nélkül. Szó mi szó, meg is látszott a játékán, hogy nem mindig a teniszen jár az lelendült. A jólértesültek azt is tudni vélik, hogy hamarosan be­kötik Boris fejét. Reméljük, sike­res lesz a házassága. A szépséges Gabriela Sabatini... sok, veszekedések. Szóval akár­csak egy igazi válópernél. Végül megegyeztek, de arról, hogy mit, pontosabban mennyit kapott esze: hiányzott belőle az a tűz, az a mindenáron való győzni akarás, ami korábban jellemezte. Az el­múlt év vége felé azoban már be­Nem úgy, mint John McEnroe-é! Az egykori fenegyerek, mint ismere­tes, a szépséges Tatum O'Nealt vet­te feleségül. Hosszú esztendőkön át úgy tűnt minden a legnagyobb rend­ben van, sorra jöttek a gyerekek, John teniszezett Tatum pedig nevelte őket. Ám az elmúlt évben történt valami, mert egyszerre minden rossz lett. Ve­szekedések, síró asszonyka, esetle­ges válás. Az após, Ryan O'Neal (a világhírű amerikai színész) mindent megpró­bált a válság enyhítésére, de látható eredmény nélkül. A dolgok odáig fa­jultak, hogy — állítólag — néhány pofon is elcsattant, s a vehemens John kitette Tatumot a házból. Aki lát­ta az utóbbi idők tornáin McEnroe-t az mindent láthatott. Lehajtott fej, kife­jezéstelen tekintet. Az interjúk előtt pedig már mindig jó előre leszögezte, ha valaki a magánéletéről meri kér­dezni, menten feláll és odébbáll. Rá­adásul — vagy éppen ezért — McEnroe azt is bejelentette, hogy -a tavalyi volt az utolsó aktív esztende­je. Kár lenne érte, hiszen az utolsó nagy teniszvarázslók egyike akaszta­ná szögre az ütőt. S mi, rajongói főleg a játékát szerettük. • Ahogyan ugyancsak a tenisztu­dásért, varázslatos megoldásaiért nézzük André Agassit is, nem pedig a szivárvány minden színére festett hajáért, extravagáns öltözködéséért André az idén két dologgal lepte meg a világot: megnyerte az angol nyílt bajnokságot, a wimbledoni tornát, s barátságot kötött az egyik legnép­szerűbb, s legbájosabb amerikai filmcsillaggal, Barbara Streisand-del. Az USA nyílt bajnoksága idején több alkalommal is látták őket együtt; hol egyikük, hol másikuk kocsijában. Ám ennél többet soha senki sem tudott meg édes titkukról. S ez így jó! (T.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents