Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-08 / 5. szám, péntek

AVAGY: MIRE NEM LEHET BÜSZKE KRASZNAHORKA BÜSZKE VÁRA A faluban pletykák terjednek a polgármester új kocsijáról, sok képviselő lemondott, a helyhatósági választások után kialakult erőviszonyok megváltoztak. S ezzei visszaértünk a „mese" kezdetéhez, a helyhatósági választásokig. Prékop Máriával, a Csemadok helyi szervezetének elnökével a könyvtárban, munkahelyén beszéltünk. - A választások az Együttélés győzelmét hozták a faluban, létszámfölénybe kerültek a képviselői. De amik itt folynak, sokakat visszatántorított, egyszerűen nem veszi be a gyomruk. Egyre többen lemondanak, s helyükre bekerülnek a bólogatok, a polgármestert támogatók. Prékop Mária panaszkodik. Elmondja, létszámcsökkentésre került sor a könyvtárban is, a polgármester pályázatot íratott ki a könyvtárosi poszt betöltésére. A pályázatot ô nyerte, ennek ellenére csupán december végéig kapott szerződóst. Ha ilyen kicsi dologban pályázatot lehetett hirdetni, egy nagyobb horderejű ügyben miért nem lehetett? - Mi a véleménye a várdomb eladásáról? - Bradáčék azt hiszik, azért jönnek ide az emberek, mert ők itt vannak. De kérdem én, ha valaki ide jön mondjuk Budapestről, Csehországból, máshonnan, miért jön ide? Természetesen a várat akarja látni, s halvány fogalma sincs arról, hogy itt cirkuszosok vannak. Kis társadalmi parabola Az Együttélés képviselői újabban aláírásokat gyűjtenek, s szeretnének új helyhatósági választásokat Krasznahorkaváralján. Mint mondják, a kétezer lakosú községben semmi szükség két választókörzetre, hiszen még a közeli Rozsnyó városának sincs huszonnégy tagú képviselő testülete. Szerintük azért volt szükség az egészre, hogy megosszák a lakosságot, s akik átlátnak a szitán, tudják, miért volt erre szükség. Ha egy választókörzet lett volna, a kommunisták nem kerülnek be a testületbe. A polgármester viszont nyolcvan százalékát kapta a szavazatoknak a három jelölt közül. Őszerinte arról van szó, hogy egyesek ezt a tényt nem tudják megemészteni, s össze akarják ugrasztani a falu lakosságát. Kinek van igaza? Lehet, hogy a várdomb eladásának ügye csak arra volt jó, hogy felszínre kerüljenek a mélyebb ellentétek? A furcsa história valószínűleg folytatódik, s nem zárul le hamar ós megnyugtatóan. Maradnak a kérdések: Valóban mesés szálloda fog állni a vár alatt, s gazdag nyugati turisták özöne szállja meg Krasznahorkát? Tényleg a falu érdekeit is szem előtt tartják a „ringlispilesek"? Tudják a képviselők, mire adták szavazatukat? Megláthatják-e a titokzatos szerződést? Egyáltalán, ki képviseli a község érdekeit? Mit szól ehhez a környezetvédelem? A várdombon mindenesetre lehangoló kép fogadja a decemberi látogatót: ütött-kopott bódék, egy árva kirándulóbusz, a rét túlsó végén egy fúrótorony. Csak a vár áll méltóságteljesen a dombon, ködbe burkolózva, százados falaival, fittyet hányva a lent dúló indulatokra. Krasznahorkáról távozva egy bolondos történelmi párhuzam jut eszembe: a Bebekek ősi fészkét, Krasznahorka várát Andrássy Péter 1578 júliusában kapta meg a császári udvartól, miután erdélyi birtokairól menekülnie kellett a Báthory István elleni hadviselést követően. Nemsokára családja is követte, amely Gömör Vármegye Monográfiája szerint „temérdek akadályok és veszedelmek közt bujdosva, czigányoknak öltözve, sátoros czigányokkal faluról-falura vándorolva ért Andrássy Péter nyomába". KÖVESDI KÁROLY 1993. JANUÁR 8. A ügy nem újkeletű, s mint az alábbiakban kiderül, előzményei visszanyúlnak az első demokratikus helyhatósági választásokig. Vagy, ha úgy tetszik, akár három évtizedig. Ekkor jelentek meg ugyanis Krasznahorka vára alatt, a falu fölött, a tölgyekkel, fenyvessel körülölelt réten a kommunista magánvállalkozás ritka fecskéi, a ringlispilek és céllövöldék, tulajdonosaikkal, a csehországi Bradáö-famíliával egyetemben. A szemfüles család jól számított, hiszen a várlátogatók, a történelmi falakat megtekinteni kívánók szívesen álltak meg a múzeumi sétát követően egy-egy üdítőre, harapnivalóra, a gyerekek pedig mindig is vevők voltak az olcsó cirkuszi látványosságra. Bradáčék tehát tanyát vertek, s az állami tulajdonba vett Andrássy-birtok, a vár és a lenyűgöző szépségű táj jóvoltából szépen gyarapodtak. Itt érte őket nyolcvankilenc novemberében a földrengésszerű rendszerváltás. Hasonlóképpen, mint Krasznahorkaváralja lakóit. Ám míg a falura a kézi vezérlésű rendszer bukása után az a felemelő lehetőség várt, hogy végre demokratikus képviseletet válasszon magának, s kezébe vegye sorsát, a mutatványosok dilemma elé kerültek: vagy szedik a sátorfájukat, vagy maradnak, s megpróbálnak igazodni a lehetőségekhez. Miután a község visszakapta a vár alatti rétet az erdőgazdaságtól, nyilvánvalóvá vált, hogy ezentúl bérleti díjat kell fizetniük azért, ami eddig ingyen volt. Bradáčék számolni kezdtek, s úgy döntöttek, legjobb lesz, ha megveszik az egész rétet. Szőröstől, bőröstől, mind a tizenhétezer négyzetmétert. Igaz, ehhez meg kellett győzni a falut, a képviselőket, a polgármestert. Majdnem demokratikus falugyűlés Krasznahorkaváralja lakói, úgy tűnik, meglehetősen csekély érzékkel viseltetnek a történelmi örökség iránt. Nincs ezen semmi csodálnivaló, hisz az elmúlt negyven év nemhogy a történelmi tudatot, tí i még az egészséges lokálpatriotizmus maradványait is igyekezett kiirtani az emberekből. Az eredmény: általános érdektelenség a közügyek iránt. Ez nyilvánult meg azon a falugyűlésen is, amelyet tavaly novemberben tartottak Krasznahorkaváralján, s amelyen először tárgyalt a falu képviselőtestülete a rét eladásáról. A gyűlést megelőzően Bradáčék szórólapokat osztogattak, amelyen mesés terveket tártak a falu elé: szállodát építenek a dombon, vendéglőt, gyorsbüfét, sportpályát, miegyebet. S természetesen, mindebből a földi jóból a község is részesül majd. De valljanak a szemtanúk, illetve a résztvevők. Szerencsés Péter, az Együttélés Politikai Mozgalom helyi képviselője egyedül szavazott az eladás ellen. - Én csak azt tudom mondani, ami történt. Az adásvételi szerződést megkötötték, a polgármester megcsinálta a szerződést, amelyet a képviselőtestület kifogásolt. Azon az ominózus gyűlésen megegyeztünk, hogy a feltételek. életbe lépése előtt a polgármester ismerteti velünk a szerződést, s ha valakinek kifogása van ellene, megvitatjuk a dolgot. - Megtörtént? - Nem. A polgármester megkötötte a szerződést, de annak tartalmát csupán felolvasta a képviselőknek, azt is három hónap elteltével. - Mi történt azon a bizonyos falugyűlésen? - A gyűlés a bérleti díj megszavazása ügyében lett összehíva, s a napirendi pontok közt nem szerepelt az eladás témája. Ezt a képviselők elutasították. A polgármester ennek ellenére addig forszírozta a dolgot, míg a képviselők, engedve a bekiabálok nyomásának, megszavazták a rét eladását. Az a gyűlés egyébként majdnem falusi verekedéssé fajult. Elsősorban a szimpatizánsokat hívták meg rá, s a megjelenteknek legalább a tele mástél promile alkoholszint fölött állt. Ismerem a csapatot. - Hogyan szavazhattak a képviselők meggyőződésükkel ellentétben? ígérgetés és garancia Még egy lócát sem építettek Ködbe burkolózva (Móry Gábor felvételei) Szarka István polgármester természetesen másként vélekedik az ügyről, ő bízik Bradáčékban, mert, mint mondja, már bejelentkeztek helyi lakosnak, s mint ilyenek, több garanciát tudnak nyújtani, mintha idegenek vették volna meg a területet. Mit tartalmaz az a titokzatos szerződés? - Először beadtak egy kérvényt, melyet kilencvenegy novemberében tárgyaltunk meg. Ezt követően tettek egy ajánlatot, miszerint felépítenek egy szállodát, vendéglőt, gyorsbüféket, sportpályákat, valamint egy kisebb lunapark-szervséget. Kitettem az iveket a boltokba, hogy a lakosság véleményt nyilváníthasson. Mintegy kétszázhúsz támogató aláírás jött öszsze. Ezt követően került sor a falugyűlésre, amelyen mintegy 150 lakos jött össze, s a vita és az érvek alapján a képviselőtestület megszavazta, hogy eladódjon a terület. A szerződés szerint egy éven belül meg kell kezdeniük a munkálatokat, azaz kutat kell túrniuk, tisztítóberendezést építeniök, amely a községnek is szolgálni fog, tehát ezentúl nem kell Almásra vagy Rozsnyóra hordanunk a fekálíát. öt éven belül az Ígért létesítmények felének állniuk kell. - ön szerint százötvenen voltak a gyűlésen, amelyen a döntés született. Mások szerint alig hatvanan. Akárhogyan is, a község kétezer lakosú, s ez még így is csak töredéke a választópolgároknak... - Ezt lehet így is értelmezni. De lehet úgy is, hogy a falu nagy része úgysem jár gyűlésekre. Sajnos, ez így volt azelőtt is, különben is, az egész falut nem is tudnánk hová meghívni. - Valamilyen formában mégis ki kellett volna kérni az egész lakosság véleményét, hiszen nem kis dologról van szó. Mondjuk népszavazással. - Ezt én javasoltam, még novemberben, s éppen az Együttélés képviselői ellenezték. - ők mit akartak? - Nem eladni a területet. De vegyük más szemszögből a dolgot. Mondhatná valaki, miért nem épít maga a község? Nagyon boldogan, ha lenne miből. Rendbe kell tennünk az utakat, az új lakótelepen bevezetni a vizet, áramot. Előbbi kétszázhúszezerbe, utóbbi háromszáznyolcvanezerbe kerül. Nem tudom, akadna-e még egy falu, város, ameiy elvetne agy ilyen ajánlatot, amit a csehek tettek, hogy negyven-ötven milliós beruházást valósítanak meg. A mai gazdasági helyzetet nézve, kíváncsi lennék, ki jönne ma el egy rétre építeni, ahol magának kell az egész infrastruktúrát bebiztosítani. Csak ennek a kiépítése négy-öt milliót felemészt, s akkor még mindig semmi haszna belőle. - Véleménye szeirnt megéri ez nekik? - A terveik szerint, úgy tűnik, igen, de az is lehet, beletörik a bicskájuk. - A területet viszont megkapták, s hol a garancia, hogy lel is építik, amit Ígértek? - A garancia benne van a szerződésben. Ha azt nem teljesítik, a szerződés érvényét veszti. Ha nem mondanak le róla, bíróság útján vissza lehet perelni tőlük. En hiszek nekik, s nem hiszem, hogy bárki is olyan balga lenne, hogy kutat furat félmmillióért, tervet csináltat a kanalizációra hatvanezerért, az építkezés tervezetét kétszázhetvenezerért, szóval kihajít másfélmilliót pusztán azért, hogy ne legyen semmi az egészből. Meg vaRIPORT gyok győződve róla, hogy nem akarják a falut becsapni. Ha mindazt felépítik, amit Ígértek, azt hiszem, nem csak a várunkra lehetünk majd büszkék, hanem arra is, hogy méltó ellátásban részesülnek az ide látogató turisták. - A tényéknél maradva: mennyiért vették meg a területet? - Négyzetméterét húsz koronáért. A rét úgy lett eladva, mint építkezési terület, máskülönben négyzetméterenként ötven fillér a hivatalos értéke. - ön szerint miért nem tetszik egyeseknek ez az egész ügy. mi a kifogásuk ellene? - Nézze uram, nem egy emberrel beszéltem a községben. Van okos ós buta ember. Mindenkinek más a felfogása. Ha egy fiatallal, főiskolát végzett emberrel beszélek, vagy olyannal, akinek van némi érzéke az üzlethez, meg tudja érteni, miről van szó. Nem szép dolog viszont, ha az embereket félrevezetik, és keresztbe tesznek annak, aki tenni akar valamit. Mindenki, az egész ország azon igyekszik, hogy tőkét, befektetéseket szerezzen, hogy fejlődjön az ország. Ez a falu is. Ha ők felépítik a szállodát, azt nem viszik magukkal, az itt lesz, Krasznahorkán. Szerencsés Péter más véleményen van. Szerinte a falunak egy fillér haszna sincs belőle, hogy harminc éve ott tanyáznak a dombon a csehek, hisz eddig még egy lócát sem építettek fel. Csak a hasznot húzták a várból és a faluból, s meglehet, egyszerű telekspekulációról van szó, hisz nincs hová menniük. Szerinte, és mások véleménye szerint is, gyanús az egész dolog, s az adásvétel a polgármester segítsége nélkül nem sikerült volna. - Merem állítani, ha titkos szavazás lett volna, nem kapják meg a tizenöt szavazatot, talán tizet sem. A képviselők egy része csak azért emelte fel a kezét, mert szép akart lenni, vagy nem is érdekelte a dolog. A gyűlés után megkérdeztem három képviselőt: tudtátok egyáltalán, mire szavaztatok? Azt felelték, ők nem is tudják. Amikor a többi tapsolt, ők is tapsoltak. Szóval így nézett ki a dolog. - ön miért ellenezte a rét eladását, amikor Bradáčék csodálatos ígéreteket tettek? - Itt nem a csehekről van szó, és nem is arról, ne kapjanak semmit. Hiszen én magam is ajánlottam, kapjanak egy részt a területből, amit addig is használtak, legyen az övék. Hisz itt nőttek fel, itt váltak azzá, amivé. Erre Bradáč úr nagyképűen kijelentette, vagy az egész terület kell nekik, vagy semmi. Hozzátette, persze, ha ők azt megszerzik, onnan hurcolkodhat mindenki, mert nem tűr konkurenciát. Pedig a falunak is szüksége lenne a terület egy részére, hisz itt szoktuk rendezni a Csemadok-napokat is. Ennek most már lőttek. Szerencsés Péter: „Ha titkos szavazás lett volna..." Szarka István: „Én bízom bennük" wMrn - FDsnraniSTA MÓDRA