Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-27 / 21. szám, szerda

1993. JANUÁR 27. ÚJ SZÓ. KÖRNYEZETVÉDELEM 6 OLAJ - A TENGER RÁKBETEGSÉGE „Évente rengeteg olaj ömlik a tengerbe. s a tankhajókatasztrólák lánca csak nem akar megszakadni. Elkerülhetetken ez olyan üzletágban, ahol a pénz fontosabb, mint a biztonság" — irta a német Zeit Magazin még a Braer katasztrófáját megelőzően. A tragédiák újabb láncszeme, amintegy 85 ez^r tonna kőolajat magában rejtő Braer hajó balesete Nagy-Britannia partjainál, a Shetlend-szigeteknél, újabb figyelmeztetés: a biztonsági előírások elégtelensége és a cégek felelőtlensége ismét sebei ejtett a „heteik kontinensen", az óceán világán. A tengerek olajszennyezettsége nem újkelelű; amióta a gőzhajókat kőolajszármazékokkal is fűtik, mindig előlordul. A kél világháború tengeri csatáiban igen sok olaj jutott a vízbe. A német tengeralattjárókat üldöző szövetséges vadászbombázók akkor fordultak vissza, ha a támadásuk után olajfoltot látlak a vízen. Ezek azonban eltörpülnek a mai, óriási kiömlések mellett. A nagyméretű olajszennyezés a hatvanas években, a kőolajfogyasztás ugrásszerű megemelkedése és a Szuezicsatorna lezárása után megjelenő óriás tankhajók idején kezdődött. Miért éppen a kőolaj ejti a legnagyobb sebet a tengerek élővilágában? Azért, meri maradandó és durva változásokat okoz. Nem oldódik, nem hígul fel a vízben — úszik a tetején A fényt nem engedi át (pusztulnak az algák, az egész tápláléklánc alapjai), fogy az oxigén, növekszik a széndioxid szintje, mivel nincs gázcsere, ráadásul a párolgás híján megváltozik a hőforgalom, valamint mérgező anyagok oldódnak a vízben az olajból (kénvegyületek és fenolok). Érthető tehát, hogy a tenger rákbetegségének szokás nevezni az olajat, hiszen egyetlen köbmétere 400 köbméter vízből pusztítja el az oxigént és ezzel együtt az életei A legújabb baleset Nagy-Britannia legnagyobb természeti katasztrófája 1967 óta (akkor a Torrey Canyon tankhajó futott zátonyra Anglia déli partjainál) éppen a jóval sebezhetőbb északi vizeken okoz pusztulást, a Shetland- és Orkney-szigetek lakóinak pedig megélhetési gondokat. Ugyanis a halászat jelentős területeken és évekre értelmetlenné válik, a halak pusztulása és ehetetlen ízű húsa miatt. Utoljára 1989 márciusában Alaszka partjainál az Exxon Valdez hajó katasztrófája borzolta lel a kedélyeket. Most a Braer révén kétszer annyi olaj veszélyezteti a világtengereket. Az orkán erejű szél sem tántorította el a hajó legénységét az útvonalától, pedig már az Exxon Valdez esete is bizonyította, viharos időben a legmodernebb technika sem mindenható. Ráadásul az emberi hanyagság is sokszor elképesztő: részeg kapitányok, legénység, amely összekeveri a radarernyőt a tévé képernyőjével, gyermeteg navigációs melléfogások, géphibák, sérült tartályok — és még sorolhatnánk a régebbi balesetek okait Súlyos tragédiák után általában szigorításokat vezetnek be. Az Exxon Valdez balesetét követően az amerikai kormány törvényt fogadott el, amely szerint az Egyesült Államok felségvizeire csak kettősfalú tankhajók úszhatnak be, igaz, csupán 2015 után. Továbbá a partok mentén öt megfigyelő és mentőközpont létesítését határozták el, a gyorsabb beavatkozás érdekében. Nyilvánvaló, a gazdaság nem tud meglenni olaj nélkül Évente közel 1,5 milliárd tonna fekete energiahordozót szállítanak tengeri úton a kitermelés helyéről a felhasználóhoz. Amíg a verseny és a gazdaságosság diktál, addig elkerülhetetlenek az újabb balesetek. Persze, ha a mérleg serpenyőjébe bekerül a katasztrófák okozta tengeri élővilág pusztulásának, a munkalehetőségek elvesztésének, az üdülőkörzetek bezárásának az ára, máris kitűnik: alaposan megkérdőjelezhető ez a tajta „gazdaságosság". (só) Az oldal anyagát összeállította: TUBA LAJOS TECHNOLOGIAK AZ ELETERT AVAGY MIT KUTAT A DANIAI FOLKECENTER? Preben Maegaard, a dániai (Hurup Thy-i) Folkecenter kutatóintézet igazgatója a közelmúltban a soproni Németh László Közép-európai Népi Akadémián tartott érdekes és tanulságos előadássorozatot „A megújítható energiák jelentősége az emberiség megmaradása és a Föld védelme szempontjából címmel, melynek kapcsán megkértem őt, hogy nyilatkozzon a hetvenes évek közepétől végzett sokrétű tevékenységükről: • Dániában mikor kezdték el tudatosítani a megújítható energiák jelentőségét? — E kérdés megválaszolásakor vissza kell kanyarodnunk a 70-es évek közepén bekövetkezett olajválságig, hiszen azelőtt Dánia energiaellátása csaknem 100 százalékban az arab országoktól kapott olajtól függött, amelynek a szállítása hirtelen megszűnt. Ezért 1974 telén pánik uralkodott el a dán lakosság körében, hogy például miképp fogják ezentúl a lakásokat fűteni, mihez kezd a dán ipar az olajszállítmányok nélkül stb. Több rendeletet hoztak az energiatakarékosság érdekében, például vasárnaponként betiltották a járműforgalmat. Dániáról tudni kell, hogy minden téren elég nagyfokú a szervezettség, ezért a lakosság aggodalmai nagy hatással voltak a politikai körökre is — arra késztették őket, hogy bizonyos lépéseket tegyenek az energiaszerkezet megváltoztatására. Hiszen egy demokratikus államban természetes folyamat, hogy a választópolgárok problémái a nagypolitika asztalára kerülnek. Különféle kísérletezések kezdődtek a biogáz, a nap- és szélenergia felhasználása terén is, kutatóközpontokat létesítettek — mindez egy új iparág kezdetének bizonyult. Az áramelosztó vállalat ragaszkodott volna az atomenergia felhasználásához, de a lakosság rendkívül intenzíven lépett fel az atomreaktorok építése ellen —• akadtak szóbeli és gyakorlati tiltakozások is... • Az utóbbiakon például tüntetéseket értsünk? — Nem. Inkább arról volt szó, hogy sok család azzal érvelt: a nap- és szélenergiát odahaza is képesek lennének kihasználni, tehát próbálták bebizonyítani a megújítható energiák jelentőségét. Majd az évek során ez az energia egyre elterjedtebbé, olcsóbbá és könnyebben kiaknázhatóvá vált. • Gondolom, hogy ebben nagy szerep jutott az időközben megalakított Folkecenternek is. — A 70-es évek közepétől kezdve gyakorlati programok Preben Maegard:... az ember alapvetően az ésszerű megoldásokra törekszik. (A szerző felvétele) megvalósításán dolgoztunk — különféle technológiákat dolgoztunk ki. így 6—7 év múlva pozitív eredményeink birtokában anyagi támogatásért folyamodhattunk az államhoz. Az alapvető pénzügyi támogatás egyik felét az állam, másik felét pedig további intézmények, cégek biztosították, az ENSZ szintén segítséget nyújtott, és megemlíthetem az egyházi segélyprogramok által kapott támogatást is. • Tulajdonképpen dán nemzeti vagy nemzetközi intézménynek tekintsük a Folkecentert? — Inkább nemzeti intézményről beszélhetünk, mivel olyan technológiák kifejlesztésével foglalkozunk, amelyekkel főleg a kis és közepes méretű dániai vállalkozásokat tudjuk segíteni. Viszont az elmúlt 2—3 évben — amikor Kelet-Európa kezdett nyitni a világ felé — kibővültek kapcsolataink az említett térség országaival is. Ez a folyamat eredményezte a sokrétű nemzetközi tevékenységünket. Hiszen a környező országokban tapasztalt levegő- és vízszenynyezettség egyaránt a mi problémánk is, attól nem tudjuk magunkat országhatárokkal elszigetelni. Sőt, az általunk kifejlesztett környezetvédelmi berendezéseket sokkal hatékonyabban tudjuk kihasználni a szomszédos országokban, mint odahaza. Ezért eddig hat energiahivatalt hoztunk létre a környező országokban, többek között Magyarországon és Szlovákiában is, és kísérletekbe kezdtünk. Közös vállalatokat is létrehoztunk az említett országokkal, és a külföldi partnereinket betanítjuk az általunk kikísérletezett technológiák alkalmazására, hogy mielőbb pozitív eredményeket tudjanak elérni. • Napjainkban önök adják át nekünk a tapasztalataikat, viszont érdekelne, hogy kezdetben önök milyen ismeretekre, tapasztalatokra támaszkodhattak? — Kezdetben mi is inkább csak történelmi tapasztalatokat tudtunk felhasználni. A szélenergiára vonatkozólag nagyon sok ismeretre bukkantunk az ötvenes évekből, amit később továbbfejlesztettünk. A biogáz felhasználásában Európa nagyon lemaradt egyes ázsiai országoktól, ezért e téren indiai tapasztalatokra támaszkodtunk, ahol már akkoriban 25 éves tapasztalatokkal rendelkeztek, és még sorolhatnám a példákat. • Melyik technológia a legnépszerűbb a dán lakosság körében? — Főleg a szélenergia kiaknázása népszerű, mivel a nyerhető elektromos energián kívül ez sok új munkalehetőség létrehozását, valutamegtakarítást is jelent, és hát a táj arculatának szempontjából is nagy jelentőséget tulajdonítanak a szélkerekeknek. • Ezenkívül még milyen tevékenységet végez intézetük? — A technológiák közül még nem említettük a hulladékoknak mint lehetséges energiaforrásoknak a felhasználását. Az elmondottakból is kiderülhet, hogy tulajdonképpen egyrészt kutatásokat, másrészt pedig információs jellegű munkát végzünk. • Mennyiben módosul ez a tevékenység a közeljövőben? — A jövőben még többet kívánunk foglalkozni a képzésseloktatással, nemzetközi viszonylatban is. Egyre több hallgató érkezik hozzánk a fejlődő országokból is. • Beszélgetésünk során nem kerültek szóba a vízerőművek... — Én csak a törpe vízerőműveket pártolom, amelyek működtetését az utóbbi időben eléggé elhanyagolták. Viszont nagyon szkeptikus vagyok az óriásvízerőműveket illetően, mivel azok építésekor hatalmas területeket kell tönkretenni, elárasztani. Ennek során sok állatés növényfaj teljesen eltűnik, ezenkívül az efféle erőművek építése nagyon tőkeigényes. Az elárasztott területekre inkább napelemeket helyezhetnének, és azáltal tízszer annyi elektromos energiát nyerhetnének! • Természetbarát magánemberként mi a véleménye a bősi vízerőmű építéséről? — Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolnom, hiszen Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia közös feladata megoldani az e téren felmerülő problémákat. Nem szabadna hagyniuk, hogy Bős kérdése valamiféle konfliktusok forrásává váljon! Számunkra azonban nagyon ijesztő, hogy talán az említett országok nem tudnak békés megoldást találni... A Duna kérdése nem lehet csak egyegy ország magánügye! Ugyanígy az is közös probléma lenne, ha például Németországból radioaktív hűtővíz folyna a Dunába stb. Az efféle problémákkal nagyon óvatosan kell bánni, nagy veszélyt rejtenek magukban az úgynevezett technokrata megoldások! Minden ballépésért elsősorban a lakosságnak kell megfizetnie — erre intő példa lehet Csernobil. Ügyelni kell a bősi kérdés ésszerű megoldására is! • Ön szerint belátja végre az emberiség, hogy a környezetvédelem egyúttal az emberiség önvédelme is? Mennyire optimista? — Ezzel kapcsolatban kissé zavart vagyok. Napjainkban kritikus éveket élünk. Közös kötelességünk, hogy lehetőségeinkhez mérten minél többet tegyünk a környezetvédelem és a további fejlődés érdekében! Ezt a kérdést nem szabad csak a technokrata szakemberekre bízni, ebbe a kérdésbe a lakosságnak — saját érdekében — is beleszólási joga van! Az emberiséget a történelem során számos végzetesnek tűnő veszély fenyegette, amelyeket mégis túlélt, ebből arra következtethetünk, hogy az ember alapvetően az ésszerű megoldásokra törekszik... Akadnak kételyeim is, de optimista alaptermészetemnek köszönhetően bízom abban, hogy az emberiség fennmaradását szolgáló erők fognak győzedelmeskedni! MISKÓ ILDIKÓ SZÉLERŐMŰVEK Ä CSALLÓKÖZBEN A szél kimeríthetetlen, de tájainkon mind ez ideig teljesen kihasználatlan energiaforrásunk. Úgy tűnik viszont, hogy ezen a téren hamarosan változások állnak be, mivel a Fölbár melletti Sülyben megalakult EKOENERG kft. azon szorgoskodik, hogy üzembe helyezze DélSzlovákia első szélerőművét. Gabriel Markótól, a kft. egyik tulajdonosától megtudtuk, hogy hamarosan megkezdik a morvaországi AVEE kft.-tói vásárolt első két berendezés építését. Ezek 11 kW teljesítményűek lesznek, de telepüket még idén szeretnék kibővíteni egy 22 kW és egy 50 kW teljesítményű erőművel is. A berendezéseket közvetlenül a bősi felvízcsatorna gátja közelében állítják fel, véleményük szerint ugyanis itt különösen kedvezőek a szélviszonyok, mivel a csatorna vize nappal felveszi, éjszaka pedig kibocsátja a hőt. A sülyi erőművek 18 méter magasak lesznek, és generátorukat háromszárnyas légcsavar hajtja. Ezek másodperceként két és félméteres szélsebességnél kezdenek dolgozni. A tervezők gondoltak a szélviharokra is, ezért a légcsavart úgy képezték ki, hogy másodpercenkénti 24 méteres sebességű szél már egyszerűen elsuhan mellettük, és nem növeli tovább a fordulatszámot. Marko úr szerint egy ilyen szélerőmű egyáltalán nem veszteséges vállalkozás. Számításaik szerint abban az esetben, ha a megtermelt áramot a hálózatba táplálják, 7—8 év alatt térül meg a beruházás, de ha mondjuk egy vállalkozó saját üzemében használja fel az áramot, ez az időszak 3—4 évre rövidül. A szélerőmű élettartama egyébként legalább 25 év. Az ilyen megoldásokban gondolkodók számára jó hír az is, hogy a Nyugat-szlovákiai Áramszolgáltató Vállalat egyáltalán nem ellenzi az ilyen alternatív források elterjedését. Az ottani szakemberek szerint itt az ideje, hogy az áramszolgáltató rendszer ne csak a nagy erőművekre épüljön. A kis források ugyan nem helyettesítik őket, de elterjedésükkel kevesebb áramot kellene nagy távolságra szállítani, és ez csökkentené a hálózati veszteségeket. Matilda Sabovától, az áruforgalmi osztály munkatársától azt is megtudtuk, hogy a szélerőművekből a hálózatba táplált áramért kilowattóránként 95 fillért fizetnek. A Nyugat-szlovákiai Áramszolgáltató Vállalat különben maga is vizsgálta a szélviszonyokat, és gyakorlatilag az egész Csallóközben és a Mátyusföld déli részén kedvező feltételeket állapított meg ilyen erőművek telepítéséhez. A legkedvezőbb viszonyokat Kosúton és Ógyallán észlelték. A tervek szerint hamarosan ők is felállítják első 11 kW-os szélerőművüket. Ez a nagymegyeri transzformátorállomáson létesül, és a telep saját energiaszükségleteinek egy részét fedezi majd. —tl—