Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-26 / 20. szám, kedd

7 GAZDASÁG 1993. JANUÁR 26. ÁTKÉPZÉSSEL A MUNKANÉLKÜLISÉG ELLEN ÚJ SZAKMÁK, ÚJ MÓDSZEREK, ÚJ LEHETŐSÉGEK A legújabb statisztikai adatok szerint decemberben Szlovákiában a munkanélküliek száma közel egy százalékkal nőtt (jelenleg 10,38 százalék), s elérte a 260 ezer főt. E riasztóan magas szám az idén várhatóan csak emelkedni log. Bár a munkahivatalok igyekeznek javítani a helyzeten, különböző átképző programok is beindultak, még mindig nem tudunk igazán megbirkózni a munkanélküliség terhével. ÁLLÁSTALAN FIATALOK A tőkés társadalmak e kellemetlen velejárójával a nyugati államokban már nagy tapasztalatot szereztek. Különösen a Német Szövetségi Köztársaságban, ahol a volt NDK területén hallatlanul megugrott az állástalanok száma. A hamburgi FAA (Facharbeiter Ausbildung), a szakmunkások képzésével foglalkozó cég 1975-től szervez rekvalifikációs programokat, s Németországban egyike a legismertebb, a leghatékonyabb vállalkozásoknak e területen. Szlovákiában a közelmúllban nyitottak irodát, hogy feltérképezzék az igényekel s kiépítsék az átképzőhálózatukat. Pozsonyban Milan Michalko mérnök, a FAA szlovákiai képviselője adott részletes tájékoztatást a szervezetükről. „Elsősorban a szakmunkásképzők érdeklődését várjuk. Ha valamelyik iskolával nyélbe ütjük a szerződést, akkor az általuk kiválasztott lektort Németországban, a költségek túlnyomó részét vállalva, kiképezzük (német nyelvtudás természetesen szükséges), majd ellátjuk a teljes felszereléssel, tehát a szellemi knowhow-val: jegyzetekkel, módszertani ismeretekkel, szakkönyvekkel." Nem véletlen, hogy éppen a szakmunkásképző iskolákra szeretnének elsősorban támaszkodni. Csehországban és Szlovákiában 980 ilyen tanintézet működik, mintegy 455 ezer növendékkel. Az iskolákból kikerülők jelentős része nem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon, mert olyan szakmát végzett, amelyből túlkínálat van. Szlovákiában 1991-ben 13 ezer fiatal, kikerülve az iskolapadból, nem talált állást, pedig képzésük 780 millió koronába került, 1992-ben már 16 ezren jútotlak erre a sorsra. A FAA 80 szakmát kínáló „étlapja" szinte minden hoppon maradt fiatalnak, de idősebbnek is nyújthat érdeklődési körének megfelelő, vagy éppen keresett szakmái. A LEGÚJABB ISMERETEK Hogyan épül ki a kapcsolat a FAA és a szakmunkásképzők között? A német cég pozsonyi központja elsősorban az iskolaigazgatók kezdeményezőkészségére számít. Tehát az érdeklődésnek mintegy alulról kell érkeznie, nem a FAA határozza meg, hol, milyen képzettséget adó tanfolyamot érdemes nyitni. A helyi iskolák vezetői jól ismerik az adott régió követelményeit, így maguk határozzák meg, milyen szakmák oktatása lenne kifizetődő. „Miután az iskola elküldte hozzánk a kérvényét, a feltételek kölcsönös elfogadása esetén szerződést kötünk. Az általuk kiválasztott oktatót kiképezzük, ellátjuk segédeszközökkel, s kezdődhet a rekvalifikáció Hozzá kell tennem, legalább öt évre szóló egyezményt kötünk, hogy kifizetődő legyen a tanárok képzése, valamint szigorúan megköveteljük, az általunk rendelkezésre bocsátott jegyzeteket, szakkönyveket tilos engedély nélkül sokszorosítani, más tanintézeteknek továbbadni. Ez a szellemi vagyonunk részét képezi, az adott terület legfrissebb ismereteinek tárházát, s ennek illegális továbbadása milliós büntetést vonhat maga után" — lette hozzá Milan Michalko. Természetesen a tanfolyamok nem ingyenesek, a szakmától függően néhány ezertől akár 10 ezer koronáig is terjedő összeget kell befizetni. Viszont aki elvégzi, olyan bizonyítványt kap a kezébe, amelyet az Európai Közösségek tagállamaiban is elismernek. Michalko állítása szerint az NSZK-ban a rekvalifikáció eredményessége 60 százalékos, tehál a tanfolyam elvégzése után száz növendékünkből rövidesen hatvanan tudnak elhelyezkedni. Szerinte nálunk jóval nagyobb lesz a hatékonyság, mivel a munkaerőpiacunkon a FAA az első jelentős cég, amely átképzéssel foglalkozik, valamint eddig kevésbé meghonosodott szakmákra is képzettséget nyújt. Ilyen például a hivatásos szociális gondozó, az épületek teljes takarítására specializálódott szakmunkás, a sokoldalúan kiképzett munkavédelmi felelős, a környezetvédelemmel foglalkozó szakember, a formatervező és még sorolhatnánk. HIÁNYOZNAK A DÉL-SZLOVÁKIAIAK Néhány iskola már reagáll a FAA ajánlatára; Kassa, Eperjes, Vágbeszterce, Zsolna és Pozsony egyes szakmunkásképzői (elvették a kapcsolatot a német vállalattal. Az általuk kiválasztott lektorok most Németországban tanulnak, s előreláthatólag Trencsénben áprilisban már meg is kezdődik az első átképzés. Ezen iskolák a FAA által új funkcióhoz jutnak, növelhetik presztízsüket és nem utolsósorban anyagi bevételeiket. Ugyanis a hatályos törvények szerint a rekvalifikációs programot indító iskolák az ezzel járó kiadásaikhoz további 20 százalékot nyereségként hozzászámolhatnak. A FAA nagy tapasztalata és progresszív oktatási módszere bizonyára csökkenti a munkanélküliek kígyózó sorát, ha jelentős számú érdeklődő kapcsolódik be átképzési tanfolyamaikba. Ehhez, persze, az kell, hogy az iskolák, miután a terepet felmérték, kapcsolatba lépjenek velük, a kölcsönös előnyök alapján. Dél-Szlovákiában különösen sok a munkanélküli. A december végi adatok alapján Tőketerebes, Rozsnyó, Rimaszombat, Kassa-vidék, valamint Dunaszerdahely a legsúlyosabb gondokkal küszködő járások. Éppen ezért meglepő, hogy e régiókból még nem mutatkozott érdeklődés a FAA oktatóprogramjai iránt. Bár nincs jelentkezési határidő, mégis korlátolt a keret. Mint ahogy Michalko mérnök közölte, a FAA nem akar monopolhelyzetbe kerülni Szlovákiában, egy bizonyos létszám elérése után már új iskolákat nem vesznek fel a hálózatukba. A legrugalmasabb, az elsők közölt érdeklődő tanintézetekkel viszont hosszú távú kapcsolatokat szeretnének kiépíteni, s a helyi igényekhez minduntalan alkalmazkodva indítani oktatóprogramjaikat. (Az esetleges érdeklődők számára a cím: FAA, Radlinského 37, 814 43 Bratislava, ing. Milan Michalko, telefon- 07/49 57 86.) H. SIDÓ ZOLTÁN TRANSZFORMÁCIÓ UTÁN - ÚJSZERŰEN HIDASKÜRTIEK BÍZNAK A FOLYTATÁSBAN Néhány nap és lezárul a mezőgazdasági szövetkezelek transzformációjának időszaka. Danter János mérnök, a Hidaskürti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke szerint nehéz út végét jelenti január 28-a. Náluk a folyamat november derekán csúcsosodott, az új szövetkezet megalakulásával. Az 539 jogosult személy közül mintegy a lele adta át vagyonrészéi a szövetkezetnek és lett az új közösség tagja. Meglepő, sőt kimondottan szokatlan arány, amit a mezőgazdaság helyzetét ismerő azonnal észrevesz. Nem tudom, van-e még mezőgazdasági szövetkezet, ahol a jogosult személyek ilyen arányban adták voksukat a szövetkezetre, és annak 69 munkaviszonyban levő tagjára. — őszintén szólva ekkora bizalmat én sem váriam. A jogosult személyek szabadon dönthettek. Aki akart, az a szövetkezeten kívül maradt, s megvárja, amíg vagyoni hányadát az idevonatkozó jogszabállyal összhangban kiadjuk. Mások úgy látták jobbnak, ha szövetkezetünk tagjai lesznek. Ez, persze, minket is kötelez. A vagyon részévé lett tagbetét jövőbeni alakulása a gazdálkodás függvénye, és annak bizalmát, aki munkaviszony nélkül lett tag, anyagilag csak akkor tudjuk meghálálni, ha minimum veszteség nélkül zárjuk az évet. — A mezőgazdaság jelenlegi helyzetében egyáltalán szavatolható ilyesmi? — Ha nem lenne az, akkor az elnöki tisztséget sem mertem volna elvállalni. Az idén és a további egykét évben a nullszaldós eredményt a feltételek javulása nélkül is hozni tudjuk. Ehhez elég az, amit mi teltünk. A többhöz azonban már a parlament és a kormány segítségére is szükség lesz. — Kezdjük az előbbivel, a belső tartalékokkal. — Mivel a jogosult személyek közül sok lett a tagunk, nagyobb alaptőkével indulunk. Ezzel hitelképesebbek vagyunk, ami megkönnyíti a fejlesztést. A szövetkezet 1200 hektáron gazdálkodik, akárcsak tavaly, de az akkori 148 helyett már csak 69 munkaviszonyban levő tagunk van. Az adminisztratív erők száma öt, a gazdaság- és termelésirányitó feladatokat pedig, magamat és az üzemgazdászt is számítva, hatan látjuk el. A piacgazdaságban meg kell szoknunk, hogy a korábbiakkal ellentétben termelési struktúrájukról, ezzel kapcsolatos terveikről, elképzeléseikről a mezőgazdasági üzemek sem beszélnek szívesen. Miből mennyit vetnek, mit és mennyiért akarnak eladni, kikkel állnak üzleti kapcsolatban és hasonló kérdéseimre Danter mérnök is vagy általános, vagy kitérő választ adott. Arra a kérdésemre pedig, hogy mivel bővítik termékszerkezetükei, mivel készülnek meglepni környezetüket, már ilyet se. Jelképesen mondva annyit elárult, hogy kiválasztották a „lovat", amelyikre „megtették fogadásukat". Ez a növénytermesztés néhány részlege és a melléküzemág. Az állattenyésztés csak tartalék ágazat, az, amelyik folyamatosan hozza a pénzt, és fedezi a béreket. Feleslegessé vált épületeiket eladták, a pénzből kiegyenlítették adósságaikat, sőt még fejlesztésre is futja. A fényűző, meglepően nagyra méretezett központi irodaépület sem maradt meg, az elnök, vezető tisztségben levő kollégáival együtt már egy szerényebb helyre költözőit, és rövidesen még szerényebb fellegvár várja. — Elnök, fényűző iroda nélkül. Nem ezt szoktuk meg. — Nem gond. Ha csak az nem, hogy hová tegyem az elődömtől örökölt süppedő és meglehetősen nagyra méretezett fotelokat. Ide még beszorítottam valahogy, de az újabb irodámba már aligha férnek be. Oda költözöm, ahol a termelés folyik, közvetlenül a központi telepre. — Még miben más a valódi szövetkezet elnökének helyzete? — Szerintem annyiban, hogy elnökelődeim mögött a mindenható párt állt, majd az utóbbi két-három évben senki. Most a tagság áll az elnök mögött. Addig, amíg a lehetőségekhez mérten hozni tudja az eredményeket. — Tehát nem arról van szó, hogy a jó elnök elnéző, megértő...? — Ott, ahol a dolgozók számát a miénkhez hasonló arányban csökkentik, azok maradnak mea, akik dolgozni és keresni akarnak. Igy éppen lordítva, a szigorúság és a következetesség érvényesül. Az elnöklői kezdve a 68 munkaviszonyban levő tagon keresztül mindenki tudja, hogy személyesen miért telel. A munkaviszony addig tart, amíg az illető kötelességeinek eleget lesz, illetve nem ad okot az elbocsátásra. — Például? — Mondjuk ittasan jön munkába, meglopja társait, fusizik a szövetkezet gépével stb., stb. — Mit várnak a kormánytól és a parlamenttől? — Szavak helyett több konkrét segítséget. A bértömegadó elengedésén túl eddig semmi könnyítést sem kaptunk. A helyzet elemzésekor induljanak ki abból, hogy nem a mezőgazdasági üzemek, hanem maga a mezőgazdaság ment tönkre. Elsősorban azért, meri a termelési költségek és a termékek ára nincs arányban. További probléma, hogy a nemzetgazdaság egyes ágazatai között a nyereség aránytalanul oszlik meg. Az élei érzékeny szeizmográf, pontosan megmutatja, hogy hol a hiba. Példának okáért megemlítem a húsboltban megvásárálható karaj árát. Ebből a termelők, a feldolgozók és a kereskedelem más-más arányban részesednek, amit a vállalkozási kedv is bizonyít. Amíg a termelésben alig van érdeklődés, a feldolgozásban már nagyobb, a forgalmazásban pedig átlagon felüli. Végül még egy óhaj, inkább figyelmeztetés, amiről eddig érzésem szerint kevés szó esett. A mezőgazdasági szövetkezetek transzformációját a mezőgazdasági vagyon transzformációja követi. Ez így helyes, de csak akkor, ha a tulajdonjogilag transzformálódó mezőgazdasági vagyon a továbbiakban is az élelmiszertermelést fogja szolgálni. EGRI FERENC AZONOS TAGBETÉT AZONOS JOGOK T.G. köbölkúti olvasónk a transzformálódott mezőgazdasági szövetkezet és a nyugdíjas tagok kapcsolatáról ír. Szerinte az elmúlt év decemberében megtartott taggyűlésen a nyugdíjasokat jogtalanul mellőzték. Nevüket a jelenléti Iven nem tüntették fel, és szavazócédüiát sem kaptak. Igy sem az új vezetőség megválasztásakor, sem az alapszabályzat elfogadásakor nem „szólhattak" közbe. Amikor a vitában rákérdeztek az eljárás okára, azt a magyarázatot kapták, hogy azok, akik már 5—10 éve nyugdíjasok, nem ismerik a vezetőséget és így szavazni sem tudnának. „Kérem, írják meg, szabályos volte a választás és az alapszabályzat megszavazása?" — kérdezi levélírónk, s elnézését kell kérnünk, hogy a remélt „igen", „nem" felelel helyett kissé hosszabban, közvetve válaszolunk. Egyrészt azért, mert a szabályosság tényének eldöntése a bíróság jogkőre és feladata, ha erre az érintettek közül valaki felkéri. Másrészt azért is közvetett a válasz, mivel a valódi szövetkezetekre vonatkozó jogszabály a nyugdíjas tag és a mezőgazdasági szövetkezet között teljesen új viszonyt teremt, s mindaz, ami eddig szokásban, érvényben volt, elfelejthető. Azt, hogy milyen az új gyakorlat, a Dunaszerdahelyi járás egy, már korábban transzformálódott mezőgazdasági szövetkezetében néztük meg. Ott abból indulnak ki, hogy a valódi szövetkezetben nincs dolgozó tag meg nyugdíjas tag, hanem csak egy van: tag. Olyan személy, aki a Kereskedelmi Törvénykönyvben kötelezővé tett tagsági alapbetétet — az alapszabályzatban meghatározott értéket — beadia a szövetkezet alaptőkéjébe. Függetlenül attól, hogy a tagbetétet fiatal vagy idős, aktív dolgozó vagy nyugdíjas coltolta le, egyaránt a saját pénzét — transzformációs vagyoni betétjét, illetve annak egy részét — tette fel az ügyre (a szövetkezetre), és így a jogaik is azonosak, lévén a veszteségük is (ha lesz) azonos. Például, ha ráfizetéssel zárja a mezőgazdasági szövetkezet az évet, akkor annak valamennyiük tagbetétje látja kárát, függetlenül attól, hogy helyben, vagy a községtől néhány száz kilométerre lakik és dolgozik az érintett tag. Nem a munkaviszony, nem a kor, hanem a tagság ténye a meghatározó. Hiába ifjú az illető, hiába dolgozik a szövetkezeiben, ha nem tag — mert nincs tagbetétje —, akkor szavazati joga sincs. Még abban az esetben sem, ha nemcsak a vezetőséget, hanem valamennyi vezető családfáját ismeri akár az ükszülőkig visszamenően. Egyedüli „hátránya" a nyugdíjas tagnak, hogy a munkavégzés során, mivel nincs munkaviszonyban, nem okozhat kárt, nem lehel főnkre egy gépet, nem égetheti le permetezés során a gabonát, amit a valódi szövetkezetben a kárcsinálónak már a saját zsebéből kell megfizetnie. Még akkor is, ha nem tag, csak munkaviszonyban levő alkalmazott, bérmunkás. Persze, az sem kizárt, hogy levélírónk téved. A transzformálódott mezőgazdasági szövetkezetben csak azért, mert abban (jogelődjében) 30—40 évet ledolgozott a nyugdíjas, szavazati jog nem illeti meg. Még akkor sem, ha földje, egyéb vagyona vagy ledolgozott évei után kapott transzformációs vagyoni betétet és olyan értékben hogy az a tagsági alapbetétre elég volt. A kérdés az, hogy ezt átadta a szövetkezet alaptőkéjébe. Ha nem, vagyis transzformációs vagyoni betétjét csak bérbe adta a szövetkezetnek, illetve átengedte fiának, lányának, hogy kiegészíthessék a saját tagbetétjüket, akkor a volt nyugdíjas tag már nem tag, és szavazati joga sincs. Summa summárum, más és kissé bonyolultabb a szavazati jog kérdése. Alapszabályként abból kellene kialakítani a gyakorlatot, hogy aki a tagsági alapbetétei letette a köz oltárára, az tag, aki nem, az nem tag. A tag — akár ifjú, akár aggastyán — és függetlenül attól, hogy a szövetkezeiben vagy másutt dolgozik, szavazati joggal rendelkezik, mivel ugyanazt a kötelezettséget és rizikót vállalta. —ef—