Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-05 / 2. szám, kedd

1993. JANUÁR 5. iÚJSZÓi HAZAI KÖRKÉP KÖRKÉRDÉSÜHK ÚJ ÁLLAMBAN KEZDTÜK MEG 1993-AT. MILYEN ÉRZÉSSEL LÉPETT ÖN AZ ÚJ ESZTENDŐBE' FERENCZY ANNA színművésznő, Komárom: Tele félelemmel, mert nem tudom, mit hoz a holnap. Úgy érzem, tíz év is kell ahhoz, hogy a helyzet kibontakozzon. Ma minden gondot az egyszerű emberekre hárítanak, semmi sem mozdul, az ígéretek nem valósulnak meg. Nehéz lesz a sorunk, de főleg a gyermekes családokat féltem. Azért reménykedünk is, mert remény nélkül nem lehet élni. HARSÁNYI IMRE, Gúta polgármestere: Feszélyezetien. A jelek ugyanis arra utalnak, hogy a közeljövőben nyomást gyakorolnak ránk. Lélektani befolyásolásra gondolok, mégpedig a kultúra, az oktatásügy, a gazdaság, az ügyvitel, a hivatalos érintkezés terén. Számolok azzal, hogy a Szlovákia önállósulása által kiváltott mámorban túlkapások is lesznek. HORVÁTH GABRIELLA, a Szabad Európa Rádió pozsonyi tudósítója: Az új esztendőbe ugyanazokkal az érzésekkel lépek, amelyek hónapok óta élnek bennem: az aggodalom, a szorongás és tehetetlen harag érzésével. Haragot azért érzek, mert úgy vélem, visszaéltek egy nép álmaival és tapasztalatlanságával. Vladimír Mečiar a minap könnyeket és verítéket ígért a függetlenségre hivatkozva. A választások előtt még egészen másról, jólétről és szociális biztonságról beszélt. Annak ellenére, hogy kilátásaink az önálló Szlovákiában nem a legjobbak, úgy vélem, megfutamodni mégsem szabad. Szlovák barátaimmal, akik Csehországban kívánnak letelepedni, nem tudok egyetérteni. Döntésük nélkülözi a népükkel szembeni felelősségérzetet, ami nélkül a Szlovák Köztársaság erkölcsi bukásra van ítélve. ÖLLÖS ÁRPÁD, Dunaszerdahely polgármestere: Először is aggódom. Tartok a gazdasági élet alakulásától, hiszen városunk meglehetősen nehéz helyzetbe került. Aggodalommal tekintek kisebbségünk helyzetének alakulására, mert ha a nemzetiségi kérdések kiéleződnek, az tükröződni fog a gazdasági életben is, és nem hiszem, hogy ilyen problémákkal Európa számára elfogadható partner lennénk. OBSUTH GYÖRGY, a szepsi körzeti hivatal elöljárója: Ha röviden akarok válaszolni, akkor Szent Norbert szavait idézve mondhatom: Ad omne bonum paratus, vagyis: minden jóra készen. Természetesen az embernek a rosszal, az ármánykodással is meg kell vívnia a harcát. BOTTLIK LÁSZLÓ vfzilabdaedzö, Kassa: A családom egészségére koccintottam éjfélkor, s arra, hogy legalább olyan sikeres legyen pólóban a 93as év mint a mostani volt. Nem titkolom, tartok az új évtől, semmi jóra sincs kilátás. Ha minden poszton szakemberek lesznek, akkor esetleg megoldhatók a problémák. Jelenleg nem ilyenek irányítanak. STEFÁN ANDRÁSNÉ, Királyhelmec: Vegyes érzésekkel kezdem az új évet az új államban, hiszen mint minden ismeretlent, ezt is sok kérdőjel övezi. Könnyebb lesz a megélhetés, vagy nehezebb? Hogyan alakul az életszínvonal az országban és hogyan a Bodrogközben? Munkámra gondolva azt szeretném, ha cégünk továbbra is életképes maradna, ne romoljanak hazai és külföldi kapcsolataink. Jó lenne, ha a tisztességes vállalkozók ma sem könnyű munkáját az új állam nem nehezítené, hanem inkább segítené. JANUÁR MÁSODIK FELÉBEN: INDUL AZ ÚJ SZÓ ANGOL NYELVTANFOLYAMA A múlt év őszén született meg szerkesztőségünkben az elhatározás: angol nyelvtanfolyamot indítunk lapunk hasábjain, elsősorban azokra az olvasóinkra gondolva, akiknek nincs módjuk, sem lehetőségük iskolában vagy más szervezett tanulási formában elsajátítani az angol nyelvet, legalább egy bizonyos szinten, noha kedvük lenne hozzá, ós időt is találnának rá. Volt olyan elképzelésünk, hogy mi magunk állítjuk össze a tantervet és különböző forrásokból merítve: a tananyagot. Már hozzáláttunk az előkészületekhez, amikor a véletlen úgy hozta, hogv Budapesten találkoztunk Szerencsé* Zsolttal, Európa iegnagyobhmacjánnyelviskolájának. a budapesti székhellyel működő London Stúdiónak az alapítójával és igazgatójával. Elsó megbeszélésünk eredménye az volt, hogy szerkesztőségünk a pozsonyi TKD Elektroník céggel közösen vállalja a London Stúdió angoi nyelvű távoktató programját tartalmazó hat tankönyvnek és hat hangkazettának a szlovákiai forgalmazását. (Az egységcsomag ára 1590 korona és a következő címen rendelhető meg- Új Szó szerkesztősége. Pribinova 25, 819 15 Bratislava. Minderről különben részletesebben szóltunk már két korábbi írásunkban.) Második találkozónkon aztán megállapodtunk abban, hogy az Új Szó angol nyelvtanfolyamának anyagát a Stúdió hat tankönyvéből szerkesztjük majd... Eme döntésünkben szerepet játszott az, amiről sokat mond a szóban forgó könyvek címe és alcíme: Angol nyelvű távoktató program, Kezdők számára; másrészt pedig, hogy a szövegek képekhez kötődnek, melyeket a nyomtatott sajtó lehetőségei szerint mi is eredményesen alkalmazhatunk - előreláthatólag hetenként kétszer jelentkező - angol nyelvoktató rovatunkban. Különösen a hangkazettákra gondolva, melyek szerves egységet alkotnak a könyvekkel, természetesen nem nyújthatjuk azt, amit az egész csomag (már annak, aki azt megrendeli), de, hisszük, hogy a London Stúdió szöveges és illusztrációs anyagaiból válogatva elindíthatjuk az angol nyelv iránt érdeklődő olvasóinkat egy olyan úton, melyen nemcsak alapismeretek szerezhetők, hanem amely magasabb szintű angol nyelvtudáshoz is elvezethet. Mindebből következik, hogy aki megvásárolja a London Stúdió hat könyvét és a hozzájuk tartozó kazettákat, az egyelőre sok újat nem talál majd rovatunkban, viszont igen mindazok, akik ugyan a Stúdió egységcsomagjáról anyagi vagy más okok miatt lemondanak, de örömmel tanulnának angolul, a lapunk által felkínált keretek között. Melyekhez egy jobb angol-magyar, magyar-angol szótárt azonban már most mindenképpen ajánlunk, azért is, mert a kiejtési jeleket, azaz a szavak fonetikus átírását nyomdatechnikai okokból, sajnos, kénytelenek leszünk mellőzni. A rádió és a televízió angol nyelvű adásainak hallgatása pedig segíthet egyebek között a magyartól eltérő szó- és mondathangsúly, intonáció elsajátításában. Végezetül hadd idézzük újfent a London Stúdió Leo nevű oroszlánját: ,,ltt nem egy vagy a tömegből, hanem Te vagy egyedül a legfontosabb! Hogy angol nyelvtudásodat biztonsággal felépithesd, csak egyetlen eszköz szükséges, az elhatározásod. Velem, de Magad végzed a munkát, én, de saját Magad leszel a tanárod ". -bo KELET-SZLOVAKIAI GÉPGYÁR TERMELÉSCSÖKKENTÉSSEL KEZDIK AZ ÉVET (Munkatársunktól) - A jelentősebb kassai ipari cégek közül, úgy, tűnik, a Kelet-szlovákiai Gépgyárnak van a legtöbb gondja a piacgazdaságra való áttéréssel, jóllehet a nehézségek oka nem újkeletű, hanem elsősorban a korábbi termelési programban keresendő. Persze ez a magyarázat a cég dolgozóinak még akkor is sovány vigasz, ha a múlt hibáit elismerik, ugyanis nekik a jelenlegi munkájukból kell megélniük, a mostani keresetükből kellene átvészelniük a gyár sok belső nehézséggel járó átalakulását, illetve az ország és Közép-Kelet-Európa gépipari termelésének „vizsgaidőszakát". Az állami vállalatból tavaly májusban részvénytársasággá alakult cég vezérigazgatója néhány nappal ezelőtt a ,,Nagyon nehéz időszak lesz, de..." címet adta a gépgyár lapjában közzétett írásának. Némi bizakodást is mutató helyzetelemzésében kifejtette: mivel a gyáregységek 1993 első negyedére kidolgozott termelési tervei nincsenek kellő mértékben alátámasztva áruértékesítési szerződésekkel, az igazgatói tanács a szakszervezettel folytatott megbeszélés után úgy, döntött, hogy néhány gyáregységben januárban szünetelteti a termelést. Amint tegnap Ladislav Belányi vezérigazgató-helyettestől megtudtuk, az említett intézkedés érvényes, s a tartálykocsikat, valamint a gépollókat, préseket, illetve más szerszámgépeket gyártó üzemekben szünetel a termelés. Az ottani dolgozóknak most az az elsőrendű feladatuk, hogy a felhalmozódott nagy mennyiségű árukészletet eladják, s megpróbáljanak újabb termékértékesítési szerződést kötni a nem éppen virágzó belföldi, valamint a nehezen bevehető külföldi piacokon. Alig termel tehát ezekben a napokban a kassai gépgyár. A kényszerszünetet tartó üzemegységek dolgozói így januárban átlagkeresetüknek csupán 60 százalékát kapják majd, viszont ha az áruértékesítésben sikeresek lesznek, kiürítik a raktárakat, vagy ígéretes üzleti partnereket találnak, akkor ezért tisztességes jutalomra számíthatnak, s tulajdonképpen semmit sem veszítenek. Nos, ha így lenne, a gépgyáriak bizonyára megnyugodnának ... (gazdag) MEG KELL ELŐZNI A NEMZETISÉGI KONFLIKTUSOKAT A SZLOVÁK HELSINKI BIZOTTSÁG NYILATKOZATA A Szlovák Helsinki Bizottság 1992. december 30-ai nyilatkozata sajnálkozással veszi tudomásul, hogy a közös állam az eltérő politikai szándékok folytán széthullott, ugyanakkor viszont a reális tényeket elismerve bizakodó hangnemben szól a jövőről, amikor is ez a bizottság független és önálló alanyként jelenik meg mind a hazai, mind a nemzetközi politikában. A bizottság felelősségét elsősorban abban látja, hogy az emberiesség és a demokrácia alapelveinek megvalósítására ügyeljen; feltérképezze a helsinki folyamat szempontjából a belpolitikai fejlődést, felhívja a figyelmet az emberi jogokat érintő nemzetközi szerződéseket esetlegesen sértő lépésekre, s a humanitás és demokrácia megszilárdítására irányuló kezdeményezéseket támogassa. A bizottság kötelességének tekinti, hogy figyelemmel kísérje a nyitott polgári társadalom formálásával, a demokratikus intézményrendszer működésével és tökéletesítésével, valamint a politikai és állami szerveknek az állampolgári jogokhoz és szabadságokhoz való hozzáállásával kapcsolatos problémákat. A nyilatkozat ezzel összhangban ismét hangsúlyozza annak elkerülhetetlenségét, hogy az alkotmányos rend részeként létrehozzák az ombudsman (az emberi jogok védelmezője) intézményét. Ezzel együtt hívja fel a figyelmet arra is, hogy a szlovák parlamentben ismét fel kéne újítani az emberi jogi bizottság tevékenységét. A nemzetiségi és etnikai konfliktusokra gondolva a nyilatkozat megállapítja: meg kell előzni őket, mégpedig a létező problémáknak a kölcsönös megértés és tolerancia jegyében történő időszerű megoldásával, illettve a militáns irányvonal elutasításával s a szélsőséges csoportok semlegesítésével. A nyilatkozat aláhúzza, hogy a helsinki mozgalomban a legközelebbi partnerüknek továbbra is a Cseh Helsinki Bizottságot tekintik. AHOGY ÉNUTŰÍÍB Mintha csak összebeszéltek volna a demokratikus országok államférfijai és diplomatái A Csehszlovákia kettéválasztásával kapcsolatos kérdésekre rendre ugyanúgy válaszoltak' Kár, hogy megszűnik ez a jónevü áilam, de ha már megszűnik, akkor a válás legyen nyugodt és civilizált.Persze, amikor Szlovákia különválásának kérdése napirendre került, Horvátországban, Szerbiában és Boszniában már javában dörögtek a fegyverek. így ha nem is mondták ki Jugoszlávia nevét, ha nem is említették meg a háborútól érintett balkáni nemzetek kálváriáját, mindenki tudta, hogy aki nyugodt és civilizált válásról beszól, az a jugoszláv „megoldás" elkerülését szorgalmazza. Én azonban úgy látom, hogy nemcsak a fegyverdörgés jelenti a jugoszláv megoldást, a kommunizmus utáni világ kérdéseinek balkáni módon való megválaszolását. Attól a naptól kezdve, hogy Litvániában demokratikus választások eredményeként ismét a kommunisták kerültek hatalomra, Vilniusban is csírázni kezdett a jugoszláv megoldás magva. Abban a percben, amikor Szófiában a parlament leszavazta a demokratákat és az átkeresztelkedett bolsevikok kerültek ismét többségbe, voltaképpen a jugoszláv megoldás lehetősége teremtődött meg. Romániában is demokratikusnak csúfolták a választásokat, és a birtokon belül maradt kommunisták jóvoltából minden maradt a régiben. Végső soron pedig Szerbiában is demokratikusnak volNYUGODTAK SS CIVILIZÁLTAM tak nevezhetők a legutóbbi választások, és ismét a kommunista Milosevics, a jugoszláv megoldás atyja került az államelnöki székbe. Oroszország területének legnagyobb részén nincs fegyverropogás, mégis egyfolytában kísért a jugoszláv megoldás réme. Borisz Jelcint bármelyik percben megbuktathatja a demokratikusnak mondott választások eredményeként létrejött parlament, és a birodalomépítők kerülhetnek ismét hatalomra. Törekvéseik eredményeként olyan viszonyok alakulhatnak ki a világ legnagyobb kiterjedésű országában, amelyekhez képest majd a boszniai harcok legfeljebb jelentéktelen csetepaténak minősülnek. Az egykori kommunista országok közül három állam lépett rá a demokratikusnak mondható fejlődés útjára: Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország. Ma már nem tartozunk közéjük, hiszen különváltunk Csehországtól, amelynek ma a legnagyobb az esélye a demokratikus Európához való felzárkózásra. Szlovákia, igaz, formálisan demokratikus jogállammá kíván fejlődni, ezt még az alkotmánya is leszögezi, az utóbbi hónapok politikai gyakorlata alapján azonban minden okunk megvan arra, hogy megkérdőjelezzük a „demokratikus jogállam" minősítést. Ez a garnitúra, amely az 1992-es júniusi választások eredményeként került hatalomra, úgy rendezkedik be, hogy módszerei csak a kommunista hatalmi gépezet berendezkedési praktikáihoz hasonlíthatók. Ami most az államigazgatási vezető posztok elfoglalása körül történik, az vészesen hasonlít az 1970 utáni tisztogatásokhoz. A legfontosabb tömegtájékoztatási eszközök - a televízió és a rádió - már teljesen az új rezsim kezén van. Ami itt most végbemegy, az talán még a romániai, a bulgáriai, vagy az oroszországi fejleményeknél, rezsim-visszaállítási praktikáknál is veszélyesebb. A Balkánon ugyanis zűrzavar uralkodik, Oroszországban pedig összeomlott a közigazgatás és a gazdaság. Szlovákiában azonban viszonylagos rend van, így módszeresen hajtható végre az 1989 előtti viszonyok visszaállítása. Naponta érkeznek hírek arról, hogy a nagy leváltások eredményeként ugyanazok kerültek vissza vezető munkahelyekre, akiket a kommunizmus (vélt) összeomlásakor a demokratikus erők eltávolítottak. Ilyen viszonyok között a győzelmes mozgalom egyre-másra fogalmazza meg az egység megteremtésére, az „építő ellenzékiség" magatartásformáinak kialakítására irányuló felhívásait. Azt ígéri, hogy nemcsak a kormánypárthoz közelállók kerülhetnek diplomáciai szolgálatba. Cserébe mindössze azt kéri, hogy az egyébként is harmatgyenge ellenzék adja fel ellenzéki magatartását. Felmerül a kérdés, mi az ellenzék teendője ilyen viszonyok között. És mi a független sajtó teendője? Hogyan válaszoljunk azokra a kihívásokra, amelyeknek lényege az állam iránti lojalitás megkövetelése, de az államérdekeket a lojalitásigénylők azonosítják a hatalomra került kormány és a győztes mozgalom érdekeivel. Az a teendő, hogy nevén kell nevezni ezt a jelenséget. Ki kell mondani a parlamentben, le kell írni a még független újságokban, hogy ez a politikai gyakorlat vészesen hasonlít a kommunisták módszereire. Márpedig hasonló módszerek alkalmazásának hasonlóak az eredményei is. A kommunista gyakorlatban mindig ott van a jugoszláv megoldás csírája. TÓTH MIHÁLY