Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-14 / 10. szám, csütörtök

1993. JANUÁR 14. ÚJ SZÓ* GAZDASÁG 6 ELTAKART ÜTŐKÁRTYA Hosszú hónapokig tartott a megszűnt Csehszlovákián végignyúló Tranzit- Gázvezeték szétválasztása, s végső megegyezésre csak a föderáció alkonyán jutott a két köztársaság tárcavezetője. Ľudovít Černák szlovák gazdasági miniszter a magáramaradt szlovák gazdaság egyik lehetséges ütőkártyáját látja a köztársaság tranzitfekvésében. Alighanem ezért hívta meg az esztendő első hetében Pozsonyba a szóban forgó kézismert csőút szlovákiai „szakaszparancsnokait" is. Miután közölte velük legújabb hovatartozásukat, időt kerített arra, hogy a cseh és szlovák gázipari igazgatók jelenlétében szóba elegyedjen az újságírókkal. NYERESÉGNYOMOZÁS. Mi más lehetett volna a vezértéma, mint a vagyon- ós nyereségelosztás. Főleg azután, hogy a sajtóban több milliárd koronáról szóló összegek láttak napvilágot. Nos, a megegyezés szerint a két köztársaság gázipari vállalata létrehoz egy közös, nem nyereséges szervezetet, amely egyetlen partnerként képviseli őket külföld felé. Ugyanakkor azonban a szlovákiai szakaszon szállított földgáz „viteldíját" Szlovákia, a csehországiét Csehország vágja zsebre. Hogy ki milyen teljesítményt produkál, annak megállapítása könnyen elvégezhető, s egyáltalán nem vitatéma. Annál inkább ilyen a köztársaságok közti arányok megítélése, amelynek a nyereség nagyságrendje szempontjából van jelentősége. A Transgas leköszönő szövetségi vezérigazgatója a teljesítmények és a költségek viszonylatában az elmúlt évre a Szlovákia javára történő 65:35-ös elosztási arány valódiságát erősítette meg. Ha tehát abból indulunk ki, hogy a rendszer 16-17 milliárd koronás forgalommal zárt, s ebből leszámítjuk a költségeket és a szövetségi államkasszába átutalt adótételeket, marad 8 milliárd korona nyereség. De a beruházások (ebből 1993 első negyedévében a szlovákiai szakasz felújítására közel 1 milliárd koronát fordítanak) és az egyéb kötelezettségek mindössze 3 milliárd koronás nyereség elosztására adnak lehetőséget. KEDVEZMÉNY NÉLKÜL. Vajon igaz-e, hogy kedvezményes áron jutunk hozzá az egykori Szovjetunióból érkező földgázhoz? Egyáltalán nincs így. A Szlovákia és Csehország területén húzódó vezetékeken az Oroszország és a német cégek tulajdonában található földgáz halad keresztül. A szállításról szóló szerződésbe belefoglalták, hogy a szállíttató köteles nekünk mintegy 5 milliárd köbméter évi mennyiséget felkínálni. Az egészben csak az a különleges, hogy a tranzit illetéket az orosz fél 5 milliárd köbméternyi földgázmennyiséggel törleszti, vagyis a szállításért és az ezzel járó szolgáltatásért nyersanyagot kapunk, miközben az elszámolás világpiaci áron, dollárban történik. Január elsejétől ez is két részre osztott: Szlovákiára- kétharmada, Csehországra a fennmaradó része jut. MAGYARORSZAG FELÉ? Egyes források szerint állítólag Magyarország egy újabb ággal akarna rákapcsolódni a Tranzit Gázvezetékre. Árpád Demko, a Szlovák Gázipari Vállalat vezérigazgatója tud erről a magyar óhajról, ám megítélése szerint csak az elképzeléseknél tart. Erre kínálkozik lehetőség, mindössze az a kérdés, egy újabb szakasz megépítése mennyire lehet anyagilag elviselhető déli szomszédunk számára. Mostani próbálkozásuk ugyanis nem az első. Ezúttal azonban a térség polgármesterei kezdeményezték, s esetleges kivitelezéséért a szlovák vállalat mellett a konkurens magyarországi gázipari cég is biztosan felkínálja ajánlatát. Van azonban egy akadálya az egésznek: az Oroszországgal kötött érvényes szerződések nem teszik lehetővé a mostaninál több földgáz eladását. ÉS NÁLUNK? Megnyugtattak bennünkejt: mind Csehország, mind Szlovákia' földgázellátása biztosított. Csehország csak az egykori Szovjetunió területéről kapja szállítmányait. És a Tranzit Gázvezetéken keresztül. Szlovákia ebből a rendszerből 2 milliárd köbmétert vesz át, a többiből 4-4,5 milliárdot. A jelenlegi szükséglet felét a lábi föld alatti tárolókból hozzuk felszínre, és csak a vágsellyei Duslo naponta 1 millió köbmétert „fal fel". Szerencsére van miből. (j.mészáros) SZLOVÁKIA GAZDASÁGI KÖRKÉPE II AZ IGAZI KIHÍVÁS ÉVE A Fehér Könyv ismertetésének első részében (lapunk keddi számá ban jelent meg) Szlovákia gazdaságával, közlekedésével és a privatizációval foglalkoztunk. A folytatásban tömören közreadjuk: a kormány megbízásából íródott jelentés hogyan látja a gazdasági szerkezetváltás társadalmi kihatásait, az életszínvonal és a munkanélküliség kérdéseit. Mi vagyunk a legolcsóbbak Mint ismeretes, az életszínvonal változásának szempontjából nagyon fontos, mennyire követik a fizetések az áremelkedést. Szlovákiában 1992 első felében 22,6 százalékkal voltak magasabbak a jövedelmek, mint 1991 hasonló időszakában, ám ez csak a reálbérek 8,4 százalékos növekedését jelenti. Az átlagfizetés 4389 korona volt ebben az időszakban, a statisztikailag pontosan felmért szervezetekben (gyakorlatilag az állami szektorban) 4051 koronát tett ki, s ez csupán 5 százalékos tényleges emelkedést jelent. A legjobban a pénzintézetek, biztosítók alkalmazottainak bére nőtt, míg a mezőgazdaságban egyenesen visszaesett, ami az ágazat általános hanyatlásával függ össze. Bár 1992-ben stabilizálódott az életszínvonal, az 1991-es csökkenést nem volt képes kompenzálni, s nem éri el az 1990-es nívót. Rendkívül megnőttek a társadalmi különbségek; a Szlovák Statisztikai Hivatal becslései szerint már két évvel ezelőtt is a családok 15-20 százaléka a létminimum szintjén élt. Másrészt viszont megugrott a jólétben élők (a fejenkénti átlagnál legalább kétszer nagyobb bevételhez jutók) aránya: 2 százalékról 5-re. A Fehér Könyv leszögezi: a jelenlegi átlagbérek 1620-szor alacsonyabbak, mint Nyugat-Európában, többszörösen elmaradtak a távol-keleti (Dél-Korea, Szingapúr stb.) szinttől, sőt, a magyar és lengyel fizetések is egyértelműen magasabbak. A munkanélküliség terhe Az életszínvonalat kedvezőtlen irányban befolyásolja a munkanélküliség növekedése. Szlovákiában ez különösen súlyos méreteket öltött, ráadásul vagy negyven évig hivatalosan nem ismertük e jelenséget, így a munkaügyi hivatalok hálózata sem volt kiépítve. Csehországban 1992 derekán 2,7 százalékos volt a mutató, Szlovákiában pedig 11,3, tehát négyszer nagyobb teherrel kell nálunk szembenézni. S hogy a kép még kedvezőtlenebb legyen, egyre növekszik a huzamosabb ideje (több mint 6 hónapja) állástalanok száma. Szlovákiában rendkívül szembeszökő területi különbségek alakultak ki a munkanélküliség terén; míg 1991 decemberében Pozsonyban volt a legalacsonyabb az állástalanok aránya (6,5 százalék), addig a legmagasabbat Csacán (20,2) jegyezték. összesen 9 járásban lépte túl a munkanélküliség aránya a 15 százalékos küszöböt. Tavaly az év derekára valamelyest rövidebb lett a munkára várók kígyózó sora. A legkedvezőbb helyzetben Lipótszentmiklós (6,3) volt, míg a legrosszabban Tőketerebes (19,6). Továbbra is 9 járás lépte túl a 15 százalékos szintet, közülük nem egy Dél-Szlovákiából (Dunaszerdahely, Galánta, Csaca, Rimaszombat, Rozsnyó, Bártfa, Kassa vidék, Tőketerebes és Nagymihály). A jelentős regionális különbségek a járások eddigi fejlettségi szintjére, általános infrastruktúrájára és a demográfiai folyamatokra vezethetők vissza. A Fehér Könyv szerzői kiemelik, 1992 júniusáig nem sikerült az addigi kormánynak aktív foglalkozatáspolitikát kialakítani. Leváltások futószalagon } Immár fél éve a Mečiar-kormányzat igyekszik orvosolni a gondokat, emelni az életszínvonalat, s csökkenteni a munkanélküliséget. Lássuk, mennyire sikerülnek törekvései! tény, hogy az infláció 1991-hez képest tavaly mérséklődött, az átlagbérek pedig emelkedtek. Október végén a 25 főnél többet foglakoztató iparvállalatoknál 4899 korona, az építőiparban pedig 4949 korona volt az átlagfizetés. A munkanélküliség aránya fokozatosan csökkent, ám ez inkább a már korábban megkezdődött folyamatoknak köszönhető, mint a jelenlegi kormány rátermettségének. Az igazi kihívás idén és jövőre jelentkezik, amikor már nincs kire fogni a hibákat, minden döntés felelőssége egyedül a Mečiar-kormányra hárul. Ez évben a pesszimista előrejelzések 16-17 százalékra, a hivatalos becslések — Oľga Keltošová munka-, szociális- és családügyi miniszterre hivatkozva — 14 százalékosra, azaz 350 ezer főre prognosztizálják a munkanélküliek hadát. Ha hatályba lép a csődtörvény, akkor a több mint 60 milliárd koronás adóssággal küszködő vállalatok egész sorát zárhatják be, tovább növelve az állástalanok seregét. Tavaly még sokat vártak az úgynevezett közmunkaprogramoktól, amelyeknek lényege: ésszerűbb az állami forrásokat különböző közmunkákra fordítani, melyek révén munkahelyek teremtődnek, mint csak segélyként kifizetni. Továbbá nagy reményeket fűztek az aktív foglalkoztatáspolitikához, ez a munkaügyi hivatalok munkájának a támogatásán kívül az egyes régiók anyagi megsegítésével számolt. A pénzügyi és szervezési akadályok azonban nem engedik igazán kibontakozni a szárnyaló elképzeléseket. Úgy tűnik, a munkaügyi minisztériumot jelenleg az állandó tisztogatások, a szakmainak álcázott, ám politikai indíttatású sorozatos leváltások kötik le. Még bő három esztendeje van a jelenlegi kormánynak, hogy bizonyítsa: a jelenlegi túlkapások, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és döntések csupán múló gyermekbetegségek, s fokozatosan az érdemi munkára összpontosítanak. Valami azonban azt súgja, hogy a hozzá nem értés hátrányát nem lehet három év alatt ledolgozni... (sidó) MEDDIG SÍR MÉG A TELEFON? TÁVKÖZLÉSI PERSPEKTÍVÁK A szlovákiai távközlés fejlesztésére kidolgozott tervezet szerint ugyan az elkövetkező néhány évben mintegy 15 milliárd koronát fektetnek be erre a célra az ágazatban, — annak érdekében, hogy a nyugati tőke beáramlásá hoz szükséges infrastruktúrát elfogadható szintre hozzák fel —, a beruházá sok közvetlen hatásait és előnyeit a hazai telefontulajdonosok várhatóan csak az ezredfordulón fogják számottevően érzékelni. A legközelebbi kilátá sok közül csupán csak az a biztos, hogy a telefondíjak rövidesen — a pontos dátum április elseje — emelkedni fognak. Az elavult analóg típusú telefonközpontokat felváltó digitális hálózat ugyanis, amellett hogy rendkívül sok pénzbe kerül, csak azután emeli meg a szolgáltatások színvonalát, miután számottevő fölénybe kerül a hazai hálózati rendszerben. Legalábbis ezt állítják a postától nemrégiben különvált és az új esztendőben immár önállóan működő Szlovák Távközlési Vállalat vezető szakemberei. A kormány által elfogadott fejlesztési tervezet szerint 1995-ig 433 ezer digitális telefonállomást szerelnek majd fel Szlovákiában, miközben a meglevő analóg típusú hálózat kapacitását is további 85 ezer telephellyel bővítik. Amint azt a vállalat vezetése elmondta, kemény versenytárgyalásokon dőlt el, hogy a digitális hálózat kiépítésében 70 százalékban az Alcatel cég, 30 százalékban pedig a Siemens vesz részt. A fejlesztés egyúttal 2200 km hoszszúságú üvegszálas, úgynevezett optikai kábelek lerakásával is számol, amely a banki és egyéb számítógépes információs rendszerek biztonságos összekapcsolásának nélkülözhetetlen kelléke. A fejlesztést megközelítőleg felefele arányban hazai, forrásokból és külföldi hitelekből finanszírozzák. Nyílt titok, hogy a nyugati tőke beáramlásának egyik legkedvezőbb tere, egyúttal alapvető követelménye a megfelelő infrastruktúra. Ezért is számolhat a szlovákiai távközlés mintegy 7,2 milliárd korona értékű külföldi hitellel, amely folyósításának azonban bizonyos feltételei is vannak. Többek között a postai és távközlési szolgáltatások szervezeti különválasztása, a távközlési szolgáltatások rentábilissá, nyereségessé tétele, valamint állami garanciák vállalása szerepel a nemzetközi pénzintézetek, a Világbank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által felállított követelményrendszerben. Ma már nyilvánvaló az is, hogy az 1979-ben végrehajtott legutolsó telefondíj-emelés óta az ágazat rentabilitása a felére csökkent, 1992-ben például alig érte el a 40 százalékot. Nem csoda tehát, hogy a hitelezők biztosítékokat követelnek arra, hogy az új beruházások meg is térülnek. Amint azt Vladimír Ondrovič, a vállalat igazgatója elmondta, a felvázolt fejlesztési lehetőségek, sajnos, a jelenlegi rendkívüli túlterhelt telefonhálózati rendszer használóinak nem nyújtanak azonali gyógyírt a felhalmozódott problémákra. Még a kielégítetlen telefonigénylések egyre növekvő száma sem csökkent, sőt tovább nő, s vélhetően 1997-98 körül lesz a legtöbb igénylés. A prognózisok szerint ekkorra mintegy 180 ezer elintézetlen telefonigénylés tornyosul majd a hivatalban, azonban a távközlési vállalat szakemberei azt ígérték, az ezredfordulóra a számottevően megnövekedett kapacitás révén meg fogják oldani ezt a problémát. Addig azonban továbbra is a sors kegyeiért kell esedeznie annak, aki telefont szeretne kapni, akárcsak azoknak a telefontulajdonosoknak, akik pontosan szeretnék tudni, hogy a megnövekvő telefondíjakat a valóságnak, illetve a hívások számának megfelelően számolják-e fel. A vállalat néhány telefonközpontjában már van ilyen nyilvántartást kimutató berendezés, az egész hálózatban azonban még nem tudják biztosítani ezt a szolgáltatást. A digitalizálás megvalósításával várhatóan ezt is kérhetjük majd, természetesen fizetett szolgáltatásként. Egyébként is a telefondíjak kiszabásának helyességére tett panaszokat januártól már a Távközlési Hivatal intézi, amely egyúttal a sugárzási frekvenciák elosztásában is szerepet kapott. Hogy az egyszerű földi halandók számára a közeljövőben mégiscsak hoz valami újat a beindított fejlesztési program: Pozsonyban rövidesen bevezetik a telefonkártyák használatát, így mintegy 100 nyilvános telefonfülkéből immár nem pénzérmével, hanem mágneskártya segítségével hívhatunk. Ez a megoldás vélhetően lecsökkenti majd a megrongált telefonfülkék számát, s később más szlovákiai városban is bevetésre kerül. -tszlEZ IS LEHETŐSÉG Számos kisvállalkozó — adózási ügyeinek intézésében — sok-sok akadályba ütközik. Nyakán az előző esztendő adóinak törlesztése, s ugyanakkor már az új rendszer tételeivel is naponta szembentalálja magát. És legtöbbször tanácsra, útbaigazításra lenne szüksége. Megfelelő ellenszolgáltatás fejében az adótanácsadók, s nem az adóhivatalok adnak választ a felmerülő kérdésekre. A maga módján a Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége is próbál segíteni. Mint pozsonyi központjukban Miroslav Knitltó'l megtudtuk, a Stavoprojekt épületében (Cukor utca 14, földszint), a szövetség AB Promt nevű cégének irodájában adókérdésekben hétfőtől csütörtökig naponta 13 és 17 óra között nyújtanak a tagoknak ingyenes tájékoztatást. Előfordulhatnak bonyolultabb esetek is, olyanor kereskedelmi jogászhoz vagy adótanácsadóba közvetítik a hozzájuk forduló vállalkozót. (jmk) Tranzitgázvezeték-rendszer a volt Csehszlovákiában