Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-24 / 30. szám
raszra, talán a vadvéért, az egyik málya mögül. Az éz egy pillanatra, igorát hangolna, egy fényes folt, tje téveszt, hisz az >zik ki a zongora- „de jó, ez egy háztetőkön meg 1 ennek így semmi it az elhaladtában szófoszlányoknak, ottmarad ez a szó- jsztja korábbi em- ! inkább rátapad, jahallgatni az ernyőit, vagyis jófor- keverednek ehhez ek“. Palacsintáséin átfutó lányoké, »ablakok a Stöckli hogy érjen oda, la cipősarok alatt. Inak, a gyerek vic- yiken, „homályoI a rrfutatóujj alatt, I monogram: „azt lenül ez az első vele letörlöm tisztán látok i zakó, s az elme- dult persze, dokon, futunk í elől a fák alá. a város: gro- telen nagy fény ti barázdát vizsgál ■ gyerek, a cipője [nyék viszi magágykor, aztán rövipordázzák a fényt, | elcsúszik kissé, ti volt semmi baj. nagukat megteszi- xztre. tég az is hallható, k. Nem szerették n. ni. De nem tudta ndig akadnak rej- [•gyedintelligenciá- |az alattvalóknak k! í fordította: Sz. B. M flához, aki csinos, kék szemű, hollófekete hajú szépség volt, s mérnöki diplomával a belügyminisztérium tapasztalt és jól kereső szakértőjeként dolgozott, a barátnője, osztálytársa és kolléganője, af most már molett és festett szőke hajú Bétka mindig közelebb állt, mint bármely férfi, elválaszthatatlan barátnők voltak, akik egyetlen szemvillanásból, szóból, vagy elhallgatásból megértették egymást. Bétka férjhez ment, majd elvált; Míla ezt kétszer megpróbálta, de a házasság nem volt neki való, az anyaság sem ^érdekelte őt, és válása óta ismét egyedül él prágai, 3. kerületi kényelmes lakásában, Bétkához közel; mindketten szeretnek sokáig aludni, és temérdek időt töltenek el a kádban, szépítkeznek, zenét hallgatnak, pihennek, s nem szenvednek hiányt semmiben sem. Pénteken vagy szombaton „a magányos nőstényfarkasok“, ahogyan Mfla és Bétka nevezik magukat, néha együtt indulnak a városközpontba „palifogásra“; a csinos Mílának mindig akad valakije, akinek magával kell vinnie a nem túlságosan bájos Bétkát is. A két barátnő számára már minden férfi csak nevetséges, de szórakoztatja őket az, amit a hímek bemutatnak nekik, ahogyan felvágnak, tűzbe jönnek, miközben kémek, csábítgatnak és rimánkod- nak - határozottan szórakoztatóbb eljátszogatni velük, mint moziba menni, s főleg így, ha ők ketten vannak, s velük a kis felhevült bu- gyuták. Péntek este abban a cukrászdában rögtön tudták, hogy ez az este igen szórakoztató lesz. Amint a férfi, egészen feltüzelve, bevonult, naftalintól bűzlőn, falusias sötétkék öltönyben, kezében sárgásszürke kubai narancsokkal teli necczacskóval (a prágaiak, legalábbis a belvárosiak, narancssárga, a Földközi-tenger térségéből származó narancsokat vásárolnak, melyek méltók a narancs névre, s melyeket legalább néha lehet kapni Prága központjában), vastag szemüvege mögül éhes tekintete a mellüket pásztázta, miközben bemutatkozott, hogy aszongya: „Engedjék meg, kérem, hogy bemutatkozzam önöknek, Jabulka vagyok, a filozófia doktora, s egyben engedjék meg, hogy meghívjam önöket vacsorára!“ Hát így!- Most már nem találunk asztalt sehol sem - jegyezte meg Bétka. — De odahaza is ehetnénk valamit, doktor úr - mondta Míla, és a tekintetével figyelmeztette Bétkát, hogy a férfi gyűrűsujján keskeny fehér csík van. Hová tüntethette el a jegygyűrűjét? A barátnők taxiba ültek, zsákmányukat Míla nappali szobájába vitték, s tartózkodóan leültek a székek szélére. — Igen szép a lakás - mondta a férfi. — Valóban? - kérdezte Mfla. — Maga is egészen szép — mondta Bétka. — Én már bemutatkoztam önöknek, s most szeretném megtudni... hogyan szólíthatom önöket. — Fontos ez? — kérdezte Mfla. — Talán nem is - mondta Bétka. — De igen... Másrészt, ha össze akarunk barátkozni... — Ön össze akar barátkozni velünk? - kérdezte Mfla. — És miért? - kérdezte Bétka. VLADIMÍR PÁRAL- Mert az olyan szép, ha az emberek együtt... nem igaz? Václav a nevem. De nyugodtan nevezhetnek Vasíknak.- Nem lesz az túl bizalmas? - aggályoskodott Mfla.- Magam is úgy gondoltam, doktor úr. De kérem, ha óhajtja... Nevezzen engem egyszerűen Bétká- nak, Vasík.- Engem pedig Mílának, doktor úr.- Úgy örülök, kedves Bétka asz- szony és kedves Mfla asszony, hogy itt ilyen szépen összebarátkoztunk... - hadarta a férfi lelkendezve, és rendkívül igyekezett, ecsetelte Prága szépségeit, beszélt valamiféle könyvről, mely a szeretetről szól, majd Morvaország s a tavaszi természet szépségeiről stb. A két barátnő hallgatta őt, s a mennyezetre bámult.- Ja igen, ön tulajdonképpen jóllakni jött ide, doktor úr - mondta később Míla. — Vasík, te éhes vagy, mint amolyan igazi férfi, ugye? — mondta Bétka, mire mindketten felálltak, eltűntek a konyhában, és csak jó idő elteltével hozták be a teáskészletet meg egy kistányért, melyen néhány kemény teasütemény volt a legolcsóbb fajtából.- De ezt igazán nem kellett volna, Mfla asszony és Bétka asszony. — Cukrot parancsol, doktor úr?- kezdték gyötörni a férfit szuperangol stílusú beszélgetéssel. - Nekem adjál, Bétka! - Két kockát? - Ó, nem, egy elég, köszönöm. - Én kettőt kérek. - Kis tejet? - Köszönöm, igen. — Köszönöm, én nem kérek. — Míla, lenne szíves adni egy kekszet? — Kérem, szívesen. — Kérhetek még egy kis teát? - Szívesen, kérem. Tenger ihez bánni késsel t 'pen bánni irágokkal t ajdul Ina ■és Isten. gerbe költözött. idő, s én kétszer haltam, I m alá beszökött a tenger, nyitottam. Befogadtam, t félek hajnalban - ■0 G. Nagy László rajza- Ez a tea valóban jó. - Igen, nekem is úgy tűnik. - Egy kis tea mindig jól jön. - Ó, igen; valóban. - És még ma is, amikor lassan nyárba fordul az idő. - Valóban így van. Ma egész nap szép idő volt. - Csak délután felhősödött be kissé. - Igen, ebben az évszakban ez így szokott lenni.- Reméljük, hogy holnap nem fog esni az eső. - Nagyon örülnék, de ilyenkor elég gyakoriak az esőzések.- Igen, igen, valóban, sajnos így szokott lenni...- De kedves hölgyeim, Bétka és Míla — kiáltott fel Václav, aki már megunta ezt csak nem fogunk itt az időjárásról beszélgetni!- Hát miről, doktor úr? - csodálkozott el Mfla.- Te legszívesebben a szerelemről beszélnél, ugye Vasík? - mosolyodon el Bétka.- Őszintén szólva - mondta ki a férfi az igazságot, - ha itt látom magam előtt az önök bájait...- Maga hízelgő! — rótta meg őt Míla.- Vasík - mondta Bétka -, ugye, te nős vagy?- ...É-én, Bétka asszony? Nem, miért?...- De Bétka, kérlek! Láthatod, hogy a doktor úr teljesen zavarban van.- S alig várja, hogy már eljussunk a szerelemig, ugye, Vasík?- Igen. Úgy gondolom, kedves Míla és Bétka asszony, hogy a szerelem ...- Hisz ön a gyengéd szerelemben, doktor úr?- Természetesen, Míla asszony, hiszen éppen a gyengédség...- Akkor egész idő alatt miért bámulja a mellünket, doktor úr?- Mílának szépek vannak, mi? Gyönyörű didik, nézzed, Vasík. - És Bétka pajkosan játszani kezdett barátnője melleivel.- Várj, Bétka. Hiszen a doktor úr a szerelemről akar beszélni nekünk.- I-igen. Szerintem a gyengédséggel kezdődő szerelem, Mfla asszony, az emberi lény legnagyobb erőkifejtése, ez a felsőfokú muzsika, a fekhelyek kavargása, és ismét fuvolaszó, fény és láng, szívdobogás és remegés...- Azt a szívdobogást jól jegyezze meg, doktor úr.- Igen. Tehát az emberek szerelme... persze férfi és nő között, ugyebár... elképzelhetetlen meztelenség nélkül. Gondoljunk csak a milói Vénuszra, a belvederi Apollóra, az ókori Hellada és az antik Róma megannyi gyönyörű szobrára...- Azaz, le kell vetkőznünk, doktor úr.- De neked is Vasík. Mi a fürdőszobában, te pedig itt, a nappaliban. De nehogy a zoknidat magadon hagyd. Kis idő múlva ismét mindnyájan a szobában voltak, Vasík feszes rövid alsónadrágban, Bétka csak pongyolában, Mfla öltözéke pedig csupán egy törülköző volt.- Parancsol még egy csésze teát, doktor úr? - kérdezte Míla, s a törülközőt a szék támlájára tette.- Te most inkább valami erős itallal bátorítanád magadat, ugye Vasík? De mi nem adunk alkoholt a férfiaknak, mert nekik aztán futkosniuk kell, mi pedig türelmetlenek vagyunk.- Hát akkor már feküdjön ide, a heverőre. Vagy minek jött ide tulajdonképpen, ugyebár?- De előbb le az alsónadrággal, Vasík! Vasík szót fogadott, lefeküdt a heverőre, a két barátnő odaült hozzá, tapogatták őt, s egyszer csak észrevette, hogy a lábait odakötözték, a nyakán pedig bőrből készült szoros hurok van. Míla belenyúlt Vasík zakójának belső zsebébe, kihalászta a személyi igazolványát, s beleolvasott: - Szóval önt tényleg Jabulkának hívják, s ön tényleg doktor. Hát kérem. De itt meg! Felesége Bozena, született Látalová, továbbá van két gyermeke. Hát ön becsapott minket, doktor úr, két hiszékeny magányos nőt! Bétka közben szakszerűen átkutatta a férfi zakóját, s a bélészsebből előhalászta a jegygyűrűt. - Vasík, te rászedtél minket, hogy erkölcstelen módon elcsábíts minket!- Csak hát ez olyan csalás, doktor úr, amely büntetést érdemel.- Ezért a disznóságért most megkapod a magadét, Vasík! A két barátnő vigyorogni kezdett, a megkötözött férfi szájába zsebkendőt gyömöszöltek, szíjakat hoztak, s verni kezdték őt.- Ezt a Bozenka elárulásáért adjuk, doktor úr! - Ez meg az ártatlan gyermekeidért van, te gazember. - Egy ideig ezzel szórakoztak, aztán bekapcsolták a tévé- készüléket.- De Vasík egészen szép ember - mondta később Bétka, amikor vége lett a tévéfilmnek.- És eleget kibír - mosolyodott el Míla.- Már megbocsátottunk önnek, doktor úr. Egyébként ön volt az, aki úgy ecsetelte nekünk a szerelmet, mint szívdobogást és remegést.- De most másképpen fogsz remegni, és ez nagyon fog neked tetszeni, Vasík! A mohóbb Bétka ráfeküdt a lekötözött férfira, s hozzálátott ahhoz, hogy meggyőződjék a saját sokoldalú képességeiről. — Nos, Vasík, most már ne ellenkezz... Nos!... No, így... Addig innen úgysem engedünk el, érted!... Nos?... No látod, hogy megy ez... A két barátnő kedvére kiélvezte őt, aztán az ujjára húzta a jegygyűrűjét, kioldották a kötelékeit, s a háromszorosan agyongyötört férfit kidobták a lakásból.- Engedjék meg, kérem, hogy bemutatkozzam önöknek! — tört ki Mílából a kacagás.- És engedjék meg, hogy meghívjam önöket vacsorázni! — röhögött Bétka, s a két barátnő leszedte az asztalról a teáskészletet, a megmaradt kekszeket visszaszórták a papírdobozba a következő látogató részére, a tányérjaikra nagy halom csont nélküli prágai sonkát raktak, felbontottak egy palack édes bort, és vigadtak - geteilte Freude ist doppelte Freude - a sikeres este tiszteletére, s már örültek a következőnek... Sági Tóth Tibor fordítása
