Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-22 / 52. szám

Ágyjelenet. A nézőnek legtöbbször izgalom, a színésznek nem egy esetben félelem. Forgatáson zárt, a vásznon vagy a képernyőn nyílt „tárgyalás“. Világosabban szólva: rendezői óhajra sóhajok, támadások, ütközetek, vesztes és győztes csaták. A katarzist (általában) ketten hozzák. Egy férfi és egy nő. Vagy két férfi és két nő. Erre is van már példa bőven.

Bacsó Péter Ki beszél Itt szerelemről című, 89-ben készült filmjében Bohus Tamást és Citrom Flórát kizárják az egyetemről, mert egy kollégiumi szobában együtt töltötték az éjszakát. A néző - Bacsó jóvoltából - be is leshetett hozzájuk. Látott, amit látott, a jelenet hátteréről azonban semmit sem tudhatott.

Filmről és erotikáról Qálffi Lászlóval

A lányt Tarján Györgyi játszotta: „Bacsó, miután feikért a szerepre, azt üzente, egy fiatal, pályakezdő bika lesz a partnerem. Nagyon kényes dolog az ilyesmi... férjnél voltam, hogy mondjam el otthon? Másfél hónappal a forgatás előtt már valósággal rettegtem. Nem tudtam, kire gondol a rendező, de elhatároztam: én fogok partnert választani magamnak. Gálffival a Kenguruban lettünk népszerűek... ha ezt rögtön a bemutató idején másfél millió fiatal látta, akkor ugyanez a párosítás Bacsónál is szerencsés lehet, gondoltam. Gálffit ráadásul akkori férjem is kedvelte, mi ketten pedig elég jó barátságban voltunk. Elő is adtam gyorsan az ötletem Bacsónak és Szász Péternek, aki a forgatókönyvet írta, és nagy örömömre egyiküknek sem volt ellenvetése. A szerelmi jelenetek persze ettől még rázósak maradtak, de megegyeztem Gálffival, hogy ügyesek leszünk, és mindkét ágyjelenetet úgy játsszuk majd el, hogy elsőre vagy legfeljebb másodszorra sikerüljön. Hogy ne a mi hibánkból kelljen ismételni. A csónakházi szeretkezésnek inkább csak a hangulata kellett, a kollégiumi szobában pedig pizsamafelsö- ben és bugyiban voltam az ágyban, s csak Laci volt mezítelen. Olyasmire, hogy lopva egymás- va néztünk volna, nem is emlékszem. Pedig a csónakházban rajtam sem volt semmi. Ott kucorogtunk huzalok és lámpák közt a lepedő alatt és vártuk, hogy bevilágítsanak.“

Ugyanezekre a jelenetekre Gálffi László így emlékezik:

„Újságcikkeket, leveleket, orvosi tanácsokat olvastattak velünk, hogy megértsük, miért a sok gátlás, zűrzavar a fiatalokban. Azt kellett megmutatnunk: mi az oka annak, hogy nem sikerül, amit mindketten akarnak. Györgyivel mi mindent előre megbeszéltünk, fejtörést csak a rendezőnek és az operatőrnek jelentett a képsor. Csináljuk meg még egyszer? Jó. Megcsináltuk. Engem nem zavar, ha a néző mezítelenül lát, azért lettem színész, hogy megtegyem, amit a szerep kér tőlem. Hogy úgy néztem ki, mint egy filézett nyúl- gerinc? Fütyülök rá. Munka közben nekem a rendezőre és az operatőrre kell figyelnem, nem pedig arra, hogy a néző mit és mennyit lát belőlem. Györgyivel igazán kellemes volt a munka, csak arra kellett vigyáznom, nehogy rosszul feküdjek rá a nyikorgó ágyon. Erős gerincbántal- mai voltak akkoriban, s úgy kellett magamhoz ölelnem, hogy még csak véletlenül se okozzak fájdalmat neki. Különben mindketten szerelmesek voltunk... ó a férjébe, nekem akkor kezdődött egy nagyon szép kapcsolatom. A forgatás szüneteiben, ezt ma is magam előtt látom, egymást váltva ültünk a telefonon. Olyan oldott, felszabadult állapotban voltunk, hogy semmi, még a legintimebb jelenetek sem okoztak gondot a kamera előtt.“- Nézőként általában hogy fogadja az erotikus jeleneteket? Felvillanyozódik, ha ilyet lát, vagy...- ... annyira azért nem vagyok oda értük. Mellesleg nem is azt a jelenetet tartom erotikusnak, amelyben levetkőznek és mindent megmutatnak, hanem azt, amelyben a fantáziám is teret kap. Mert lehet az a két ember akár télikabátban is, de ha úgy néznek egymásra, mint például a Kórház a város szélén középkorú hősei a lakótelepi hóesésben, akkor azt mondom: >gen, az érzékiség csak a tandrámákból maradhat ki. Az életből nem.- Mostanában már Piroska sem a nagymamát, hanem a farkast szereti a filmekben.- Sejtem, hogy miért. A farkas sokkal fiatalabb. Nekem, a fogatlan oroszlánnak mégsem ez kell. Engem már nem az érdekel, hogy két tizenhat éves hogy ugrik egymásnak, hanem az, hogy milyen hullámok csapnak össze a felnőttek lelkében. Az utolsó tangó Párizsban című Se/?o/ucc/-filmet is ezért kedvelem. Ami abban történik, az már nem is erotika, hanem kifejezési forma. Ott minden jelenetnek mögöttes tartalma van.- Zavarba jönne, ha egyszer lelépne a vászonról Maria Schneider, a film női főszereplője?- Nem jönnék zavarba, mert nem ő a kedvencem. Én Kim Basingert szeretem. Butuskának látszik egy kicsit, de akkor is... érett, asszonyi szépségével, érzékiségével nem akármilyen hatással van rám. Ha hívna, még a Marsra is elrepülnék vele.- Film- és színpadi szerepeit tekintve ki volt az első partnere, akivel ágyba kellett bújnia?- Vándor Éva, a Kenguruban.- Menotti vígoperájában, A

telefonban, gondolom, sokkal nehezebb dolga volt. Ott ugyanis úgy történik meg minden, hogy férfi és nő nem is látja egymást.- Nádasdy Kálmán rendezte a darabot még a főiskolán. A zseniális Nádasdy. Fogtam a kezemben a kagylót és mindenki sejtette, hogy a hölgynek nem éppen a fülébe suttogok,

s amit ő tart a kezében, az sem egy sétapálca. Igen, Menottinál a vonalban teljesedik be a szerelem ... ott ágy sincs, ilyen értelemben én a Kenguruban estem át a vízkeresztségen.- Megerőltető volt?- Inkább kínos. Nem tudtam, mit csináljak, merre forduljak, hogy az jól mutasson, elvégre máshogy szeret az ember kamera előtt, és megint máshogy otthon. A kamera előtt szerepet játszik. Ott a rendező, az operatőr, most itt fogd meg, most ott csókold... a jelenet is akkor sikerül igazán, ha a két színésznek az égvilágon semmi köze sincs egymáshoz. Akkor jobbak, bátrabbak. Ha összetartoznak, gátlásosak.- Nem is érzi, hogy közben süt a partner bőre?- Nem, mert nem arra figyelek. Nekem úgy kell szerelmeskednem vele, hogy közben halljam a rendezőt és az operatőrt.- Vannak nehéz és még nehezebb ágyjelenetek?- Biztosan. Bergmannál például arról is szólhat a jelenet, hogy a nő már gyűlöli a férjét, mégis odaadja magát neki. Ezt nem könnyű érzékeltetni. Vagy amikor a férfi mást szeret, s közben a feleségét ölelgeti. Itt a szerepen belül is szerepet kell játszani. A néző persze résen van, ilyenkor figyel a legjobban. Figyeli az arcom, átestem, hogy mennyit lát belőle, tudni akarja, hogy én, Gálffi László vajon hogyan csinálom? Ezekben a percekben már eszébe sem jut, hogy az ott nem én vagyok, sőt azt hiszi, a legintimebb rezzenéseimet árusítom ki. A IV. Henrikben volt egy nagy jelenet, amikor rám ült a hölgy az ágyban. Visszajelzésekből tudom: nagyon sokan kikapcsolták ezután

a tévét. Persze nem felháborodásból, hanem mert példát vettek rólunk. Úgy képzelték, ott és akkor minden élesben ment. Pedig nem. Még a nadrág is rajtam volt, csak nem lehetett látni, az izzadságcseppeket pedig permetezővel vitték fel az arcomra.- Ki volt a partnere? Nem

emlékszem.- Egy statisztanő. Egy extra statisztanő, aki csak a főszereplőkkel vállal szeretkezési jelenetet. Előbb persze tőlem is megkérdezték, elfogadom-e őt, vagy másvalakit akarok.- Ilyenkor kikérik a színész véleményét? Ha azt mondja, nem tetszik, a telt idomú szőke helyett karcsú barnát hoznak neki?- Attól függ, kivel dolgozik az ember, de a legtöbbször igen. Amikor Fábri Zoltánnal a Rekviemre készültünk, Netti szerepére több színésznőt is behívtak próbafelvételre. Én ruhában játszottam, a lányok kivétel nélkül mezítelenül, mert azt a jelenetet csináltuk, amelyben a nő el akarja csábítani a fiút. Fábri a felvételek után az én véleményemre is kíváncsi volt, s mivel mindketten Frajt Editet találtuk a legjobbnak, övé lett a szerep. De voltam már mellválogatáson is, ahová csak azért hívott el a rendező, hogy a kedvemben járjon és olyan partnert adjon mellém, aki az én ízlésemnek is megfelel.- Előnytelen oldala bizonyára nemcsak a nőnek, a férfinak is van.- Van. Én akkor mutatok a legjobban, ha csak a fejem búbja látszik ki a gödörből. Régen a hosszú végtagjaim mutattak csak jól... mármint a kezem

és a lábam. A Jób könyvében, a Pesti Színházban most ennyi sem fog látszani belőlem. Ott valóban csak a fejemet fogja látni a néző.- Peter Shaffer Equusában mindent láthattak. A második felvonásban teljesen mezítelenül játszott. Mint Bacsó filmjében, a csónakházi jelenetben, amikor fél pillanattal a csúcs eiótt belenyilallt a fájás a fo- gába.- Ott segített az operatőr, Andor Tamás. Mindig csak hátulról fényképezett. Az Equustoan csak a rendező tudta, hogy Kútvölgyi és én le fogunk vetkőzni. Amikor először álltunk meztelenül a próbán, mindenki döbbenten nézett, hogy mi ezt meg mertük csinálni. Igen, kamera előtt és színpadon nem vagyok szégyellős, a strandon viszont még fürdőruhában se lássanak. Az más. Ott magánember vagyok. Sok függ persze a kollégáktól . is. Az Equusban soha, egyetlenegyszer sem éreztem, hogy megbámultak volna a színpadon. Két évvel a bemutató után jegyezte meg Tanai Bella, hogy jé, még meg se néztünk igazából, de akkor sem nyúlt nagyító után senki. A nézőtérről persze minden este távcsövek villogtak.- A Wagnerben II. Lajos bajor királyként kagylókádban fürdőzik.- Semmi különös... mintha csak Szent Imre mosakodott volna.- S amikor a Redl ezredesben Brandauer ágyában kellett ébrednie?- Szerep. El kellett játszanom, hogy szeretem őt. Eljátszottam.- Születhet szerelem az ilyen jelenetekben?-Van rá példa, igen. Együtt forgattak és egymásba szerettek.- Megtörtént?- Velem? Nem emlékszem.- Akkor segítek. Esztergályos

Károly tévéfilmjében, a Veszedelemben.-Tényleg. Ott valóban elsodort a szerep. Akkor úgy éreztem, valami megmozdult legbe- lül, aztán az élet mégis mást akart.-A szerelmi jelenetre is fel lehet készülni?- Fel. Meg kell mosakodni előtte.- Mikor érez nagyobb izgalmat, amikor elkezdi, vagy amikor befejezi a jelenetet?- Elkezdeni mindig izgalmasabb. Színészi feladatnak az az igazi. Csinálni már nem annyira érdekes. Az életben is az egymásra találás pillanata a legszebb. Nem is szeretem azt a percet, amikor ki kell mászni az ágyból... ott nincs mit eljátszani. A folytatás, a másnap reggeli találkozás, a megváltozott tekintetek... ezek az érdekes pontok a karakter fejlődésében. A szerelmet és a halált remekül el lehet játszani, a születéshez már öregek vagyunk.- Ha most partnert választhatna egy szerelmi jelenethez, ki lenne az?- Említettem már. Kim Basinger. De lehet, hogy a gyönyörtől begörcsölnék mellette.- S ha ő görcsölne be?- Ha én ezt el tudnám érni, akkor ez azt jelentené: nagyon nagy színész vagyok.

Szabó G. László

(Inkev Alice felvétele)

„Mindketten szerelmesek voltunk..."