Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-22 / 52. szám

Ágyjelenet. A nézőnek legtöbbször izgalom, a színésznek nem egy esetben félelem. Forgatáson zárt, a vásznon vagy a képernyőn nyílt „tárgyalás“. Világosabban szólva: rendezői óhajra sóhajok, támadások, ütközetek, vesztes és győztes csaták. A katarzist (általában) ketten hozzák. Egy férfi és egy nő. Vagy két férfi és két nő. Erre is van már példa bőven. Bacsó Péter Ki beszél Itt szerelemről című, 89-ben készült filmjében Bohus Tamást és Citrom Flórát kizárják az egyetemről, mert egy kollégiumi szobában együtt töltötték az éjszakát. A néző - Bacsó jóvoltából - be is leshetett hozzájuk. Látott, amit látott, a jelenet hátteréről azonban semmit sem tudhatott. Filmről és erotikáról Qálffi Lászlóval A lányt Tarján Györgyi ját­szotta: „Bacsó, miután feikért a szerepre, azt üzente, egy fia­tal, pályakezdő bika lesz a part­nerem. Nagyon kényes dolog az ilyesmi... férjnél voltam, hogy mondjam el otthon? Másfél hó­nappal a forgatás előtt már való­sággal rettegtem. Nem tudtam, kire gondol a rendező, de elha­tároztam: én fogok partnert vá­lasztani magamnak. Gálffival a Kenguruban lettünk népszerű­ek... ha ezt rögtön a bemutató idején másfél millió fiatal látta, akkor ugyanez a párosítás Ba­csónál is szerencsés lehet, gon­doltam. Gálffit ráadásul akkori férjem is kedvelte, mi ketten pe­dig elég jó barátságban voltunk. Elő is adtam gyorsan az ötletem Bacsónak és Szász Péternek, aki a forgatókönyvet írta, és nagy örömömre egyiküknek sem volt ellenvetése. A szerelmi jelenetek persze ettől még rázó­sak maradtak, de megegyeztem Gálffival, hogy ügyesek leszünk, és mindkét ágyjelenetet úgy játsszuk majd el, hogy elsőre vagy legfeljebb másodszorra si­kerüljön. Hogy ne a mi hibánkból kelljen ismételni. A csónakházi szeretkezésnek inkább csak a hangulata kellett, a kollégiumi szobában pedig pizsamafelsö- ben és bugyiban voltam az ágy­ban, s csak Laci volt mezítelen. Olyasmire, hogy lopva egymás- va néztünk volna, nem is emlék­szem. Pedig a csónakházban rajtam sem volt semmi. Ott ku­corogtunk huzalok és lámpák közt a lepedő alatt és vártuk, hogy bevilágítsanak.“ Ugyanezekre a jelenetekre Gálffi László így emlékezik: „Újságcikkeket, leveleket, or­vosi tanácsokat olvastattak ve­lünk, hogy megértsük, miért a sok gátlás, zűrzavar a fiatalok­ban. Azt kellett megmutatnunk: mi az oka annak, hogy nem sikerül, amit mindketten akar­nak. Györgyivel mi mindent elő­re megbeszéltünk, fejtörést csak a rendezőnek és az operatőrnek jelentett a képsor. Csináljuk meg még egyszer? Jó. Megcsináltuk. Engem nem zavar, ha a néző mezítelenül lát, azért lettem szí­nész, hogy megtegyem, amit a szerep kér tőlem. Hogy úgy néztem ki, mint egy filézett nyúl- gerinc? Fütyülök rá. Munka köz­ben nekem a rendezőre és az operatőrre kell figyelnem, nem pedig arra, hogy a néző mit és mennyit lát belőlem. Györgyivel igazán kellemes volt a munka, csak arra kellett vigyáznom, ne­hogy rosszul feküdjek rá a nyi­korgó ágyon. Erős gerincbántal- mai voltak akkoriban, s úgy kel­lett magamhoz ölelnem, hogy még csak véletlenül se okozzak fájdalmat neki. Különben mind­ketten szerelmesek voltunk... ó a férjébe, nekem akkor kezdő­dött egy nagyon szép kapcsola­tom. A forgatás szüneteiben, ezt ma is magam előtt látom, egy­mást váltva ültünk a telefonon. Olyan oldott, felszabadult álla­potban voltunk, hogy semmi, még a legintimebb jelenetek sem okoztak gondot a kamera előtt.“- Nézőként általában hogy fogadja az erotikus jeleneteket? Felvillanyozódik, ha ilyet lát, vagy...- ... annyira azért nem va­gyok oda értük. Mellesleg nem is azt a jelenetet tartom erotikus­nak, amelyben levetkőznek és mindent megmutatnak, hanem azt, amelyben a fantáziám is teret kap. Mert lehet az a két ember akár télikabátban is, de ha úgy néznek egymásra, mint például a Kórház a város szélén középkorú hősei a lakótelepi hó­esésben, akkor azt mondom: >gen, az érzékiség csak a tan­drámákból maradhat ki. Az élet­ből nem.- Mostanában már Piroska sem a nagymamát, hanem a far­kast szereti a filmekben.- Sejtem, hogy miért. A far­kas sokkal fiatalabb. Nekem, a fogatlan oroszlánnak mégsem ez kell. Engem már nem az érdekel, hogy két tizenhat éves hogy ugrik egymásnak, hanem az, hogy milyen hullámok csap­nak össze a felnőttek lelkében. Az utolsó tangó Párizsban című Se/?o/ucc/-filmet is ezért kedve­lem. Ami abban történik, az már nem is erotika, hanem kifejezési forma. Ott minden jelenetnek mögöttes tartalma van.- Zavarba jönne, ha egyszer lelépne a vászonról Maria Schneider, a film női főszerep­lője?- Nem jönnék zavarba, mert nem ő a kedvencem. Én Kim Basingert szeretem. Butuská­nak látszik egy kicsit, de akkor is... érett, asszonyi szépségé­vel, érzékiségével nem akármi­lyen hatással van rám. Ha hív­na, még a Marsra is elrepülnék vele.- Film- és színpadi szerepeit tekintve ki volt az első partnere, akivel ágyba kellett bújnia?- Vándor Éva, a Kenguruban.- Menotti vígoperájában, A telefonban, gondolom, sokkal nehezebb dolga volt. Ott ugyan­is úgy történik meg minden, hogy férfi és nő nem is látja egymást.- Nádasdy Kálmán rendezte a darabot még a főiskolán. A zseniális Nádasdy. Fogtam a kezemben a kagylót és min­denki sejtette, hogy a hölgynek nem éppen a fülébe suttogok, s amit ő tart a kezében, az sem egy sétapálca. Igen, Menottinál a vonalban teljesedik be a sze­relem ... ott ágy sincs, ilyen érte­lemben én a Kenguruban estem át a vízkeresztségen.- Megerőltető volt?- Inkább kínos. Nem tudtam, mit csináljak, merre forduljak, hogy az jól mutasson, elvégre máshogy szeret az ember ka­mera előtt, és megint máshogy otthon. A kamera előtt szerepet játszik. Ott a rendező, az opera­tőr, most itt fogd meg, most ott csókold... a jelenet is akkor si­kerül igazán, ha a két színész­nek az égvilágon semmi köze sincs egymáshoz. Akkor jobbak, bátrabbak. Ha összetartoznak, gátlásosak.- Nem is érzi, hogy közben süt a partner bőre?- Nem, mert nem arra figye­lek. Nekem úgy kell szerelmes­kednem vele, hogy közben hall­jam a rendezőt és az operatőrt.- Vannak nehéz és még ne­hezebb ágyjelenetek?- Biztosan. Bergmannál pél­dául arról is szólhat a jelenet, hogy a nő már gyűlöli a férjét, mégis odaadja magát neki. Ezt nem könnyű érzékeltetni. Vagy amikor a férfi mást szeret, s köz­ben a feleségét ölelgeti. Itt a szerepen belül is szerepet kell játszani. A néző persze résen van, ilyenkor figyel a legjobban. Figyeli az arcom, átestem, hogy mennyit lát belőle, tudni akarja, hogy én, Gálffi László vajon ho­gyan csinálom? Ezekben a per­cekben már eszébe sem jut, hogy az ott nem én vagyok, sőt azt hiszi, a legintimebb rezzené­seimet árusítom ki. A IV. Henrik­ben volt egy nagy jelenet, ami­kor rám ült a hölgy az ágyban. Visszajelzésekből tudom: na­gyon sokan kikapcsolták ezután a tévét. Persze nem felháboro­dásból, hanem mert példát vet­tek rólunk. Úgy képzelték, ott és akkor minden élesben ment. Pe­dig nem. Még a nadrág is rajtam volt, csak nem lehetett látni, az izzadságcseppeket pedig per­metezővel vitték fel az arcomra.- Ki volt a partnere? Nem emlékszem.- Egy statisztanő. Egy extra statisztanő, aki csak a főszerep­lőkkel vállal szeretkezési jelene­tet. Előbb persze tőlem is meg­kérdezték, elfogadom-e őt, vagy másvalakit akarok.- Ilyenkor kikérik a színész véleményét? Ha azt mondja, nem tetszik, a telt idomú szőke helyett karcsú barnát hoznak neki?- Attól függ, kivel dolgozik az ember, de a legtöbbször igen. Amikor Fábri Zoltánnal a Rekvi­emre készültünk, Netti szerepé­re több színésznőt is behívtak próbafelvételre. Én ruhában ját­szottam, a lányok kivétel nélkül mezítelenül, mert azt a jelenetet csináltuk, amelyben a nő el akar­ja csábítani a fiút. Fábri a felvé­telek után az én véleményemre is kíváncsi volt, s mivel mindket­ten Frajt Editet találtuk a leg­jobbnak, övé lett a szerep. De voltam már mellválogatáson is, ahová csak azért hívott el a ren­dező, hogy a kedvemben járjon és olyan partnert adjon mellém, aki az én ízlésemnek is meg­felel.- Előnytelen oldala bizonyára nemcsak a nőnek, a férfinak is van.- Van. Én akkor mutatok a legjobban, ha csak a fejem búbja látszik ki a gödörből. Ré­gen a hosszú végtagjaim mutat­tak csak jól... mármint a kezem és a lábam. A Jób könyvében, a Pesti Színházban most ennyi sem fog látszani belőlem. Ott valóban csak a fejemet fogja látni a néző.- Peter Shaffer Equusában mindent láthattak. A második felvonásban teljesen mezítele­nül játszott. Mint Bacsó filmjé­ben, a csónakházi jelenetben, amikor fél pillanattal a csúcs eiótt belenyilallt a fájás a fo- gába.- Ott segített az operatőr, An­dor Tamás. Mindig csak hátulról fényképezett. Az Equustoan csak a rendező tudta, hogy Kút­völgyi és én le fogunk vetkőzni. Amikor először álltunk meztele­nül a próbán, mindenki döbben­ten nézett, hogy mi ezt meg mertük csinálni. Igen, kamera előtt és színpadon nem vagyok szégyellős, a strandon viszont még fürdőruhában se lássanak. Az más. Ott magánember va­gyok. Sok függ persze a kollé­gáktól . is. Az Equusban soha, egyetlenegyszer sem éreztem, hogy megbámultak volna a szín­padon. Két évvel a bemutató után jegyezte meg Tanai Bella, hogy jé, még meg se néztünk igazából, de akkor sem nyúlt nagyító után senki. A nézőtérről persze minden este távcsövek villogtak.- A Wagnerben II. Lajos bajor királyként kagylókádban für­dőzik.- Semmi különös... mintha csak Szent Imre mosakodott volna.- S amikor a Redl ezredes­ben Brandauer ágyában kellett ébrednie?- Szerep. El kellett játsza­nom, hogy szeretem őt. Elját­szottam.- Születhet szerelem az ilyen jelenetekben?-Van rá példa, igen. Együtt forgattak és egymásba sze­rettek.- Megtörtént?- Velem? Nem emlékszem.- Akkor segítek. Esztergályos Károly tévéfilmjében, a Vesze­delemben.-Tényleg. Ott valóban elso­dort a szerep. Akkor úgy érez­tem, valami megmozdult legbe- lül, aztán az élet mégis mást akart.-A szerelmi jelenetre is fel lehet készülni?- Fel. Meg kell mosakodni előtte.- Mikor érez nagyobb izgal­mat, amikor elkezdi, vagy ami­kor befejezi a jelenetet?- Elkezdeni mindig izgalma­sabb. Színészi feladatnak az az igazi. Csinálni már nem annyira érdekes. Az életben is az egy­másra találás pillanata a leg­szebb. Nem is szeretem azt a percet, amikor ki kell mászni az ágyból... ott nincs mit elját­szani. A folytatás, a másnap reggeli találkozás, a megválto­zott tekintetek... ezek az érde­kes pontok a karakter fejlődésé­ben. A szerelmet és a halált remekül el lehet játszani, a szü­letéshez már öregek vagyunk.- Ha most partnert választ­hatna egy szerelmi jelenethez, ki lenne az?- Említettem már. Kim Basin­ger. De lehet, hogy a gyönyörtől begörcsölnék mellette.- S ha ő görcsölne be?- Ha én ezt el tudnám érni, akkor ez azt jelentené: nagyon nagy színész vagyok. Szabó G. László (Inkev Alice felvétele) „Mindketten szerelmesek voltunk..."

Next

/
Thumbnails
Contents