Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-22 / 52. szám
B Vasárnap sm mmmcz n égert történt, amit JV most elmesélek. Hideg, zord tél köszöntött a világra. Puha hótakaró borította a házakat, és fehéren szikrázott a téli napsütésben. A fák, mint mogorva, hatalmas óriások álldogáltak, megvastagodott ágaik a földig hajoltak. Folyók hátán vastag jégtorlaszok csúcsosodtak, s a tavak jégtakarója tükörfényesen csillogott. Éjszakánként fagyos szél fújt és reggelre kristályos jégcsapok nőttek az ereszekre. Közeledett karácsony: PAULINA ÉVA Szerkeszti: Tallósi Béla hez. Elmondták rendre, mi történt. Az öreg türelmesen végighallgatta elbeszélésüket, és így szólt:- Van a város végén egy ház, ott lakik a tanító. Az ő gyerekeit küldjétek el a tündérhez. úgy is történt. A tanító gyermekei, egy kislány és egy kisfiú elindultak a hegyekbe. Bizony hosszú volt az út, hideg szél fújt, fázott a kezük meg a lábuk, de csak mentek a nagy hóban, rendületlenül.- Jó napot! - köszöntötték illendően barlangjában a tündért.- Jól válaszoltatok - szólt a tündér. — Teljesítem a kérést, de feleljetek még valamire. Mit akartok tenni a ti fenyőfátok alá?- Én egy gyapjúkendőt édesanyámnak - felelte a kislány.- Én pedig meleg sálat édesapámnak - felelte a fiú.- És rajzolunk mellé kis kivágható télapót is... - toldotta meg a lány.-Holnap lemennek a favágók a hegyekből a fenyőfákkal - szólt a Fenyőtündér.- Ti pedig menjetek haza és mondjátok el mindenkinek: a Karácsony azért van, hogy örömet szerezzünk egymásnak. A fenyőfa pedig azért, hogy aki ránéz, érezze, hogy szeretik... A fiúcska és a kislány viszöregek, gyerekek, szülők nagy izgalommal készülődtek az ünnepekre. A felnőttek a favágókat várták a hegyekből, akik ilyenkor soksok fenyőfát hoztak a városba. Most azonban a hegyi favágók nem jöttek le a fenyőfákkal az emberekhez. Szomorúak voltak a gyerekek, töprengtek a szülők, mit tegyenek. A végén úgy határoztak, megkérdezik a város öregjét. Felkerekedtek, elmentek hozzá. Az Öreg hosszan simogatta ősz szakállá t, majd így szólt:- Keressétek fel a Fenyőtündért, egyedül ő tud segíteni. Talán megharagudott valamiért, azért nem engedte le a favágókat a hegyekből. Gyerekeket küldjétek hozzá, azok könnyebben kiengesztelik. Másnap útnak indult a két virgonc, örökké veszekedő fiútestvér. Estére elérkeztek a tündér barlangjához. A Fenyőtündér mosolyogva fogadta őket; ruhája kékesfehéren szikrázott; könnyű, fehér palástja, mint kristályos csipketakaró borult a vállára.- Mi járatban vagytok, gyerekek? - kérdezte.- Karácsonyfát szeretnénk! - kezdte a nagyobbik fiú.- Jól van - szólta tündér-, és hányat akartok?- Egyet - felelték -, egyet az asztalunkra.-A Fenyőtündér arca elkomolyodott:-És mit akartok a fa alá tenni karácsony este?- Nekem egy hintaló kell és egy játékkatona! — kiáltotta a nagyobbik, de a másik fiú a szavába vágott:-Hogyisne! A hintaló az enyém!- Az enyém lesz! - kiabálta a nagyobbik, mire a kisebbik toporzékoini kezdett:- Nem igaz! Az enyém!- Menjetek! - szólt a Fenyőtündér -, ilyen gyerekek nem kapnak fenyőfát. A két önző fiú veszeked- ve-huzakodva tért vissza a városba. Másnap a felnőttek megint elmentek az öreg- Mi járatban vagytok, gyerekek? — mosolygott a tündér.- Nagy kéréssel jöttünk hozzád, Fenyőtündér - kezdte a kislány. - A város kérésével. Engedd le a favágókat a hegyekből, hadd hozzanak fenyőfát...- Mennyi karácsonyfa kellene nektek? — kérdezte a tündér.- Sok - felelte a kisfiú -, az egész városnak! GYÖRGY Karácsonyfa De szép is a karácsonyfa, csupa illat, csupa pompa: csillogó angyalhajak, díszek, színes fonalak. Hamvas ágán színes gyöngyök, arany rózsák, ezüst gömbök, szaloncukor, mogyoró, körös-körül vattahó. A fa csúcsán csillag lángol, felvidulunk sugarától. Most valami fölsziszeg, s hull a szikrapermeteg, csillagszóró sziporkázik, az egész fa kivirágzik. Látod, milyen csodaszép? Szerteszórja örömét. Táncos szikrafergeteg köszönti az ünnepet. Messze, messze, még az Ópe- renciás-tengeren is túl, szép Csodaországban kis hercegnő született. Bölcsője köré gyűltek a tündérek meg a tündérkirálynő. Nézték a kislány álmodó arcocskáját, majd a királynő fölemelte kezét, s így szólt:- Ajándékozzátok meg ezt a gyereket azzal, amit legértékesebbnek gondoltok! Az első tündér az alvó fölé hajolt, s ezt suttogta:- Én varázserőmből olyan szépséggel ajándékozlak meg, hogy aki rád néz, úgy véli, tavaszi virágot lát.-Én - mondta a másik- olyan szemmel ajándékozlak meg, mely áttetsző és mély, mint a tenger kékje.- Én olyan sudár alakot adok neked, mint amilyen a fiatal pálma törzse - ígérte a harmadik.- Tőlem - szólt a negyedik- földbe rejtett aranykincseimet kapod. A tündérkirálynő elgondolkozott.- Az emberek s virágok szépsége elhervad - mondta halkan.- A szem bűbája kihuny az ifjúsággal, de fiatalon is gyakran borítja homályba könny. A szélvihar derékba töri a pálmát, a kor szele meghajlítja a karcsú alakot. Az emberek meggyűlölik, aki aranyát nem osztja szét köztük, aki meg szétosztja, maga marad szegény. Semmi maradandót nem adtatok ennek a gyermeknek.- De hát mi maradandó az emberben, s mivel ajándékozod meg őt te, tündérkirálynő? - kérdezték a többiek.- Én jóságot ajándékozok neki - válaszolta mosolyogva a tündérkirálynő. - A nap pompás és fényes, de csupán világító szikla volna, ha nem melegítené a földet. A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad... Jóság nélkül olyan a szépség, mint illat nélkül a virág. Jóság nélkül a gazdagság csupán az önzés gyámola. Jóság nélkül még a szerelem is csak tűz, mely pusztít és éget. Tudjátok meg, hogy a ti ajándékaitok múlan- dók, de a jóság maradandó: olyan, akár a forrás, melyből minél többet merítesz, annál bőségesebben buzog. A jóság - az egyetlen kiapadhatatlan kincs. S itt ráhajolt az alvó gyermekre, szívét gyengéden megérintette, s ezt suttogta:- Úgy jó! Sebők Éva átdolgozása ' ■ ■ -- — - - ■ -- Gondolkodom, tehát... TÉLI VERSEK szatértek ugyanazon a nehéz úton, de visszafelé nem is érezték nehéznek. Oly köny- nyedén haladtak, mintha szárnyakon szállnának... Másnap lejöttek a favágók a hegyekből. Este pedig minden házban ott csillogott, ragyogott a szépségesen feldíszített karácsonyfa. A legszebb, a legdúsabb fenyőfa a tanítóék házában volt. Azt a Fenyőtündér maga hozta el. 16 7 1 r 17 122 23 A vízszintes 1 -es és 10-es sorokban, valamint a függőleges 12- es számú oszlopban egy-egy, a télről szóló vers címe olvasható ki. Vízszintes: 1. Gyurkovícs Tibor verse. 8. Vigyáz. 9. Vág. 10. Gazdag Erzsi verse. 12. Kas betűi keverve. 13. Kötősző. 14. Ugyanaz röviden. 15. Mondat része. 17. Tórium vegy- jele. 18. Tibor. 19. Huzatban van! 20. Lel. 22. Folyadék. 24. Kenőanyag. 25. Bő. Függőleges: 1. Lányom férje. 2. Női név. 3. Női név. 4. Szent röviden. 5. Mosat egynemű betűi. 6. Mindent helyettesít. 7. Égtáj. 11. Gyümölcsöt tartósít. 12. Weöres Sándor verse. 15. Arcunk része-e? 16. Fordítva: állóvíz. 19. Vissza: település. 21. Névutó. 22. V. A. V. 23. Szófaj. 25. Kettős betű. 26. Egyen! Készítette: Kovács Sándor 1 2 3 4 a ■ m ,0 11 12 ■ 14 _ ■ ’5 13 _ ■ 20 21 J 24 u + 26 25 EGYFORMÁK A képen látható karácsonyfadíszek közül Peti egyformákat szeretne választani a felső ágakra. Segíts neki egyformákat találni! Készítette: M. Motycík MEGFEJTÉS A december 11-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Michelangelo. Nyertesek: Simon Erzsébet, Fülek; Pécsi Tibor, Vágfüzes; Kardos Kati, Szentes; Borbély Borisz, Felsőszeli; Bózsing Csaba, Vízkelet. 1992. XII 22. Reich Károly rajza
