Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-18 / 51. szám
I nes, a skinheadek üdvöskéje meglóbálta a Molotov- koktélos üveget, de nem azt kiáltotta: „mindenki egészségére!“, hanem azt, hogy: „Heil Hitler!“, és bevágta a menekültláger ablakába. Aki eddig nem tudta, hogy ez az „italféle“ mire szolgál, az most megtanulhatta. Jó dobás volt, a gyújtóbomba felrobbant, és lángba borította a vietnamiak földszinti helyiségét. Helyszín: Rostock 1992 nyarán. A „bőrfejűek“ üdvrivalgásba törtek ki, végtére is nem minden rohamosztagban akad ilyen- a skinhead-frizurások -, Ines első fiúbarátai. Egyikük például így foglalja össze „hitvallását“:- Alig van ma valamire való politikus. Régebben olyanok csinálták a történelmet, mint Hitler, Mussolini, Sztálin, Göbbels, Himmler, Ceausescu, Mao. Ma senki sem meri ezt, mindenki be van tojva, és csak a következő választásokra gondol. Egy másik iskolatárs:-Lényeg az, hogy Németországban az idegen bevándorlónak jól menjen a sora. Olvastam, hogy az adófizetőnek minden egyes menekült 15 000 így lesz bőrfej egy csinos leányzóból Polgári Ferenc^drezdai riportja A német javítók őrzése laza, a szökés gyerekjáték, és ezzel hosszú időre eldől Ines sorsa. Egy ideig az ugyancsak feketében járó anarchistákkal tart, akik szeretik dühíteni a tehetős honpolgárt. A tizedik autólopásnál pontosan célzó 16 éves neonáci csitri Drezda városából. Ines egyből híres lett, hogy ne használjuk túl korán a „hírhedt“ minősítést. A helyi televízióban kinagyított képben mutatták be, és a Super lllu című képesmagazin kétoldalas riportot közölt róla, igaz, nem a legkedvezőbb hangnemben. A lap riportere felveti a magas kormányköröket mindinkább aggasztó kérdést: lány és kiskorú létére hogyan lesz valaki a jobboldali radikalizmus elkötelezettje az NSZK jóléti államában? A HANGADÓK KÖZÖTT Való igaz, hogy Ines, - aki pár éve még babával játszott -, nem a legjobb családi körülmények között nevelkedett, de sok ezer a hozzá hasonló, mégsem lesz belőlük gyújtogató. Az édesanyja alkoholista, az apa sosem bukkan elő. Állami nevelőintézetbe kerül, aztán 8 évesen egy magányos asszony örökbefogadja. Frau Gisela, aki ma 54 éves -, így emlékezik róla: - Jó gyerek volt, szívesen segített a konyhában, kertben. Akkor még állt a fal. Leomlása után minden megváltozik, az iskola sem az többé, ami volt. Nyíltabb, de nyugtalanabb is egyben. A gyerekeknek szabad a politikai véleménynyilvánítás, és élnek is vele. A hangadók a bőrfejűek márkájába kerül évente. Ennyi nyugdíjat még egy főiskolai tanár sem kap. Az embernek lesül a bőr a képéről. PARTNERE EGY „KRíPTÁS“ Inesnek gyengéje a magabiztos hanghordozás, szinte észrevétlenül azonosul velük. Minden szempontból, természetesen, így lesz a 19 éves lipcsei Ingolfnak a társa, aki „kriptás“, és a nevelőanyai otthon helyett inkább a sírboltok között él. Kiskorú, a dolog nem maradhat ennyiben, talpig fekete fogadott leányát Gisela mama sürgősen /nes és „Guru“-ja, a többszörösen büntetett Detlef, az újnácik vezérvisszahelyezteti az intézetbe. alakja A nagy ellentmondás: elégedetlen ifjúság a jóléti államban, bizonytalan jövővel Ines egy felvonuláson elkapja a rendőrség. 14 évesen visszakerül a gyűlölt internátusba. A Grimm melletti „Új élet“ nevű javító, neve ellenére sem nyeri el a tetszését, és már a második napon árkon-bokron túlvan. Új élethez új lehetőségek kellenének, de a szász tartományban tizennégy százalékos a munkanélküliség. Milliók élnek segélyből. A külföldinek (már megint!) jobban megy a sora. Lengyelek, csehek 3 hónapig munkát vállalhatnak az NSZK- ban, persze félpénzért, de még így is megéri. A német munkaadónak méginkább, bolond lenne hazai melóst felvenni, nem is teszi: menjenek a munkaközvetítőbe stemplizni! Ines nemcsak szakképzetlen, de ráadásul megbízhatatlan is, esélye az elhelyezkedésre a munkaerőpiacon: a nullával egyenlő. Nem is kísérletezik vele. AZ ÚJ BARÁT; SVEN Valakihez, valamihez tartozni kell: Ines új barátságot köt. Most ez egyszer, úgy érzi, megtalálja az „igazit“, Sven a neve és kerek 20 éves. Az ismerkedés színhelye Rostock, ahol a bőrfejűek beírják a nevüket - szó szerint véve: lángoló betűkkel - a történelembe. Sven újnáci, biztos a fellépése, mindenre van elmélete, és senki sem tud nála jobban verekedni a baseballütővel. Ez a háromnapos csata az elnéző lakosság cinkosságával egyben Ines tűzkeresztsége is. A rendőrség, tűzoltóság valahogyan mindig késve érkezik. Le is ég a postaépület, aminek Ines láthatóan örül: „ilyen tűzijátékot már régen láttam!” Kevésbé kellemes élmény, hogy letartóztatása után - jogállam ide, jogállam oda -, hét órán át megbilincselve tartják fogva a rendőrségen. Mégis büszke rá: „Végre elismerték, hogy felnőtt vagyok!“ Ám a törvény szerint nem az, és feltételesen szabadlábra kerül, nem lehet rábizonyítani a gyújtogatást. Új otthona a wur- zeni nevelőintézet lesz, ahol az őrzés... a többit ugye ki lehet találni. DETLEF TRIKÓJA Ines új kapcsolata a 33 éves Detlef, aki már „valaki“ a drezdai újnácik között. Múltja is van méghozzá „vastagon“: rablás, okirathamisítás, testi sértés. Trikóján ez a felirat olvasható: önkéntes SS. Elképzelése a jövőről? Vállat von: talán nekifog a tanulásnak, szakmának, esetleg beáll állatorvoshoz segítőnek, ápolónak. Szereti az állatokat. Egyelőre még biztos szállása sincs, Detlef szüleinél alszik, amikor megengedik, és összes motyója: egy nejlonszatyor hálóinggel. Mi lesz ennek a vége Ines? Élettársa megvakarja borotvált fejét, begombolja dzsekijét:-Jössz, vagy maradsz? És Ines vele megy. * * O—arajevóban folytatódik a kíméletlen pergőtűz. A halál és a rombolás mindennapos eseménnyé vált a 380 ezer lakos számára. Egy olyan város csapdájában szoronganak, amely összeomlik körülöttük. Az ottani állapotok azonban most még nem a legszörnyűbbek - naponta tíz ember hal meg, a sebesültek száma sokkal több. Ezek a számadatok százszor rosszabbak lehetnek, mihelyt beköszönt a tél. Iszonyú veszély fenyegeti Szarajevót: az éhínség. Augusztus végéig a segélyszállító repülőgépekkel 240 tonna élelmiszer jutott a városba, erre mindennap szüksége van az életben maradáshoz. Amikor azonban szeptember 3-án megszüntették a légi szállítást, szárazföldi úton naponta már 40 tonna jutott a városba. A lakosok életben maradásához szükséges minimális mennyiség: napi 140 tonna. A raktárak üresek és a családok készletei fogytán vannak. A volt Jugoszláviában másutt Ehhalál fenyegeti a szarajevói gyerekeket Gyors segítség nélkül a bosnyák főváros nem élheti túl a telet is hasonló a helyzet. Boszniá' bán még az év vége előtt becslés szerint kétmillió embernek lesz szüksége fűtőanyag- és élelmiszer-segítségre. Naponta több mint 1000 tonna élelmiszer kell. Ha a gyermekeket (Szarajevóban 60 ezer tíz évesnél fiatalabb gyermek van) nem részesítik előnyben az élelmiszer elosztásánál, akkor sokukat még november vége előtt éhhalál fenyegeti. A felnőttek egy hónappal később követnék őket. Az öregek (a város lakói közül 35 ezren hetven évesnél idősebbek) vannak a legveszélyeztetettebb helyzetben. A vitaminhiány fogékonnyá teszi majd az embereket a betegségekre és a fertőzésekre. A szétrombolt lakások, a hideg fűtőtestek, a túl kevés ivóvíz és az áramkimaradás fokozza Felvételünkön a tízéves Adam Mernie, aki Szarajevóban sérült meg súlyosan a járvány veszélyét a már amúgy is legyengült lakosság körében. Ha a jelenlegi ellátási helyzet nem változik, akkor kritikus szakasz kezdődik Szarajevó lakosai számára. Más városok ostroma során - például Leningrádban a második világháborúban - azt tapasztalták, hogy a halálozási ráta decemberben ugrásszerűen megnő. A háborús halottak száma a jelenlegi tízről ezerre vagy még többre emelkedhet naponta. Meg lehet akadályozni a katasztrófát? Igen, de csak akkor, ha azonnal és energikusan cselekednek. Ha a napok most gyorsan rövidülnek is, és a repülőteret köd miatt ideiglenesen le kell zárni, a repülőgépek szállítókapacitásának elég nagynak kell lennie, hogy ne csak a naponta szükséges 240 tonna eljuttatását biztosítsák, hanem ezenkívül még készleteket is halmozhassanak fel. A Plocéból Mosztaron keresztül Szarajevóba vezető utat is meg kell nyitni. Van reménysugár: a hatékony és gyors segítséghez szükséges apparátus rendelkezésre áll. Működik a koordinált ENSZ- akció. Az ENSZ-csapatok, a me^ nekültügyi * főbiztos hivatala, a WHO és az UNICEF szorosan együttműködik. A volt Jugoszláviában levő valamennyi ENSZ-szervezet nemrég megvizsgálta, miben van elsősorban hiány. Összesen 435 milliárd dollárnyi szükségletet számítottak ki; ebből csupán az egészségügy számára 40 millió dollárra van szükség. Európa legnagyobb katasztrófája a második világháború óta Szarajevót fenyegeti. Még elhárítható - feltéve, ha a legmagasabb politikai szinten most azonnal eldöntik, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete rendelkezésére bocsátja az égetően szükséges légi és/vagy szárazföldi szállítási kapacitást. Ha meg akarunk akadályozni egy második Szomáliát, akkor az ilyen döntés nem várhat. (Die Zeit) 1992. XII. 18 Q Vasárnap
