Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-11 / 50. szám

A sokéves megfigyelések szerint a napi középhömérsékletek alakulása a következő: az átlagos napi középhömérséklet 1,4, a legmelegebb 7,9, a leghidegebb mínusz 15,4 Celsius-fok. A héten két nevezetes napot is számon tartunk - december 6-át, Miklós - és december 8-át, a Szeplőtelen Fogantatás napját. Szent Miklós püspök emléknapjához paraszti és polgári ajándékozási hagyomány fűződik. A gyümölcsösben ilyenkor komolyabb munkánk általában nem akad, ennek ellenére járjuk be a területet. Ne röstelljünk egy-egy gyümölcsmúmia, hernyófészek miatt ollót, létrát fogni. Lazítsuk meg a már szükségtelen kötéseket. Ellenőrizzük a kerítést, javítsuk ki, ha kell, hogy a nyulak bejutását megakadályozzuk. Lássunk hozzá a fatörzsek bemeszeléséhez. A kajszifákkal kezdjük a sort, ezek ugyanis érzékenyebbek a nappali felmelegedésre, éjszakai fagyokra, mint más gyümölcsfajok. A meszelés értelméről, hasznáról már többször írtunk, most csak azt említjük meg, hogy a mész fényvissza­verő hatására a törzs nem melegszik fel, ezért kisebb a valószínű­sége a nedvkeringés megindulásának, s így az éjszakai fagyok nem károsítják a fákat. Ha már túl vagyunk az első fagyokon, akkor szedjük meg a tavaszi oltóvesszöket. A csonthéjasokét még most szedjük meg, az almatermésűekkel azonban még várhatunk. A vesszőket a korona felső részéből, a keleti vagy déli oldalról szedjük, olyan - 6-7 mm átmérőjű - vesszőket válasszunk, amelyeken hajtásrügyek találha­tók. (Ezek mindig karcsúbbak, mint a virágrügyek.) Jó, ha a vesszőket a tárolás előtt Kuprikol 50 WP vagy ronilan 50 WP oldatában megfür­detjük. Ügyeljünk rá, hogy a borospincében, gyümölcs- vagy zöldségtáro­lóban véletlenül se hagyjunk vegyszert, mert ezek szagát boraink, terményeink átveszik. A borospincében a különféle penészgombák elpusztítása érde­kében végezzünk kénezést. Ezt megelőzően zárjuk el a helyiség nyílásait, majd légköbméterre számítva égessünk el 0,5-1,0 gramm­nyi ként. Utána tartsuk a pincét 25 óráig lezárva, majd alaposan szellőztessük ki. Ha szükséges, ezt a műveletet havonta végezzük el. Nem árt megjegyezni, hogy műanyag tárolóedényt sohasem szabad kénezni, ezek ugyanis könnyen átveszik a kén szagát, s persze, egyéb szagokat is. Műanyag kannákban ezért mindig csak ugyanazt a folyadékot - pl. bort, szeszt stb - tartsuk. Folytatódik a fejessaláta palántáinak nevelése. Nappal 10-14, éjszaka 6-10 Celsius-fokot biztosítsunk számukra. Időszerű a hónapos retek talajának előkészítése. Dolgozzunk be sekélyen az ágyások talajába négyzetméterenként 10-15 kg érett marhatrágyát vagy komposztot, 6 gramm kénsavas kálit, 15 g pétisót, 10 g szuperfoszfátot. Fejessaláta és karalábé közteseként vethetünk (1,5-2 cm mélyre) tavaszi - májusi - csomózásra szánt sárgarépát. Csírázása 4-5 Cel- sius-fokon megindul. Később - a fényszegény téli időszakban- 10-15 C-fokot igényel. Ne feledjük el a sárgarépa nevelésére használt fóliasátrat rendszeresen szellőztetni, s így a túlmelegedést megakadályozni. Ha ezt nem tesszük, a répa lombja erős fejlődésnek indul, de gyökere satnya marad. Szép, formás gyökeret csak akkor kapunk, ha a répát homok-, homokos vályog vagy vályogos homokta­lajban termesztjük. A répamag viszonylag lassan - 12-14 nap után- csírázik ki. Jó tudni, hogy a foszfor- és a káliumtartalmú műtrágyák a magvak csírázását lassítják, ezért a talaj előkészítésekor a répa ágyásaiba négyzetméterenként legfeljebb csak 1-2 dkg ilyen műtrá­gyát dolgozzunk be. Kelés után a sárgarépát télen elég 3-4 hetente megöntözni. Ritkítani 3-4 cm-es tötávolságra kell. - r ­Az ananász gyökereztetésének titka Sokaknak okozott már bosszúságot, hogy az ana­nász gyümölcséből kivágott levélrozetta nem gyökeresedik meg az igényei leggondosabb kielégítése ellenére sem. A rozettát nem függőlege­sen kell a földbe ültetni, ha­nem vízszintesen. Tulajdon­képpen nem is kell elültetni, hanem egészen egyszerűen a földre fektetni. Ha függőle­gesen ültetjük el, semmikép­pen sem hajt ki, még akkor sem, ha a levélrozetta sértet­len és egészséges. Ellenben, ha vízszintesen a földre fektet­jük, még úgy is kihajt, ha a ro- zetta sérült, ha a közepe ki van metszve. A földre fektetett ro- zetta levelei közül törnek elő és fejlődnek ki a rügyek. Ne törődjünk azzal, hogy mi lesz az alulra került levelekkel. Nem kell a földbe ásni őket, mert úgyis egyhamar elszá­radnak, a felsők viszont tovább élnek. A magyarázat nagyon egyszerű. Természe­tes körülmények között, ha a vihar, a szél a gyümölcsről letöri a levél rozettát, az mindig vízszintesen kerül a földre» A levelek közül egyszerre több rügy is előtör, ez a fajfentartás szempontjából kedvezőbb. A rozetta nem gyökeresedik meg, gyökeret csak az utód­növények fejlesztenek. Az utódnövények mindaddig a rozettában felhalmozódott tápanyagot használják, amíg meg nem gyökeresednek. Közben a rozetta fokozatosan zsugorodik, elszárad, ezután az utódnövényeket külön kell ültetni, jó mélyre. Meglehetősen lassú, hosz- szan tartó folyamat a gyöke- reztetés, akár egy-két évig is eltarthat, ráadásul, nem szép látvány. A földet állandóan nedvesen kell tartani. Hogy a levelek nedvesek-e vagy szárazak, közömbös. A fényvi­szonyokra a növény nagyon érzékeny. A téli fényszegény időszak nagyon megviseli, sőt a fiatal, gyenge ananászsarjak gyakran el is fordulnak. K. Sz. GABONAMAGVAK TÁPÉRTÉKE A kukorica a legnagyobb mennyi­ségben rendelkezésre álló abrakta­karmány. Tápanyagait, különösen szénhidrát- és zsírtartalmát minden állatfaj kiválóan hasznosítja, a leg­nagyobb energetikai tápértékkel rendelkező gabonamag. Egyoldalú takarmány, energiában nagyon gaz­dag, fehérjében viszont szegény, el­sősorban a hízóállatok takarmányo­zására alkalmas. A sárga kukorica karotinhatású, sárga festékanyagot is tartalmaz, ezzel az állatok A-vi- tamin szükségletének egy részét is fedezi, ezenkívül igen tetszetősen színezi a tojássárgáját és a broiler- csirke bőrét. Kiválóan alkalmas a sertés hizla­lására, de mivel a zsírt lágyítja, a szalonna minőségét rontja, így a 60 kg fölötti sertések takarmánya­dagjában korlátozzuk etetését. A broilercsirke takarmánykeveré­kében 40-60 százalékban is szere­pelhet. Tojótyúkok szemes vagy őrölt formában is fogyasztják, de nagy adagban való etetése nem cél­szerű, mert az állatok elhíznak és a tojástermelés csökken. A fiatal nyúl a keményítőben gaz­dag kukoricát nehezen emészti, ezért adagjában 10-20 százaléknál ne legyen több. A tenyészanya ta­karmányába sem célszerű 20-30 százaléknál több kukoricát adagolni, mert könnyen elhíznak és ivari éle­tük, szaporodásuk romlik. A darált kukorica 4—5 nap után megkesere­dik, avasodik, ilyenkor az állatok már nem szívesen fogyasztják. A kukori­ca felhasználását sajnos az utóbbi időben erősen befolyásolja az egészségi állapota. A penészes ku­korica etetése igen káros hatású lehet, különösen a tenyészállatoknál és a fiatal növendékállatoknál. Veté­lést, illetve elhullást okozhat. Kistermelők Lapja Buzogányvirág a lakásban A szobanövé­nyek közül a leg­több ún. levéldísz­növény. Ezeknek, ha van is virágjuk, az jelentéktelen, s hamar elnyílik. Előfordul, hogy csak évek eltelté­vel virágoznak. Az ilyenek fő dísze tehát a különféle alakú, színárnya­latú levél. Árnyékolt nö­vényablakokban, központi fűtésű la­kóhelyiségben vagy télikertekben jól díszük a Dief- fenbachia picta (buzogányvirág). Déli ablakok közelségét kedveli, de konyhában a függöny mögött vagy a napfényes folyosókon is jól érzi magát. Ha a fényt egy-oldalról kapja, valamennyi levele arra fordul. Trágyás, morzsalékos földkeve­rékben, nitrogénben gazdag talajban színezete erősebben kirajzolódik. Az optimális talajkeveréke: lombföld, tő­zeg, melegágyi- és marhatrágya­föld. A kertek félárnyékában elhelye­zett példányok színe halványabb. Vaskos, ízelt szárán a szárölelő levélnyélen gyakran 50 cm-nél is hosszabb, széles levelek nőnek; vi­lágoszöld alapszínű leveleit hara­goszöld foltok díszítik. Hajtásdugvá­nyozással, törzsfeldarabolással sza­porítjuk. Fejdugványai üvegben is meggyökeresednek, kétízes törzs­dugványai ugyancsak, ha azokat nyirkos homokba fektetjük. Huzattól, téli megfázástól alsó le­velei lehullanak. Ha szára nagyon lekopaszodik, akkor azt tavasszal felére, egyharmadára vágjuk vissza, hogy nyáron új hajtásai fejlődjenek. A vágási felületet ne feledjük el fa­szénporral beszórni. Meleg napokon leveleit permetez­zük állott vízzel. Mivel sok vizet páro­logtat, főleg a meleg évszakokban bőven kell öntözni. Télen az öntö­zést mérsékeljük. Ismert még á Dieffenbachla bau- sei is, melynek leveleit egészen vilá­gos, szinte fehér foltok díszítik. Sö­tétzöld levelű, fehér főerű, szépen díszlő növény a Dieffenbachia leo- poldii. Juhász B. Árpád (a szerző rajza) (Ne feledkezzünk meg róla, hogy a Dieffenbachia fajok mér­gező anyagokat termelnek, ügyel­jünk rá ezért, hogy a lakásban tartott madarak, kisemlősök ne csipegethessék, rághassák meg. Toxinjai az emberre is veszélye­sek. Mérgezés azonban csak ak­kor fenyeget, ha a szájüregbe (kisgyerekek!, emésztőrendszer­be kerülnek. - a szerk.) Magyarországon a cseresznyeválasztékot nyolc, ún. fő árufajta és öt választékbövítő fajta adja; ez utóbbiak aránya a szaporításban nem számottevő. Próbatermesztésre, illetve nyilvántartott kísérletre (az üzemi fajtapróba céljaira) öt külföldi fajta és két magyarországi hibrid szaporítható. Közéjük tartozik a csehországi Techlovicében nemesí­tett Kordia (korábban Techlivicka), és a Germersdorfi óriás szabad beporzású magonca, az 1958-ban nemesített új magyar fajta, a Mar­git. k. sz. 1992. XII. 11

Next

/
Thumbnails
Contents