Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-04 / 49. szám

Ami várható, az bekövetke­zik. Murphy törvénye a szín­házban is érvényes. Tolcsvay László. Müller Pé­ter és Müller Péter Sziámi Má­ria evangéliumának címszere­pe nem kerülhette el Hűvös­völgyi Ildikót. Arcát s lényét tekintve ideális Mária, a földi jó és a mennyei szépség esz­ményi megtestesítője. Tisztán csengő, érzelemdús lírai hangja hittel és szeretettel teli asszonyi létekből árad. Mária szerepét elsőként mégsem ő kapta a Madách Színházban. Hónapokkal a bemutató után kérték csak fel: álljon be az előadásba - „tartalékosnak“. Időközben Kaposvárra szerző­dött ifjú pályatársnöjét ugyan­is egyre nehezebb egyeztetni: ha két Máriája van a színház­nak, gyakrabban lehet műso­ron a darab. Szakmai alázat szakmai hiúságot győzött le, s ami várható volt, az bekövet­kezett: igazi gazdájára Hűvös­völgyi Ildikóban talált a szerep. Zongoraszak a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis­kolában. majd zenés feladatok sora a színművészeti főiskola prózai szakán. Móricz Zsig- mond és Tamási Áron ábrán­dos lányalakjai Veszprémban. Édes Irma ugyanott, lluska Ka­posváron. Mária főhadnagy az Operetten, • Tolvajmacska a Madáchban. Közben Mozar­tot. Schubertét és Kálmán Im­rét énekel. Nadrágszerepben remekel a Tatárjárásban, Pö- sze egérként Csukás István mesejátékában. 1992. novem­ber 9-én és 10-én Pozsonyban, az Új Színpadon vendégszere­pei. Szlovák nyelvű előadás­ban magyar Mária. Partnereit, a kart és a műszaki gárdát már a próbán elkápráztatja, a kö­zönség állva tapsol neki. „Két nyelv, két nemzetiség egy színpadon... ez nekem is tet­szett. szép volt. Féltem, persze hogy izgultam. Mária szerepe otthon sem hétköznapi feladat számomra. Ha nem élném át újra és újra. biztosan köny- nyebb lenne, de nem tudom fél szívvel énekelni. A Macs­kákban sem fáradok el ennyi­re. pedig az fizikailag sokkal megerőltetőbb. Hogy tapsot kaptam a próbán? Talán a megszállottságomat értékel­ték a szlovák kollégák, azt, hogy amikor dolgozom, nem érdekel más. csak a munka. Az elterelő hadmozdulatokra ott­hon sem figyelek. Jég? Ha volt is gyorsan megtört. Azzal, hogy a kis Jézushoz szlovákul szóltam, mindenkit meglep­tem. Tudtam, hogy így lesz. Készültem. Ezt a gesztust, úgy érzem, meg kellett tennem. Édesanyám somorjai születé­sű, innen került Orszentmik- lósra. a szlovák szavak pontos elsajátításában ö segített. Egyébként tanítónő. A Mia- tyánkot a Madách Színpadán inkább csak magamban mor­molom, itt Jozef Bednárik, a darab rendezője arra kért: mondjam csak hangosan. Ez valóban megható volt. Jézus szlovákul, én magyarul. Nem kell itt ellentéteket szítani, él­hetnénk mi enélkül is. Szépen, sokkal szebben."- Vendégszerepelhetne akár egy Mozart-operában is ezek után. Pél­dául a Varázsfuvolában.- Papagéna. Szép feladat, igen. Már énekeltem. Csakhogy ott be­szélni is kell, tehát lenne mit tanul­nom. Arthur Honegger Johanna a máglyán című oratóriumába ugrot­tam be nemrég, de otthon. Paul Sacher, a világhírű svájci karmester jött el dirigálni és kiderült, hogy a fel­kért színésznő nem ismeri a kottát, és nem is tudja elénekelni a szere­pet. Két napom volt a tanulásra, és már ott is álltam Paul Sacher előtt. Rámnézett, végigmért, láttam rajta, hogy nem nagyon bízik bennem, de ahogy elkezdtük a munkát, könnybe lábadt a szeme. Egészen addig ha­za akart menni, morgott, hogy dilet­tánsokkal nem tud mit kezdeni, az­tán ahogy észrevette, hogy ismerem a kottát, zongorázni is tudok és ér­tem a darabot, egészen megválto­zott. Másnap már arról szólt a sajtó, hogy megmentettem a Magyar Rá­diót. Vannak tehát dolgok, amelyek nem kerülik el az embert. Szerintem az is megvan írva valahol, hogy átjöttem Máriát énekelni... minden­ben van valami törvényszerűség.- Abban is, hogy az utóbbi évek­ben inkább csak zenés szerepeket játszik?- Abban is. Én meg nem is bán­kódom emiatt. Amikor felvételiztem a főiskolára, musical szak is nyílt, de eszembe sem jutott, hogy oda men­jek, mert én prózai színésznő akar­tam lenni. Nagyon hosszú időbe telt, amíg rájöttem, hogy az embernek azt kell csinálnia, ami igazán a lé­nye, s amit igazán a legjobban tud. Belőlem árad a zene, ismerem a stí­lusokat, énekeltem operát, rockope­rát, modern dalokat, musicaleket... ezt nem sokan tudják. Amíg fiatal az ember és bírja a táncot, addig azért is köteles minden áldozatot meghoz­ni. Később aztán lehetek majd kiváló prózai színésznő és remélem, le­szek is. Nem kevés igazság van abban, amit a nagy énekesnők, Christa Ludwig és Elisabeth Schwarzkopf állítanak: a sok beszéd árt az énekhangnak. Pár évvel ez­előtt, amikor a Bernarda Álba házát játszottuk és Angustiasként valami nagyon rondát akartam kihozni ma­gamból, mély, kaparós hangon, el­csúfított arccal idegbeteg nő voltam a színpadon, de ezt a torkom is megérezte.- Arcát és alkatát tekintve Bemar- da Álba legfiatalabb lányát, Adelát is eljátszhatná még.- De olyan jó volt csúnyának lenni!- Szépnek lenni rossz?- Nem erről van szó. A szépség adomány, és én azzal nem tudok mit kezdeni. Legfeljebb dühöngök néha, mert egy szép emberről nem mindig hiszik el, hogy igazi érzelmei vannak és ugyanúgy szenved, mint a másik. A főiskolán is volt egy időszak, ami­kor az előnyös külső hátránynak számított.- Az ön osztálytársnői, Dancshá- zi Hajnal, Egri Kati, Takács Kati vonzó és érdekes típusok voltak.- Igen, valóban.- Hogy érezte magát köztűk?- Mint egy kislány. Egy későn érő kislány. Én játszottam mindig a leg- fiatalabbat.- A zöld diót. Palotai Boris Őze Katiját.- Mert épp olyan voltam, mint ő. Naiv, őszinte, mindenre rácsodálko­zó. Sokszor nem is értettem, mit akarnak tőlem. Az életről is olyan keveset tudtam! Iskolapadból iskola­padba kerültem és csak később, amikor önálló lettem, akkor kezdtem el megtanulni mindent. A Doktor Herz-cél is így vagyok. Kétszáztíz- szer játszottuk már a darabot, de még mindig találok valami újat a szerepben.- Tehát a bemutató napján...- Akkor azt hittem, mindent tudok már a figuráról, de ahogy változom és gyűrűznek körülöttem az esemé­nyek, egyszer csak másképpen jön­nek a mondatok. Ezeket a dolgokat azonban nem kell sürgetni. A színé­szi eszköztár mindenkinél máskor érik be. Hiába vagyok én években annyi, amennyi, a külsőm még most sem azt mutatja, amit a belsőm. Mária szerepére is az elején fiatal­nak, filigránnak találtak. Fájt, persze, hogy bántott, hogy csak később áll­tam be a darabba, de nem hagytam győzni a büszkeségem. Én ezt a szerepet el akartam játszani, és azzal, hogy most már az enyém is, úgy érzem, rengeteget nyertem.- S akkor mit érzett, amikor a Ka­baré Sally Bowlesét Básti Júlira és Fúr Anikóra bízták a Madáchban?- Az nem az én szerepem.- Egy kicsit sem?- Egyáltalán. Ehhez sötétebb és dögösebb hang kell, mint az enyém.- Nem tudna sötétebb és dögö­sebb hangot produkálni?- Nem akarok. Az én hangommal fölösleges erre törekedni. Hogy is mondjam? Nem árt, ha tudjuk, mennyit érünk, de a képességeink­nek jobb, ha magunk szabunk ha­tárt. Azon belül kell gazdálkodni, ami van. A skála így is széles lehet. Nagyon érdekes dolog ez. Amíg fia­tal az ember, azt hiszi, mindent el tud játszani, aztán amikor már éret­tebb, rájön, hogy tévedett. Nem kell minden szerepre igent mondani, rossz darabokban vagy nem nekem való feladatokban görcsösen villog­ni. Nekem sokkal fontosabb, hogy olyan dolgokban vegyek részt, ame­lyekről tudom, hogy jó leszek ben­nük. Erre most már jó orrom van. Rögtön megérzem, mi az, amiből jobb, ha kimaradok.- A magyar filmből aztán teljesen kimaradt.- Kimaradtam? Be sem kerültem.- Mit gondol, miért nem?- Sok oka lehet ennek, részben az is, hogy... talán mert szép va­gyok, azért nem kellettem.- A képernyőn is szép, vagy ott nem számit?- Más dolog a tévé és megint más a film. Tévéjátékokban rengete­get dolgoztam, főleg a főiskola után. Ma se pénz, se posztó. Alig forgat­nak tévéfilmet. Pedig egy mai asz- szonyt boldogan eljátszanék.- Eliot és Webber musicaljéhez, a Macskákhoz viszont lassan tíz év köti már. Nem unja még a szerepet?- Ószinte leszek. Néha bizony nagyon unom, csak nincs szívem leadni, mert én vagyok az utolsó a régi csapatból. A minőségjelző, amelyet odaraktak középre, hogy mindenki lássa. Grizabellát, a nagy macskát kellene már átvennem, úgy érzem, de megint azt felelték, hogy ahhoz még fiatal vagyok. Aztán azért sem szálltam még ki a darab­ból, mert szeretem is nagyon. Az a fél év, amelyet Seregivel töltöttem a próbák során, rengeteget adott nekem. Amíg élek, van miből meríte­nem. És még valami, amit a Macs­káknak köszönhetek: kötelezővé te­szi a testem karbantartását. Az em­ber ugye, eredendően lusta, két lá­nyom mellett pedig még jobban esik a pihenés. Tehát ha nem kellene havonta nyolc-tíz alkalommal Tol­vajmacskának lennem, aligha kel­nék fel reggelenként tornászni. így viszont nem lazíthatok.- Szilveszter napján újabb siker- sorozat kezdődik a Madáchban. Dán Goggin zenés darabját, az Apácákat mutatják be, amelyben Amnézia nő­vért alakítja. A következő öt évre biztosan meg van oldva a helyzete.- Fergeteges nagy játékra készü­lünk; Ausztráliában és Amerikában már bemutatták a darabot, Európá­ban a Madách Színház tűzi elsőként műsorára. Ételmérgezésben halnak meg az apácák egy zárdában, páran maradnak csak életben, de azoknak sincs pénzük a temetésre. Rendez­nek hát egy apácashow-t, kivá­lasztják azt a négy embert, aki tud valamit produkálni. Blőd a sztori, de ahogy ezek énekelnek, táncolnak, szeretnek és utálnak, azon nem le­het nem szórakozni. Amnézia nővér szegény, semmire sem emlékezik. Fejére esett egy kereszt, és elszállt az agya. Fogalma sincs, hogy ki­csoda.- Ha most mindebből ki kellene maradnia, túlélné?- Biztosan. Tizenkét-tizenhat éves gyerekeket tanítok egy musi­calstúdióban; akkor arra fordítanám minden energiámat. Mert van ben­nem rengeteg. Csak olyat ne kelljen csinálnom, amihez semmi vonzal­mat nem érzek. Azt, látja, pokoli nehezen viselném. Szabó G. László •• 1 A fekete zsaru VISSZAKÉZBÖL Úgy látszik, előbb-utóbb minden férfi sztár eljátssza a maga zsaruszerepét. Ez történt a kitűnő, fekete bőrű színésszel, Denzel Washing­tonnal is, amikor megkapta a Visszakézből című krimi­ben Nick Styles nyomozó szerepét. (A Visszakézből olyan, akár egy karriertörté­net. Miként lesz egy rendőr­újoncból - aki élete kockáz­tatásával juttat börtönbe egy kegyetlen gyilkost - ügyész­helyettes. Ám a karriertörté­netből később véres, már- már horrorba illő krimi válik: a gyilkos hét év múlva meg­szökik, s csupán egy dolog élteti, miként állhat bosszút az ügyészhelyettesen.) Denzel Washington, Nick Styles alakítója a New York állambeli Vernonban szüle­tett. Előbb egyetemre járt, majd elcsábította a színipá­lya. Számos Brodway és off- Brodway produkcióban vett részt (játszott Shaw Ember és felsőbb rendű ember cí­mű darabjában, s Othello is volt), majd 1990-ben a híres producer, Joseph Papp - ál­talános megrökönyödést keltve - őrá osztotta III. Ri- chárd szerepét, amelyben óriási sikert aratott. Több filmben láthattuk: Kiálts sza­badságért, Katonatörténet, Glory (Oscar-díjjal tüntették ki e filmben nyújtott alakítá­sáért), s ő volt a főszereplője Spike Lee Mo’Better Blues című alkotásának. A neves rendező mostanában forgat­ta vele a Malcolm X életéről szóló filmjét, amelyben Was­hington a gyilkosság áldoza­tául esett, fekete bőrű pol­gárjogi harcos alakját kelti életre. 1992. XII. 4. ÚBUJBSBfl B Hűvösvölgyi Ildikó Pozsonyban vendégszerepeit (Oláh Csaba felvétele) „Belőlem árad a zene“

Next

/
Thumbnails
Contents