Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
Az első csehszlovákiai uzgul ÉHSEGSZTRAJKOLÓ sajttájékoztatója B.B., azaz Bisztyu Bohuszláv nevével már találkozhatott a téglamezők-verte uzgul olvasó. Annak idején kitörő (kárjörömmel (és ablakokkal) méltányolta az itteni uzgulok egyetlen jogát, miszerint joguk vari elsajátítani az állam nyelvét. Majd szórakoztató színműkínálatot szórt szuverén szocialista szlovákiai színházaknak. Egyszer megkérdezte, va- jpn megüt-e bennünket a guta? Pl. gútaiakat?... Most pedig mély megrendülést váltott ki a hír, amely végigsöpört a délibábos uzgul ugaron Biskupicétől Gabcíkovón át Krá- íovsky Chlmecig: Bisztyu Bohuszláv ÉHSEGSZTRÁJKOL! Ez úttörő kezdeményezés elindítója sajttájékoztatót adott a sajtó képviselőinek. Képviselőfánkkal, sajttal (taveny syr), majd ajtóval kínálta őket. (Többen nagyot koppantak. Éhkoppon.) A félresértések elkerülése végett így kezdte:- Szólítsatok csak egyszerűen éhezőművésznek...- Kedves B.B. éhezőművész úr! A tiltakozásnak miért ezt a formáját választotta? Pl. miért nem akasztotta, vagy gyújtotta fel magát? - tette fel a legmelegebb kérdést a SÖRA- BOR c. bulvárkormánylap amúgy is meleg szarkesztője.- Azért nem választottam az önégetés hatásos, ám hamar ellobbanó formáját, mert nem vagyok ELÉG száraz. Lobbanékonyságomat ellensúlyozzák nedveim (humorom). Vagyis amíg más ELÉGedetlen, addig én ELÉGetetlen vagyok.- Mi ellen tiltakozik? - kérdez- tem(m) lapunk munkatársa.- Jó kérdés! Minden ellen. Itt kérem már nincs olyan, ami ellen nem kell tiltakozni. Itt már mindennek a fordítottja igaz! Vagy még az sem...- Kifejtené konkrétabban is? - ok- vetetlenkedett egy többszörös köpönyeg- és toll forgató.- Ha most itt mindent végigsorolnék akkor már itt fenyegetne az éhhalál. Azért valamit mégis felemlítenék a valóságos és szellemi szennyáradatból. Teszem azt pl. ön, Zaba úr! Lapjában egyvégtében pártállamként szidja az elmúlt rendszert, holott most is pártállamban él. Vagy még nem vette észre, hogy itt már csak egy párt rúg labdába? És elsősorban csak három ember - egy személyben? Ama párt elnöke, a kormány elnöke és a (még nem létező) köztársaság ügyvezető elnöke? ...- Feltehetően többnapos koplalásának tudható be alaposan összezavarodott valóságtudata... — vágott közbe a Valós Álom- és Államképért Legényegylet tudathasítója. Árulja már el végre a tényleges kiváltó okot! Mitől telt be a pohár? Mikor döntötte el, hogy éhségsztrájkba kezd?- Kedden reggel történt. Különben is borongós őszies idő volt. Éppen be akartam gombolni a kedvenc nadrágomat. Ha hiszik, ha nem: a gomb leszakadt! Már nem érte be a hasamat. Ráadásul nem hivatalos nyelvembe is véletlenül beleharaptam. Ekkor döntöttem úgy, hogy kihasználom a kellemetlent a haszontalannal és tiltakozó éhségsztrájkot indítok. (Úgyis kezdtek rólam megfeledkezni.) Éhségsztrájkommal minden ellen tiltakozni fogok! Még a derékbőségem ellen is. Azóta nem eszem.- Ez mindjárt más! így már számíthat együttérzésünkre, támogatásunkra. Már el is árulom (közvetlenül a közös haza elárulása után) tudósításom címét: Bisfu Bohu - veled vagyunk Bisztyu Bohuszláv! - lehelte a mikrofonba Meleg Milos, a SÖRABOR bulvárkormánypárti lap ajtófőnöke. Hol éhségsztrájkol? Ha segítségre lenne szüksége...- A konyha szögletén.- Meddig?- Az európai normáknak megfelelően ... Addig amíg úgysem teljesítik követeléseimet, és amíg nem tudom begombolni a nadrágomat.- A kizárólagos nyelvtörvényért folytatott tömeges éhségsztrájkok idejéről nyilván emlékszik még népünk együttérzésére és arra a kedves népszokásra, miszerint nemcsak lélekben támogatják az éhségsztrájkotokat. .. — tollászkodott a Nasa folk- loristika c. havi-(bájos) lap író- diá-klánya.- Tudom, mire céloz! Én is észrevettem, hogy kolbászok és virslik lopakodtak az együttérző reverendák és szoknyák alatt. Micsoda szemfényvesztés! Azt én kikérném magamnak!!! Azt a minőséget! Orvosi ellenőrzés alatt vagyok, és egyszer s mindenkorra kategorikusan kijelentem, hogy a hazai virslit már évek óta nem tudom lenyelni. (Feltehetően nem hivatalos marhanyelvből készült.) Ezúton felhívom az együttérzésükkel támogatni szándékozók figyelmét arra, hogy csak frankfurti ill. bécsi virslit eszem... A sör lehet Nagypopovicei Kecske is. - közölte felkopott (kecske- szak)állát simogatva első éhezőmű- ■vészünk. További nagysikerű éhezéseket kíván ZABA BANDI (galántai ráncos-komikus) I azt álmondta: négy álom kö- • zül választhat. Az álmok fehér lapok alá rejtve ágya mellett hevertek, csak értük kellett nyúlni. De hát melyik lapot érintse meg? Ha elhamarkodva dönt, mindent elronthat. Habozott. Ugyanakkor azzal is tisztában volt, a halogatással egyre jobban összezsugorodik a szerencsés választás lehetősége. Hirtelen elhatározással a tőle legmesszebb eső lapért nyúlt. Erre a mozdulatra felébredt, s azonnal rájött, eddigi iparkodása feleslegessé vált. Kedvtele- nül húzta fel papucsát, amely pontosan ott hevert, ahol az a bizonyos negyedik álmot takaró, fehér lap. A papucs alatt ezúttal nem volt semmi, csak a szőnyeg. Miért éppen a legtávolabbi lapot akarta felemelni. Nem mindegy? Teljesen mindegy. Ébren elmulasztott, vagy esetleges álmoknak nincs jelentőségük. Erről az is eszébe jutott, hogy az ember örökké választás előtt áll. Ki állítja ezt? Szólásmondás csupán, amely személytelenül odavetve lebeg, vagy MONOSZLÓY DEZSŐ nyi vonat szaladgált a mosdókagyló körül, lehetetlenné vált az eligazodás. így nem megy. Az ember utazik ezzel-azZal is, ide-oda. Gyerekkorában kezdi, akkor még fogja valaki a kisfiú kezét. Apa, anya, tanár, nevelőnő. Ezekre nem akar emlékezni. Egyedül akart valahová utazni, letette fogmosópoharát, hogy jobban tudjon összpontosítani. Az a bizonyos vonat végre elindult, már benne is ült. Még azt szerette volna megállapítani, hogyan van felöltözködve. Érdekes, annyi mindennel együtt ruháit is elfelejti az utazó. Ki ülhetett például vele szemben? Talán nincs jelentősége. Lehet, szót váltottak egymással. Vagy idegennel ült, akit azután sem ismert meg. A vonat ezeknél a tapogatózó megfontolásoknál gyorsabban haladt. I. ösz- szerezzent, mivel az azután következőknek is tudatában volt. Ha elaprózza az indulást, valamiről lekésik. Annyit mindenesetre közbevetőleg is le kellett szögeznie: A vonat gyorsvonat volt, étkezőkocsival, és a fülkében dohányozni lehetett. 1. elzárta a csapot, mert a vonat kerekei már úgyis mozogtak, bement a szobába, rágyújtott. Milyen cigarettát szívhatott akkoriban? Ezen tűnődni időhúzás. A fülke ajtaján nemvalakihez tartozik? Nézd, öregem, az ember örökké választás előtt áll, ismételte, hogy könnyebben a mondat mögé képzeljen valakit, aki a te- gezés közvetlenségével majd vállon veregeti. Az unszolásra senki se fintorodon elő, a szoba sarkaiból poros unalom ásítozott. Persze az is lehetséges, a mondat nem mástól származik, hanem közvetlenül az ő életére utal, annak a tartozéka. Vegyük sorba, biztatta magát. Lám, az előbb is miért éppen az előbbi álomért nyúlt? Talán, mert az volt legnehezebben megérinthető. Igen, mintha előbbi életének tapasztalatai sugallták volna, így kell cselekednie. Csak akkor van esélye, ha a megerőltetőbbet, a messzebb fekvőt, a bonyolultabbat választja. így van ez? Nem így van. Ennek az utóbbi ellenkezésnek nem volt bizonyító ereje. Inkább amolyan önkéntelen filológiai reflexiót modulált, amelyben az igenhez nemet igazít valamiféle eufórikus kényszer. Vagy mégsem? Levetette pizsamakabátját és kiment a fürdőszobába. Egy darabig a megeresztett csapok zajába hallgatódzott, úgy sejtette, innen kiszimatolhat valamit a múltjából. Az egyik csap induló gőzmozdony hangját utánzón, sistergő neszt hallatott. I. türelmesen várakozott, hátha előbb-utóbb elindul valamelyik vonat. Ehelyett mindösz- sze egy elfelejtett állomás íze gyűlt a szájába. Melyik lehetett az? Már csaknem ráhibázott, de addigra anysokára kopogtatni fognak, még mielőtt átvonult volna az étkezőkocsiba. Az ajtóban elegáns, bajuszos úr állt. Hát téged merrefelé hajt az öreg ördög? Igen, az öregördög, Bandi bácsi szávajárása. Hová is? Nem, az nem jó. Arra a kérdésre akkor még cseppet sem kellett zavarba jönni, legfeljebb a későbbiek ismeretében. Nyugodtan lehet válaszolni, ide meg ide, egy barátom megkért, satöbbi... Kóbor apácák beszéde! Nem mész sehová! Bandi bácsi rozmárbajusza dühösen föl-le jár. Holnapután fácánvadászatot rendeznek. Addig is kellemesen elborozgatunk. Meghívtam néhány környékbeli földbirtokost, mind belevaló gyerekek, majd meglátod. Előbb-utóbb meg kell ismerkedjél velük. Eljegyzésiek közzétételének időpontját is megbeszélhetjük, na mit szólsz hozzá?... Miért nem szállt ki, miért vágott neki az ismeretlennek, hiszen azt még tudta, hová, de hogy kihez utazik, annál kevésbé. Barátja nevében ismeretlen lány kezét kellett megkérnie. Ha akkor kiszáll, minden másképpen történik. Közzéteszik az eljegyzésüket Bandi bácsi lányával, s aligha lehetett volna visszakozni. Miért is visszakozott volna, Bandi bácsi lánya ezer holdas hozomány nélkül is kedves virágszál. I. nagyot szippantott a cigarettából és ujjával próbált átnyúlni a füstkarikán. Ezzel a mutatványával legénykorában Bandi bácsi lányát is elkápráztatta és- Szóval ön több évig vezető posztot töltött be! - örült meg az elnök. Az új munkatársjelölt bólintott.- Van felsőfokú végzettsége?- Természetesen. Az elnök nem palástolta örömét.- Éppen ilyen ember kell nekünk vezetőnek. Valósággal eszményi jelölt! Fiatal...- Huszonhét éves vagyok.- Na kérem! A legszebb kor a kezdeményezőkészség kibontakoztatására, amelyet a szóban forgó állás megkíván. Energikus, ötletektől duzzadó...- Nem kímélem magam. Számomra a munka a minden.- Biztosan van önben szervezői készség?- Nem akarok dicsekedni, de specialista vagyok ezen a téren. A számítógépekhez is értek...-Még a számítógépekhez is! - áradozott az elnök. - Ráadásul a megjelenése. Az szintén számít! A jellemzésében azt írják, ön gazdasági szakember is. Ez manapság valóságos kincs. A jövevény szerényen lesütötte a szemét.- Azonkívül azt írják: pontos, szőrszálhasogatóan pedáns és alapos — folytatta az elnök. — Mit tehetnék még hozzá? Kitárt karokkal várom önt.- Köszönöm.- Csak egyvalamit furcsállok, mégpedig azt, hogy ilyen kiválóságot, mint ön, kiengednek a kezükből. Itt világosan ez áll: a saját kérésére jött el... Miért? JANUSZOSEKA Az új munkatárs A vezetőjelölt kissé zavarba jött a kérdéstől.- Meglehet, elnök úr, hogy túl pedáns és szőrszálhasogató vagyok...- Miről van szó? - nyugtalankodott az elnök.- Szeretem, ha minden rendben van. Nem vagyok hajlandó semmiféle engedményekre, nem ismerem el a kéz kezet mos elvet, meg hogy holló a hollónak... azt a másikat, akit olyan meggondolatlanul meglátogatott, megszeretett, feleségül vett, akivel félig-meddig leélte az életét. Legalábbis addig, amíg három évvel ezelőtt máig is érthetetlen módon az a lány, az az asszony kocsijával váratlanul le nem fordul az útról, s neki nem rohan egy fának... Ha akkor kiszáll, talán még ma is élne! Barátja vette volna feleségül, aki ma Paraguayban konzul. Persze Paraguayban is meg lehet halni, ott esetleg mérges kígyók vannak. De miért éppen egy konzulnét csípne meg a kígyó. I.-ben egyre jobban elhatalmasodott a meggyőződés, ki kellett volna szállni. Szokatlan hevességgel felegyenesedett a székből, mintha ezzel a mozdulattal az akkor elmulasztott kiszállást igyekezett volna jóvá tenni. Kezét előre nyújtotta, ezzel nyilván Bandi bácsit tessékelte ki a vonatból. Igaza van Bandi bácsinak, abba kell sürgősen hagyni a kóbor apáca dumát, különben az ember óvatlanul tovább utazik, megházasodik, leéli az életét, megözvegyül, egyedül marad. Ha kiszáll, akkor is megházasodik. Igen, de... Nincs semmi igen, de... Ha kiszáll, az a másik lány is megöregszik, esetleg nekimegy a fának, ha meg nem megy neki, ott kószálhatnak kettesben a kopár birtokon, amelyből az összes fácánokat kilőtték. I. felderült, örült, hogy ilyen élénken maga elé tudta képzelni a másik lehetőséget is. Bár? A képzelet szóra ugyanis osztálytársa csontos végtagjai kalimpáltak emlékezetében: Úgy van az, öregem, hogy a boldogtalanság egyenes arányban van a képzelőerővel. Hogy-hogy? Úgy, hogy akinek kicsi a képzelőereje, az saját balfácán életét se tudja végtelenül szörnyűségesnek tartani. A végtelen szót furcsán elnyújtotta, ettől karja, akárcsak ha gumiból lett volna, elkeskenyedve megfeszült, s kikandikált a kabátujjból. Talán azért, mert rosszul szabott ruhát viselt, tűnődött I. Na, ja. Ezzel a Na javai osztálytársát akarta elnoszogatni a közeléből, de az megmakacsolta magát. Regénytrilógián dolgozom, öregem. Már a címét is kiagyaltam: A beszélő bacilus. Jó cím, hagyta rá. Igen, csak a témával van bökkenő. A bacilusba tudniillik emberi tudatemléket oltanak. Szándékosan nem éltem tudományosabb kifejezéssel, hogy te is... Na persze. Eddig rendben lenne a dolog, csak hát a bacilus- nak nincs szeme. Szája van? Ez mit izgat téged? Engem nem izgat, te állítottad, hogy beszél. Igen, ennek is utána kell nézni. I.-nek közben sikerült újabb füstkarikát fújnia. A teljesítmény a párbeszédet megszakította. Amúgy is régi párbeszéd volt, csaknem olyan régi, mint az utazás. I. egyre kényelmesebben érezte magát. Az a kajla osztálytársa talán azóta is a beszélő baciluson gondolkozik, ő meg nyugodtan ülhet a székben, meg se moccan, hadd szálljon ki Bandi bácsi, lője le előre az összes fácánokat, akikre utólag se kíváncsi senki.- Holló? - ismételte meg az elnök akaratlanul. - De hát élni kell. Azt talán elismeri, hogy élni és élni hagyni...- Igen - helyeselt a jövevény-, de azzal a feltétellel, hogy tisztességes játék folyik. Mert nekem van egy tulajdonságom, elnök úr! Becsületes ember vagyok. Ez talán baj?- Ugyan, dehogyis! - háborodott fel az elnök. — A becsületesség kifizetődő... Bár az előírások útvesztőjében... - Hosszan tűnődött, mit mondjon: — A korlátozások, a rendeletek mellett... Tulajdonképpen nem is vagyok benne biztos, hogy alkalmazhatom-e. Vagyis pontosabban: biztos vagyok benne, hogy nem alkalmazhatom. Minden betöltött állás miatt magyarázkodnom kell a felügyeleti tanácsnál. Kár, valóban kár! Az ajtóig kísérte a jelöltet és hozzátette:- Pedig olyan kedvemre való... Meg kellett ezt mondania?- Meg kellett-mondta a fiatalember. - Becsületes ember vagyok. Kopasz-Kiedrowska Csilla fordítása Szkukálek Lajos rajza
