Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-20 / 47. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla KÁNYÁDI SÁNDOR Novemberi nyár Ne gondoljátok, hogy a kisfiú meg a nagyfiú a vándormadarakkal útra keltek volna, s most valahol Afrikában nyaralnának. Itthon vannak, és iskolába járnak. És az idő sem valami nyárias, már napok óta még az orrát se dugta ki az égen masírozó felhők mögül a Nap. A szél pedig úgy tesz, mintha a felhők maguktól mennének, vonulnának, menetelnének; mintha nem ő vezényelné, hajtaná, téringetné őket. Mert ilyesmiket fütyül, kivált reggelente s estefelé: Felleg hátán felleg mendegélnek mennek északról le délnek mennek mendegélnek délről napkeletnek onnan napnyugatnak térülnek s már újra északra vonulnak elfödi a napot este el a holdat ólmos esőt visznek porka havat hoznak. Azért nem is lesz olyan rossz - csillan meg a kisfiú szeme az esőálló kabát csuklyája alól.- Mi nem lesz rossz?- görbül közelebb a nagyfiú, hogy jobban hallja az öccsét, s a vállát is átfogja, nehogy a szél elrepítse mellőle, mert éppen a Szamos-hídon jönnek, ahol gyorsvonat sebességgel szokott keresztülszá- guldani a Gyalui-havasok felől érkező szél.- Mi nem lesz rossz?- kérdezte újra a nagyfiú.- Ha igaza lesz a szélnek.-Hát nincs eléggé igaza? Kell ennél jobb ólmos eső?- De ha a fellegek elviszik az ólmos esőt, és porka havat hoznak, akkor?-Akkor finom lesz. De nagyon szerettem volna, hogy még egyszer kiránduljunk. Élt valamikor egy öregember a feleségével és a fiával. A folyó partjához közel, egy kis házban laktak, és meg voltak elégedve sorsukkal. Bárhová is mentek, a szülők magukkal vitték a fiút, a kutya meg a házat őrizte. Jó házőrző volt ez az állat: ha látta, hogy valaki a házhoz közeledik, mindjárt ugatott. Egy nap a férfi csak a feleségével ment ki a kertbe. A fiú otthon maradt a kutyával Bezárkóztak mind a ketten a házba, és ott is- Úgy, mint a nyáron?- Ha nem is olyan messzire, mint nyáron szoktunk, de egy kicsit kimenni...- És süssön a nap...-Süssön, amennyire még telik az erejéből. így váltogatták a szót hazáig, s úgy belemelegedtek a nyári kirándulások emlékébe, hogy már az ólmos eső ostorát sem érezték.- Lehetetlen, hogy több szép idő ne legyen ezen az őszön.- Csak az sem mindegy, hogy mikor. Hétköznap mit érünk vele?- Legfönnebb focizhatunk tornaórán.- Az se lenne rossz- egyezett volna bele már ebbe is a kisfiú.- Vasárnap lesz, vagy legalább szombaton a szép idő!- jelentette ki határozottan a nagyfiú. És olyan komolyan, hogy mindketten elnevették magukat a nagy komolyságtól.- Meglátjátok, szombaton kisüt a nap - mondta az édesanyjuk, miközben a kályha fölé száradni akasztotta a vizes kabátokat. - Minden szombaton ki szokott sütni, hogy a szegény kisgyerek egyetlen ingecskéjét vasárnapra megszárítsa.-Mese! Ez mese! - örült meg a kisfiú.- Majd meglátjuk, hogy mese-é?- Mondd el, igazán, mondd el, szépen kérlek - rí- mánkodott a kisfiú. Kéretlenül is elmondta volna az édesanyjuk, csak várta, hogy mossanak kezet, s üljenek asztalhoz. Akkor elkezdte: „ Volt egyszer egy szegény asszony s annak egy kicsi, karon ülő fiacskája. De olyan szegények voltak, hogy a kisfiúnak csak egyetlen egy in- gecskéje volt. Az édesanyja minden szombaton kimosta. Kitette a napra, a nap hamar maradtak. Egyszer csak látja a kutya, hogy kígyó mászik a ház alá. Ugatni kezdett. A kutya arra gondolt, ha erősen ugat, akkor a szülők meghallják ezt a kertben is, és sietnek haza. Az apa valóban haza is ment, és meglátta a kígyót. Felvágta darabokra, és a darabokat eltemette a földbe. Néhány hónap múlva kókuszdiópálmák nőttek ki a kígyódarabokból. megszárította. így tudott minden vasárnap tisztát adni a kisfiára. “-S amíg száradt az ing, addig mit adott rá?- Kötényébe takargatta, s visszatette a bölcsőbe. „De történt egyszer, hogy nagyon elromlott az idő, semmi kilátás nem volt arra, hogy az ing megszáradhatna. A napnak se híre, se hamva. Szomorú volt nagyon a szegény édesanya, olyan szomorú, hogy el is sírta magát. A kisfiú, aki addig még soha nem látta sírni az édesanyját, elmosolyodott. Mosolygott, mosolygott, majd elkezdett kacagni, de olyan szívhez szólóan, hogy attól az édesanyja bánata is tovaszállt. Elmosolyintotta magát. És mosolyogva kitekintett a száradni kitett ingecskére. S abban a pillanatban szétnyílt a vastag felhő, és kisütött a nap, és az inget egy pillantás alatt megszárította. Azóta úgy tartják, hogy minden szombaton legalább egy édes- anya-mosolyintásnyira ki szokott sütni a nap, hogy a szegény kisgyerek egyetlen ingecskéjét megszáríthassa. Aki nem hiszi járjon a végére. “-Hát a végére is járunk - mondta a nagyfiú. - Minden leckét lehetőleg előre elkészítünk. Csak az maradjon, amit szombaton adnak föl hétfőre. Azt hamat nyélbeütjük. És akkor süthet a nap!-S ha nem sütne?-Akkor meg odaállítjuk édesanyát, hogy mosolyogjon azon, hogy mi milyen gondtalanul játszunk a szobában. De ki fog sütni! És ki is sütött. És nem is csak egy moso- lyintásnyira. Focizással telt a tornaóra. És délutánra még a sétatér avarjába bújt gesztenyéből is jó két zsebrevalót előcsalogatott. És sütött másnap is, vasárnap. Gyönyörű kiránduló időt, valóságos nyári meleget varázsolt az öreg nap. Olyan leikéből ragyogott, mintha sejtette volna, hogy a mese becsülete forog kockán. SIMON LAJOS Mondóka Fél, fél... éjfél, fél pár madár, kapufél, félhold, fél tenyér, fél kenyérről fél mese, fél mesének másik felét félretesszük reggelre, hajjaj: pirkad már a hajnal. DERŰ- Nagyszerű könyveid vannak, és milyen sok! De miért hevernek szanaszét? Miért nincsen könyvespolcod?- Azt nem akarja senki kölcsönadni. Æ kutya és a kígyó (Pápua. XÓj-Guineai ni ese) m Rakd ki 16 szálból az itt látható gyufalétrát! Aztán vegyél el 4 szálat és helyezd el őket máshová úgy, hogy négy egyforma négyzet alakuljon ki! Nem nehéz, csak egy kicsit törd a fejed! (A megfejtést lásd alul) Gótikus szárnyasoltárok A XII. századtól kezdve, a keresztesháborúk után az emberek ismereteinek bővítésével, a gazdaság fellendülésével az európai társadalomban nagy átalakulások kezdődtek. Az egyházi kultúra mellett jelentkezik a világi, polgári kultúra is. A változások az élet minden területén, így a művészetben, az építészetben, a szobrászatban és a festészetben is éreztették hatásukat. Az ábrázolás merevsége lassan feloldódik. A semleges, rendszerint arany háttér előtt az eleinte erősen nyújtott alakok emberibbé válnak, jellemábrázolásra is van már példa. Körülöttük megjelennek a természeti környezet egyre hívebben ábrázolt elemei, épületek és városok. Falfestmények, táblaképek egyaránt tanúskodnak erről. A táblaképek egy fajtája a szárnyasoltárok festményei. A gótikus festészet első nagy mesterei az olaszok, őket a németalföldi és a francia festők követik. Például a középkori Magyarország egész területén számos templomban láthatók gótikus falképek.- ■ -■ - - v' - -==-rí ■tmiMiiiííil* W ntt H £ r“* s . ■ ÁRNYJÁTÉK Nézd meg figyelmesen a három árnyékképet, és állapítsd meg, hogy melyik közülük a bal felső sarokban látható ösállat árnyéka! Készítette: M. Motyöík EGY KIS SZÁMTAN írd be az üres mezőkbe a megfelelő számjegyeket úgy, hogy a beírt eredményeknek megfelelően mind vízszintesen, mind függőlegesen el lehessen végezni a jelzett számtani műveleteket! n *] m B □ + □ ± □ X 9 =5J □ □ □ X B =2 = 1 ■ □ a □ MEGFEJTÉS A november 6-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: az 1-es számú árnyék; például - 1. sztrAPACSka, 2. naPIPArancs; 3. lekozMÁSODIK, 4. ziMANKÓ, 5. neMESEdik, 6. cSAVargó, 7. kOROSZtály, 8. CSOMAGOL, 9. boszORKÁNy, 10. dobOSTORta. Nyertesek: Bernát Gabriella és László, Dobóruszka; Kecskés Levente, Perbete; Salát László, Vágsellye; Hauser Kornélia, Szepsi; Csintalan Erika és Kati, Várgéde. J
