Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-13 / 46. szám
ilasárnap i t Ma gyar gimnáziumok Szlovákiában: Nagymegyer NYITOTT NAP- Az idén tavasszal rendeztük meg először „Nyitott nap“ néven a pályaválasztási tanácsadást, szakmai találkozót - tájékoztat Molnárné. - Erre a tanácskozásra körzetünk alapiskoláit hívtuk meg.- Ezt csak mi mondjuk, hogy körzet - mosolyodik el az igazgatónő. - Ha a gimnázium körzete nem is olyan nagy, mert csak Megyerre, a környékbeli falvakra Bősig terjed, de a kereskedelmi akadémia felvevő körzetébe beletartozik Zseliz, Léva, Párkány, Szerdahely, Komárom, Galánta is. Missziós feladatot töltünk be, hisz pénzügyi, kereskedelmi és a vállalkozói szakmában is szükség van magyar szakemberekre. Az összejövetelre az iskolák küldötteivel a szülők is eljöttek. Bemutattuk nekik az iskolánkat, beszéltek a szaktanárainkkal, hogy megismerjék a felvételi feltételeket.- Most kerül sorra a második Nyitott nap - folytatja Molnárné igazgatóhelyettes. - Ezen a találkozón már arról számolunk be, hogy az iskolánkba felvett gyerekek hogyan illeszkedtek be. Az akadémia és a gimnázium között nem teszünk különbséget ...- Egy iskola vagyunk, számunkra minden gyerek egyformán kedves - mondja a nagy iskola igazgatónője. Véghné és Molnárné, az iskola igazgatója és igazgatóhelyettese egymást felváltva tájékoztatnak a magyar gimnáziumról Véghné Bungyi Zsuzsa igazgatónő és a kereskedelmi akadémiáról, ahol szlovákul és magyarul folyik a tanítás. Összesen 536 diákjuk van. (Nagy a lányfölény, csak 67' a fiúk száma, azelőtt még kevesebben voltak.) A gimnázium két évfolyamában 64-en tanulnak (44 lány és 20 fiú). A kereskedelmi akadémia magyar tagozatán - négy évfolyam tíz osztályában 363 diákot oktatnak, a szlovák tagozat négy évfolyamában pedig 109-en vannak (ezek közt csak 64 a szlovák nemzetiségű). A gimnázium újraindítása sem okozott nekik különösebb gondot, mert a tanárok zöme tanított az „öreg megyeri gimiben“ is. A fordulat éve hozta meg az óhajtott változást.- Nem volt könnyű a helyzetünk a régi gimnázium idejében sem, amikor a közeli dunaszer- dahelyi és komáromi gimnázium mellett léteztünk - mondja Molnárné. - De Nagymegyer visszakívánta a gimnáziumot. Nyolcvankilenc novembere után a polgármester, az önkormányzat, a Csemadok, valamint a magyar szülők is kérték a gimnáziumot. S addig kilincseltek, még a parlamenti képviselők segítségét is kérve, míg meg nem kaptuk az engedélyt.- Dunaszerdahely a közelünkben van, Komáromtól, Pozsonytól csak harminc kilométer választ el bennünket - teszi hozzá Véghné. - Gondoltuk, neheztelni fognak ránk amiatt, hogy a gyerekeket „elcsábítjuk“ tőlük. Kellemesen csalódtunk. Nem tapasztaltunk szakmai féltékenységet, sőt, örültek nekünk. Bármit kértünk, megkaptuk tőlük.-Az indulásnál nagy segítséget nyújtott a sömorjai, a szerdahelyi, a komáromi gimnázium - veszi át újra a szót Molnárné sőt a pozsonyi Duna utcai gimnáziumtól is kaptunk kölcsön könyveket, útmutatást. Az 1991/92-es tanévben induló gimnáziumunk valóban az összefogás eredménye. JO INDULÁS A gimnázium első osztályában 33-an, a másodikban 31-en tanulnak. Jövőre 34 elsőosztályos felvételét tervezik. Az elsősök osztályfőnöknője Góráné Erdős Teréz, a másodikosoké Bagolyné Baranyai Jolán.- Jól indultunk - mondja nem kis megelégedéssel az igazgatónő. - Az első osztályban felfigyeltek Boros Péterre és Kosa Péterre, eredményesek voltak a fizikai—matematikai olimpián. Kosa Péter a járási programozási versenyben az első lett. A járási szavalóversenyben szintén a mi diáklányunk, Földes Éva végzett az első helyen. Jól működik az irodalmi színpad is. A művelődési palotában az idén „Kossuth Lajos azt üzente...“ címmel emlékeztek meg március 15-éről. A Csemadok-rendezvényen a mi gimnazistáink adták a műsort, amelyet Varga Emese állított LEGYENEK KÖZÉP-EUR ÓPAIA K Egy kissé bonyolult dolog számot adnunk az iskoláról. A nagy épület tulajdonosa a teljes szervezettségű magyar alapiskola. Az albérlő az egykori, szlovák és magyar tagozattal rendelkező közgazdasági szakközépiskola, a mostani kereskedelmi akadémia és ennek keretében az újrainduló magyar gimnázium. A két középiskola igazgatása, tantestülete, költségvetése közös, de a gimnáziumot külön tartják nyilván a gimnáziumok listáján. A „közös“ iskola igazgatónője Véghné Bungyi Zsuzsa, az igazgatóhelyettes pedig Molnárné Patay Lenke. Földiek. Mind a ketten a „valaha létezett“ lévai magyar gimnáziumban érettségiztek. Véghné 1967-ben, - s a Pozsonyi Közgazdasági Főiskola elvégzése után előbb a lévai szlovák szakközépiskolában tanított, s 1980 óta Nagymegye- ren. Molnárné, aki 1961-ben érettségizett, egyetemi tanulmányai befejezése után Nagyme- gyerre jött. Már huszonhat éve, 1966 óta tanít itt. Pedig a lévaiak mennyire kérlelték: „Lenke, ne felejtsd el, hogy visszavárunk“. A gyorsan elszlovákoso- dó városba várták vissza, ahol sorra megszűntek a magyar középiskolák?! A megyeri iskolának is nagy szüksége volt képzett magyar pedagógusokra. Ám más is volt, ami Lenkét Megyer- hez kötötte.- Amikor idejöttem, még nagy falu volt, a központban is nádfedeles házak álltak. Léva után fantasztikusnak tűnt. Itt az utcán is magyarul beszéltek! S huszonöt évig, 1957 és 1982 között, míg a gimnázium létezett, a megyeri iskolában Te- leky Miklós, Jakab István, majd Szuh Kálmán igazgatása alatt valóban nagyszerű eredményeket értek el: 1273-an érettségiztek, a felnőttek esti tagozatán pedig 102-en. Közülük 284-en szereztek egyetemi, főiskolai Az I. G osztály Kiss László felvételei Véghné B. Zsuzsa tizenkilenc éve tanít, s 1991 szeptemberétől a kereskedelmi akadémia és a gimnázium igazgatónője. Szakmája a könyvelés és a számítástechnika. Vallja, hogy a kettős könyvvitel ma felér egy idegen nyelv ismeretével.- Szeretem az embereket, közösségi életben gondolkodom - magyarázza magatartását. A gondokat, bajokat szerettem volna orvosolni. Tantestületünknek szlovákok és magyarok a tagjai. Jól beszélik egymás nyelvét. A szlovák pedagógusok a magyar osztályokban is tanítanak, a magyarok pedig a szlovák osztályokban is. A tanácskozásainkat két nyelven tartjuk. Régiónk közös, együtt kell élnünk. A nemzetiségi súrlódások emberi fogyatékosságból fakadnak. A magyar alapiskola hatodik osztályába járó kislányomat úgy nevelem, ha valaki szlovákul szól hozzá, válaszoljon szlovákul, ha németül, beszéljen vele németül. Ismerje jól az itt élők nyelvét. Erre neveljük a diákjainkat is. A nemes szándék beteljesülésének bölcsője a gimnázium. Milyen jó, hogy már nem azt mondogatják sajnálkozva: „Volt egyszer egy gimnázium...“ Feltámadt az „öreg megyeri gimi“! Pétrőci Bálint Nagymegyeren 1957-től huszonöt évig létezett, előbb mint 11 éves középiskola, majd 1971- től gimnáziumként, míg át nem vette helyét a közgazdasági szakközépiskola. 1982-ben az érettségizők a gimnáziumtól is búcsúztak. A IV. „dések“ búcsúztatóját a negyedévszázad történetét bemutató emlékkönyvben is közölték: „Volt egyszer egy gimnázium, volt, sokáig volt. Elmegyünk, de megőrizzük legbelül valahol. Amit kaptunk, az a miénk, öreg megyeri gimi. Híred, címed, neved, arcod meg fogjuk őrizni...“ S ami egy évtizedig nem volt, most újra van! Tavaly ősszel az iskola falára feltették az új táblát: Magyar gimnázium. A IV. „dések“ egykori osztályfőnöknője, Molnárné Patay Lenke most is itt tanít. Az újjászületett gimnázium két év múlva újabb érettségizőket búcsúztathat. végzettséget. Atomfizikus, textil-, kohóipari mérnök is található közöttük, és sok pedagógust adtak az alapiskoláknak.- A volt tanítványaim is kollégáim lettek a gimnáziumban, majd a közgazdaságiban - dicsekszik Molnárné. — Volt tanítványaim matematikaszakos tanárok Komáromban, Somorján, Megyeren, egyikük a Komensky Egyetemen is oktat. Huszonöt év alatt öt végzős osztályom volt. Nem éltem hiába... És most minden folytatódik az újrainduló gimnáziumban. AZ ÖSSZEFOGÁS EREDMÉNYE „FANTASZTIKUSNAK TŰNT...“ 992. XI. 13. L ehettem volna az utca embere, ám hirtelen megfontolt felindulásom meggátolt az effajta dicsőség megszerzésében. ... békésen álldogáltunk az eljövendő ország eljövendő fővárosa egyik forgalmas terének szökőkútja mellett, amikor megjelent a Hölgy. Csinos, elegáns, mosolygós, udvarias. Elnézést kért a zavarásért, aziránt érdeklődött, hajlandók lennénk-e válaszolni egy kérdésére. Mivel a nemek tekintetében kettő-egy arányban mi, nők győztünk, férfi társunkra mutatva megjegyeztük, ha elárulja a kérdést, ő megteszi helyettünk is. — Csak az érdekelne — csicseregte a Hölgy -, mi a véleménye az ország kettészakadásáról. Az úr készségesen felelt, tulajdonképpen helyettem is, ecsetelve a válás hátrányait. (Bár meglehet, előnyökkel is járhat, ezt csak az tudhatja, akinek része volt válóperben.) A Hölgy - mintha fokozatosan veszített volna eleganciájából, magabiztosságából hervatagon búcsúzott volna, ha bennem, a kísértésbe vivő Évák és kételkedő Luciferek ivadékában föl nem merül a kérdés: - Hát az ön véleménye, hölgyem?- Végre megtudja a világ, hogy vagyunk! Fölfedezéséhez kénytelen voltam gratulálni, miként honleányi büszkeségéhez is, hozzátéve, ugyan mit gondol, ki gátolta abban a szlovák anyákat, hogy sok-sok világhírű, Nobel-díjas tudóst, írót, békeharcost szüljenek; de valószínűleg kínos témát feszegettem, mert a Hölgyre abban a percben további fontos interjúalanyok vártak. Hát erről eszembe jutott volt osztálytársnőm,, aki bizony jó tanuló volt, csupán kissé szeleburdi. Alaposan feldúlta földrajztariár- nőnket, aki bár nem volt madagaszkári illetőségű, mégis szinte személyes sértésnek vette L. abbéli kijelentését, mely szerint az a bizonyos ország ott az Indiai-óceán délnyugati részén Madagacska. Azon nyomban leültette egy ötös díszkíséretében. Holott mit tudtunk, tudhattunk mi Madagaszkárról? S mit tud a Hölgy Madagaszkárról? Valószínűleg még azt sem, hogy a - nemsokára volt — hazánk területénél 4,59-szer nagyobb köztársaság hivatalos nyelve a malgas és a francia. Ez a tény azonban - mármint, hogy a Hölgy nincs eme ismeretek birtokában - bizonyára nem zavarja az ott élő 11 148 000 embert. Az élet már csak ilyen, s amilyen, nem erről szól. -skDicsőség, sej! VOLT EGYSZER WmÉISKtBS
