Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-06 / 45. szám
NJHOWVS TO tee g yMSdVHHONIA ¿Hoam - xaoaxa SAMARIA EXPORT - IMPORT VINOKRADSKÁ 5 931 Ol ÖAMORÍN * Ahonnan mi jöttünk, ott negyven éven át még csak emlegetni sem volt tanácsos: a munkához való jogon kívül az emberi jogok kategóriájába tartozik az is, hogy az ember tizenhatféle kétszersült, harmincféle sajt vagy számlálhatatlanul sokféle üdítő közül válogathat. Mint Hollandiában vagy Svájcban. Ahonnan mi jöttünk, ott sokáig nem okozott különösebb fejtörést a választék, volt egyféle - ötszörsült - kétszersült, sajt háromszögletű meg négyszögletű, és volt a limonádé, piros, esetleg sárga, ja, meg a szirup (szörp?). Bezzeg ma! Ilyen brot, olyan cheese, Sprite, Cañada Dry, Fanta, kóla queenben és goidban, és Coca-Cola és Pepsi-Cola. Csúcs ez az érzés! Igazán mondom. És még csúcsabb a mindenféle joghurtok, Danone-krémek, csokikeverékek, a szemgyönyörködtető csomagolásban sorakozó nápolyik, csokoládék, a Marsok, a Bountyk láttán. És ezekben a műfajokban mintha a csehszlovák élelmiszer- és üdítőipar is felzárkózni látszana újabban a Nyugathoz, még tovább bővítve a már amúgy is szédítően bő választékot. Hol volt itt ilyen paradicsom azelőtt?! Hiába, ez a demokrácia. A választás lehetősége már nem puszta álom. Háromszögletű sajtot? Milyet parancsol, paprikásat, petrezselymest, füstöltet, esetleg a régi jó Jánosí- kot? Csúcs ez az érzés! Igen, az a fájdalmas érzés, az a kínos, megalázó helyzet, amikor csak bámulója lehetsz az édes látványnak, a kánaáni bőségnek, élvezője még a kabátod ujját ráncigáló gyermeked sem, aki nem érti - hogyan is érthetné? -, hogy bár karnyújtásnyira, a pénztárcádtól mégis elérhetetlenül messzire a Milky Way vagy a svájci ömlesztett sajt. Pedig: az emberi jogok kategóriájába tartozik ugyanúgy az, hogy az ember a keresetéből meg is tudja venni, amit a választékból kiszemel. Nem felejtvén, honnan jöttünk és hol állunk, egyelőre ne legyünk annyira igényesek: legalább a gyermekének. Nem mindenki tudja megvenni. És itt felmerül a kérdés: mennyivel kevesebb az egyik gyermek, mint a másik? De nem erről akartam írni. E fura, ellentmondásos paradicsom árnyékában nagyobb bajok is vannak ezen a területen. Eleve az, hogy egyre több gyerek megy üres gyomorral iskolába. Egyre kevesebb gyerek táskájába kerül kiadós tízórai, egyáltalán tízórai, vagy a zsebébe öt korona, hogy legalább kiflit meg sajtot vehessen magának. Egyre több gyereket vesznek ki a szülők az iskolai étkezdéből, mert képtelenek egyszerre befizetni a havi ebédjegy árát. Tehát, egyre több családnak nemhogy csokikrémre nem telik, de alapvető élelmiszerekre, gyermekük rendszeres, csupán közepes színvonalú étkeztetésére sem. Már. Ül a gyermek az osztályban, és csak néz, és nem figyel, időnként a gyomrához kap, miközben eltorzul arca. A tanító néni kérdésére, restelli társai előtt bevallani: éhes vagyok. Semmi vész, öcskös, majd jóllaksz az államjogi elrendezéssel, a referendummal, Bőssel - mondanám, ha lenne kedvem ironizálni. Kérdés az is, hogy sok gyerek egyáltalán mit eszik. Jut-e a szervezetükbe megfelelő mennyiségben, arányban és minőségben a különböző vitaminokból, fehérjékből és a többi nélkülözhetetlen táplálóanyagból. Vagyis hogy: min növekszik-fejlő- dik a jövő? Ez itt a fő gond (az egyik), urak, ott a magasban. Ja, hogy lekváros kenyéren is fel lehet nőni? Bodnár Gyula DANONE ÉS LEKVÁROS KENYÉR öt ÖA.MORÍN Fe ró Spácil felvétele
